Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-13 / 36. szám

1973. február 13. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Egy megyei HEB-vizsgálat néhány tanulsága A közelmúltban megvizsgáltuk 12 ipari üzemnél és vállalatnál a dolgozók munkahelyi körülmé­nyeit, ezek hatását a munkahe­lyi légkörre és a munkahelyi légkör kölcsönhatását az üzem életére, munkájára. Reprezentatív módon kérdő­íves módszerrel megkérdeztük a dolgozók 8—10 százalékát. A megkérdezettek 80 százaléka a fizikai munkás, 20 százaléka a termelés irányításában és az adminisztrációban dolgozó volt. A megkérdezettek között meg­felelő arányban voltak férfiak és nők, fiatalok és idősebbek, szakmunkások és segédmunká­sok, szocialista brigádtagok és brigádokon kívülálló rövidebb- hosszabb idő óta vállalatnál dolgozó kommunisták és pár- tonkívüliek. Jónéhány olyan tanulsága volt a vizsgálatnak,amelyek fontosabb társadalompolitikai hatásuk mi- ott több figyelmet érdemelnek. Munkahelyi légkör és közérzet Az utóbbi időben sokat hasz­nálják beszédben és írásban a munkahelyi légkör foqalmát és sokszor hivatkoznak a munka­helyi közérzetre. Mi abból in­dultunk ki, hogy e fogalmak lé­nyegét, sőt tartalmi elemeit az adott vállalat, üzem anyagi-fi­zikai környezete, az ott uralko­dó társadalmi, kulturális, szo­ciális körülmények adják. A munkahelyi légkör fogalma lé­nyeges objektív és szubjektív elemeket egyesít magában és ezek a vállalat és üzem mun­kájában, életében kölcsönha­tásban vannak egymással. Az üzemi légkört nem lehet stati­kus jelenségként felfogni, mert ez is változik. Egy vizsgálat csak egy időpontot tükröz abból, ami lényegében folyamatnak fogha­tó fel és értékelhető. A válaszok megfelelő értékelése, az össze­függések és a lényeg felismeré­se, mégis jól kifejezheti az adott helyzetet. Nem képzelhető el jó üzemi légkör ott, ahol a dolgo­zók döntő többsége elégedet­len, vagy fordítva, ahol az üze­mi kollektíva többsége megelé­gedett, bizakodó, ott rossz üze­mi légkör sem uralkodhat. Ezért is jó vezetői törekvésnek tar­tom azt, amit a VOLÁN Válla­latnál, a Pécsi Bőrgyárban és néhány más üzemünkben is ta­pasztalhatunk, hogy különböző módszerekkel, köztük kérdőíves megkérdezéssel is, megismerik a dolgozók véleményét, azok ta­nulságait hasznosítják intézke­déseikben. Nagyon jelentősnek tartom, hogy a dolgozók döntő többsé­ge erősen kötődik a vállalathoz és üzeméhez, megelégedett, igé­nyes és bizakodó. A válaszadók 85 százaléka maga választotta szakmáját. 75—80 százalékának munkaköri beosztása megfelel szakmai, iskolai végzettségének. Mintegy 72—75 százaléka vég­legesnek tekinti munkahelyét, nem akar munkahelyet és szak­mát változtatni, hosszabb távon is jelenlegi beosztásában kíván dolgozni. Akik munkahelyet akar­nak változtatni, azok nagyrésze azzal indokolja, hogy közelebb szeretne kerülni lakásához, csa­ládjához, jobb munkafeltételek­re vágyódik és a jelenleginél többet akar keresni. A dolgozók 65 százaléka akkor sem változ­tatná meg munkahelyét, ha az új munkahelyén havonta 200 forinttal többet keresne. A mun­kások 53—55 százaléka igényli, hogy jobban tegyék lehetővé az üzemen belüli tanulást, szak­mai továbbfejlődést az idősebb munkások részére is. Ezek is mutatják, hogy a munkáskollek­tíva zöme stabil, a dolgozók döntő többségére a vezetők szá­míthatnak, bizalommal lehet Irántuk lenni és csak egy kis Iskola-patronálás. Az Ágos­ton téri Általános Iskola és a Kesztyűgyár Központi Gyáregy­sége az ,,Egy vállalat egy isko­la” mozgalom keretében az is­kola patronálásával kapcsolatos megállapodást kötött. A megál­lapodás szerint a Kesztyűgyár Központi Gyáregysége vállalja, hogy az iskola részéről felmerü­lő — egyes szakipari — munka­igényeket felméreti, és azoknak elvégzését az iskola igényei alapján, lehetőség szerint — el­végezteti. részük az, aki könnyen és sok­szor változtatja munkahelyét. Nagyon tiszteletreméltó, poli­tikailag is értékes tapasztalat ahogyan a munkáról, saját mun kájukról, munkaszervezési kérdé­sekről gondolkodnak. A válasz­adók 80 százaléka közölte, hogy részükre fontos, hogy a munka értékes, érdekes, változatos le­gyen, hogy követeljék meg a becsületesen végzett munkát, és e munkához kapcsolódva fontos a jó fizetés is. Csak 20 száza­léka az, aki a magas fizetést helyezi előtérbe, akit a munka társadalmi értéke, hasznossága, emberi szeretete kevésbé érde­kel. A dolgozók többsége ismeri munkájának fontosságát, sze­reti, ha nehezebb, nagyobb fel­adatok elé állítják őket és bi­zonyíthatják kéoességüket, rá­termettségüket. Az emberek nem szeretik a felesleges munkamoz­zanatokat, az olyan munkát, amelynek nem látják értelmét, az egyhangúságot, a tervszerűt- lenséget, a munka szervezetlen­ségét és a feletteseik figyelmet­lenségét munkájuk iránt. A vá­laszadók 60 százaléka .szerint üzemüknél jelentős munkaszer­vezési hibák vannak és kevés helyi intézkedés történt az üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­sére, az erre vonatkozó határo­zatok végrehajtására. Bérezés és erkölcsi elismerés A munkaszervezés fogyatékos­ságát összefüggésben látják a vállalatok és saját jövedelmük alakulásával. A végzett munka anyagi és erkölcsi elismerésével kapcsolat­ban is figyelemreméltó tapasz­talatok \*annak. Azt elismerik, hogy a munka mennyiségétől, értékétől, körülményeitől függ­jön, annak bérezése, elismerése. Mégis figyelmeztető, högy a dol­gozók 65 százaléka elégedetlen a náluk érvényesülő bérezés, jutalmazás körülményeivel, a munka erkölcsi elismerésével. A válaszolók 24—25 százaléka ré­szesült évente valamilyen juta­lomban és 55 százaléka úgy nyilatkozott, hogy náluk nem elég körültekintően, sokszor ér­demtelenül történnek fizetés- emelések és jutalmazások. A fi­zetés nagyságrendje mellett ép­pen azokat a bérezési formá­kat, problémákat, teszik szóvá, amelyen lehet és kell is változ­tatni, Például a bérük nem kö­tődik eléggé konkrétan a mér­hető teljesítményekhez, a mun­ka minőségéhez. A csoportos bérezés széleskörű és ebben az egyén produktuma nem jut kel­lőképpen kifejezésre. Nem elég­gé veszik figyelembe a végzett munkához szükséges szaktudást, a munka fizikai ártalmát és ne­hézségeit, az üzemért kifejtett egész tevékenységet. Tapasztalatunk szerint meg­alapozatlan és káros az a fel­fogás, vélemény, hogy a dol­gozóknak csak az anyagi meg­becsülés, a jó fizetés a fontos. A választadók döntő többsége úgy nyilatkozott, hogy nekik nemcsak anyagi elismerésre van szükségük, hanem megfelelő erkölcsi elismerésre, sikerél­ményre, a jó munka alapján szakmai érvényesülésre, tovább­fejlődési kezdeményezésük tá­mogatására, a nyilvánosság előt­ti szélesebbkörű emberi megbe­csülésre is igényt tartanak, ezek együttes érvényesülését várják. A dolgozók többségének (65— 66 százalék) véleménye, hogy munkaterületén van lehetőség arra, hogy a munkával, az üzem, a vállalat helyzetével kapcsolatos véleményét el­mondja, hogy kezdeményezhes­sen. Különös figyelmet érdemel, hogy a dolgozók 55—60 száza­léka elégedetlen a munka tár­gyi és egyéb feltételeivel, a munkaegészségügyi és munka- védelmi viszonyokkal kapcsolat­ban nagyrészt olyan kifogáso­kat, igényeket tesznek szóvá, amelyek nagyobb igényesség­gel, jobb szervezéssel, viszony­lag kisebb anyagi ráfordítással a munkavédelmi előírások be­tartásával megoldhatók. Véleményem szerint nagyon figyelmeztetők a szocialista bri­gádokra, a törzsgárda-tagság- ra vonatkozó válaszok. A vá­laszadók 62 százaléka nincs megelégedve a brigádok jelen­legi összetételével és úgy nyi­latkoztak, hogy ha rajtuk függ­ne, azok összetételén nagyobb bátorsággal változtatna. Igaz, hogy a szocialista brigádmoz­galomnak sok nagyszerű lelke­sítő példájával találkozunk. Mégis kifogásolják, hoay sok a munkában előforduló széthúzás, nagy a fluktuáció, sok a hiány­zás, különböző jellembeli és személyi tulajdonságok, az eqyé- ni önzés, a kollektív szellem hiánya több gondot jelent, amelyek egy részét a nevelő­munka javításában, másrészt szervezeti intézkedésekkel is meg kellene szüntetni. A törzsgárda-tagsággal kap­csolatban 65 százalékának az a véleménye, hogy ez fontos, en­nek jelentős szerepe lehet az egész vállalat, üzem munkájá­ban, életében. Ahogyan e té­mában a vezetők beszélnek és a lapok írnak, az szép és jó is. Az ő üzemükben és vállálatuk- nál tudatukban és a gyakorlat­ban nincs kellőképpen tisztáz­va ezek helye, szerepe, nincs kellőképpen szabályozva, érté­kelve és megbecsülve. Vélemények a vezetőkről A tizenkét ipari üzem tapasz­talata is jól bizonyítja, hogy megyénk ipari üzemeiben jól érvényesültek a párt káderpoli­tikai elvei, a vezető beosztású­ak döntő többsége alkalmas feladatainak elvégzésére. Ezt bizonyítja az is, hogy a választ adó dolgozók 76—80 százaléka elégedett a vállalat, az üzem és a munkahelyi vezetéssel. 80 szá­zaléka úgy nyilatkozott, hogy ha vezetőit maga választhatná meg, akkor is a jelenlegit tisz­telné meg bizalmával. Nem igaz, hogy a dolgozók többsé­gében vezetőellenesség van. Sőt az a véleményünk, hogy igazán ők tudják értékelni, becsülni és védeni a megfelelő vezetőket. Mégis figyelmet érdemel, hogy a vezetők munkájával, maga­tartásával milyen tulajdonsá­gok, készségek, elvárások erő­sítését fogalmazták meg és igénylik a jövőben is. Ilyenek pl.: értsen a munkájához, ta­nulja meg jól a szakmáját, rendszeresen képezze magát tovább. Tudjon az emberekkel érdemben foglalkozni, legyen igényes, tárgyilagos határozott, igazságos, jó szervező és ha szükséges, emberileg megértő. Ne legyen meqalkuvó, legyen őszinte, bátor, kezdeményező és seqítőkész a munkában. Legye­nek képesek a pártvezetők egy­mással együttműködni és ne adjanak egymásnak ellentmon­dó utasításokat. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság részéről jó érzéssel ta­pasztaltuk, hogy a vizsgált vál­lalatok, üzemek gazdasági és műszaki vezetői, a párt-, szak- szervezet és a KISZ-szervezetek vezetői elsősorban úgy nyilat­koztak, hogy ezzel a vizsgálat­tal tartalmában és módszerei­ben segítettük munkájukat. Meggyőződéssel valljuk, hogy őszinte tisztelettel és bizalom­mal lehetünk az ipari üzemeink dolgozói és vezetői iránt is. Nem akarjuk eltúlozni munkánk értékét, de úgy látjuk, hogy a vizsgálattal szerény lehetősége­inkkel mi is hozzájárultunk az adott területeken az 1973-as esztendő eredményesen végzen­dő munkájához, amelyet a dol­gozókkal, a különböző szerve­zetek vezetőivel együtt a dolgo­zókért, társadalmunk gyorsabb fejlődéséért végzünk. Dr. Szabó József, a megyei NEB elnöke Földmunkálatok folynak Pécsett a 6-os út Budapest felé kivezető szakaszán. Itt épül majd fel a Shell-kút tükörképe. Megkezdték a világítási rendszer szerelését az abaligeti új alagútban Abaligeten újabb eseménnyel folytatódik az ország leghosz- szabb vasúti alagútjának építé­se: a Baranya megyei Szerelő- ipari és Szolgáltató Vállalat hétfőn megkezdte a belső vi­lágítási rendszer szerelését. A kábeleket a 667 méter hosszú alagút falának két oldalán rej­tetten helyezik el. A világítótes­teket és a hozzátartozó elosztó berendezéseket is a Megyeszer gyártotta. A tervek szerint ez év tava­szán, az új menetrend életbe­lépésétől már ezen az új alag- úton keresztül közlekednek a vonatok. A beruházás része még ebben a térségben 4 km új, korszerű pályatest építése két völgyhiddal. Mínusz 2000 szakmunkás S. O. S. Munka- és üzemszervezés, erőteljes műszaki fejlesztés — a szakmunkásképző intézetek hosszú évekig az igényeknél kevesebb tanulót bocsátanak a termelés rendelkezésére Az idén ősszel 1930, jövőre 1800, 1975 szeptemberében 1900 és az azt követő eszten­dőkben is csak jóval az igé­nyek alatt tudunk a termelés rendelkezésére új szakmunkáso­kat bocsátani. A vájár, öntő, vas­betonkészítő, asztalos, szerkezet- lakatos, ács, hidegburkoló, kovács szakmákban katasztrofálisan ke­vés, néhány szakmában pedig egyáltalán nincs jelentkező. Egyre nehezebb egyes fizikai­lag nehéz-, rossz munkakörül­mények között dolgozó szak­mákban utánpótlást találni. Az aggasztó jelek a későbbiekben még aggasztóbb tényékké vál­nak: az 1954-es demográfiai csúcs 1972-ben a termelőmun­kába kerülő fiatalok számában is rekordmagasságot eredmé­nyezett. Mégis 2000 fiatallal kevesebb kezdte meg a szak­ma alapjainak elsajátítását. Az Országos Villamos Teherelosztók irányítják a magyar villamosenergía-rendszert. A Hazai erő­müvek üzembittos és gazdaságos termelésének, az alaphálózat feszültségének és a szükséges kapcsolási műveletek irányítása, valamint a nemzetközi együttműködés energiaforgalmának szabá­lyozása is p teherelosztók feladata. Képünkön: A teherelosztó vezényletem»« mint amennyi a bejelentett igények szerint a zavartalan termeléshez szükséges lett vol­na. A következő esztendőkben egyre kevesebb és kevesebben végeznek majd az általános iskolákban — 1968-ban még 7613, az idén 5850, 1977-ben már csak 4800 — ennek meg­felelően a szakmunkásképzők is csak ennek a csökkenő aránynak lehetőségeivel szá­molhatnak. Vagy még keveseb­bel. Az előbb már említettük, hogy egyes szakmákban egy­szerűen nem lehet jelentkezőt találni. Fennáll annak veszé­lye is, hogy a holnap szülőié gyermekei számára „nagyobb jövőt" szán, mint a szakma el­sajátítását — a középiskolák ma már korántsem annyira zsú­foltak (talán azt is megkockáz­tathatnánk: inkább kihaszná­latlanok), mint korábban, így a közepes képességű gyerekek is viszonylag könnyen bejut­hatnak. Ez talán még nem is lenne nagy baj — az érettségi bizonyítvánnyal még kiválóbb (elvileg) szakmunkások lehet­nének, ha utána a szakmában is tökéletesítenék tudásukat. Sajnos a középiskolákból csuk kevpsen — 1973 szeptemberé­ben 170-re lehet számítani — tanulnak szakmát, inkább se­gédmunkások lesznek . . . író­asztalról álmodoznak. Ezzel szemben áll a másik tábor: a szülői közömbösség, nemtörő­dömség az általános iskola el­végzésére sem ösztönzi a gye­rekeket, (Baranyában évente mintegy 1500 gyerek marad ki) a szakmunkásképzés számára sajnos ők is többnyire elvesz­nek. További nehézségei, ellent­mondásai is bőven akadnak a megyénkben folyó szakmunkás- képzésnek. A fiúk és lányok aránya kevés eltéréssel eszten­dőről esztendőre csaknem azo­nos, az utóbbiak számára azon­ban a lehetőség kevesebb, igái az igény is. Többségük ugyanis mirrt munkaerő, 18—20 éves korban a férjhezmenéssef elvész, jobbik esetben csak be­tanított munkásként dolgozik. További gondok: Baranyában azok az iparágak dominálnak ahol inkább a fizikai erőt, mint a magasabb elméleti felkészült­séget igénylő szakmákra van nagyobb szükség. A csökkenő mennyiségből aligha pótolhat­juk az első világháborút követő demográfiai csúcs, most ötve­nes, a termelésből rövidesen ki­eső szakmunkásait. S mégegy: Baranyában a munkaerő nagy hányada nem ott van ahol a munkaalkalom. Nem könnyű Pécs és Komló térségében összpontosítni (nem is szabad) az összes ipari munkaerőt. A helyi lehetőségeket figyelembe- véve Baranya számos helysé­gében lehet kisebb ipari vonzás- körzeteket kialakítani, amelyek a környező falvakból könnyen és gyorsan megközelíthetők — így azok is bevonhatók lenné­nek a termelésbe, akik most Pécsett vagy Komlón nem vál­lalnak munkát. Nos a nehézségek és lehető­ségek felsorolása után, amelyet akár egy S. O. S. kiáltásként is felfoghatunk, nézzük Baranya tényleges igényét. A negyedik ötéves terv időszakában a vál­lalati elképzelések szerint tíz-1 tizenegyezer fő munkába állá­sával számolnak. Megyénk la­kásépítési- és termelő jellegű beruházási programja évente 400—450 fős építőipari szak­munkás beiskolázásával számol. A területi — szolgáltató jelle­gű — iparfejlesztés 500—600 új szakmunkást követel minden esztendőben. A kereskedelmi hálózatfejlesztés, a mezőgazda­ság műszaki fejlesztése fiatal- szakmunkások ezrei nélkül el­képzelhetetlen, Lombosi Jené i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom