Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-06 / 30. szám

DUNANTOI I NAPLÓ 1973. f°bru<v*L A te I ef o n n á I 10-057 Minden kedden délután telefonügyeletet tart szerkesztőségünk. A múlt kedden harmadszor ült munkatársunk a 10-057-es telefon mellé, hogy ieijegyezze olvasóink kéréseit, illetve tanácsait. Az első alka­lommal 25, a második alkalommal 32, legutóbb pedig már 36 hívásunk volt. Olvasóink túlnyomó többsége közérdekű, illetve köz- érdekloaésre számot tartó ügyben keresett meg bennünket, ezért is válaszolunk a kérdések többségére lapunk hasábjain. Természe­tesen a magánjellegű megkeresések sem maradnak válasz nélkül: levél megy ... LIPTAI LÁSZLÓ nyugdíjas kérdezi, hogy kapha:-e felesége uián családi- pótlékot. (1000 forintnál valamivel ma­gasabb a nyugdija, eddig nem ka­pott pótlékot, a januári intézkedése­ket azonban úgy értelmezi, hogy most a felesége után kel] 50 forintot kap­nia.) Dr. MIKES FERENC, Társada­lombiztosítási Igazgatóság Nyug­díj Osztály vezetője: Házastársi pótlékot — az egyéb feltételek fennállása esetén — az 1973. január 1. és december 31-e kö­zötti időpontban annak az öreg­ségi, rokkantsági, illetve balese­ti rokkantsági nyugdíjasnak le­het megállapítani, akinek a nyugdíja havi 1161 forintot nem éri el, házastársának a kerese­te, jövedelme vagy nyugellátása pedig havi 502 forintnál nem több. A házastársi pótlék össze­ge 1973 évben a 2 százalék eme­léssel és a rendkívüli pótlékkal együtt havi 156 forint. Ha azon­ban a nyugdíj a havi 1005 fo­rintot meghaladja, házastársi pótlék címén az az összeg jár, amely a nyugdíját havi 1161 fo­rintra egészíti ki. FEKETE BALINTNE (Attila u. 19.) panaszkodik, hogy öt soha senki nem találja meg, mert az utcájuk derék: szögbe elkanyarodik, ez mindenkit megzavar. Kérdezi: nem lehetne-e külön nevet adni ennek az útszakasz* nak? Dr. BUZÁNSZKY BÉLA osztály­vezető-helyettes (Városi Tanács Építési- és. Közlekedési Osztály): Ilyen rövid útszakasznak nem in­dokolt más nevet adni. Panaszát tehát nem tudják orvosolni. MOLNÁR FERENC és Kovács István kertvárosi lakosok panaszolják, hogy a 12 évvel ezelőtt meghosszabbított Tolsztoj utca új szakaszát még mindig nem kövezték le. 200 méterről van szó, meddig kell még várni? Dr. BUZÁNSZKY BÉLA osztály- vezétó-Helyettes (Városi Tanács Építési- és Közlekedési Osztály): A Tolsztoj utca említett részét az V. ötéves terv első évében látják el aszfaltburkolattal. BOROBAS ISTVÁN, Páfrány u. 33. Panaszkodik, hogy az Ybl Miklós utca 12. szám alatt kiutaltak számára egy száritóhelyiséget lakás céljára. A mellette lévő helyiségben engedély nélkül lakik egy személy, a konyhát is lefoglalja, állandóan zárja és ezért ő nem tud beköltözni. Kérdés: meddig kell várnia a jogos tulajdonosnak, miért nem lehet a kilakoltatásnak ér­vényt szerezni? SKACH JÓZSEFNÉ lakásügyi főelőadó (III. kér. Tanácsi Hiva­tal): Az illetőt február 7-én dél­előtt 10 órakor kilakoltatják. RAJKOVICS MIHÁLY, Váci Mihály U- 20. Panaszolja, hogy gyükési laká­sát a bánya kisajátította. Új lakásba költözött, ennek fenntartása azonban (1400 forint nyugdija van), számára rendkívül drága. Kérdezi: ő miért nem kaphat a Nyugdíjintézettől lak­bérpótlékot, amikor az 1971-ben ki­sajátítottak kapnak? Dr. HÁMORI LÁSZLÓ jogügyi osztályvezető (Mecseki Szénbá­nyák). Mivel 1972. augusztus 31- én kapott cserelakást, ennek fo­lyománya, hogy nem kaphat lak- bérkiegészítést. De kérheti a lakbér összegének mérséklését a PIK-től az építésügyi és város- fejlesztési miniszter 23 1972. (XII. 20.) sz. rendeletével kiegészített 3/1971. (II. 8.) ÉVM. számú ren­delet alapján. Dr. ZUKOVICS IMRÉNÉ, Szigeti út Kérdezi: hány kapukulcsot kell etni családonként? A PIX egyszer nyilatkozott, hogy egyet, tőlünk mégis kettőt követelnek, mert az épü­letben két kijárat van. Dr. PALOTÁS GÉZA igazgatá­si osztályvezető (PlK) A 17/1972. (X. 13.) ÉVM sz. rendelet 7. §-a rendelkezik a kapu kulcs pénzről és ennek melléklete írja elő, hogy lakásonként egy kapukulcs után kell a bérlőnek havi 5 fo­rint kapupénzt fizetnie. Több kulcs esetén, önköltségi áron kell a kulcsokat egyszer megvál­tani. KISS MARTON, Türr István utca: házukat sohasem zárják (ez az Olim­piával szemben van) a házmester mégis szedi a kapupénzt. Kötelesek fizetni? Dr. PALOTÁS GÉZA igazgatá­si osztályvezető (PIK): A házfel­ügyelő egyszer köteles este a kaput bezárni és ezért a kulcs­pénzt (5 forintot lakásonként) meg kell fizetni, ha később a lakók nyitva is hagyják. GÁBOR GYULA, Páfrány utca: Miért a négyemeletes házakkal kezdték Uránvárosban a kaputelefonok besze­relését? A 10 emeletes házaknál nem lett volna célszerűbb? KISTÓT ISTVÁN termelési osz­tályvezető (PIK): A vállalat a kaputelefonokat, falcsengető ké­szülékeket csak az épületek terv­szerű TMK, felújítási munkák so­rán tudja elvégeztetni, mert ezek j a munkák véséssel és egyéb ja- ] vitásokkal járnak. A 10 emele- ! tes új épületeknél viszont az egyéves és hároméves jótállás még fennáll, tehát ilyen szerke­zetet még nem lehet a jótállási idő lejárta előtt felszereltetni. Ezért az idén is elsősorban a négyemeletesek kerülnek sorra. CSIZMEG LAJOS: Az URH-n való- ban tisztán vehető a Kossuth-adó mű­sora. A készülékek zöme azonban nem alkalmas URH-vételre. Várható-e és mikor, hogy középhuliámon nagyobb energiával sugároz a Kossuth? MOLNÁR BÉLA, a Posta, Rá­dió és Tv Műszaki Igazgatóság üzemviteli műszaki osztályának vezetője: Pécs és környékének Kossuth-műsofral való besugár­zása jelenleg középhullámon a Lakihegyi 300 kW-os adó által történik. Ez az adás nappal a rádióhallgatók helyétől és vételi körülményeitől (vevőkészülék, antenna) függően jól vehető. Es­te azonban — a rádióhullámok terjedési törvényszerűségei kö­vetkeztében — a vétel romlik abból adódóan, hogy ilyenkor a Kossuth-adás hullámhosszán, vagy annak közelében dolgozó nagyteljesítményű külföldi adó­állomások is hallhatóvá válnak és így zavarják a Kossuth-adás vételét. A középhullámú rádiózás ilyen jellegű problémája ma már szinte világméretű. Az adóállo­mások számának növekedése és a rendelkezésre álló hullámhosz- szak véges mennyisége a prob­léma fő oka. Emiatt ugyancsak világjelen­ség, hogy a rádióműsorok su­gárzására egyre inkább felhasz­nálásra kerül az ultrarövid hul­lámsáv (URH) is. Másrészt ta­pasztalható olyan tendencia is, hogy a középhullámon működő adóállomások teljesítményét je­lentősen növelik. Tíz-húsz évvel ezelőtt egy 10 kW-os teljesítmé­nyű adóállomás jelentős sugár­zási eszköznek számított, ma vi­szont egyre gyakrabban szer­zünk tudomást 1000—2000 kW- os középhullámú adóállomások üzembehelyezéséről. (Egy ilyen, 1971-ben üzembehelyezett ku- waiti adóállomás az egyébként, amely többek között rontja az esti Kossuth-műsor vételét.) A két ismertetett tendeciával kap­csolatban szükséges megjegyez­ni, hogy az URH-sávban a posta is sugároz műsorokat, Pécs vo­natkozásában egyrészt a Kos- suth-műsort a 67,19 mHz-m, az URH-műsort pedig a 67,97 •mHz-n. Éppen ez év január 15- től tettük az itt sugárzott Kos- suth-műsort teljessé azzal, hogy most már műsorkezdettől műsor­zárásig sugározzuk az URH-sáv­ban. URH-sávon vevőkészüléke a rádióelőfizetők csak kb. egyhar- madónak van. Ezután is szüksé­gesnek tartjuk a rádióhallgatók figyelmét felhívni arra, hogy ve­vőkészülék vásárlásakor olyan készüléket vegyenek, amely URH- vételre is alkalmas. A posta is tervezi távlatilag nagyteljesítményű, új középhul­lámú Kossuth-adóállomás létesí­tését, azonban ennek realizálá­sára várhatóan csak az V. öt­éves terv keretében kerülhet sor. VARGA VIKTOR kérdezte, hogy Hor- kányban mikor építik meg a Ságvári üdülőtelep vízhálózatát? A nyolcszáz forintot ugyanis már tavalyelőtt be­fizették. Dr. SÁROSI MÁTYÁS, a Sik­lósi Közös Községi Tanács elnö­ke válaszolt: A Ságvári-telep ivóvíz-rendszerének kiépítését a Baranya megyei Víz- és Csator­naművektől már tavaly megren­deltük. Sajnos, az építés késett, mert Máriagyüdön az ivóvíz coli­fertőzött lett, sürgősen be kellett kötni ezt a falut a siklósi ivóvíz- hálózatba. Ez a „postamunka" lekötötte a vízmű kapacitását. A türelemnek azonban meglesz a jutalma: az idén tavasszal Har­kányban több helyen is dolgoz­nak a komlóiak, többek között a Ságvári-telep vízhálózatát is megépítik. A szezonra csaknem biztos, hogy vizük lesz az ott üdülőknek. VARGA VIKTOR második kérdése: Miért kezeli a rendőrség □ Kökönyös- től Budafáig terjedő útszakaszt ágy, mintha belterület lenne? Ezen az út­szakaszon tilos használni a reflektort, mert nincs kinn a „lakott terület vé­ge" tábla, pedig erdős domboldalról van szó. BÁTORI ANTAL rendőr főhad­nagy, a Komlói Városi Rendőr­főkapitányság közlekedési elő­adója: — Az 1971. február 1-én életbelépett módosított KRESZ szerint a lakott terület végét jelző tábláig — helységnévtáb­la átlósan áthúzott piros vonal­lal — lakott területnek számít a beépítetlen, erdős terület is. Ilyen helyen pedig a KRESZ sze­rint tompított fénnyel kell közle­kedni. A Mánfa—Komló és a Sikonda—Komló szakaszon való­ban beépítetlen területek van­nak a helység végét jelző táb­lán belül is. Ezeket a helyeket szerintünk is felesleges lakott területként kezelni. Tárgyalást folytatunk a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságával, s még ebben a negyedévben áthelyezzük a táblákat a pénzügyi lehetősé­gektől és az időjárástól függően. Ez nem várat soká mpgára, ad­dig viszont a KRESZ már előbb említett szabályai érvényesek. VARGA ZSUZSA kérdezi: Miéri nem lehet tv-adaptert kapni? Pr. HOLLÓVÁRI DANIEL, a TITÁN Kereskedelmi Vállalat igazgató-helyettese: Az elmúlt héten 2200 darabot szállítottunk. Az lehet, hogy azóta már elfo- gyótt. Február végéig az ORION- gyár 2 termelési ütemben to­vábbi 13 ezer darabot gyárt, és szállít Pécsre. PATAKI FERENC olvasónk panaszol­ta, hogy a Petőfi utcai tejboltban ke­vés — az olcsóbb — kannatej. Dr. CSONGOR ELEMÉR, a Baranya megyei Tejipari Válla­lat áruforgalmi vezetője az aláb­biakat válaszolta: A kereskede­lem minden igényét ki tudjuk elégíteni kannatejből. Ha a Pe­tőfi utcai üzletben nincs elegen­dő, abból adódhat, hogy a bolt­vezető nem rendelt kellő meny- nyiségben. A kannatej forgalmat — nem olcsóbbsága —,, hanem higiéniai és más okokból nem kívánjuk növelni, s erre az ár­változás után se mutatkozik lé­nyegesen nagyobb igény, mint azelőtt. Ütőn Baranyában KÉTÜJFALU Ahol a vaddisznók surrannak Utón vagyunk Szigetvárról Drávátokra. A Drávc , menti ren­geteget leszámítva jellegtelen e7 a táj, de én szeretem az ilyen sík vidéket, az Alföld a hazám, az ilyen földszintes táj ölébe vesz, a hegyek fenségesek, de nem hajolnak le értünk. Sziget­várról Drávátokra, ez a diny- nyehéj-ívű, majdnem a megye­határt súroló út valahogyan kiesik, úgy tű/tik, mintha itt nem történne semmi, És mégis meny­nyi minden. Szigetvárról úgy megyünk el, hogy Szigetvárra érkezünk, A város délnyugati szélét, ahol el­ágazik az út Drávátoknak, a vasútvonal zárja le.\ Villaszerű emeletes családi házak nőttek itt ki, valóságos kis kertváros, élelmiszeráruházzal. Túl a vas­úton mór szántóföldek. A fény­sorompótól hajításnyiro a piros átlós tábla: ez Szigetvár vége. Előttünk, az út végén a hoboli templom, egyenesen nekime­gyünk, Hóból? Néhány száz méter után kiderül, ismét Sziget­várra. érkezünk. — Kint az újabb tábla: Szigetvár-Hobol. Kötőjellel. Eszembe jut a városi pórttitkár útbaigazítása o „csa­tolt részekről". — Nem olyan nagy már a szakadék Hóból és Szigetvár között. Nézze majd meg, út, járda, iskola, orvosi rendelő épült. A város és a falu ter­jeszkedik, kezd összenőni a ket­tő. Persze a hoboli ember azt mondja, a vasútvonal elválaszt­ja egymástól Szigetvárt és Ho- bolt. A régi városiak pedig le­gyintenek, Hóból az csak Hóból marad. Közgazdaságtan Ú gy gondoltam, hogy eszem fokhagymás sült kolbászt, tíz dekát nyolcért, egy kenyérrel, pötty mustár­ral. Keresztülgázoltam hát a latyakos piac-sarkon és be­szóltam az egyik kis ablakon. — Kérelc tíz deka kolbászt, mustárral. Aztán sietve hozzátettem: — Meg egy kenyeret. Belenéztem a fővárosi új­ságba, olvastam, hogy ma reggel girbék és gurbák a háztetők, meg sejlik a köd mögül valami. Megnyugodva tekintettem körül, béke áradt szét bennem. A kolbászsütő hangja zavart meg. — Lehet valamivel több? Szokványos kérdés, hát per­sze, hogy lehet, az a par deka nem számít. Tizenöt de­ka mindössze az egész, ba- gatell. — A kenyér lehet sarka? Hét persze, hogy lehet, az a kis rece nem.számit. Kapom is már, ejnyecsak, mustár nincs. Állok. — Ja, mustár. Paces. Ez is megvan. Oda­adom a húszast, visszakapok öt forintot. Frankó ez, gyere­kek. A kolbász különben fi­nom. Eszem. Üjabb kuncsaft jön. — Kérek tíz deka kolbászt, mustárral. Kis csönd. Aztán a kolbász­sütő :- Lehet valamivel több? Odasandítok: tizenkilenc deka. Egy darabban. Szép, vastag kolbász. A kuncsaft éhes, bólint, nagyot nyel. Ki­fizeti, mellém telepedik. Eszünk. Az utolsó falatot nyelem, tűnődöm. Tizenöt deka kol­bász, tizenkét forint. De mi az isten került három forintba? A kávéskanálnyi mustár? A sarka-kenyér? Valószínűleg. Gondolatban szerepet cseré­lek a kolbászossal, s válaszo­lok magamnak: — Aranyos elvtársam, ma­gas a kenyér ára, de ennek az az oka, hogy sztrájkolnak a nicosiai pékek Cipruson. A tőzsdén mindenütt zuhan a kenyérpapírok értéke, emelke­dik a kenyér világpiaci ára, ez aztán begyűrűzött ide a nagypiacra és így egyötven a sarka-kenyér. Hogy a mus­tár? De hiszen drága uram, ebben benne van a munka­bér, az esztéká és az eszköz­lekötési járulék is. S éber álmomban már for­dulok is a következő kun­csafthoz, aki imigyen szól: — Kérek tíz deka kolbászt, mustárral. — Lehet valamivel több? — kérdem én, és egy darabban a mérlegre vágom a két má­zsa kolbászt, a eugehőröket, az árában benne lesz o tepsi, a .bődön és a bódé is. ., Hadd egyen! Kompis Pét«» Meq kellene kérdezni a ho- boliaktól, ők hogyan érzik? El­érjük a falut, csupa új ház ez a széle. Szigetvár felé terjesz­kednek, meg akarják fogni a város kezét. Lassítunk a Mátyás király utcában. Ha egyáltalán utcának lehet nevezni, hiszen maga az országút. Kövér disznó kocog velünk szembe, rikító pu- lóveres cigánylány terelgeti. Megállunk mellette. — Milyen város ez? Háta mögött öregasszony dugja ki a fejét a kerítés felett, mintha éppen várna valakit. — Kishobol — mondja a ci- gányiány. Hát igen, itt kell keresni a döntőbírót. Hóból, az csak Hóból. Mert próbálj csak fel­ülni oz itt járó városi buszra, nem ám városi tarifával szá­molnak. Nehézményezik is ezt. Jártak már fünél-fánál, levelez­tek miniszterrel is, de mereven elzárkóztak a kérés elől. Nincs városi tarifa. , Megint a párttitkártól hallot­tak motoszkálnak bennem. — A városi tanács szeretné egy szintre hozni a csatolt köz­ségeket, de ehhez sok minden hiányzik — s leveszi a falról a városalapító oklevél kópiáját, találjuk meg, mi hibádzik a szövegben. Nem találjuk. Na­hát! — Itt az áll a szövegben: az Elnöki Tanács... midazokkal a jogokkal felruházza .,. Egy betű hiányzik. Hát valahogy így vagyunk a jogokkal. Nincs meg minden jog. Kishobol határában lefényké­pezünk egy szép uradalmi mag­tárt, a népi építészet remeke. Innen az útról úgy tűnik, üres. Sár van, nem caplatunk be, hogy megbizonyosodjunk felőle. Tűnődöm, vajon hány ilyen üres gazdasági épületünk van? Va­lami hasznosabbat kellene csi­nálni velük. Közben beérünk Kétújfalura. Tulajdonképpen nem is Két- újfalu, hanem Szentmihályfa. Hozzácsatolták Kétújfaluhoz. A falucska szívében derékszögben kanyarodik az út. Ebben a de­rékszögben emeletes, régi nagy ház áll, különös fafaragások díszítik. Ha úgy tetszik, bevá­sárló, szórakozó és irodai köz­pont ez, itt van a húsbolt, a szikvízüzem, a kocsma, a Hárs- virág presszó, a termelőszövet­kezet és a fogyasztási szövetke­zet központja. Nála csinosabb a mellette lévő takarékszövetke­zeti székház, vagy inkább szék­házacska,» ráillik a kifejezés, hogy falusi bank. De már áll a legimpozánsabb épület, a ter­melőszövetkezeté. Irodaház, ét­kezde és szociális létesítmény egyben. Az emeletes nagy épü­let alapjait, emlékszem, tavaly aratáskor rakták le. Most még vakolatlan, ablakait fólia takar­ja, de az idén beköltöznek, Kétújfalutól Teklafalu olyan közel esik, mint Szigetvártól Hóból. Ha ez a két falu egy­szer összenő és város lesz be­lőlük, vajon mi lesz a város neve? Teklát nem lehet elfelejteni, hosszú főutcája nyaranta min­dig csupa muskátli és rózsa. Azért nem volt haszontalan a Tiszta udvar, rendes ház moz­galmat meghirdetni. Itt nincse- t nek új házak, inkább a meglé­vőket alakítgatták és csinosít; j gatták. Vajon hányban csinál­tak utólaq fürdőszobát? Eltűnődöm megint, városterve­zésünk van, a falut azonban szerintem eléggé magára hagy­juk. Valamennyi községi taná­cson ingyen terveket kellene le­rakni, a falu kórunkhoz illő és méltó kényelmes lakóházainak terveit. Válogassanak belőlük. Mert a mai falusi építőmesterek művei nem egyszer törpe-lelkú- letről vallanak. Ök nem fogják rábeszélni a falusiakat, hogy szakítsanak ki egy részt a kony­hából fürdőszobának S ha a „kisokosban" tömör tégla van, akkor az olcsóbb üreges tégla szóba sem jöhet. Tekla után, az endrőci be- kötőútról lovaskocsi fordul ki, öregember ül a bakon. Ö „lát­ja" az utat, mi alig tudjuk ki­tapogatni. Eltűnt a kövesút, szidni való sártenger van he­lyette. Nem csodálkozunk, az út­tól karnyújtásnyira a téesz gép­telep, és a gépek mindent meg- esznek. Megszólítjuk az öreget. Hulladékfát fuvaroz a közeli parketta üzemből. Csak néhány szót váltunk, pedig mennyi me- sélnivaló lenne erről a kocsi­derék hulladékfáról. Valamikor faínség volt falun. A merészeb­bek dacolva az erdőkerülővel meg a rendőrrel, éjszakánként kilopóztak az erdőbe tüzelőért vagy épületfáért. Talán nincs is olyan, aki egyszer legalább raj­ta ne vesztett volna, a meg- kergetésről nem is beszélve. Az út mentén veszélyt jelző tábla. Itt szarvasok is járnak. Hát már ennyit jöttünk volna? Egyelőre csak magányos tölgy­fák bámulnak ránk, de ezek már az erdő előhírnökei. A • Dráva- menti rengetegé, ahol baglyok szólldosnak, vaddisznók surran­nak. Az országút egyre inkább- balra kanyarodik,-s végül össze­simul a sellyei vasútvonallal. Egy fákkal szegélyezett nyíl­egyenes útszakaszra érünk, en­nek a vége a drávafoki vasút­állomásra ér be. Ott háromfelé ágazik az út. Balra Sellyének, még balrébb Drávafoknak, jobbra Felsőszentmártonnak. De előbb még csodát kell látnunk a da­rányi elágazásnál. Hát ez meg kié. ez a nagy istálló, meq az eLdőszéli legelő? Mert, hogy kik lakják, arról árulkodnak az is­tálló falára pingált ágaskodó csikók, fejüket lehorgasztó bir­kák. Kiderül, ez a Rózsatanya, a drávafoki téesz juh és csikó te­lepe. Sár nélkül nem úsznánk meq, de éppen ott ócsorog a gazda, kiszállunk, átkiabálunk. Megmondjuk, kifélék-mifélék va. gyünk, ő meg visszakiabál. Pa­tak Gyulához van szerencsénk. Hét éve ő itt a főnök, külön­ben sellyei. — Hol vannak a csikók? — Nincsenek. Csak juh. Hét­százötven anyajuh. — Nem szereli a lovakat? — De igen. Minden állatot. Na, minden jót, búcsúzko­dunk, . megyünk vissza Pécsre, Ha most itt Drávafok előtt Da- ránynak fordulnánk, hamarosat) Somogy megyébe érnénk. Az el­ső közséq Lakácsa, amely mór nem Baranya, de tudom szeret­ne Baranya lenni. Itt Pécsett az építőiparban sok lakácsait isme. rek, nem egynek a gyereke is ide jár iskolába, M, Z.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom