Dunántúli Napló, 1973. április (30. évfolyam, 81-108. szám)

1973-04-15 / 94. szám

Gorkij drámája a Pécsi Nemzeti Színházban A magyar nyelv hete -1973 A színdarabok sorsa éppúgy kiszámíthatatlan, mint az embe­reké. Ki hitte volna, hogy äz a dráma, amelyet Gorkij a tőke és a tőkés manipuláció elleni manifesztumnak szánt, egykor a tőkés világ egyik legnagyobb színházi sikere lesz? Pedig így van. Nyugat-Európában és Ame- rika-szerte az Ellenségek a leg­többet játszott, legkifizetődőbb szovjet darab. Nagy szériákban, naturalista díszletekben, finom századfordulós manírokkal játsz- szák a Beckettbe belefáradt, sexbe beleunt polgároknak. A tőkés manipuláció soha nem sejtett színvonalat ért el. És az osztályharc is, amelyről a mű szól. A lelkekben játszódó dráma Nem volt persze mindig ilyen keresett darab oz Ellenségek. „Ezek a jelenetek kidomborítják a munkások és a munkaadók közti elsimíthatatlan ellenséges­séget, egyben pedig oz előbbi­eket egy kitűzött cél — a tőke megsemmisítése - felé tudato­san haladó, kitartó harcosok­nak, az utóbbiakat viszont kicsi­nyes egoistáknak mutatják be."- Ezzel az indoklással tiltotta be a cári cenzor 1906-ban a bemutatót. Amint látjuk, érvelé­sébe esztétikai értékítélet is ve­gyül: ő merev, sematikus, „agi- tációs" darabnak tartotta az Ellenségeket. Nem lett igaza. De ő legalább őszinte volt. Vajon mi lehet az oka, hogy a forradalom győzelme után is hosszú időnek kellett eltelnie, míg 1933-ban a mű végre szín­padra került? S még így is csak átdolgozott formában. Két ma­gyarázat kínálkozik. A legkézen­fekvőbb, hogy 1933-ban, Hitler uralomra jutásának, Kirov meg­gyilkolásának és az egyre élese­dő osztályharcról szóló törvény megfogalmazásának évében a fémó/a míott lett egyszerre fon­tos ez a 27 évig csak folyóirat­ban publikált dráma. A bemu­tató kedvéért aztán Gorkij el­vállalta, hogy ír egy új befeje­zést. Lehet, hogy ez valóban így is történt. A mű megértéséhez mégis közelebb visz bennünket a másik magyarázat. Gorkij szüntelenül elégedetlen volt a színdarabjaival. — „Vagy húsz darabot írtam. De a legtöbbjük csak lazán összefűzött jelenetek sora. A cselekmény vonalát nem uiszem bennük következetesen végig, a jellemek pedig elmo­sódók, félig megírottak ..." Egyik előadásában mondta ezt, méghozzá éppen az Ellenségek átdolgozásának és bemutatásá­nak évében. Nyilván nem vélet­len ez a hármes egyezés. A fontos azonban most már csak az esrtétikai momentum: Gor­kij mint művész is elégedetlen volt a darabjaival. Különösen a koraiakkal, amelyeket még a nagy barát, Csehov közvetlen hatása alatt írt. Előadásában óvja is nagyon a fiatal szovjet drámaírókat Csehovtól. Olyan türelmetlen és igazságtalan ve­le szemben, mint amilyen csak egy hűtlen tanítvány lehet, aki legb.elül azonban érzi már, hogy mégiscsak a mesternek volt iga­za. És mint akinek sehogyan sem akar sikerülni az Ellenségek gyökeres átalakítása. Amikor az Ellenségek elké­szült, javában tombol az első orosz forradalom, Csehov pedig már két éve halott. És mégis ott lebeg e felett a mű felett is a tanítómester láthatatlan szel- lemujja. Hiába a pregnáns tár­sadalmi konfliktus: gyilkosság, rendőrség, csendőrség és kato­naság, a darab igazi cselekmé­nye mégis a belső történés, a lelkekben játszódó drálna. Ez pedig a színpad nyelvén annyit jelent, hogy akinek nagyobb lelke: fejlettebb és érzékenyebb intellektusa van, azé a nagyobb dráma, a nagyobb szerep. így lesz főhős Zahar Bargyin, a naiv liberális, a „jólelkű gyáros”, aki őszintén szenved attól, hogy nem tudja megértetni magát a munkásokkal. Nágya. a tisztes úriház cserfes kis üdvöskéje, aki megérti, vagy inkább megérzi, hogy o munkásoké a jövő. Ta- tyána, a kicsit romlott, kicsit de­kadens vidéki színésznő, aki szintén a tőkés családhoz tarto­zik, de a lelkében mégis füg­getlen ember. Mert ők mélyeb­ben élik az életüket a többiek­nél. Mert meg szeretnék érteni, hogy mi történik velük, körülöt­tük. Ez nem származás kérdése. A munkások közölt is sokan van­nak ilyen emberek. Ilyen Szincov, a legtudatosabb forradalmár a darabban, akibe, hiába is ta­gadja, bizony alaposan belesze­retett a finom és disztingvált 7a- tyána. Ilyen Grékov, a jóképű fiatal munkás, aki ittas társai­val szemben védelmébe veszi a tőkés lányát. Udvariasan haza­kíséri, s aztán büszkén, de ud­variasan hárítja el a felajánlott jutalmat. S ezzel nagyobb ha­tást vált ki, mintha bombát do­bott volna a reggelízgető társa­ság közé. Jakimovot, az igazi merénylőt három felvonáson át rejtegetik o társai, mert nagy családja van, S mert nagyobb feladatokra szánja őt a párt. A darab csúcspontján azonban minden logika — sőt a mozga­lom érdeke — ellenére Jakimov mégis feladja magát. Mert nem tudja elviselni, hogy valaki más bűnhődjék helyette. Mert becsü­letes, érző szívű ember. Ezért, s nem a háttérfüggönyre vetí­tett rohamozó munkások hatá­sára hiszünk Tatyónának, ami­kor az előadás végén így vi­gasztalja Nágyót: „Ne sírj! Eze­ké lesz a győzelem r Hiába minden látványos til­takozás, s hiába az átdolgozás is. Az Ellenségek még ezer el­szakíthatatlan szállal kötődik a csehovi dramaturgiához. Szín­pada belülről feszített építmény. Csak egészen sűrű érzelmi-gon­dolati erőtérben lehet jól ját­szani. Művészileg is vállalja Gorkijt Dohai Vilmos másodszor ren­dezte meg most az Ellensége­ket. Egészen másként, mint elő­ször. 1958-ban, az első bemu­tató idején még frissek voltak oz ellenforradalom ütötte se­bek. Akkor sokak számára még úgy tűnt, hogy egyszer s min­denkorra kizárják egymást azok az emberi tulajdonságok, ame­lyeket a darab politikailag szembenálló alakjai képvisel­nek : az elvi szilárdság és a lel­ki érzékenység, a büszke öntu­dat és az érzelmi nyíltság, a forradalmi optimizmus és o ke­reső nyugtalanság, jobbravárás. Az elmúlt tizenöt év társadalmi fejlődése megtanított bennün­ket, hogy ez nem így van, A modern forradalom mély és ősz- szetelt lelki tulajdonságok és készségek kifejlesztését követeli az új társadalom építőitől. El kell sajátítanunk mindazt, amit annak idején Gorkij Csehovtól tanulhatott. Nem elég ma már a színházban sem, ha csak po­litikailag leplezünk le egy tő­kést. Mélyebbre kell ásni, o 'ár- sadalmi es emberi magatartás tormák gyökeréig. Az Ellenségek most mai té­májú, a modern színház egész eszköztárát mozgósító darabok után került műsorra, amelyek így vagy úgy mind a forradalom lehetőségeit firtatták. Az a jó az előadásban, hogy nem ezen a nyelven akar vitatkozni. Vállalja művészileg is Gorkijt, s vele te­remt alkalmat, formát az esz­mecseréhez. Az előadás stílusa nem „oroszos" és nem is „amc- rikaias". Nem akar tüntetni sem naturalizmusával, sem a mo­dernségével. Egyetlen célja és rendeltetése, hogy adekvát és érzékletes színpadi formában valósítsa meg a művet. így tud­ja elmondani az előadás létre­hozóinak véleményét is a világ­ról és a forradalomról. A hagyományos kerti díszlet­ben most egy fekete-fehér koc­kás, rézsútos emelvény . áll. (Díszlet- és jelmeztervező: Vata Emil.) Lejjebb eső részén, bal- felől nagy L-alakú ebédlőasztal, körülötte fonott kerti székek. A szereplők igazi szamováiból töl­tögetik ki finom porcelán csé­székbe a teát. A merénylet után aztán a csendőr egy mozdulattal lesöpör mindent az asztalról, s ezen terítik ki a megölt igazga­tót. Nem látjuk, de sejtjük, hogy dereka alatt, ahol megmereve­dő teste nem ér már közvetle­nül az asztal lapjához, a felvo­nás végére jól meggyűlhet a fekete, kocsonyás vér. De a második felvonásban a tábor­nok, mintha mi sem történt vol­na, jóízűen vacsorái, s a többi­ek is jócskán szedegetnek, csi­pegetnek az újra megterített asztalról. A harmadik felvonás­ban posztóval borítják le ezt az asztalt, a vésztörvényszék tagjai ülnek mögötte. A megriadt és tanácstalan háziak most oldalt feszengenék. Nágya és Tánya már nincsen köztük, lejöttek az emelvényről. A kihallgatás alatt kétoldalt a színpad előterében állanak, majd egyre közelebb húzódnak a fogoly munkások­hoz, akiket jobbról s fentről ve­zetnek be, s akik a nehézkedés törvénye szerint zúdulnak le az­tán az utolsó jelenetben c bí­róságot játszó tiszturakra. Hi­bátlanul ‘megszerkesztett tabló. Függöny. Sok kedvvel és tehetséggel Két tömegjelenet között a szí­nészek sok kedvvel és tehetség­gel játszanak el egy lélektani drámát. Elsőnek Szábó Tünde neve kívánkozik ide, akinek tisz­ta, friss Nágyája mintha egye­nesen o Cseresznyéskerfből top­panna elénk. Ott még Anyának hívják, s egy félszeg diákkal ar­ról ábrándozik, hogy „egész Oroszország a mi kertünk’’. Most „kalandja” van a munká­sokkal, - a forradalommal, a történelemmel. Ez a „kaland” formál gondolkodó, tudatos em bért az álmodozó kis úrilányból, Neki kel! megtennie a legne gyobb utat a szereplők közül az előadás két és fél órájo alatt. Szabó Tünde bírja azonban erő­vel és tehetséggel. Szelepének ívét, amely fiatalságából és vonzó emberi-művészi alkatából indul ki, váratlanul egy feszült, nyugtalan és kereső modem színészi intellektus feszíti ki, len­díti magasba. Tordai Terinek Tatyóna szerepében kisebb a diapazonja, s ó megnyerő kül sejével és kultúrájával igyekszik pótolni a hiányt. Szép és hibát­lan munka a Győri Emillel ját­szott kettősük. Győri egy nyug­talan és vívódó nyugati értelmi­ségit játszik Jakov szerepében, így Tordai Teri nemcsak gyen­gédségét, érdekes asszonysá­gát mutathatja meg, hanem fel­villanthatja a szerep intellektuá­lis lehetőségeit is. Nehéz megmondani, hogy miért nem a főszerepet, Zahar Bargyínt játszó, egyébként ki­váló Szabó Ottó nyújtja a leg­nagyobb színészt alakítást. Ta­lán csak a parókája miatt, amelyet egy , ügyetlen színházi fodrász a fejére tett, s amely a háború előtt született néző­nek elkerülhetetlenül egy Schmoü-pasta reklámot juttat az eszébe. Amely ráadásul olyan merev, hogy úgy öl a fején, mint egy tűzoltósisak. Szinte lemossa arcáról a voná­sokat. A ravcszkodó, csodálko­zó, kétségbeesett és fáradt ráncokat, a szenvedélyek és a szenvedés nyomait. Egyetlen jelenetében, egyetlen hangsú­lyában érezzük meg csupán a belső drámát, s a jelentős szí­nészt: amikor éjszaka magá­nyosságáról beszél a gyári őröknek. Minden mást eltakar a paróka. De meglehet, hogy valahol beljebb, a szerepértei mezés mélyén lapul ez a paró­ka. A munkások közül talán Poál László és Mendelényi Vil­mos tudtak leginkább teljes emberi jellemet és sorsot fel villantani epizódjaikban. Mai valóság Mindig igazságtalan és sértő persze, ha csak egyetlen név is kimarad a felsorolásból. Sok mindenről, sok mindenkiről le­hetne és kellene is még szót ej­teni. De itt most mégis pontot kell tenni, ha meg akarjuk őiizni a hitelét annak, amit az összjáiékról, a közös teljesít­ményről, az előadás közös vál­lalásáról irtunk. Lz az. ami egy re fontosabb és meghatáro­zóbb tényező lesz a Pécsi Nem­zeti Színház munkájában, mű­vészetében. Amely a koncepció tisztázatlan pontjai és a kivite­lezés gyengébb mozzanatai el lenére lám most is minden es­te végbeviszi a csodát: élő, ele­ven mai valósággá teszi Gorkij klasszikus drámáját. A Pécsi Tanárképző Főisko­lán 1973. április 9—14-ig ren­dezték meg anyanyelvűnk ün­nepi hetét. Ebből az alkalom­ból félkerestük dr. Temesi Mi­hály főiskolai tanárt, a Nyelv- tudományi Tanszék vezetőjét, nyilatkozzék a Magyar nyelv hete célkitűzéseiről, — Harmadszor rendezte meg Főiskolánk a magyar nyelv he­tét a Művelődési Minisztérium, a KISZ Központi Bizottsága, Pécs Város Tanácsa VB műve­lődési osztálya, a TIT Baranya megyei szervezete és a Magyar Nyelvtudományi Társasáq pécsi csoportja közreműködésével. Az elhangzott előadások, a meg­tartott vetélkedők igazolták, hogy oktatóink és hallgatósá­gunk többsége jól vigyázza anyanyelvét. — Meggyőződéssel vallom, hogy kulturáltan beszélni és írni valójában annyit jelent, mint kulturáltan gondolkodni. Társadalmunk magas szinten felkészült szakembereket kér tőlünk, akik a tudatos gondol­kodást, a gondolatok világos­ságát, az érzelmek őszinteségét kifejező nyelvhasználatot tekin­tik eszményképüknek. Gyakran hangoztatjuk: „Egy nyelven be­szélünk, hisz anyanyelvűnk ma­gyar", — pedig nem „beszé­lünk mindig egy nyelven”, noha anyanyelvűnk magyar! Mennyi baj, könny, bánat és társadalmi igazságtalanság származott már abból, hogy nem beszéltünk egy nyelven, noha anyanyelvűnk magyarl És mennyi ölöm, siker, a társadalmi felemelkedés meg­gyorsulása származott abból, hogy „egy nyelven beszéltünk” a szocialista országokkal tör­tént tárgyalásainkon, noha kü­lönböző nyelveken beszéltünk. Meggyőződésem, hogy csak anyanyelvűnkön lehetünk iga­zán önmagunk, hiszen az egyet­len teljes értékű eszközünk, mellyel gondolatainkat mások­kal közöljük, vágyainkat el­mondhatjuk. Ez az eszköz az, amelynek segítségével ismere­teinket szerezzük, a világ dol­gaiban eligazodhatunk, és fej­lődő társadalmunkat formálhat­juk. — A magyar nyelv hete elő­adásai és vetélkedői mennyiben járultak hozzá az anyanyelvűn­ket használók gondolkodásá­nak gyarapításához, átalakítá­sához? — A magyar nyelv hete elő­adása és vetélkedői célratörő tervezéssel fogták át azokat a területeket, amelyek a legköny- nyebben ébreszthették fel mun­katársainkban és hallgatóink­ban nemcsak az anyanyelvűnk iránti felelősséget, hanem egy­úttal nyelvünk ezerszínű arcát, igazi mivoltát is. Az 1973. évi magyar nyelv hete versengései ismét megértésre találtak ren­dezvényeink résztvevőiben, s az elkövetkező években még kitel­jesedettebben formálhatjuk mindannyiunk nyelvi tudatát, s így minden hallgatónk nyelv- használatuknak társadalmi gyakorlatában képesek lesznek majd a rájuk váró oktatási és nevelési feladatokon messze felülemelkedő társadalmi kül­detéseik betöltésére is. — Mik voltak az ünnepi hét rendezvénysorozatának lanto­sabb programpontjai? — A magyar nyelv hete ren­dezvénysorozatát április 9 én Vonyó lózsei a főiskolai KISZ VB titkára nyitotta meg, majd Anyanyelvi nevelésünk nyelvok­tatásunk helyzete és feladatai címmel én tartottam előadást. Az ezt követő programban a főiskolai hallgatók írásos és szóbeli kommunikációs versenye következett amelyen kimagas­ló eredményt ért el Laurenszky Katalin, elismerést érdemlő ké­szültségről tett tanúbizonyságot Pió Márta és Várkonyi Balázs főiskolai hallgató. Ugyanekkor rendeztük meq a Kazinczy kiej­tési verseny főiskolai házi dön­tőjét, amelyen az első díjat Aradi Éva, a II. díjat Kovács Ist­ván, és a megosztott III. dijat Hajas Hona és Holdosi József hallgatók kapták. Április 10-én került sorra a fogalmazási és a helyesírási, nyelvhelyességi verseny. E ver­senyek I. díját Csirke Erzsébet, Szilágyi Erzsébet és Székely Zsuzsa hallgatók kapták. II. dí­jas a versenyen Hoiimann Éva, III. díjasok Deák Éva, Tihanyi Erzsébet és Győrire Ildikó főis­kolai hallgatók. Április 11-én Wacha Imre, az MTA Nyelvtudományi Intézeté­nek tudományos munkatársa tartott nagy érdeklődést kiváltó előadást Az elhangzó beszéd szöveglonetikája és főbb stílus- kategória címmel. Új szöveg­grammatikái koncepcióit o résztvevő hallgatók közül önként jelentkezéssel közvetlenül ér­zékelhetően igazolta. Üj meg­világításban láthattuk anyanyel­vűnk hanganyagának, beszéd­tempójának, szüneteinek rend-, kívül fontos szerepét kifejező­közlő tevékenységünkben. Április 12-én került sorra a pedagógusjelöltek Kazinczy szép kiejtési versenye országos döntőjére. Az első nap szaba- donválasztott szöveget mutattak be a megjelent hallgatók, más­nap a kiejtési verseny kötelező szövegek bemutatásával folyta­tódott. A délután folyamán a zsűri tagjainak a versenyen résztvevő oktatókkal szervezett találkozóján megvitatták o ver, seny tanulságait, az oktató-ne, velő munkában jelentkező fel­adatokat A magyar nyelv hete szom­baton délelőtt 9 órakor Deine László tanszékvezető egyetemi tanár előadásával folytatódott, Deme László a beszédművelés kiváló szakembereként rendkívül érdekes előadásban „a próza- mondás kulcsát" ismertette. Tíz órakor került sorra a pedagó­gusjelöltek Kazinczy szép kiej­tési versenye eredményhirdeté­sére, o Kazinczy-dijak és ér­mek kiosztására, valamint a Pé­csi Tanárképző Főiskola Magyar nyelv hete vetélkedőjén kiéide- melt jutalmak kiosztására. Az ünnepségsorozatot dr. Bencédy lózsei MM főosztály- vezető értékelő zárszavával ért véget. (—thisz—) Bővítik a délszláv kollégiumot Peiertfi Nagy László A délszláv általános iskola és kollégium bővítésére, felújításá­ra határozatot hozott Pécs vá­rosi Tanács vb-a ez év márciu­sában. Ennek értelmében a Fürdő utcai általános iskola át­költözik a Bercsényi utcai isko­lába, a délszláv iskola és kol­légiuma pedig kizárólag diák otthonként működik a későb­biekben. A négymilliós beruházás tér veit a Pécsi Tervező Vállalat készíti. Az elképzelések szerint n jelenleg száz férőhelyes kollé­gium 140—150 tanuló elhelye­zésére lesz alkalmas. A rend kívül zsúfolt. — esetenként 28 személyes — hálók helyett tizen­két személyeseket, valamint kar­szerű, hideg-meleg vizes fürdő­ket alakítanak ki. Jelenleg a földszinti tantér, mekben folyik a tanítás. Az első emeleten van a fiúk szállása, a tetőrészben kialakított szobák­ban pedig a lányoké. A bővítés utón a fiúké lesz a földszint, a lányoké az első emelet. A: alagsorban bővítik o konyhát, éttermet és korszerűsítik a hó- központot. Az átalakítás során megoldják a ■— közegészség­ügyileg kifogásolt — szennyvíz- elvezetést is. A Bercsényi utcai általános iskolában, a tatarozás mellett — kis átalakítással — tornatermet létesítenek. HU *f vasárnapi JMSUÉKlgl a m f 4 * \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom