Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-08 / 32. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ

1973. február 8.

A

75 m szüretet! öerío i m{

i I

< Hetvenö, éve, 1898. feb- Í ruár 10-én szüléié» Berlin- } ben a XX. század drámaírá- j sónak egyik legnagyobb J hatású személyisége, Ber- j tolt Brecht. A kitűnő német í drámaíró, rendező, színházi ) elméletire Magyarországon S a felszabadulás cött jobbá- ( ra csak a szakma beavatolt< jai előtt volt ismerős. Mint i szerzőt 1930-ban ismerhette ; meg a nagyközönség, amij kői a budapesti Vígszínház '

Í Szabolcs Ernő rendezésé- < ben, Heltai Jenő átdolgozásában és fordításában : bemutatta a „Koldus ope- ; rája” című művét. A har- < mincas évek üzletieskedö szinházszemlélete, nem utol- - J sósorban a Horthy-rezsim \ I reakciós kultúrpolitikája megakadályozta az újabb Brecht-bemutatókat, ezért a nagy drámaíró müveinek , színpadra vitelére csak a I felszabadulás után lehetett < gondolni. Megújhodott szin- J ? házi közéletünkre jellem- i 5 ző, hogy közvetlenül a felÍ

' szabadulás után, 1945. jú- < lius 7-én a Szabad Színház, í amely Budapesten, a VII. / kér., Aréna út 31. szám alatt s működő», Vas István fordí- < tásában egyik első bemuta- í tójaként játszotta el a Kol- ) dusoperát, Rácz György ren- i dezésében.

■

Végleges keretek közé szorítják a Balatont

A római időktől napjainkig nagy változásokon ment át a Balaton vidéke. A Zala folyó szabályozásával, a nagybereki láp lecsapolásával, az egyes partszakaszok birtokbavételével ezek a változások — ha kisebb ! arányokban is — még napjainkban sem szűntek meg. A déli oldalon megfigyelhető part- erózió, az erős hullámverés, s az időnkénti magas vízállás formálja a. partot, a víz állandóan veszélyezteti a parti területeket. i Mindez intézkedéseket sürgetett, s vízjogilag is véglegesen rendezni kellett a Balaton partvonalait. Szükségessé vált tehát, hogy végleges keretek közé szorítsák a tavat. E munkára — az új szabályozási vonal megállapítására — csak az utóbbi években nyilt lehetőség. Befejeződött a tavat övező 42 település határának részletes felmérése, és elkészítették minden nyaralóhely és község rendezési tervét. Ezekben megjelölték a távlati fejlesztési tervek körvonalait is.

Jobbágyfa

A feudális korpán a pecséteknek még a mainál is nagyobb szerepük volt. A királyi, kancelláriai és eq'/éb hivatali pecsétek mellett szép számmal maradtak meg a földesuraké, városoké, egyházaké is. A szfragisztika tudománya ezzel az elmúlt időszakban, de főleg a felszabadulás e'őtt bőven 'oqlalkozott

Nem úgy a községek hivatalos pecsétjeivel. A helyi közigazgatás legkisebb egységének, a falusi elöljáróságnak a viasznyomói mindmáiq ismeretlenek. Pedig ez nemcsak hivataltörténeti érdekesség, ez a helytörténetírás igen fontos, nélkülözhetetlen forrása is. Mi teszi igazán fontossá?! — elsősorban hivatalos szerepük. Kör- j iratuk és főleg pecsétképük I vizsgálata azonban más nem kevésbé fontos tényezőkre hívják fel a figyelmet.

Köztudott az, hogy a nemesi címer kezdetben a páncélosok egymástól való megkülönböztetését, később a lovagi, nemesi kiváltság jelzését szolgába, ezzel jelölték családi hovatartozásukat. Címerüket ezért vé- sették pecsétjükré is.

Mj volt a szerepük a községi pecséteknek? — ugyanaz a megkülönböztetés, ugyanaz a hivatalosság bizonyítása, igazolása. A mai pecséteknek hasonló a szerepük, azonban elég csak a hivatalos kép (népköz- társasági címer), illetve a szervezet, vagy a helyet jelölő kör- irat, A feudális korban azonban ez kevés volt. A hivatalos szöveget igen kevesen tudták csak elolvasni. Köztudomású, hogy a rajz minden korban az írástudatlan ember olvasókönyve volt. Ezért törekedett minden falu arra, hogy egyéni, a falu jellemző tulajdonságait feltüntető rajzolatú pecsétet készítsen. Csakhogy a legtöbb falura a mezőgazdaság volt a legjellemzőbb, ezért a bevésett jelek csaknem teljesen megegyeztek (eke vasa, csoroszlya, átkötött búzakalász, kaszo, sarló, kapa, gereblye, cséphada- ró, oltókés stb.). Esetenként a pecsétképbe a falu nevét is bedolgozták ás ún. beszélő pecséteket készítettek (pl. -mindszent, -egyház nevű helységek).

A Baranya megyei Levéltár külön községi pecsétgyűjtemény, nyel rendelkezik, melyben a megye falvainak több mint 500 viasznyomata található. Ezek közül kb. 100 a sablonos, a többi rendkívül érdekes darab.

A XVIII. szd-i telepítések előtt ezek latin nyelvű körirattal készültek, majd megjelentek a német, magyar, esetleg horvát nyelvűek is. A képet gyakran megváltoztatták (pl. a magyarruhás alak helyett hagyományos német ruhába öltöztetett alakot vésettek a nyomóba).

A legtöbb falu pecsétje jellegzetesen egyéni ízű. Általában a tervező falusi vezetők (bíró, esküdtek), illetve a kivitelezők (falusi kovácsmesterek) fantáziáján és szakmai fel- készültségén múlott. így előAz első felvételen Máriakéménd pecsétjében csoroszlya és ekevas látható, a lovas két oldalán, a második kép Ócsárd 1726. évi pecsétjét ábrázolja.

Ivak élete pecséteken

fordult, hogy a vésetet készítő mester még azzal sem volt tiszíában, hogy a vésetet a tükörírásnak megfelelően kell a nyomába bevésni. Rózsafa (Büdösfa) pecsétnyomójón pl. valamennyi betű fordítva látszik. Csaknem 100 éviq használták így. Mivel írástudatlanok voltak — az aláírásuk helyett csak kézjeiüket (keresztet) használták — a hibát talán észre sem vették. Ha a mester azonban jó felkészültségű volt, a nyomóba egészen különleges képet vésett. Baranyabán (ma Jugoszlávia) és Dunaszekcső pecsétjében a falu tájképe látható, egészen részletező pontossággal.

Mint említettük a legtöbb községi pecséten a mezőgazdaság jellemző szerszámai, vagy termékei láthatók, Ezek között nemcsak sablonos darabok találhatók, hanem egészen különlegesek is. Sósvertike 1726-os keltezésű pecsétjében barázdált szántóföldön jármos eke áll, az eke mellett csaholó kutya látható. Hatvan (Somogy- hatvan) 1724-es pecsétjén két ökör hatalmas vasboronát húz, melyen a gazda áll ostorral a kezében. Szinte korabeli metszet, vagy festmény erejével hat Ócsárd aratást ábrázoló pecsétje 1726-ból. — A pecsétképen három ember hatalmas búzatáblán sarlóval arat, mögöttük egy negyedik szedi a gabonát és kévébe kötözi, melyek a tarlón sorban hevernek. Fejük felett madárraj látható.

Több községi pecséten szőlőt is ábrázolnak. Köztudomású, hogy a Baranyába települt németek karózták először a szőlőt. Ez látható a pecséteken is. A német falvakén karózott (Bár, Gödre), a magyar falvakén karózatlan (Tésenfa). Egyes falvak a török után irtással növelték a földterületüket, vagy a környező erdőségekben intenzív favágás folyt. Ezeken a pecséteken baltás ember látható ledöntött fatörzs- zsel, vagy a kivágásra váró fa- óriások előtt. A fák mellett búzatábla jelzi, hogy a kiirtott földterületet fölszántották és gabonát vetettek bele.

Természetesért nem mindenhol a földművelés az egyedüli

— sőt megkülönböztető foglalkozás. Kölkeden — kiterjedt vizei miatt — a halászat igen elterjedt volt. Az 1724, évi nyomón két hal látható. Kiskő- szeg pecsétjén révészcsónak jelzi a fontos átkelőhelyet. Tapolcáén (ma Siklósnagyfalu) fürdőmedence van fürdőző ala- . kokkal.

Igen 'érdekesek a beszélő pecsétek. Bár a pecsét köriratán feltüntették a község nevét, a pecsétképben ezt rajzban is igyekeztek megmagyarázni. Gyűrűfű falu pecsétjén az eke mellett ott a gyűrű is, Szajkón a fészkén ülő szajkó madár. Baranyaszentgyörgyén, Szentlőrincén maguk a szentek láthatók, Oroszlóén egy ágaskodó ló stb.

A pecsétek köriratán legtöbbször a készülés éve is megtalálható. Mivel a nyomót évtizedekig, esetleg évszázadokig használták, a rajta levő év olyan időkre utalhat, ahonnét iratok nem maradtak fenn. Amennyiben az évszám a török alatti időre vonatkozik (pl. Hernádfa pecsétje 1671-es, Viszlóé (ma Diósviszló) 1607-es keltezésű, ez felveti azt a kérdést; vajon a török világban volt-e magyar közigazgatás és azt a megszálló hatalom elfogadta-e Ugyanis csak ebben az esetben volt értelme pecsét készítésnek. A török világ hatása még sokáig érződik. Harkány 1774-es pecsétjén ott a félhold, Dunaszekcsőén (1710) az egyik torony tetején a török hatalmat jelképező félhold félreérthetetlenül látszik. A sok egyéb adat mellett ez is bizonyítja azt, hogy a lakosság a másfél évszázad alatt békében is élhetett, és ennek az időszaknak emlékét a török kiűzése után sem igyekeztek kiirtani.

A községi pecsétek tanulmányozása sok, ezideig homályos kérdés tisztázására adhat felvilágosítást. A helytörténetírásnak ezért a jövőben fontos forrásává foq válni a pecséttan. A falusi, a jobbágyéletnek olyan kis részleteit tudja megvilágítani, amelyek ma már írott és tárgyi emlék hiányában másként nem rekonstruálhatók.

Bezerédy Győző

levéltá ros

A Balaton új szabályozási vonalát a gazdaságossági szempontokat figyelembe veve állapították meg. Ez a vonal - az elképzelések szerint - már legfeljebb csak centiméterekkel változhat. Az új parti létesítményeknek ehhez kell igazod- niök, s ennek megfelelően épí-í tik ki a végleges partvédő mű- [ vet. A távlati tervek egyik leg- j érdekesebb pontja az, ame'y szerint a Balaton állandó jel- J legű szabályozási vonala men- \ tén közterületi sávot, parti kör- sétányt alakítanak ki.

269 kiállítás

Az 1972. évi országos múzeumi és műemléki hónap keretében összesen 269 kiállítást ■ rendeztek, ebből 226-ot vidéken. 43-o' Budapesten. Számos I új, friss árlat fogadta a látó- I gett ' '■ '.zni- 16? időszqvi

k:á!' mi* "mind nép

sz" váll vá *do"k:áTtások

száma o' , m'g az állandó tárlói é m'nd”ssze 21-et mutattak be A kiállításokat több mint 640 ezren tekintették meg itt is igen tekintélyes a vidék részesedése: több mint 450 ezer.

Az illetékesek „felé"

A televíziós és a rádióközvetítések „egyenes” adásaiban gyakran hangzanak el panaszok, kérések, kívánságok a vállalatok vezetősége „felé”, a tanácsigazgatási szervek, a minisztériumok „felé”, s hogy ezek egy része nem teljesíthető, oka az is, hogy nem az illetékesekhez, az érdekelt szerveknek küldik meg, hanem csak feléjük irányul a sóhaj .

Kezd sok lenni az utóbbi időben egyre-másra jelentkező felé névutó alkalmazása mert kiszorít más névutókat, ragokat. Nemrégiben egy értekezleten hallottam: „Az itt. hallottakat vigyük ki az elvtársak felé1" Mennyivel magyarosabban

hangzik ez a mondat ekként: .Az itt hallottakat mondjuk el a többi elvtársnak is!" Ne csodálkozzunk tehát, hogy ha a minisztérium feléi jelentünk valamit, az sohasem érkezhet oda, mert a felé névutót akkor használjuk, ha a szóban forgó személy, tárgy vagy földrajzi

hely irányában, hozzá közelítve, de nem egészen odáig. megyünk, fordulunk! Petőfi Sándor is ilyen értelemben irta : Fut Becs felé Jellasics, a gyáva. Alkonyat felé fáradtan elülnek a szelek. Már vége leié jár az éjszaka.

Napilapokban gyakran olvasható a következő hifdetés: „Rövid határidővel közület és lakosság felé vállalunk. . .

E szövegben is kifogásolható a felé névutó használata. Sokkal helyesebb volna itt a részeshatározói rag vagy a számára, részére névutó alkalmazása. Egyéb hiba is akad a hirdetésben. Hiányzik pl. az „a" határozott névelő és azzal együtt a tárgyas igeragozás használata. A helyes szöveg tehát ez lehetne: „A közűleiek és a lakosság részére rövid határidőre az alábbi munkákat vállaljuk: ..."

Hogy a hirdetés szövege nem éppen sikerült, úgy látszik, a fogalmazás „rövid határideje” volt az oka.

T. I.

Derít a Derítőn

Az első borvilágverseny magyar vonatkozású szakmai szén zációja az az új anyag, amelyet a Borászati Központi Kutató Intézet laboratóriumában széles körű próbasorozatokkal állítottak elő. Az új készítmény a borok derítése és stabilizálása terén ígér kitűnő eredményeket. Mint ismeretes, a borokat gyakran kell fejteni, szűrni, azért, hogy eltávolítsák azokat az anyagokat, amelyek a későbbiek folyamán zavarossá forgalmazásra alkalmatlanná tennék a különben kitűnő minőségű italokat. Külföldön ben- tonit-ásványokat használnak fel, j ezek azonban a magas árak | miatt a hazai gyakorlatban j mindeddig nem terjedtek el. A magyar kutatók bentonit-alapú készítménye, az úgynevezett Derítőn azonban mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek ismertté tették a külföldön használt vegyianyagokat.

A bor kezeléséhez használt vegyi oldat igen gyengén lúgos kémhatású, és így a borok savtartalmót nem befolyásolja.

Nagy jövőt jósolnak neki a hazai borászok.

Kétszáz éves a pécsi nyomdászat

Pécsett a nyomdászat immár 200 éves múltra tekinthet visz- sza. Az első pécsi nyomda létesítésének gondolata, kezdeményezése, a püspöki könyvtár — a mai Egyetemi Könyvtár — alapítójától, a nagy műveltségű K/imó György pécsi püspök nevéhez fűződik.

A nyomda alapításában nagy segítségére volt Wieser Adóm akit Klimó György a pécsi püspöki könyvtár könyvtárosává nevezett ki. Ennek az egyházi férfiúnak közeli rokona volt Engel József pesti nyomdászsegéd. Amikor Klimóban 'elvetődött a nyomdaalapítás szükségességének gondolata, ő ajánlotta neki Engel Józsefet, akit a püspök 1772-ben Pécsre hívott.

Engelnek • külön királyi engedélyt kellett kérnie a letelepedésre,” valamint a nyomdaaia- pításra.

A nyomdaalapítási engedélyt két évszázaddal ezelőtt, 1773 február 5-én galáthai Eszter- házy Ferenc báró, Mária Terézia kancellárja Becsben adta ki. A „Könyvnyomtatási Kiváltság Levél” szerint Engel József Pécs püspöki városban nyomdát alapíthat, ezt magán és közcélokra használhatja, nyomdászsegédeket alkalmazhat, és ezeket fel is szabadíthatja. A kilváltságlevél ugyanakkor előírta azt is, hogy a nyomdából kikerülő könyvekből félévenként köteles 3 példányt királyi ellenőrzésre elküldeni.

A nyomda rendeltetését egyébként a pécsi magisztrátus a következőképpen határozta meg: „Baranyának, a szomszédos vármegyéknek: Somogynak, Tolnának, úgyszintén a városi papságnak és földesuraknak és magának ennek a városnak közhasznára van alapítva."

Az első pécsi nyomda minden valószínűség szerint a mai Boltív közben volt. Tankönyveket, iskolai nyomtah'ányokat és a papságnak különböző munkákat, a magisztrátusnak adókimutatásokat, a vándorszíntársulatoknak színlapokat és színházi almanachokat nyomtattak itt. De dolgoztak a bíróság részére is. Időnként egy- egy könyv kinyomtatására is kapott megbízást, mint például Borassay János: „Feleségféltő’’ című 3 felvonásos eredeti vígjátéka.

Engel József 1773-tól 1795-ig haláláig vezette az első pécsi könyvnyomdát. Halála után a „Könyvnyomtatói Műhelyt" özvegye: Engel Krisztina vette át. Az ő nyomdájában készült Csokonai Vitéz Mihály: „A haza templomának örömnapja" című költeménye 16 lapon, 1789 nyarán, Sárközy István, Somogy megye alispánjának költségén. Csokonai, aki a Festetics-csa- lód vendége volt, azért jött versét Pécsett kinyomtatni, mert abban az időben sem Tolnában, sem Somogybán még nem volt nyomda.

Egyébként Engel Krisztina, mint nyomdatulajdonos megbízhatatlan, nemtörődöm volt. A bíróság és az úriszék által megrendelt nyomtatványokat nem szállította le a szerződésben vállalt határidőre, így azokat sokszor Pécstől távol lévő nyomdákba kellett küldeni. A felvett előlegeket is többször más célokra használta fel. Nyomdájának munkavezetője Jung- mann Károly volt, aki a magisztrátushoz érkezett panaszok szerint „részeges és semmire- való", egy év utón sem készítette el az adófizetői táblázatot. Hanyagsága miatt — a hatóságok többszöri figyelmezte tése, fenyítése után — 24 bot- nyi büntetésnek vetették a'á.

Miután a hatóságok seho- qyan sem boldoaultak Enqel Krisztina nyomdájával, elhatározták, hogy Pécsett egy újabb nyomda létesítését szorgalmazzák. A Helytartótanács fel is szólította a magisztrátust, hogy a pesti és a budai újságokban hirdessen pályázatot új pécsi nyomda alapítására.

A pályázatra többen is jelentkeztek, mint például: Bisz- titzey József, Erős Gábor. Panp József. A magisztrátus azonban meggondolta magát. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy Pécsett még egy nyomdát is alig tudnak foglalkoztatni, nemhogy kettőt. Ezért megelégedett azzal, hogy Engel Krisztinát szigorúan megintette, „nyomdájára ezentúl nagyobb gondot fordítson s hogy legkivált a városi hivatalokból hozzávitt munkákat nyomban és pontosan teljesítse s e célból haladéktalanul gondoskodjék olyan emberekről, akik ezt a mesterséget kellően értik ...’’

Ez időben Knezevich István könyvnyomtató feleségül vette Engel Krisztina leányát és így c. nyomdát ő örökölte. Azonban hiába újította fel nyomdáját többezer forintos költséggel, ** kor és a hatóságok megrende- léseinek így sem tudott eleget tenni. Még akkor is igen sok munkát kénytelenek voltak más városokban, például Eszéken, Komáromban, Szakolcán kinyomtatni.

Ezért 1833-ban egy új nyomda alapításának terve vetődött fel, mégpedig az 1828-ban pécsi püspökké lett Szepessy Ignác részéről. Azért akart nyomdát létesíteni, hogy az elsősorban a Püspöki Lyceum igényeit elégítse ki, de ugyanakkor a város közönsége részére is termeljen.

Knezevich István könyörgésére a püspök 3 évi próbaidőt adott neki, hogy saját nyomdáját felújítsa. De Szepessy ezt a határidőt nem tartotta be, hanem időközben a városi tanácstól engedélyt kért, hogy a Lyceum épületében nyomdát alapítson. Szepessy 1834. július 15- én kapta meg a nyomdaengedélyt azzal a feltétellel, hogy hozzáértő szakembereket alkalmaz és a kötelező példányokat a cenzúra-hivatalnak elküldi.

Az első pécsi nyomdához viszonyítva. a Szepessy-féle Lyceum Nyomda pompásan felszerelt volt, amellyel a Knezevich- nyomda természetesen nem versenyezhetett és így tönkre is ment. Haas Mihály lyceumi tanár az 1845-ben megjelent: „Baranya" című művében a püspöki nyomdáról a következőket írta: „A Lyceumnak tulajdona a Szepessy alapította nyomtató intézet, melynek négy sajtója alól eddigelé már számos igen csinosan nyomtatott munka került ki. Betűje 73 félő van: ú. m. deák, magyar, német, gothus, zsidó, görög, melly 95 mázsánál többre megy. Linia öntőgépe is van 500 pír. értékű.“

1836-tól az összes színlapok, színházi almanachok, iskolai értesítők, amelyeket addig Kne- zevichnél nyomtattak, már a Lyceum Nyomda sajtója alól kerültek ki. A könyvnyomtatás pedig a pécsi püspök kizárólagos monopóliuma lett.

A püspöki nyomda mellett 1848-ig nincs nyoma annak, hogy Pécsett újabb nyomdát alapítottak volna. A pécsi nyomdászat azonban az 1860-as években hirtelen kezdett felfejlődni. „A hatvanas évek vége a pécsi nyomdászat szempontjából kedvező konjunkturális jeleket mutattak, amelyek viszonylagos helyzeti és kereseti biztonságot jelentettek az itt dolgozó nyomdászok számára. Ez időben három nyomda működött Pécsett: a Lyceum nyomda, mely a Szepessy püspök által létrehozott Lyceum alapítvány részeként - egyházi érdekeltségű volt és Ra- mazetter Károly mint bérlő irányított, — ifj. Madarász Endre nyomdája, továbbá Taizs Mihály nyomdája. E három nyomda közül csak a,Lyceum nyomda régebbi — 1836-ban kezdett működni — ifj. Madarász Endre 1866-ban, Taizs Mihály pedig 1868-ban kapott engedélyt, s a három nyomdában együttvéve mintegy harmincon dolgoztak, ami vidéki viszonylatban elég számottevőnek volt mondható és alapot adott az érdekközösség kialakításához” — olvashatjuk abban a kiadványban, amely „Száz éves a Pécsi Nyomdász Egylet” címmel 1969-ben a Pécsi Szikra Nyomda Szakszervezeti Bizottságának gondozásában jelent meg.

A pécsi egyetem, az iskolák és a sajtó, valamint irodalmi társaságok fejlődésével, Pécsett egyre inkább szaporodott a nyomdák száma. A felszabadulás előtt például már 5 nyomda működött a városban: a Pécsi Napló és Könyvnyomdái RT., a Dunántúl, a Kultúra, a Rákóczi és a Taizs-nyomda.

A felszabadulás után, az államosítás következtében a magánkézben lévő nyomdák beolvadtak a Pécsi Szikra Nyomdába.

Pusztai József