Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
1973. február 1. DUNÁNTÚLI NAPLÓ ■> Kétharmad rögzített — egyharmad ellenőrzött Szövetkezeteü a közmuv iödésért Tegnap délelőtt Pécsett o KPVDSZ József utcai művelődési házában országos értekezletet tartottak, amelyen valamennyi MÉSZÖV képviseltetne magát azokkal a munkatársakkal, akik a szövetkezeti kulturális ügyekkel foglalkoznak. A tanácskozáson elsőként a fogyasztási szövetkezetek elmúlt évi kulturális, illetve közművelődési tevékenységét értékeltek Az értekezleten rögzítették az ez évi rendezvények programját. Rövidesen sor kerül a falusi fiatalok megyei, illetve országos szavaló versenyére. A nyár folyamán pedig Szolnokon Or- szágos Szövetkezeti Dalostalól- kozót rendeznek, amelyre három baranyai kórus nevezert j be: o pécsi ÁFÉSZ Janus Pa'- | nonius kamarakórusa, a komlói ÁFÉSZ magyarszéki vegyeskara és a siklósi közös fenntartású j szövetkezeti énekkar. A Vasbetonipari Művek dunaújvárosi házgyára az idén, a múlt évihez' hasonlóan 1350 lakáshoz elegendő nagypanelt és térelemet gyárt. Január első három hetében naponta átlagosan négy* négy lakás elemeit készítették el a dunaújvárosi házgyárban. Nyolc év alatt hárommillió forintos társadalmi munka Az elnök és a község „légköre Hosszúhetény a fejlődés sodrában // A Központi Bizottsáq novem- I béri állásfoglalása az ismert hatósági áremelésekről döntve, egyszersmind kimondta, hogy az ,,alapvető élelmiszerek árait az ötéves terv nátralévő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az o'a övető fogyasztási cikkek hatóságilag rögzített árai nem változhatnak. A szabad áras cikkek körét nem lehet bővíteni". Érdemes elidőzni a jelzőnél, or.c'y az élelmiszerek, fogyasztó r.i c'kkek meghatározott cso- pc ' it alapvetőnek minősiti, amiből értelemszerűen következik az, hogy e termékek másik rsa-iortja nem tekinthető c :nek, Következésképp, t ői, értékesítői fe!ruházhatók n szabad ár kialakítás jogával. Aligha szorul bizonyításra, mekkora jelentőségű a határvonal, amely ezt a kétféle minősítést elválasztja. S a különbség nemcsak fogyasztói, de termelői nézőpontból is roppant hatású, hiszen ebből következik, hogy az egyik vállalat-szövetkezet emelheti az árat — s ezzel: bevételeit, tehát a részesedési alapot is — a másik pedig a hatósági ár egyértelműen határolt mozgásterében kénytelen gazdálkodni. Gondoljuk meg — végleges példázatként —, vajon úgy huszonöt esztendeje, amikor előbb o sárgaborsó-leves, majd a lódenkabát fémjelezte azokat a primer-szükségleteket, miként vélekedett volna ama képzeletbeli népszavazás arról, ha ide csoportosítják mondjuk o hűtőszekrényt, vagy a mosógépet, Ffa viszont — naprakészen — az idei, úgynevezett ellátottsági szintet vizsgáljuk, kitűnik, hogy az alapvető fogyasztási cikkek határvonala szükségképp eltolódott, természetesen a magasabb igények irányába, hiszen 1973-ban — a terv előirányzatai szerint — immár ezer lakosra 169 mosógép, 171 hűtőszekrény, 133 porszívó, és 212 tévékészülék jut: aligha kétséges tehát, hogy e termékek zöme, a tartós fogyasztási cikkek túlnyomó többsége is az „alapvető” kategóriába tartozik — a mai életvitel, a kialakult szokások, körülmények nélkülözhetetlen fogyasztási elemei. Ebbőt logikusan következik, hogy nincs — nem is lehet — olyan cikklista, amely egyértelműen és tartósan rögzíthetné, mit soroljunk az egyik és mit a másik termékcsoportba, mi tekinthető alapvetőnek és mi nem. Hozzávetőleges körvonalakat azonban mégis ábrázolhat erről, ha az úgynevezett árformák statisztikai rajzolatára vetünk egy pillantást. A kép, amely a tények nyomán elénk rajzolódik, első látásra meghökkentő és ellentmondani látszik a köznapi tapasztalásnak. Kitűnik ugyanis, hogy o rögzített ár az általános, a természetes, az abszolút többség, és a szabadon mozgó ár arányaiban sokkal kisebb, tehát számszerűleg rhásodlagos. íme a tények: fogyasztói árrendszerünkben — 1971, tehát teljes évi adatok szerint —, az árak 18 százaléka rögzített, 28 százaléka maximált, 21 százaléka hatósági korlátok között mozog —, s ha ezt a három szamot összeadjuk, 67 százalékot kapunk; a fennmaradó egy- harmad, 33 százalék tartozik a szabad árformába. A 67 százalék azonban még némi háttér- indoklásra szorul; a belső elhatárolás, ama három szám közötti különbség ugyanis az utóbbi években már nagymértékben elmosódott. Az úgynevezett „maximált", illetve a „hatósági korlátok között mozgó" ár lényegében hatósági rögzített árrá alakult a mozgás, a. — szakszerűbben — ,,tól"-ig változás lehetőségeit már jobbára kimerítették az ár tehát általában ,oz ,,ig" határig érkezett. Következésképp: az összkép egyértelműen azt mutatja, hogy — amint a Központi Bizottság állásfoglalása előirányozta: — a IV. ötéves terv hátralévő időszakában az árak kétharmada hatóságilag rögzített lesz, egyharmadában pedig — a korábbinál szigorúbb ellen, őrzés, előzetes bejelentési kötelezettség közepette módosulhatnak az árak. Ez utóbbira, a szigorúbb, hatékonyabb ellenőrzésre nem csekély szükség is lesz ahhoz, hogy a Központi Bizottság állásfoglalásában jelzett viszonylagos árstabilitás valóraváljon. A vállalati, szövetkezeti bevétel- növelő törekvések sorában kétségkívül ezután is lényeges szerepet tölt be az ár. önmagában persze ez a törekvés még nem minősíthető. Ha ugyanis az árnövelés mögött a hiányok fölszámolása, a korszerűség növelése, jobb, hasznosabb új cikkek forgalomba hozatala áll, akkor a társadalmi előnyök és hátrányok egyensúlyba kerülhetnek. Számolni kell azonban a vállalati csoportérdeknek azzal a nyomásával is, hogy a részesedési alap gyarapításának alighanem legegyszerűbb módja az árak emelése. S hogy itt valóban erősíteni, szélesíteni kell a társadalmi méretű ellenőrzést. őzt a Gazdaságkutötó Intézet egy figyelemreméltó vizsgálati megállapításával szemléltethetjük. Az intézet — kérdőíves felméréssel — elemezte a vállalatok 1973, évi szándékait, és kitűnt: bár az árnövelési törekvések a korábbi évekhez képest valamelyest mérséklődtek, ilyen törekvések vannak, másrészt: árcsökkentéssel a vállalatoknak csupán töredékszázaléka számol. Az alapvető cikkek visiony- lagos árstabilitását természetesen egész sor központi intézkedés garantájla, mindenekelőtt az, hogy az állami költségvetésből 1973-ban is nagy összegeket folyósítanak ártámogatásra, elsősorban a tőkés infláció hozzánk is átszűrődó hatásainak ellensúlyozására. (Az árkiegészítés — folyó áron — 7,6 százalékkal emelkedik 1972-höz képest.) Társadalmi érdek, hogy mindezt kiegészítsék a vállalatiszövetkezeti áremeléseket ellensúlyozó, visszaszorító és ellenőrző intézkedések! Szabadságon van az elnök elvtárs, de ... az előbb ment le a kultúrházba a Községi Tanács VB-ülésére — mondja az adminisztrátor a hosszúhetényi tanácsházban, amikor Bereczky Tibor tanácselnök felől érdeklődöm. Később, lakásán a melegen duruzsoló cserépkályha mellett beszélgetünk a községről, munkájáról. Tíz éve tanácselnök. — Nehéz körülmények között kezdtem itt a közéleti munkát — mondja. — Az első tanácsülésen hallottam, amikor valaki megjegyezte: „Beszélhetünk, úgyis csak az történik, amit az elnök akar." Pár hete dolgoztam mindössze, gondoltam, ez a megjegyzés nem rám vonatkozhat, hiszen még alig ismernek ... De azért bogarat tettek a fülembe. A következő tanácsülésen felszólalásomban megemlítettem: vannak terveim a község fejlődéséről, ezeket szeretném megvalósítani akkor, ha a testület, a lakosság elképzelésével találkozik. Elvem volt: megismerni ezt a 3700 lakosú községet, szót érteni az emberekkel és őszintén tájékoztatni őket arról, hogy „meddig ér a takarónk”. — Bejártam ennek a 4 kilométer hosszú községnek mind a 14 utcáját, beszélgettem, néha vitatkoztam az emberekkel. Ha kellett, ,,nem”-et mondtam, nem törekedtem olcsó népszerűségre. Egy .»kis ügy“ Kissé kimért hangon, választékos szavakkal beszél. Egész magatartása önfegyelemről tanúskodik. Talán kis ügynek tűnik, de egy dűlőút járhatóvá tételénél kezdtek az emberek beszélni róla úgy, hogy „szólni kell az elnöknek, ő elintézi". — Panasszal jöttek hozzám: a szőlőbe vezető egyik dűlőúton kocsival nem lehet behajtani, mert egy nagy fa „belóg” az útra. Szóltak ezért már jóval előbb is, de hiába. Elmentem, megnéztem, aztán szót értettem tulajdonosával. Kivágta a fát. „A mostani elnök intézte el" — hallottam vissza. Itt a faluban gyorsan terjed a hír' — ennek a „kis intézkedésnek” örültek az emberek. Évek távlatából persze mosolyogni való dolog ez, de Ottói kezdve mind barátságosabb „légkör” vett körül. A „légkör" megváltozását jól dokumentálja egy atfat: régen egy év alatt alig 20 000 forint értékű társadalmi munkát végzett a község lakossága. Az elmúlt 8 év alatt az elvégzett társadalmi munka értéke: 3 millió 200 ezer forint! Járdákat építettek, parkosítottak, a községhez tartozó Kisújbányára utat építettek . . . Hosszúhetény lényegében — 'akótelepülés. Egy termelőszövetkezete van, alig több mint száz aktív taggaL Ipara nincs. Naponto 1500—1600 ember utazik dolgozni, Komlóra, Vasasra a bányákba. ^ — A lakossággal egyetértésben úgy határoztunk, hogy a különböző', szolgáltató jellegű „intézményeket" fejlesztjük, illetve anyagi erőnkhöz mérten újat létesítünk — mondja. — Az elmúlt 8 év alatt körülbelül 15 millió forintot „tettünk bele” ebbe a községbe. Igaz, a „központi pénztárca" nagyban hozzájárult ehhez, mert a falu anyagi ereje kevés lett volna. A szomszéd szobából „mor- molás" hallatszik. — A fiam tanul — mondja az elnök. Miközben teletölti a poharakat Colával. Elmosolyodik. — Most nyolcadikos. Nem egyszer észreveszek benne új vonásokat, „kamaszodó-korú” tulajdonságokat, dehát én is, vagy mi is ilyenek voltunk abban az időben . . . Csak a lehetőségeink voltak jóval kevesebbek. A mi fiataljaink itt a községben szép KfSZ-klubot rendeztek be 60 ezer forintért, — 80 ezerért a focipályán hideg-melegvizes öltözőt ... — Az eddigi beszélgetésből úgy tűnik, hogy eléggé „simá-n ment” a község fejlesztése, a kezdeti akadályok elhárítása után — szót értett az emberekkel. Nehéz napok is voltak — Néha voltak nagyon is nehéz napjaim. Soha nem,felejtem el azt a „történetet", amikor a Kossuth Lajos utca aszfaltozását ígértem meg. Közel négyszáz ember lakik itt. Kész volt a tervünk, minden előkészítve a munkához, anyagi fedezet is, — megfontoltan ígérhettem. Aztán egyik napról a másikra „jött a telefon”, — a pénzt törölték a számláról. Most mit mondjak az embereknek? Mit lehetett tenni mást, mint egy kicsit „diplomatikus” formában ugyan, de őszintén megmondani: az ígérettel „előreszaladtunk". No, valahogy túljutottunk a dolgokon. A következő években aztán megkaptuk a pénzt, megvalósítottuk az ígéretet. Goádok most is vannak. Tervezik az egészségház megépítését, törpe vízmű létesítését, ravatalozót. Az utóbbi megépítéséhez a tanács a lakosság segítségét kérte: eddig már 140 ezer forint érkezett a számlára... Annak idején a Gyöngyösbokrétában sok hosszúhetényi is részt vett. Most is mesélik, merre járták akkor az országot. — Gondoltam nálunk is meg kellene alakítani a Páva-kört. Elmentem beszélgetni az emberekkel: lenne-e kedvük hozzá? Az első összejövetelen tizenhatan jelentek meg . . . Most 60 tagja van, — két kör is alakult. A művelődési házban jönnek össze csütörtökönként és énekelnek, eredeti gyűjtésből származó hosszúhetényi népdalokat. A könyvállványon a sok könyv mellett egy pár facipőt, klumpát látok. A klumpa már csak emlék — A hozzánk tartozó Kisúj- bányán kaptam. Amikor megépült a kisújbányai út — annak emlékére adták. Most már nem kell a nagy sár miatt klumpában jönni Hosszúheténybe . .. Ez a facipő a fejlődés szimbóluma, annak az alkotó munkának a jelképe, amely például a község déli részén — a kertvárosban — több mint 100 új családi házat hozott létre. Valamikor a községnek ez a része volt az alvég ... Az alvégen általában a szegények között is a legnincstelenebb emberek laktak. Most? Meg kell nézni ezeket a kis villákat. Némelyiknek csak a kerítése kisebb vagyonba került... Alvégből gazdag, jómódú kertváros lett. Késő este van, amikor elköszönök. Kikísér. Mutatja az utcasoron végighúzódó rózsatősorokat. — Amikor ültettük, néha még éjjel is felkeltem megnézni, nem taposták-e le? Nem. Gondosan ápolják őket... Azért kívánkozik idézőjelbe a „gastrofol". mert a Mecsekvi- déki Vendéglátó Vállalat valószínűleg új névvel ruházza fel majd, a gyorsfagyasztott és mélyhűtött ételt előállító üzemet. A Pécsi Hőerőmű közelében lévő régi konyhának átalakítását most végzi a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat. Februárban a belső munkálatok befejeződnek, márciusban pedig megkezdődik a nagyon drága nyugatnémet berendezések szerelése, és így a nyár közepére várható az üzem indulása. Az üzem naponta mintegy 10 ezer adag ételt állít elő. A technológia lehetővé tenné akár 60—70 féle étel lefűzését is. de rendszeresen ilyen nagy választékra nem lesz szükség, a fogyasztók igénye — egyelőre — szerényebb. A napi termelésnek körülbelül felét az Utasellátó Vállalat veszi át, a többit a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat hozza forgalomba saját boltjaiban, illetve jelentős mennyiséget ad át a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat boltjainak is. A „gast- rofol"-étel egyébként nem ismeretlen, néha hozzájuthat a fogyasztó Pécsett is. Mindenesetre nagyon okos, ötletes «találSzépítik a szigetvári gyermek- intézményeket Több mint egymillió forintot állított a Szigetvári Városi Tanács az 1973-as évi költség- vetésbe felújítás címén. Elsősorban az általános iskolák és óvodák szépítésére, tatarozására szánják ezt az összeget. Ar I. sz. óvoda területén mintegy 200 négyzetméter betonozott részt alakítanak ki, járdát szélesítenek, és a két csoportfoglalkoztató helyiséget is felújítják. Az általáhos iskola legnagyobb összeggel — több mint 400 ezer forinttal — részesül ebből a tanácsi keretből: a régi épületet tatarozzák, kijavítják a nyílászáró szerkezeteket. A hoboli általános iskola felújítási munkáira mintegy 60 ezer forintot fordítanak. A szigetvári kórház — amely a múlt évben új szárnnyal bővült — 300 ezer forinttal részesül a felújítási keretből. Közel 200 ezer forintot költ a tanács épületében már folyamatban lévő munkák befejezésére, — itt kap helyet a KISZ klub is, amely előreláthatóan már a tavasszal a fiatalok rendelkezésére áll. „gastrotol“-üzem many”: a mélyhűtött ételt saját csomagolásában lehet felmelegíteni, ugyanabban elfogyasztani és a gyors ebéd, vagy vacsora után nem kell mosogatásról sem gondoskodni, tekintettel arra, hogy az „étkészlet” eldobható. Persze a legmodernebb „étel- gyár"-nak is a leiké mégis csak a szakács. Pontosabban szakácsok, cukrászok. Akik majd a baranyai — tájjellegű - ízeket biztosítják, — tizenketten, a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat szakemberei közül, Bozsánovics Pál vezetésével — február elsejétől kezdődően 3 hónapos tanfolyamon vesznek részt az NDK- ban. Ugyanis Berlinben a MITROPA (Utasellátó) vállalatnak működik egy óriási gasztrofol- üzeme, amely naponta 70 ezer adag ételt bocsát ki. A rendes napi 8 órai termelő munkán kívül elméleti képzést is kapnak. Hazatérésük után ők képezik majd az új üzem törzsgárdáját. Nevükkel bizonyára találkozunk még, annál is inkább, mivel a gasztrofol-készítmények csomagolásán mindig is feltüntetik az ételt összeállító szakács nevét. Tehát lesz kinek címerní az elismerést, vagy éppen a . . . Maradjunk csak az előbbinél. Tábori András MOST ERDEMES kerítéseket vásárolni, mert 10 százalékos árengedménnyel FEBRUAR 1 -TÖL MÁRCIUS 15-IG KEDVEZMÉNYES KERITESVASART RENDEZ A MÉH Vállalat KERESSE FEL TELEPEINKET. Garay Ferenc Pécsi szakácsok Berlinben Nyáron indul a
