Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-04 / 53. szám
\ A Hegar-sor fémpálcikák sora, félszámonként nőnek, mint a gyermekcipők. A hetes, nyolcas már jó, addigra befér a kürettkanál. Addigra cafatokká tágítják a méhnyakat. És akkor dő| a vér, minden nagyszerű. Az asszisztencia karjára csapkodják a szövettani anyagot — ezt, meg ezt, na, ez biztosan az ■ •. A vérszutykos alkaron fehéren virít egy kétmilliméteres kéz.- A semmibe kapaszkodik. ♦ Fotelok, dohányzó, sarkosra állított íróasztal. A falon művészi reprodukciók: a translo- catio-hordozók kromoszóma qar nitúrái. Meddő sex-bomba, mongolidióta kromoszómái. Furcsa, fekete kis krix-kraxok. A qenetikus, családtervező szobája. — Amikor a fáról lejöttünk, a nő vagy terhes volt egész életében, vagy szoptatott. Évmilliókig ez volt a regula. Most, természetesen megváltozott a nő funkciója. Részt vesz a termelésben, joga van eldönteni, hogy megszüli-e a gyermeket, vagy sem. Ezt a jogot nem vitathatja e| tőle senki. Na persze. — Tulajdonképpen arra lennék kíváncsi, hogy az a fiatal- asszony. az a bizonyos határeset, az e| tudja-e dönteni húszesztendősen, egy gyermekkel, férjjel és anyukával, hogy kell-e a második? Ffeves bólogatás. — Ebben a helyzetben feltétlenül. Hiszen látta, hogyan reagált. . . És a tizenhét-tizennyolc éves lányok? És az a tizenhároméves, aki jelenleg az osztályon fekszik előrehaladott-terhesen, megszakításra várva, saját tönkretételét várva, azok el tudják dönteni? Vagy dönt helyettük valaki? „Joga van eldönteni, hogy megszülje-e a gyermekét vagy sem.” Egész jó| hangzik. ♦ Egy papír a sok közül. — Ennek mondják meg, hogy menjen vissza az ambulanciára I AZi ajtón kívül mozgolódás. — Tudja — fordul hozzám — a férje telefonon beszólt, hogy ha van rá egy mód, beszéljük rá a feleségét, tartsa meg a gyereket. Ilyen is van. Egyébként is határesetnek minősíthető, éppen az utolsó pillanatban jött. Ha jövő szerdára ütemezi be, elkésett. Túljut a tizenkét hetes stádiumon és akkor már nem kaparjuk ki. Csak egész fiatal leányanyáknál engedélyezhető a művi beavatkozás húszhetes terhességig. (öthónapos, egykilós gyereket is kaparnak?) Közben sokan megfordulnak idebenn. Cigányasszony, három derék keresztet rajzol a műtéti beleegyezéshez. Döntött. Tizedik gyermekét már nem szüli meg. Az asztal innenső oldalán sztereotip mozdulatok, sztereotip szövegek, „Védekezett, anyuka? De most már tudja, anyuka? Majd felhelyezik a hurkot, anyuka . ..” Megígérik, de nem jönnek vissza. Megjelenik a húszéves fiatalasszony. Itt is megvizsgálják. Riadtan néz ide-oda, leültetik a szekre. Ügy ül, mint Violetta a Traviatában. Kedvesen, kevés meggyőződéssel szólnak hozzá. Határeset. Előfordulhat, hogy a főorvos úr nem szívesen írja alá. Egyszerűbb lenne, ha megtartaná... — Nem! Nem! És a papirosok úgy kezdenek reszketni a kezében, mint a szélfútta levelek. Faggatják, miért? Anyukáról beszél, hogy együtt laknak, az meg nem akarja . . . A férj telefonált, hogy szeretné. anyuka pedig megtiltotta. Jó kislány, szófogadó kislány. És — joga van így dönteni. ♦ — Te . . . Mi a véleményed az abortuszról? Néz rám, régi ismerősök vagyunk, azt hiszi, hülyéskedek. Kutató a tekintete: mit akarok? Sokáiq nem szól, én se. Elbizonytalanodunk mind a ketten. Aztán vállat von, lassan elvörösödik.-------------------------—------------------■ ( üliűf VASÁRNAPI’ MELLÉKLET m 33 — Nem jó végigcsinálni. Azt elhiszem. Mesélik, akad a világon hely, ahol „humánus” meggondolásból nem is érzéstelenítenek. ♦ Leghátul, a lépcső alján jobbra. Az ajtóra nincs kiírva semmi. Megállók fent. A pádon hacukák. Irhabunda, mohair-sál, réti kü I, kesztyű. Holmik. Az ajtó nyílik, kitódulnak az asszonyok. Felvilágosítást kaptak, hogyan kell és lehet a teherbeesés ellen, védekezni. Az arcokon, nem ragyog a heurisztikus élmény fénye. Egy- kedvűek. Nem hisznek az egészben? Csönd van. Csoszo- gás. Bemegyek, ott ül a BIZOTTSÁG. Orvos, védőnő, népi ülnök. Hárman. Egyenként jönnek a „kuncsaftok”. Van gyereke, anyuka? Meggondolta, anyuka? Védekezett. anyuka? Holnap jöjjön, anyuka! Itt meg itt írja alá, főorvos úr, lesz szíves, bélyegző, köszönöm. És gyűlnek a papirosok iszonyú halomba. Beírják, kiírják, kódolják, szorozzák, osztják. Kérdem: — Megtagadta valakitől is a bizottság a terhesség megszakítását az utóbbi tíz évben? — Nem, — mondják, — a törvény erre nem ad lehetőséget. Nem, — oz ambulancián vizsgálnak ... Nem, — a felvilágosítást a Családtervezó Intézet. . . Jön a másik, harmadik, negyedik, tizenhetedik. Meggondolta, anyuka? Védekezett, anyuka? Már unom. Unja az a szegény asszony is. Unja a bizottság is. ' ♦) — A lányok, édesegy barátom, a lányok! Tönkreteszik magukat, nem is tudják, mit tesznek. Meg se kezdték tulajdonképpen, fogalmuk sincs semmiről tulajdonképpen, de majd mind anya akar lenni. És nem lehet! Ilonka! Stentorj ordítás. Tajtékzik. A párnás ajtóban megjelenik egy ápolónő. — Hozza be kérem, a tizen négyes, a tizenkilences, meg a huszonhármas kórlapját. Meg a hányásét is. Meg azét is, akivel reggel beszéltem. Hozzám fordul, egyszuszra folytatja. — Majdnem mindegyikét behozathatnám. Azt hiszi, ezek terhességmegszakításra jöttek? Magától megy el a gyerekük. Szeretnék megtartani! És micsoda kilátásaik va^nak?!Sem- mi édes egy barátom. Mit tehetek?! A kőrtapokon sorban az anamnesztikus adatok. Kivétel nélkül így kezdődnek: művi abortusz... Fiatalasszonyok, ♦ Sárga, piros, kockás ruhák és tömérdek vásárló között tárgyalunk. Két lány, bolti eladók, meg én. — Mit tenne, ha teherbe esne? A kérdés tulajdonképpen csak arra jó, hogy medrébe terelődjön a beszélgetés. Hamar kiderül 1 minden. Egyikük kijelenti, hogy ő méq nem, tudja, mi a tisztesség, A másik ugyan már igen, de ő is tudja, mi a tisztesség. Kérdez- tem, meg tudja-e előzni a terhességet? Csak szomorúan és csöndben nézett, ♦ Kétszázezer terhességet szakítunk meg évente, ebben az országban. Kétszázezret! Jönnek a lányok, ezt ne felejtse, ez a legnagyobb katasztrófa! Jönnek, elmennek, később pedig nem tudnak kihordani egy terhességet. ♦ Az van a blokkomban, hogy „jog, tisztesség, társadalmi gyakorlat”. Hogy is állunk? Joga van a fiatal leánynak elvetetni a gyereket. Joga van arra, hogy megszülje. De joga és lehetősége van a terhességet megelőzni. Joga van szűznek maradni, bisecurint szedni, rászólni q fiúra, használjon óvszert. Joga van továbbá megkérdezni a mamát, az osztályfőnököt, akiktől kap két pofont, vagy a jobbik esetben kenetteljes szöveget, aztán — teherbe esik. Mert ahhoz is joga van. Tisztességes a lány akkor, ha szűz. Tisztességes, ha vido- ran éli nemi életét, de nem derül ki. Nem tisztességes már, ha „ügy marad’’, de tisztességes lesz újból, ha kikaparják, esetleg darabokban kiveszik belőle a gyereket. így fest egy kis séta a tisztesség körül. És a társadalmi gyakorlat? Aki ki akarja próbálni, neveld jen házosságon kívül született gyermeket! Nevelje leányanyaként gyermekét albérletben, egyedül, adjon be lakáskérvényt, ha netán kap, fizesse ki, nézzen a szomszédok, a munkatársak, házmesterek, főnökök és őt azonnal megtagadó rokonok szemébe, nap, mint nap. Gyermeke apját halk biccentéssel üdvözölje az utca túlsó oldalán. ahová menekOft. Akkor majd megtudja, hogy milyen a társadalmi gyakorlat. ♦ Jog, tisztesség ... Felében tartottam az anyaggyűjtésnek, amikor felvilágosítottak, hogy a teherbe eséshez ketten szükségesek. Addig nem jutott az eszembe. Jellemző. Röviden. A férfinak joga van „trófeát” gyűjteni, megkergetni, hanyattlökni, magáévá tenni. Továbbá joga van nem törődni semmivel. Férfi-tisztesség? A gavalléria a felső határ. Cyrano a színpadra dobja a pénzes-zacskót — apuka kifizeti az abortuszt. Férfi-tisztesség? Vörösfülű kamaszok feszengenék a szülők előtt; a fater elégedett, fickós a gyerek. Majd elintézzük. Védekezés? Ritkán fordul elő, nem szeretik. Vagy ugyanúgy nem tudják, mint a nők. Tabletta? Az a férfiaknak nincs. UGYE, VIGYÁZOL? — ez van. De a leggyakoribb a „felcsi- nálásos” koncepció. Mi sem vagyunk jobbak. Rosszabbak vagyunk. Miért? Részletek a társadalmi gyakorlat ma is használatos terminológiájából: „A férfi a teremtés koronája." „Hosszú haj, rövid ész.” Koronás, okos férfifejünknek az abortuszhoz vajmi kevés köze van. Hanem valami egész másnak. Alig hihető, hogy némely pillanatban a teremtés koronájának több esze van, mint egy féléves gyereknek. Társadalmi gyakorlat? Valamikor a papát is az AB-bizottság elé idézték. Már nem. A papa tabu, itt nem lényeg. Gyakorlat? Következmény — nincs. (Nem neki kell műtétre menni.) Lelkiismeret ■— nincs. (Nem belőle kaparják ki a gyereket.) Felelősség — nincs. (Ö attól még csinálhat gyereket, hogy a másik esetleg tönkrement.) ♦ — Abszurdum az, édes barátom, hogy a legtöbbjük szociális, meg financiális okokra hivatkozik. Májusban idejön három hónapos terhesen, kéri a megszakítást. Asszonyom, miért? Fiatal, együtt él a férjével, első terjessége. Hebeg, dadog, lakásra gyűjtenék, nincs pénz, albérlet, mifene. El kell vennünk tőle a gyereket De októberben újra itt van! Vérzős- terhesen! Azt kéri, hogy tartsuk meg a gyerekét. Asszonyom, lottón nyertek?! Vagy nái a fészkes fene történt magukkal május óta?! Van lakásuk? Meghalt az anyósa? Egy fészkes fenét, édes barátom! Megmondom ón: a nyaralás, a bikini, a külföld, a Balcsi .. . ! Ez az ok májusban, barátom! Egy nyaralás és esetleg soha nem lehet gyereke. Pedig akar! ♦ Az utcán délben a legforgalmasabb helyen elmélyülten eszi egymást két fiatok Ki tudja, mi lesz a vége? Csak falják egymást, ha az jó. A jövő — azt mutatja, hogy a családtervezés egyre nagyobb helyet foglal el az emberek életében. A nagy családot, a népességet is.megtervezik majd, talán kitalálják a csodaszert is, az „erkölcsi tab- letát”, amit — hamm! — bekapnak a lányok, és veszélyek, szövődmények nélkül megszabadulnak a nem kívánt terhességtől. De csodaszer még nincs. A népesség természetes szaporulata meg van, s ha nem is túl magas, még nem illik húzni a harangokat. Ez a zabolátlanság, ami az abortuszok körül van, ez érdemel figyelmet. Meg a felesleges papírgyártás. A pecsétek mágikus hatalma két milliméteres, semmibe kapaszkodó kezek fölött. A jog kiterjesztése — hiszen jelenleg csak elvileg két oldalú. Joga a nőknek, hogy elvetessék — ám el is vetetik, évente kétszázezren élnek jogukkal. És a másik oldal? Joga van a — korábban jogaival felelőtlenül élő — nőnek gyermekét meg is szülni. Ha tudja. Epilógus: egy hír a Népszabadságból. „Új abortusztörvényt hoztak az Egyesült Államokban. Eszerint a terhesség első három hónapjában valamennyi amerikai nő megszakíthatja a terhességét. Erre három hónapon túl is mód nyílik, ha a terhesség az anya egészségét veszélyezteti. A most hozott törvény az USA minden államában érvényes.” Hű mása a mi tizenhét éve hozott abortusztörvényünknek. Hát, ha nekik is jó ... Kampfs Péter i „Télapó” szeszélyei Régi rendhagyó felek Ha számításba vesszük is, hogy jöhetnek még kései fagyok az idén, akkor is biztos már, hogy az idei tél nem tudja pótolni a fagyot és havat, amit az elmúlt hónapokban elmulasztott ránk zúdítani. Réthly Antal professzornak az „Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig”, illetve „1700-tól 1800-ig" címet viselő két kötete bőven szolgál hasonló példákkal. Idézi gyulai To.rda Zsigmond kamarai hivatalnok naplóját. Torda 1563. decemberében Pozsony megyét járta. Naplójában a hónap első 22 napján azt jegyezte be, hogy derült, meleg napokra éberdt, majd a továbbiakban „meleg, enyhe esőről" ad hírt. 1564. január első feléből is enyhe, nedves időről tudósít, csak január 13-án lát először havat. Ősszel Bécsbe utazik és ott november 26-án meleg, szeles időt észlel. Decemberben visszatér az országba és Pozsonyban 15-én enyhe, majdnem nyárias nap köszönt rá. A tél azonban ezúttal nem dupláz. 1564. karácsonya már kemény hideggel érkezik. Szeszélyes decemberről számol be Thököly Imre, aki időt vett magának országos dolgai mellett is a naplóírásra. 1676’ karácsonyán Máramarosszigeten időzött, s naplójába ezeket jegyezte be: 24- én: Múlt éjjel még is valamennyire felderült s alkalmas derecske is lön: nappal pedig tisztán szolgált a nap, s olvadott a sár. 25- én: Délig kemény, hideg idő, az elmúlt éjszaka igen nagy hideg,' dér lön; dél után pedig az nap meleget sütvén olvadott. 26- án: A múlt éjjel nagy, de olvasztó szél lön; nappal is lágy idő. S mindez a máramarosi havasokban a tél kellős közepén. Az 1738/39-es télről azt jegyezték föl, hogy „lágy a tél, a Duna semmi jeget nem látott”. 1797/98, teléről pedig ezt: „Enyhe tél. A’ folyók semmi jeget nem láttak. Február elején már olly meleg volt, mint egyébkor nyáron és a méhek jártak.” Újabban 1950—51-ben volt az ideihez hasonlóan rendhagyó tél, és bizonyára teljesen véletlenül, ezt megelőzően pont száz évvel korábban 1850—51-ben! AB Nem kefl annyit utazni Megváltozott a fürdőkórházi beutalási rendszer Minden járás beutalhat — Akut esetekben is felvesznek beteget Baranyában kialakult az egységes reuma szakorvosi hálózat — adtunk hírt erről az örvendetes eseményről, amely azért is különlegesség, mert az országban az első megye, ahol a mozgásszervi betegeket ilyen szinten látják el. Ezek szerint Pécsett, Komlón, Harkányban, újabban pedig Mohácson és Szigetvárait működik főfoglalkozású reurhatológus. Ennek előnyeiről röviden csak annyit, hogy a betegnek nem kpll beutaznia Pécsre e két utóbbi járás területéről, mint korábban, hanem a járás székhelyén látják el. Fölösleges taglalni, mennyi bosszankodástól és szenvedéstől váltották meg a reumás betegeket. Ha viszont megalakult a szakorvosi hálózat, meg kellett változtatni a fürdőkórházi beutalá- s' rendszert. Korábban egy Pécsett működő bizottság döntötte el, hogy a beutalás jogos-e, kívánatos-e? Természetesen nagy volt az átfutási idő, a betegeknek viszonylag sokat kellett várni a harkányi ágyra. A megye más területén levők pedig azt mondogatták, hogy több pécsi beteg kerül a kórházba, mint vidéki. Ezt akkor is mondogatták, ha netán nem volt igaz. Január yégére datálódik a Harkányi Gyógyfürdő Kórház új beutalás! rendje. Tizennyolc pontban, fogalmazzák meg az ügyrendet. A legnagyobb vívmány kétségkívül az, hogy minden szakorvosi rendelés — tehát minden járás — a lakosság arányában utalhat Harkányba betegeket. Ezek szerint Pécsről 28, Komlóról 11, Mohácsról 9, a siklósi járásból 5, a szigetvári- 1 ból pedig 4 beteget küldhet háromhetes kezelésre a szakorvosa. Ezen kívül 4 beteget küldhet a M ÉV és 2 beteget az MSZB üzemorvosa. A nőgyógyászati esetekre is hasonlóképpen gondoltak: Pécs városának 6, Komlónak 2, Mohácsnak, Siklósnak és Szigetvárnak pedig 1—1 ágyat biztosítottak. Ha másod.iknak is említjük meg, legalább akkora jelentőségű rendelkezés az, hogy a reumakórházba akut eseteket is felvesznek. A heveny ízületi gyulladásos betegeket eddig különböző kórházak belgyógyászati osztályain kezelték, s általában „idegenek” voltak az osztályon. Ha nem is vonjuk kétségbe a belgyógyászok szakszerű munkáját, mégis helyes az az álláspont, hogy a reumás eseteket reumaszakorvos lássa el, és ha erre is van lehetőség, akkor reumakórházba. Az egységes szakorvosi hálózat működése lehetővé teszi, hogy a rászoruló beteg akár órák múlva a harkányi kórházi ágyon feküdjön, hiszen a heveny gyulladások esetében nem kel! a beutalás összes ceremóniáját végigcsinálni. A kórház — mostoha körülményei ellenére — felkészült erre a feladatra is, bizonyos ágylétszámot az akut eseteknek tartanak fenn. — kp — Á tiszta szerkezet Deák Zsuzsa budapesti kiállítása A tiszta szerkezet nagyon régóta foglalkoztatja a gondolkodó embert. Még inkább az ábrázolót. A festők a századeleji zűrzavarban ebben látták meg az értelmet, a szépet, a harmonikust — elegük volt mindabból, ami a vázra rakódott... Deák Zsuzsa grafikái a tiszta szerkezet felé orientálnak. Körök, ivek, hurokvonalak alkotnak végeláthatatlanul szövevényes struktúrát, a néző előtt lassan bontakozik ki az ábrázolt kép tulajdonképpeni tartalma. Szó sincs esetlegességről — a felületes szemlélő bár igen könnyedén ráfoghatja a táblákra — komoly és mély mondanivalókat hordoznak a képek. A végtelenül kicsi éppen úgy érdekes, mint a végtelenül nagy. Szétszedni a világot alkotó elemeire — nagyszerű gyermekjáték, de sose feledjük a síró gyermekarcot, a kétség beeseti segítség-kérést, omfltor a szétszedett világot a gyermek nem képes összerakni. Az alkotás gyönyörűsége itt mutatkozik meg. Megismerni a részecskéket, egymásba illeszkedésüket, hogy aztán annál jobban rakhassuk össze — ez az igazi. Természetesen ez hosszú folyamat. Van, aki sose jut el a szintézis fokára. Deák Zsuzsa viszonylag rövid idő alatt hosz- szú utat járt be. Eleinte a szimmetria. a szabályok tömkeleg« jellemezték grafikáit, később megjelent ábrázolásában a véletlen. Hallatlanul vonzódik a biológiához — ez azt jelenti, hogy az élet és az ember érdekli. Egyelőre mind formálásában, mind megoldásaiban a kezdet végefelé tart — egyik-másik képén megjelenik a szín, megjelenik a felület, az, ami a szerkezetet eltakarja, amivé a szerkezet válik. A DNS-molekula, a szedercsírává fejlődött pete, vagy — ha úgy tetszik — a fejlődő embrió megszületett ezeken a képeken, most már csak türelemmel kell várni, mikor születik meg az ember. Sokan kételkednek az efajta képzőművészet létjogosultságában. Kételkedni — szabad. Vitatkozni is. Egy biztos: a Buda- , pesten kiállított grafikák heterogén képet mutatnak. Egyetlen év termése. Ez pedig arra a következtetésre enged juttatni, hogy alkotójuknak semmi kedve megállni a felfelé vezető úton, semmi.kedve megrekedni a folyamat valamelyik harmadában. Nézőnek és kritikusnak egyaránt az a dolga, hogy figyelemmel kísérje Deák Zsuzsa fejlődését és igaz szeretettel szurkoljon neki. És ha némi malíciával is kell megjegyezni, mégis kötelesség: nem ártana ezt a — hivatalos zsűri-látta — terjedelmes, érdekes (és néhol kifejezetten szép) grafikai anyagot Pécsett is bemutatni .., Kampfs Péter l
