Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-21 / 100. szám

DUNANT0L1 NAPLÓ 1973. április Í1 Búcsú a „karikástól" Nyél, kelevíz, kengyel, táska, korbács, csapószíj, durrantó sudár. ízlelem a szavakat. Egyediek­ben az ősi pásztorélet tárgyai­nak résznevei, amelyekből Gön- dör-Nagy Feri bácsi több mint félévszázaddal karikás ostoiát remekelte. — 11 éves voltam — csörge­dezted Feri bácsi a karikás me­séjét — amikor az Okorág mel­letti Szilas-pusztán édesanyám vállamra akasztotta a vászonta­risznyát, s édösapámmal elő­ször möntem ki a kondához. A szentegáti báró volt a gazdánk. Annyi pénze vöt az Elza felesé­gével együtt, hogy amikor báró lőtt, a király iránti köszönetül o kastély egyik szobáját arany koronákkal akarta kirakatni. De a Ferenc Jóska nem engedte mög; merthogyhát az ü képin ne taposson sönki. A bárótól visszakanyarodunk o karikáshoz. — 1907-ben Molványba mön­tünk. Mert bizony „Szentgyörgy- napkor kocsira ládám, kocsira párnám”, s estére már az új helön köllött aludnunk. — Új hely, új szokások. A kís- legénységból már kinőttem, de nősülésről szó sem löhetött Edösanyám szavai szerint: „Mi­re nősülnél, fiam? Kit vönnél el itt az idegönben? Aztán két szögénynek kódis lösz a gyere­ke. Szőrözni köll előbb, fiam!" Ekkor faragtam és csináltam ezt az ostort. Csak úgy magamtól. A nyele szilvafa, merthát az igazi ostornyél alma- vagy szil­vafából van. Azért kezdtem a cifráját lófejjel, mert gyerökko- rom óta kocsi, mög lovak utón áhítoztam. A tölgyleveleket mög a makkokat csak úgy szépség végett faragtam. Legtöbb gond vót a bőrök mögszörzése. Mert ide kutyabőr köll. Aztán az lá­gyon puha is, mög sziós is. A szíjgyártók nem igön adtak bőrt a pásztoroknak, mert a saját készítményeiket akarták eladni. De régiektől maradt törvény volt: igazi pásztor a karikás os­torát, terelő botját, sótartóját, borotválkozási tükrösét, mög a g atya mazzagf űző tűjét maga készíti. — Mikor a karikással elké­szültem, Szarajevóban meg­gyilkolták a Ferenc Ferdinándot mög a feleségit. Apám, én és o regruta öcsém egyszerre húz­tuk föl a csukaszürkét. Hogy édösanyánkat a három kis test- vérömmel mire hagytuk itthon, arról jobb nem beszélni. — De édösanyám mögőrizte számomra a karikásomat. A már nagymama menyecske disznóölésről maradt húsoská­posztával akar pihenőt tartatni. Életpár Göndör-néni „Ne be­szélj már annyit”-tal igyekszik megállítani a mesefolyót. Feri bácsi azonban 85 éves korának mindig parancsoló házfőséaé- vel hárítja el a két asszony szógátjait. — A háború után Domoloson pattogtattam a karikásomat. Itt afféle „kis urak" laktak. Hin­tára, vikszösbajszú parádés ko­csisra csak a férfiaserélyű He- gyessy Bertának tellett. Nem rästellötte fölhúzni a vadász­nadrágját, vállára venni a dup- lapuskájót, s nagy, fehér ku­tyája kíséretében elindult az erdejét őrizni. A testőrtábornok öccsével mindig hadilábon áll­tak. Annak szép ménöse volt, de a legelői itatókút a Berta nagysága örökségrészin őrizte a vizet. — Itt kerültünk össze a fele- ségömmel. Az asszony az Alsó- högyön kis szőllőt jussolt. így jöttünk Mozsgóra. — Jaj, hogy egy csöpp bort se Jiagyrtatok. Ilyen szégyönben vagyunk — sopánkodik a szőllö- jussos Kati néni. — Ki látott már olyan disznó­tort, ahol telemarad a boros- demizson? Aztán, látod: a to­ros káposzta sem köllött nekik — menti Feri bácsi a házigaz­daságot. összenézünk a fotóssal. Egyet gondolunk. Vajon meg­kínálnak-e mégegyszer a hú­soskáposztával ...? Elgondolkoztató számok Sok a fiatalkorúak közlekedési szabályvétsége Szülői majomszeretet, fe'előtlenség, tragédia Egy Wartburgot ígértek a fiatalembernek a szülök. Az ifjú azonban nem győzte kivárni. Egyik este kissé italoson kószált az utcákon, amikor egy kapu előtt meglátta szíve vágyát. Nyitott ajtóval, slusszkulccsal a zárban ... A tulajdonos éppencsak a garázskulcsért ugrott fel. „Ellenállhatatlan" vágyat érzett, be­indította a motort. A zajra lerohant a család, s a mozgó kocsi motorházára fekve próbálták megakadályozni a lopást. Hiába. A fiatalember gázt adott, s ámokfutóként ide-oda cikázva végig- száguldott a városon. Csak a szembejövők lélekjelenlétének és a szerencsének köszönhette: ezúttal megúszta... m Göndör-Nagy Ferenc — a baranyai Zselic legöregebb pásztora — búcsúzik a karikástól Hatalmas iratköteg őrzi a fia­talkorúak által elkövetett közle­kedési szabálysértéseket és vét­ségeket. 1971-ben a Baranyá­ban felelősségre vont fiatalkorú szabálysértők közel 85 százaléka közlekedési szabálysértést köve­tett el . . . 1972-ben hasonló az arány. A szabálysértések zöme jogosítvány nélküli, vagy ittas vezetés, kivilágításán jármű, szabálytalan személyszállítás. A szabálysértési akták nem tartalmaznak „nagy ügyeket". De ezeket is nagyon komolyan kell venni. Potenciális veszélyt jelentenek, hisz ezekből lesznek előbb-utóbb a közlekedési bűn­tettek és vétségek. A statisztika máris szolgál szomorú adatok­kal: 1971-ben 17 fiatalkorút vontak felelősségre közlekedési vétségért. A 17 esetből 3 halá­los kimenetelű volt. Elgondolkoztató számok. De elgondolkoztatóak, s főképp na­gyon tanulságosak a példák is. Ma Feri bácsié a szó. — 1922-ben volt az efeö föld­osztás. Mozsgón a Gáts pati­kus mögkezdte a harcot a föld- és házhely juttatásért. Az ura­dalom sose bocsátotta mög neki, hogy a legszebb fekvésű földeket igényeltette a jogo­sultakkal. Én is igényeltem. Két hold földet kaptam Galambo­son és itt ezt a házhelyet. Testvér, koma, sógor segítségi­vei felépültünk. Már a csere­peket raktuk a tetőre, amikor a nagyhatalmú Hoferpirk jó­szágigazgató lipicai fogata állt meg az utcának jelölt kocsi- úton. A hatalmastermetű férfi gúnyosan dobta felénk a szót: „Aztán te Feri! Kereket is épí- töttél a házad alá? Hogy lá­gyon mivel elhúzatni!" — Az elsők között készült el a házunk. A karikást szögre akasztottam. Lovakat vöttem. Földekkel virgolódtunk, állatok­kal bajmolódtunk. Az asztalon rakosgatom Feri bácsi faragványait. A jegyzet­lapokon 85 év eseményeit igye­keztem rögzíteni. Ebből három­negyed évszázad hihetetlen­szorgalmú munkáról tanúsko­dik. Közben két „világégés" utáni új életkezdéssel. — A Hitler háborúja Mozs­gón és környékén 1944 decem­berében ért véget. Egyik este Hársfa-puszta felől nagy „huri- puri" hallatszott. Robbanások, géppuska-tűz, tankok robogása tartotta rémületben a falut. Szerencsére csak fél éjszakán át tartott a „hársfai csata". Reggelre a Tinódi-hegyről a centrumi Horvát Feri lakásába bekopogott az első szovjet Ka­tona. Huszonnégy év után újra földosztáshoz faragtuk a mes- gyecövekeket. Nekem is osztot­tak földet Ibafa felé a „Pacsir­ta dűlőben”, de nem fogadtam el. Az új gazdák kondáját te­relgettem a karikásommal. Az­tán a tsz-ben állatgondozó lőt­tem. Most a feleségemmel együtt tsz-járadékosok vagyunk. A fiam vasutas. Az unokám Pé­csett mozdonyvezető. Neki ott építettünk házat. Én mög ün­nepenként Szentmiklóson őrként vigyázom a tsz központját. Pillanatnyi csend. Az életme­sének vége. Az asztalon za­vartan rendezgetem a faragva nyokat. A karikáshoz nem me­rek nyúlni. Göndör-Nagy Feri bácsi a korbácsrészt gyakorlott kézzel csavarja a nyélre. Ráte­szi a többi holmira. Mindig parancsoló hangja sóhajba halkul. — Az éjjelő őrnek nem köll karikás ostor. Lengyeltóti János Április 26- 27: V öröskereszt-kongresszus Hamarosan újabb jelentős ál­lomáshoz érkezik a több mint egymillió tagot számláló Ma­gyar Vöröskereszt: április 26-án és 27-én tartja soronkövetkező, negyedik kongresszusát. A fél éve tartó előkészítő időszakot figyelemreméltó aktivitás, nagy érdeklődés jellemezte. Ezt bi­zonyítja, hogy a helyi vezető­ségválasztó taggyűléseken, a megyei küldött-konferenciákon, a budapesti kerületi, valamint a városi küldött közgyűléseken és a fővárosi küldött-konferen­cián összesen csaknem 50 000 felszólalás hangzott el. A helyi szervezetek taggyűlésein válasz­tott vezetőségi tagok száma megközelíti a hatvanezret. A megválasztott vezetőségi tagok csaknem 80 százaléka a nők so­raiból került ki. Biztosított az egészségügyi szakirányítás is, mert a helyi szervezetek veze­tőségeibe csaknem ötezer or­vost és több mint 7600 más egészségügyi dolgozót válasz­tottak. A kongresszust megelőzően április 24-én az Állami Opera­házban — neves művészek köz­reműködésével — jutalomműsort rendeznek a véradók tiszteleté­re. Másnap, 25-én a Parlament­ben kitüntetéseket adnak át a Vöröskereszt legkiválóbb aktivis­táinak a szervezet érdekében végzett kiemelkedő munkájuz elismeréseként. Április 26-án reggel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házá­ban kezdi meg tanácskozását a kongresszus. Az utóbbi négy esztendőben végzett munkáról szóló írásos beszámolóhoz Ros­tás István főtitkár fűz majd szó­beli kiegészítést. Másnap a kongresszus záróaktusaként megválasztják a Magyar Vörös- kereszt új országos vezetőségét, majd a testület megválasztja az elnökség tagjait és a tisztség- viselőket. A felelőtlenség-szülte emberi tragédiák. Ismét a tehetős szülők, akik mindenáron le akarják győzni a szomszédokat, akiknek semmi sem drága, ha jómódjuk muto­gatásáról, a kérkedésről van szó. Mindent megadtak a fiú­nak. Magnetofont, lemezjátszót, kismotort. Autót még nem, de a gyereknek mindene megvolt, így- hát arra vágyott. Hét garázst tört fel egv éjszaka. A hetedik­ből sikerült elkötnie a kocsit.. És íme, a túlzott szülői en­gedékenység, a majomszeretet következménye. A szülők rendes emberek. Annyira, hogy elnéz­ték: o 17 éves fiú rendszeresen késő éjjel járt haza, s akkor vitte el a papa Pannóniáját, amikor csak akarta. Egyik éj­szaka is motorozott, ködös volt az idő, csúszott az út. Későn vette észre az idős nénit. A néni a helyszínen meghalt... Nem egy tragédiát okozott a fiatalok egymás előtti kérkedé­se, a felelőtlen versengés, a gyorsabb motor lóerőinek eszte­len felszabadítása. A két jóba­rát egymás nyomában motorke­rékpárral száguldott az éjszakai országúton. Az elöl robogó nem vette észre és „elkoszolta” az út szélén haladó gyalogosokat. Kö­zülük egy holtan maradt az árokban. A fiatalember felbu­kott a motorral, s a mögötte száguldó barátja keresztülhajtott a fején. A fiú szörnyethalt. Rö­vid volt a követési távolság, nagy volt a tempó . . . Hányszor szállított már le a rendőr biciklin ülő utast! A ke­rékpár egyszemélyes jármű. És mégis... Hányán ültetnek fel a biciklire kisgyereket, hadd I örüljön a gyerek. Mint ahogy az a fiatal lány is, aki a papa ke- rékoárján ötéves kisgyereket szállított. A biciklit szabályosan ! előzte egy motorkerékpár, a lány megijedt és a motor elé vágott. A gyerek leröpült a ke­rékpárról. örökre nyomorék ma­radt . . . A felelőtlenség többnyire vak­merőséggel, rutinhiónnyal, gya­korlatlansággal, tudatlansággal párosul. S ami a legmegdöb­bentőbb: nem ritkán alkohollal. S mindez együtt, szinte mate­matikai pontossággal — tragé­diához vezet. .Az ügyészi gyakorlat olyan | példát is ismer: a halálos hal­ft Qmo'v 1 a ian rovat Amikor a gyerekek kicsik vol­tok, semmi baj nem volt. Vilá­gosan meg lehetett különböz­tetni az ó holmiaikat az enyém­től. Később érdekes meglepetések értek. Kaptam egy olasz puló­vert. Nagyon szép színe volt. Hogy miből készült nem tudom, de úgy emlékszem, hogy egész vagyonba került és rettentően büszke voltam rá. Amikor isten kegyelméből egy­szer külföldre készültem, előva- dósztam a pulóvert, de addigra érdekes átalakuláson ment ke­resztül. Mind a két könyöke he­lyén pompás lyuk tátongott, az ujjak körül, pedig megereszke­dett szálak voltak. Több puló? verem nem lévén újszerű reno­váláson ment keresztül. Két új Ujja született, de másfajta anyagból. Ahová mentem, ott nem mertem felvenni, mert nem ez volt a helyi divat. Inkább kis­sé fáztam. (Nem akarom a fejlődő orszá­gokat vádolni, de gondolom Zambiában nagyon elegáns vi­selet lett volna I) Keserveim később gyarapod­tak. A fuszekliknál történt a leg­több baj. Impozáns lyukak tá­tongtak rajtuk, jóllehet nem ért Nem mindig nehéz apának lenni! okoztam. Mindkét gyerek utolért a növésben. Egyszer az egyik pár cipőm­mel botlottam össze. Megvál­tozott addigra az is. Bár a ci­pők ügyében a gyerekek rend­kívül használhatóknak bizonyul­tak. Én új cipőt nem tudok felhúz­ni, inkább bevallók bármit, te­hát minden új cipőt odaadok átmeneti használatra és kitapo­sás után visszaszerzem. Nem mindig sikerül időben! Ha későn szerzem vissza, ak­kor majdnem annyi bajom van vele, mint új korában. Néhány hetes viselésre adható c$ak al­bérletbe. Egyszer kaptam ajándékul egy kasmír sálat. A feleségem lepett meg vele. Sáltalan időben nem hiányzott, de amikor elő akar­tam venni, akkor már igen. Családi nyomozás következett. Kiderült, hogy az egyik gyerek ebben akart egy lányzót meg­hódítani. Hogy meghódította-e, erről nem tájékoztatott, de a kasmír sál teljes hiányáról igen. Nagy, lehetett a szerelem! Az ingek körül is történt mér esetet okozó fiatalember csal nagyon nehezen döbbent rá.' nem egy tyúkot ütött el. Embert! A szabálysértések aggasztó száma nem lehet véletlen. S a, számok veszélyesen nőnek. De szükségszerű-e, hogy nőjenek? A megelőzéshez nem elegen­dők a rendőri ellenőrzések, az adminisztratív intézkedések. Szá­mon kell kérni a szülők felelős­ségét is. A szülői engedékeny­ség, a nemtörődömség, az el- kényeztetés tragédiákat okoz­hat. És a rossz példát mutató autósok, motorosok, akik a fia­talok szemeláttára nap, mint nap buknak meg felelősségből, udvariasságból. Pedig az utcán ők is találkozhatnak fiatalkorú „ámokfutóval" I S számunkra az sem közöm­bös: a ma fiataljaiból lesznek a holnap autósai, motorosai. Ho­gyan kérjük majd számon tőlük a közlekedési morált, az ember­séget és a felelősséget, ha ma nem tanítjuk meg .. .? Pánics György DOBOZY IMRE NYILATKOZATA nézeteitől és. A nézeteltérést én provokáltam, mert ingeim bizo­nyos károsodást szenvedtek és valami csodálatos módon min­dig a legjobb ingeim kerültek be a forgalomba. A nyakkendők kőiül is adód­tok összekoccanások. Most azonban minden meg­változott! Rájöttem valami dön­tő dologra. Ha az én ingeim, cipőim, pu­lóvereim pompásan állnak a srácokon," akkor ez fordítva is igaz. Az övéké is jó nekem! Tehát most ,mindig van ele­gáns. nyakkendőm, jó pulóve­rem, mandzsettagombra is rá­szorulhatok és csudálatos jó íz- , lésű fuszeklikal tudnak venni a gyerekek. Van ennél azonban nagyobb öröm is. És ez az ing. Én két jólfejlödő felnőtt férfi apja vagyok és mindkettő sok pompás inggel rendelkezik. A nagyobbik nyaka pontosan az én méretem, a kisebbé szorít kicsit, de elviselhető. Hát nem öröm néha apának lenni? Szöllösy Kálmán Európai írószövetség létrehozását tervezik A szocialista országok írószövetségi vezetőinek múlt heti, Varsóban tartott hagyo­mányos évi nemzetközi ta­lálkozójárói — annak ta­pasztalatairól, eredményei­ről és céljairól - Dobozy Imre Kossuth-dijas író, a Magyar írók Szövetségének főtitkára nyilatkozott az MTI munkatársának. — A tanácskozás két alap­vető jellemvonását emelném ki: egyrészt, még soha sem volt ilyen nagy az érdeklő­dés: 11 szocialista állam írószövetsége képviseltette magát: másrészt a gondo­san előkészített, fontos vita­témákban nagyon termé­keny, sokrétű eszmecsere alakult ki. A tanácskozáson a legérdekesebb, legidősze­rűbb eszmecsere a követke­ző témakörökben alakult ki: a szocialista írószövetségek egymás közti kapcsolatai­nak magasabb szintre eme­lése, tartalmuk gazdagítása, a nem szocialista — minde­nekelőtt az európai, de az ázsiai és dél-amerikai r- irószervezetekkel, Írókkal va­ló kapcsolataik továbbépí­tése, a kapcsolatok és a bennük rejlő párbeszéd le­hetőségének tudatos fel­,használása az európai biz­tonság, az általános béke és a barátkozó-vitatkozó érintkezés támogatására. — A kialakult vita kedve­ző irányban befolyásolta az említett kérdések megoldá­sát és végül, ami nagyon nyomatékosan merült fel: megfelelő koordinációk után hozzá kell fogni egy új, eu­rópai irászervezet megalakí­tásának előkészítéséhez, amely szervezetben — ter­mészetszerűleg egyén/ belé­pés útián - Európa minden jelentős Íróját szívesen lát­nánk. — A negyedik napirendi pont a vietnami írók támo gatásának ügye volt Ebben a kérdésben a lengyel re­ferátum olyan alaphangot ütött meg. hogy nem is volt szükség vitára, inkább hangos gondolkozás folyt arról, hogy az egyes szocia­lista Írószövetségek — ame­lyek ereinktől telhetőén ed­dig is erkölcsi és egyéb vo- natkozásban egyaránt kiáll­tak Vietnam üaye mellett — hogyan keressék és találják meg a vietnami írók számá­ra lenalkalmasabb támoga­tás útját és eszközeit. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom