Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-13 / 10. szám

6 DUNANTOtl NAPLÓ T973. IcmnÄr flfc PÓDIUM Glavari Hanna. Hoinap, va­sárnap este 7 órakor lép be Lehár Ferenc: Víg özvegy című Téli munkák a kertben operettjének címszerepébe Cseh Mária, a' Pécsi Nemzeti Színházban. (Képünkön.) * Benyovszki, A mogyar és a szlovák televízió közös munkája­képpen tizenhárom részes tv-film készül Benyovszki Móric életé­ről, s ebben az egyik főszerepet Bujtor István alakítja * Békéscsaba. Németh Aliz, a Pécsi Nemzeti Színház opera- énekesnője január 21-én Békés­csabán ad hangversenyt Nyugdíjasházak Magyarországon A budafoki kísérleti lakótele­pen építették fel hazánkban az első nyugdíjasházat, amely egyszobás, fürdőszobás, főző le­hetőséggel ellátott garzonlaká­sokból áll, megfelelő szolgál­tatásokkal (ebéd, takarítás, mo­sás, stb.). Ha az idős lakók magányt kívánnak, visszavonul­hatnak kényelmesen berende­zett lakásukba, ha társaságot óhajtanak, a nyugdíjasház több ízléses, kulturáltan beren­dezett társas helyiségében be­szélgethetnek, kézimunkázhat­nak, rádiózhatnak, tévézhetnek, sakkozhatnak, kártyázhatnak. A huszonhat lakásos kísérleti épü­letet Spiró Éva, a Lakóépület- tervező Vállalat építésze tervez­te. A Fővárosi Tanács olyan határozatot hozott, hogy a jö­vőben minden budapesti lakó­telepen egy-egy nyugdíjashá­zat kell felépíteni. Újhelyi Jenő, a Lakóterv építésze tervezi a Kelenföldi Lakótelepen épülő nyugdíjashózat. Ebben már 50 garzonlakóst biztosítanak a nyugdíjasok számára. A tervek szerint egy-egy nyugdíjasház épül Zuglóban, és Újpalotán is, sőt az ötéves tervidőszak alatt Tatabánya nyugdíjas bá­nyászai számára is felépül egy nyugdíjasház. Idős fák, cserjék át ültetése Különböző befolyásoló ténye zők hatására a kert gazdája néha arra kényszerül, hogy gondosan ápolt kertjének félt ve őrzött fáiból, cserjéibe örökzöld állományából a meg változott körülmények folytar (főleg építkezés, a kert átren dezése, vagy az állomány be- sűrűsödése esetén) egy-egy példányt átültessen. A két-há- rom éves, esetleg ötéves fák áttelepítése különösebb gondot nem okoz, az átültetéssel já ó j megrázkódtatást jól elviselik, azonban a korosabb, öt év te letti fák átültetése nagyobb kö­rültekintést igényel. A szakma' tanácsok betartása esetén a vállalkozó próbálkozását siker koronázza. Átültetni csak egészséges, se rülésmentes, küllemileg kifogás­talan fát érdemes. Az átülte j tésre legalkalmasabb időszak a téli nyugalmi állapot. Ebben az időszakban az élettevékenyseg minimális és a fa a számára durva, erőszakos beavatkozást jobban átvészeli. A fa számára az életet az aktív felszívó haj­szálgyökerek jelentik. A hajszál- gyökérzetnek a talajjal szoros kapcsolatban kell lennie, ugyanis a finomabb gyökér­végződések a gyökérszőrökkel veszik fel a talajszemcsékhez tapadva a tápoldatot. Ezért az idősebb fákat földlabdával kell átültetni. A gyökerek (természetesen fajtától függően) nagyobb ré­átmérőjű földiabda) ültethető át. Az átültetéshez speciális ki­emelő szerkezet szükséges. Ilyen korú fa átültetése költséges vál­lalkozás és csak szakvállalat bevonásával érdemes hozzákez­deni. Az álültetést előkészítő keze­léssel és előkészítő kezelés nél­kül is végezhetjük. Előkészítő kezelés alatt azt kell érteni, hogy a fát az átültetést meg­előzően 1—2 esetleg 3 évvel körülárkoljuk a kiemelésre ke­rülő földlabda határvonalán, a gyökérzetet elvágjuk és az árokba tápdús földet teszünk. Az előkészítés éveiben gondo­san öntözzük. Ez alatt qz 'dő alatt az elvágott gyökérvégeken hajszálgyökerek fejlődnek és a fa az átültetést könnyebben ki­heveri. Az esetek nagy részében az előkészítésre nincsen idő. Eb­ben az esetben az előkészítés nélküli átültetés jöhet számí­tásba, amikor nagyobb föld­labdával kell az átültetést esz­sze oldalirányba terjed és csak kisebb hányada hatol lefelé. 5—6 éves fák gyökerei 3—6 m átmérőjű körben helyezkednek el. A gyökérzet zöme 40—80 ern­es körzeten belül található. A földlabdás átültetés esetén a gyökérzet 20—25 százalékát ve­szíti el a fa. 8—75 éves fák gyökérzetének zöme a fa tör­zsétől távolabb 60—120 cm-es körzetben található. Kiemelés esetén a gyökérveszteség már 25—40% lehet. A felfelé hatoló gyökerek mélységi kiterjedése 80—100 cm. 75 év feletti fák felszívó gyökérzónája igen távol von a törzstől, így csak nagy­méretű földlabdákkal (2—2,5 ra közölni. Kisméretű földlabda esetén a gyökérzet erős meg­kurtítása miatt a fa könnyen elpusztulhat, túlzott nagy föld­labda pedig körülményesebben mozgatható. Földlabda nagysága a fa 1 m magasan mért törzsátmérő­jének 10—12-szerese legyen, te­hát pl. 6 cm törzsátmérő ese­tén 60—72 cm között lehet a földlabda szélessége. Földlabdo magassága és formája: a ma­gassága a szélességének leg­alább 2/3-a legyen. Legkedve­zőbb földlabda forma a kör­keresztmetszet lefelé keskenye- dően (kónuszosán). Az ilyen alakú földlabda összetartása. Mi teszi időszerűvé az „öregségi problémákat“? Az utóbbi években sajtóban, rádióban, televízióban egyre gyakrabban esik szó az idő­sebb korosztályok különböző anyagi, erkölcsi és társadalmi problémáiról. Ugyanakkor a tudományos világ ebben az év­ben Kijevben, Dubrovnikban és Strasbourgban nemzetközi szo- ciálgerontológiai kongresszuso­kon foglalkozott ezekkel a min­denütt gondokat okozó társa­dalompolitikai kérdésekkel. A statisztikai számok dinamikus változása tette nagyon idősze­rűvé az „öregkérdést”. Míg a század elején például Magyar- ország lakosságának alig 6 százaléka lépte túl az 55—60 éves nyugdíjkorhatárt, ez az arányszám már 1950-ig 12 szá­zalékra emelkedett, s az azóta elmúlt húsz esztendő alatt to~ tróbbi ötven százalékkal növe­kedve ma már megközelíti a 17—18 százalékot. Hazánkban 1995-ben — becslések szerint - kereken két és félmillió nyug­díjkorú él majd. Az erőteljes emelkedés főleg a várható át­lagos életkor állandó emelke­désének tulajdonítható. Az 1949-ben meghalt férfiok átlag- életkora 47 év volt, a nőké pe­dig 52 év, 1971-ben az elhuny­tak átlag életkora 63, illetve 68 évre emelkedett. Államunk 1950-ben még csu­pán évi 927 millió forintot for­dított nyugdíjakra. Ez a szám 1960-ban mór 4 milliárd 427 millióra, 1971-ben predig 14 mil­liárd 732 millió forintra emel­kedett, amihez az elmúlt év­ben — lakbérhozzájárulás cí­mén — további 141 millió fo­rintot lehetett hozzászámítani. E nagy állami teher ellenére a nyugdíjasoknak 57,4 százaléka részesül havi ezer forintnál ki­sebb nyugdíjban, míg havi két­ezer forintnál magasabb nyug­díjat az összes nyugdíjasoknak csupán 4,8 százaléka élvez. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetek nyugdíjasai, akiknek többsége háztáji földet is ke­zelhet, kisebb járadékban ré­szesül. Közülük 77,3 százalék­nak van 600 forintnál kisebb járadéka, 17,2 százalékuk nyugdíja van 700 és 1000 forint között és csupán 5,5 százalék kap havi 1000 forintnál maga­sabb nyugdíjat. Komoly problémát okoz a magányos öregek helyzete. Ezek gondozása részben társa­dalmi feladat. Ezért rendeztek be az ország számos helységé­ben napközi otthonokat öregek számára és hivatásos gondozó­nők mellett társadalmi aktivis­ták is felkeresik lakásukon a gondozásra szoruló magányos öregeket. mozgatása a legkedvezőbb, de merev körbezsaluzással szögle­tes forma is alkalmazható. Előkészítő kgzelés nélküli át­ültetést végezhetünk fagyiabdá- san vagy földlabda összetartó szerkezettel. A tagylabdás megoldás a legegyszerűbb. A körülásott földlabdát fagyhatásnak tesz- szük ki. Hátránya, hogy idő­járáshoz kötött. A fagyhatáslól a föidlabdán belüli gyökérzet nem károsul. A körülárkoit földlabda —8 —10 C fok hideg­ben 4—6 nap alatt fagy át any- nyira, hogy jól mozgatható. Különösen köves, törmelékes, laza homokos talajból ezzel a módszerrel lehet a fákat a leg­eredményesebben kiemelni. Ha a földlabdát ilyenkor vízzel lo­csoljuk, az összetartó erőt fo­kozhatjuk. A fákat a fagyasztás után kijelölt új helyükre be kell ültetni, hogy gyökérzetük káro­sodást ne szenvedjen. A fát új helyén fagymentes jóminőségű, tápdús földdel ve­gyük körül, úgyszintén a föld­labda alá is ezt kel! tenni. Ter­mészetesen a sérült, roncsolt gyökereket sima metszfelülettel kell visszavágni. Kalla Gábor (Folytatása következik.) Körkép GAZDAGODIK NAGYKANIZSA KÉPZŐMŰVÉSZET! KULTÚRÁJA „Ma Nagykanizsa köztereit tizenhét szobor díszíti, hét nagy­méretű díszfal, hat dombormű és kilenc figura nélküli emlékmű található a városban" — olvas­hattuk a Zalai Hírlap-ban a vá­ros képzőművészeti kultúrájával foglalkozó írásban. Az említett alkotások többsége az elmúlt három-négy évben került a vá­rosba. 1967-ben hozták létre és azóta is állandóan gyarapodik a városi képtár, melyben jelen­leg háromszázhatvanegy képző- művészeti alkotás található, a képtár anyagát különböző kiál­lításokon több mint tizenhárom­ezren tekintették meg. Az utóbbi években a hivatásos művészek működése mellett megélénkült a különböző stúdiók, szakkörök tevékenysége is, a Képcsarnok Vállalat Egry József termében rendezett bemutatókat követően több mint félmillió forint értékű képzőművészeti alkotást vásá­roltak meg — mindezek a lakos­ság érdeklődése növekedésének bizonyítékai. A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy egy vá­ros-esztétikai társadalmi albi­zottságot hoz létre, mely még az előkészítés időszakában fi­gyelemmel kíséri a városrende­zési, építési terveket, a közterü­letek díszítését, véleményével, javaslataival segíti a város képzőművészeti kultúrájának fej­lődését. AZ „ÉV MAGNÓJA" KÉSZÜL KECSKEMÉTEN A Kecskeméten megjelenő Pe­tőfi Népe beszámol arról, hogy 1972- ben ötszáz darabot gyár­tottak az eddig legkisebb mé­retű hazai, hordozható, kazet­tás MK—25-ös magnetofonból, mely az elmúlt év slágere volt éj/ a vevők már szót is kapkod­tak a BRG budapesti mintabolt­jában. Az újdonság kiállta a minőségellenőrzés próbáit és 1973- ban ötvenöt ezret gyárt belőle a kecskeméti magneto­fongyár. Ez a készülék méretét és súlyát tekintve mindössze két­harmada az MK—23-osiwrtk Automatikus szabályozó „ügyel“ a jóminőségű felvételre, saját hangszórója, minden egyéb csatlakozó nélkül mikrofonként is működik. A készülékben je­lentősen megnőtt a műanyag­alkatrészek száma, ez gyorsítja a gyártást és egyben lehetővé teszi az ár csökkentését, mely kétezer forint alatt van, s így több mint ezer forinttal olcsóbb a magyar magnetofonoknál. Tetszetős külsőben hozzák for. galomba, dobozai kék, fehér, piros, barna, szürke és zekid szí­nűek. Az év termeléséből har­mincezret az NDK kereskedel­me máris lekötött. SZABADSTRAND ÉPÜL BALATONMARIAN Elkészült a Balatoni Intéző Bizottság javaslata: hogyan használják fel az idegenforgal mi alapból a Balaton környék fejlesztésére ez évben fordítha­tó 4,2 millió forintot. A tervek szerint a rendelkezésre álló ősz- szegből többek között Balaton- márián és Kenésén szabad­strandot építenek, Földváron, Fonyódon és Bogláron kerti sak- kokat állítanak fel, Szemesen az Anjou-korabeli műemlék« templom környékének rendezé­sét támogatják. 01 KÖNTÖSBEN A KÖZNEVELÉS Januárban megjelent 1. szá­mától kezdve új köntösben, o korábbinál nagyobb formátum­ban, hetente jelenik meg az ofszet eljárással nyomtatott Köznevelés, melynek megnöve­kedett feladatait, jelentőségét llku Pál művelődésügyi minisz­ter a lapnak adott interjújában fogalmazta meg. Az olvasmá­nyos. vonzó külsejű lap első számában többek között Simon István költő: Ahol Petőfi járt cí­mű írását közli, bemutatja egy budapesti egész napos iskola foglalkozásait, folytatja a vitát az osztályzásról, új könyveket ajánl, munkajogi tanácsokat is­mertet. K o*n olytttl ajl rolni A nagy írót, a vájt fülűek íróját, a Sóvári Művelődési Ott­hon vezetője meghívta. Megírta, hogy a műveiről szeretnének vitatkozni vele. A megyei kulturális fősámán kapott egyik nap a Minisztéri­umból egy utasítást, hogy az írót majd kísérjék le Sóvárra. A fősámán szentségeit: — Ki volt az az őrült, aki fel- heccelte?! Épp ő kell oda?! Bepattant egy autóba, ösz- szeszedte oz írót és elindultak. Az ismerkedés után azt mond­ja az író: — Mondja elvtárs, miér ép­pen engem kémek Sóvárra? Azt én is szeretném tudni — gondolta, de ehelyett azt vá­laszolta : — Sóvár már a török időkben is lakott, iparosodó városka. Nagy kultusza van itt a köny­veknek. Szeretik a jó, nehéz irodalmat. Még beszélgettek talamtt a tájról, aztán mégis csak vissza­kerekedett a szó az irodalomra és megkérdi az író: — Az elvtárs olvasta a köny­veimet? Nem olvasta! De ezt nem lő­hetett bevallani. Ezért rögtön meg is sértődött és azt mondta: — Hogy gondolja az elvtórs, hogy épp az ön könyvét ne olvastam volna? — A „Patyolat” című regé­nyemet olvasta? — Egyik kedvenc könyvem! — Mondja, melyik jelenet tet­szett magának igazán? Ami­kor a munkások megostrornol- ták a főkaput, vagy az üveg­gyári jelenet? A fősámán — bár ingoványos talajon csúszkált —- itt se jött zavarba: — Az űvegqyári jelenet! Aki soha nem látott üveggyárat, az is el tudja képzelni. Az a ha­talmas feszültség, ami ebből a jelenetből árad! Az író arca felderült, de a fő­sámán, hogy elkerüljön az ingo- ványról, villámgyorsan a nagy író haragosát kezdte szidni. így értek el Sóvárra. Ott meg­álltak a határőrségnél, ahol ít az író kikászálódott és be­Az írónak s könnyű! ment igazoltatni « határsáv engedélyét — Mit akar kérem? — kér­dezték tőle. — Én vagyok az író! — mondta kissé következetlenül. — Nem baj I — szólt a ható­sági közeg — nincs rajta mit szégyellni I Az írót ebben a pillanatban, kétségkívül rosszkor, elöntötte a közvéleménykutatás vágya, fel­háborodással vegyesen: — Itt irodalmi előadás lesz! Nem hallott róla!? — Doboltak valamit de mi közöm nekem ehhez? — Szörnyű emberek! Ha én tudtam volna, hogy mi vár rám!? — mondta mikor kijött. Hát mi fog még rád várni? — gondolta magában a fősá­mán — meg rám is! — sóhaj­totta lemondóan. Ismerte a köz­séget és rossz előjelek gyö­törték. Beértek a Művelődési Otthon­ba. Négytagú küldöttséq várta őket A fősámán meglepődött. — Hogy-hogy? — morfondí­rozott magában. .— Itt mégis vannak? Bementek a terembe, ahol vagy százötven ember szoron­gott. — Hogy kerültek ezek ide? — hökkent meg. — Csoda, vagy szélhámosság? Az író felkészült a nagy vi­tára, leült, elővette jegyzet- füzetét. — Szeretettel üdvözlőm kiváló Írónkat — kezdte a helyi sámán — végre eljött közénk, hogy műveiről vitatkozzunk! — Kinek van valami kérdése? Süket csend! Á tökéletes egyhangúság a fősómánt nyu­galommal töltötte el. Sejtelmeit igazolva látta. „Bűntanya ez kérem!" — mondta magában! Megindult az egybegyűltek termékeny noszogatása. — Na kedves közönségünk. De emberek! Hisz mindannyian olvastuk nagy írónk műveit! Az írót is furdalta ez a kér­dés. — Van itt: olyan, aki olvasott tőlem valamit? — szólította fel, némileg indignálódva a hallga­tóságot. Erre a válasz csak egy lehetett volna, mint Mikszáth Kálmán korában a követ vá­lasztáskor. — Igen I I I Senki nem ordított. Százötven ember lapított. Most már az tró is megadta magát sorsának. — Hát akkor legjobb, ha fel­olvasunk valamit! Megkérem rá az elvtársat, hogy olvassa fel az üveggyári jelenetet! A fősámán erre az orvtóma- dásra összeroskadt, de rögtön észretért és az író által kezébe nyomott könyvet visszanyomta az író kezébe. — Én régen olvastam mér és egy másik kiadást! Az író csúnyán nézett és megkereste az üveggyári jele­netet. A fősámán most jött csak rá, hogy a könyvnek egyetlen kiadása volt. Az olvasás után megkérdezték a közönséget, hogy szól-e vo- lamit? Szinte természetes volt, hogy senki sem foq hozzászólni, de egyszercsak felpattant az egyik helybéli. Előremeresztette az uj­ját és felorditott! — Vádolom az író elvtársat! Vádolom germanizmussal, gré- cizmussal, latinizmussal! — Erre a támadásra az író kibékült a fő­sámánnal és megkérdezte hal­kan. i— Ez őrült? — Az előjelek szerint! — tár- í ta szét kezét a fősámán. Az író erre nem tehetett mást, mint hogy önkritikát gyakorolt Megígérte, Hogy a jövőben mindezeket a bűnöket úgy el­kerüli, mint a leprát. Szerencséje is volt, mert kü­lönben a helyi őrült megverte volna. Az író azóta sem járt Só­vá ron. Szóróst Káhnétt II

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom