Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

Vitazárő helyett... A boldogulásról A szabad idő és a stressz Az ókori időtöltés Négy hónapon keresztül folyt a vita a „Fiatalok" rovat ha­sábjain a boldogulásról. A rep­likára kedvet egy riport váltot­ta ki, amelynek fiatalember „hőse” egyértelműen úgy nyi­latkozott, hogy most kezdődő éietútján szüleinek pénze, is­merőseinek összeköttetése és viszont-segítsége révén próbál boldogulni, — s a boldogulás alatt ő azt érti, hogy az em­ber minél hamarabb és minél könnyebben lakáshoz, kocsi­hoz, pénzhez és jó beosztáshoz Jusson .., A riportot levelek özöne kö­vette — ebből is következtetni lehet, hogy érzékeny pontra ta­pintottunk — fiatalok és idő­sebbek írtak a maguk boldo­gulásáról vagy buktatóiról, in­dulatosan vitatkoztak, vagy egyetértettek a névtelenség mögé rejtőzött ifjú ember vé­leményével. Nem készítettünk statisztikát, a témához hozzászóló levele­ket nehéz lenne bármiféle ska­tulyába is sorolni, — az azon­ban a „Fiatalok” oldalon meg­jelent vitaírások nagy részének azonos állásfoglalásából is vi­lágosan látszik, hogy az ellen­kezők voltak sokszorta többen. A vita során nem fűztünk kom­mentárt a levelekhez, bízva a fiatalok egészséges életfelfo­gásában, abban, hogy maguk mondják majd ki az' ítéletet az idézett fiatalember és a mellé állók „lakás, autó, pocak” élet­célja felett. Nem csalódtunk, — annak el­lenére, hogy még a levelek, vé­lemények sokaságából sem raj­zolódott ki a boldogulás egye­nes, örök érvényű, mindig és mindenki által követhető útja. Ügy véljük ez természetes, ok­talanság lenne bármiféle sé­mát keresni, mert ugyanazt vallja az udvarsepregető se­gédmunkásból szakmunkássá lett levélíró, mint a friss diplo­mát szerzett fiatalember: bol­dogult az életben. Mindketten más úton, más módon, más kö­rülmények között, de az elért eredmény társadalmi és embe­ri megközelítésben: ugyanaz. Ha az egyetlen követhető út eem is, — de az alapállás vilá­gosan megfogalmazódott, és ez a vita lényege, ez az amiért érdemes volt beszélni a témá­ról: a fiatalok túlnyomó több­sége a boldoguláson a munká­én!, tudóssal, tehetséggel wsié előrejutást érti, — reálisan mért * képességei szerint — egy olyan anyagi-erkölcsi cél megközelí­tését, amely a ml viszonyaink között becsületes úton, becsü­letes munkával elérhető. Ebből a szűkszavú összeg­zésből következne, hogy aki be­csületes és csak a maga te­hetségével, szorgalmával, tu­dásával akar előrejutni. — min­den körülmények között simán, könnyen boldogul. A dolog azért nem ilyen egyszerű. — ez tükröződik a levelekben is — mert ha csak néhányat emlí­tünk a sokféle összetevőből: van még a protekció mankóin előre igyekvő, a többet-akarást karrierizmusnak látó, pozícióját féltő. önmagát túlértékelő, életcélját csak forintokban meghatározó ember. De még­sem az ellenpéldák a megha­tározók, — többen vagyunk, akik őszinte akarással olyan emberi-anyagi elismerést vá­runk a társadalomtól, amilyen bennünket munkánkért megil­let, és amilyet a társadalom ie- lenleg nyújtani tud. Igaz, hogy ez talán nem jelent villát, au­tót, bankjegykötegeket, — de a lehetőséget igen, hogy mun­kánkkal többet teremtsünk egy­másnak és magunknak. És ez jelenti mindannyiunk boldogu­lását. * Nem zártuk te a vftöt, ha „hi­vatalosan" be is fejeztük. A boldogulásnak még nagyon sok — egy-egy ember vagy kö­zösség szempontjából megha­tározó — összetevője van, ame­lyekről még kell, és fogunk b beszélni. Boljáróban: s forrná Hasának 285. évfordulóját ünneplő pécsi gimnáziumnak nemcsak a híre jó, de az újságja is. A szép kivitelű, farié se sen szerkesztett híradó legfrisebb számának rövid írásai — és ez erény — hívein tükrözik az is­kola életét: megtudjuk, hogy a KiSZ-munkát értékelte a párt­szervezet, hogy február 1ó-án Petőfi vetélkedőt rendeznek, hogy a kézitobdacsapot döntet­Jtem Ismerünk egy nemz»­tét, amíg élete gyönyörűségeit nem ismerjük, mint ahogy nem ismerjük az embert, amíg nem tudjuk, hogyan tölti ei szabad idejét". (lin-Yutáng), Ha a szabad időben végzett tevékenység ennyire jellemző egy nemzetre, vagy egy ember­re, akkor talán számunkra is érdekes lehet, ha röviden sor­ra vesszük, hogy a különböző történelmi korokban mivel töl­tötték az emberek szabad ide­jüket, hogy regenerálódtak a mindennapi élet megterhelé­sei, stresszel után. Esetleg ta­nulhatunk is belőle. MIT CSINÁLT AZ ŐSEMBER? Az ősembernek a létért foly­tatott állandó küzdelem mel­lett maradt szabad ideje is — ennek egyik bizonyítéka a mű­vészet megjelenése; már i. e. 60 000—10 000 közt az ún. era- magnoni ember is hozott létre művészi alkotásokat. A korai kőkorszak barlangfestményei (pl. Altamira), a csodálatos Tasszili-freskók (i. e. kb. 8000) az i. e. 6000 éve épült Palesztina! Qibeon városé­nak romjai kórt talált játékbabák, vagy a híres sto- nehenge-i* naptemplom, mely tulajdonképpen csillagászati obszervatórium (egy kutató sze­rint lényegében számítógép) lent ért ei a gépiparnál szem­ben .., Pályázati felhívást is közöl az újság: kik pályázhat­ják meg a fizikai dolgozók gyer­mekei közül a továbbtanulásu­kat elősegítő ösztöndíjat. Az újság mellett a gimná­ziumnak iskolarádiója is van. Tamási Balázs az iskolarádió szerkesztő gárdájának gondjai­ról, problémáiról tudósít Felve­ti: miért kíséri a tanulók részé­iről f>asszívitá$ a rádió műso­rait? Fonyó Lucia, a fotósznkkőr titkárait kereste fel és kért tá­jékoztatást a dr. Szász János, fotóművész vezette szakkör mimká járói. „ismét belejöttünk a régi ke­rékvágásba. A tanulás „megy", mint az első félévben, egyesek jobban, mások rosszabbul, de mindenki felfrissült erővel lát neki a munkának." — így jel­lemzi Krappal Györgyi az I. E. osztály szünet utáni hangulatát Ha mór a tanulók „hangulatá­nál” tartunk, érdemes néhány mondatot idézni a Ili. E-s Nagy László írásából; „Szerintem igen ferde kép alakult ki ró­lunk. Tévedés, hogy mi lené­zünk mindent és mindenkit, nem érintkezünk más osztályokkal, csgk angolosokkal.” Hogy mi­lyen valójában ez az osztály, az a cikkből persze kiderül A híradó irodalmi „mellékle­tében” Nágyistók Mihály és Müller Péter verseivel jelentke­zik. Rihmer Melinda és Kősze­gi Támás versfordításokkal sze­lepjei á februári számban. Bo- szik László egymondatos írásá­nak címe- Egy groteszk novella, — melyet ezúttal mi is közlünk. „Sorozatoson riem jelent meg munkahelyén Kiss József fog­lalkozó s nélküli, ezért a bí­róság elbocsátotta magas állá­sából” voR — mind azt bizonyítják, hogy a történelem előtti em­ber a vallási és kultikus ün­nepségeken kívül művészettel és tudománnyal is foglalkozott szabad idejében. Hogyan szó­rakoztak? Azt nem tudjuk, de annyi bizonyos, hogy a barlan­gokban, majd később az ősi — többnyire teljesen eltűnt - városokban sokat beszélgettek, meséltek — bizonyítja ezt a sok fennmaradt monda, rege, száj- hagyomány, vagyis az irodalom első megnyilvánulása STRESSZ ES ITAL - EGYIPTOMBAN Az akkori ember életéről és szokásairól már valamivel töb­bet tudunk (tárgyi emlékek, fal­festmények, megfejtett szöve­gek), ismereteink mégis elég hiányosak. Annyi bizonyos, hogy nagy különbség volt az előkelő és a robotoló tömegek életmódja és szórakozásai kö­zött A tömegeknek csak a nagy nyilvános vallási és álla­mi ünnepek jelentettek válto­zatosságot és kikapcsolódást, mint pl. Tutanghamon újévi ün­nepi hajóútja Luxorba. Ilyen­kor volt zene, tánc, ének, fel­vonulás — és' természetesen ivászat Régi író így ír le egy ilyen ünnepséget: „Az ég Iste­nei örömért kiáltanak... a lakosok bortól részegek ..." Fennmaradt folyami hajósének is „Hívogató kocsmáról” be­szél — úgy látszik tehát hogy az emberek már akkor is pró­bálták alkohollal feloldani a bennük lévő feszültséget megszűntetni az akkori éléé stresszhatásait — nem csak ma. Az előkelők élete változato­sabb volt és — legalábbis a hanyatló, túlérett civilizációt megelőző dinasztiák Idején — egészségesebb, mint a töme­geké. Tudjuk, hogy Tutangha­mon gyermekkorában úszott és birkózott felnőtt korában pedig vadászott, amit a sfrkamrájé- ban talált festmények is bizo­nyítanak. A XVIfl. dinasztia (I. m. 157Ó- tól 1347) középső fázisára - az „aranykorra" jellemző a bé­ke, a bőség, a kultúra virág­zása, az életmód túlfinomodá- sa, egzotikus újdonságok meg­honosodása — egyszóval jólét és dekadencia. Az előkelő nők — de a férfiak Is - sok időt töltöttek fodrászattal (paró­kák), kozmetikával (Ismerték a mai modem nők gyakorlatilag teljes szépészeti arzenálját a kihúzott szemöldöktől a mű- szempilláig), öltözködéssel (pltsszés szoknyák) és szórako­zással (vendéglők, hivatása* táncosnők, vadászat a sivatag­ban, vagy csónakról vízimado rakra stb.). A mai embernek ágy iönik. hogy az ókori Egyiptomban az emberek - bár az őket érő stresszhatások mások voltak, mint ma — hozzánk nagyon ha­sonlóan igyekeztek szórakozni, felfrissülni, átváltani más tevé­kenységre — vagyis más szóval kikapcsolódni. AZ ÓKORI GÖRÖGÖK SZERETTEK ÉS TUDTAK SZÓRAKOZNI 'A sokat emlegetett „Hellén derú”-nek van biológiai alap­ja: az emberiség történelme során talán sohasem volt olyan harmóniában, szellem és test, költészet és sport, szellemi és érzéki őröm — mint; az ókori Görögországban. De lássuk a tényeket A görög kultúra - akárcsak Isteneik — kezdettől fogva em­berszabású kultúra volt („min­dennek mértéke az ember"). Csodálatosan harmonikus egyensúlyi állapot alakult ki az ún. apollonikus oldal (vallás, tudomány, művészet) és a düo- niszoszi oldal (zene, tánc, bor, szerelem) között. Eposzok, mon­dák keletkeztek, mert — mint ahogy Szerb Antal mondja: „Istenek, asszonyok és hősök egyaránt és folyton beszélnek”. Szerettek utazni is — persze el­sősorban nem szórakozásból, hanem kereskedtek és Ismeret­len világot fedeztek fel (a Föld­közi-tenger medencéjében min­denütt található elsüllyedt ön­tik, görög gályák, amforák, oszlopok) Ismerték az élet örömeit is: „Élvezvén az ebé­det a szolgálók s a királylány fátylukat eldobták, s labdával játszva mulattak; hőkarú Nau- szikaá vezetett, táncolva, da­loltak” (Odüsszeia 6. ének). A görög kultúra virágzása Idején — Athén fénykorában — az emberek szerettek és tud­tak fos szórakozni. (Az év két­harmadában ünnepeltek.) A nagy, nyilvános, vallási jelle­gű — de lényegében a tömeg- szórakoztatást szolgáló — álla­mi ünnepeken és a városokban tartott, valamint a pánhellén játékokon mindenki részt vehe­tett: nők, férfiak, szabadok és rabszolgák. Véleményük szerint csak egészséges testben lehet ép lélek, ezért sokat sportol­tak, de érdekes mádon az ilyen játékokon a sport mellett Iro­dalmi, zenei és drámai rendez­vények Is voltak. Az ifjúság ne­veléséhez is hozzátartozott a gűmnaszíonokban végzett rend­szeres testedzés. A görög szín­játszás közösségi művészet volt, a* első igazi színházi elő­adásokat — tragédiákat — az athéni demokrácia hozta létre, DOS ASZTAL, BOR, LÁNYOK AZ AGÓRAN Az athéni férfiak legfőbb délelőtti szórakozása volt e zsúfolt, zsibongó Agáron (gyü­lekezési hely, lényegében vá­rosközpont: City) való beszél­getés, vitatkozás, üzletkötés, zenehallgatás stb. I. e. 4. szá­zadban élt író szerinti „a 20 ezer athéni polgár mindegyike felkeresi az Agórát, mert oda­szólítja vaíameiy tönröeségfi, vagy magánügy”. Az Agára - jellegzetes épületeivel a fe­dett oszlopcsarnokokkal — voS Athén szíve, itt zajlott az át So­mi élet, a politika, a kereske­delem és a szórakozás. Kt vi­szonylag kis területen mindent lehetett vásárolni: fügét, ajtón- állót, tanúskodást, rózsát, mé­zet, pereket, mirtuszt, vízi árát, törvényt és vádat stb." — írje Eubulosz az í. e. IV. században élt komikus költő. Az Agára tö­rül volt bíróság, templom, hangversenyterem, könyvtár, gümnaszion, üzlet, műhely és közigazgatási épület — ne« csoda, hogy az athéni polgár szívesen járt ide, volt bőven al­kalma a kikapcsolódásra. A férfiak esti szórakozása s lakoma (szümposzion) volt, ahol pénzük és igényeik szerint mód nyílt érzéki és szellem? szórakozásra egyaránt Dú* asztal, bor, vnágfüzérekkel éke­sített táncosnők és fuvolás lá­nyok (ókori gésák — gyakra# kurtizán minőségben is), zen«, ének, társasjátékok, bohócok^ akrobaták asztali-társalgás é* filozofálás — minden, ami az akkori férfiaknak őrömet szer­zett . A feketekávét és a tö­mény italt nem Ismerték, a bori vizezve Itták, ahogy Anokreov» írja: „Gyere gyermek, add a korsót hadd iszom ki egyha­zamban; bele tíz pohár vize? tölts, bele ét pohárnyi bort önts...” — azért persze o la­komák néha orgiává fajultok kinek-kinek mértéke és igény* szerint Míg a férj estig az egész na­pot házon kívül töltötte, addig a feleség felügyelt a házra és a háztartásra. Ezért a nőknek a közös nyilvános és család? ünnepeken kívül csak egyetlen szórakozásuk maradt: a kőzku» takról háromfülú korsóval tör­tént wízhordás közben a traíí- kálás, pletykálkodás. Na. meg az Ivászat és a színház. Bármi­lyen furcsa, tény. hogy az athé­ni nők gyenge oldala a része­geskedés volt olyannyira, hogy a feleségek egyik legtöbbre er tekelt erényének • józanságai tekintették. Periklész így fcgaimozita meg az ókori görög felfogást a sza bad idő felhasználásáról: ,.An­nak érdekében, hogy fáradal­mainknak közepette megpi­henjünk, sokféle kikapcsolódás­ról és szórakozásról gondos­kodtunk a szellem számára, já­tékokat és ünnepeket szervez­tünk, melyek sorra követik egy­mást az ér elejétől a végéi« és a magánéletben azokat a játékokat amelyek nap minit nap elűzik a fáradtságot” MS ez, ha nem az átváltás a re­generálódás antik megfogó?- mazás a modem steessr-elméleé szellemében? 0». Ludwig Röroér 16 étvágyat! Ügyesen oldották meg'az általános iskolás gyerekek étkeztetését Boksán. A közétkeztetést igénybevevő gyerekek min­den délben a termelőszövetkezet étkezdéjébe „hivatalosak" ebédre. Faié: Erb Jéna* Gitárral Baranyában DINNYÉS JÓZSEF Naponta százok előtt szór« pel. Távol áll tőle a póz, és azt mondja, ami a szívón fekszik. Szegeden született, — és a szé­kely embereknél talán csak a verseket szereti jobban. Számára nincs távoli hely. Évek óta járja a falvakat, ját­szik Budapesten és fizetség nél­kül vállal fellépést az építőtá­borokban. Állandóan úton van, szenvedélyesen szereti azt, amit csinál. A pol-beat-at — Nálunk nem divat ez a műfaj, és mégis nagyon sokan hallgatták már a számaimat Elsősorban verseket zenésítek meg. Nagy László, Weöres Sán­dor, Bella István, Petőfi Sándor, Ratká József költeményeit ének; lem, gitározom. — Meddig leszel Baranyában? — Most égy hónapig Ht lé­pek fel. Több község ifjúsági klubjába hívtak, és örömmel vállaltam a szereplést. Felkere­sem a baranyai költőket, ugyanis még tavaly elhatároz­tam, hogy az ország valameny- nyi költőjét személyesen is meg­ismerem. Lassan-lassan talán sikerül majd, — Az utazáshoz, a család- fenntartáshoz és a felszerelés­hez sok pénz kell... ■yc ötszáz forintot kaphatok alkalmanként. Ha tudják kifize­tik, de még nem utasítottam el meghívást azért, mert nem tud­tak tiszteletdíjat adni. Napón- ta küldök a családnak, — fele­ségem és kislányom Szegeden él — és egy részt mindennap felreteszek « fenyőmnek. Tíz. év múlva kapja meg. — Mi jelenti számodra a leg­nagyobb nehézséget? — Az, hogy sokan nem mer­nek merni. Megrettennek az új­tól, mert a pénzt állítólag a bevett divert hozza. Pécsett is kerestem már társat ehhez a szép feladathoz, amikor itt jár­tam — de azóta is csak na­gyon kevesen dololjuk á költő­ket — Elismerés? — Ha figyelnek iám. Egyéb­ként hamarosan megjelenik az első nagylemezem. Elkeserítsen láttak hozzá a forgalmazásé­hoz. Most már ott tartunk, az juthat majd hozzá, aki megren­deli. — Te is írsz verseket? — A feleségem is. A jövő év­ben kiadják egy közös kötetün­ket. Én most inkább monódrá- mákkal próbálkozom. — Legkedvesebb költőd? — Nagy László. D. L Bemutatjuk „kollégáinkat'* Nagy Lajos Híradó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom