Dunántúli Napló, 1973. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-25 / 47. szám
Propagandisták fóruma A szocialista demokrácia A közelgő tanácsválasztásokra készülve sok szó esik a szocialista demokráciáról. A véleményekben, nézetekben, szemléletekben még sok eltérő gondolatot találunk. Az eltérő felfogások a szocialista demokrácia tartalmára, lényegére, feltételeire, eszközeire és kereteire egyaránt vonatkoznak. Ezért a propagandamunkánkban nagy figyelmet kell szentelnünk a szocialista demokrácia kérdéseinek helyes magyarázatára. Tartalma Sokan a szocialista demokráciát a polgári demokrácia egyfajta megvalósulásaként fogják fel. Tartalmát és lényegét is a polgári demokrácia formális jegyeivel akarják mérni. Valójában a polgári demokrácia formális vonásait, az illúzióit félretéve sem terjedhet túl a társadalom politikai szféráján, ezért nem lehet mély, igazi emberi tartalma sem. Lenin hangsúlyozza, hogy nem lehet igazi egyenlőség a gazdag és szegény, a kizsákmányolt és kizsákmányoló között. A polgári demokrácia éppen ezért a tőkésosztály demokráciája a politikai életben is. A szocialista demokrácia alapja a kizsákmányolás megszüntetése, az állampolgárok egyenlősége a gazdasági életben, erre épülve a politikai életben is. Csak a szocializmus társadalmi viszonyai teszik lehetővé, hogy az állampolgárok felelősséggel és hozzáértéssel résfctvehesse- nek a közügyek intézésében, a politikai élet mellett a gazdasági és kulturális tevékenységnek is aktív tényezőivé váljanak. Ezzel viszont a szocialista demokrácia tartalmilag lényegesen gazdagodik. Alkalmas kerete és eszköze lesz a szocialista társadalom építésének, az egyének emberi kiteljesedésének. Cél és eszköz A burzsoá propaganda kedvelt fogása a demokrácia öncé- lúsógót hangoztatni, ezzel megfosztják a demokráciát osztály- tartalmától, a konkrét társadalmi funkciójától. A szocialista demokrácia esetében a cél és eszköz nem szakítható el egymástól. A demokrácip tartalmában, megvalósulásának formáiban egyaránt a szocializmus építését szolgáló eszközként is funkcionál. Hiszen éppen a demokratikus intézményeknek, kereteknek kell segíteni a gazdaság i-politikai-kulturális feladatok végrehajtását. Másként nincs értelme a keretek létezésének. S miközben a demokratikus keretek, formák betöltik szocializmust építő funkciójukat, egyben segítik az állampolgárok közéletiségének fejlesztését, képességeik és készségeik kialakulását, emberi sokoldalúságuk kibontakoztatását. Ezért bírálható az olyan törekvés, ahol pl. jelölögyűléseken csak azért állítanak több jelöltét, hogy „demokratikusabb" legyen a választás, holott az adott egy jelölt alkalmas a választott funkció betöltésére. Itt a demokratizmus bizonyosfajta öncélúsága jelentkezik. Ugyanígy káros az a felfogás is, amely a demokráciát „csupán eszközként” fogja fel. Ilyen meggondolásból félnek a demokratikus keretek, formák és fórumok fejlesztésétől, mert úgymond „felhígul a proletárdiktatúra", a keretek kitágításával, veszélybe kerül a hatalom stb., ők — a legjobb szándékaik ellenére — sem látják, hogy a hatalom annál szilárdabb, minél szélesebb tömegek vesznek részt felélösséggel és meggyőződéssel a politikai-gazdaság! tevékenységben. Ehhez pedig demokratikus fórumokra, keretekre van szükség. Természetesen, itt tanulják meg a közügyek intézését is. Folyamatként valósul meg A szocialista építésben való részvétele a tömegeknek történelmileg változó, az osztályharc, az osztólyviszonyok függvénye. Nyilvánvaló tehát, hogy pl. 1945 után az osztályharc kiélezett időszakában a szocialista demokrácia terjedelme, s mélysége is más, mint jelen időszakban. Hiszen a társadalmi átalakulás az alapvető osztályok érdekeit közel hozta egymáshoz, vagy lényeges kérdésekben ezek azonossá váltak. A szocializmus mint társadalmi program közös céllá vált. Világos, hogy ilyen feltételek között a demokrácia tartalma is mélyül, keretei-formái gazdagodnak, mind szélesebb lesz terjedelme is. Most már szembetűnően megkülönböztethető a polgári demokráciától. Maga- sabbrendűsége egyre nyilvánvalóbbá válik a nagy tömegek felismerésében is. Ez adja a kedvező lehetőségét a szocialista demokrácia állandó és gyorsütemű fejlesztésének. Ezt tükrözi az MSZMP X. kongresz- szusának a határozata is. Az utóbbi években hozott számtalan intézkedés a demokratizmus fejlesztésére a határozat jegyében született. Fejlesztésének feltételei A külső politikai feltételektől eltekintve néhány belső tényezőt érdemes kiemelnünk, mert ezek fejlesztésében tennivalóink is akadnak. Lényeges feltétel a társadalom gazdasági életének fejlettsége. A tömegek hasznos javaslatainak megvalósításához gazdasági erőforrásokra van szükség. Legyen miről dönteni az állampolgároknak. E tekintetben jobb a helyzetünk, de sok esetben még nem tudunk minden okos javaslatot megvalósítani. A tanácsválasztások során e problémával is találkozunk majd. Nem lebecsülendő feltétel a lakosság műveltségi és szakmai ismereteinek fejlettsége sem. Az állami, gazdasági, kulturális ügyekben hozzáértéssel, tájékozottsággal kell dönteni. Sajnos, a felnőtt lakosságunknak közel 50 százaléka még nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. De hasonló a munkásoknál a szakmunkási képesítés aránya is. Ez nehezíti a közügyekben való részvétel, korlátlan növelését, és a részvétel hatékonyságát is. A közművelődés fejlesztése így is összefügg politikai életünkkel. Az állampolgárok politikai felelősségérzete szintén összefügg a demokratizmus fejlesztésével. Dolgozóink egyrészénél nincs minden rendben a hatalmi felelősségtudat tekintetében. Még azoknál is akad probléma, akik korábban nagy áldozatkészséggel harcoltak a munkáshatalom erősítéséért. Néha úgy érzik, hogy a hatalom már stabil, csak élvezni kell a korábbi küzdelem gyümölcsét. Társadalmunk erkölcsi tudatállapota a demokratizmus fontos tényezője. A szocializmusban hibákat, visszásságokat is találunk. Egyesek „demokrácia iránti igénye” csak a hibák, a visszásságok felelőtlen bírálatáig terjed, de ha tenni is kell a hibák megszüntetéséért, már nem találjuk őket. A szocialista közéletben erkölcsileg is érett, meggondolt, aktívan tennlakaró „kritikusokra" van szükség. Nem moralizálókra és demagógokra, hanem erkölcsileg érett demokratákra van szükségünk. Jó szerencsénkre ők vannak túlsúlyban, de az előző típus is előfordul még közéletünkben. Fő irányai A szocialista demokrácia feltételeiről, folyamatjellegéről mondottak érthetővé teszik, hogy nem lehet a demokratizmust a társadalmi élet minden területén egycsapásra az optimális szintre emelni a fejlődés mai szakaszában. Ezért egyes területeken nagyobb intenzitással, gyorsabb ütemben mehetünk előre, más területeken lassabban. A X. kongresszus határozata az állami életet emelte ki, mint az előrehaladás fő területét. Az állami élet területén kedvezőbbek a feltételek. A lakosság itt közvetlenül is érzi a szocialista demokrácia hiányát, vagy meglétét. Az áMamigazgatási tevékenység tükrében mérik a szocializmus politikai rendszerének értékeit is az emberek. Számos intézkedés hatására gazdagodott az állami élet demokratizmusa. így a választási törvény módosítása, az alkotmány módosítása, a tanácstörvény életbelépése, a bírósági és ügyészségi szervezet munkájának fejlesztése. E törvényekadta lehetőségeket kell tartalommal telíteni, s jelentékenyen gazdagszik politikai közéletünk. Üjabb tízezrek vonhatók be a közéleti tevékenységbe. Ma még nem ilyen kedvezőek feltételeink a gazdasági és kulturális élet demokratizmusának fejlesztésében. Bár igen kedvező jelenségek itt is mutatkoznak. A szövetkezeti demokratizmus az elmúlt években egyik emelője volt a termelőszövetkezetek gyors gazdasági fejlődésének. A Központi Bizottság 1972 novemberi határozata az üzemi demokrácia fejlődéséhez is hatékonyan járul hozzá. A gyorsabb fejlődésnek azonban itt még a kezdetén tartunk. Holott nagyon fontos kérdés, hogy a két alapvető dolgozó osztály a politikai élet mellett a gazdasági életben is nagyobb beleszólást kapjon, felelősségtudata a termelésért is növekedjék s nem utolsó sorban aktív közreműködése erősödjék. összességében a szocialista demokrácia fejlesztésének feltételei gyorsan fejlődtek az elmúlt években. A lehetőséggel élni kell a politikai-társadalmi szervezeteinknek, a gazdasági és kulturális vezetésnek. Rajtuk múlik, hogy mit valósítunk meg a lehetőségeinkből a szocializmus javára. Benkő László, az Oktatási Igazgatóság teniszé kvezetője. Nemzetiségi népzenei fesztivál Népünk kimeríthetetlen folklórkincsének megszerettetése az idén is fontos cél a rádió népzenei osztályának programjában. Májusban rendezi meg a rádió a nemzetiségi népzenei fesztivált, 13-án Pécsett a délszláv és németajkú lakosság számára, míg 20-án Békéscsabán a hazai románok és szlovákok részére. Ebből az alkalomból négy baráti országból is meghívtak egy-egy közreműködő énekest, zenészt. Az idei év másik jelentős vállalkozásának ígérkezik a tavaly kezdődött sorozat, a „Népdalgyűjtő úton Bartók Béla nyomában” folytatása. A Budapesti Művészeti Hetek alkalmából ismét jelentkezik a magyar népdal hete, amelynek során több helyszíni közvetítés idézi fel nemcsak korunk folklórját, hanem a régi századok magyar muzsikáját is. „Ember az, ki magyar tánchoz jól termett. ..” címmel új előadássorozat készül a híres, régi magyar tán cok zenéjéről. Túró a törököktől, anorák az eszkimóktól A látszat ellenére az ftt következő sorokban nem külkereskedelmi kérdésekről lesz szó. A címben szereplő „áruk” tulajdonképpen szavak, amelyeket különböző országokból importáltunk évszázadok folyamán, hogy a fejlődő, változó élet szükségleteinek megfelelően kiegészítsük eredeti finnugor szókincsünket, amikor éppen nem tudtunk egy új fogalomra belső keletkezésű, vagy nyelv- újítási kifejezést találni. A címben olvasható túró szót még a honfoglalás előtt vettük ót a törökből a bika, az ökör, a borjú, a kecske szavakkal együtt. A tehén, és a tej viszont óperzsa jövevényszavak, még a törökökkel Való első érintkezés előtti időkből. A török hódoltsáq idején 'átvett oszmán—török szavak közül megmaradt nyelvünkben többek között a csuha, a dolmány. a zseb, a csizma, a papucs, a szattyán, a tarhonya, Kilincs Lotharingiából a kávé, a findzsa, a kancsuka, a harács, a csótár. A törökök mellett hosszan hatott nyelvünkre a honfoglalás után a német és a szláv szomszédság. Német nyelvterületről telepedett ide a herceg, a páncél, a kacagány, (!) a kastély, a torony, a porkoláb, a lant, a tánc, a farsang, a zsákmány, a polgár, a kalmár, a kufár, a garas, a zsellér, a bükköny, a pisztoly, a cikkely, a tucat, a huta, a borosta, a módi, a gigerli, a sibol, a karalábé, a fasirt, a sódar, a komisz, a káplár, a kurázsi, a sil'bak, a giccs, a pemzli, a bakter, a zsalugáter, a cement, a sámli, a mismás, a sógor, a trampli, és még sok más szavunk. A szlávból jött az ispán, a megye, az udvarnok, a paraszt. a patvar, a rozs, a gabona, a kalász, a konkoly, a kasza, a len, a guzsaly, a bab, a lencse, a széna, a patkó, a kacsa, a macska, a tanya, a patak, a csónak, a vitorla, a kereszt, a malaszt, a pap, az apáca, a karácsony, a parázna, a szerda, qsütörtök, péntek és a szombat, a család, az unoka, a mostoha, az ablak, a pitvar, a kemence, az ebéd, a pecsenye, a kovász, a kolbász, a gatya, a palást, a kapca, a párta, a bodza, a moha, a szamóca, a medve, a galamb, a giliszta, a pisztráng, a szikra, a szikla, a bolond, a drága, a kuruzsol és még sok, számos kifejezés. Főleg a felszabadulás után vettük át az oroszból a kulák, kolhoz, szputnyik, kombájn, diszpécser, esztrád szavakat. Természetesen mi is adtunk át szavakat és ezek persze változott hangalakban ma is élnek szláv szomszédaink nyelvében. ttyea például a cffra, az Icce, a csipke, a marokvas, a szerszám, az állás (amit a jószág delelőhelye értelmében használnak), a bagó, a béres, a deres, a forgó, a buzogány, a tábor, a sipos, a sereg, a sisak és a sátor is. A XII., XIII. század körül került nyelvünkbe francia nyelvterületről a kilincs, a lakat, a szekrény, a mécs, a mustár, a botos, a köre. A latin nyelvek közül vettünk ót szavakat az olaszból is. például dús szavunk a dogé (velencei kiejtés szerint duzs) szó átvétele. Egy ide vonatkozó érdekesség: olpsz jövevényszavainkat nyel- ^ veszeti szempontból Karinthy Ferenc dolgozta fél tudományosan. S ha már a latin nyelveknél tartunk, meg kell említeni, hogy magából a klasszikus latinból is sok szavunk származik. Az angolból szintén bőven van átvétel, néhány példa: a futball, a meccs, a story, a camping, a sztár. Befejezésül: az anorák szó egészen friss átvétel és az eszkimó nyelvből származik! Baranyai Helytörténetírás, 1971 Szita László levéltár-igazgató szerkesztésében megjelent a Baranya megyei Levéltár Évkönyve. A Pécsi Szikra Nyomda rota-részlegében készült, terjedelme 278 oldal. Tizenegy tanulmányt, illetve forrásismertetést tartalmaz. Tímár György a XIV. századi pápai tizedjegyzékek alapján foglalkozik Baranya ÉNy-i szegletében települt néhány falu névadása és helyszínrajza kérdésével. E falvak részben ma is léteznek, részben pedig a századok folyamán eltűntek, és létezésüket, helyüket a történeti források és határrész-elnevezé- sek jelzik csupán. A szerző vizsgálja a települések nevében és másutt is gyakran jelentkező sajátosságokat, nevezetesen a profán (világi) és a templomos helyek egyházi jellegű elnevezéseinek küzdelmét, amíg végül is az egyik teljesen kimegy a használatból. Érdekessé, de egié- úttal bonyolulttá is teszi Tímár György ezt a tanulmányát azzal a módszerrel, hogy következtetéseit a kutatások folyamatában mutatja be. Számos hasonló tanulmányra volna még szükség, hogy szilárdabb alapon lehessen kiépíteni megyénk község-lexikonét és településtörténetét, és hogy történeti távlatban minél nagyobb mélységben láthassuk területünk földrajzi neveinek kialakulását Madas József a pécsi levéltárban lévő 1722. évi telekkönyv alapján készítette el Pécs belvárosáról térképét ahogy a szerző mondja: hetyszínrajzát A térkép az 1722. évi telekmegosztást mutatja, s olyan nagy gonddal készült, hogy bízvást pontosabbnak ítélhetjük, mintha a maga idejében térképezték volna a telekállományt A városunk történetével foglalkozó kutatókat évtizedeken át foglalkoztatta az a gondolat meddig lehet visszamenni — elfogadhatóan — a telepütés rekonstrukciójával: melyek azok a rajzok és források, amelyek alapján kielégítő rekonstrukciós munkát végezhetünk. Eddigi ismereteink alapján — valószínűleg — 1722-néi meg kell állnunk. Bátran elmondhatjuk, hogy Madas József által szerkesztett térkép, illetve helyszínrajz most elérte a megbízhatóságnak azt a szintjét, amelyen bármilyen későbbi kutatás csak annyiban módosíthat, amely.e térkép lényegét — legalábbis a történettudomány szempontjából nézve — nem érintheti. Kardhordó Kálmán a bátyi és sellyei Batthyány-féle uradalmak reformkori állattartásáról ír. Mindenekelőtt a juhtartás állt az előtérben. Ez az irányzat megfelelt a kontinens akkori nemzetközi gazdasági elképzeléseinek. A szerző tanulmánya nemcsak gazdaságtörténeti jellegű. A néprajzos ugyanúgy számos történeti, tárgyi néprajzi vonatkozást talál a tanulmányban. különösen a juhászok életére, valamint az állatgyógyászat színvonalának megítélése tekintetében. Bezerédy Győző levéltáros a Baranya megyei Levéltárban őrzött összeírások, továbbá a tudományos irodalom és forráskiadványok felhasználásával községtörténeti tanulmányt írt a Baranya megyei Kölkedről. Értéke mind analitikus falutörténetként, mind előmunkálatként a megyei szintézishez, jelentős. Kölked története ugyancsak azt a nézetet támasztja alá, amely szerint a török kiűzését követő évtizedek nem hoztak javulást a lakosságnak. Szerző az 1850. évi összeírással zárja gazdaságtörténeti és demográfiai adatokban bővelkedő munkáját A tanulmány folytatásával még találkozunk. Benkő Péter, a megyei levéltár volt segéd-levéltárosa szintén falutörténeti munkát írt A tárgya Almoméi lék parasztságának kopttá lizmusfcorl gazdasági és társadalmi helyzete. A fejlődést előmozdító vagy gátló okok felkutatásában — nemegyszer — XVIII. századi dok*»- mentációkra is visszamegy. Kopasz Gábor főlevéltóros • Várady Ferenc áfajl szerkesztett és részben írt — múlt század végi — kétkötetes baranyai monográfia létrejöttének körülményeit elemzi. A szerző mélyreható analízlssal kezeli a kérdést. Még jobb lett volna a tanulmány, ha a tovóbbkutatás problematikája vetítőd ne ki a monográfia tudománytörténeti kritikája segítségével. A Vára- dy-fé!e vállalkozásban egy tudományos decentrum kiépítésének gondolata fedezhető fel. Mándoky László, a megyei múzeum osztályvezetője a pécsi szűrszabók céhkönyvéből közöl részleteket az 1710—1734. évekből. A közlés mindenekelőtt nyelvészeti szempontból érdekes, mivel a pécsi bosnyókok XVIU. századi nyelvállapotát rögzíti — az élőbeszédet megközelítő írásmóddaL Szívesen láttuk volna azonban a céh működésének ipartörténeti jellegű vázlo- tót is, mert hiszen a céhkönyv ebben a vonatkozásban is sokat mond. Petrovrcfi Ede történetíró Baranya megye XVtil. századi népoktatására nézve od dokumentációt az egyházlátogatósi jegy- zökönyvekbőL Az értékes oda-' tok az 1721—1783. évek közötti időszakból valók. A szerző a különböző évekből származó vi-í zrtációk adatait kronoiog ikusan a vonatkozó falvakhoz csoportosította, s a falvak nevei betű-: sorrendben állnak; Így felhőse-: nála sónak módja rendkívül egy-: szerű. A közlés nagyértékű irodalom a megye művelődéstől: ten oá szintéziséhez. Katona Imre művészettörténész a Zsolnay-eozin kialakuló-: sát világítja meg a dokumentumok tükrében. A középkori találmányé fénymáznak XIX századi újjászületése érdekébe* dolgozó kutatók és a kérdéssel foglalkozó írók feljegyzéseiből, illetve műveiből közölt részletekkel próbálja helyükre tenni a Zsolnay-eozin körül keletkezett megállapításokat. A szerző nem elfogódott a problémákkal kopt cső latban, s így munkáját nem is tekinthetjük egyszerű forrás- ismertetésnek. A .Baranyai Helytörténetirés 1971“ két utolsó forrásismertetése a legújabb kor történetéből vette tárgyát Baranya Margit levéltáros a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének (NÉKOSZ) pécsi kollégiumairól, Fáncsy József levéltáros pedig a balkáni német haderők Dráva menti áttörési kísérlete folyamán, 1945 márciusában részben vagy egészben elpusztult délbaranyai falvak újjáépítése történetéhez szolgáltat forrásanyagot A kronológiai menetbe* maguk a dokumentált kérdések is jói áttekinthetők. Baranya megye tevéttárónak ez az újabb évkönyve, az előzőkhöz hasonlóan, betölti azt m szerepet amely a terület földje és népe múltjónak megismerése vonatkozásában feladata. Törekedni kell orva, hogy az évkönyv — értékes tanulmányokkal és forrásközlésekkel — minden évben megjelenjen. Érdemes erősíteni azt az irányzatot hogy az évkönyvek lehetséges összterjedelmének igénybevétele a tanulmányok tudományos mondanivalója, a kérdések megoldására irányuló tudományos és társadalmi igény szerint igazodjék. De. Bables AncMt
