Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

Heti jegyzetünk Elképzelhető-e vidéken bajnokcsapat? Ezzel o címmel folyik mór he­tek óta vita a Népsport hasáb­jain. Tucatnyi vélemény látott napvilágot, megannyi elképze­lést vetettek papírra, okokat és magyarázatokat keresve, a le­hetőségeket latolgatva. Amióta Magyarországon lab­darúgás és bajnoki rendszer van, kétszer avattak vidéki baj­nokot. 1943—44-ben a Nagyvá­radi AC 13 pontos előnnyel nyer­te a Ferencváros előtt a baj­nokságot. 1963-ban pedig az egyfélidős bajnokságban a Győ­ri ETO szerezte meg a bajnoki címet. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 1901 óta van szerve­zett bajnokság, és Í935 óta áll fenn a-Nemzeti Bajnokság rend­szere. bizony soványka eredmény ez a vidék szempontjából. A Nagyvárad a negyvenes évek elejének egyik klasszis csa­pata volt. Maga a város, — egy kissé a visszacsatolt Erdély ki­rakataként — nem sajnálta a pénzt sem a neves proficsapat finanszírozására. Végeredmény­ben a válogatottak sorát felvo­nultató NAC bajnoksága min­denképpen megérdemelt és reális volt. A Győri ETO 1963-ban szeren­csés körülmények között nyerte az egyfordulós bajnokságot. Mindenképpen szép teljesítmény volt, még akkor is, ha utólag már csak spekulatív alapon le­het latolgatni, mi lett volna a bajnokság végeredménye, ha nem csak egy fél szezon alatt bonyolódik le. Vannak, akik ál­lítják, hogy a Győr akkor is baj­nokként fejezte volna be az évet, vannak, akik az ellenke­zőjét vélik. Tény azonban, hogy 1963 óta a vidéki csapatok nem szólhattak bele a bajnokság sorsának eldöntésébe. Miért? A labdarúgást semmiképpen sem lehet az ország általános helyzetétől elvonatkoztatni. Bu­dapest az ország legnagyobb városa, és fővárosa is, ahol az össiés központi szerv és intéz­mény, valamint a legnagyobb iparvállalatok székelnek. De ha úgy tetszik, mondhatjuk úgy is, hogy Budapesten kívül nincs is igazi nagyvárosunk. Nincs ma­gyar Milánó és Torino, nincs magyar Kijev és Barcelona, vagy Rotterdam, de mégcsak magyar Lipcse, vagy Zágráb sincs I Ez a történelmileg kialakult helyzet olyan hatalmas anyagi bázist jelent a budapesti sport­egyesületek számára, amellyel a vidékiek alig-alig tudnak verse­nyezni. A nagy budapesti egye­sületek mögött nem egyszerűen egy nagyváros, hanem egy egész ország áll. Nézzük sorba: Ü. Dózsa: Belügyminisztérium, Bp. Honvéd: H. M., FTC, Vasas, MTK: országos szakszervezeti közpon­tok. A Csepel az ország legna­gyobb ipari vállalatát tudhatja maqa mögött. Marad az Egyet­értés, amely mögött nem áll or­szágos hatáskörű, vagy jelentő­ségű szerv — nem is jobb az átlagos vidéki csapatoknál. Csak közbevetve: a NAC ide­jében a fővárosi csapatok mö­gött még nem állt „országos mecénás” —■ tehát objektíve is egyenlő feltételekkel rajtolhatott a fővárosi csapatokkal. Szükséges szólni ezekről a körülményekről, mivel a vitában elhangzott olyan vélemény is, hogy az anyagiak nem megha­tározó jelentőségűek. Nos erről bővebbet talán a vidéki szakosztályok vezetői mondhatnának... És nem csu­pán a sportköri költségvetések­ről van szó, hanem sokkal in­kább a bázisról, a háttérről! Azaz: milyen állásokat tudnak biztosítani, mennyi az éves la- kóskeretük, mekkora a befolyá­suk az országos sportszerveknél stb. Az, hogy a jobb játékos- j anyaaaal azután jobban szere­peinek a bajnokságban, ami eleve több nemzetközi — és válogatott — szereplést van ma­Kosárfabdfa BP. HONV6D-PVSK 76:68 (38:37) Szombaton a Bp. Honvéd csarnokában a Bp. Honvéd- Pécsi VSK mérkőzéssel megkez­dődött az 1973. évi kosárlabda- bajnokság. A sokszoros országos bajnok, f c'.í'.oK Bp. Honvéd csak nagy küzdelem után győzött az újonc Pécsi VSK ellen 76 68 198:37) arányban. ga után, és a játékosok sportból származó legális jövedelmét is tetemesen növeli, érthetővé te­szi, miért Budapest a játékos­áramlás fő iránya. Az csupán szépen hangzó el­mélet, amit úton-útfélen kifej- tenek, hogy tudniillik a csapat- építés alapja a saját nevelés. Jól nézzük meg: szinte egy tel­jes válogatottra való játékos hiányozna a fővárosi nagycsa­patokból, ha komolyan gondol­nák a „saját nevelés” elvét és nem elsősorban vidékiek igazo­lásával erősítenének. (Csak né­hány név: Bene, Dunai II., Vá- radi Béla, Gass, Szabó, Pusztai, Kozma, Kocsis, Szűcs, Maurer, Kü stb.) Persze az igaz, hogy a vidéki tehetségek sora jóformán vég­telen. Maradt is még elég te­hetséges játékos vidéken —-, de ezek nem egy csapatban játsza­nak ... És ma olyan vidéki csa­pat, amely tudásban a fővárosi vezető nagycsapatokhoz mérhe­tő lenne, nincs. Sokan hivatkoznak — manap­ság ez is divatos — a zala- e~erszeni példára. Lelkesedés­ből valóban jelesre vizsgázott a ZTE csapata is, közönsége is. De — ne haragudjanak meg a ZTE szurkolók -— a zalai csapat egyelőre a bentmaradásért küzd ,.. Divatos dolog arra is hivat­kozni, hogy vidéken alacsonyabb színvonalú szakmai munka fo­lyik, mint Pesten. Nos, ebben éppúgy nem hiszek, mint abban, hogy játékvezetők szisztematiku­san „nyömják Krahócsot”. Ezek túlságosan olcsó magyarázatok a vidéki labdarúgás helyzetének a megértéséhez. A magyar labdarúgás törté­nelmileg Buda pest-centrikusán nőtt fel. A vidéki labdarúgás pedig születésétől provinciális, O helyi rivalizálás malmában őr­lődik. Ezt a provincializmust egy- egy városon belüli összefogás csak időlegesen tudta feloldani — ami mindenütt nyomonkövet- hető sikereket is eredményezett. (Példáért nem is kell a szom­szédba menni!) Ma tulajdonképpen egyik vi­déki nagyvárosban sincs igazi nagycsapat, amelyik maradék­talanul maga mögött tudhatná az egész várost. Csak vidéki vá­rosokban működő csapatok van­nak, valamennyiük mögött ott áll a féltékeny helyi riválisok hada, objektíve gyengítve az úgynevezett „reprezentatív” csa­pat anyagi, társadalmi bázisát. Ennek igazolására úgy tűnik szintén felesleges példákat fel­sorakoztatni ... A kérdés azonban változat­lanul az: Elképzelhető-e vidé­ken bajnokcsapat? A kérdésre illik pontos felele­tet adni. Elképzelhető. Nem ma, és nem holnap, de belátható időn belül, ha sikerül a vidék labdarúgásának kilábalnia az immár hetven éves „gyermek­betegségéből”. Sző sincs arról,, hogy valami­féle Budapest—vidék párviadal megvívására lenne szükség. Egy­szerűen arról van szó, hogy a vidéknek véqre ki kellene lépnie a provinciális rivalizálás világá­ból. Rá kellene ébrednie arra, hogy csak az erők összefogásá­val teremthetők meg a vidéki „nagy” csapatok. Rá keil döb­benni végre, hogy az „alvég- felvéq” szemlélet csak az állan­dó középszerűséget termeli új­já, a tényleges minőségi vál­tozást csak ennek a szemléletnek — és gyakorlatnak — a felszá­molásával, az anyagi, társadal­mi erők koncentrálásával lehet elérni. Az ilyen erőegyesítésnek gya­korlati példáit is láthattuk már Nyíregyháza és Kecskemét ese­tében. Ez a folyamat persze nem eqyszerű. Sokfelé ágazó érde­kek és személyes ambíciók ne­hezítik az útját, de hathatós megoldásként csak ez az út lát­szik elvezetni a vidéki nagycsa­patok megszületéséhez. Ha az­után a nagycsapatok már létre­jöttek, lehet reálisan gondolni arra, kikerülhet-e közülük a kö- ve*kező évek bajnokcsapata? Egy dolog mindenképpen biz­tos: ha vidéken is, legalábbis a vidéki nagyvárosokban a szó va'ódi érte'mében nagycsapa­tok, széles társadalmi és erős anyagi bázissal rendelkező lab- darúqó-szakosztálygk működnek majd, az egész magyar labda­rúgás hasznát látja , .. — IC — Villáminterjú a szövetségi kapitánnyal Mai sportműsor Kssúrtabdo. NB I. mértfzén Szi­getvári ÁFÉSZ—MTK, aöi csapatét. Szigetvár, 10.00. Kézilabda. Dunántúli Napié Kupa mérkőzések. PVSK-czarnoll. Széchenyi —506-os ITSK, fiú csapatok, 7.30. Sik­ló..,—Mecseknádasd, férfi Ili. osztályú mérkőzés, 8.02, Bányász ifi—Helyi- ipar, női II. osztályú mé-kőzés, 6.34, Siklós—Ércbányász, férfi II. osztályú mérkőzés. 8.56, Ércbányász—Siklós, férfi I. osztályú mérkőzés 9.28, Kesz­tyűgyár—BTC, női I. osztályú mér­kőzés, 10.10, Komló I.—Komló II. rée* fi f. osztályú mérkőzés, 10.42. Bóly I, —Bóly II. férfi II. osztályú mérkőzés, 11.24, Sportiskola I.—Sportiskola U. fit csapatok, 11.56, 506-os ITSK— Építőipari fiú csapatok, 12.28, Mű­szaki Főiskola-Tanárképző., Főiskola II. férfi ill. osztályú mérkőzés, 13.00, Nagy Lajos—Gépipart, fiú csapotok, 13.32. Sellye—PEAC, női II. osztályú mérkőzés 14.04, PEAC—Szentlőrinc, férfi II. osztályú mé-kőzés, 14.26, Bá­nyász I.—Bányász II. férfi I. osztályú mérkőzés, 14.58, Tanárképző—Bányász Sportiskola, női 1. osztályú mérkőzés, 15.40, Kesztyűgyár—Tanárképző, fé-fl I. osztályú mérkőzés, 16.12, Bányász C—Bányász D, férfi II. osztályú mér­kőzés. 16.54, Bányász Sportiskola— István-aknál Bányász, férfi III. osztá­lyú mérkőzés, 17.26, Sportiskola Lé- Sportiskola 11., női II. osztályú mér­kőzés, 17.58, Ércbányász—Kesztyűgyár! férfi III. osztályú mérkőzés, 18.20t Asztalitenisz. A megyei egyéni If­júsági és serdOlő fiú és fény baj­nokság versenye. Leőwey Klára Gim­názium tornaterme, 8.30. Illovszky Rudolf, szövetségi ka­pitány — Sárosi László, a ma­gyar ifjúsági és utánpótlás vá­logatott edzője kíséretében — pénteken meglátogatta a Har­kányban alapozó Komlói Bá­nyász labdarúgóit. Tapasztala­tairól kérdeztük. — Nem ellenőrzésre, hanem baráti, szakmai beszélgetésre jöttünk, ugyanúgy, mint a töb­bi NB l-es csapatokhoz. Ha igénylik, máskor is eljövünk. A szintén látogatásra érkező Garamvölgyi János, a Mecseki Szénbányák igazgatója és dr. Bánki Nándor, a vállalat párt­bizottságának első titkára élt is az ajánlattal: eqy újabb tapasz­talatcserére hívták meg a vá­logatott szakvezetőit. — Mit tapasztalt a harkányi foglalkozáson? — Lantos Mihály edző na­gyon igényes program szerint dolgozik. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy valamelyik edző ilyen jellegű futómunkához merjen nyúlni. Teljes erővel végzett futások után, a pihenő időszakot is munkával eltölte­ni, igen nagy megterhelést je­lent, Korszerűnek ítélem ezt a felkészülést, melynek eredménye bizonyára a versenyidöszakban is érvényre jut, amikor a csa­patnak hétről hétre bizonyítania kell. Megnyugtató, hogy a Me­cseki Szénbányák és az egye­sület vezetői teljes bizalmat kölcsönöznek Lantos Mihály­nak. Ez a bizalom erőt kell adjon a munkához! — Látta már a Pécsi Dózsa labdarúgóit ist — Igen, voltunk Tatán is. Megnéztünk egy 80 perces, ki­adós foglalkozást. Dr. Czibulka Mihály edző vezetésével a dó- zsások is fegyelmezetten dol­goznak. Beszélgettem Czibulka kollégámmal. A bajnokságból még 15 forduló van hátra, a bentmaradásra tehát adott a lehetőség. K| gondolta volna tavaly, hegy a Diósgyőr és fő­ként az MTK biztosítja pozíció­ját? Vízhányó Imre Technikai gyakorlatok az Ércbányász edzésén Arató László felvétel* ----- • A lapoznak és az Ércbányász labdarúgói Több fiatal mindkét csapatban — A Vasút már napi két edzésnél tart — Strassz és Farkas IL sérült Szerdán hiába kerestük a PVSK labdarúgóit a Vasutas­csarnokban, a Verseny utcai pá­lyán sem találtunk rójuk. Kide­rült az NB II. tavaszi rajtjára készülődő játékosok egy napra lerándultak Harkányba, — Jót tett a kikapcsolódás az alapozó edzések idején — mondta Horváth László edző -, aki másnap délelőtt a PVSK- csarnokban a vasutas labdarú­gók edzését vezette. — Ez az idén a 11. edzésünk. Nincs okunk panaszra, lelkes, fegyel­mezett az együttes, üröm velük dolgozni. A játékosok mintha meghal­lották volna az elismerő szava­kat, egy pillanatra sem lankad­tak. Húsz játékossal kezdték meg az alapozást Az ősszel jól szerepelt játékosok mellett több fiatalt is felfedeztünk. — Szarka, Hugó, Rózsahegyi, Hirczy tavaly méq a tartalékcsa­patban játszott. De most együtt készülnek a nagyokkal — ma­gyarázta az edző. A tartalékcsapat szakvezetője Szabó László is részt vesz az alapozás irányításában. A be­melegítő futás és gimnasztika után két csoportra oszlott a tár­saság. Az egyik teremben Hor­váth László erófejlesztő gyakor­latokat végeztetett, különböző segédeszközök segítségével. Bordásfal, ugrószekrény, torna­pad, gerenda, medicin-labda, gyakorlatok szerepeltek Horváth László napi edzéstervében. A másik teremben Szabó László a technikai gyakorlatokat gyúrta, — Két óráig tart a délelőtti tornatermi edzés. Nem könnyű, de a fiúk tudják, hogy miért csi­nálják, ezért jó kedvvel, derű­sen végzik a gyakorlatokat A kezdeti fáradsáq már eltűnt. — Hallottuk Horváth László edző­től. Délután sem pihennek a PVSK j labdarúgói. A Vasutas-pályán a I szabadban dolgoznak. Horváth László alaposan megfuttatja a játékosokat — Az állóképesség fejlesztése, fokozása a céL Ezért sokat fut­nak a fiúk. — És a labdák? — Csak az edzés végén leve­zetésül játszunk 10—15 percet — Hogy jobb legyen a kedvűk - fűzte hozzá Hirczy Ferenc szakosztályvezető. Január 20-a után már csak napi egy edzés lesz és a kere­tet 14-15 játékosra szűkítik Se. — hi — • Amikor dr. Dunai János meg­érkezett az öltözőbe, már vala­mennyi Ércbányász játékos „harcra kész" volt — A mai adag 5500 méter — mondta az edző — és hogy ne legyen unalmas a futás, vigyük magunkkal a gumiköteleket is. A 17 játékos Csőrével az élen, gumikötelekkel és labdák­kal megindult a pálya felé. A 20-as keretből hárman hiányoz­tak. Tüske vizsgái miatt kapott felmentést, Strassz sérülése az első edzésen kiújult, valószínű­leg műteni kell. A harmadik hiányzó Farkas II. volt, aki je­lenleg Hévízen van gyógykeze­lésen. Dunai dr. sípszavára megkez­dődött a körözés a pályán. A sort a csapatkapitány Borovácz és a fiatal Bíró vezette, őket követte Lubastyik és Csőre. Az utóbbi, amikor megtudta, hogy fotó is készül a csapatról, meg­kérdezte: — Meqfelelö a frizurám a képhez? Ami azt ifiét:, Csőre frizuráié valóban nrofi játékosokra emlé­keztet, kérdés, a iátéka is „pro­fi” lesz-e tavasszal. Aztán a mester kiadta a vezényszót: — Iránv a domhnldat! Amíg a 'át<=yosoi( cilc^-cakkoz­tak az edzőpálya melletti domb­oldal bokrai között. Dunai Já­nos kiegészítette az edzés ele­jén adott tájékoztatóját — Ezen a héten kezdtük a felkészülést tulajdonképpen az előalapozásnól tartunk. Fokoza­tosan növeljük a megterhelést, hiszen hétfőtől kezdve napi két edzés szerepel a programban. Délelőtt tornatermi, délután sza­badtéri. Két újonc van a keret­ben: Fábián és Juhász. Rékási az ősszel játszott mór az első csapatban, de alapozáson most vesz részt először a nagyokkal. Február elejére terveztük esz első edzőmérkőzést Visszaérkeznek a játékosok a domboldalról, ismét előkerül a gumikötél. Egri II. pár nélkül marad, az edző áll be mellé társnak. A munkatempóval nincs probléma, valamennyien kielé­gítően végzik a gyakorlatokat A legnehezebb gyakorlatnál Fe­kete Lajos nekünk is felajánlot­ta a gumikötelet. Pillanatnyi ha­bozás után úgy döntöttünk a fotóriporter kollégával, hogy meghagyjuk azt Feketének. Megkönnyebbülnek a játékosok, amikor a labdákkal felmehetnek a gyepre. Negyedórás játék kö­vetkezik, majd a befejező rész, az óriáskör. Útirány: Szamuely út—Szigeti út—Szántó Kovács út — végül a pálya. Hát nem ép­pen irigylésre méltó levezetés. L L P Lejátszotta első előkészü­leti mérkőzését a Komlói Bá­nyász. A kék-fehérek az NB I. j B-s Szombathelyi Haladást lát­ták vendégül a kökönyösi pá­lyán, a találkozó 1 ;1 arányú döntetlen eredménnyel ért vé­get * 6 A Népsport mai száma egyoldalas anyagban értékeli a Pécsi Dózsa NB l-es labdarúgó csapatának őszi teljesítményét i • FRANKFURT. A Nyugatné­met Labdarúgó Szövetség bíró­sága jóváhagyta az elsőfokú Ítéletet s Reinhardt Libuda örök­re eltiltása érvényben maradt, ezenkívül a volt válogatott já­tékost 2300 márka megfizeté­sére kötelezte. A francia Racing Strassbourgban játszó 29 éves Libuda 1971. április 17-én, még mint a Schalke 04 kapitánya az Arminia Bielefeld ellen 1:0-ra elveszített mérkőzésen „játékát az Arminia győzelemhez igazí­totta ,. • COLLEGE PARK. A fedett­pályás atlétikai verseny jobb eredményei: 880 yard: 1. Witi- zenreid (amerikai) 1:54 perc. Magas: 1. R. Brown (amerikai) 216 cm. Rúd: 1. S. M. Smith (amerikai) 540 cm. B. William­son (amerikai), valamint a két svéd, K. Isaksson és H. Lager- qvist 503 cm-es eredményt ért eL • KINGSTON. A 42 000 néz» befogadó stadionban már min­den jegy elkelt az európai idő szerint január 23-án hajnali 4 órakor kezdődő ioe Frazier- George Foreman nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki mérkő­zésre. A nagy érdeklődéssel várt összecsapást 50 országba köz­vetíti a televízió, Frazier és Fo­reman küzdelmének így a becs­lések szerint 100 millió nézője lesz. HAZAÉRKEZETT A DÓZSA TATÁRÓL A ttlo-fehérek Tatán <w edzőtábor­ban kezdték meg felkészülésüket a tavaszi idény mérkőzéseire. Január 3-án, szerdán délelőtt volt az elsfi edzésük, azóta naponként kétszer tar­tott foglalkozást dr. Czibulka Mihály edző. A játékosok most egy nap pi­henőt kaptak, hétfőn folytatják a munkát, délelőtt 9 órakor a Tüzér utcai pályán szabadban edzenek, délután a Tanárképző Főiskola torna­termében lesz az edzés. A Dózsa lab­darúgói szombaton 12 órakor társa»- gépkocstval indultak haza és 4 éo km már Pécsett voltak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom