Dunántúli Napló, 1973. március (30. évfolyam, 50-80. szám)

1973-03-01 / 50. szám

I 1973. mórclus 1. KOMLÓ Március 12. és 26. között jelölödyülések városunkban Választásra Interjú Horváth Istvánnal, a HNF városi titkárával Országszerte, s így városunk­ban is megkezdődtek a tanács­tagi választások előkészületei. Az Elnöki Tanács határozata értelmében másfél hónap múl­va, április 15-én járulnak az ur­nákhoz a választópolgárok, hogy szavazatukkal eldöntsék: kik képviseljék ügyeikét, kik in­tézzék gondjaikat a következő négy esztendőben a közélet he­lyi fórumain. A jelenlegi vá­lasztási időszaknak — az alap­vető elvek és célok változatlan­sága mellett — sajátos vonásai vannak. Ezekről és a helyi — komlói — jellegzetességekről folytattunk beszélgetést Horváth Istvánnal, ,a Hazafias Népfront Komló városi Bizottságának tit­kárával. — Legutóbb 1971 tavaszán vá­lasztottuk meg n tanácstagokat és az országgyűlést képviselőket. Mi indokolja, Hogy két év múltán ismét szavazzunk? — A legutóbbi választás idő­szakában már köztudott volt, hogy a tanácstagok megbízatá­sa ezúttal két évre szól, tehát már akkor ismert volt az az el­határozás, hogy a tanácstagi választásokat időben elkülönít­jük az országgyűlési képviselők választásától. Ennek célja pedig az, hogy a választópolgárok figyelme osztatlanul, teljes mér­tékben a helyi kérdésekre össz­pontosulhasson. így külön hang­súlyt kap a helyi tanácsok, a mi esetünkben a Komló városi Tanács megnövekedett szerepe. Az új tanácstörvény, mint isme­retes, az önkormányzati és népképviseleti jelleg fokozását szorgalmazza a tanácsok mun­kájában. Az e tekintetben ed­dig elért eredményeket tovább növelheti az, hogy most a la­kosság csakis a tanácstagi te­vékenységre koncentrálva lát­hatja el megbízatásokkal, „át­lóvá lóul" a jelölteket, —i"Nun iwhexiti-e o politikai előkészületeket, s nem csőkkent- heti-e a választópolgárok aktivitá­sát, hogy ezúttal sem az országos, sem a helyi szervek nem adtak ki új választási programot? — Oj programot valóban nem edtak ki, de erre nincs is szük­ség, mert továbbra is érvény­ben van a két éve kidolgozott országos és helyi program, amely tulajdonképpen a X. pártkongresszus határozataira és a IV. ötéves terv célkitűzé­seire épült Most az az elsődle­ges feladatunk, hogy felmérjük: mit és hogyan valósítottunk meg a két esztendő alatt, eredmé­nyeink és az esetleges sikerte­lenségek okulásul szolgálhatnak a továbbiakra, a program ma­radéktalan megvalósítása ér­dekében. Ami a választópolgá­rok aktivitását illeti, azt hiszem, meghatározó jelentőségű, hogy a helyi, mindenkit közelről érin­tő politikai, gazdasági, szo­ciális, kulturális és egyéb kérdé­sek kerülnek előtérbe. Bízunk óbban, hogy Komló választó- polgárai épp oly aktívon, nyíl­tan és őszintén mondanak vé­leményt közös eredményeinkről / és gondjainkról, segítik előbbre- jutásunkat közérdekű javasla­taikkal, s ha szükséges, mun- kafpjajántósaikkal is, mint 1971- ben és a két választás közti idő­szakban. — Március H-e és 2t-a közt kerül sor városunkban is a _je- lölőgyűlésekre, majd ezt köve­tően a választási gyűlésekre. Mi­ben látja etek várospolitikai je­lentőségét? — Amint az eddigi példák is bizonyítják, feltétlenül többről van szó, mint ami e rendezvé­nyek megnevezéséből követke­zik. A tanácstagi jelöléseken tú1 az előző választási időszakban is, széleskörű, rendkívül tartal­mas politikai fórummá, a lakos­ság és a város vezető szervei közötti párbeszéddé, az együt­tes gondolkodás és a közös cse­lekvés alapjává vált a jelölő­gyűlések sorozata. Bizonyos, hogy így lesz ezúttal is. S ez nem puszta remény alapját ép­pen az adja, hogy a két éve le­zajlott hasonló rendezvényeken „kölcsönösen megbeszélt” dol­gok döntő többsége megvaló­sult. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a lakosság kellően meg­ismerte és megértette a vezető szervek elképzeléseit, a helyi vá­lasztási programot, s ehhez kapcsolódva, nagyfokú realitás­sal tette meg közérdekű javas­latait. Másrészt a Városi Ta­nács messzemenően figyelembe vette a felvetett igényeket, s a több mint 450 javaslat 80 szá­zalékát megvalósította, bár tud­juk, hogy az elmúlt két eszten­dő nem volt könnyű időszak a tanácsi gazdálkodásban. Az í együttműködés iránti készséget tehát már eredmények is alátá­masztják, bizonyítva, hogy érde­mes, szükséges, s mindannyiunk érdekében áll ezúttal is élni a jelölő- és választási gyűlések adta lehetőségekkel. — A helyi politika kérdéseiről, lokális ügyeinkről természetesen nem beszélhetünk az országos eredmények, célok és feladatok figyelmen kivül hagyásával. — így igaz. Amint hazaszere­tetünk is a szőkébb környeze­tünkhöz, lakhelyünkhöz való viszonyunkban nyilvánul meg alapvetően, úgy kapcsolódunk munkánkkal, törekvéseinkkel az ország felemelkedéséhez. S kö­zös munkánk eredményei, a szocializmus építésének további nagy feladatai visszahatva meg­határozzák helyi teendőinket, ke­retet adnak céljainkhoz, serken­tenek és köteleznek bennünket arra, hogy szűkebb pátriánkban jussunk minél előbbre. Hogyan is érvényesül most ez a „vissza­hatás" a mi esetünkben? Komló fejlődésének tényei is benne foglaltatnak azokban az ered­ményekben, amelyeket legutóbb 1972 novemberi határozatában összegezett az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, s a mi gond­jaink is szerepelnek a megol­dandó feladatok között. Bá­nyászváros, munkásváros va­gyunk, így lakosságunk nagy I részét közvetlenül érintette e határozat azon része, amely is­mét perspektívát adott a bányá­szatnak, s magasabb erkölcsi és anyagi megbecsülést a bányá­szoknak. A mai nappal életbe lépő központi béremelés egyéb üzemeink munkásainak, közép­szintű vezetőinek is új lendüle­tet ad. Mindez meghatározza nálunk a választási időszak po­litikai hangulatát. — Városunk dolgozóiról be­szélve külön kellene szólnunk az asszonyokról-leányokról és a bo­tolókról! — Igen, a dolgozó nők és a fiatalok az elmúlt évek ipar­szerkezeti válotzásai folytán ma már meghatározó szerepet töl­tenek be Komló gazdaságpoli­tikai életében, s nyugodtan hoz- zátehetem: a helyi politika min­den területén. Ismét csak a Központi Bizottság ide vonat­kozó határozataira hivatkoznék, s az ezek nyomán tett helyi intézkedések egész sorára: a gyermekintézmények bővítése, a kereskedelmi ellátás és a szol­gáltatások javítása ügyében tett erőfeszítésekre. Különösen a fiatalok igényeit vették figye­lembe városunk vezető szervei, amikor a kulturális élet fellen­dítését a közeljövő programjává tették. E két „réteg” egyre ak­tívabb politikai erőt képez Kom­lón, képviselőik a férfiakkal, il­letve felnőttekkel egyenrangúan vesznek részt a közéletben. Rá­juk is számítunk, épp úgy, mint városunk minden választópolgá­rára, hogy a választási időszak­ban együttesen meghatározan­dó feladatokat a következő években közös munkával való- raválthassunk. S hogy szavaza­taikat is azokra a jelöltekre ad­ják majd, akik képesek és ké­szek e tevékenységben az átla­gosnál többet vállalni — fejez­te be nyilatkozatát Horváth Ist­ván, a HNF Városi Bizottságá­nak titkára. Ezer család áruháza Megnyílt a szilvási ABC iMHH Dr. Bácskai Frigyes - balról a harmadik - megnyitja az ABC-áruházat Az ünnepi megnyitót szom­baton délelőtt tartották a ke­reskedelem illetékesei a szilvási új nagy ÁBC-ben. Az átadáson megjelent Neubauer József, az MSZMP Komló városi Bizottsá­gának titkára, Gallusz József, a Komló városi Tanács elnöke és Jakabos Zoltánná, a Bara­nya megyei Tanács kereskedel­mi osztályának vezetője. Dr. Bácskai Frigyes, a Bara­nya megyei Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat igazgatója megnyitó beszédében elmon­dotta, hogy ez az ABC a vál­lalat nyolcadik ilyen áruháza: a legnagyobbak közül való. Közel 600 négyzetméter alap- területű. Az áruháztól évi 15- 20 millió forintos forgalmat vár­nak. Gallusz József, a város taná­csának elnöke a város nevében átvette az új létesítményt, utalva arra, hogy közel 1000 szilvási család ellátását hiva­tott ez az egység kielégíteni. Megemlítette még, hogy a vá­ros és az Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat közötti megál­lapodások — a Petőfi Élelmi­szer áruház, a Gorkij utcai és a dávidföldi üzletek felújítása — nyomán sikerült a város üz­lethálózatának széppé tétele, s ezzel az utolsó egységgel a korábban rögzített program tel­jesítése. Állítólag már hajnali fél 6- kor ott állt az ABC ajtajában Zolnay Attila, hetedik osztályos tanuló, (gy aztán, sikerült a terve: ő mehetett be elsőként - első vevőként — az impozáns, csillogóvá kivilágított, tömött polcsoros üzletbe. Az első kér­dés, természetesen neki szól: — Nehéz győzelem volt...? — Hát, mi tagadás kicsit huzatos 4az ajtó előtt, de hát végül is sikerült.., I — Mit veszel...? — Majd meglátom, Egyelőre egy OMNIÁT. Bizony nem csak a vevők iz­gultak — vajon sikerül e még a vasárnapi lapban beígért banánból kapniuk —, hanem az üzlet dolgozói is. Talán en­nek tudható be, hogy a nyitás az ígért hat óra után 8 és fél perccel sikerült. A hirtelen ösz- szejött tömeg már hat előtt néhány perccel megkezdte az órák egyeztetését — így jött ki ez az eredmény. Bednár Rezső, kirendeltség­vezető is hajnalban kelt hogy kökönyösi lakásából elérje a nyitás előtti előkészületeket. — Komló tekintetében ez a legnépszerűbb boltunk - mond­ja —, de talán vállalati szinten is szépségben az élen áll. Ter­mészetesen mi nem elégedhe­tünk meg ennyivel: célunk maximális áruválaszték nyúj­tása. A nyitás előtti „boltfel­töltést” a Vállalat szervezés- és propagandaosztály egyik csoportja végezte végeláthatat­lan cikklista alapján, de ter­mészetes az is, hogy a vásár­lások közben felmerülő igények majd bizonyos korrekciót, vá­lasztékbővítést hoznak. Hermész Antal, az ABC veze­tője a szakmát jól ismeri: 1927- ben jegtezte el magát a ke­reskedelemmel. Ahogy mondta, számára nagy öröm egy ilyen létesítmény vezetése, de egy­ben megannyi gond is. Külö­nösen a kezdeti lépésekkor. — Kívánsága ...? — Csak egy: hogy a vásár­lók mindig megtalálják itt, amit keresnek. Fél hét. Egyre több ember, a kasszák csattognak. A ba­nán már elfogyott,, most viszik az utolsó fürtöt. Megvan az első probléma is: hol legyen a patroncsere, a pultnál-e, vagy a pénztárfülke előtt...? Gulyás Imréné, a 230-as üz­letből került ide. — Lámpaláz __? — Már elmúlt. Az első blokk után ... Az új szilvási ABC első napi bevétele 68 ezer forint volt. — Kozma — Tanácstagok reflektorfényben Rangot szerezni a városnak Kovács Árpád percnyi pon­tossággal érkezett a telefonon megbeszélt találkozóra. És fel- készülten, ahogy ígérte. — Fél háromkor a számvizs­gáló bizottság ülése kezdődik itt fenn, a tanácsépületben. — — Az órájára nézett: — negyven percünk van, gondolom eiég lesz. Amíg a táskájából előszedte, s rendben az asztalra rakta az „anyagot” — tanácstagi mű­ködésének néhány fontosabb dokumentumát —, felfedeztem, hogy megszaporodtak az ősz szálak szőkésbarna hajában. Az utóbbi két év felette sem múlt el nyomtalanul, ámbár kerek, pirospozsgás arca most is frissnek látszik, kiegyensúlyo­zottságot tükröz. — Kezdjük talán ezzel — emelt ki egy rubrikákra osztott röplapot. — A legutóbbi megyei tanácstagi beszámolómra ké­szülve összeállítottam egy kis statisztikát. Két év alatt a vá­rosban 39 üggyel foglalkoztam, a megyei tanács ülésein két­szer szólaltam fel és háromszor interpelláltam. Főkönyvelői precizitásával ki­számította, hogy 90 százalékos „hatásfokkal” dolgozott — az 1 általa felvetett ügyek nagy többsége kedvezően elintéző- ! dött.- Épp a napokban kaptam meg a választ a legutóbbi in­terpellációmra. Itt helyben ió- magam és mások is hosszú idő óta feszegettük az iparcikk-el­látás problémáit. Különösen azt sérelmeztük, hogy a kisebb házi javításokhoz, barkácsoláshoz szüksége? szerszámokat, anya­gokat sem lehet beszerezni. Mi­után ez nem vezetett ered­ményre, a megyei tanács ülé­sén vettem fel a problémát és most itt a levél. A kék boríték tartalma egyi­ke azoknak az apró győzelmek­nek, amelyek a közügyben fá­radozó ember munkáját úgy honorálják, hogy közben biz­tatást, erőt adnak a további ügyek intézéséhez is: A Bara­nya megyei Vegyesipárcikk Ke­reskedelmi Vállalat igazgatója közli, hogy március közepén a vasboltban megnyitják az „ezer aprócikk” részleget.- Ez csak egyetlen példa, nem is a legfontosabb azok közül, amelyek igazolják, hogy Komló különböző probiémáit tekintetbe veszik a megyei ta­nácsnál. Úgy is mondhatnám, bár semmiképpen sem szeret­ném eltúlozni saját szerepemet, j hogy városunknak rangja van a megyében és Komló megyei tanácstagjait eszerint respek­tálják. — Időzzünk egy kicsit ennél a gondolatnál. Mi az, ami cn szerint a városnak, s emellett a város képviselőinek rangot adhat egy ilyen testületben? Ami a várost illet, nyilván­valóan az adhat tekintélyt, ha saját dolgainkat a lehető leg­jobban intézzük és Így hozzá­járulunk a megye gyarapodá­sához is. Ilyen „hátországgal" már a megyei tanácstagnak is könnyebb dolga van. Persze csak akkor, ha személyes ma­gatartásában, fellépésében, közéleti szereplésében valóban egy közösség képviselete nyil­vánul meg. — Próbáljuk csak ezt „apró­pénzre" váltani. Mit ért azon, hogy a személyes magatartás­ban a közösség képviseletének kell megnyilvánulnia? — Soft mindent, de vegyük csak a legfontosabbakat. Elő­ször is az alapos felkészültsé­get, tájékozottságot. Az ember­nek mindenek előtt meg kell ismernie azt a területet, ereo- ményeivel, gondjaival együtt, amelyet képvisel; de ez még nem elég. Távolabb is kell lát­ni; a választókerületet a város részeként, a várost a megye viszonyai közt kell ismerni és képviselni, hogy a munkának alapja legyen és eredmények­kel kecsegtessen. Enélkül még kérni se lehet, legfeljebb csak „kunyerálni". Kovács Árpád — mindenki tanúsíthatja, aki ismeri — szigo­rú ember önmagával, de má­sokkal szemben is. Több fel szólalását hallottam a Városi Tanács ülésén, s bármely té­mában kért szót, oda kellett fi­gyelni; javaslatai, kérései min­dig „ültek”. — A rendszeres informálódás a közszereplésekre való felké­szülés persze időt és munkát követel — folytatta a megkez­dett témát. — Itt a kényelmes­ségnek nincs helye. Ha az em­ber vállalja a megbízatással járó megtiszteltetést, akkor vál­lalnia kell a közszolgálat tár­sadalmait is. Ez, ha úgy tetszik, erkölcsi kérdés. Amíg erről beszélt, eszembe jutott, hogy két évvel ezelőtt - hasonló ügyben találkoztunk — némi aggodalom bujkált a szavaiban; akkortájt költözött Szilvásba és elhagyta régi vá­lasztókerületét, a város leg­problémásabb részét, a szállás­falut. Érthetően tartott a lát­szattól, hogy „megfutamodott”. — Amikor az új területen je- löltek, magam is azt hittem, hogy kevesebb lesz a munkám, de rövidesen kiderült, hogy Szilvás a maga befejezetlensé- gével, állandó változásaival legalább annyi elintézendő fel­adatot ad, mint a szálláslalu. Kicsit elgondolkodott, aztán vallomásszerűen hozzátette: — Tuljdonképpen nemcsak szilvási, hanem komlói tanács­tagnak érzem magam. A mos­tani rövid ciklusban is nyele olyan témával foglalkoztam, amely az egész várost komo­lyan 1 érintette, „össfvárosi" az a munka is, amelyet korábban a gazdaságpolitikai, jelenleg a számvizsgáló bizottság elnöke­ként végeztem, illetve végzek. Példákat és témaköröket so­rolt, amelyekkel a tanács szak­mai szerveinek pénzügyi gaz­dálkodását igyekeztek segíteni. — Kifizetődik-e ez a fárado­zás? Valahogy sutára sikerült ez a kérdés, de megértette a lé­nyegét. — Olyan munka ez, amely magában hordja a jutalmát. Szíwel-lélekkel komlói vagyok. Ha valamit tehetek, ami előbb­re viszi a várost, ami rangot ad neki, nem kímélem magam A telefon riaszt fel bennün­ket a beszélgetésből- „Kovács elvtársat várják a számvizsgáló bizottság tagjai". Igen, elmúlt fél három. Pedig még mennyi mindenről beszélgethettünk vol­na! Berkics János-mO

Next

/
Oldalképek
Tartalom