Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)
1973-03-04 / 53. szám
W73. március 4 DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Vastagabb boríték — nagyobb felelősség ♦ Nem szabad elaprózni ♦ Enyhült a |eszültség ♦ Á szakszervezet és a párt felelőssége Jé rendeietünk sok van — de «r oiyan rendelet kevés, mely a végrehajtás folyamán „megváltozott”. Az eredeti céltól való eltérés mindig káros és veszélyeket hordoz magában, jelen esetben azonban rendkívüli volt a tét. A Központi Bizottság 3, illetve 6 százalékos béremelést ígért az ipar -és az állami építőipar szakmunkásainak, s 4, illetve 3 százalékot a betanított és segédmunkásoknak. Az állásfoglalás végrehajtásáOtvenötezer ember borítékja lesz vastagabb megyénkben a márciusi fizetéskor. Pártunk Központi Bizottsága múlt év novemberi állásfoglalásának megfelelően 1973. március 1-gyel felemelték az állami ipar és az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy életszínvonal-politikánk központi kérdése: miképpen alakul a munkásosztály, s azon belül a nagyipari munkásság élete? A béremelési, intézkedések előkészítése, realizálása hatalmas munka volt mind pénzügyi, mind pedig adminisztrációs szempontból, de az igazi feladatot mégis a politikai előkészítés, pontosabban: a politikai hasznosítás jelentette. A rendelkezésre álló összegek rendeltetésszerű és igazságos elosztása nagyszerű alkalom volt a munkások tízezreivel folytatott párbeszédre, a feladatok ismertetésére, $ a gondok megosztására. tömegtájékoztatás. Nyíltan, szembenézve kellett megfogalmazni az intézkedések célját, s ugyanígy kellett fogadni az érintettek véleményét is. A vállalatok a legkülönbözőbb formában biztosították az elosztási elveket rögzítő tervezetek nyilvánosságát — a Mecseki Szénbányák vezetése például teljes terjedelmében leközölte art üzemi lapjában —, s miután az esetek többségében nem rol intézkedő __ minisztertanácsi voltak „kulisszák”, többnyire határozat utasította a vállalatokat, hogy ezeket az összegeket „fejeljék meg" a helyi erőforrásból rendelkezésre álló bérfejlesztési összegekkel. Ha pénzről van szó, igénylőben nincs hiány — így volt ez most is. Még ki sem alakultak az elosztás pontos elvei, máris érezhető volt a nyomás: legalábba helyi forrásból származó összegeket vagy legalább ezek nagyobb részét kapják a műszakiak. alkalmazottak, kisegítők. De a címzett ez esetben más volt A műszakiak, alkal- I mazottak, kisegítők és munka- j sok jövedelemnövekedésének ütemét összehasonlítva szinte I minden iparág vonatkozásában | azonos volt az eredmény: a munkások keresete lassabban j nőtt, mint a többi rétegeké, i Szociális és politikai szempont- j bői egyaránt elsőrendű kérdés j ■(»olt tehát hogy a rendelkezés- j te álló összegeket ne aprózzák i mi A bérrendezés! munka 1a- | pasztalatainak összegezését . v*jy egyértelműen pozitív meg- | tillapítással kezdhetjük: a vál- j tol a ti párt- és szakszervezeti bizottságok, felelős gazdasági vezetők megértették a határozat munkáscentrikus jellegét s bár a nyomás — mely az érirv- I ettek körének kiszélesítését célozta —, mindenütt érezhető eolt, az elosztás alapelvei vé- fjülis mindenütt maradéktala- vsul érvényesültek. Hegint csúszás Természetesen er atkalommal sem volt izgalom- és feszültség- mentes a munka. A Miniszter- tanács januári ülése után a minisztériumok hatáskörébe kerültek a rendelkezésre állóösz- szegek, innen a trösztökhöz, nagyvállalatokhoz, s míg „odafent” folyt a kötélhúzás, „lent”, az üzemekben egyetlen biztos adatot sem tudtak. Baranya megyében a tanácsokhoz tartozó vállalatok tudták meg elsőként, milyen összegek állnak rendelkezésükre. A Megyei Tanács végrehajtóbizottságo bizonyos korrekciókat is végrehajtott vállalatai között, voltak ugyanis olyan egységek, melyek már tavaly bérpreferenciában részesültek. A KB határozatának végrehajtása tehát alkalom volt mind az iparágak, mind a vállalatok, mind pedig az egyes emberek közötti igazságtalan bérfeszültségek enyhítésére. Miután nem egyszerű gazdasági intézkedésről volt szó, rendkívüli jelentőséggel bírt a nem voltak folyosón terjesztett „kulisszatitkok” sem. Vita persze volt, s voltak nehezen tisztázható kérdések is. Ilyen volt az is, kaphatnaic-e béremelést a bedolgozók, a sorkatonai szolgálatukat teljesítők, a tartósan betegek, a harmadéves, s már teljesítménybérben dolgozó ipari tanulók? Hosszabb-rövidebb időre felizzott a hangulat egy-egy kérdés körül, a problémák többsége azonban csak álprobléma volt, s abból származott, hogy az üzemi illetékesek maguk sem ismerték pontosan a végrehajtási utasításokat. Minden szóba került Az SZB-üléstől a gyári munkásgyűlésíg minden fórum foglalkozott ezekben a napokban a bérrendezéssel, s ahol igazán körültekintő és igényes volt ez c munka, ott nemcsak a pénzről beszéltek. A Baranya megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalata talán a legjobb példa arra, milyen óriási lehetőségeket teremtett ez a bérrendezés. Kilencszáz fizikai munkás kapott béremelést, s 38 művezető. Az 1,1 millió forintos központi keretet a vállalat további 3 százalékkal megtoldotta — saját erőből. Amit a rendelet előírt, azt mindenki maradéktalanul megkapta, a plusz-pénzt azonban differenciáltan osztották szét, mégpedig nem „fent”, hanem „lent", a brigádok szintjén. A brigád- vezetők, bizalmiak és művezetők együttesen döntöttek,-.s ez egyrészről hallatlanul megnövelte a brigádvezetók tekintélyét, másrészről módot adott arra, hogy a vállalat vezetése megismerje a munkások legőszintébb véleményét A legtöbb észrevétel a munkafegyelemmel kapcsolatban hangzott el. A szó legszorosabb értelmében követelték az emberek, hogy legyen a vezetés szigorú és következetes a rendbontókkal, fegyelmezetlenekkel, hanyagokkal szemben. Már nincsenek létszámgondok, megérett az idő a vállalatok kerítésén belül is a rendcsinálásra. Természetesen arról is sok szó esett, hogy a jobb munkához jobb feltételek kellenek. Mindenki megértette, hogy a több pénzért több munkát kell adni, több értéket kell létrehozni — de ez nemcak a munkásokon múlik. Fontos differenciálási elv volt általában, hogy a nehéz fizikai munkát, az éjszakázást A Gördülőcsopágy Művek diósdi üzemében gyártják a kúpgörgős csapágyakat Évente karom, milliót 70 féle változatban. jobban meg kell fizetni. Ezzel kapcsolatban mindenütt megvolt az egyetértés, s a hozott intézkedések segítik o gépek, eszközök jobb — tehát többmú- szakos —, kihasználását. Ahol sok nő dolgozik, ott a nők kerültek a figyelem középpontjába. Egy lépéssel talán megint közelebb kerültünk az egyenlő munkáért egyenlő bért elv megva lósításá hoz. Felzárkózik a Sopiana A nagyvállalati keretek között dolgozó baranyai gyárak között sajnos nem egy olyan van, mely minden jóból kisebb részt kap, mint a pesti gyáregységek. Ezek közé tartozott éveken át a Sopiana is. Az ÉBGV élén miniszteri biztos áll, a vállalat ugyanis katasztrofális helyzetbe jutott. A miniszteri biztos körleveléből kiderült: a vállalat három termelő gyára közül a Sopianában voltak a legalacsonyabbak a munkásbérek. A Gábor Áronban 30 015, a Kisalföldi Gépgyárban 27 437. a Sopianában pedig 26 932 Ft volt tavaly az éves bérszínvonal. Talán mondani sem kell, a három gyár közül a Gáboi Áron a budapesti. Az ÉBGV összesen 2,3 millió forintot kapott központi keretből. Ehhez saját erőből 3 százalékot tettek. Ennek a 3 százaléknak a felosztása differenciáltan történt, méghozzá úgy, hogy azok kapjanak többet, akik évekig hátrányban voltak A Gábor Áron gyáregység 2,3 százalékot kapott, a Kisalföldi 1,9-et, a Sopiana pedig 5,7-et. A szakmunkások és művezetők természetesen minden gyáregységben megkapták a rendeletbiztosította 8 százalékot így voltak olyan kiváló dolgozók, akik 12—13 százalékos béremelésben részesültek. A Sopiana bérszínvonala évi 28 154 forintra nőtt s bár a fővárosi gyár egységgel szemben még mindig háromezer forintos hátrányban van, a központtal kapcsolatos bizalom és a termelési kedv érezhetően növekedett. Meg kell termelni A következő fizetésnél tehát vastagabbak lesznek a borítékok. Ez a béremelés természetesen nem jelent egyet valami égből kapott ajándékkal: inkább amolyan előleg-féle volt ez. Meg kell termelni. A népgazdaság idei feladatai általában nagyok, de különösen nagy és felelősségteljes munka vár azokra a vállalatokra ahol nagyösszegű bérfejlesztésre került sor. A bérfejlesztési összegek egy tekintélyes része nyereségmérséklő hatású — csak ott számíthatnak tehát jóhangulo- tú évzárásra, ahol a vastagabb boríték egyben nagyobb felelősséget, s jobb munkát is jelent. Békés Sándor Március 5-től Világ proletárjai egyesüljetek I m Dunántúli ettöi napló Ára: 1,50 forint Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának Milyen lesz? — Ezt kérdezi az olvasó, s ezt kérdezi nem kis szorongással a szerkesztő is, hisz a szakács is csak akkor tudja meg, mit főzött, amikor kész az étel, és megízleli. Azt persze százszor átgondolt receptek Írják elő, mit kell o „tálba” tennünk, beszéljünk tehat az „alapanyagokról”, azaz a szerkesztő „gyártási utasításáról”. A HDN mindenekelőtt hírlap lesz — tehát sok és színes anyagot ígér. Rövidebben, élvezetesebben akarunk szólni közös dolgainkról. Az első oldal a legfontosabb kül- és belpolitikai kérdések mellett helyet ad a hétvége legfontosabb sporteseményeinek, s a vasárnap fotójának is. A 2. oldal külpolitikai oldal — rengeteg hírrel, színes eseménnyel. A 3. oldal a területfejlesztés, a regionális gondolkodás ügyének szolgálatában áll. Ezen az oldalon közöljük azokat az első kézből — miniszterektől, miniszterhelyettesektől, főhatósági vezetőktől — kapott interjúkat, melyek egy-egy közérdekű kérdést világítanak meg. Itt kapnak helyet a zalai, somogyi, tolnai és baranyai tudósítók jelentései, valamint fizok az írások, melyek a négy megye legjelentősebb vállalatainak és intézményeinek bemutatását célozzák. A 4. oldal a hétköznapi gondok oldala. Szociológiai Írások, bűnügyi tudósítások, kommentárok lesznek ezen az oldalon. Itt közöljük a közutak híreit, az időjárás előrejelzést, a hétvége színes eseményeit. Ötödik oldalunk a kultúráé. Kezdeményezéseket, alkotásokat, alkotói műhelyeket kívánunk bemutatni. Közöljük a heti színházi, tv- és moziműsor legfigyelemreméltóbb eseményeit, s bemutatjuk azokat a művészeket, akiket a hét valamely eseménye, vagy rendezvénye a közvélemény előterébe állított. A 6-os oldalon egyebek mellett humoros írást vagy karikatúrát, illetve sportjellegű kommentárokat, jegyzetet közlünk. A 7. és a 8. oldal a hétvége sportjáé. Elsőkézből kapott nyilatkozatokat, a szemtanúk tudósításait olvashatják a sport- szerető tízezrek hétfőről hétfőre a Dunántúli Napló hétfői kiadásában, mely holnap, azaz MÁRCIUS 5-SN INDUL Kilátások 1(6.) Végéhez értünk hosszúra sikeredett export-ígéretek sorozatunknak. Befejezésül a baranyai mezőgazdaság, a termények és állati termékek, az erdő- és a fagazdaság és az élelmiszerfeldolgozás, vagy ahogy összefoglaló néven emlegetni szoktuk őket: az élelmiszergazdaság — kivitelét tekintjük át Hit viszünk a világpiacra? Tücsköt s bogárért Lehetetlen vállalkozás lenne számbavenni, mi mindent tesz le | a külhoni fogyasztók asztalára I a baranyai „zöld ipar”, és hogy j hány ország fogyasztóinak asztalára. Tücsköt s bogarat összehordhatnánk, s ebből a békacomb is igaz lenne, hiszen békát is küldünk a külhoni ínyenceknek. S hogy csak az erdő és mező kincseinél maradjunk, nos hát, szállítunk gyógynövényeket és yad gyümölcsből készült szörpsűrítményeket, makkot és mézet, élő vadat és lőtt vadat... Állj! A skála rendkívül széles, o teljes kiviteli listát nem tudjuk felsorolni. Márcsak azért sem, mert „zöld iparunknak” számos olyan terméke van, amely kikerül, de nem tudunk róla, mert a megyén kívül dolgozták fel. Maradjunk meg hót főbb kiviteli cikkeinknél és főbb exportőreinknél. A termékek nagyobb részét a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat irányítja külföldre, de összegyűjti és exportálja tagvállalatainak termékeit a BARA- NYATERMÉK és a BARANYA- MÉK rs. Egyes gazdaságok, mint például a bóiyi hibridüzern, közvetlenül valamelyik pesti külkereskedelmi cég közreműköde sével exportál. A húst és élő állatokat az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Kaposvári Húskombinát, a BARANYAMÉK, a MAVAD, a fogyasztási szövetkezetek (például nyulat, baromfit, tojást) visznek ki, de itt is előfordul, hogy a qazdaságok közvetlenül valamelyik külkereskedelmi vállalathoz fordulnak, A világpiacra termel a Szigetvári Konzervgyár, a BARANYAMÉK mohácsi tartósító üzeme, Mecsekvidéki Pincegazdaság, a Tejipari Vállalat és mások. Végül pediq fatermékeket ad el külföldön az Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság és a BARANYA- TERMÉK. A kivitel már az év első napjával megkezdődik, azaz folytatódik: szállítjuk tavaly termett baaaoutssan megjelenik az új év, tegyük hozzá, igen kelendő cikke — a primőr zöldség, (örvendetes, fóliás kertészeteink egyre nagyobb területeket hódítanak el a szántóföldektől). És nincs megállás, mert aztán . már itt az új termés, s közben persze az áltqtok is sorra elérik vá- gosúlyukat A „zöld ipar" Tavaly minden idők legnagyobb búzaexportjával dicsekedhetett Baranya. A Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat több vasúti szerelvényt indított útnak a szocialista országokba. Szállítottak még kukoricát, kevés napraforgót, borsót, ez utóbbiból méq Ceylonba is. A BARA- NYATERMEK immár közel százmillió forintos nagyságrendben szállít külhoni piacokra. A skála — a babtól a kukoricaszár- lisztig, a baromfitól az élő nyűiig, a fatermékekig bezárólag — széles. Igen jó exportcikk a vetőmag, amelynek előállításában a Bólyi Állami Gazdaság hibridüzeme immár Európa- szerte híres. A világ minden tájára szállítanak, a bólyiak vetőmagjával vetettek már a földgolyó túlsó felén, Koreában is. Azt, hogy ezek a vállalatok az idén mennyivel visznek többet a világpiacra, megjósolni nem lehet, hiszen az az idei terméstől, az idei feleslegektől függ. Ez pedig még odébb van. Ha feleslegeink támadnak, vigyük ki. Még jobb lenne, ezt is megérjük majd egyszer, ha a mezőgazdasági termelést teljes egészében mi magunk dolgozzuk fel, vagy feletetjük állatainkkal és ezekkel kereskedünk. Nos c konzervipar egyre több alapanyagot dolgoz fel és exportál, de még így sem sikerült elérnie teljesítőképességének határát. Kezdjük a kisebbel, a BARANYYAMÉK mohácsi tartósító üzemével Előirányzataik jóval magasabbak a tavalyinál. Például ötliteres üvegekben 35 ezer helyett az idén hatvanezer, egyliteres üvegben a tavalyi százezerrel szemben az idén közel három- százezer üveggel exportálnak, de több lesz a cseresznyepa páka és a marinait paprika is. A tőkés piacokra egyebek mellett 24 ezer üveq fehér káposztáid mm, papáid túidd Jelentős még a BARANYAMÉK j zöldáru exportja, bár a kivitel I tavaly igen gyengén alakult, a | 100 vagont (fele burgonya volt) j sem érte el, holott a jo esz- tendókben volt már négyszer- j ötször is ennyi. Az ok: nem dúskálhatnak már úgy, mint korábban a mohácsi kelkáposztában és a borsóban sem. Töb- i bek között negyedmillió fej | salátát, őszibarackot, piros pri- ramin paprikát, korai burgonyát. vöröshagymát, egy kevés almát és görögdinnyét szállítanak külföldre. Ezenkívül például nyulat és terményeket is, de ez utóbbiból még nincsenek kötések, mondják, nehezen „indul” a jugoszláv piac. Szigetvár nyersanyagot vár Nyomasztó nyersanyaggondok jellemezték a Szigetvári Konzervgyár elmúlt évét, a zöldborsó például teljesen „elment”. Olyan 99 százalékosra sikeredett a tervteljesítés, ösz- szesen 310 millió forint értékű konzervet gyártottak, ennek zömét — 284 millió forint értékű árut — külföldön értékesítették. (A legnagyobb vásárlójuk a Szovjetunió). Gondok ide vagy oda, ez nagy előrelépés 1971-hez képest. A szocialista export több mint hatszáz vagonnal volt több (összesen közel 3200 vagon) az előző évinél, a tőkés export pediq 109 vagonról 145 vagonra emelkedett. De még így sem tudták messze kihasználni kapacitásukat, hiszen — mondják, ha termelési háttér lenne, ha megszorítanák őket — akár kétezer vagon paradicsomot is feldolgoztak volna a tavalyi hatszázzal szemben. Ami az idei esztendőt illeti, az exportelőirányzat valamivel alacsonyabb a tavalyi tényszámnál, bár valószínűleg mégis eléri azt. A szerződéseket a termelőkkel' már majdnem minddel megkötötték, a nyersanyagszükséglet tehát biztosítottnak látszik. Az állat- é^ húsexportról sajnos nem sokat mondhatunk. A tavalyi állategészségügyi helyzet hatásait, következményeit nehéz felmérni. Gondokkal • terhes az évkezdet, ennek ellenére oz Adatforgalmi és Húsipari Vállalat éló marha- és húsexportját illetően a tavalyi sasírtáé tartasA teaziffi ez a vállalat számára „létkérdés”. (Nyereség!) Viszont feltétlenül említsük meq — báf erről korábban már beszámoltunk — a Bikali Állami Gazdaság legújabb ügyletét, amely egyben bekapcsolódását jelenti a vietnami húsprogramba, A világ talán legnagyobb nyúL tenyészetével rendelkező gazdasága ötmillió forint értékbe« égy ötszáz anyás nyúlkombiná- tot épít fel még az idén Vietnamban, 6 adja hozzá a technológiai berendezéseket is. Vietnam a tervek szerint még további 22 megyéjében szeretn« hasonló nyúlkombinátot létrehozni. Jó pénz van a bárányhúsban is. Bár a juhállomány Baranyában nem számottevő, mégis jut a külpiacokra. Egyes gazdaságok fejlesztettek, mások ezután kívánják fejleszteni ez* az egyre jövedelmezőbb ágazatot Szentegáton például egyedülálló kísérletek folynak a legkiválóbb húst és gyapjút adó egyedek kitenyésztésére. Csak pezsgőzzenek A korábbi években 100, tavalyelőtt 55, tavaly pediq már mindössze csak másfél vagon sajtot exportált Tejipari Vállalatunk. Pediq tudnának szállítani. A helyzet az, hogy nincs piac, nincsenek kötések, a magyar sajtok árban nem verseny- képesek, ráfizetéses lenne a nagyobb kivitel. Ezzel szemben boraink és pezsgőink keresettek a külpiacon. Legnagyobb borexportőrünk a Villány-siklósi Állami Gazdaság, hektószámra szállít jóféle boraiból külföldre. A Mecsekvidéki Pince- gazdasáq nem képes annyi pezsgőt gyártani, ami el ne fogyna. Tavaly az eqymillió palackos termelésből 700 ezer palack (24 millió forint értékű) pezsgőt adtak el Lengyelországnak, az NDK-nak és Csehszlovákiának, s kisebb tételeket Ausztriának és az NSZK-nak, Az idén az 1,5 milliós termelés, bői 900 ezer palackkal szeretnének exportálni. Ez a mennyiség a későbbi kétmillió palackos termelés mellett csak több lehet, h iszen a nyugati piacokon méq csak most vezetik be a pécsi pezsgőt. Tárgyalás folyik méq vermut kivitelről is, egy kisebb mennyiséget kértek a csehszlovákok.
