Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-24 / 73. szám

1973. március 24. DUNANTOLI NAPlö Befejezte (Folytatás az 1. oldalról) A büntetőeljárás szabályoz­za, hogy a társadalom védel­mében fellépő állami szervek milyen intézkedésekre jogosul­tak, illetőleg mit kötelesek megtenni; továbbá, hogy az el­járás alá vont állampolgáro­kat milyen jogok illetik meg. illetőleg milyen kötelezettségek terhelik. Ezek a célok a törvény- ávaslat minden rendelkezését áthatják és új rendelkezései ki­fejezik a törvényesség tovább­fejlesztésére, illetve garanciái­nak biztosítására irányuló tö­rekvéseket. — Hazánkban a törvénnyel összeütközésbe kerülő állam­polgár elnyeri megérdemelt büntetését. A büntetésben ki­fejezésre jut a társadalom íté­lete is. Az pedig a törvényes­ség egyik sarkalatos elve, hogy bűncselekmény miatt büntetés! csak bíróság állapíthasson i meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhessen ez eljárási törvény biztosította lehetőségekkel. Ezért szögezi le a törvényjavaslat; „senki sem tekintendő bűnösnek mindad­dig, amíg büntetőjogi felelőssé­gét a bíróság jogerős határo­zata nem állapította meg." Eb­ből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlanságá­nak bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az eljáró hatósá­gok kötelessége. Ez az „ártat­lanság vélelme" elnevezésű jogelv. Büntetőeljárásunkban — összhangban az ENSZ által el­fogadott emberi jogok egyete­mes deklarációjával - eddig is érvényesítettük ezt az elvet, a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. — Az ártatlanság vélelme például nem jelentheti azt, hogy — mindaddig, amíg az ügyet nem zárja le jogerős bí­rói ítélet — az újságok ne ad­hassanak hírt egy-egy bűnügy­ről, illetve az annak elköveté­sével alaposan gyanúsított sze­mélyről. Továbbra sem nélkü­lözhetjük a sajtó, a rádió és a televízió közvéleményt tájékoz­tató és formáló munkáját. A hírközlő szerveknek azonban vi­lágossá kell tenniük közlemé­nyeikben, hogy az eljárás me­lyik szakaszáról tudósítanak. Nem vághatnak elébe a bí;ó- sági döntéseknek és a közvéle­ményt előre nem befolyásolhat­ják; pontosabban kifejezve: nem helyezhetik közléseikkel mintegy erkölcsi „nyomás” alá a bíróságokat. Kitért a miniszter orra, hogy a törvényességi garanciák to­vábbi erősítését szolgálják a javaslatnak azon új rendelke­zései, amelyek — alkotmányunk­kal összhangban — az eljárás minden szakaszára kiterjesztik a védő jogait. — Büntető törvényeink előír­ják a jogsértőkkel szembeni fel­lépést, vagyis azt, hogy a bűn­cselekmények elkövetőit — sze­mélyükre tekintet nélkül — fe­lelősségre kell vonni. A kor­mány úgy véli, hogy büntető­politikánk differenciált érvénye­sítése megköveteli: bírósága­ink az eddiginél jobban élje­nek az agyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénz fő- és mellékbüntetések, a vagyon­elkobzás alkalmazásával, ami­kor úgy találják, hogy azok hatékonyabb módon segítik elő a bűnözés visszaszorítását, a megsértett jogrend helyreállí­tását. Ennek törvényi feltételeit és a jogalkalmazás egységes irányítását is tovább kell fej­leszteni. A jogszabályokat úgy kell alkalmazni, hogy a bűnö­sök elnyerjék megérdemelt büntetésüket, és azzal őket és másokat is visszatartsunk bűn- cselekmények elkövetésétől. — A büntető törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet a bűncselekményeket két cso­portra osztotta: bűntettekre és vétségekre. Ennek alapján le­hetővé vált az is, hogy a most benyújtott törvényjavaslat a ki­sebb jelentőségű, egyszerű ténybeli és jogi megítélésű ügyekben vétségi eljárást ve­zessen be, s ezáltal magát a büntetőeljárást is jobban dif­ferenciálja. Ez egyben az eliá- rás egyszerűsítését is szolgálja Érzéke'tetheti ennek gyakorlati jelentőségét, hogy 1972-ben a bűncselekmények nagy több­sége, körülbelül 70 százaléka volt olyan, amely esetekre ez­után az egyszerűsített eljárás szabályai lesznek irányadók. — A bűncselekmények általá­nos megelőzése és az egyes személyeknek a bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása szempontjából ugyancsak lé­nyeges: a bűncselekmények­nek és azok elkövetőinek gyors felderítése és bírósági felelős­ségre vonása. Azt, hogy a bűn- cselekményt kitervelő, elkövető személyek és a bűnüldöző ha­tóságok közötti örök „verseny­ben" a hatóságok győzzenek — az államnak sokféle módon elő kell mozdítania. A büntető igazságszolgáltatásnak olyan személyi állománnyal, olyan eszközökkel, a társadalom- és a természettudományok által kimunkált olyan módszerekkel kell rendelkeznie, amelyek együttesen biztosítják a bűnül­dözés hatékonyságát. — A javaslat szinte minden rendelkezésére jellemző a. fö- rekvés d büntetőeljárás haté­konyságának növelésére, vala­mint — a törvényességi és a garanciális érdekek megsértése nélkül történő — gyorsítására és egyszerűsítésére. így példá­ul a vétségi eljárást különösen az jellemzi, hogy a nyomozás során a tanúk kihallgatásáról és más eljárási cselekmények­ről jegyzőkönyv felvétele he­lyett jelentés készíthető; az ügyész egyszerűsített tartalmú vádindítvánnyal emelhet vádat; első fokú bíróságon vétségi el­járásban rendszerint nem há­romtagú tanács ítélkezik — a tanácsnak egyébként első fokon Dr. Korom Mivel több képviselő felszó­lalásra nem jelentkezett: az el­nöklő Apró Antal dr. Korom Mi­hálynak adta meg a szót, aki válaszolt a képviselői felszóla­lásokra. örömmel nyugtázta a képvi­selők által is hangsúlyozott vé­leményt, hogy a büntetőeljárás­ról beterjesztett javaslat jó fegyvert ad a bűnüldöző ható­ságok kezébe társadalmi ren­dünk és az állampolgárok jo­gainak még fokozottabb védel­méhez. Egyetértóleg szólt azok­ról a képviselői kérésekről, megfontolandó ajánlásokról, amelyek közvetlenül ugyan nem a törvényjavaslathoz kapcsolód­tak, de közvetve a bűnüldöző és igazságszolgáltató tevékeny­ség hatékonyabbá tétele érde­kében hangzottak el. Egyetértett az utógondozás nagyobb ha­tékonyságát, a jogász-utánpót­lás tervszerűségét szorgalmazó indítványokkal csakúgy, mintáz­zál, hogy az illetékes miniszte­rek a végrehajtás tárgyában ki­adandó alacsonyabb szintű jogszabályokban az új büntető- eljárási törvényre jellemző köz- érthetőségre, tömörségre töre­kedjenek. Biztosította dr. Korom Mihály az országgyűlést, hogy a bűn­üldöző és igazságszolgáltató hatóságok dolgozói a jövőben is minden tőlük telhetőt meg­tesznek a közrend, a közbizton­ság eredményes fenntartásáért és biztosításáért, hozzájárulva ezzel a nehéz és felelősségtel­jes tevékenységgel is a törvé­nyesség, a szocialista építő­munka további sikereihez. Kér­te, hogy az országgyűlés a tör­vényjavaslatot a parlament jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottsága részéről benyújtott | kiegészítő és módosító javasló- | tokkal együtt fogadja el, iktas- [ sa az ország törvényei közé. Határozathozatal követke­zett. Az országgyűlés előbb a képviselők között írásban szét­osztott bizottsági módosító, ki­egészítő indítványról, majd a törvényjavaslatról szavazott: a büntetőeljárásról szóló törvény- javaslatot általánosságban és - az országgyűlés jogi, igazga­tási és igazságügyi bizottságá­nak módosító javaslataival egyetértve — részleteiben is egy- j hangúlag elfogadta­Napirend szerint ezután a [ Legfelsőbb Bíróság elnökének I megválasztása következett. Az I elnöklő Apró Antal bejelentet­te, hogy az Elnöki Tanácstól — Losonczi Pál elnöknek, és Cse- terki Lajos titkárnak a kézje­gyével ellátva — átirat érkezett. Dr. Pesta László, az országgyű­lés jegyzője ismertette az átira­tot, amely rámutat, hogy dr. Szakács Ödönnek, a Legfel­sőbb Bírósáq elnöki tisztségére szóló megbízatása ez év március 29-én lejár. Az MSZMP Közpon­ti Bizottságának és a Hazafias munkáját az országgyűlés egy szakbíró és két népi ülnök tagja van —, hanem egyesbíró jár el. A bírósági fellebbezési eljárásban a másodfokon el­járó bíróság jogköre jelentősen szélesedik. A továbbiakban dr. Korom Mihály elmondta: a javaslat ! egyszerűsítést vezet be a nyo­mozásban azzal is, hogy meg­szünteti a terheltté nyilvánítás intézményét, mert az a gyanúsí- totti eljárás mellett kettősséget jelentett, és csak a papíros- i munkás növelte. Eltörlésének van azonban egy másik indoka '■ is: ugyanis a terheltté nyilvání- I tás fogalmának a magyar i nyelvben egészen másfajta — j nem éppen hízelgő — értelme- I zése is van. Az ügyészi munkával kapcso- i latban dr. Korom Mihály ki­emelte, hogy a javaslat szerint az ügyész ezután köteles részt j venni minden olyan bírósági tárgyaláson, ahol bűntettet bí- ! rálnak el. Beszélt arról is, hogy az eljárás bírósági szakaszá­ban az ügyész eddig — többek között — elejthette ugyan a vá­dat, ez azonban a bíróságot nem kötötte. Ezt most megszün­teti a javaslat, s úgy rendelke­zik, hogy az állam büntetőjogi igényeit érvényesítő ügyész vádelejtése köt' a bíróságot, mert vád nélkül nincs - nem lehet büntetőeljárás. Végül — egyebek között — a bírósági tárgyalás előkészítésé­re, az adminisztráció korszerű- I sítésére (például: bizonyos ese­tekben a jegyzőkönyvezés he­lyettesíthető magnetofonfelvé­tellel vagy más korszerű tech­nikai eszközzel), a jogerős íté­letre vonatkozó rendelkezéseket ismertette a javaslatból. Beszéde befejezéseként dr. Korom Mihály hangsúlyozta: — A beterjesztett javaslat — az írásos indokolással együtt — fontos láncszeme annak az ösz- szehangolt, az állami szervek­től, az állampolgároktól, végső soron az egész társadalomtól erőfeszítéseket igénylő és kö­vetkezetes küzdelemnek, ame­lyet a bűnözés ellen, a közrend • és közbiztonság további erősí­téséért folytatunk Csak a tör­vényjavaslatba foglalt eljárási rendelkezések következetes, törvényes végrehajtásával való­síthatók meg büntetőpolitikánk céljai. Az igazságügyminiszter a kormány nevében kérte oz or­szággyűlést, hogy a javaslatot fogadja el és emelje törvény­erőre. A büntetőeljárás törvényja­vaslatáról szóló vitában részt vettek: Szokola Károlyné dr., Somogy megyei képviselő, az országgyűlés jogi igazgatási és igazságügyi bizottságának elő­adója, dr. Mátay Pál, Fejér me­gyei képviselő, megyei főügyész, Pongrácz Imréné, Győr megyei képviselő, dr. Szénási Géza leg­főbb ügyész, és özv- Gáspár Istvánné, Szabolcs megyei kép­viselő. Mihály összefoglalója SS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke letette az esküt Népfront Országos Tanácsa El­nökségének együttes kezdemé­nyezésére az Elnöki Tanács ja­vasolja az országgyűlésnek, hogy az Alkotmány idevonatko­zó rendelkezése alapián a Nép- köztársaság Legfelsőbb Bírósá­ga elnökévé dr. Szakács Ödönt ismételten válassza meg. Az előterjesztett javaslat j alapján az országgyűlés dr. | Szakács Ödönt egyhangúlag a í Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta meg. Apró Antal, az országgyűlés nevében sikeres, eredményes, jó munkát kívánt dr. Szakács Ödönnek, újbóli l megválasztása alkalmából­Intemeüláciék Napirend szerint ezután az interpellációkra került sor. BAT A JÁNOS (Pest m„ 12. vk.), a gyömröi Szabó Ktsz mű­szaki vezetője interpellációjá­ban szávátette: a távbeszélő állomások szaporodásával a központok mind terheltebbé vál­nak, s napközben sokszor csak több órás várakozás után foly­tatható távolsági telefonbeszél­getés. Előfordul, hogy hama­rabb lehet például Monorról Budapestre vagy Budapestről Szentendrére utazni, mint oda telefonálni. Milyen lehetőség kí­nálkozik a távolsági beszélge­tések körülményeinek megjaví­tására? DR. CSANÁDI GYÖRGY köz­lekedés- és postaügyi miniszter válaszában hangoztatta, a pos­tai hírközléssel, a távbeszéléssel kapcsolatban felvetett panaszok jogosak, jóllehet, az utóbbi 2— 3 év e területen is dinamikus fejlődést hozott. Megkezdődött például az úgynevezett távvá- lasztósos automatika-rendszer kiépítése, amely jelenleg már 73 helységben, többek között Miskolcon, Debrecenben, Szé­kesfehérvárott, Kaposvárott, Pé­csen, Vácon és Siófokon műkö­dik. Az interpellációban felve­tett panaszt véglegesen a táv- választásos rendszer kiterjeszté­se fogja orvosolni- Az ország egész területén már lefektették a távválasztásos rendszer alap­ját, a modern gerinchálózatot. Addig is — mpndotto a minisz­ter — igyekszünk a helyzeten a lehetőségekhez mérten javítani, például Szentendrén 120 új te­lefonállomást kapcsolunk be és 12 közvetlen vonalat létesítünk Budapesttel. Hozzáfűzte, hogy előreláthatólag májusban az országgyűlés illetékes bizottsá- j ga előtt a közlekedési és pos­taügyi tárca részletesen beszá­mol a hírközlés jelenlegi hely- | zetéről és a jövő terveiről. Az interpellációra adott mi- j niszteri választ a képviselő és az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. KOVÁCS ISTVÁNNÉ (Pest m. 1. vk.), a Hazai Fésüsfoná és Szövőgyár csoportvezetője a 3- as számú főközlekedési útnak a kerepes-kistarcsai szakaszán a biztonságos útviszonyok meg­teremtése érdekében interpel­lált a közlekedés- és postaügyi miniszterhez; mivel — mint el­mondta - ezen a szakaszon az ! utóbbi négy évben 134 közúti baleset történt. DR. CSANÁDI GYÖRGY vá­laszában elmondta, hogy a kor­mány még az idén napirendre tűzi azoknak a javaslatoknak a tárgyalását, amelyeket tárcája terjeszt elő az ország autósztrá- da-hálózatának kiépítésével | kapcsolatban. Az M 7-es után az M 3-as főközlekedési út kor­szerűsítésére is sor kerül, remél­hetőleg nem a távoli jövőben- Addig is a világítás, a járdák, a gyalogos közlekedés bizton­ságának megjavításával igye­keznek enyhíteni a gondokon — a tanácsi és a rendőrségi szer­vekkel közösen. A miniszteri választ mind a képviselő, mind az országgyűlés egyhangúlag tudomásul vette. VÁMOS GÉZA (Pest m„ 11. vk.), a Monori Állami Gazdaság kerületi igazgatója a monori ál­lomáson a biztonságos gyalo­gos átkelés megoldása tárgyá­ban interpellált a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. DR. CSANÁDI GYÖRGY az­zal válaszolt, hogy a szintbeli kereszteződés megszűntetése — alul- vagy felüljáró építésével — több tízmillió forintba kerül­ne; így erre a megoldásra — amilyenre egyébként az ország­ban még vagy ezer helyen szükség lenne - nincs anyagi lehetőség. A negyedik ötéves terv után, amikor majd Monor vasútállomásának teljes re­konstrukciójára sor kerül, meg tudják oldani a megfelelően biztonságos gyalogos átkelést. Közölte ugyanakkor a miniszter, hogy az interpelláció bejegyzé­se óta máris intézkedett: mű­szaki bizottság vizsgálja meg — tanácsi segítséggel — hogy idő­leges megoldással a vágányhá­lózat kisebb mérvű átrendezé­sével, a bejárati kitérők odébb telepítésével miként lehet eny­híteni a gyalogosok problémá­ját. Valószínűleg sikerül annyi helyet nyerni, hogy járdát épít­hessenek- A választ a képviselő is, az országgyűlés is egyhan­gúlag elfogadta. VÁMOS GÉZA o nehézipari miniszterhez is interpellált: a lakossági villanyhálózat bővíté­sének központi állami támoga­tása tárgyában. Megemlítette; az eddigiek során a lakossági villanyhálózat bővítését a Ne­hézipari Minisztérium központi támogatásban részesítette. Et­től az évtől kezdve a támoga­tás csupán a lakótelepi alap­energia-igényekre biztosított. Különösen kedvezőtlenül érint­heti ez a helyzet a családi ház épitési tervékenységet. DR. SZEKÉR GYULA nehéz­ipari miniszter válaszában át­húzta, hogy az ország villamos­energiával történő ellátásának fejlesztésére a kormányzat ed­dig is jelentős összegeket köl­tött. A jelenlegi ötéves tervben például mintegy 60 százalékkal többet ruháznak be, mint a megelőző tervidőszakban. Mint ismeretes, legdinamikusabban a lakosság villamosenergia igé­nye növekszik, évente mintegy 13—14 százalékkal. Pest megyé­ben is egyre többet fordíthat­nak a villamosenergia-hálózat bővítésére, 1971-ben 13 millió, 1972-ber>15 millió, az idén pe­dig már 26 millió jut a megyé­ben a helyzet javítására. Eb­ből - a megyei tanács dönté­sétől függően — van mód a fel­vetett problémák folyamatos orvoslására is. Természetesen az erőforrásokat a helyi taná­csok és a lakosság hozzájáru­lásával is szükséges kiegészíte­ni. A hálózati rekonstrukció üte­me az anyagi eszközök függvé­nye. A negyedik ötéves terv első két esztendejében a prog­ram viszonylag lelassult, a to­vábbiakban azonban kiemelt feladatként tartja számon a tárca ennek végrehajtását, s így Pest megye területén is meggyorsítják a hálózati re­konstrukció ütemét. A képviselő és az országgyű­lés a miniszteri választ egyhan­gúlag tudomásul vette. CSAPÓ JÁNOSNÉ (Tolna megye, 7. v. k.), a Simontorhyai Bőrgyár üzemvezetője Oz egészségügyi miniszterhez in­terpellált, milyen intézkedéseket kíván tenni annak érdekében, hogy a vidéki és a körzeti or­vos-ellátás folyamatosan bizto­sítva legyen? Várható-e a je­lenlegi pályázati rendszei mó­dosítása, vagy megszüntetése? Dolgozik-e a minisztérium olyan koncepción, amely a ki­sebb települések egészségügyi ellátását, annak személyi felté­telét a jelenleginél magasabb szinten biztosítja? DR. SZABÓ ZOLTÁN egész- ' ségügyi miniszter válaszában | aláhúzta: az orvosok száma 1960 és 1970 között kereken hatezerrel, 23 500-ra emelke­dett. A munkaviszonyban lévő orvosok mintegy 90 százaléka közvetlenül a beteg-ellátásban, 10 százaléka a betegellátást közvetetten szolgáló munkakö­rökben dolgozik. Javult a jelzett időszak alatt á megyék orvos­ellátottsága is. A tízezer lakos­ra számított orvosok száma, a megyék átlagában, 11-ről 17-re emelkedett. Fejlődött a körzeti orvosi hálózat is: csaknem 600 új körzet létesült, és ezeknek több mint 50 százaléka a köz­ségekben van. 1968 óta töltenek be pályázat útján minden orvosi állást. A pályázati rendszer tapasztalatai általában kedvezőek. Lényegé­ben jobbak, mint az orvosirá­nyítás ezt megelőző, merev, sokszor adminisztratív jellegű rendszerének tapasztalatai vol­tak. A pályázati rendszer meg­változtatását ezért nem tervezik. Az orvosképzés és az ország orvosellótottságának ismertetett adatai alapján nem indokolt tehát, hogy megváltoztassák, növeljék orvosképzésünk jelen­legi ütemét. Az elmúlt évber» a szervezett orvosi állások szá­ma közel kétezerrel meghalad­ta a munkaképes orvosokét. A miniszter ebben, és nem a pá­lyázati rendszerben, vagy az orvosképzés ütemében látja azoknak a problémáknak okát, amelyekkel az interpelláló kép­viselőnő foglalkozott. Az Egészségügyi Minisztérium 1968 óta kétévenként mintegy 30 000 egészségügyi dolgozóra kiterjedően részletesen meg­vizsgálja a munkaerő mozgást^ annak jellemző mutatóit, az ál­láshely változtatásának okait. Ezeknek tapasztalatai alapján kialakítják a szabályozókat és intézkedéseket tesznek, ame­lyekkel az eddiginél hatéko­nyabban lehet biztosítani az or­vosok, illetve o végző orvosok száma, valamint a területi fej­lesztéssel gyarapodó orvosi át­lósok közötti tervszerű összhan­got. A helyi akadályok és nehéz­ségek elhárítása mindenekelőtt az állásokat fenntartó szerv, az illetékes tanácsok feladata. Azokban a megyékben, ahpl ez szükséges, közösen megvizsgál­ják az okokat, amelyek miatt a körzeti orvosi állások az átla­gosnál jelentősebb mértékben betöltetlenek, feltárják ezeknek akadályait is. Kialakítják a megoldáshoz szükséges általá­nos intézkedéseket, illetve ja­vaslatokat tesznek a helyben szükséges teendőkre. Az országgyűlés és a képvi­selő a miniszter válaszát egy­hangúlag elfogadta. DR. MARTON ZOLTÁN (Bu­dapest, 10. vk.) az új lakótele­pek belső konyháinak szellőzési problémája tárgyában interpel­lált. BONDOR JÓZSEF építésügyi és városfejlesztési miniszter vá­laszában elmondotta, hogy az úgynevezett belső konyhák és fürdőszobák kedvezően befo­lyásolják a lakások belső el­rendezését, az építkezés költ­ségeit. Ilyen megfontolásból épült 14 500 belsökonyhás, für­dőszobás lakás. A minisztérium ismeri a szellőzéssel kapcsola­tos gondokat, s azt is megálla­pította, hogy a hibák egy része a ventillátorok nem megfelelő üzemeltetéséből adódott. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium az elmúlt eszten­dő novemberében a gazdasági bizottsághoz fordult. A GB uta­sította a minisztériumot,' hogy a belső konyhákban szüntessék meg a gáztüzelést, térjenek át elektromos áramra, s biztosít­sák a jobb szellőzés lehetősé­gét. A minisztérium jobb vil­lanymotorokat szerzett be, ked­vezőbb hatásfokúvá terveztet­ték át a ventillátorokat, s intéz­kedtek az alkatrészhiány meg­szüntetésére. Az interpellációra adott vá­laszt mind dr. Marton Zoltán, mind az országgyűlés tudomá­sul vette. Az elnöklő Apró Antal ez­után az országgyűlés tavaszi ülésszakát berekesztette, s to­vábbi jó munkát kívánt a kép­viselőknek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom