Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)
1973-04-21 / 100. szám
DUNANT0L1 NAPLÓ 1973. április Í1 Búcsú a „karikástól" Nyél, kelevíz, kengyel, táska, korbács, csapószíj, durrantó sudár. ízlelem a szavakat. Egyediekben az ősi pásztorélet tárgyainak résznevei, amelyekből Gön- dör-Nagy Feri bácsi több mint félévszázaddal karikás ostoiát remekelte. — 11 éves voltam — csörgedezted Feri bácsi a karikás meséjét — amikor az Okorág melletti Szilas-pusztán édesanyám vállamra akasztotta a vászontarisznyát, s édösapámmal először möntem ki a kondához. A szentegáti báró volt a gazdánk. Annyi pénze vöt az Elza feleségével együtt, hogy amikor báró lőtt, a király iránti köszönetül o kastély egyik szobáját arany koronákkal akarta kirakatni. De a Ferenc Jóska nem engedte mög; merthogyhát az ü képin ne taposson sönki. A bárótól visszakanyarodunk o karikáshoz. — 1907-ben Molványba möntünk. Mert bizony „Szentgyörgy- napkor kocsira ládám, kocsira párnám”, s estére már az új helön köllött aludnunk. — Új hely, új szokások. A kís- legénységból már kinőttem, de nősülésről szó sem löhetött Edösanyám szavai szerint: „Mire nősülnél, fiam? Kit vönnél el itt az idegönben? Aztán két szögénynek kódis lösz a gyereke. Szőrözni köll előbb, fiam!" Ekkor faragtam és csináltam ezt az ostort. Csak úgy magamtól. A nyele szilvafa, merthát az igazi ostornyél alma- vagy szilvafából van. Azért kezdtem a cifráját lófejjel, mert gyerökko- rom óta kocsi, mög lovak utón áhítoztam. A tölgyleveleket mög a makkokat csak úgy szépség végett faragtam. Legtöbb gond vót a bőrök mögszörzése. Mert ide kutyabőr köll. Aztán az lágyon puha is, mög sziós is. A szíjgyártók nem igön adtak bőrt a pásztoroknak, mert a saját készítményeiket akarták eladni. De régiektől maradt törvény volt: igazi pásztor a karikás ostorát, terelő botját, sótartóját, borotválkozási tükrösét, mög a g atya mazzagf űző tűjét maga készíti. — Mikor a karikással elkészültem, Szarajevóban meggyilkolták a Ferenc Ferdinándot mög a feleségit. Apám, én és o regruta öcsém egyszerre húztuk föl a csukaszürkét. Hogy édösanyánkat a három kis test- vérömmel mire hagytuk itthon, arról jobb nem beszélni. — De édösanyám mögőrizte számomra a karikásomat. A már nagymama menyecske disznóölésről maradt húsoskáposztával akar pihenőt tartatni. Életpár Göndör-néni „Ne beszélj már annyit”-tal igyekszik megállítani a mesefolyót. Feri bácsi azonban 85 éves korának mindig parancsoló házfőséaé- vel hárítja el a két asszony szógátjait. — A háború után Domoloson pattogtattam a karikásomat. Itt afféle „kis urak" laktak. Hintára, vikszösbajszú parádés kocsisra csak a férfiaserélyű He- gyessy Bertának tellett. Nem rästellötte fölhúzni a vadásznadrágját, vállára venni a dup- lapuskájót, s nagy, fehér kutyája kíséretében elindult az erdejét őrizni. A testőrtábornok öccsével mindig hadilábon álltak. Annak szép ménöse volt, de a legelői itatókút a Berta nagysága örökségrészin őrizte a vizet. — Itt kerültünk össze a fele- ségömmel. Az asszony az Alsó- högyön kis szőllőt jussolt. így jöttünk Mozsgóra. — Jaj, hogy egy csöpp bort se Jiagyrtatok. Ilyen szégyönben vagyunk — sopánkodik a szőllö- jussos Kati néni. — Ki látott már olyan disznótort, ahol telemarad a boros- demizson? Aztán, látod: a toros káposzta sem köllött nekik — menti Feri bácsi a házigazdaságot. összenézünk a fotóssal. Egyet gondolunk. Vajon megkínálnak-e mégegyszer a húsoskáposztával ...? Elgondolkoztató számok Sok a fiatalkorúak közlekedési szabályvétsége Szülői majomszeretet, fe'előtlenség, tragédia Egy Wartburgot ígértek a fiatalembernek a szülök. Az ifjú azonban nem győzte kivárni. Egyik este kissé italoson kószált az utcákon, amikor egy kapu előtt meglátta szíve vágyát. Nyitott ajtóval, slusszkulccsal a zárban ... A tulajdonos éppencsak a garázskulcsért ugrott fel. „Ellenállhatatlan" vágyat érzett, beindította a motort. A zajra lerohant a család, s a mozgó kocsi motorházára fekve próbálták megakadályozni a lopást. Hiába. A fiatalember gázt adott, s ámokfutóként ide-oda cikázva végig- száguldott a városon. Csak a szembejövők lélekjelenlétének és a szerencsének köszönhette: ezúttal megúszta... m Göndör-Nagy Ferenc — a baranyai Zselic legöregebb pásztora — búcsúzik a karikástól Hatalmas iratköteg őrzi a fiatalkorúak által elkövetett közlekedési szabálysértéseket és vétségeket. 1971-ben a Baranyában felelősségre vont fiatalkorú szabálysértők közel 85 százaléka közlekedési szabálysértést követett el . . . 1972-ben hasonló az arány. A szabálysértések zöme jogosítvány nélküli, vagy ittas vezetés, kivilágításán jármű, szabálytalan személyszállítás. A szabálysértési akták nem tartalmaznak „nagy ügyeket". De ezeket is nagyon komolyan kell venni. Potenciális veszélyt jelentenek, hisz ezekből lesznek előbb-utóbb a közlekedési bűntettek és vétségek. A statisztika máris szolgál szomorú adatokkal: 1971-ben 17 fiatalkorút vontak felelősségre közlekedési vétségért. A 17 esetből 3 halálos kimenetelű volt. Elgondolkoztató számok. De elgondolkoztatóak, s főképp nagyon tanulságosak a példák is. Ma Feri bácsié a szó. — 1922-ben volt az efeö földosztás. Mozsgón a Gáts patikus mögkezdte a harcot a föld- és házhely juttatásért. Az uradalom sose bocsátotta mög neki, hogy a legszebb fekvésű földeket igényeltette a jogosultakkal. Én is igényeltem. Két hold földet kaptam Galamboson és itt ezt a házhelyet. Testvér, koma, sógor segítségivei felépültünk. Már a cserepeket raktuk a tetőre, amikor a nagyhatalmú Hoferpirk jószágigazgató lipicai fogata állt meg az utcának jelölt kocsi- úton. A hatalmastermetű férfi gúnyosan dobta felénk a szót: „Aztán te Feri! Kereket is épí- töttél a házad alá? Hogy lágyon mivel elhúzatni!" — Az elsők között készült el a házunk. A karikást szögre akasztottam. Lovakat vöttem. Földekkel virgolódtunk, állatokkal bajmolódtunk. Az asztalon rakosgatom Feri bácsi faragványait. A jegyzetlapokon 85 év eseményeit igyekeztem rögzíteni. Ebből háromnegyed évszázad hihetetlenszorgalmú munkáról tanúskodik. Közben két „világégés" utáni új életkezdéssel. — A Hitler háborúja Mozsgón és környékén 1944 decemberében ért véget. Egyik este Hársfa-puszta felől nagy „huri- puri" hallatszott. Robbanások, géppuska-tűz, tankok robogása tartotta rémületben a falut. Szerencsére csak fél éjszakán át tartott a „hársfai csata". Reggelre a Tinódi-hegyről a centrumi Horvát Feri lakásába bekopogott az első szovjet Katona. Huszonnégy év után újra földosztáshoz faragtuk a mes- gyecövekeket. Nekem is osztottak földet Ibafa felé a „Pacsirta dűlőben”, de nem fogadtam el. Az új gazdák kondáját terelgettem a karikásommal. Aztán a tsz-ben állatgondozó lőttem. Most a feleségemmel együtt tsz-járadékosok vagyunk. A fiam vasutas. Az unokám Pécsett mozdonyvezető. Neki ott építettünk házat. Én mög ünnepenként Szentmiklóson őrként vigyázom a tsz központját. Pillanatnyi csend. Az életmesének vége. Az asztalon zavartan rendezgetem a faragva nyokat. A karikáshoz nem merek nyúlni. Göndör-Nagy Feri bácsi a korbácsrészt gyakorlott kézzel csavarja a nyélre. Ráteszi a többi holmira. Mindig parancsoló hangja sóhajba halkul. — Az éjjelő őrnek nem köll karikás ostor. Lengyeltóti János Április 26- 27: V öröskereszt-kongresszus Hamarosan újabb jelentős állomáshoz érkezik a több mint egymillió tagot számláló Magyar Vöröskereszt: április 26-án és 27-én tartja soronkövetkező, negyedik kongresszusát. A fél éve tartó előkészítő időszakot figyelemreméltó aktivitás, nagy érdeklődés jellemezte. Ezt bizonyítja, hogy a helyi vezetőségválasztó taggyűléseken, a megyei küldött-konferenciákon, a budapesti kerületi, valamint a városi küldött közgyűléseken és a fővárosi küldött-konferencián összesen csaknem 50 000 felszólalás hangzott el. A helyi szervezetek taggyűlésein választott vezetőségi tagok száma megközelíti a hatvanezret. A megválasztott vezetőségi tagok csaknem 80 százaléka a nők soraiból került ki. Biztosított az egészségügyi szakirányítás is, mert a helyi szervezetek vezetőségeibe csaknem ötezer orvost és több mint 7600 más egészségügyi dolgozót választottak. A kongresszust megelőzően április 24-én az Állami Operaházban — neves művészek közreműködésével — jutalomműsort rendeznek a véradók tiszteletére. Másnap, 25-én a Parlamentben kitüntetéseket adnak át a Vöröskereszt legkiválóbb aktivistáinak a szervezet érdekében végzett kiemelkedő munkájuz elismeréseként. Április 26-án reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában kezdi meg tanácskozását a kongresszus. Az utóbbi négy esztendőben végzett munkáról szóló írásos beszámolóhoz Rostás István főtitkár fűz majd szóbeli kiegészítést. Másnap a kongresszus záróaktusaként megválasztják a Magyar Vörös- kereszt új országos vezetőségét, majd a testület megválasztja az elnökség tagjait és a tisztség- viselőket. A felelőtlenség-szülte emberi tragédiák. Ismét a tehetős szülők, akik mindenáron le akarják győzni a szomszédokat, akiknek semmi sem drága, ha jómódjuk mutogatásáról, a kérkedésről van szó. Mindent megadtak a fiúnak. Magnetofont, lemezjátszót, kismotort. Autót még nem, de a gyereknek mindene megvolt, így- hát arra vágyott. Hét garázst tört fel egv éjszaka. A hetedikből sikerült elkötnie a kocsit.. És íme, a túlzott szülői engedékenység, a majomszeretet következménye. A szülők rendes emberek. Annyira, hogy elnézték: o 17 éves fiú rendszeresen késő éjjel járt haza, s akkor vitte el a papa Pannóniáját, amikor csak akarta. Egyik éjszaka is motorozott, ködös volt az idő, csúszott az út. Későn vette észre az idős nénit. A néni a helyszínen meghalt... Nem egy tragédiát okozott a fiatalok egymás előtti kérkedése, a felelőtlen versengés, a gyorsabb motor lóerőinek esztelen felszabadítása. A két jóbarát egymás nyomában motorkerékpárral száguldott az éjszakai országúton. Az elöl robogó nem vette észre és „elkoszolta” az út szélén haladó gyalogosokat. Közülük egy holtan maradt az árokban. A fiatalember felbukott a motorral, s a mögötte száguldó barátja keresztülhajtott a fején. A fiú szörnyethalt. Rövid volt a követési távolság, nagy volt a tempó . . . Hányszor szállított már le a rendőr biciklin ülő utast! A kerékpár egyszemélyes jármű. És mégis... Hányán ültetnek fel a biciklire kisgyereket, hadd I örüljön a gyerek. Mint ahogy az a fiatal lány is, aki a papa ke- rékoárján ötéves kisgyereket szállított. A biciklit szabályosan ! előzte egy motorkerékpár, a lány megijedt és a motor elé vágott. A gyerek leröpült a kerékpárról. örökre nyomorék maradt . . . A felelőtlenség többnyire vakmerőséggel, rutinhiónnyal, gyakorlatlansággal, tudatlansággal párosul. S ami a legmegdöbbentőbb: nem ritkán alkohollal. S mindez együtt, szinte matematikai pontossággal — tragédiához vezet. .Az ügyészi gyakorlat olyan | példát is ismer: a halálos halft Qmo'v 1 a ian rovat Amikor a gyerekek kicsik voltok, semmi baj nem volt. Világosan meg lehetett különböztetni az ó holmiaikat az enyémtől. Később érdekes meglepetések értek. Kaptam egy olasz pulóvert. Nagyon szép színe volt. Hogy miből készült nem tudom, de úgy emlékszem, hogy egész vagyonba került és rettentően büszke voltam rá. Amikor isten kegyelméből egyszer külföldre készültem, előva- dósztam a pulóvert, de addigra érdekes átalakuláson ment keresztül. Mind a két könyöke helyén pompás lyuk tátongott, az ujjak körül, pedig megereszkedett szálak voltak. Több puló? verem nem lévén újszerű renováláson ment keresztül. Két új Ujja született, de másfajta anyagból. Ahová mentem, ott nem mertem felvenni, mert nem ez volt a helyi divat. Inkább kissé fáztam. (Nem akarom a fejlődő országokat vádolni, de gondolom Zambiában nagyon elegáns viselet lett volna I) Keserveim később gyarapodtak. A fuszekliknál történt a legtöbb baj. Impozáns lyukak tátongtak rajtuk, jóllehet nem ért Nem mindig nehéz apának lenni! okoztam. Mindkét gyerek utolért a növésben. Egyszer az egyik pár cipőmmel botlottam össze. Megváltozott addigra az is. Bár a cipők ügyében a gyerekek rendkívül használhatóknak bizonyultak. Én új cipőt nem tudok felhúzni, inkább bevallók bármit, tehát minden új cipőt odaadok átmeneti használatra és kitaposás után visszaszerzem. Nem mindig sikerül időben! Ha későn szerzem vissza, akkor majdnem annyi bajom van vele, mint új korában. Néhány hetes viselésre adható c$ak albérletbe. Egyszer kaptam ajándékul egy kasmír sálat. A feleségem lepett meg vele. Sáltalan időben nem hiányzott, de amikor elő akartam venni, akkor már igen. Családi nyomozás következett. Kiderült, hogy az egyik gyerek ebben akart egy lányzót meghódítani. Hogy meghódította-e, erről nem tájékoztatott, de a kasmír sál teljes hiányáról igen. Nagy, lehetett a szerelem! Az ingek körül is történt mér esetet okozó fiatalember csal nagyon nehezen döbbent rá.' nem egy tyúkot ütött el. Embert! A szabálysértések aggasztó száma nem lehet véletlen. S a, számok veszélyesen nőnek. De szükségszerű-e, hogy nőjenek? A megelőzéshez nem elegendők a rendőri ellenőrzések, az adminisztratív intézkedések. Számon kell kérni a szülők felelősségét is. A szülői engedékenység, a nemtörődömség, az el- kényeztetés tragédiákat okozhat. És a rossz példát mutató autósok, motorosok, akik a fiatalok szemeláttára nap, mint nap buknak meg felelősségből, udvariasságból. Pedig az utcán ők is találkozhatnak fiatalkorú „ámokfutóval" I S számunkra az sem közömbös: a ma fiataljaiból lesznek a holnap autósai, motorosai. Hogyan kérjük majd számon tőlük a közlekedési morált, az emberséget és a felelősséget, ha ma nem tanítjuk meg .. .? Pánics György DOBOZY IMRE NYILATKOZATA nézeteitől és. A nézeteltérést én provokáltam, mert ingeim bizonyos károsodást szenvedtek és valami csodálatos módon mindig a legjobb ingeim kerültek be a forgalomba. A nyakkendők kőiül is adódtok összekoccanások. Most azonban minden megváltozott! Rájöttem valami döntő dologra. Ha az én ingeim, cipőim, pulóvereim pompásan állnak a srácokon," akkor ez fordítva is igaz. Az övéké is jó nekem! Tehát most ,mindig van elegáns. nyakkendőm, jó pulóverem, mandzsettagombra is rászorulhatok és csudálatos jó íz- , lésű fuszeklikal tudnak venni a gyerekek. Van ennél azonban nagyobb öröm is. És ez az ing. Én két jólfejlödő felnőtt férfi apja vagyok és mindkettő sok pompás inggel rendelkezik. A nagyobbik nyaka pontosan az én méretem, a kisebbé szorít kicsit, de elviselhető. Hát nem öröm néha apának lenni? Szöllösy Kálmán Európai írószövetség létrehozását tervezik A szocialista országok írószövetségi vezetőinek múlt heti, Varsóban tartott hagyományos évi nemzetközi találkozójárói — annak tapasztalatairól, eredményeiről és céljairól - Dobozy Imre Kossuth-dijas író, a Magyar írók Szövetségének főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. — A tanácskozás két alapvető jellemvonását emelném ki: egyrészt, még soha sem volt ilyen nagy az érdeklődés: 11 szocialista állam írószövetsége képviseltette magát: másrészt a gondosan előkészített, fontos vitatémákban nagyon termékeny, sokrétű eszmecsere alakult ki. A tanácskozáson a legérdekesebb, legidőszerűbb eszmecsere a következő témakörökben alakult ki: a szocialista írószövetségek egymás közti kapcsolatainak magasabb szintre emelése, tartalmuk gazdagítása, a nem szocialista — mindenekelőtt az európai, de az ázsiai és dél-amerikai r- irószervezetekkel, Írókkal való kapcsolataik továbbépítése, a kapcsolatok és a bennük rejlő párbeszéd lehetőségének tudatos fel,használása az európai biztonság, az általános béke és a barátkozó-vitatkozó érintkezés támogatására. — A kialakult vita kedvező irányban befolyásolta az említett kérdések megoldását és végül, ami nagyon nyomatékosan merült fel: megfelelő koordinációk után hozzá kell fogni egy új, európai irászervezet megalakításának előkészítéséhez, amely szervezetben — természetszerűleg egyén/ belépés útián - Európa minden jelentős Íróját szívesen látnánk. — A negyedik napirendi pont a vietnami írók támo gatásának ügye volt Ebben a kérdésben a lengyel referátum olyan alaphangot ütött meg. hogy nem is volt szükség vitára, inkább hangos gondolkozás folyt arról, hogy az egyes szocialista Írószövetségek — amelyek ereinktől telhetőén eddig is erkölcsi és egyéb vo- natkozásban egyaránt kiálltak Vietnam üaye mellett — hogyan keressék és találják meg a vietnami írók számára lenalkalmasabb támogatás útját és eszközeit. I
