Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-14 / 11. szám
ff73. január II. DUNANTOLI NAPLÓ Hadüzenet az igénytelenségnek Készülnek az új csarnokban a „tévéház" elemei Erb János felvétele Azonos, de nem egyiorms házak Nivódij és jubileum — Új szerkezeti és formai megoldásokon dolgoznak a tizenöt éves pécsi panelgyárban Tizenöt éves a pécsi panel- gyár — s ez már-már azt jelenti, hogy aggastyán. 1958 februárjában Pécsett épült meg az ország első panelüzeme, itt szerelték össze az első nagypaneles lakóépületeket, a legutóbbi években épült óriás- házgyárak árnyékában azonban elhalványultak ezek az érdemek. A jubileum előestéjén azonban kénytelen volt a szakma ismét Pécs felé tekinteni: a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat egyik panelháza nyerte el ugyanis az ÉVM múlt évi nívódíját. Minden magyar házgyár többet termel, mint a pécsi — szebbet azonban egyelőre egyik sem produkált A nivódij és a jubileum alkalmából a múlt tapasztalatairól és a jövő lehetőségeiről beszélgettünk Rikker Mihállyal, • BEV műszaki igazgató-helyettesével. — Az első, szobafal nagyságú elemekből összeszerelt épület földszintes volt — s ma is éli. Az első kísérleti többszintes épületet 1960-ban építettük Ugyancsak szobafal nagyságú elemekből, 4.2x4.2 méteres födémekkel. Ennek az épületnek • terveit az Általános Épülettervező Vállalat készítette — a folytatás azonban már minden Vonatkozásban pécsi volt A Pécsi Tervező Vállalat munkatársai — Tillai Ernő és Pálfi Mik- lósné —, készítették a prototípus terveit, mely már ötszintes épület volt: öt illetve három férőhelyes lakásokkal. Azóta tucatnyi terv készült. A változtatások elsődlegesen szerkezeti jellegűek voltak — folyamatosan korszerűsítenünk kellett például a csomóponti megoldásokat —, de sokat változtak az épületeink külső megjelenésükben is. A most nívódíjat nyert Szalai utcai házak mellet mi szívesen dicsekszünk a Szigeti út igényes épületeivel Is. — A pécsi panelgyár működése tizenöt év alatt szinte állandóan korszerűsödött, változott. Mit tart ön a legjelentősebb fejlesztési eredménynek? ■— 1962-ben, tehát négy év- Vel a rajt után, az általunk épített lakásmennyiséq 16 százaléka készült panelból. Tavaly már 100 százalék. A panelgyár kapacitása rövidesen eléri az évi 1600 lakásegységet — s ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a város lakásépítési igényeit maradéktalanul ki tudjuk elégíteni. Jelenleg három különböző csarnokban, sőt a szabadtéren is folyik a termelés. A két Garázst keres bérbe KOZULET, A FŐPÁLYAUDVAR KORNYÉKÉN. Jelentkezés: 11-436-os telefonon, gondnoknál. régebbi csarnokban ez úgynevezett sztend rendszerű, kritál fűtésű teknőkben történik a gyártás, a legújabb — tavaly elkészült —, csarnokban azonban mór görgősoron mozgó fémtálcás technológiával dolgozunk. Ez a technológia lehetővé teszi a minőség további javítását, tökéletes felületek kialakítását Egy évtizeddel ezelőtt a paneltörés volt a legnagyobb gondunk. Ma alig van ilyen. Nagy gond volt a festés, színezés is. Először minden épületet körül kellett állványoznunk, aztán jött a műkővakolat most pedig a panelgyári, helyszíni színezés. A házgyári épületek túlnyomó többsége a világon mindenütt az úgynevezett mosott homlokzatai készül. Ez szürke, riasztó. A színes plro- gránit burkolást először mi alkalmaztuk — i úgy tűnik sikerrel ... — Ez így Igaz, Nem kenn« teljes azonban a kép, ha nem tennénk hozzá: olyan tervezői elképzelések Is voltak, melyek az önök ellenállásán buktak meg. ■— Nem vagyunk az egyhangúság hívei, ami csúnya, az nekünk sem tetszik. De miután gyárszerű lakásépítésről van szó, minden épület nem lehet más. A mi lakásaink olyanok, mint a konfekciós öltöny, legfeljebb a magasabb igényeknek megfelelően kisebb-nagyobb után- igazításokról lehet szó. Egy-egy típus azonos lakásokat jelent — legalábbis ami a szerkezeti megoldásokat illeti, mert a külső megjelenést valóban lehet variálni. A lényeg azonban az, hogy nekünk zömmel ugyanazokból a panelokból kell építkeznünk 1— s ez ellen a jövőben sem tehetünk sokat. — A Szalai utcai ikrek ruhája tehát tulajdonképpen ilyen utána-igazitott ruha.,. — Igen, ünneplés ruha, hisz városközpontról van szó — És mibe került ez az utána-igazitás? — Lakásonként úgy tízezer forint, — Ez sok vagy kevés? Erre a kérdésre talán a beruházó tudna válaszolni. Az én véleményem az, hogy exponált helyeken nem szabad görcsösen ragaszkodni a költség- normákhoz, hisz ezek az épületek negyven-ötven év múlva is állnak, s akkor már egészen mások lesznek a normák. — Mi a kivitelezők véleménye a most épülő kertvárosi lakótelepről? — Az ezzel kapcsolatos tervező munka, illetve a panelgyári fejlesztés három szakaszban valósult meg. Először elkészült egy tervsorozat 6 méteres, nagy fesztávú lakás-családokra. Ezek többnyire függőfolyosós és belső folyosós, sorolt elrendezésű épületek voltak. A tervek az időközben felmerült gyártási és szerelési nehézségek miatt nem valósulhattak meg. A második elképzelés már reálisabb volt: 2.4 és 3.6 méter fesztávú, haránt traktusos, sorolt rendszerű épületekről lett volna sió — a magas beruházási költségek miatt azonban ettől a tervtől is el kellet állni. Most már sürgetett az idő. Az eddig épített és variált típusok átdolgozására került tehát sor. — A modern lakás egyre több ember számára jelent belső variálhatóságot. Megoldható-e ez a pécsi panelgyárra alapozva? — Technikailag igen, készültek is ezzel kapcsolatban tervek, egyelőre azonban rendkívül drágák lennének ezek a lakások, hisz a variálhatóság alapja a beépített bútor. — A kertvárosi tv-ház alapjait alagútzsalus technológiával építették. Mit jelent ez szakmai szempontból? — A hagyományos Malus technikával készülő lábazatok már-már elviselhetetlenül munkaigényesek. A PEVA alagútzsalus rendszer meggyorsítja ezt a munkát, embereket szabadít fel, s lehetővé teszi, hogy a földszint egyúttal fogadószint, azaz építészeti lábazat legyen, mely egyúttal lakások kialakítására is alkalmas, • Ez tehát az idei év újdonsága. Es mit ígérnek az elkövetkezendő évek? — Jövőre rendszeressé tesz- zük a nyílászáró szerkezetek panelgyári helyszíni szerelését A falakat a jövő év közepétől mázolt, üvegezett ajtókkal, ablakokkal kívánjuk a szerelés helyére szállítani. Folytatódik a csomópontok korszerűsítése is. Keressük azokat az új módszereket és anyagokat, melyekkel korszerűbb, időtálíóbb padló- burkolatot tudunk biztosítani. S ami a legnagyobb jelentőségű fejlesztés lesz talán: a panelgyárban készre szereljük a fürdőszobákat, s komplettírozva emeljük be végleges helyükre. Békés Sándor Hányas lába van a villanyszerelőnek? — Félmillió fogyasztó áramszámlái» Ember tervez, számítógép végez A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat pécsi számító központjában az NDK-bói rendelt számítógépről, a Robotron 21-ről mindenki felsőfokban beszél, Ez a gép tud. Két év alatt alaposan felkészültek a számítógép fogadására, rengeteg témát előkészítettek és „üresen" is gyakorlatoztak. Közben a vállalat létrehozott egy központi adminisztrációt és ezt „ráültették” az elektronikára. A számítóközpontba fut be minden adat és minden innen megy ki. Tekintsünk be ebbe a világba. Az emberről a munkahelyén mindenféle nyilvántartást vezetnek. Erre jók a különféle osztályok. De minek annyi dosszié? Á DÉDÁSZ számítóközpontjában a központi adminisztráció segítségévei létrehoztak egy személyi nyilvántartási rendszert. Ha valaki belép a vállalathoz, adatlapot töltenek ki róla, erre a lapra az égvilágon minden felkerül, még az is, hogy az embernek hányas a lába és mikor tett biztonsági vizsgát. A számítógép, ahogyan peregnek a hónapok és érkeznek a bizonylatok, rendszeresen jelzi: a raktárnak hány munkaruhát és cipőt kell beszereznie, mert lejárt a kihordási idő: hány villanyszerelőnek kell ismét biztonsági vizsgát tennie, és így tovább. Adatbank ez, ahonnan mindenre választ kérhetünk. A számítógép dobja ki havonta a bércédulákat is. A pénztárosnak semmi gondja, a gép még ezt is kiszámítja, milyen címletekben — apróban és százasokban — hozzák ki a bankból a pénzt, hogy a béreket ki lehessen fizetni. A gép mondja, rendelj! A DÉDÁSZ óriási vonalat, négy megyében hárommilliár- dos eszközállománnyal dolgozik. Az eszközök állandóan kopnak, ki kell cserélni őket. fejleszteni Is kell. Egy ilyen óriási terület anyag- és eszköz- gazdálkodását — ránézésre is — borzasztó nehéz összehangolni. Maradjunk csak egy egyszerű oszlop-példánál. A termelőnél akkor tudok alacsonyabb árat elérni, ha nagy tételben rendelek, s akkor a legkisebb a költségem, ha az oszlopokat nem kell ide-oda szállítgatnom és raktároznom, hanem egyenesen a helyszínre Irányíthatom és azonnal beépítem. Kézi nyilvántartással ezt lehetetlen megoldani. A számítógép az adatok birtokában az utolsó szögig kiszámolja, miből mennyit rendeljen □ vállalat és hogy ebből mennyit keil mondjuk Szigetvárra vagy Siófokra szállítani. Ésszerűbb így? Sokkal. És olcsóbb. Ez pedig nem mindegy, mert az elektromos áramnak fix ára van, minden költségnövekedést az árnak kell elnyelnie. Számoljunk egy kicsit. A DÉDÁSZ hárommilliárd forintos eszközállománnyal dolgozik. Ha a költségekből egy kis renddel csupán egy százaléknyit fognak meg — „És még akkor sem sokat csináltunk” — mondják a DÉDÁSZ-nál — több milliós megtakarítás az eredmény. Vagy itt vannak a fogyasztók áramszámlái. Félmillió fogyasztójuk van a négy megyében. Óriási szám. Ez is gépen van már. Itt nem is a jelen — 1973— 74 — a felkészülés évei, amikor mindennel tisztába szeretnének jönni — hanem a jövő érdekes. Amikor majd áttérnek az előleg rendszerű számlázásra. Lényege röviden: a fogyasztó — tapasztalati átlagok alapján — negyedévenként vagy két havonként átalányt fizet. Évente egyszer olvassák csak le a villanyórákat és akkor rendezik a pluszokat és a mínuszokat Nem győzték volna Túlságosan leegyszerűsítve csevegtünk itt a számítógép munkájáról, de körülbelül ez van. Ezek után viszont néhány téveszmét kell eloszlatnunk. Ahány számítógép, annyi féle -a magyar számítógép program árnyoldalát kicsiben Pécs Is magában hordozza. Három számítógépünk van és mind a három más típus. Miért baj ez? Az alkatrészellátási gondokon kívül legfőképpen azért mert a különböző típusú számítógépek egymással nem kapcsolhatók össze, egymással nem helyettesíthetők. A Robotron, ez a típus éppen beillik a KGST országok által létrehozott egységes számítástechnikai rendszerbe. A DÉDÁSZ számítóközpontja 50 millió forintba került Ebből maga a gép 25 millió forint ha ugyanilyet dollárért kellett volna beszerezniük, majdnem a duplájába került volna, s az a gép sem tudna többet A számítóközpontban kilencvenes-! dolgoznak. Jelenleg két műszakban, a későbbiekben éjjel-nappal. Létszámot takarítottak meg? Nem — hanem inkább egycsapásra megállították a létszámnövekedést, amely ahhoz kellett volna, hogy a gazdálkodás szülte óriási adathalmazzal megbirkózhasson a vállalat. Nem, azaz hogy nemcsak adminisztráció létszám megtakarításról van szó, hanem az adminisztrációs munka hatékonyságának növeléséről. Itt persze aggályok szoktak felmerülni: csak ügyviteli tömegmunkákra használják a számítógépekét, holott jobb sorsra érdemesek, sokkal bonyolultabb feladatok megoldására képesek. Nos, láthattuk, egy olyan ügyviteli tömegmunkánól mint az anyag- és eszközgazdálkodás gépre vitele, milyen intézkedések forrásai lehetnek a számítógép által gyorsan hozzáférhető adatok, s hogy ezáltal milyen megtakarítások érhetők el. Vagyis: a számítógép ára gyorsan megtérül! Varázsszer vagy fenyegetés? Miért bizonygatjuk ezt? Mert Nyugaton egyre szaporodik a szkeptikusok kórusa, akik így válaszolnak a „Varázsszer vagy fenyegetés a számítógép?'* maguk feltette kérdésre: a számítógép szónak egyes vezetők mitikus és presztízs jelentősé, get tulajdonítanak, a számítógép alkalmazása, talán nem is mindig gazdaságos. Ne feledjük azonban el, hogy náluk « számítógépek előtt is meglehetősen magas szervezettségű volt a munka. Nekünk viszont épp elég ballasztunk van, amitől meg kell szabadulnunk, s a számítógépekkel gyorsan és jé eredményeket érhetünk el, a gazdasági és műszaki területeken egyaránt Varázsszer? As háti A DÉDÁSZ-nál már tucatnyi újabb témán dolgoznak, Miklésvári Zoltán Új 150 személyes repOlőgépek Három TU-154-est vásárolt a HALÉV Az IKARUS Székesfehérvári Gyáregységében megkezdték az úgy nevezett „200" panorámaciK'ekos autóbuszok gyártását. 1973 ban mintegy 2100 darab gördül le a gyártószalagról. „örömömre szolgél, hogy a Magyar Légiforgalmi Vállalat olyan korszerű sugárhajtású repülőgépeket kap, amely nemzetközi versenyképességét is növeli" — mondotta Ivón Harcseo- ko az „AviaexportT szovjet külkereskedelmi egyesülés elnöke abból az alkalomból, hogy a MALÉV az eddigi legnagyobb összegű szerződés keretében három TU—154-es típusú utas- szállító gépet vásárolt a Szovjetuniótól. Harcsenko elismeréssel méltatta a MALÉV repülőszemélyzetének és földi személyzetének szakmai felkészültségét és kifejezte reményét, hogy a vállalat pilótái és szerelői sikerrel megbirkóznak az új, igényesebb feladattal. Hazánk Harcsenko szerint a harmadik külföldi ország, amely rövid időn beiül megvásárolta az újtípusú szovjet középhatósugarú utasszállító gépet. Eddig nyolc ilyen gépet vásárolt az egyiptomi légiforgalmi társaság, hármat a bolgár légitársaság. Tárgyalások vannak folyamatban Irakkal, Indiával és más országokkal is a TU-154-esek eladásáról. Lénárt György a MALÉV vezérigazgatója, aki a húszmillió rubel értékű üzletkötés aláírására érkezett a szovjet fővárosba, a sajtó képviselőinek elmondta, hogy mire az újonnan vásárolt szovjet utasszállító gépek szeptemberben leszállításra kerülnek, a Szovjetunióban már befejezik a gép kezelőszemélyzetének kiképzését. Az új gépek ezután próbautakat tesznek, majd 1974 nyarától forgalomba -Mítják őket először a Buda- zst— Moszkva járaton, majd a nyugati vonalakor* is. A MALÉV vezérigazgatója a 150 férőhelyes szovjet utasszállító gép jellemzésére elmondotta, hogy annak képességei a szakemberek szerint a Boeing— 727-tel és a Trident-tel azonos értékűek, ami rendkívül lényeges szempont a MALÉV versenyképességének fokozásq szempontjából, különösen a nyugat-európai légijáratokon. Minthogy a MALÉV egyelőre kevés tapasztalattal rendelkezik sugárhajtású gépek kezelésében, a TU-154-esek folyamatos karbantartását, közép- és nagyjavf. tási munkálatait a Szovjetunió vállalta. A karbantartási költségek a pótalkatrész-szállítás és a pilótakiképzés költségeivel együtt a vételárban foglaltat, nak. négyszáz forintot vihetnek magukkal a külföldre utazik A pénzügyminiszter rendelet« értelmében az utazási forgalom, ban a devizahatóság engedély« nélkül ezentúl személyenként az eddigi 200 forint helyett legfeljebb 400 forintot szabad az ország területére behozni, vagy külföldre kivinni. A határszéli forgalomban a kivihető vagy behozható összeg esetenként 50 forintig terjedhet, de a behozott vagy kivitt belföldi pénz együttes értéke a határszéli forgalomban személyenként egy hónap alatt nem haladhatja túl a 200 forintot. A rendelet 1973. január 1-én lépett hatályba.
