Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-14 / 11. szám

Bánky József A Filharmónia pécsi szólistái Gyermön István A z ország hargverseny- élefcéf zömmel az Or­szágos Filharmónia szólistái­nak státuszában lévő hang­szeres művészek látják eh Ed­dig kizárólag a fővárosban élő művészeit kapták meg e státuszokat és az általuk biz­tosított rendszeres szereplési lehetőséget. Első ízben fordult elő, ho^y január 1 -töl két pé­csi művész személyében a Filharmónia vidékieket bevont szólistái körébe. Ez egyrészt e művészek megbecsülését mu­tatja, ezen kívül a pécsi hang­versenyeiét megbecsülését is és a kornyék zenei élete fel­lendítésének szándékát. Mind­két pécsi szólista a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola zeneiskolai tanárképző intéze­tének művésztanára, tanári munkájukat változatlanul ma­radéktalanul ellátják. Szerep­lési lehetőségük eddig jórészt Pécsre és közvetlen környé­kére korlátozódott, most köz­pontilag évente tíz szereplést biztosítanak számukra, amely­be a budapesti szólóest épp­úgy beleszámít,, mint a sellyeí közreműködés. BÁNKY JÓZSEF 1954-ben szerezte zongoraművész-tanári oklevelét, Wehner Tibor nö­vendékeként, Tizenöt éve él Pécsett, fél száznál jóval több alkalommal lépett azóta a pé­csi közönség elé. Bár „fiatal” művész korában Franki Péter, Gabos Gábor, Vásáry Tamás mellé sorolták, a vidéki állás­vállalás a számára is azt je­lentette, hogy „fent" csaknem elfelejtkeztek róla, csak al­kalmanként jutott egy-egy pesti szerepléshez vagy rádió- felvételhez. Más városokba pedig legfeljebb magánkéz deményezés nyomán jutott el. Pécsett elsősorban a nagy romantikus művek — Chopin, Schumann, Liszt, Brahms — előadásával, továbbá Debussy és Ravel zongoraműveinek megszólaltatásával hívtp fel magára a figyelmet. Tágítva a stíluskört, egyfelől Beethoven, másrészt Kodály és Bartók műveinek hű és stflushű elő­adója. Zeneszerzői munkássá­ga is jelentékeny: számos egyéni hangú, virtuóz jellegű zongoraművel gazdagította az irodalmat, kár, hogy ezek még nem terjedtek el megfelelően. GYERMÁN ISTVÁNT Zathu- reczky Ede fedezte fel és vitte a Zeneművészeti Főiskolára növendékének. 1963-ban vég­zett, Pécsett hatodik éve él. Szólista szereplési lehetőség­hez eddig szinte kizárólag egyéni szervezés eredménye ként jutott, így is évente több alkalommal kellett felfigyel­nünk tehetségére, kiforrott he­gedűs tudására. Az elmúlt évadban bérleti zenekari hangversenyen játszotta Bar­tók I. Hegedűversenyét, és a kiváló előadás nyílván so­kat «ámított e szólista stá­tusz elnyerésében. Tanári és szólista munkája mellett har­madik fő területe a, zenekari játék. A Pécsi Filharmonikus Zenekar koncertmestere, — felesége Vass Ágnes, e zene­kar másik koncertmestere. Főiskolai tanárság, filharmó­niai szólistaság, zenekar, család — rengeteg szál fűzi Gyermán Istvánt immár Pécs­hez, mégis, amíg lakásprob­lémájának rendezésében nem kap hathatós segítséget, nem érezheti magát igazán pécsi­nek. Amikor e sorok készül­nek, éppen Mozart A-dúr he­gedűversenyének komlói és szigetvári előadására készül, ugyanolyan lelkesedéssel és alapossággal, ahogy Bartók Szólószonátájának finnországi bemutatóját készítette elő. Szesztay Zsolt Páva-körben voltam az este Tisztán, ahogy a forrás... * Egy kis baranyai faluban üj népdal született. Nem változat, nem feldolgo­zás, nem lekottázott dalocska, hanem népdal, A szó eredeti értelmében. A táncdal, a műdal-nóta, a tilta­kozó dal, a pal-beat, vagy a népdal­szerű „folk-bea't” ma sem ritka. Szer­zőjét azonban ismerjük. A zene- es szövegíró nevét kiemelve hozzák a műsorok. Dalukat lejegyzik, kiadják, lemezre veszik terjesztik. De szájha­gyományra utalva — íratlanul — nép­dalt alkotni 1973-ban? Tizen — túl a hatvanon Belvárdgyulára indultam a Pávo- körhöz, amely a nyáron alakult meg. Húsz-harminc tagú éneklő csoportra számítottam, amilyen — örömünkre — jó néhány működik ma mór Baranyá­ban is. Itt ért az első meglepetés. özv. Szabó Sándorné — Julis néni - fehér falú kis házában gyűlik össze min­den hétfőn este tíz fejkendős „bévár- di” asszony — mindannyian túl a hat­vanon — énekelni, dalolgatni. Vala­hogy nem áll rá a kezem, hogy tíz »öregasszony” ... Szemük fiatalos-: vidám, akár a szívükből csendülő népi dallamok. Körbeülik a tisztaszoba nagyasztalát Kérges tenyerük egy­másra simulva pihen a ropogós kar- tonkötényen, álluk alatt a kendőt megoldják, mert a csikótűzhelyben ugyancsak vidáman pattog a tűz, szerteárad a meleg. Nézem őket, visszamosolyognak. Becsöppentem, és fűzzük a szót, mintha ki tudja mióta ismernénk egy­mást. Valaki éppen a színházról be­szél: „A bolond lányt” említi: — rádió­ban hallották a minap. Igen. hallot­ták, a többiek is. öregasszonynak rá­dió a szórakozása, sokszor a társa is... özv. Szabó Sándorné is magá­ban él, meg sokan mások is. Szegény Dómján Edit, micsoda színész volt, de nagy kár értei.... - sóhajtják elcsöndesedve. azután szóba / kerül a „Víg özvegy”: jó lenne látni — most lesz Pécsett a premier. így mondják: premier, a világ leg­természetesebb szóhasználatával, csakúgy, mint a rádió- vagy tv-mű sorok más egyéb szakkifejezéseit Emlékidéző— népdalídéző Ez a Páva-kör meg úgy lett, hogy a felhívás hatására özv. Király Són dorné tavaly fölkereste a Kovács An- dornet: — Kérdem, olvastad-e? Hát mink miért ne tudnánk régi népdalokat? Amiket, lánykorunkban együtt énekel tünk. így aztán elkezdtük próbálgat­ni, először csak egy páran, azután lettünk tizen is itt, a Juli? szobájá­ban. Sorra eszébe jutott egyiknek is. másiknak Is, amit valaha karikába’, mezőn, foszlóskor, meg a fonóban énekeltünk. Hej, sok minden eszünk­be jutott! össze is gyűlt vagy 50—60. Szóltunk a Fischer Esztikének, aki Olaszban pedagógus. Elhozta a mag­nóját, és fölvette a szalagra mindet. A Fábián János népdalénekes meg ­oki idevalósi - segített válogatni: me­lyik az igazi népdal. Nehéz volt ár?», én voltam á „karmester”. Be is in­tettem, így nil... Két mutató ujját előre lendíti, ma­tatja. Jóízű kacagás nyugtázza a hely­zetet és a mozdulat humorát, s a figyelem máris Kovács Lajosra terelő­dik, aki a Hőerőmű nyugdíjasa. Hí él a faluban, őt kérték fel o kör­vezetői feladatra. Vállalta. Fészke! bennem a kíváncsiság: ho­gyan is volt azzal a foszlóssal, meg fonóval, meg karikával? — Hétköznap „kísestére” merítünk, öten-hatan lányok — etetés után. vacsora előtt — végig oz úton, „ban­dában” énekelgettünk. Odajöttek a fiúk is. Harangszóra aztán ki-ld hazo- indult... ünnepen, ha abbahagyta a zene a kocsmában, a lányok karikába álltak táncolni. Vagy ünnep délután az „utcára" indultunk — a patak mel­letti részt hívtuk így — és körben to­tón coltuk a gyepet Kovács Lajos bátyám nézegeti már a kis noteszét. Oda vannak beírva a dalok címei. Mert hót végtére azért jöttem: hallani a dalukat. S miközben nekifohászkodnak, a háziasszony té- rül-fordul és egy nagy tál disznótorost, mellé jóféle itteni fizlinget helyez elém. Tessék, fogyasszam. Biztatnak mind a tizenegyen rámkacsintva —: „zenével drágább lesz ..—: jó­étvágyat! Új változat: új érték A kis szoba megtelik friss, üde nép­dalokkal, Feízes ritmusú katonadalok, alighanem még az első világháború­ból, meg a „bévárdi bíró” viselt dol­gairól. Nagy kujon lehetett a falu tisztségviselője, kettőt is eldalolnak róla, meg a lányokról, menyecskékről, kiskapuról, szoknyáról. miegyébről. Míg azután valahogy szóba kerül az est meglepetése. Nem annak szán­ják, de nekem mégis B> — Hát, szávai ha fi gátjuk Is a rődió- ban, daloljuk is a népdalokat, az­után egyszercsak kialakul valami új is... — Hogyhogy új? — Hát a Lidi, a Király Lfdía éne­kelt egy újat is. A fonásról. Mert lánykorunkban itt minden háznál fon­ta k-szóttek. Aki nem értett hozzá, nem volt becsülete... És erre mindannyian szívesen emlékezünk. Így született ez a népdal is. Az első két strófát ő ma­ga szerkesztette össze, a harmadikat együtt, mert oz nem ment neki... Éléneklik. Beléfeledkezve hallgatom. Erőteljes, igazi népi hangvételű: tisz­ta, szép, együtthangzó az énekük. Olyan stílus ez, amit így, eredetiben csak a született népi énekes tud, amit a legműveltebb hangú művész is csak utánozni képes. Hallgatom Lidi néni dalát a fonásról, fiatal em­lékeikről, játékos örömeikről meg a szövésről. A dallamanyag ismerős, a „Khtápéba két úton kell bemenni" kezdetű ismert népdalra emlékeztet, ám a sorvégek daltámfordulata vala­mi érdekes, sajátos jelleget kölcsö­nöz a dalnak. Szövege (sédig teljesen más tartalmú, tehát nem „variál»”. Lidi néni a kottát nem ismeri, a szö­veget sem írta le, úgy tanulták meg együtt De hát mégis, hogy született ez a dal, hogyan csinálta? — Magamban összeszedtem és a dallamot rágondoltam. Azt is csak úgy magamban... — De hol, mikor? — Otthon, este, az ágyban, mikor mór csönd volt Csak utoljára, az a szövőszék, az nem akart menni. Azt együtt csináltuk az asszonyokkal,.. Népdal született Itthon, Pécsett megkérdeztem a szakembert. Várnai Ferencet. Ezt vá­laszolta : — Mindenképpen: népdal. Igaz, úgy tanítjuk o népdal szerzője ismeretlen, azaz maga a nép. De nem arról van szó, hogy keletkezése idején egy-egy nótafa nem volt, nem lehetett ismert személy. Itt sajátos esetről van szó. Improvizálni már hallottam dalkőzlő- től, de az más. Itt népdal született, méghozzá érdekes, a dallamok végén „felugró” kvinttel. Vagyis: a népdal ma is megújulhat; a nép egy ismert, szinte elkoptatott dallamot, — tehát a hagyományos gnyagot — ma is ké­pes variálni. És n^kem ez az új job­ban tetszik az alapdallamnál, a „Kis- tápénál..." is A népdal a nép érzelmeit, örömét, bánatát fejezi ki ösztönösen. Egy zár­tabb közösségben éneklik, úgy indul el, tisztán, ahogy a forrás ... WaBinger Endre ij -±- l----------L-J___ í -------------^----------­- J__J__ 1 T“ * r í ■ --------v----------­­-3 * * # -J- -J­* -i. .i * ■ Krs -iot pt -b*. tó ú - te* ktU bcmXM. - tu, fm é tZmtk ts • ii-tu % At W » 4m.< A Szeged vidéki ajopdatlam és a belvárdgyuloi daflatnvanám Beszélik, hogy.., ...azért lett öngyilkos A szabálytalanul szép színésznő öngyilkossága voltaképpen közügy lett Legalábbis aban az értelem­ben, hogy városon’és falun egy­aránt beszédtéma volt És bár ha­lála óta már hetek teltek el, a szomorú eset olykor-olykor még mindig szóbakerül. Sokan nem tudnak napirendre térni afölött, hogy miért tette, hiszen sikeres, or­szágosan ismert ember volt kifeje­zetten jó anyagi körülmények kö­zött élt, ahogyan mondani szokás, megvolt mindene. Mások tudni vé­lik, hogy bár a népszerűség ref­lektorfényében élt a színház, a rádió és a televízió révén milliók személyes ismerősévé vált magán­életében mégis egyedül volt És a magányt nem tudta elviselni, »ré­gül is ezért lett öngyilkos. A nekrológokból Is valami ilyesmit lehetett kiolvasni. Volt amelyikből önvádat is, hogy egyikünknek sem jutott eszébe karácsonykor föltár­csázni, elbeszélgetni vele, talán visszatartottuk volna a jóvátehetet­len cselekedettőL Talán, hátha. Ezt már utólag nem lehet megálla­pítani, tekintve, hogy nem történt meg, elmaradt a telefonálás. Ellenben erről az esetről más vo­natkozásban eszembe jut a telefon. Magyarország évek óta listaveze­tő az öngyilkosság világstatisztiká­jában. A lakosság számához viszo­nyítva nálunk választják legtöbben az önkéntes halált. Évente több, mint háromezren halnak meg így. És ehhez még hozzá kel számíta­ni húsz-huszonkétezer öngyilkossá­gi kísérletet Ez az igazi közügy, amelyről azonban alig beszélünk és főleg keveset a lehetséges meg­előzésért, Az orvosok, s főként a pszichiá­terek a megmondhatói, hogy az öngyilkosságok és kísérletek jóré­szében több ok játszik közre, de ezek között az egyik majdnem min­dig megtalálható. Ez a magányos­ság, az egyedüllét az emberi kap­csolatok elvesztése. Ha ez így »ran, ekkor nyilvánvaló, hogy az ön­gyilkosságok megelőzéséért a köz­vetlen környezetben élők tehetnek o legtöbbet A család, oz iskola — mert különben aggasztó a 1Ő-19 évesek öngyilkossági aranysze­me — e munkahely, a baráti kör, ha van, egyszóval a szőkébb kö­zösség. Hogy miképpen, arról le­hetne vitatkozni Illetőleg legalább vitatkozni kellene, de jobbára még azt sem tesszük. Legfeljebb utó­lag, amikor már késő, és akkor már csak az marad, hogy megtár­gyaljuk a szerencsétlen miért tette azt, amit tett Pedig — és ez szin­tén orvosok, pszichiáterek vélemé­nye — az öngyilkosjelöltelc az ese­tek többségében valamilyen for­mában rendszerint elárulják isme­rőseiknek, barátaiknak, hogy mire készülnék, ha nem is nevén ne­vezve a dolgot Eszerint nem figyelünk eléggé egymásra, többet kellene törőd­nünk mások sorsával? Feltehető­leg ez a helyzet, de hogy mekkora ez a közöny, és milyen tényezők­nek tulajdonítható, az olyan ok­nyomozást igényelne, amely sok­szorosan túlhaladja egy ilyen jegy­zet kereteit Annyi azonban btw­nyos, hogy bár az öngyilkosság lé­nyegét tekintve egyéni tragédia, aggasztó gyakorisága miatt mégis társadalmi jelenség, amelynek visszaszorításáért intézményesen is küzdeni kell A lehetséges és szükséges mód­szerek közül maradjunk ezúttal csak a telefonnál. Gergely Mihály, a „Röpirat az öngyilkosságról” cí­mű felkavaró tanulmánykötet szer­zője a sajnálatosan alacsony pél­dányszámban kiadott művében egyebek között idéz az Egészség­ügyi Minisztérium egyik tervezeté­ből, amelyben ez áll: „Egyelőrekí­sérletként a fővárosban, esetleg az ideggondozó intézetek központjá­ban helyes volna megszervezni a ■24 órás állandó psyehíatríai szak- ügyei etet, melyet két psychiater szakorvos látna ei a rendelkezé­sükre álló gépkocsival, elsősorban orvosi hívásra helyszínre is kiszáll­nának és ezzel a psychiatriai be­tegek sürgősségi ellátása lényege­sen javulna. Az öngyilkossági pre- ventio érdekében — melynek ha­zánkban sajnos igen nagy a je­lentősége — a psychiaterek mellé beosztva klinikai psychológust is be lehetne vonni az öngyilkosje- löltek „forró drót” telefonszolgála­tába, amint ezt több országban megteszik. Ezt a szolgaitatást ter­mészetesen megfelelő mental- hygienes szemléletű, széleskörű fel- világosító munkának kell megelőz­nie.” Az Idézet-tervezet több, mint három éve készült Azóta legalább hetvenezren követtek el öngyilkossá­gi kísérletet, s legalább tízezren bele is haltak. Nem tudom, hogy közü­lük hányat sikerült volna egy-egv telefonbeszélgetéssel, vagy annak nyomán személyes kiszállással megmenteni az életnek. Ezt csak találgatni lehet, mert tudomásom szerint ma sincs nálunk ilyen lelki segélyszolgálat amely pedig sok európai nagyvárosban, egyebek közt Prágában és Varsóban Is eredményesen működik. Lehetsé­ges, hogy ezt a különleges szol­gáltatást csakugyan széleskörű fel- világosító munkának kell meg­előznie, ez azonban meglehetősen titokban folyhat mert én például észre sem vettem. A múltkor beszélgettem valaki­vel, aki aggodalmas megjegyzé­semre legyintett, mondván, hogy az öngyilkossági világstatisztiká­ban az első három helyen Magyar- ország, Ausztria és Csehszlovákia áll. Atkos hagyomány, amely száz éve benne van a levegőben. Ne­héz ellene bármit is tenni. Bizonyára nehéz, hallatlanul ne­héz, de magyarázgatással, le- gyintgetésse! semmire sem jutunk. Kevésbé aggasztó társadalmi jelen­ségek ellen fel tudjuk venni és fel is vesszük a harcot Éppen az ön­gyilkossággal szemben volnánk te­hetetlenek? Nem hiszem, hogy nincs más választásunk, mint a beletörődés. A. J. \ A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom