Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
Petőíi-műsorok „Vidéki" hangversenyek A Magyar Rádió „Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról!” címmel meghirdetett országos amatőr színpadi versenyének dél-dunántúli döntői január végén három napig zajlottak Pécsett. Kilenc együttes műsorát láthattuk: budapesti, székesfehérvári, sárbogárdi, zalaegerszegi, kaposvári, komlói és pécsi csoportokét. A sorozat több jellemző tanulsággal szolgált, elsőként arról: milyennek látja, kívánja látni és láttatni a mai ifjú nemzedék Petőfit? Az iránta megnyilvánuló, sokat emlegetett érdektelenség. Idegenkedés ebben az esetben természetesen fel sem tűnhetett (bár a közvéleményt egyébként motiválja). A csoportok egyöntetűen arra törekedtek — várható is volt —, hogy a múlt századi eredetű, „hazafias" költő-szobor kliséitől megszabaduljanak. Nagyrészt ebbő! eredt, hogy a lírikus Petőfit, akit egy évszázad szavalása kompromittált, alig hallottuk. Az újat- keresés rokonszenves igénye a figyelmet főképp Petőfi prózájára, leveleire, naplórészleteire, korabeli dokumentumokra, illetve időszerű értékeléseire fordította. A zalaegerszegiek egy dokumentumízű, eredeti Petőfi-jótékot mutattak be (Molnár Imre—Merő Béla: Kortesbeszéd), a székesfehérvári József A. Gimnázium pedig egy járulékos kérdésről, Szendrey Júlia megítéléséről kívánt szólni. Csak Petőfi-szöveggel A helység kalapácsá-nak és Az apostolnak az adaptációi léptek elő, meg a komlóiak Bordal c. műsora. A „hazafias költő” ótretusáit képe valóban teljesen eltűnt, ez határozott pozitívum; de ki került a helyére? A keresés bizonytalanságai még tartanak, ám kirajzóiéban van egy „ifjúsági” tendencia, ami új Petőfi-képünk formálódásába nem feltétlenül kedvezően szól bele. A műsorok zöme — és java különben! — a forradalmai Petőfit ábrázolta, de Az apostol más okokból nem szerencsés előadásait ebbő! leszámítva, nem sokat törődtek e forradalmi- $óg történeti hitelével. Többnyire csak a hang és magatartás gesztus-szintjét (felszíni romantikáját) vetítették ki, elszakítva a maga konkrét és teljes eszmei alapjától, céljaitól, mintha az mellékes volna, nem pedig meghatározó. Csak a szembenállást ábrázolni a miért, mennyiben és mikor nélkül — ez egy új szoborhoz vezethet S a szobor nem annyira Petőfire kezd hasonlítani, inkább a fiatalok körében népszerű, guevarístg forradalmár elképzelése. A zalaegerszegiek műsora végén elhangzik: — 1973! Készül az új Pető fi-szobor! Olyan lesz, amilyenné mi tesszük! — Jellemző fogalmazás. De nem lenne okosabb, ha az új Petőti- szobor végre olyan lenne, amilyenné Petőfi tette? $ ha nem lenne szobor, hanem a maga emberi és történeti teljessége? — Az elmondott tendenciával kapcsolatos, hogy a Petőfi-szövegek interpretálása feltűnően azonos stílust követett. A forradalmi szembenállás, harcos keménység enyhén szólva vulgáris felfogásából egy előadói „plakátstílus" született: mindig dühös, mindent végigkiabáló, fortlsslmóban és felkiáltójelekben tobzódó. Egyetlen szerelmes versét hallottuk bensőséges emberi hangon a kaposváriak műsorában; a pécsi jogászok Szilvesztere próbált néha hangot adni a töprengő, gondolkodó embernek, meg egy-egy villanásra a zalaegerszegiek Petőfijét A felelősségtudat és -vállalás, a határozottság, az eszmei biztonság, e széles ismeretek, a gondolkodó következetesség és kitartás, az áldozatvállalás, a szellemes érvelés rengeteg lehetséges színét, árnyalatát egybemosta vagy épp elmosta a sok kiabálás, pedig a nem-Petőfi-szövegek előadásában már voltak színek, váltások, hajlékonyságok, amiből kitűnt, hogy a forradalmiság egysíkú — valami beat- kaptqfára — értelmezése teremtette stílusban Is a „szobrot”. Egy mélyebben marxista elvű elemzés elkelt volna. Azért is kár, mert a csoportok beszédkultúrája* szövegmondás; felkészültsége kevés kivétellel kitűnő volt! A produkciók értékelésében érthetően — fontos szempont volt a rádiószerűség. Ebből azonban anomáliák is adódtak. Pl. ennek esett áldozatul a sárbogárdi diákszínpad elragadóan üde, természetes, pompás humorú előadása (A helység kalapácsa). A szövegmondás tisztaságában valóban nem jeleskedtek, de játékstílusban, a mű és önmaguk kapcsolatának értésében annál inkább. Viszont e szempont magyarázza a székesfehérvári Szendrey Júlio-műsor kissé túlzott értékelését (az előadás és szövegkönyve is III. díjat nyert.) Feszesebb dramaturgiával és inkább a Petőfi— Júlia kapcsolatra (nem Júlia feláldozására) koncentráló kimenettel ez a műsor jobb lehetőségeket rejt Kedvezett a rádiószerűség a Pécsi Amatőr Színpadnak is (II. díj), mely eredetileg már szinte csak hangokra építette Petőfi forradalmi indulatainak erejét és 0 kortársi almanach-költőcskék szén velgő érzelgését konfrontáló ügyes műsorát. A kaposvári Fonómunkás Kh- színpad (II. díj) műsorát a világos szerkesztés, szoros tematikus egység es a példás színpadi fegyelem miatt dicsérhettük. Náluk a lírikus Petőfi Is szót kapott A döntő abszolút győztese a zalaegerszegi Reflex Színpad volt Eszmeiségében egy-egy ponton vitatható produkciójuk senki által nem vitatható színpadi fölénye alapvetően a kiváló rendezésből eredt Merő Béla munkája több, mint ígéret; tele van invencióval, erővel, a színpadi kifejezés tö- mör-találó megoldásaival. Kitűnően alkalmazta a zenét és mozgást A műsor eredeti hangvétele, kidolgozottsága, dinamikus biztonsága egy hivatásos együttesnek is becsületére vál na, de ezen felül hamisítatlanul „fiatal”. Első díjuk teljesen megérdemelt Balszerencsével versenyeztek a pécsi jogászok, produkciójuk (Az apostol) alatta maradt saját korábbi színvonalának. Az alkalom ismét felveti a pécsi felsőoktatási intézmények színpadainak évek óta ismert működési gondjait (pl. a támogatás és szervezett vezetés hiányát, széttagoltságukat). Persze a verseny időpontja, egybeesvén a vizsgák idejével, eleve hátrányos helyzetbe hozta az egyetemi és főiskolai Csoportokat. — A komlói Bányászszínpad szereplésé nem volt reális. Némi körültekintéssel e! lehetett volna kerülni, hogy ne főszereplő nélkül lépjenek fel, eleve reménytelenül, ötletes szö- vegösszeállítésuk, természetes éneklésük többre képesítette volna őket, A Rádió országos pályázatára rengeteg fiatal amatőr fogott hozzá, hogy kialakítsa a maga Petőfijét, akit szeret akit követni akar. A széleskörű megmozdulásban kibukkanó hibák jelzésül szolgálnak és tanulságul is, de semmiben nem veszélyeztetik a végső célt: hogy megtaláljuk az igazi Petőfit akihez, ma js közünk van. Tutelar Hajno Decemberben, a Bartók Vonósnégyes pécsi hangversenyeinek értékelésénél ki akartuk emelni, hogy nemcsak ugyanazt a műsort játszották városunkban, amelyet utána Budapesten majd nyugati hangverseny-kőrútjukon is előadtak, hanem ugyanazzal a felelősséggel és iaénvesséagel muzsikáltak a Járási Tanács dísztermében, mintha az ENSZ-székházban képviselték volna a magyar előadóművészetet. Vagy ez elvan természetes, hogy nem is érdemel külön említést?! Hihetünk-e abban, hogy zenei előadóink — helytől, közönségtől függetlenül -r mindig tudósuk leaiavát nyúitlók vaqy legalábbis mindent meatesznek ezért? A „vidéki”, az „ifjúsági” hangversenyeken is? Az előadók tehetséaén kívül számos más tényezőtől Is függ egy zenei produkció minősége: az előadás előkészítésétől (próbák, gyakorlás), az előadók készenléti állapotától (pi- hentség stb.), a terem akusztikáiétól, a hangszerek minőségétől, a közönség reagálásától. Folytathatnék a sort. De ezúttal egyetlen tényezőt szeretnénk kiemelni; mennyire veszi komolyan az előadást az előadó minden körülmények között igyek- szik-e és képes-e a maximumot nyújtani. Kezdjük a „nagyokkal”! Sok pozitív példát sorolhatunk, hogy a Bartók Vonósnégyes pécsi helytállása nem egyedülálló. ferencsík Jónás, Ruha István és számos más hazai és külföldi világhírű művész pécsi hangversenyein soha nem éreztük, hogy ez „vidékieknek" szót, inkább az a jóleső érzésünk támadt, hogy kitágult a liszt-terem és Európa zenei vérkeringésének főáramába kerültünk. Sajnos, akad ellenpélda is. Emlékezzünk a Rádiózénekar novemberi pécsi vendégszereplésére! Ez a kitűnő együttes Európa és Amerika számos koncerttermében bizonyította mór, hogy a legelső élvonalba tartoznak, - pécsi fellépésük méltatlan volt ehhez, a hozzájuk mért színvonalhoz. Egy zenekar produkcióját nagymértékben befolyásolja a próbák száma és gz. hogy áz adott hangversenyen a legjobb erőket állítják-e csatasorba- Valószínű, hogy több próba előzte meg a Rádiózenekar külföldi tűméit és az Is, hogy ott nemcsak saját karmesterük vezényletével, de a lehető legjobb „összeállításban" is játszottak. Persze, az igények és a lehetőségek nem egyformák. Higgyük el, hogy városunk szimfonikus zenekara ugyanazzal az ambícióval játszik Pécsett Ifjúsági hangversenyen, Komlón felnőtteknek és Budapesten a Zeneakadémia nagytermében ... De vegyük számításba, hogy vannak kisegítő tagok, akik csak a „nagy” koncerteken játszanak. Az is tény, hogy míg ez egyik hangverseny előtt van lehetőség — ragaszkodnak hozzá! — a helyszíni próbára, a másikoh nincs. Jü próbák száma sem azonos. Pedig a Pécsi Filharmonikusok ■» á jelen körülmények között is - jelentős kulturális missziót töltenek be a Dél-Dunántúl zenei életében. A pécsi bérleti Hangveisenyek közül nem egyet, a pécsi előadások előtt vagy után más városokban is előadnak. Pécsért nemcsak az Eavetemi Bérletben hangzik el valamennyi bérleti zenekari hangverseny, hanem ezek jórészét a középiskolások részére Is eljátsszák. És ott van még meqgnnyf» kifeiezetten a kisiskolások számár« tervezett és iátszott előadás! Vajon ezeknek az előkészítettsége eléri a „nagy" koncertekét? Sok esetben * Igen, de nem mindig! Előfordult, előfordulhatott, hogy egy olyan műsorszámot. amelyet huszonöt nappal azelőtt iátszott a zenekar, most egyetlen újabb próba nélkül, eddiq nem látott, kijelöletlen kottaanyagból kellett játszaniuk — gyerekeknek. Másik esetben uayanannak a műnek a szólóját egyik legkiválóbb tenoristónk énekelte g sorozatelőadás egy részén. De mivel a vele való próbálásra külön alkalom nem volt, az első ifjúság! előadás illett be próbának .., És mindez nem műhelytitkok kífecso- gése kíván lenni, hanem a reális helyzet valós feltárása. Kodály Zoltánnak tagadhatatlanul Igaz« volt abbán Is, hogy a gyermekek - s hadd tegyük hózzá: és a „vidékiek” — részére csak a legnagyobb értékek elégségesek. Egészséges ízlést csak úgy alakíthatunk ki, az értékes zene szeretetét csak úgy remélhetjük elérni, ha mindenkor a legnagyobb felelősséggel készítjük elő a produkciókat és ha a» illetékesek minden lehetségest megtesznek a külső körülmények optimális biztosításéért. Gondolatmenetönkel egy meg-nem- történt történettel fejezzük be. Volt egyszer, természetesen az ország túlsó végén, egy kis zeneiskola, és ennek a tanárgi hangversenyt készültek adni a falujuknak. „Alaposan fel kel! készülnünk, össze kell magunkat szedni", — mondtg az egyik fiatalabb kolléga. leintette a tapasztaltabb társa: „Ezeknek” bőven jó az, amit tudunk! Az ifjú tanár ezt nem értette és úgy gondolta, „ha így készülünk, úgy még Muesára sem leszünk jók; készüljünk úgy, mintha a megyeszékhely hangversenytermében játszanánk, akkor talán elég jók leszünk a tanulóink szüleinek”. Ez a belső Igényesség az, amely a külső körülmények fokozatos megjavítása mellett a legtöbbet tehet valamennyi zenei produkció felelős előadásáért. Ennek vállalása esetén remélhetjük, hogy a jövőben egyre ritkábban kell majd beszélnünk „vidéki" ép „ifjúsági" hangversenyekről. Ez is egy, járható út, hogy eltűnjön a különbség főváros és vidék, város és falu között, s a generációk között is. Szesztay Zsolt leérettségizett, — s aki egy kétszobás lakótelepi házban él, csakúgy, mint mások. Neki magának nyolc általánosa van, s egy halom tanfolyama. Sose ért rá nagyon másra — vágyálmokra, tanulásra, hobbyra —, mert még ma is ledolgozza a maga tíz-tizenegy óráját, a társadalmi munkákkal együtt. K ora reggel buszra száll, de be sem megy az őrsre, egyenesen a Bizományi Áruházhoz, ahol „figyelőszolgálatot" teljesít. A tolvaj akit előző nap elkaptak, elmondta hogy ez idő tájt várja majd két társa ezen a helyen. A figyelőszolgálat koncentrálást követelő munka, nemigen lehet bámészkodni, eltöprengeni az Ide-oda rohanó emberek sorsa, tltkgl fölött. A két gyanús személyt kell várni, föl Is bukkannak, nem lenne régi rendőr, ha nem tudná azonnal: ezek azok. Bekísérni őket, elszámoltatás, jegyzőkönyv . , Délig a felgyűlt adminisztratív munka az őrsön, u'ána a betervezett látogatás a körzet egyik üzemében. Jónapot, jónapot, portás, művezető ió ismerősként üdvözli szinte min- d~nkT l ássuk a szekrényeket, jól záród': •- m ■ -e nvndsn óvintézkedés* hisz az ö d"g sosem alszik, legutóbb egy előadást is tartott rendőr minőségében itt a gyárban: a megelőzésről, természetesen, hisz az ő munkája akkor lesz igazán jó munka. ha már nem is lesz munka, csak megelőzés ... De a napok nem teljesen egyformák. Másnap osztott szolgálat következik, délelőtt „megelőző” séta a Kossuth utcai boltokban, néhány szót váltani a boltvezetőkkel, sokszor előfordul, hogy ilyenkor hívják fel a figyelmét valami gyanús körülményre. Azután újra buszra ül és hazamegy, s mire besötétedik visszajön: éjszakai szolgálatba. Ilyenkor ellenőrzi a szórakozó, helyeit. A rehdőrhatósági felügyeleteseit: ótthon vannak-e vagy netán megint ott tanyáznák, ahol könnyebb megzavarni a rendet? Külön figyelemmel kell lenni például a fizetési napokra és más efféle alkalmakra, a kisebb-nagyobb bűnök elkövetésének melegágyaira. Megelőzés és megint csők megelőzés... Sose reggelizik. Ezt valahogyan így szokta meg, nem hiányzik. He reggel bejön, megnézi a munka-könyvében, milyen feljelentés, bejelentés érkezett időközben az ügyeleteshez. A körülmények határozzák meg a tennivalóit, g napi munkát. Néha olyankór is, amikor épp menni készül... Na de ha éppen telefonálnak, hogy elloptak valamit az öltözőből? Vagy a körzete valamelyik boltjából? Éjszaka, amikor egyesegyedül hazafelé tart, kopognak a léptei a kövezeten. Sokszor már fáradt, de az a derűs elégedettség épp ilyenkor fogja el Igazán. A sötét utcán csönd van és békesség, az ablakok mögött nyugodtan alusszák álmukat az emberek. Az ő munkájának ez a jutalma. * V annak percek, amikor érzi a szakmai tudás, a tapasztalat fontosságát? —- Persze... mondjuk, hq egy-egy szórakozóhelyre betérünk. Végignézek és megmondom, kik azok a személyek, akik igazoltatásra szorulnak. Ritkán fordul elő, hogy nem találom el. Fiatal kollegák néha velünk jönnek és csodálkoznak: hogyan tudta egyből kiszúrni a gennyeseket? Nem is tudom, talán a helyismeret számít a legtöbbet. — Jól fizetik ezt a munkát?-— Évekig rosszul ... Két-három éve javult a fizetés. Meg is látszik egy kicsit a nagyobb megbecsülés, abban Is, hogy most már lehet követelni' az érettségit: a mostanában belépő fiatalok mind érettségizettek. Ez, gondolom, összefügg a munka megbecsülésével. Mégha nekem magamnak nincs is meg a magasabb iskolám... —- Nem bántják a rendőrviccek? — Nem, tényleg, mi nem vesszük ezt zokon! Ha a hatalommal viccelnek, akkor szerintern nincs baj, mert a hatalom erős. És aztán ha jó az a vicc... —- Kisebb ügyekben, tudóm, maga nyomoz. Volt olyan esete, amire büszkét Akadt Az egyik fodrászatból elvittek egy retikült, benne néhány ezer forintot, A beszélgetésekből kialakult a gyanú, megvolt a házkutatási engedély is, de az asszony Igencsak fenyegetőzött, ki mindenkivel fóg engpm ki. Csináltatni... Láttám, hogy meleg « káiyha a fürdőszobában. Átvizsgáltam a tűzteret, meg is találtam ott a rétikul fémvázát és az igazolványokat összekapcsoló gémkapocs maradványait A pénz egy ócska gumicsizma orrában volt — és ha hetekig néni történik semmi? Az nem baj, hiszen az a cél. Mi a közrendért a közbiztonságért és ä körzet bűnügyi helyzetéért felelünk. Néha maga a rendőri egyenruha is prevenció. Néha Iskolában is tartunk előadást a gyerekeknek, főleg persze a közlekedésről, de ártól is, mitől óvakodjanak. lehet hogy ez riasztóan hát de a biztonsággkát szálgálja. — Sok embert ismer? — A szórakozóhelyék törzsvendégeit, üzletek, boltok, üzemek dolgozóit, a körzet bérházaíban lakóknak legalább . a felét.,. — És magát? — Sokan köszönnek ... — Mit érez az „ügyielekkel“ szém- ben? Dühöt? Gyűlöletet? — Sémmit. A rendőrnek a tényekkel kell törődnie. — És az ártatlanok, a kárvallottak imszstí —■. Mondom; « dolgomat végzem, semmi több. Persze, azért együttérzek azzal, aki mondjuk g KST-périzét vette fel, amiért egész évben meg kellett gürcölnie, és akkor egy strici elemei! áz egészet... ■4- Mikor elégedett? Amikor egybefűzhetem az aktákat: hogy ítészen vártnak.-t- Vár hálát vagy szeretetet? ■f- A kötelességemet teljesítem csak_ De néha azért ... Szilveszter éjszakáján szolgálatban voltam. Egy csapat vidám fiatal közrefogott, üdvözöltek, megkínáltak, boldog újévet kívántak. Megvallom, kicsit meghatódtam,.. Ilyen régebben nem történt ♦ A Magyar Rendőr rendszeres levelezője, ha van egy kis ideje írogat. Most azokat az éveket, élményeket próbálja papírra vetrt! — fiataloknak, okulásul -n-, amikor leventének hurcolták el, s tizenválahérty évesen ott élt a halál közelében .,. És egy kiskertje is vári, ahol kapálni kell, gyomlálni, sarabolrti, lugast telepíteni. Már fát is ültetett: barackot, meggyet, kajszit. Az elsők most talán már teremni is fognak... Hadarna Erzsébet
