Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-04 / 53. szám

\ A Hegar-sor fémpálcikák so­ra, félszámonként nőnek, mint a gyermekcipők. A hetes, nyol­cas már jó, addigra befér a kürettkanál. Addigra cafatokká tágítják a méhnyakat. És akkor dő| a vér, minden nagyszerű. Az asszisztencia kar­jára csapkodják a szövettani anyagot — ezt, meg ezt, na, ez biztosan az ■ •. A vérszutykos alkaron fehé­ren virít egy kétmilliméteres kéz.- A semmibe kapaszkodik. ♦ Fotelok, dohányzó, sarkosra állított íróasztal. A falon mű­vészi reprodukciók: a translo- catio-hordozók kromoszóma qar nitúrái. Meddő sex-bomba, mongolidióta kromoszómái. Fur­csa, fekete kis krix-kraxok. A qenetikus, családtervező szobája. — Amikor a fáról lejöttünk, a nő vagy terhes volt egész éle­tében, vagy szoptatott. Évmillió­kig ez volt a regula. Most, ter­mészetesen megváltozott a nő funkciója. Részt vesz a termelés­ben, joga van eldönteni, hogy megszüli-e a gyermeket, vagy sem. Ezt a jogot nem vitathatja e| tőle senki. Na persze. — Tulajdonképpen arra len­nék kíváncsi, hogy az a fiatal- asszony. az a bizonyos határ­eset, az e| tudja-e dönteni húsz­esztendősen, egy gyermekkel, férjjel és anyukával, hogy kell-e a második? Ffeves bólogatás. — Ebben a helyzetben fel­tétlenül. Hiszen látta, hogyan reagált. . . És a tizenhét-tizennyolc éves lányok? És az a tizenhároméves, aki jelenleg az osztályon fek­szik előrehaladott-terhesen, megszakításra várva, saját tönk­retételét várva, azok el tud­ják dönteni? Vagy dönt helyettük valaki? „Joga van eldönteni, hogy megszülje-e a gyermekét vagy sem.” Egész jó| hangzik. ♦ Egy papír a sok közül. — Ennek mondják meg, hogy menjen vissza az ambu­lanciára I AZi ajtón kívül mozgolódás. — Tudja — fordul hozzám — a férje telefonon beszólt, hogy ha van rá egy mód, be­széljük rá a feleségét, tartsa meg a gyereket. Ilyen is van. Egyébként is határesetnek mi­nősíthető, éppen az utolsó pil­lanatban jött. Ha jövő szer­dára ütemezi be, elkésett. Túl­jut a tizenkét hetes stádiumon és akkor már nem kaparjuk ki. Csak egész fiatal leány­anyáknál engedélyezhető a művi beavatkozás húszhetes terhességig. (öthónapos, egykilós gyere­ket is kaparnak?) Közben sokan megfordulnak idebenn. Cigányasszony, há­rom derék keresztet rajzol a műtéti beleegyezéshez. Döntött. Tizedik gyermekét már nem szüli meg. Az asztal innenső oldalán sztereotip mozdulatok, sztereotip szövegek, „Védeke­zett, anyuka? De most már tudja, anyuka? Majd felhelye­zik a hurkot, anyuka . ..” Megígérik, de nem jönnek vissza. Megjelenik a húszéves fia­talasszony. Itt is megvizsgál­ják. Riadtan néz ide-oda, le­ültetik a szekre. Ügy ül, mint Violetta a Traviatában. Ked­vesen, kevés meggyőződéssel szólnak hozzá. Határeset. Elő­fordulhat, hogy a főorvos úr nem szívesen írja alá. Egysze­rűbb lenne, ha megtartaná... — Nem! Nem! És a papirosok úgy kezde­nek reszketni a kezében, mint a szélfútta levelek. Faggatják, miért? Anyukáról beszél, hogy együtt laknak, az meg nem akarja . . . A férj telefonált, hogy sze­retné. anyuka pedig megtiltot­ta. Jó kislány, szófogadó kislány. És — joga van így dönteni. ♦ — Te . . . Mi a véleményed az abortuszról? Néz rám, régi ismerősök va­gyunk, azt hiszi, hülyéskedek. Kutató a tekintete: mit aka­rok? Sokáiq nem szól, én se. Elbizonytalanodunk mind a ketten. Aztán vállat von, las­san elvörösödik.­-------------------------—------------------■ ( üliűf VASÁRNAPI’ MELLÉKLET m 33 — Nem jó végigcsinálni. Azt elhiszem. Mesélik, akad a világon hely, ahol „humá­nus” meggondolásból nem is érzéstelenítenek. ♦ Leghátul, a lépcső alján jobbra. Az ajtóra nincs kiírva semmi. Megállók fent. A pá­don hacukák. Irhabunda, mo­hair-sál, réti kü I, kesztyű. Hol­mik. Az ajtó nyílik, kitódulnak az asszonyok. Felvilágosítást kaptak, hogyan kell és lehet a teherbeesés ellen, védekezni. Az arcokon, nem ragyog a heurisztikus élmény fénye. Egy- kedvűek. Nem hisznek az egészben? Csönd van. Csoszo- gás. Bemegyek, ott ül a BI­ZOTTSÁG. Orvos, védőnő, népi ülnök. Hárman. Egyenként jönnek a „kun­csaftok”. Van gyereke, anyu­ka? Meggondolta, anyuka? Vé­dekezett. anyuka? Holnap jöj­jön, anyuka! Itt meg itt írja alá, főorvos úr, lesz szíves, bé­lyegző, köszönöm. És gyűlnek a papirosok iszo­nyú halomba. Beírják, kiírják, kódolják, szorozzák, osztják. Kérdem: — Megtagadta valakitől is a bizottság a terhesség megsza­kítását az utóbbi tíz évben? — Nem, — mondják, — a törvény erre nem ad lehetősé­get. Nem, — oz ambulancián vizsgálnak ... Nem, — a felvilágosítást a Családtervezó Intézet. . . Jön a másik, harmadik, ne­gyedik, tizenhetedik. Meggon­dolta, anyuka? Védekezett, anyuka? Már unom. Unja az a szegény asszony is. Unja a bizottság is. ' ♦) — A lányok, édesegy bará­tom, a lányok! Tönkreteszik magukat, nem is tudják, mit tesznek. Meg se kezdték tu­lajdonképpen, fogalmuk sincs semmiről tulajdonképpen, de majd mind anya akar lenni. És nem lehet! Ilonka! Stentorj ordítás. Tajtékzik. A párnás ajtóban megjelenik egy ápolónő. — Hozza be kérem, a ti­zen négyes, a tizenkilences, meg a huszonhármas kórlapját. Meg a hányásét is. Meg azét is, akivel reggel beszéltem. Hozzám fordul, egyszuszra folytatja. — Majdnem mindegyikét be­hozathatnám. Azt hiszi, ezek ter­hességmegszakításra jöttek? Magától megy el a gyerekük. Szeretnék megtartani! És mi­csoda kilátásaik va^nak?!Sem- mi édes egy barátom. Mit te­hetek?! A kőrtapokon sorban az anamnesztikus adatok. Kivétel nélkül így kezdődnek: művi abortusz... Fiatalasszonyok, ♦ Sárga, piros, kockás ruhák és tömérdek vásárló között tár­gyalunk. Két lány, bolti eladók, meg én. — Mit tenne, ha teherbe es­ne? A kérdés tulajdonképpen csak arra jó, hogy medrébe terelődjön a beszélgetés. Ha­mar kiderül 1 minden. Egyikük kijelenti, hogy ő méq nem, tudja, mi a tisztesség, A má­sik ugyan már igen, de ő is tudja, mi a tisztesség. Kérdez- tem, meg tudja-e előzni a terhességet? Csak szomorúan és csöndben nézett, ♦ Kétszázezer terhességet sza­kítunk meg évente, ebben az országban. Kétszázezret! Jön­nek a lányok, ezt ne felejtse, ez a legnagyobb katasztrófa! Jönnek, elmennek, később pe­dig nem tudnak kihordani egy terhességet. ♦ Az van a blokkomban, hogy „jog, tisztesség, társadalmi gyakorlat”. Hogy is állunk? Joga van a fiatal leánynak elvetetni a gyereket. Joga van arra, hogy megszülje. De joga és lehetősége van a terhessé­get megelőzni. Joga van szűz­nek maradni, bisecurint szed­ni, rászólni q fiúra, használ­jon óvszert. Joga van továbbá megkérdezni a mamát, az osz­tályfőnököt, akiktől kap két po­font, vagy a jobbik esetben kenetteljes szöveget, aztán — teherbe esik. Mert ahhoz is joga van. Tisztességes a lány akkor, ha szűz. Tisztességes, ha vido- ran éli nemi életét, de nem derül ki. Nem tisztességes már, ha „ügy marad’’, de tisztessé­ges lesz újból, ha kikaparják, esetleg darabokban kiveszik belőle a gyereket. így fest egy kis séta a tisztesség körül. És a társadalmi gyakorlat? Aki ki akarja próbálni, neveld jen házosságon kívül született gyermeket! Nevelje leányanya­ként gyermekét albérletben, egyedül, adjon be lakáskér­vényt, ha netán kap, fizesse ki, nézzen a szomszédok, a munka­társak, házmesterek, főnökök és őt azonnal megtagadó rokonok szemébe, nap, mint nap. Gyer­meke apját halk biccentéssel üd­vözölje az utca túlsó oldalán. ahová menekOft. Akkor majd megtudja, hogy milyen a társa­dalmi gyakorlat. ♦ Jog, tisztesség ... Felében tar­tottam az anyaggyűjtésnek, ami­kor felvilágosítottak, hogy a te­herbe eséshez ketten szüksége­sek. Addig nem jutott az eszem­be. Jellemző. Röviden. A férfinak joga van „trófeát” gyűjteni, megkerget­ni, hanyattlökni, magáévá ten­ni. Továbbá joga van nem tö­rődni semmivel. Férfi-tisztesség? A gavalléria a felső határ. Cyrano a szín­padra dobja a pénzes-zacskót — apuka kifizeti az abortuszt. Férfi-tisztesség? Vörösfülű ka­maszok feszengenék a szülők előtt; a fater elégedett, fickós a gyerek. Majd elintézzük. Vé­dekezés? Ritkán fordul elő, nem szeretik. Vagy ugyanúgy nem tudják, mint a nők. Tabletta? Az a férfiaknak nincs. UGYE, VIGYÁZOL? — ez van. De a leggyakoribb a „felcsi- nálásos” koncepció. Mi sem vagyunk jobbak. Rosszabbak vagyunk. Miért? Részletek a társadalmi gya­korlat ma is használatos termi­nológiájából: „A férfi a terem­tés koronája." „Hosszú haj, rö­vid ész.” Koronás, okos férfifejünknek az abortuszhoz vajmi kevés kö­ze van. Hanem valami egész másnak. Alig hihető, hogy né­mely pillanatban a teremtés ko­ronájának több esze van, mint egy féléves gyereknek. Társadal­mi gyakorlat? Valamikor a pa­pát is az AB-bizottság elé idéz­ték. Már nem. A papa tabu, itt nem lényeg. Gyakorlat? Követ­kezmény — nincs. (Nem neki kell műtétre menni.) Lelkiismeret ■— nincs. (Nem belőle kaparják ki a gyereket.) Felelősség — nincs. (Ö attól még csinálhat gyereket, hogy a másik esetleg tönkrement.) ♦ — Abszurdum az, édes bará­tom, hogy a legtöbbjük szo­ciális, meg financiális okokra hivatkozik. Májusban idejön három hónapos terhesen, kéri a megszakítást. Asszonyom, miért? Fiatal, együtt él a férjé­vel, első terjessége. Hebeg, da­dog, lakásra gyűjtenék, nincs pénz, albérlet, mifene. El kell vennünk tőle a gyereket De ok­tóberben újra itt van! Vérzős- terhesen! Azt kéri, hogy tartsuk meg a gyerekét. Asszonyom, lot­tón nyertek?! Vagy nái a fészkes fene történt magukkal május óta?! Van lakásuk? Meghalt az anyósa? Egy fészkes fenét, édes barátom! Megmondom ón: a nyaralás, a bikini, a külföld, a Balcsi .. . ! Ez az ok májusban, barátom! Egy nyaralás és eset­leg soha nem lehet gyereke. Pe­dig akar! ♦ Az utcán délben a legforgal­masabb helyen elmélyülten eszi egymást két fiatok Ki tudja, mi lesz a vége? Csak falják egy­mást, ha az jó. A jövő — azt mutatja, hogy a családtervezés egyre nagyobb helyet foglal el az emberek életében. A nagy családot, a népességet is.meg­tervezik majd, talán kitalálják a csodaszert is, az „erkölcsi tab- letát”, amit — hamm! — be­kapnak a lányok, és veszélyek, szövődmények nélkül megszaba­dulnak a nem kívánt terhesség­től. De csodaszer még nincs. A népesség természetes szaporu­lata meg van, s ha nem is túl magas, még nem illik húzni a harangokat. Ez a zabolátlanság, ami az abortuszok körül van, ez érdemel figyelmet. Meg a feles­leges papírgyártás. A pecsétek mágikus hatalma két milliméte­res, semmibe kapaszkodó kezek fölött. A jog kiterjesztése — hi­szen jelenleg csak elvileg két oldalú. Joga a nőknek, hogy el­vetessék — ám el is vetetik, évente kétszázezren élnek jo­gukkal. És a másik oldal? Joga van a — korábban jogaival fe­lelőtlenül élő — nőnek gyerme­két meg is szülni. Ha tudja. Epilógus: egy hír a Népsza­badságból. „Új abortusztörvényt hoztak az Egyesült Államokban. Esze­rint a terhesség első három hó­napjában valamennyi amerikai nő megszakíthatja a terhessé­gét. Erre három hónapon túl is mód nyílik, ha a terhesség az anya egészségét veszélyezteti. A most hozott törvény az USA minden államában érvényes.” Hű mása a mi tizenhét éve hozott abortusztörvényünknek. Hát, ha nekik is jó ... Kampfs Péter i „Télapó” szeszélyei Régi rendhagyó felek Ha számításba vesszük is, hogy jöhetnek még kései fa­gyok az idén, akkor is biztos már, hogy az idei tél nem tudja pótolni a fagyot és ha­vat, amit az elmúlt hónapok­ban elmulasztott ránk zúdí­tani. Réthly Antal professzornak az „Időjárási események és elemi csapások Magyaror­szágon 1700-ig”, illetve „1700-tól 1800-ig" címet vi­selő két kötete bőven szol­gál hasonló példákkal. Idé­zi gyulai To.rda Zsigmond kamarai hivatalnok napló­ját. Torda 1563. decemberé­ben Pozsony megyét járta. Naplójában a hónap első 22 napján azt jegyezte be, hogy derült, meleg na­pokra éberdt, majd a to­vábbiakban „meleg, enyhe esőről" ad hírt. 1564. ja­nuár első feléből is enyhe, nedves időről tudósít, csak január 13-án lát először ha­vat. Ősszel Bécsbe utazik és ott november 26-án meleg, szeles időt észlel. Decem­berben visszatér az ország­ba és Pozsonyban 15-én eny­he, majdnem nyárias nap köszönt rá. A tél azonban ezúttal nem dupláz. 1564. karácsonya már kemény hi­deggel érkezik. Szeszélyes decemberről számol be Thököly Imre, aki időt vett magának országos dolgai mellett is a napló­írásra. 1676’ karácsonyán Máramarosszigeten időzött, s naplójába ezeket jegyezte be: 24- én: Múlt éjjel még is valamennyire felderült s al­kalmas derecske is lön: nap­pal pedig tisztán szolgált a nap, s olvadott a sár. 25- én: Délig kemény, hi­deg idő, az elmúlt éjszaka igen nagy hideg,' dér lön; dél után pedig az nap me­leget sütvén olvadott. 26- án: A múlt éjjel nagy, de olvasztó szél lön; nap­pal is lágy idő. S mindez a máramarosi havasokban a tél kellős kö­zepén. Az 1738/39-es télről azt je­gyezték föl, hogy „lágy a tél, a Duna semmi jeget nem látott”. 1797/98, teléről pedig ezt: „Enyhe tél. A’ fo­lyók semmi jeget nem láttak. Február elején már olly me­leg volt, mint egyébkor nyá­ron és a méhek jártak.” Újabban 1950—51-ben volt az ideihez hasonlóan rendhagyó tél, és bizonyára teljesen véletlenül, ezt meg­előzően pont száz évvel ko­rábban 1850—51-ben! AB Nem kefl annyit utazni Megváltozott a fürdőkórházi beutalási rendszer Minden járás beutalhat — Akut esetekben is felvesznek beteget Baranyában kialakult az egy­séges reuma szakorvosi háló­zat — adtunk hírt erről az ör­vendetes eseményről, amely azért is különlegesség, mert az országban az első megye, ahol a mozgásszervi betegeket ilyen szinten látják el. Ezek szerint Pécsett, Komlón, Harkányban, újabban pedig Mohácson és Szigetvárait működik főfoglalko­zású reurhatológus. Ennek elő­nyeiről röviden csak annyit, hogy a betegnek nem kpll be­utaznia Pécsre e két utóbbi já­rás területéről, mint korábban, hanem a járás székhelyén látják el. Fölösleges taglalni, mennyi bosszankodástól és szenvedéstől váltották meg a reumás betege­ket. Ha viszont megalakult a szak­orvosi hálózat, meg kellett vál­toztatni a fürdőkórházi beutalá- s' rendszert. Korábban egy Pé­csett működő bizottság döntöt­te el, hogy a beutalás jogos-e, kívánatos-e? Természetesen nagy volt az átfutási idő, a be­tegeknek viszonylag sokat kel­lett várni a harkányi ágyra. A megye más területén levők pe­dig azt mondogatták, hogy több pécsi beteg kerül a kórházba, mint vidéki. Ezt akkor is mondo­gatták, ha netán nem volt igaz. Január yégére datálódik a Harkányi Gyógyfürdő Kórház új beutalás! rendje. Tizennyolc pontban, fogalmazzák meg az ügyrendet. A legnagyobb vív­mány kétségkívül az, hogy min­den szakorvosi rendelés — te­hát minden járás — a lakosság arányában utalhat Harkányba betegeket. Ezek szerint Pécsről 28, Komlóról 11, Mohácsról 9, a siklósi járásból 5, a szigetvári- 1 ból pedig 4 beteget küldhet há­romhetes kezelésre a szakorvo­sa. Ezen kívül 4 beteget küld­het a M ÉV és 2 beteget az MSZB üzemorvosa. A nőgyógyá­szati esetekre is hasonlóképpen gondoltak: Pécs városának 6, Komlónak 2, Mohácsnak, Siklós­nak és Szigetvárnak pedig 1—1 ágyat biztosítottak. Ha másod.iknak is említjük meg, legalább akkora jelentősé­gű rendelkezés az, hogy a reu­makórházba akut eseteket is felvesznek. A heveny ízületi gyulladásos betegeket eddig kü­lönböző kórházak belgyógyásza­ti osztályain kezelték, s általá­ban „idegenek” voltak az osztá­lyon. Ha nem is vonjuk kétségbe a belgyógyászok szakszerű mun­káját, mégis helyes az az állás­pont, hogy a reumás eseteket reumaszakorvos lássa el, és ha erre is van lehetőség, akkor reumakórházba. Az egységes szakorvosi hálózat működése le­hetővé teszi, hogy a rászoruló beteg akár órák múlva a har­kányi kórházi ágyon feküdjön, hiszen a heveny gyulladások esetében nem kel! a beutalás összes ceremóniáját végigcsinál­ni. A kórház — mostoha körül­ményei ellenére — felkészült erre a feladatra is, bizonyos ágylétszámot az akut eseteknek tartanak fenn. — kp — Á tiszta szerkezet Deák Zsuzsa budapesti kiállítása A tiszta szerkezet nagyon rég­óta foglalkoztatja a gondolko­dó embert. Még inkább az áb­rázolót. A festők a századeleji zűrzavarban ebben látták meg az értelmet, a szépet, a harmo­nikust — elegük volt mindab­ból, ami a vázra rakódott... Deák Zsuzsa grafikái a tiszta szerkezet felé orientálnak. Kö­rök, ivek, hurokvonalak alkot­nak végeláthatatlanul szövevé­nyes struktúrát, a néző előtt lassan bontakozik ki az ábrázolt kép tulajdonképpeni tartalma. Szó sincs esetlegességről — a felületes szemlélő bár igen könnyedén ráfoghatja a táblák­ra — komoly és mély mondani­valókat hordoznak a képek. A végtelenül kicsi éppen úgy érdekes, mint a végtelenül nagy. Szétszedni a világot alkotó ele­meire — nagyszerű gyermekjá­ték, de sose feledjük a síró gyermekarcot, a kétség beeseti segítség-kérést, omfltor a szét­szedett világot a gyermek nem képes összerakni. Az alkotás gyönyörűsége itt mutatkozik meg. Megismerni a részecské­ket, egymásba illeszkedésüket, hogy aztán annál jobban rak­hassuk össze — ez az igazi. Természetesen ez hosszú fo­lyamat. Van, aki sose jut el a szintézis fokára. Deák Zsuzsa viszonylag rövid idő alatt hosz- szú utat járt be. Eleinte a szim­metria. a szabályok tömkeleg« jellemezték grafikáit, később megjelent ábrázolásában a vé­letlen. Hallatlanul vonzódik a biológiához — ez azt jelenti, hogy az élet és az ember érdek­li. Egyelőre mind formálásában, mind megoldásaiban a kezdet végefelé tart — egyik-másik ké­pén megjelenik a szín, megjele­nik a felület, az, ami a szerke­zetet eltakarja, amivé a szerke­zet válik. A DNS-molekula, a szedercsírává fejlődött pete, vagy — ha úgy tetszik — a fej­lődő embrió megszületett eze­ken a képeken, most már csak türelemmel kell várni, mikor szü­letik meg az ember. Sokan kételkednek az efajta képzőművészet létjogosultságá­ban. Kételkedni — szabad. Vi­tatkozni is. Egy biztos: a Buda- , pesten kiállított grafikák hete­rogén képet mutatnak. Egyetlen év termése. Ez pedig arra a kö­vetkeztetésre enged juttatni, hogy alkotójuknak semmi kedve megállni a felfelé vezető úton, semmi.kedve megrekedni a fo­lyamat valamelyik harmadában. Nézőnek és kritikusnak egy­aránt az a dolga, hogy figye­lemmel kísérje Deák Zsuzsa fej­lődését és igaz szeretettel szur­koljon neki. És ha némi malíciával is kell megjegyezni, mégis kötelesség: nem ártana ezt a — hivatalos zsűri-látta — terjedelmes, érde­kes (és néhol kifejezetten szép) grafikai anyagot Pécsett is be­mutatni .., Kampfs Péter l

Next

/
Oldalképek
Tartalom