Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-09 / 58. szám

1973. méretűi 9. DUN ANTOll N APlö 3 Az óhajig jutottunk el Pécs kacsintása a vákuumtechnikára Megfelelő a kínálat az olcsó élelmiszerekből Miniszteri értekezlet a MÉM-ben Pécs iparról álmodik. A város őrt szeretné, ha néhány buda­pesti nagyvállalat gyáregységet telepítene a Mecsek aljára, még­pedig a jelenleginél értékesebb iparokat. A Városi Tanács vég­rehajtó bizottságának egy ko­rábbi ülésén a Szerszámgép­ipari Művek, az Egyesült Villa­mos és Vákuumtechnikai Rt. gyórtelepítéséről és egy mű­anyaggyár létesítéséről volt szó. A leendő vákuumtechnikai gép­gyárral kapcsolatban a Pécsi Fémipari Vállalatot emlegették, sőt, egyesek már beolvasztásá­ról is tudni véltek. A helyzet ez­zel szemben az, hogy a vákuum- technikai gyár telepítése egye­lőre csak álom, még egy eset­leges kooperáció sincs elérhető közelségben. A pesti téma A Pécsi Fémipari Vállalat 2- es számú telephelyét lebontásra ítélte a tanács. A Szigeti útnak ezen a helyén gépkocsi-szerviz tesz. A forgácsoló és lakatos részlegnek tehát ki kell települ­nie, mégpedig a György-aknára, ahol egy volt bányaüzemi épü­letben már korábban berendez­kedett a vállalat, itt van a mű­anyag részlege. A Fémiparinak az AFIT-tól kapott nagyobb sza­nálási összeggel, tanácsi pénz­zel és bankhitellel együtt össze­sen 20 millió forint áll rendel­kezésére. Ebből akarnak fejlesz­teni: új üzemcsarnokot és rak­tárt építeni a volt György-ak­nán. Itt kapcsolódik a pesti téma. Ha már építeni kell, akkor ez az épület értékesebb termékek műhelye legyen, hiszen munkás­kéz és szakértelem rendelkezés­sé átL Pécsre kellene hívni valo- «nelyrk komoly budapesti nagy- vállalatot, ennek egyik kifejlesz­tett gyártmányát megkaphatná a Fémipari, s a továbbiakban, mint társvállalat, teljes egészé­ben ő állítaná elő, így, a már elhatározott építés mellett, egy további 15 milliós gépi fejlesz­téssel évi 40—50 millió forintnyi értéket is megtermelhetnének. Az ügy szorgalmazója a Városi Tanács volt, az 6 szakemberei vették fel a kapcsolatot az Egye­sült Villamos és Vákuumtechni­kai Rt.-vel és a MEDICOR-ral. A megfoghatónak, hogy így fe­jezzük Iá magunkat, az EWRT látszott. Üres zsebekkel Igen óm, de rövidesen kide- rült, hogy mindenki szegény. A pesti vállalat mindenekelőtt el­küldött egy gépprogramot. Esze­rint a Fémipari Vállalat 20—2ó gép, 66—80 fős többlet lét­szám beállításával, kétmüszakos termeléssel, a kellő technológiai ismeretek elsajátítása után al­kalmas olyan egyedi gyártmá­nyok előállítására, amelyek kap­csolódnak a pesti gyár program­jához. Az egésznek a költsége: gépek 10 millió, az építkezés befejezésére 4—5 millió, kisebb gépekre 2 millió, összesen 16— 17 millió forint. Ez így rendben is volna, de ki vállalja a költ­ségeket? A Fémipari tulajdon­képpen arra számított, hogy a pestiek majd gépeket „adnak le”. Kiderült azonban, hogy a szükséges gépeket nem tudják biztosítani, de pénzük sincs a pécsi témára. Akkor honnan? Más forrás nem kínálkozott. A Városi Tanácsnak sincs egyelőre pénze, de magának az érintett­nek sem. A Fémipari láncgyártó gépeket, műanyag fröccsöntő gépet, radiálfúrót vásárolt, adós­ságai vannak, 1975-ig vissza kell fizetnie hiteleit. Saját erő­ből tehát nem megy. Mindenki kiforgatta tehát a zsebeit, s itt megfeneklett a téma. Mielőtt lezárnánk az egészet, jobban mondva — amint azt látni fogjuk — mindent nyitva hagyunk, lássuk a Fémipari Vál­lalat fejlesztésének lehetséges irányait. Rendkívül figyelemre méltó az a józanság és körül­tekintő mérlegelés, ahogyan jö­vőjüket felvázolják, amint az il­lik egy rugalmas, a nagyipar Az olcsó élelmiszerek forgal­máról tanácskozott csütörtökön dr. Lénárt Lajos miniszterhelyet­tes vezetésével a MÉM minisz­teri értekezlete. Az ülésen ott volt Molnár Károly belkeres­kedelmi miniszterhelyettes is. A miniszteri értekezlet megál­lapította: tovább javult a la­kosság ellátása az olcsóbb élelmiszerekből. (Emellett meg­nőtt a kereslet a drágább, jobb minőségű élelmiszerek iránt.) A fokozódó kereslet arra ösz­tönözte a vállalatokat, hogy esetenként módosítsák gyárt­mánystruktúrájukat, az eddigi­nél szélesebb választékot kínál­janak a belkereskedelemnek. Ez a fogyasztáson is meglátszik, amennyiben például az olcsóbb gyorsfagyasztott ételek forgal­ma megkétszereződött, a mire­lit főzelékekből 2100 tonnával A Pécsi Fémipari Vállalat György-aknai szerelőcsarnoka hézagait betölteni igyekvő, a piacra élénken figyelő és rea­gáló kis vállalathoz. A Fémipari három fő profilja: a láncgyártás, a műanyag fröccs­öntés és a szereidé. A piaci kilátásokból indultak ki. A me­zőgazdasági lánc egyelőre jól megy. A hazai piac korlátozott, tehát exportálni keli. Itt viszont bizonytalansági tényezőkkel kell számolni, könnyen beléphetnek új gyárak, mint ahogy ez Len­gyelország esetében be is kö­vetkezett, a katowicei láncgyár belépésével lengyel exportjuk­nak befellegzett. Nem kis tétel. A láncgyártással tehát nem szabad elfutni. A műanyag is kelendő, komoly igények vannak. Itt is óvatosnak kell azonbon lenniük, a nagy versenytársak intenek óvatosságra. Nem tud­ni, mit akar a nagyipar, egy előre nem látható fejlesztéssel tönkreteheti őket. Már most is nagyon oda kell figyelni, mit nem gyárt a nagyipar, mivel le­het még kijönni. A műanyaggal nagyot lépni nem szabad, leg­feljebb a kooperáció jöhet szá­mításba valamelyik nagy gyár­ral. Marad tehát a vasipar — a szerelde. Itt szűk a kapacitás, lehet fejleszteni. Amiben fantázia van Mi lenne jó a Fémiparinak? Vitathatatlan, az EWRT. Ko­moly megrendeléseket adhatna. A pesti vállalat automata vá­kuumtechnikai gépsorokat állít elő. Miben tudna besegíteni a Fémipari? Készíthetné a gépek állványzatát, vázát, de ennél többet nem, hiszen finom esz- tergályozásra nem készültek fel. Mármost nem biztos, hogy ez a kooperáció jó a pesti vállalat­nak, hiszen ha Pécs netán va­lamiért elcsúszik, fejreáll c gyártás, veszélybe kerülhet az export. Szóval, ez körülményes megoldás. Egy esetleges bér­munka ügylet viszont a Fémipa­ri számára lenne hátrányos, hi­szen a pesti vállalat magától érthetődóen a gazdaságtalan tevékenységektől akarna meg­szabadulni, nyilván a „rossz” munkát adná le. A Fémipari olyan kooperációt szeretne, amelynek értelmében géprészt vagy gépegységet készítene, de azt teljes egészében, egészen a — egy bizonyos gyártási fázis­ban végterméknek számító — befejezésig. Ebben volna fantá­zia, nem pedig a bérmunkában. Ez egy nagyon szép feladat, rendelkezésre áll hozzá anyag és szaktudás. Csak éppen pénz, gépek nincsenek. Jávori István, a Pécsi Fémipa­ri Vállalat igazgatója: — Nem mondtunk le a vál­lalat továbbfejlesztéséről. Ke­ressük a forrásokat, hogyan le­hetne továbblépni. Nem szeret­nénk, ha megszakadnának kap­csolataink, folytatjuk tárgyalá­sainkat. A vállalat mindent megpróbál, hacsak kis lépték­ben is, de induljunk el valami komolyabbal. Tárgyalunk a ME­DICOR-ral is. Ha ennél olcsób­ban tudunk kapcsolódni vala­melyik pesti gyárhoz, ha ennél olcsóbb és egyszerűbb megol­dás adódik, szívesen foglalko­zunk vele. Ez hát a dolgok pillanatnyi állása: a Fémipari egyelőre ál­modozik, de nem kerget álmo­kat. Véleményünk szerint nem szabadna üres zsebekkel leülni a tárgyalóasztalhoz, s ezt nem is a Fémiparinak címeztük, hi­szen nekik a tárt karú jószán­dékon kívül nincsen egyebük. A tárt karok nem elegendőek, szép szóval nem lehet leédes­getni a pesti vállalatokat, csak ha van is valami azokban a markokban. Az idő sürget, szep­temberben, ha igaz, állni fog a György-aknai új üzemcsarnok, ígéretesebb távlatokat kellene nyitni vele, legalább a lábát vesse meg valamelyik komoly | pesti nagyvállalat. Talán ha ko­rábban felébredünk, többet is meg lehetett volna fogni, hiszen hosszú a Pestről kitelepítendő vállalatok listája, a nyomasztó munkaerőhiány közepette sok pesti vállalat kacsingat vidékre. A Fővárosi Tanács kapott pén­zeket is a kitelepítés elősegíté­sére, mint ahogy mi is koptunk összegeket a bányászat vissza­fejlesztése fejében. Az óhajig eljutottunk, nem szabad azon­ban arra várnunk, ha valami kikerül, sikerül. Miklósvári Zoltán többet adtak el 1972-ben, mint egy évvel korábban. A baromfi- feldolgozó vállalatok csaknem egynegyedével fokozták az ap­rólékfélék forgalmát és 25 szá­zalékkal több margarin és pa­lackos. étolaj fogyott az üzle­tekben. Az állami húsipar a ki­lónként 40 forintos vagy ennél olcsóbb termékekből 1972-ben 522 tonnával többet küldött o fogyasztóknak, mint egy évvel korábban. A konzervforgalom is kedvezően alakult; az olcsó éte­lek választékát itt is bővítették. Megállapították azonban azt is, hogy időszakonként nem volt elegendő olcsó szalonna, töpör­tyű, lecsókolbász és száraztész­ta-féle az üzletekben. Arcok — közelről Szabó László tervezőmérnök Menedzser. Beszélgetésünk közben a legtöbb gondot az okozza: huszonkét esztendős tervezői munkássága közben mi is volt az, amely kizárólag az ő elképzelése szerint szüle­tett? A nagykanizsai irodaház, gépállomások, a pécsi szinház világítása, a bőrgyár gépészeti berendezései? . . . Csaknem elfeledte, több mint egy évtizede már inkább irá­nyítói, mint tervezői munkát végez. S a lépték is más. Száz­százötven ember munkája: egy- egy alkalommal hétszáz kiló tervdokumentáció indul útra az NDK felé, melyben talán egyetlen számítás, egyetlen ce­ruzavonás sem Szabó Lászlóé s talán mégis az egész magá­ban hordja az ő elképzeléseit is. Az 6 léptékében a pénzt milliókban számolják, a felépí­tendő lakások számát ezrek­ben, a tervezés alatt álló kór­házak némelyik pavilonja ak­kora, mint a pécsi négyszáz­ágyas klinika. A cottbusi me­gyei kórház pedig tizenkét épü­letből áll. Évente négy hóna­pot az NDK-ban tölt. 1968 óta most utazik ötven hatod szór ki... Berlin közlekedési eszközein jobban eligazodik, mint Pé­csett, több tucatnyi német te­lefonszámot ismer... — S amikor hazajövök, nem tudom a sajátomét, s ha a rendőr megállít, zavarba jövök, mert elfelejtettem a gépko­csim rendszámát... Sok min­dent kell az embernek fejében őriznie: dátumok, összegek, méterek, nevek, menetrendek, sokszor összefolynak. Ma még természetes, hogy magyarul be­szélünk, holnap már csak né­metül tudom megértetni ma­gam. Ma még fiammal és fe­leségemmel töltöm az estém, holnaptól szállodai vendég le­szek . .. repülőgépek jönnek s mennek, Berlinben felszállunk, már Budapest felett a gép, de csak Prágában landolunk, más­kor Berlinből Pozsonyig kell visszafordulni, aztán vonattal vissza az NDK fővárosába... — Persze nem panaszképpen mondom, tulajdonképpen na­gyon elégedett ember va­gyok. ... A Kórház térj irodaház má­sodik emeleti szobájában né­hány percre magamra hagy. Nézelődöm. Asztalnyi fekete dossziéban a Potsdam-Centrum tervei a menedzser kezeügyé- ben, a falon sárguló fénymáso­latok: lakótömbök, iskolák, gyorsforgalmi qt, parkok. Talán a potsdami déli, vagy keleti városrész. Az is lehet, hogy a weisswasseri városközpont — a gubeni 4500 lakásos városrész? Nincs ráírva, azt viszont beje­lölték, hogy mi készült el. Jó nagy területek vannak halvány ceruzavonalakkal körülhatárol* va. Szabó László íróasztalán köl­tői rendetlenségben: vázlatok, számítások, logarléc, jegyzet­füzet... Az egyik falon egy ál­ló versenyautó és egy művészi felvétel, amelyen a sebességet, a rohanást tökéletes képi meg­fogalmazásban örökítette meg a fotóművész. A versenyzőt el­mosódott, részletek nélküli vi­lág veszi körül, arca mégis tisztán kivehető a sisak üvegje mögött. — ön is gyorsan vezet? — Azt mondják rólam. — Azt mondta elégedett. A fizetésével is? — Igen. A feleségem' is dol­gozik, ketten annyit keresünk, hogy igényeinknek megfelelően élhetünk. Több pénz nem kell. Az embernek csak egy szája van, egyszer kell ennie ... — Ez komoly? így gondolja? A legkomolyabb dolgokról is nevetve beszél, a szeme körüli ráncok nerri a korát jelzik — ál­landó mosolyt rajzolnak arcá­ra. Harmincötévesnek gondo­lom — a negyvenhatodikban jár. — Huszonhárom esztendeje szereztem diplomát a Buda­pesti Műszaki Egyetem villa­mosmérnöki karán, 1951 óta Pécsett dolgozom. Az első idő­ben épületgépész tervezői fel­adatokat végeztem, 1956-ban beiratkoztam az építész-karra, s 1960-ban megszereztem a második diplomámat. .. így szinte a vállalat teljes profilját ismerem. öt esztendeje az NDK szá­mára készülő munkák létesít­ményi főmérnöke — a közel­múltban irodavezetői rangot is kapott. Talán egyidőben azzal a vörös kötésű oklevéllel, me­lyet Potsdamban töltöttek ki, s melyben kiváló munkáját az NDK-ban is elismerik. Két já­rási kórház, (kétszáz és kétszáz­húsz ágyasak), a potsdami la­kótelepek (összesen 2300 la­kás), aztán Weisswasserban és Gubenben felépülő — összesen 6300 lakás — és most a cott­busi 780 és a schwerini 760 ágyas kórházak tervei készül­tek, illetve készülnek a PTV-nél Szabó László irányítása mellett. — Részleteiben természete­sen egy ember képtelen lenne koordinálni ezt a munkát, ma már lejárt a polihisztorok ide­je... Talán igaz, de a menedzser (s gondolom azért ő a mened­zser) mégis egy kicsit polihisz­tor. Említettem, hogy két dip­lomája van, s az épületgépész tervezői ismeretek szerint okle­vél nélkül akár egy harmadik mérnöki címet is kaphatna. An­golul, németül, szlovákul kitű­nően beszél — a nyakatekert nyelvű műszaki tárgyalások közben néha a hivatásos tol­mácsok is zavarba jönnek mel­lette. Sejtem: a zenét is ked­veli (ritka az az építész, aki nem.) — Az építész, a mélyépítő, a statikus, a gépészeti munká­kat a PTV kiváló szakemberei koordinálják .. . Nekem már a szerződéskötéskor az „egészre" kell figyejnem. Minden szó lé­nyeges. A hibás értelmezés hosszú-hosszú jogi huzavonát eredményezne. Például a ter­veket a megrendelő székhelyén kell átadnunk, a repülőgépre időben kell a csomag-súlyt megrendelni (említettük, hogy esetenként 500—700 kiló a ki­szállított dokumentáció súlya) a vámolást órára pontosan elin­tézni, az NDK-ban a repülő­térről a szállításról gondcskod- kodni. Mi vagyunk a felelősek, amíg a megrendelő Irodáiba nem kerülnek a tervek .. . Szer­vezés, szálloda, jegyek, valuta, Az idei első tapasztalatok kedvezőek. A húsipar eddig az elmúlt év azonos időszakához képest 30 százalékkal több hurkát, 12 százalékkal több úgynevezett vörösárut (szafalá- dét, krinolint. stb.). étkezési szalonnát és" egynegyedével több kenőmájast adott a keres­kedelemnek. Az élelmiszeripar más ágazataiban is kialakuló­ban van az ehhez hasonló ked­vező tendencia, A kereskede­lem és az ipar azonban még nem mindig találja meg a közös anyaqi érdekeltséget, s ez a fogyasztókat sújtja. Ezért intézkedéseket terveznek pél­dául az üzletekből sok helyen méq mindiq hiányzó száraz- tészta gyártás és megrendelés összhangjának megteremtésére. Az elmúlt években a fogyasz­tók gyakran szóvá tették, hogy időszakonként túlságosan drá­ga a zöldséq. Az idén a fel­dolgozók, valamint a kereske­delmi szervek a felvásárlási szezonban rendszeresen érte­kezletet tartanak majd a MÉM- ben, itt kölcsönösen tájékoztat­ják egymást a forgalomról és — amennyiben szükség lesz rá — a jó ellátás érdekében soron kívül átengedik egymásnak a megrendeléseket, még olyan áron is, ha pillanatnyilag hát­térbe szorulnak az export- vagy az ipari érdekek. A MÉM és a Belkereskedelmi Minisztérium intézkedett arról, hogy a má­jus végi időszakban, amikor a hazai zöldségtermelők a szük­ségletnél méq kisebb mennyi­ségű árut küldenek az üzletek­be, a várható hiányt importtal pótolják. konzultációk ... Egy-egy alka­lommal 35 ném^t mérnök is résztvesz a konzultáción, velük a legapróbb részletekig egyet­értésre kell jutnunk. Aztán kö­zel harminc német alvállalkozó vesz részt a tervezésben. Meg kell tanulni német fejjel gon­dolkodni. Az általános ismere­teink adottak, a folyóiratok, könyvek az ismereteket igaz, nemzetközivé teszik, de a ter­vezőt kötik a német előíiások, szerkezetek, építőanyagok s nem utolsósorban az ízlés. A németek programot adnak, s nekünk kell eldönteni, mit kell tenni, milyenek legyenek az utak, kertek, a víz-, gőz-, fűtés-, a klíma-berendezések, a rönt­gen, a laboratóriumok, a szel­lőzés, s az épületek... — Az sem elég, ha a szerző­dés pontos, tökéletes, s kizária a jogi vitákat. Az együttműkö­désnek is tökéletesnek kell lennie. .. Úgy látszik, ez eddig sike­rült A cottbusi polgármester minden alkalommal szívélyesen fogadja a PTV munkatársait, s ma már a szerződésen kívül politikai és társadalmi kapcsV í lat is él a tervezők és megren- I delö között. Nyílegyenes életút? Túl szép lenne. Kudarcok is voltak az életében — néhányról beszé­lünk, (nem érdekes — mondja — elmúlt, gyermeteg elképzelések voltak) szeretnék többet halla­ni erről is, Szabó László azon­ban nem tekint hátra — be kell látnom, ilyen száguldás köz­ben, az óriási lépték közepette nem is lehet. Lombos! Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom