Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-25 / 20. szám
DUNÁNTÚLI NAPlö 1973. január ?5. A Nagy Lajos Gimnázium története (3.) Archigimnázium A ranglista közepén Hódító alumínium A felvilágosodás Hatására a magyar törvényhozásban is mindinkább kifejezésre jut az az elv a XVIII. század első felében, hogy az oktatás, az iskola politikai kérdés, és az állampolgárok nevelése az állam feladata. Kezdték erősebb kritikával illetni az eddigi vezető elveket magába foglaló Ratio Studioru- mot, illetve különösen a francia és a spanyol gyarmatokon működő jezsuiták „államellenes” tevékenysége, a lakosság ..lázi- tása” miatti váddal magát a jezsuita rendet is. Az egyes államokban meginduló jezsuitaellenes harc eredménye a Dominus ac Redemptor noster kezdetű pápai bulla, amely a jezsuita rendet feloszlatja. Pécsett 1773. október 1-én olvassa fel a királyi biztos a rend feloszlatását kimondó bullát, és a Helytartótanács rendeletét, amely a feloszlatott rend vagyonával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza. A jezsuitáknak el kell hagyniok a kollégiumot, csak ruhájukat és könyveiket vihetni magukkal. A RATIO EDUCATIONS Klimó püspök 1774 elején közli a Helytartótanáccsal, hogy a gimnáziumban három volt jezsuita tanft mint világi pap. A tanulók száma ekkor 302. Jelenti a püspök, hogy amennyiben nevelői utánpótlást nem ltop, az iskolát be kell zárnia. A Helytartótanács ekkor a püspököt teszi meg a volt jezsuita iskola gondviselőjévé, aki az egyházmegye papjaival pótolja o tanári létszámot. 1775-ben jelenik meg a Helytartótanács rendelete, amely már jelzi az új állami tanrendszer, a Ratio Educationis elkészítését, illetve kiadását. Közli, hogy a király nyolc tankerületet > állít fel, élükön egy-egy főigazgatóval. A győri és a pécsi tankerület főigazgatójává a király gróf Niczky Kristóf verőcei főispánt, a Tabula Septemvirális (Hétszemélyes Tábla) elnökét nevezi ki. A városi és a községi iskolák (scholae nationales et triviales) egy-egy tanfelügyelő aló kerülnek, akik alá vannak rendelve a tankerületi főigazgatónak. Az iskolák felosztása tekintetében úqy rendelkezik a Helytartótanács, hogy legyen az országban egy egyetem, négy akadémia, minden tankerületben egy „capitale gymnasium” vagy archigimnazium, több nagy és kisgimnázium, a tanítók képzésére a „caDitalis nationalis scholo” és egyéb városi és községi iskolák. A rendelkezés alapján a pécsi gimnázium állami kezelés alatt álló és a volt jezsuita vagyonból szervezett tanulmányi alap által fenntartott iskola lett. Minthogy pedig Pécs tankerületi székhely is volt, az iskola is archigimnáziumi ranqot kapott. 1776Jpan három egyházi és két vilógr tanár tanit benne királyi kinevezés alapján. Az iskola igazqatója Faitser Ferenc kanonok. Az oktatás rendszere hallgatólagosan továbbra is a Ratio Studiorum, mivel ennél jobbat a kortársak adni nem tudnak. A Ratio Studiorum hatályát hivatalosan az 1777. augusztus 22-én kelt udvari rendelet szüntette meg, amely az új tanügyi rendszabályt, a kötelezően életbelépő Ratio Educationist vezeti be. A Ratio Educationis az utilitarizmus szellemét vezeti be a nevelésbe, oktatásba. Ezért a tantárgyak egész nagy rendszere vonul be gimnáziumunkba is. így a hazai történelem, a számtan, a földrajz, a rajz, zene, geometria, gyorsírás, könyvvitel, logika, természetrajz, természet- tan, újságolvasás, magyar szokásjog, magyarországi latinság is megjelenik a gimnáziumi tantárgyak között. Természetesen az előírások oly nagyfokú túlterhelést eredményeztek volna, hogy a gyakorlatba a rendelkezés teljesen soha sem ment át. 1777. október 24-én érkezett Pozsonyból Hersching Dániel volt jezsuita, a pozsonyi gimnázium igazgatója, akit a király a pécsi gimnázium igazgatójává nevezett ki. Hersching nagy lelkesedéssel lát hozzá a Ratio Educationis elvei alapján ar iskola újjászervezéséhez, azonban ebben a munkájában súlyos anyagi és személyi okok akadályozták. Anyagi jellegű probléma volt az iskola helyiségkérdése. A jezsuita rend feloszlatása után a rend székházául is szolgáló épület üresen állt, az iskola a mellette levő nemzeti iskola helyiségében működött. Visszaköltözni a régi épületbe annak rossz állapota miatt nem tudtak. Közben a győri bölcseleti, jogi és teológiai akadémiát is Pécsre helyezik át, és annak céljaira akarják igénybe venni a volt rendház épületét. Emellett az iskola nem rendelkezik mindig megfelelő képzettségű tanárokkal. Hersching mindent megtesz, hogy ezek ellenére az iskola akadálytalanul működjön és ezeknek a problémáknak ne a tanuló ifjúság vallja a kárát. II. JÓZSEF RENDELETE 1784. július 6-án jelenik meg II. József tanügyi rendelete, amely súlyos helyzetbe hozza a magyar oktatásügyet. Elrendeli, hogy az iskolába csak németül írni-olvasni tudó tanulók vehetők fel. Életbelépteti az eddig ismeretlen tandíjfizetési kötelezettséget, amelynek kimondott célja, hoqy csökkentse a normál iskolákból a gimnáziumokba átlépő tanulók számát. A Ratio Studiorum rendelkezésével szemben, amely kimondta, hogy az igazqató „neminem eo, quod iqnobilis sit, aut pauper, exclu- dat”, II. József rendelete kimondja hogy nem nemes származású ifjak a gimnáziumba csak akkor bocsáthatók, ha jeles, polaári szülőktől származók pediq, ha legalább jó előmenetelt tanúsítanak. Hersching 1785-ben lemond. Uqyanekkor távozik a főigazgatói Székből gróf Niczky is. II. József halála után oktatási intézkedéseit is félreteszik, és Udvinácz János, az új igazgató megpróbálja a régi rendszert visszaállítani. Közben azonban az akadémiát súlyos fegyelmi botrányok miatt Győrbe helyezik át, és a főigazgatók nem hajlandók elismerni a pécsi gimnázium magasabb rangját, archigimnázium voltát. 1805. november 4-én érkezik iskolánkba az első híradás a francia hadsereg esetleges támadásáról. A győri főigazgató — Paintner Mihály leszögezi, hogy ő Győrt nem fogja elhagyni, és felhívja a gimnázium igazgatója figyelmét, hogy a tanítást a lehetőségig folytassa. A Helytartótanács 1806. január 14-én közli, hogy az iskolát hadikórházzá alakítják át. Az iskola céljaira az üresen álló dominikánus kolostort jelölik ki. 1806-ban lép életbe a II. Ratio ^Educationis, amely megpróbálja rendezni a II. József rendelkezései következtében beállt fegyelmezetlenségeket. Sok a tennivaló, hisz még állandó tanári kara sincs az iskolának. Amikor 1802-ben visszaállították a II. József áltál betiltott Benedek rendet, kötelességévé tették, hogy 10 gimnázium terhét vegyék át. Felmerül ekkor az is, hogy a pécsi gimnázium is a bencések vezetése alá kerüljön. Űk azonban ennek átvételéről hallani sem akarnak. Közrejátszhatott ehhez az a tény is, hogy a jezsuita rend feloszlatása után a pécsi iskola csak hanyatlott, még épületének állaga is tarthatatlan volt. A CISZTERCITÁK Időközben — 1776-ban — veszik át a cisztercita szerzetesek az egri gimnáziumot, és ekkor indul meg az a folyamat, amely a magyarországi cisztercita szerzeteseket tanító renddé alakította át. Felajánlják ekkor a pécsi iskolát ennek a rendnek. 1813-ban Dréta Antal ciszterci apát személyesen jár Pécsett. Amikor aztán egyesülnek a magyarországi ciszterci apátságok, elhárul az akadály az iskola átvétele elől, és 1814-ben megjelennek az egyesült zirci apátság szerzetesei Pécsett iskolánkban mór eleve azzal a céllal, hogy a Pécsre visszahelyezendő jogakadémia tanári munkáját is ellássák. Ezzel új korszak kezdődik iskolánk történetében. (Df. Rajczi Péter) Tízéves a magyar —szovjet timföld-«és alumíniumegyezmény Az alumínium-felhasználás 1970. évi fejadagja Angliában 8,3 kilógramm volt, Ausztriában 8 kiló, Olaszországban 7,6 kiló — Magyarországon pedig több, mint tíz kiló. A tabella élén az USA állt 20 kilós fejadaggal — Magyarország tehát a ranglista közepén helyezkedett el, alig 1—2 kilós hátránnyal Svédország, NSZK, Kanada, Japán és Ausztrália mögött. Ez a hátrány azóta azonban tovább csökkent, s különösen az export terén értünk el kiemelkedő sikereket. Tavaly már alumínium-késztermékeink közel 25 százalékát exportáltuk — szemben a legfejlettebb nyugat-európai országok 8—10 százalékos export-arányával. 19 vállalat A magyar ezüst kitermelésével és elsődleges feldolgozásával a Magyar Alumíniumipari Tröszt keretében ma már 19 vállalat, illetve intézmény foglalkozik. Ehhez jön az a közel 130 további vállalat, mely a fél- késztermékekből készterméket A Székesfehérvári Könnyűfémmű szélesszalag gyárrészlege felét a tízéves magyar—szovjet egyezmény adatai, illetve eredményei adják. A szerződés aláírására 1962. november 15-én került sor, az együttműködés feltételeinek megteremtése 1963-ban kezdődött, s 1968-ig tartott. A magyar timföld- és a szovjet alumíniumszállítás ebben az évben indult, tehát öt évvel a szerződések aláírását követően. 1968 és 1971 között 200 ezer tonna tömbösített alumíniumot bocsátott a Szovjetunió hazánk ipara rendelkezésére, s ez lehetővé Korszerű sertéskombinát — alumíniumból l állít elő, illetve melyek nagy- mennyiségben használnak fel alumíniumot. Két hatalmas bányavállalat — a bakonyi és a Fejér megyei —, három timföldgyár — az almásfüzítői, a magyaróvári és az ajkai —, három alumíniumkohó — az ajkai, az inotai és a tatabányai —, valamint két könnyűfémmű — a székesfehérvári és a kőbányai —, képezik a magyar alumíniumipar gerincét. A hazai timföldgyártás az ország villamos- energia-termelésének 10—12 százalékát köti le — ezek a számok azonban csak félarcú képet adnak timföld- és alumíniumiparunkról. A kép másik tette, hogy Magyarország az alumínium-felhasználás terén utolérjen és lehagyjon olyan országokat, mint Ausztria, Olaszország és Anglia. A magyar—szovjet alumíniumegyüttműködésnek egyébként voltak előzményei. Hazánk 1951- ben Csehszlovákiával, 1960-ban pedig Lengyelországgal kötött együttműködési szerződést. Csehszlovákiának bauxitot és timföldet szállítunk és műszaki segítséget nyújtunk alumínium- ipara fejlesztéséhez — helyette villamosenergiát kapunk. Len- gyelországnok 80 ezer tonna timföldet szállítunk, s helyette 17 ezer tonna alumíniumot kaEgy leharapott ujj a spirituszban Tizenöt évvel ezelőtt 1958. január 5-én halt meg Kitten- berger Kálmán, Alrika-kutatá, zoológiái gyűjtő. A nagy magyar vadász hat alkalommal kereste fel Afrika keleti részének egyenlítő vidéki részét, és több mint 10 évet töltött vadonjaiban. Több tízezres példányból állá, fajokban is gazdag anyagot gyűjtött. E gyűjtemény, mintegy 300 állatfajt tartalmazott. Az öt legveszélyesebb lőtt vadak (oroszlán, elefánt, kafferbi- valy, leopárd, orrszarvú) száma körülbelüli kettöszázra tehető. A Brassói-havasok szom szédságában Tarangban tani- tóskodott, amikor Bárányos József, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori főpreparátora levélben értesítette az afriaki út lehetőségeiről. 1902. karácsonyán — mint a múzeum megbízottja — elindult első afrikai útjára. Afrikába érve beteg lett és a Mosiig vezető úton is a malária gyötörte. A gyógyulás után megkezdte a madarak és különböző rovarok gyűjtését, és szorgalmasan tanulta a néger nyelveket. Fél évszázaddal később a Váci utcában egy négert kiszváhili nyelven köszöntött, aki az örömtől csaknem a „fehér rokon" nyakába borult. Kittenbergert mint vérbeli vadászt a nagy, veszélyes vadak elejtése is izgatta. Egy alkalommal mocsaras, füves területen, lapulóhelyükről előbb egy nőstény, majd két him oroszlán bújt elő. Gyors lövésekkel mindhármat leteritette. Az egyik támadó hímet az ismételt lövés a vadásztól alig három méterre állította meg rohanásában. Az eredményes vadászatról Kittenberger így irt: „ ... bár egy pillanatra elfogott egy parányi szánalom érzés, mégis büszkén álltam a lotograláló masina elé; mert —hiába! — három oroszlánt egy perc alatt még nemigen lőtt vadászember...” A múzeum vezetői levélben figyelmeztették „nem azért küldték, hogy nagy vadakat lőjön, hanem madár és apróvadák gyűjtésére". Éppen madarászás közben érte egy olyan vadász-kalandja az oroszlánnal, amikor csaknem az életével fizetett. A támadó oroszlán az első lövéstől összeesett, de az ismétlésnél puskája csütörtököt mondott. Az agonizáló fenevad a vadászra ugrott, s az élethalálharcban sikerült puskaagyát a vadállat szájába nyomni, de akkor kezének ujját is átharapta. A szerencsés harc után ezt az ujját, amelyet csak a bőr tartott, levágta, spirituszba tette, s elküldte a múzeumnak. 1956-ban a múzeum állattárában okozott tűzben gyűjteményeinek egy része elpusztult. Ma a Természettudományi Múzeumban megmentett zsákmányai, valamint gazdag tapasztalatait megörökítő művei őrzik Kittenberger Kálmán emlékét. punk vissza. A feldolgozás költségeit timfölddel egyenlítjük ki. 1968-ban 60 ezer tonna timföldet szállítottunk a Szovjetunióba és 30 ezer tonna kohó- sított alumíniumot kaptunk visz- sza. 1970-ben ennek a mennyiségnek pontosan a duplája ment ki, illetve jöt vissza, a felfutás azonban tovább tart. 1975-ben már 240 ezer tonna timföldet szállítunk a Szovjetunióba, amiért 120 ezer tonna alumíniumot kapunk vissza. Ez a hatalmas mennyiségű fém természetesen nemcsak új lehetőségeket, de új feladatokat is jelent. A szer- ződés aláírásával szinte egyidő* ben alakult meg a Magyar Alumíniumipari Tröszt Alkalmazás- technikai Központja, mely a gyártás és a felhasználás között a kapocs szerepét tölti be. Az alumínium évtizedeken át mindenekelőtt színesfém-pótló anyag volt, s csak a legutóbbi években vívta ki teljes egyen, jogúságát. Hazánkban a villamosipar és a járműgyártás a két legjelentősebb hagyományos felhasználó, a jövő azonban a jelek szerint az építőiparé. A könnyűszerkezetes program beláthatatlan távlatokat ígér. És a jelen? A terméklista az alumínium kishajótól az aeroso- los palackokig terjed. Az alumínium kishajók első példányai húsz évvel ezelőtt készültek, s ma már Európa számos országán kívül Afrikában és Ázsiában is népszerűek. Még ennél is nagyobb nemzetközi sikert ért el az alumínium motorkerékpár oldalkocsi, melyből évente 20 ezer darabot gyártunk. A magyar alumíniumedények —- kukták —, a külföldi turisták között évek óta sláger-cikknek számítanak, mintahogy az alumínium szódás szifonokért is ezrek utaztak hozzánk hosszú időn át. A felhasználás lehetőségei szinte korlátlanok. Ezt bizonyítja az alumínium propán-bután palackok sikere is. Ma már több mint 1,5 millió alumínium PB- palack van az országban, s további 300 ezret gyártunk évente. Ilyen nagyságrendű gázpalacküzem ma sehol másutt nincs a világon. Az átütő sikert az Alumíniumárugyár és a Székes- fehérvári Könnyűfémmű együttműködése eredményezte, a palackok alapanyagát képező különleges ötvözetet ugyanis e két vállalat mérnökei fejlesztették ki. Konténerek, házak Jelenleg mintegy 100 ezer tonna alumíniumot dolgoznak fel a hazai üzemek, 1985-re ez a szám a háromszorosára nő. A mind nagyobb lehetőségek ésszerű kihasználását külön célprogram biztosítja, melyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság dolgoztatott ki és hagyott lóvá. Eszerint a villamosipar évi igénye előreláthatóan nem nő tovább, a járműipar igénye mérsékelt ütemben, de tovább emelkedik, az építőipar pedig hatalmas felfutás előtt áll. Az építőipar alumíniuméhsége valamennyi fejlett országban a cement-éhséggel vetekszik. Dunaújvárosban máris gyártanak 12 méteres fesztávolságú épülettartó szerkezeteket — s ez jól érzékelteti a lehetőségeket. Megszületőben van a magyar konténeripar is, s mindez így együtt a magyar ezüst hódító útjának kiteljesedését ígéri. Békés Sándor
