Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-10 / 59. szám
a DUNÁN fUM NAPLÓ r*Ts. mftretus r% A hamis Venusok // Mennyit szán az éjszakára?" K o molytalan royaf M/' a véleménye: van nálunk prostitúció? „ ■ ■ ■ búi lenne. Mit gondol, miért a sok erőszakos nemi bűn- cselekmény?" „ . . nincs is ra szükség. A prostitúció egy idejét múlt társadalom velejárója . • „ . van. Régen lámpa /elezte . . Manapság is ,ég a villany', csak ,fátyollal‘ tompítják fényét . . „ . . . Pénzért még Venus is kapható . .." „ .. ■ A bíróságok ítélkeznek napjainkban is ilyen ügyekben." Piros neonfényű budapesti éjszakai bár, — este tízkor nyit. üvegből a csapóajtók, —„arany- sujtásban" portás fogadja az érkezőket. „Tiszteletem uram, balra a ruhatár, parancsoljon." Embermagasságú, cirádás keretű széles tükrök a ryhatár hosszú pultja mellett. Tetőtől talpig láthatom magamat. Egy kis igazítás a nyakkendőn, amíg kezembe adják a ruhatári cédulát. „Köszönöm uram" — mondja a kifogástalanul fodrászolt platinaszőke haj, mély dekoltázs ... és szolgálatkész arc- kifejezéssel nyugtázza a borravalót . .. A vöröshajú kortyol a limonádéból. — Csak ezt issza? — kérdi a férfi. A nő legyint. — Ma rá sem tudok nézni a szeszre . . . De egyet táncolhatnánk . . . A parketten íépegető párokat időnként zöld, kék és piros színű fánykévékkel söpri végig a reflektor, — különben sötét van. De minek is az a nagy fényesség, így is — megtalálja mindenki, amit keres . . . Nem hosszú ideig táncoltak, jönnek vissza. De alig ülnek le, Az előtérből a bárhelyiségbe I e9V nő léP a vöröshajúhoz, sut vezető bejáratot vastag, fekete í bognak. „Rendben, mindjárt jö- függöny takarja. Bentről kiszü- j vük", mondja a vöröshajú, aztán remiik a zene, a halkan játszó : a fordulva folytatja: zenekar „egyhangúságát" a zongora egy-egy magashangú futama élénkíti. — Páholyt, vagy erkélyt uram? — szólít meg egy feketeruhás férfi. — Egy földszinti páholyt ajánlok, parancsoljon, jobbra a pénztár... Amíg a belépőt váltom a hátam mögött ismét hallom: „Páholyt, vagy erkélyt uram?...” Kell néhány másodperc, amíg megszokja szemem a bár félhomályát. U-alakú nagy helyiség. A fal melletti páholyokban fekete terítős asztalok mellett ülnek a vendégek, — néhány ösz- szesímuló pár a táncparketten lépeget, a vörös szmokingos zenekar tangót játszik. Az erkélyre nem látok fel, de a lehallatszó halk zsongás sok vendégről tanúskodik. — Ez az asztal megfelel uram? — kérdezi és hellyel kínál egy fiatal nő. Öltözete mint a többi felszolgálónőé, sötétkék nadrágkosztüm, a hajban parányi fehér masni. — Parancsol? — Egyelőre egy duplát kérek. Elvonul. A vastag szőnyeg elnyeli a lépések zaját. A diszkréten világított hosszú bárpult mögött szorgoskodnak a kiszolgálónők, italokat, feketéket raknak a kis tálcákra. Már alig van szabad asztal, — de a mellettem lévőnél is egy férfi magánykodik. Cigarettafüst és jóillatú parfém leng körül. A vendégek nem a tinédzser korosztály ... A szomszédomban lévő másik asztalnál aranykeretes szemüvegű joviális külsejű úr hajol közel a hosszú estélyi- ruhába öltözött nőhöz, aki halk nevetéssel nyugtázza a hallottakat... Amíg mélázom és szoktatom magam a hangulathoz csaknem dugik telik a bár. Lassú léptekkel, helyetkereső pillantásokkal közeledik egy miniszoknyás, vöröshajú nő. Mellettem megáll, ujjaival idegesen ütögeti ezüst színű retikül'jét. — Parancsoljon — mondja asztalszomszédom és hellyel kínálja. — Nem várok senkit — teszi hozzá. (Hiába, élelmesnek kell lenni!) A nő köszöni és helyet foglal. Közvetlen közelemben ülnek, okarva-akaratlanul jól hallom minden szavukat. — Szörnyű ez a zsúfoltság — mondja a vöröshajú, majd a felszolgálónőtől egy limonádét rendel. Cigarettára gyújt, lassan és mélyeket szív. Beszélgetnek. Megtudom, hogy kedveli ezt a helyet, mert „úri közönség jár ide" és „kellemes hangulatban lehet itt szórakozni". — De nem olcsó hely ... — jegyzi meg a férfi. Kis szünet után a vöröshajú „rákérdez": — Mennyit szán az éjszakára? — Kevesebbet mint gondol — mondja a férfi. Beszélgetésükből úgy tűnik: kölcsönösen nincs illúziójuk. A férfi tudja, hogy nem egy „virágárus kislány" ül mellette, a nő pedig — gondolom — a szórakozást keresőt látja asztalszomszédomban. „Barátnőm szólt, hogy egy régi, kedves társaság vár rám, ne haragudjon, de el kell mennem.” Cigarettatárcáját, öngyújtóját belecsúsztatja a retiküljébe, aztán feláll: „Holnap is itt vagyok”— mondja búcsúzóul.. A Pesti Központi Kerületi Bíróság üzletszerző kéjelgés, devizabűntett, vámorgazdaság bűntette miatt hozott ítéletet Kollár Judit, Szabó Györgyi, Brandeis Alfrédné, Kálmán Bé- láné ellen .. . Tőlük különböző fizetőeszközöket, aranyérméket és vámárukat is elkoboztak. Mint az ítélet indoklása megjegyzi: különböző éjszakai szórakozóhelyeken kötöttek alkalmi ismeretséget, különösen a külföldieket keresték... Pécsett nemrég a Petőfi utcai örömtanya lebukása után került szóba társaságokban ez a „téma". Losonczy Istvánná dr., járásbírósági tanácsvezető bírótól is választ kértem a riportindító kérdésre. — A régi értelemben vett prostitúció hazánkban megszűnt — kezdte válaszát. — Ellenben még ma is vannak nők, akik üzletszerű kéjelgésből biztosítják létfenntartásukat, illetve egészítik ki jövedelmüket. A bírósági tapasztalatok szerint is ennek nagy a társadalmi veszélyessége. Egyrészt azért: mert ezek a nők előbb-utóbb munkaviszonyukat megszüntetik, bűncselekmények elkövetésére kényszerülnek, bűnözőkkel kerülnek kapcsolat- i ba, ezzel a bűnözést elősegítik. Másrészt: az üzletszerű kéjelgésből élők — mivel orvosi ellenőrzés alatt nem állnak — terjesztik elsősorban a nemi betegségeket. Kétségtelen, hogy a bíróság előtt kis számban fordulnak elő ilyen bűnügyek. Ennek oka véleményem szerint az, hogy az említett bűncselekmények nehezen leplezhetők le. — A BTK idevonatkozó szakasza szerint az elkövető a bűn- cselekményt csak akkor valósítja meg, ha a közösülést üzletszerűen folytatja. Mit jelent az üzletszerűség? — A törvény miniszteri indoklása szerint az üzletszerű kéjelgés megvalósulásához nem csupán anyagi ellenszolgáltatásért való közösülés, de az is szükséges. hogy a tettes rendszeresen különböző személyekkel lépjen kapcsolatba. Megemlítem, hogy az ellenszolgáltatás nem csupán pénzt, hanem egyéb anyagiakat is jelenthet, például ruha, élelem, szállás ... — Hallottam már méltatlankodást amiatt, hogy a férfiakat miért nem büntetik, mert — mint mondták —: „kettőn áll a vásár”? — A törvény ezt a cselekményt akkor rendeli büntetni, ha az elkövető ezt üzletszerűen folytatja. Az a férfi, aki alka lomszerűen létesít nemi kapcso latot anélkül, hogy anyagi ellen szolgáltatásban részesülne, ez’ a bűncselekményt nem valósítja meg. Ellenben már volt eset, 1 amikor egy férfit a bíróság elmarasztalt üzletszerűen folytatott természetellenes fajtalanság miatt, ugyanis idősebb férfiakkal üzletszerűen anyagi ellenszolgáltatásért tartott fenn nemi kapcsolatot. „Az üzletszerű kéjelgésből élők terjesztik elsősorban a nemi betegségeket. ." Mi erről a véleménye dr. Dvorszky Kornélnak, a Baranya megyei Tanács Bőr- és Nemibeteggondo- zó Intézet vezető főorvosának? — A titkos prostitúció következményei intézetünkre is számos feladatot rónak — mondta a főorvos. — A mi intézetünk s szerves része annak az országos hálózatnak, amelynek feladata meggátolni a fertő- zöttséq elterjedését, 1945 után a fertőző nemibetegségek száma lényegesen csökkent. Napjainkban azonban sajnos nemcsak hazánkban, hanem világszerte emelkedik a fertőző nemibetegségek száma, amiben nagy szerepet játszik a sexuó- lis partnerek állandó váltogatása, A titkos prostitúción kívül hozzájárul egyrészt a turizmus kiterjesztése, lehetősége — amikor a külföldiek terjesztik nálunk, — másrészt a mi turistáink is hoznak haza úgynevezett „import-syphilist" és gonor- rhoeát. Míq megyénkben pár évvel ezelőtt syphilist nem találtunk, addig például tavaly két syphilises megbetegedést észleltünk, a nő (fertőző forrás) sorra fertőzte „ismerőseit". Megyénkben a fertőző gonorrhoe- ák száma emelkedik. — A fertőzések zöme főleg a tinédzser korosztályból adódik... — A megelőzés érdekében a szexuális felvilágosítást már az általános iskolákban kellene szervezett formában elkezdeni. Majd folytatni a középfokú iskolákban. Az érettségi bizonyítvány így a sexuális fel- világosultság érettségét is jelentené Ez a munka elsősorban a pedagógusokra és orvosokra hárul, kiegészítve az otthoni nevelést is, amely tulajdonképpen alapja kellene legyen a szexuális nevelésnek. Intézetünk ez évben is folytatja ez irányú nevelő tevékenységét, a pécsi és megyei iskolákban, a tavalyinál intenzívebb módon. Nem tudom, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletében megnevezettek közt ott volt-e a szép vöröshajú nő? Vagy azóta is elhangzik a cigarettafüstös, parfőmös félhomályban a kérdés: „Mennyit szán az éjszakára?” Garay Ferenc örömmel látom, hogy városunk tele van kutyákkal. Olasz agár, japán pincsi, ír szetter, francia dog, emeletes bölönc nagy kutya, a fene tudja a iájukat, szóval kinek mi dukál. Ezeket mind szeretik? Eszembe jut az én státusz szimbólumom, a Marci kutya Olyan szimbólum ez szegény, mint én, öreg is, vaksi is, se hall, se lát, csak totyog. Szóval gyenge szimbólumnak. Mégis szeretnék néhány történetet elmesélni. Hét kutya közül választottuk ki, ez volt szegény a hét közül a legcsököttebb, mert a többiek ellökdösték a koszt mellől Olyan elesett pofát vágott, hogy rögtön beleszerettünk és bár a pénz másra is kellett vol na, de megvettük. Beletettem egy szatyorba, csak a gömbölyű feje volt kint és így nézte a világot, ahogy jöttünk hazafelé. Makariosz pécsi „rokona“ Most, hogy Makariosz érseket a közelmúltban ismét egyhangúlag megválasztották Ciprus elnökévé, talán nem árt, ha nevének egy hazai vonatkozására emlékezünk. Annak magyar változata ugyanis a Makár. Mindkettőnek jelentése: boldog. így tehát rokonértelmű j ill alakú a latin Félix és a magyar Bádog nevekkel. Ezért nem is olyan erőltetett szójáték ha valaki így mutatkozik be: Bódoq vagyok. (A franciák ilyenkor az „enchanté" udvariassági formulát használják, vagyis: el vagyok ragadtatva.) Makár János huszárezredestül nem mindenki tudja, hogy 1686 őszén ő tört be elsőnek csapataival a török uralom alatt lévő Pécsre. A Makár hegy és az Alkotmány (eredetileg Makár) utca ennek emlékére kapta nevét. Nyilvánvalóan azért, mert annak idején ezen a tájon táborozott és nyomult előre az ezred. Még annyit, hogy a Makár utónév ma is létezik (habár nemigen választják újszülöttek számára), és január 2-ára esik. Bán Valér STATUSSZIMBÓLUM Már megszokott nálunk, amikor eljött látogatóba a volt gazdája. Rég meghalt, nem ismerik már az öregurat. Nagy kutyatenyésztő volt és úgy szerette a pulijait, hogyha valahol megkötötték valamelyiket, vagy rosszul bántak velük, akkori ugyanazért a pénzért visszavitte őket. Eljött tehát hozzánk vizetbe megnézni, hogy bánunk a Marcival? A kutya megmerevedett, ráugrott és a továbbiakban megszűntünk számára 'étezni. Mikor az öregúr elindult haza, én is elmentem vele, a kutya út is. Lemaradtam. Kíváncsi voltam, hogy most mi lesz? Mintegy 200 métert mentek a legnagyobb örvendezésben, akkor a kutya tanácstalan lett, megfordult, még egy utolsó szomorú pillantást vetett a néhai gazdájára, aztán visszajött hozzám. Nem hívtam, de én voltam a gazdája. Én hoztam a szatyorban. Aztán elmentünk meglátogatni az öregurat, ketten a kutyával. Ott voltak a testvérei, az anyja, a régi otthonos környezet. Óriási hancúrozásba kezdtek és ismét megszűntem a számára. Egy óra múlva ráült a lábamra, elkezdett bökdösni, épp csak, hogy nem mondta: — Na menjünk haza! Van róla más történetem is. Akkor még kertes házban laktunk és éjszakára kint kellett aludnia. Ezt körülményesen csináltuk. Ha kiküldtük, akkor megszakadt a szíve és szinte vonszolta magát kifele. Tehát új módszert eszeltünk ki. Néhány hurka, vagy parizerkarikát levágtunk, azt kitettük az ajtón kívülre, aztán ő kiment, mi meg becsuktuk az ajtót. Ez ment még kétszer. Aztán már dobhattunk ki panzert, vagy hurkát, ott kimenetelről szó sem lehetett. Inkább éhezett. Van egy másik puli történetem is. Drezdában vagyok és egy germán hölgy vezet egy pulit. Mondom neki germánul: — Hund! Komm her! — mivel tudtam, hogy Germániában mi a módi. A puli felborzolta a tollát és elhatározta — reggel volt még —, hogy belőlem reggelizik. Olyan méregzsák volt, hogy valósággal meghökkentem. Aztán eszembe jutott, hogy ez mégsem illik. Két magyar összetalálkozik Drezda kellős közepén és máris acsarkodnak egymásra. Ez inkább otthoni szokás. Idegenben meglepően szeretjük egymást. Letoltam. — Idehallgass te disznói Hát van pofád ilyen rövid idő alatt ilyen ocsmányul elfajzani?! Találkozol egy átmenetileg idegenbe szakadt honfitársaddal és máris beleharapsz?) Szegyeid magad! A puli megmerevedett és elkezdett úgy remegni, mint a Széchenyi téren a neonvilágítás. Teljesen tanácstalan volt, forgolódott, rámnézett. Egyszerűen nem tudta, mit csináljon. A germán nő meghökkent és megkérdezte, hogy mit csináltam a kutyájával? — Semmit! — mondtam. — Csak szemrehányást tettem neki. Nagyot nézett, de hát nem tudta szegény, hogy közöttünk a kapcsolat néhány ezer éves. Aztán hadd mondjam el a legrégibb kutyatörténetemet. Gyermekkoromban falun nevelkedtünk és volt egy német vizslánk. Csodálatosan elrontott kutya volt, a nyúl után üvöltve vetette magát, tömegverekedésekből került ki győztesen és a házőrzést tekintette egyetlen feladatának, vizsla mivoltát tökéletesen feledve. Csodálatos barátunk volt! Velünk kószált erdőn-mezőn. Minden csibészségünkben bent volt és nagyszerűen verekedett. Ha nekiálltunk vele birkózni, hol ő nyert, hol mi. Ha kétváll- ra fektetett bennünket és megadtuk magunkat, akkor rettentő öröm töltötte el. Amikor a városba elköltözködtünk, nem volt szívünk magunkkal vinni a kövek közé. Az új tulajdonos nagyon megszerette, otthagytuk. Hét év múlva kerültem arra. Megyek a kerítéshez, a kutya nekiugrott, vicsorogva hörgött, amint az egy jólnevelt házőrzőhöz illett. — Lord! — mondtam neki. — Nem ismersz meg? A kutya először felborzolta a szőrét, a szeme tele lett rémülettel vegyes vágyakozásai és úgy állt ott reszketve, mint egy vibráló kutyaszobor. — Lord! öreg fiú! Hát ml újság? Felordított! A földhöz vágta magát és nyüszített és sírt és amikor bementem a kerítésajtón, azt hittem, hogy elsodor. Pörgött, forgott, mint a megbomlott motolla és én nem tehettem mást, minthogy minden erővel nyeltem le a könnyeimet. Hogy most a státusszimbólum ellen beszélek-e? Azt hiszem igen. Az az érzésem, hogy a kutya nem érdemli meg, hogy divat legyen belőle. Jobban szeret bennünket annál. Szöttősy Kálmán BßB f/7/o<r:-kúápZBLD, StzS'Z4v<'4£>T A2. tfTTBST Bsej'rEM £(5-y PweérBE/.„ PÉcS/ M^é/AS SPO&r CLUB
