Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-22 / 101. szám

Varga ímre készülő Len in-szobráról kiIlye« Lenin? Hányon és há­*y' nyan próbálták már jellemezni íés megformálni öt! A forradalmárt, a gondolkodót, a népvezért, a filozófust, a politikust, az embert... Gyurkó László könyvében, a „Lenin, október­ben azt írja, hogy legjobban egy 1921-ben készült apró fényképét sze­reti Leninnek, azt, amelyen Lenin a Komintern IfL kongresszusán „a lép­csőre kuporodva ír, jegyzetfüzete a térdén, homlokót bal tenyerébe tá­masztja, sapkája mellett fekszik a föl­dön. Valahol a háta mögött morajlik a terem, ■ szinte hallani a szónok éles hang jót a tapsot, de 6 csak kuporog a lépcsőn és dolgozik, munkájára összpontosítva minden gondolatát, mitsem törődve zajjal, hamis tekin­téllyel, ostoba etikettel." De elébb John Reed tizervhetes Lenin-portréját idézi, amely sok ké­sőbbi plakát alapja lett: „Zömök akik, rövid nyak, kopaszodó, nagy fej, ha­talmas homlok, apró szem, rövid orr, nagy, szépen ívelt száj, erélyes, borot­vált áll, amelyen azonbon már kiüt­köznek a hajdani és majdan jól is­mert szakáll borostái. Ruhája kopott nadrágja túl hosszú. Különös népve­zér, olyan, aki szellemi fölényénél fog­va vezető. Színtelen, humortalan, meg nem alkuvó és kérlelhetetlen." De a szónokló Lenin „vaskemény portréja” mellett ott vök Gorkij véle­ménye: „A Szókratész-koponyájú és mindent látó szemű, tömzsi, izmos Lenin nemegyszer furcsa s kissé ko­mikus pázba vágta magát: fejét hát- ro szegte és vállára hajtotta, kezének ujjait valahová a hóna alá, a mellé­nyébe dugta. Vök ebben a testtartás- bon valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelmesen ka­kaskodó, s ilyen pillanatban egész valója sugárzott, eme gyakorló világ nogy gyermeke volt, remek ember, akinek fél kellett áldoznia önmagát az ellenségességnek és gyűlöletnek, bogy valóra váljék a szeretet műve." Gyurkó László saját „bóhóayrom- bo Iá sónak" eredményét vonja kétség­be,'amikor azt írja, hagy a „lerom­bolt bálvány helyébe újat állítottam: emberarcú bálványt A legnevetsége­sebbre vállaikoztam: bebizormyítoni egy emberről, hogy ember volt" „A. módszer volt téves: nem oz emberfő-' lötti eredményekre képes emberről kell bebizonyítani, hogy ó is csők em­ber. hanem azt kell keresni, mi tesz képessé egy embert olyan cselekede­tekre, melyeket jobb híján emberfölöt­tinek nevezünk". Ebben az övben az éf Kosstrfh-rffh»-: nők között ott volt Varga Imre szob- pászművész is. Kereken ötve« észtén-’ dós, viszonylag későn, harminchárom éves korában fejezte be e Képzőmű­vészeti Főiskolát ahoi Mikes Sándor tanítványa volt 1967-be« volt első gyűjteményét kiállítása, azóta több bet- és külföldi UcilUtásee szerepelt •agy sikerreL kSbb díjat is nyert töb­bek közt éppen Pécsett e Kisplaszti, kai Biennalen kopott első díjat Ta» *rrV a tihanyi múzeumban «ott nogy- ■karé kkSRftósa. kér t- - « - tkxp -eug_tt ------tt--------a-o-------------­Mi UUWl bek. «wgformáho Adyt, József Attilát, Táncsicsát, Radnótit — ez az agéss- e lakos, támaszkodó szobor Mohácsról Ihmert a baranyaiak előtt h Most április 20-ón zsűrizték Lenk» szobrának tervét A szobrot jövő év április 21-én öBHjak kel Mohácson A Done partján « Vár alatt sora­koznak oz átlátszatlan üvegajtók: e képzőművészek műtermei. Egyik műte­rem Varga Imréé. Amikor odaértem, hűvös szél Rjjt e Duna felől, s az egyik műterem eiőtt deszkákat rakódtak egy jobbsorsra ér­demes személykocsiba. A mákszemnyi betűkkel jelzett névtáblák regre efigo­zítottak, bekopogtam, majd bedöröm­böltem a megfelelő ajtón. Válasz nem jött, de a kilincs engedett. Odabent félhomályos, hatalmas, boltíves helyi­ség fogadott, barátságosan égő oloj- kályha. Gipszöntvények, vasak, állvá­nyok, alumíniumlemezek, deszkák, söp­rű, fűrészlap, egy tekercs drót, festé- kes kanna, meszesvödör, egy satupad, egy kalapács és egy kézifúró, vésők, agyonfirkált plakát, létra, pókháló, s az egyik sarokban egy gipsztörmelék- ből, vasdarabokból és papírfecnikoől álló kupac. Ott állt Radnóti is, kicsi­ben, bronzban, lehajtott fején, kes­keny válloin a halál sejtésének sú­lya ... S Lenin is ott volt, ő is kicsiben és bronzban, azaz maga az alak élet­nagyságnál nagyobb gipsz-formában. A majdani Lenin emlékmű két rész­ből áll. Lenin egészalakos figurája egy lépcsőn lép lefelé. Fölötte magas póznára erősített bronz-zászló lesz, amelyen a hagyományos „népvezér" Lenin-portré rajzolódik ki. Vagyis: két Lenin egy műalkotás keretében, a zászlón látható portré- talán Lenin történelmi jelentőségét hivatott kife­jezni, a lépcsőn lépegető alak pe­dig magát oz embert Azt is mond­hatjuk, hogy Lenin, a forradalmár és Lenin, oz ember ötvöződik ebben a kompozícióban. A föalak életnagysá­gának hot majd. Fején a jólismert sapka, keze zsebredugva, - közvet­len, töprengő, emberközeli pózban. Varga Imre hamarosan megérkezett. Károlyi Mihólynét kellett hazavinnie, aki éppen itt jóit, hogy «tegtekintse e férjéről készülő szobrot Való igaz. Károlyi is ott állt a műteremben, vé­kony alakja ott magasodott Hogyan született a Leni« szobor? Mi késztette a szobrászt, hogy bele­fogjon ebbe a cseppet sem könnyű feladatba?- Olvastam Gyurkó Lászfó könyvét Nagyon megragadott Leninnek. at embernek a megrajzolása, nagyságá­nak at eddigieknél valahogy világo­sabb bemutatása. Gondolkodni kezd­tem a témán... Azaz nekiállt megformálni act « Lenint akit ő legfontosabbnak, leg­korszerűbbnek, leginkább • mához szálónok ítélt A szobornak pedig «»őst már he­lye is van: Mohács kapja. Varga Imié több szállal kötődik így már Baranyá­hoz, ámbár nem idevalósi, születési helye Siófok. De az eddigi esemé­nyek — a köztéri szobrok, illetve a Kis­plasztikái Biennálén való szereplés — »tiszteletbeli baranyaivá" avatják. Mit tart a legfontosabbnak ez a sokféle anyagban dolgozó művész o szobrészi alkotómunka szempontjából?- Nem agyaggal, vagy köve! dől gotik a szobrász, hanem emberi agyak­kal Amikor megcsinál valamit, mel'é- kes, hogyan, miként, milyen eszközök­kel. vagy formai jegyekkel: a lényeg csak, hogy az a műalkotás életre hiv- ja-e a megfelelő fogalmakat az em­berek ágyából? A mű igazából akkor kel életre, akkor kezd hatni, ha talál­kozik az emberekkel. A Lenin szobornál — mondani sem ieü — ennek a kivételes nagy ember­Fotó: Kovács Ferenc nek o „mai agyakban” lévő képére gondolt. Hogy majd a szobron keresz­tül találkozik-e a művész és a közön­ség — egy év múlva derül Id, Hadd Idézzünk ismét Gyurkó Lász­lótól, aki ezt mondja a kérdésre, hogy miért Leninről ír: „Mit felelhetek? Hogy láttam egy fényképet, melyen a világ egyik leghatalmasabb államá­nak a vezetője, egy fontos nemzetközi kongresszuson, a földön kuporog?" Azután pedig: „Nem oz egyszerűség Lenin lényege, hanem hogy felvillan­tott és megtestesített egy lehetőséget, melyről a világ addig csak álmodott. A hazugság nélküli élet lehetőségét, a szerepjátszás kiküszöbölésének lehe­tőségét, az egyéniség torzulás néfkü- I kiteljesedésének lehetőségét Hogy az ember oz lehessen, aki valójában: önmaga. Hogy feladatát úgy is végre­hajthassa, hogy közben ne kelljen tő­le idegen szerepet vállalnia. Hogy még, aki a legmagasabbra jutott, az is öntörvényei szerint élhessen, s a vflóg ráfüggesztett szeme ne kénysze­rbe önmaga megtagadására." H, L Találkozás Leninnel Nemrégiben amerikai vendégek keresték fel Lenin Kreml-bell dolgo­zószobáját. Az Idegenvezetőnő töb­bek között felhívta a vendégek figyel­mét egy Darwin-könyvön ölő, majmot ábrázoló szobrocskára. „Ez az önök honfitársának, Mr. Ham- mernak az ajándéka. Vlagyimir lljics akkor angol nyelven dedikáló saját fényképével ajándékozta meg oz ame­rikai üzletembert.. A hallgatók az idős férfi felé fordul­tak: „Doktor Hammeri Ez ön volt?" A vendég bólintott. Elmondta, hogy azon az emlékezetes napon — 1921 őszén hogyan találkozott Leninnel. Armand Hammer 1921 nyarán sze­rezte meg orvosi diplomáját a Colum- bia-egyetemen. A fiatal orvos felfi­gyelt az akkori újságok címeire: „Oroszországban éhség, járvány pusz­tít.” Vásárolt egy jól felszerelt egész­ségügyi autóbuszt és elutazott Orosz­országba. Abban az időben Lenin utasítására szakemberek utaztak az Ural vidéké­re, hogy felmérjék az ottani ipar hely­zetét. A csoportot L Martens vezette. Velük tartott az amerikai orvos is. Ret­tenetes látványban volt része: az éh­ség sújtotta kormányzóságokból a me­nekültek ezrei lepték el a pályaudva­rokat, a kolera és a tífusz aratott. Ab­ban az esztendőben az Egyesült Álla­mokban különösen jő termés volt; • farmereket az élelmiszer-túltermelés fenyegette. Hammer javasolta Mar­ten snek; kössenek szerződést búza- szállításia, amiért cserébe oz Ural kincseit kapnák: prémet, fát, féldrá­gaköveket A Jekatyerinburgl Tanács elfogadta az amerikai javaslatát. Mar­tens táviratban értesítette a Kremlt, és tanácskozott Leninnel. Vlagyimir lljics magához kérette oe amerikai vendéget Hammer így emlé­kezik vissza erre a találkozóra: ... Lenin kezet szorított velem és be­ültetett egy nagy asztalhoz. Országa­ink — mondotta — Oroszország és az Egyesült Államok kiegészítik egymást Oroszország elmaradt ország, de óriá­si, kiaknázatlon tartalékokkal rendel­kezik. Szegények vagyunk technikában, élenjáró termelési módszerekben, nincs elég mérnökünk. Lenin elővette a Scientific American című folyóiratot, s gyorson lapozgatva így szőtt: íme, mire képes az ön népe: építkezések­re, találmányokra, az ember munkáját megkönnyítő gépek feltalálására. Mindezt az értéket át kefl vennünk önökről. Reméljük, hogy Oroszország is eléri ezt a fokot, de azzal a különb­séggel, hogy a termelőeszközök oz ál­lam kezében lesznek és Ily módon a nemzeti munka minden terméke a nép­nek jut s nem válik a magánvállal­kozók szűk csoportjának zsákmányá­vá ... „Utazott Oroszországban?" — kér­dezte Lenin. Azt válaszoltam, hogy egy hónapot töltöttem az Urálban, az éh­ség körzetben. Lenin arckifejezése megváltozott. Rendkívül szomorú lett. Ige« .— mondta elgondolkodva — éhség .., S érzéseit visszafojtva elhall­gatott ... E pillanatban éreztem meg, mekkora terhet visel váltó« ez oz em­ber ... — Amire pedig elsősorban szüksé­günk van - folytatta Leni« kisebb szü­net után - s hangja megerősödött, tekintete megélénkült — az a gazda­sági és műszaki segítség, hogy helyre­állíthassuk iparunkat A polgárhábo­rú és a külföldi intervenció teljesen tönkretett bennünket Szinte elölről kelt kezdenünk mindent Bízunk ób­bon, hogy külföldi koncessziók felhasz­nálásával meg tudjuk gyorsítani o helyreállítás folyamatát. Mellesleg, a tőkés országok érdekei Is megkövete­lik az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok kiszélesítését. Nemde? Elmondtam, hogy Martens mérnök az Uraiban felhívta a figyelmemet az azbeszt-bányákra. Nyomban hozzáfűz­tem, hogy oz efféle dolgokban na­gyon kevés tapasztalattal rendelke­zem. Lenin körbevetette: „Nincs iga­za, valakinek csak «teg kell törnie a jeget... Miért ne köthetne koncesszi­ót az azbeszt kitermelésére?" Október 29-én aláírásra került • szerződés oz amerikai céggel az Oros» Föderáció első külföldi kitermelési en­gedélyéről, vagyis koncessziójáról. Több mint félévszázad telt el am óta. — Ez Idő alatt - mondotta Armand Hammer - sohasem volt olyan kedve­ző tehetőség, mint ma, a két ország közötti együttműködés kibővítésére és szilárdító sóra. Most fejeződtek be asefc e tárgyé- lások, amelyeket különféle szovjet szervezetek folytattak ez Occidental Petroleum Corperotiónnal, azzal oe amerikai céggel, amelynek vezetője Armand Hammer. A tárgyalások ered­ményeként szerződést fit alá Armand Hammer Kommárov szovjet külkeres­kedelmi miniszterhelyettessel a Volga mentén építendő mútrógyoipan komptezont létesítéséről. A kombinát, onreiynek teljes felszerelését ez Occi­dental szállítja szovjet földgáz fel- használásával évente 4 millió tonna ammóniát és 1 «vilié tonna karbeim- dot ófltt majd elő. Az amerikai cég ezenkívül foszforvosot is szállít • Szov­jetuniónak. A szállításokról a szovjet fél e létesítendő üzem késztermékével fizet A kölcsönös szállítások értéke a húsz évre szálé szerződés Ideje alatt eúntogy I mftfiórd dollár teec. Armand Romever hás alyai okmányt ajándékozott a Szovjetunió­nak, amelyet eddig az Egyesük Állo­mok bon őriztek. — Tudó««, hegy « szovjet «épnek drága minden ser, amit Lenin sóját- kezűleg irt — mondotta Hammer. — Megígérem, hogy felkutatok még más kéziratokat is, amelyeket remélem, megőriztek az Egyesült Államokban. Büszke vagyok arra, hogy találkozhat­tam Leninnel. Sohasem felejteni ei szí­vességét és kedvességét, s szavalt, hogy földünk nőm nogy és az álla­moknak meg keR találniuk rajta a bé­kés egymás mellett élés útját, Öli 7 Hanglemez-figyelő Joseph Haydn aflotóművészetének jelentős korszaka az a több mint há­rom évtized, amelyet Magyarorszá­gon, az Esterházy hercegek szolgá­latában töltött. „Egy zenekor élén kísérletezhettem — írta —. Megfi­gyelhettem minden hatást, javíthat­tam, nyesegethettem, vállalkozhat­tam, merhettem! El voltam zárva a világtól, senki sem kínozhatott kétsé­gekkel, így eredetivé kellett válnom.” Az új lemezen megszólaló két mű is ebből a termékeny időszakból szár­mazik, a 39-es sorszámot viselő g- moll szimfónia 1768 bál, s a 47-es G dúr szimfónia 1772-ből, a híres „Búcsú” szimfónia évéből. Az előadó együttes a Tátrai Vilmos verette Ma­gyar Kamarazenekar, amelynek már számos előző Haydn-felvétele ara­tott jelentős sikert nemcsak itthon, de külföldön is. Bartók Béla I. és H. zongoraverse­nye 1926-ban keletkezett, egymás közvetlen szomszédságában: a két mű ugyanannak a zeneszerzői prob­lémának kétféle megközelítése, két féle megoldása. Bartók aikotómüvé­sretebem gyakori at Hyon egymás közelségében született iker-mű, mint például a hegedű-zongora szonáták, vagy a két zenekari szvit. Mindkét zongoraverseny részben Sztravinszkij hatását tükrözi. A zseniális fiatal zongoraművész, Kocsis Zoltán nagy­szerű Bartók-játékát hangversenyen már töbször megcsodálhattuk, hang­lemezen azonban most először. Ko­csis, aki egyben zeneszerző-növen­dék is, kiváló értője és megszólalta- tója a bartóki zene legmélyebb ér­zelmi gondolati tartalmának. A Rá­diózenekar — élén Lehel Györggyel — a fiatal művész sugárzó erejétől megújulva kelti életre a partitúrát, A Bartók-összkiadás másik új le­mezén a mester munkásságának ne­gyedszázadát felölelő kórusművésze- tével ismerkedhetünk meg, az 1910 és 1935 között keletkezett népdal­ihletésű kompozóciókkal. Magyar, székely és szlovák népdalok egyéni feldolgozásai szólalnak meg a le­mezen. A Négy régi magyar népdal az ősi népszokásokat őrző Székely­föld és a Dunántúl falvainak hangu­latát, 6» erejé* eleveníti meg. A szlovák dalok két ellentétes hangu­latú ciklusra oszlanak; a Tót nép­dalok címmel 1917-ben íródott férfi­karok háborúról, katonáskodásról szólnak, ellentétpárjuk, a szintén ez évből származó Négy tót népdal ve­gyeskarra (Négy szlovák népdal cím­mel is ismeretes) vidám képeket, la­kodalmat, szénagyűjtést, táncjelene­teket mutat be. Az Elmúlt időkből címmel 1935-ben keletkezett három férfikarnak már csak szövege népi, zenéje önálló eredeti alkotás. A „Nincs boldogtalanabb a paraszt- embernél” kezdetű dal bemutatója idején, 1937-ben a leghősiesebb ki­állás volt a magyar föld népéért. A «tövek tolmácsolói a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfikara és a Szlovák Filharmónia Énekkara — mindkét együttes ma gyár és szlovák nyelven is énekel — Vásárhelyi Zoltán és Szabó Miklós vezényletével. K, A f Milyen volt Lenin ?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom