Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-27 / 48. szám

f$73. február 27, DUNANTOll NAPLÓ 3 Bértömeg-szabályozás: Egy kísérlet nagy lehetőségei AZ ORSZÁG 16 GAZDASÁGI EGYSÉGE KOZOTT A BARANYA-TOLNA MEGYEI TÉGLAIPARI VÁLLALATNÁL IS BEVEZETTÉK A RÉG VA RT BÉRGAZDÁLKODÁSI RENDSZERT A napokban az egész ország o kormány központi bérpolitikai határozatának végrehajtását fi­gyeli, s várja lázas érdeklődés­sel — pedig január 1-én ér­vénybe lépett egy másik rende­let is, melyet a gazdasági, tár­sadalmi vezetők esztendők óta sürgettek, talán azt is megkoc­káztathatjuk: követeltek. Az or­szág 16 vállalatánál, gyáránál és szövetkezeténél, kétéves kí­sérleti időre bevezették a bér­tömeg-szabályozást. Miért a „téglásoknál“? S ezen belül is miért a Ba­ranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalatnál? A Pénzügyminisz­térium, az Országos Tervhiva­tal és a SZOT együttes hozzá­járulásával született határozat kísérleti jellegű, így eleve nem alkalmasak azok a gazdasági egységek, ahol tizenöt-húszezer munkást érintene a most még nem látható, nem ismert eset­leges hátránya. Megnyugtatás­képpen azonban hadd tegyük mindjárt hozzá: a vállalat ve­zetői inkább előnyeit, elsősor­ban a béremelési lehetőséget látják az új bérgazdálkodási rendszerben. Az ideális létszám azonban csak kisebb ok, ami­ért a pécsi központi vállalat különösen alkalmasnak látszik a kísérletre: a piac az elkövet­kező’ két esztendőben biztosí­tott, az új bérgazdálkodási rendszer ugyanis alapvetően me "követeli a termelés növelé­sét — igények nélkül ennek semmi értelme sem lenne. A két említett feltétel az ország más téglaipari vállalatainál is fennáll — a Baranya—Tolna me­gyei Téglaipari Vállalat nem­régiben fejezte be korszerűsí­tési programját is (a mohácsi és görcsönyi gyárban), így a termelést sem negatív, sem po­zitív irányban alapvetően más nem befolyásolja, mint a lét­számgazdálkodás és a teljesít­mények. A játékszabályok A vállalat bértömeg-felhasz­nálási lehetős' a tényleges anyag- és anyagi jellegű költ­ségektől mentes termelési ér­téktől függ. Minden, az előző évihez viszonyított egy százalé­kos növekedés a bértömeget 0,6 százalékkal emeli. Ha vi­szont csökken az említett ter­melési érték, úgy egy százalé­konként 0,4 százalékkal csök­ken a bérre fordítható összeg is. A szint azonban az említett feltételek teljesítése esetén sem emelkedhet következmények nélkül olyan mértékben, hogy az előző évi bérszínvonalat 5 százalékkal meghaladja, öt­hat százalékos növekedés ese­tén 150, hat-hét százaléknál 200, kilenc százalék felett pe­dig már 400 százalékos bérfej­lesztési adót kell fizetni a ré­szesedési alap terhére. Ameny- nyiben a szabályozók által meghatározott bértömegnél na­gyobb összeget fordítanak bér­emelésre, úgy a többlet fel- használás összegének 150 szá­zalékát kell bérfejlesztési be­fizetésként, a részesedési alap terhére befizetni. Ha viszont a vállalat teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak bérszínvonala az előző eszten­deihez viszonyítva nem éri el az 5 százalékos növekedést, s a felhasználható bértömeg sem változik, a következő évben az 5 százalékon felül, büntető szankciók nélkül lehet a bért olyan mértékben emelni, ahogy a megelőző esztendőben nem sikerült. A téglaipar nem tartozik a vonzó iparágak közé, ma már fiatalok alig-alig választják a nehéz, az időjárás szeszélyei­nek kitett szakmát. Az időseb­bek közül is nagyon «okán vet­ték a vándorbotot, Dunaszek- csőn például a közelmúltban egy egész brigád kilépett. A már-már krónikussá váló mun­kaerőhiány a vállalat egész gazdálkodását veszélyeztette. 1972. nyarán 150 munkás hiányzott a gyárakból — a régi bérgazdálkodási forma nem tette lehetővé, hogy a béreket olyan mértékben emeljék, hogy a hiányos munkássereg meg­próbálja, érdemes legyen meg­kísérelnie a vállalat termelési feladatainak teljesítését. A gyakorlatban Most, amennyiben ez sikerül, az előző esztendei bértömeget teljes egészében ki lehet fizet­ni. Ha például egy hattagú be­hordó brigád egyik tagja ki­lép, megbetegszik, szabadság­ra megy, s a többiek elvállal­ják a hiányzó ember munkájá­nak ellátását, úgy bérének 50— 60 százalékát, esetleg az egé­szet is megkaphatják. Vagy: az égetéshez beosztott művezető a nyers-gyártásnál is felügyel a munkára, alkalmazotti létszá­mot takaríthatnak meg, úgy a bértömeg-szabályozás lehetővé teszi, hogy a többletmunkát megfelelően honorálják. Az említett esetek a tégla­ipari vállalat legszerényebb terveinek teljesülése esetén ér­vényesek. Az elgondolások sze­rint 1973-ban hat százalékkal (kettőszáztizennégy-millió tég­la) kívánják növelni a termelési értéket, ez pedig a bértömeget 3,6 százalékkal növelné, így az állam által biztosított (novem­beri KB-határozat szerint) 8 százalékos béremelésen felül olyan mértékű bérfejlesztést ter­veznek, mely vonzó lesz a fia­talok számára is, a munkaerő minőségileg javulhat, s a ter­melés növekedése egy erős, vi­szonylag jól megfizetett mun- kásgárdával a hatékonyságot is növeli. ; 1 A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat a kísérleti jellegű lehetőség valamennyi előnyét igyekszik kiaknázni — két-három esztendőre vissza­menőleg próbálják kiszámolni bértömeg-szabályozás esetén, milyen eredmények születtek volna. Következtetések, infor­mációk és elképzelések halma­zát eredményezhetik a vissza- számolások, mint ahogy a mos­tani év, az új bérgazdálkodás szükségszerűségét is véglege­sen igazolhatja. A vállalat üzemei 1973-ban már önállóan gazdálkodhat­nak: a tervfeladdt, a bértömeg és belső szabályozói kötöttsé­geivel önállóan dönthetnek ar­ról, hogy az irodavezető eset- leq a raktáros, a takarító a kézbesítő, a lakatos a gépko­csiszerelő feladatál is ellássa, a munkások maguk javítsák el­romlott gépeiket, kevesebben, ha úgy tetszik, többen végez­zék el a munkát, melyet köny- nyűnek, vagy éppen nehéznek ítélnek. Lombosi Jenő Megalakult az Interkemponent A szocialista országok között fejlődő kereskedelem újabb ál­lomásaként hétfőn megállapo­dás született az Interkomponent magyar—lengyel együttműködési iroda létrehozására. Az Elektro- modul magyar elektrotechnikai alkatrészkereskedelmi vállalat tanácstermében az egyezményt magyar részről Kincses István, a Magyar Híradástechnikai Egyesülés igazgatója, Udvardi Károly, az Elektromodu! és Die­nes Béla, az Egyesült Izzó ve­zérigazgatója írta alá, lengyel részről pedig Witold Jelski, az Unitra külkereskedelmi vállalat vezérigazgatója. A két ország már eddig is szállított egymásnak elektroni­kai alkatrészeket, de ezentúl a Varsóban székelő Interkompo­nent szervezettebbé teszi és koordinálja a termékcserét. Az Interkomponent szervező munkája nyomán várhatóan bő­vül a választék, jobb minősé­gű tv, rádió és elektronikus háztartási gépek kerülhetnek az üzletekbe. Hogyan tanulhatnak szakmát a felnőttek A szakmunkás bizonyítvány megszerzéséhez nyújt újaDb kedvező lehetőségeket a fel­nőtteknek a munkaügyi minisz­ter most megjelent utasítása. Mivel népgazdaságunk egyes területein jelentős szakmunkás­hiánnyal küzdenek és évről év­re csökken az általános iskolát végzők száma, szükségesnek látszott, hogy a jelenleg mun­kaviszonyban nem álló felnőt­tek — különösen a háztartás­beli nők — is bekapcsolódhas­sanak a szakmunkásképzésbe, amivel egyúttal növelhető a szakképzett nők aránya is. Az esztergályos, öntő, he­gesztő, kőműves, sütőipari és néhány más, nehezebben bené­pesíthető szakmában a jövőben az eddigieknél kedvezőbb fel­tételeket biztosítanak a felnőtt- korúak képzésére. így például a vállalatok — dolgozóik "é- szére — egyéves intenzív szak­Ami nincs a borítékban 1973-ban az egy főre jutó reáljövedelem 4.5—5 százalék­kal növekszik, ugyanakkor egyre nagyobb jelentőségű az is, ami nincs a borítékban, vagyis amit államunk — a bérből és fizetés­ből élő — minden egyes dol­gozóra költ. 1972-ben a költ­ségvetés 25 milliárd forintot for­dított kulturális és egészség- ügyi célokra. Ez több mint 4 milliárd forinttal haladja meg a harmadik ötéves terv utolsó évében e célra felhasznált ösz- szeget. A családok az állami költségvetésből — a pénzbeni juttatásokon felül — átlagosan évente 7500 forint értékű társa­dalmi szolgáltatást kapnak. Az egy lakosra jutó kulturális szol­gáltatás eléri a másfélezer fo­rintot. Lássunk egy példát: az 1971—72-es tanévben egy álta: lános iskolai tanuló oktatására a költségvetés 3500 forintot, egy középiskolás diákéra 7800* forintot fordított. A felsőoktatás nappali tagozatán tanulók kép­zése fejenként évente 34 900 forintba került az államinak. Szociálpolitikánk egyik leg­fontosabb intézkedése mégis a többgyermekes családok hely­zetének könnyítésére törekszik. Egy évvel ezelőtt valósult meg a családi pótlék újabb eme­lése: 1972. -január 1-tő| álla­munk 100 ezer forinttal emelte a három és többgyermekes csa­ládok gyermekenkénti családi pótlékát, s az egyedülálló egy- és kétgyermekes szülőkét is. Jelenleg 640 ezer ember kap családi pótlékot, s ennek kiter­jesztése az ipari tanulókra kü­lönösen nagy segítség a mun­káscsaládok számára. A gyermekruházati cikkek do­tálására államunk évente 360— ■RH| 380 milliót fordít, s ezen belül csupán a gyermekcipők árához 200 millióval járul hozzá. A fentiekből kitűnik, hogy a társadalmi, szociálpolitikai jut­tatások lépést tartanak a la­kosság folyamatosan növekvő, munkából származó jövedelmé­vel. A pénzbeni és természet­beni társadalmi juttatások kö­zül elegendő megemlíteni az üzemi étkezést, a kedvezményes üdülést, amelyekhez az állam hozzájárulása az elmúlt tíz esz­tendő alatt 18.4 százalékról 22.8 százalékra emelkedett. Az egész­ségügyi ellátásra, ezen belül gyógyszerekre 1960-ban minden lakosra 661 forint jutott, ma pedig az állami költségvetés 972 forintot fordít ilyen célra. Az egyes dolgozó rétegek az alábbiak szerint részesülitek a szociális-kulturális pénzügyi ki­adásokból: munkásokra fejen­ként 912, a szellemi dolgozók­ra 1012, a parasztságra pedig 750 forint jut A szociális ellátás színvonala szerint hazánk a világranglista első harmadában helyezkedik el, holott a nemzeti jövedelem szempontjából a középső har­madban foglalunk helyet. Hogy mégis felvesszük a versenyt a nálunk gazdagabb országok ha­sonló intézményeivel, annak oka szociális intézményrendszerünk fejlettsége és következetes to­vábbfejlesztése. A társadalom- biztosítást ma hazánkban a la­kosság 90 százaléka élvezi, s az állami ráfordítás emelkedő forintjain felül a vállalatok és szövetkezetek ‘szociális kiadásai is egyre nőnek. 1972-ben el­érték a négymilliárd forintot. A MAHART újpesti hajójavító üzemében télen folyik a legnagyobb munka. Felújítják, kijavítják a hajókat és vízibuszokat. Jelenleg mintegy 40 hajó várja felújítását a téli kikötőben. Nemzetközi szerződések alapján külföldi hajók javítását is vállalják a MAHART Hajójavító Üzemében. Divatos dolog manapság az életszínvonalról beszélni, azon­ban nagyon sokan akadnak — még a közgazdasági képzett­ségűek között is — akik hajla- mosak-csak a borítékban sze­replő végösszegben gondolkodni. Ez a fizetéscentrikus szemlélet tulajdonképpen természetesnek tartja mindazt a juttatást, amit szocialista társadalmunk a bé­ren felül biztosít - részükre. A legtöbben magától értetődőnek vesszük, hogy az üzemi, étkező­ben kedvezményesen kapjuk a kosztot, az orvosi rendelőben ingyenes kezelésben részesü­lünk, átvesszük a munkaruhákat, elfogyasztjuk a védőételeket, naponta átlag 206 ezren tartóz­kodunk otrhon táppénzes beteg- állományban, s közben a gyer­mekünk óvodába jár és az évi üdülőbeutalónkat is megkap­juk, Ugyancsak természetesnek tartjuk, hogy másfél millió nyug­díjasunkhoz csönget havonta a postás: hogy az óvodai hozzá­járulásunk csak töredéke annak, amibe gyermekünk ellátása ke­rül. Életszínvonal-politikánk a fizetésen kívül folyamatosan és jelentősen kiegészíti a csa­ládi költségvetést. „A gyár nem szociális intézmény” — mond­ták régen, ha valaki segítségre szorult, szüksége volt valamire. Ma intézményesen gondoskod­nak az egyes emberről a mun­kahelyén, s kormányszintű, tár­sadalmi méretű a törődés élet- színvonalunk szakadatlan eme­lésével. Ami nincs a borítékban, nem szerepel a fizetési szalagon és mégis rendre kézhezkapjuk, azt közgazdászaink manapság így határozzák meg: hazánkban egyre nőnek a társadalmi szol­gáltatások. K. E. munkásképző tanfolyamat szer­vezhetnek, amelynek sikeres el­végzése után a résztvevők szak­munkásvizsgát tehetnek. Mód nyílik arra is, hogy a másfél éves szakmai gyakorlattal ren­delkező, munkaviszonyban állá telnőttek, féléves konzultációs tanfolyam elvégzése után szak­munkásvizsgát tehessenek, míg az egyénileg felkészültek, az ed­digi négyéves szakmai gyakor­lat helyett a jövőben már két és fél év után jelentkezhetnek szakmunkásvizsgára. A szakmák többségében en­gedély kérése nélkül - néhány szakmában külön engedéllyel — az általános iskola VI. osztá­lyát végzettek is jelentkezhet­nek szakmunkásvizsgára, amennyiben a már említett gyakorlattal, illetve tanfolyami végzettséggel rendelkeznek és 20. életévüket betöltötték. Az utasítás most megadja a lehe­tőséget a gyermekeiket nevelő, illetve idős szüleikét gondozó asszonyok számára is, hogy a megjelölt szakmákba bekapcso­lódhassanak a felnőttek vala­mely szakmunkásképző tanfo­lyamára. A résztvevő a szak­munkásképző utolsó évfolyamá­ra előírt ösztöndíjban részesül, ezen kívül jogosult az adott szakmában előírt ösztöndíjki­egészítésre és vele valamely vállalat társadalmi, tanulmányi, ösztöndíjszerződést is köthet. A tanfolyam résztvevői másfél év alatt heti 30 órás, minden hé­ten szabad szombatos foglal­kozás után szakmunkásvizsgát tehetnek. — Háromszáznyolevon lakás. A Mohácsi Építő Szövetkezet idén negyvenhét lakást ad át. Ha a Liszt Ferenc utcában a régi házak szanálása még az ősz előtt befejeződik, megkezd­hetik az új épületek alapozá­sát. Ezen a területen 380 Igkást építenek fel. RÖQESZME Egyszer már küldtem egy ™ sóhajt, mikor lesz már magyar Pepsi-Cola. Nem lett. De én azért csak görgetem to­vább rögeszmés gondolatomat, s most megint megállók egy pillanatra, mert azt olvasom kedvenc világgazdasági napi­lapomban, hogy Tiszakécskén ki­pofoznak egy rozzant pálinka- főzdét, felszerelik modern gép­sorokkal, s jövőre, a fogyasztók legnagyobb örömére, Coca- Colát gyártanak a Tisza-parti községben. Nagyon jól van ez így. A termékeknek ugye nincs világnézetük, szívből örülhetünk ennek a kitűnő amerikai üdítő­italnak. De mikor ihatunk már végre eredeti magyar Pepsi- vagy Coca-Colát? Most nem arra a habzó barna amerikai, üdítő­italra gondolok, hanem olyan üdítőitalra, amely a hazai föld gyümölcseiből készült. Olyan magyar üdítőitalra, amely mél­tán odaállhat a cólák mellé, amely itthon és határainkon túl közismert és közkedvelt, ha tet­szik, egyeduralkodó. Úgy tűnik, le kell mondanunk erről az áb­rándunkról. Voltak ugyan már próbálkozó, sok, de ezekből nem sikeredett ki sem világ-, de még ország- sztár üdítőital sem. Az éq tud­ja, hogy miért nem. Az azon­ban bizonyos, hogy a palackos üdítőinknek, szűrt leveinknek megvan az a rossz tulajdonsá­guk, ha kikerülnek az üzletekbe, s á polcokon vesztegelve fel­melegszenek, nem egyszer er­jedésnek indulnak, veszítenek ízükből. Ezzel szemben a cólák száraz koncentrátumból készül­nek, sok-sok szénsavval, és iga­zán csakis hűtve élvezhetők. A hűtést a külföldi cég rendsze­resen ellenőrzi. Nem tudunk tehát letenni melléjük semmit. Pediq itt van a ragyogó mezőgazdaságunk, sajátos éqhailatunk és földünk, amelyben sokféle jóízű avümölcs megterém. És mégsem. Akkor hót kérdezem: nincs kellő fantázia éj találékonyság kutatóinkban, tényleg nem tudunk kitalálni valami nagyszerűt, amelyre a viláq azt mondja: ebben benne van egész Magyarország? Az igazsághoz tartozik persze, hogy nincsenek ösztönzők. Közgazda- sági ösztönzők kellenének, hogy kizökkentsük a jelenlegi érdek­telenségből az4part és a keres­kedelmet egyaránt. A feldolgozó ipar, inkább készít befőttet és dzsemet, mert erre van támo­gatás. A kereskedelem is ter­mészetesen a nagyobb árrést nézi, a palackos áruval szem­ben előnyösebb a helyszínen hígítani szörpöket. Meg kellene változtatni a szabályzókat. Az üdítőital fogyasztásában az európai rangsorban hátul kullogunk. Osse kő, ezért még nem fakadunk sírva. De a moto­rizáció, az autózás, amint lát­juk, egyre inkább megköveteli magának üdítőitalait s nem mellékes, hogy dollárért beho­zott koncentrátumokból, vagy hazai gyümölcsökből készítjük legkedvencebb üdítőitalainkat. Na és az alkoholellenes liga, ha méq oly tréfásan is hang­zik? Adjunk nekik is fegyvert a kezükbe; üdítőitalokkal az alko­holizmus ellen . . . Szóval le kel­lene már tenni valami nagysze­rűt a fogyasztó asztalára. Nem tudom, mi az a valami. De azt tudom, hogy volna ^miből. Miklósvári Zoltán ZAMARDI „KÉKTÓ" Éttermünkbe SZAKÁCSOKAT, KONYHALANYPKAT, MOSOGATÓKAT, PULTOSOKAT, LESZEDŐKET ÉS TAKARÍTÓ­SZEMÉLYZETET KERESÜNK FELVÉTELRE. Jelentkezés írásban vagy személyesen. Siófoki ÁFÉSZ Siófok, Kálmán Imre sétány 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom