Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-24 / 19. szám

DUNANTOU NAPLÓ 1973. Január 24. DOZDASÄGI ELET Műszaki és közgazdasági propagandahónap Nyolcadszor rendezik meg Pécsett és Baranyában a mű­szaki és közgazdasági propaganda hónapot. Az esemény- sorozatra márciusban kerül sor, és a tervek szerint március 1-én dr. Vályi Péter miniszterelnök-helyettes előadásával indul. A szervezésben az MTESZ mellett részt vesz a Magyar Közgazda- sági Társaság Baranya megyei szervezete is. Ipar és kereskedelem Egyenlő mércével? A jelenleg érvényben lévő közgazdasági szabályozó rendszer alapvetően ipari szemléletű, nem veszi figyelembe a kereskedelmi vállalatok eltérő adottságait, s ez ellentmondásokat szül. Ezzel foglalkozik cikkünk, amelynek szerzője a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem Kihelyezett pécsi Nappali Tagozatának tanár­segéde. A szaksajtó írja A kereskedelem feladata, hogy az árukat a termelés helyéről a fogyasztás, vagy a felhaszná­lás helyére a lehető legrövidebb úton és legkisebb ráfordítással juttassa el. A kereskedelem funkcióját tehát közgazdasági szférában gyakorolja vagyis a vállalati tevékenységet az ér­vényben levő közgazdasági sza­bályozó rendszer befolyásolja. Az ellátásért való felelősség ez­által egy gazdálkodási haté­konysági követelmény-rendszer­rel párosul. A legkedvezőbb vál­lalati magatartást a két követel- J ményrendszer összhangja vált- j hatja csak ki. J Nincs összhang Gazdasági életünk jelenlegi periódusában a kereskedelmi vállalatok magatartását e szük­séges összhang hiánya jellemzi. A különböző fórumokon többször felmerült már a kérdés, hogy az ellátás biztosítása akkor is alapvető feladata-e a kereske­delemnek, ha az eszközeinek gazdasági hatékonyságát ked­vezőtlenül befolyásolja? E cikk keretében nincs lehetőség orra, hogy e kérdéssel megfelelő mélységben foglalkozzunk, ezért csupán vázlatosan, egy szem­pontot kiemelve tárgyaljuk. Az érvényben levő szabályozó rendszer egységes, alapvetően ipari szemléletű, nem veszi fi­gyelembe az alapvető eltérése­ket, nem differenciál szükség­szerűen. Megalkotásánál ez ugyan szempontként szerepelt, és az adott körülmények között pozitív jellemvonása volt. Az el­telt időszak gazdasági fejlődé­se azonban túlhaladott ezen a ponton, és hosszabb távon el­kerülhetetlen a differenciálás, mint ahogy az a forgóeszköz finanszírozási rendszer 1973 ja­nuár elsejével történő módosí­tásával már meg is indult. Az 1971. január 1-től a kereskede­lemben életbe lépett forgóesz­köz finanszírozási rendszer mé­rési metodikájából adódóan ugyanis ellátási problémákhoz vezetett. Az új forgóeszköz fi­nanszírozási rendszer a kiske­reskedelem speciális helyzeté­nek figyelembe vételével ezt a problémát igyekszik megoldani. Kevés a fejlesztési alap A hatékóny vállalati gazdál­kodás egyik fő kérdése a fej­lesztési eszközök képződése és ezek felhasználása. A kereske­delem eszközértékének összeté­tele jelentősen eltér a többi ágazatétól. A kereskedelemben nagyobb súllyal szerepelnek a készletek, kevesebb a gépi be­rendezés, és a saját tulajdonú és üzemeltetésű szállítóeszköz, jelentősek azonban az ingatla­nok és a bérlemények. Fejleszr lésük a belkereskedelem to­vábbi minőségi fejlődésének fel­tétele, amely a társadalmi el­várások — a kereslet — kielé­gítése szempontjából elenged­hetetlen. Alapvetően tehát a társadalmi elvárásoknak való megfelelés a fejlesztési eszkö­zök képzésével és ezen keresz­tül a vállalati gazdálkodás ha­tékonyságával függ össze, ame­lyet az érvényben levő közgaz­dasági szabályozó rendszer ha­tároz még. Mi a helyzet most? A keres­kedelmi vállalatoknál képződő és maradó fejlesztési eszközök és ezek felhasználása nem biz­tosítja azt, hogy a kereskede­lem az áttételeken keresztül megfeleljen a vele szemben tá­masztott társadalmi elvárások­nak. 1970-ben a belkereskede­lem a népgazdaságban előállí­tott társadalmi tiszta termék 19,1 százalékát adta, ugyanakkor a belkereskedelmi vállalatoknál maradó részt — a fejlesztési alapot — illetően a belkereske­delem részesedése már csak 13,6 százalék volt. A belkereskedelem tehát viszonylag kisebb mérték­ben részesedett a tiszta jöve­delem felosztásánál, mint ami­lyen arányban előállitásában részt vett. Vállalati szinten a rendelke­zésre álló fejlesztési lehetőség sok is, kevés is. Kevés a szakmai fejlesztési feladatok egy-egy te­rületre vagy vállalatra jutó megvalósításához, viszont több annál, ami ennek figyelembe vé­telével az egyéb feladatok meg­Két vélemény a vezetői követelményekről Két cikkből idézünk. Az egyik cikk a Hydrocarbon Processing (USA) című lapban, a másik a „Szovjetszkoje goszudarsztvo i pravo"-ban jelent meg. L. J. Weigle: ASPONTENITAS ELMELETE — A vezetőképzés tervszerű módszerével szemben sokan a „spontenitás" hívei. Eszerint a cégeknek nem kell sokat áldoz­niuk a vezetőképzésre. Az „iga­zi” vezető előbb-utóbb úgyis „megmutatja” magát. Csak vár­ni kell türelemmel, és a tehet­ség önmagától kibontakozik. Az élet a legjobb tanítómester, s azok lesznek a legjobb veze­tők, okik a „normális" vállalati tevékenység hétköznapjaiban kovácsolódnak vezetővé. E fel­fogás téves. E „költségkímélő" módszer valójában nagy rejtett költségekkel jár. A spontán fo­lyamat túl lassú. Sok tehetség elkallódnék, mert nem lenne módja kibontakozni: lehetőség és tehetség ugyanis nem min­dig találkozik egymással Az „új” munkakörök 80 százaléka valójában nem új és nem fej­lesztő hatású. Tulajdonképpen «okkal kevesebb vezető „szü­letik", mint amennyit képezni léhet. A nagy cégek vezető- utánpótlásuk problémáit kizáró­lag tervezéssel oldhatják meg. V. I. Remnyev, a Szov/etunió Tudományos Akadémiája AI töm­és Jogtudományi Intézetének tu­dományos főmunkatársa: A „MINDENTUDÁS" NEM MIN­DEN — A vezető egyik meghatá­rozó tulajdonsága abban rej­lik, hogy közgazdasági, jogi, műszaki és mezőgazdasági te­rületen képes legyen támasz­kodni a szakemberek tanácsai­ra, egybehangolva a szakembe­rek álláspontját a megoldandó probléma egészével. Sok eset­ben elegendő, ha a vezető ismeri a kulcsprobléma lénye­gét. A „mindentudás” és „min­denhez értés” követelménye nélkülözi a komoly alapot. A vezetők szakmai differenciálása a jogászokra hárítja azt a fel­adatot, hogy pontosan kidol­gozzák a különböző szintű ve­zetők számára a teljesítendő funkcióknak megfelelően a jel­lemző képesítési mutatókat. Ez aktuális szükségszerűség és a gyakorlat progresszív iránya. oldásához szükséges. Ebben a helyzetben a vállalatok az el­múlt időszakban ezt a képződő fejlesztési alap meghitelezésével hidalták át. Ez azonban oda vezetett, hogy eladósodtak, és a fejlesztési lehetőségek kon- ' centrált előrehozatalával kon­zerválták szakmai, műszaki szín vonalukat. A kereskedelmi vál­lalatoknál maradó fejlesztési eszközök más esetekben szét- forgácsolódtak, felhasználásuk alacsony hatékonyságú volt. A fejlesztési eszközök felhasználá­sa nem biztosította kellő mér­tékben az egységes szakmai fej­lődést, a kereskedelem jelentős minőségi előre lépését. Uj módszerek kellenek A közel jövőben nem számol- J hatunk a szabályozó rendszer j alapvető változtatására, sem a rendelkezésre álló fejlesztési eszközök nagyobb mértékű nö­vekedésére. A társadalmi elvá­rásoknak a kereskedelem a ren­delkezésre álló fejlesztési esz­közök hatékonyabb felhaszná­lásával tud csak eleget tenni. Ez pedig a felhasználás új mód­szereiben és formáiban valósít­ható meg. Célszerűnek látszik egyes területeken koncentrálni a fejlesztési eszközöket és a kereskedelem szakmai technikai fejlődését elősegítő tevékenysé­gekre, a fejlesztésekre újra el­osztani. Ez természetesen csak a területi elv messzemenő figye-. lembe vételével történhet. _ Az eszközök átcsoportosítása megoldható gazdasági társulá­sok és együttes vállalkozások létrehozásával is. Mindkét eset­ben alapelvként azt kell rögzí­tenünk, hogy az eszközök áram­lása, átcsoportosítása növelje a társadalmi munka hatékonysá­gát, a szükséges szakmai fejlő­désen keresztül. A jelen körül­mények között a belkereskede­lem minőségi előrelépésének ezen formái biztosíthatják na­gyobb mértékben oz ellátásért való felelősség és a gazdálko­dási hatékonyság követelmény- rendszerének összhangját. Or. Kamarás Károly Törekvés a munka érdekesebbé tételére A tőkés üzemekbe visszük ol­vasóinkat az U. S. News and • World Report (USA) cikke se­gítségével. A nagy tőkés válla­latoknál, főleg az USA-ban egyre nagyobb lendületet kap az az irányzat, amely érdeke­sebbé és vonzóbbá akarja tenni a munkások számára a munkát; a munkakörök „tartalmasabbá tételével" és „humanizálásával” akarja megoldani a munkaerő­vándorlás okozta problémákat és a beruházásoknál olcsóbb módon fokozni a termelékeny­séget. A cikk erre vonatkozó koncepciókat és konkrét mód­szereket ismertet. érdeklődést A MUNKA IRÁNT Sok kezdeményezés és jelen­ség mutat arra, hogy a vállala­toknál számos területen a vál­tozások korát éljük, és ez mesz- szeható következményekkel jár mind a dolgozókra, mind pedig a vezetőkre. Leegyszerűsítve ar­ról van szó, hogy a monotonná és kiábrándítóvá vált napj mun­ka iránt érdeklődést akarnak ébreszteni és ösztönözni próbál­nak jobb végzésre. Remélik, hogy a munka „emberibbé” té­telével elégedettebbé teszik az alkalmazottakat, és csökken a nagyarányú munkaerővándorlás, amely az utóbbi években sok cégnél súlyos tehertételt jelen­tett. .. Sok vállalatnál számításba veszik a változó életformát, a „taposómalom" iránti gyűlöletet, különösen a fiatalok körében, így például: 1. Új futószalago­kat terveznek, amelyeknél keve­sebb ellenőrt kell beállítani. 2. A vezetési szinttől lefelé hatás­köröket és felelősséget ruház­nak át a dolgozókra. 3. Von­zóbbá teszik a gyári és az iro­dai környezetet. 4. Gyorsabb előléptetési lehetőségeket bizto­sítanak. A most kibontakozó fel- lődés mögött látnunk kell — hangoztatja Jerome M. Rosow volt munkaügyi államtitkár, most a Standard Oil Company (New Jersey) egyik vezetője —, hogy a magasabb képzettségi szint és a társadalmi értékek változása következtében megváltoztak a „fiatalabb dolgozók igényei”, A FUTÓSZALAG ELLEN „Egy kis alkatrészt helyeztem e| egy szerkezetben. Ezt csinál­tam egész nap. robotgépnek éreztem magam. Ötös volt a számom a szerelőszalagon. Úgy éreztem, hogy két másodpercen­ként megjelenik előttem. Gyű­löltem. Egész egyszerűen nem tudtam rászánni magam, hogy munkába menjek. Előfordult, hogy napokra lefeküdtem”. Így emlékezik vjssza Frances Ri­chards asszony korábbi munká­jára a medfieldi Corning Glass Works-nól. Most a teljes szere­lési munkát végzi el egy elek­tródán, sőt még a minőségi pró­bát is. Erről így nyilatkozik: „Emberi lénynek érzem maga­mat, és így is kezelnek. Nem érzek semmiféle túlzott feszült­séget. Tudom, hogy mit kell ten­nem és igyekszem, hogy jól el is végezzem”, A Corning-gyórban tehát tar­talmasabbá teszik a munkások munkakörét. Ezzel világosan meghatározott felelősséget kap­nak, szemben a korábbi egy­szerű, de egyhangúan ismétlődő feladattal. A gyár valamennyi munkása konkrétan felelős és jutalmat kap a sikerért, de fe­lelőssé teszik a kudarcért is. Kis üzletemberekhez is hasonlítják őket. A Corning-gyár első sike­rét egy főzőlapokat összeszerelő futószalaggal kapcsolatban érte el. Hat asszony állította össze a főzőlapokat laboratóriumi használatra. Aztán feladták a futószalag-módszert és minden egyes munkás feladatává tették egy egész főzőlap összeszerelé­sét, s e munkára 30 percet adtak. A munkás ezután ellen­őrizte is a kész lapot. További ellenőrzést nem alkalmaztak. A munkások lehetőséget kap­tak arra, hogy előre megtervez­zék munkájukat és heti célokat valósítsanak meq, továbbá ösz­tönözték őket, hogy dolgozzanak Mutasd meg státus-szimbólumodat, megmondom ki rogyl A felszólítás tel­jesen felesleges, a státus-szimbólum megmutatkozik magától, sót, egyene­sen tolakszik, hiszen azért van, hogy hirdesse gazdájáról, ki vagyok, mi va­gyok. Státus-szimbólum például a szol­gálati gépkocsi. Ha mondjuk Volgával járok, akkor a környezetem fontos em­bernek tart. Ha Mercedes-szel, akkor még fontosabbnak. Bár a Volga ajta­ját a vidéki városkába érkező központi főelőadó jó erősen becsaphatja, amitől aztán reszketni kezdenek a szegény vidéki részleg emberei. Sokféle státus-szimbólum van. Pél­dául dísznövény vagy tárgyaló­sarok az irodában, közvetlen vá­rosi távbeszélő készülék, de — amint a mellékelt ábra mutatja — státus-szimbólum lehet o saját cöcökulcs is. Bár ezeket o szak irodalom már a pótszimbólumok közé sorolja. la. o szakirodalom. A Das Ca­pital irjo, hogy o nyugatnémet gaz­dasági életben egyre terjednek és változatosabbá válnak « státus­szimbólumok. Ezeket a vállalati hierarchián belüli vezetők beosztá­suktól függő mértékben és proto kollszerü pontossággal meghatáro­zott feltételek szerint veszik igény­be. Egyes vállalatokban a vezetők előjogait gyakran poroszos pontos Sággal szabályozzák. A Das Capi­tal cikkéhez illusztrációt is mellé­kelt, ezt most mi is közreadjuk, lássuk tehát, mi teszi az embert vezérigazgatóvá, lássuk a különféle vezetők státus-szimbólumait, csők kenő változatokkal, „!e” egészen a szakelőadóig, akinek már csak egyetlen státus-szimbólum jutott, a nagyterű iroda. Ne feledjük el, hogy Nyugat-Németországról van szó. Bár ég tudja, lehet hogy nem is kellett volna o példáért o szom szédbo mennünk. Miklósvári Zoltán Rajz, or eredeti nyomán:- ­Vigh István ki újításokat, javítsanak a mun­kán és egyéni módszereket is alkalmazzanak. A végterméken szerepelt névjelük, és ez érde­keltté tette őket a minőségi munkában. Az új módszer beve­zetését követő hat hónap alatt a selejt 23 százalékról egy szó. zalékra csökkent, és az igazolat­lan távoliét 8 százalékról egy százalékra. A termelékenyiég növekedett, annak ellenére, hogy a vezetés szerint még mindig tapasztalható bizonyos megengedhetetlen munkaerő­mozgás. A MUNKÁSOK FELELŐSSÉGE A Donnelly Mirrors Inc (Hol­landia) évek óta kísérletezik munkára ösztönző programjával. Abból indul ki, hogy ha a fe­lelősséget megosztják a dolgo­zókkal és bizalmat tanúsítanak irántuk, a termelés és a profit növekszik. A vállalatnál a 460 munkás feladatokra orientált csoportokban dolgozik egy mű­vezető irányításával. A munká­sok a termeléssel arányos pré­miumot kapnak. A művezető fi­zetett szabadnapot adhat, a munkásnak indokolt esetben. Ezt az engedélyt nem kell jó­váhagyatnia más vezetővel. Minden évben a munkások dön­tik el, mekkora béremelést kapnak. Az idei 5,5 százalékos volt, az előző két évben pedig 10—10 százalékos. Miután a munkások' döntöttek az emelés­ről, módot kell találniuk, hogy előteremtsék oz ehhez szüksé­ges pénzt — a termelés növe­lésével, a költségek csökkenté­sével, a felesleges munkakörök felszámolásával, vagy bármiféle más ésszerű módszerrel. Donnellynél a munkacsopor­tok döntik el, hogy milyen gyor­san haladjon a szerelőszalag, és ha szünetet akarnak tartani, megállíthatják, nem kell csön­getésre várniuk. Egyesek szerint a szerelőszalag gyorsabban ha­lad, mint a versenytárs válla­latoké. ELISMERÉS ES RÉSZVÉTÉI General Electric Company új üzemeiben a munkaerőgazdál­kodás kulcsfontosságú elemei: az elismerés és a részvétel. Az új dolgozók 3—5 napos „őrien- tálódósi tanfolyamon” vesznek részt és a továbbiakban 25 ta­gú munkacsoportban végzik munkájukat. A csoportok élén ellenőr áll, akinek az a felada­ta, hogy megismertesse a dol­gozókkal munkájuk értelmét és annak beilleszkedését az egész gyári tevékenységbe. Minden egyes munkás az ellenőr illeté­kességi körébe tartozik, tőle kapja az elismerést, a jutalmat, a tanácsokat, s az útbaigazí­tást. A szerelőszalagon dolgozó munkások egyszer egy hónap­ban találkoznak a művezető­jükkel, amikoris megbeszélik problémáikat, panaszaikat és előterjesztik javaslataikat. Eze­ken az összejöveteleken nem hoznak döntéseket, de „alkal­mat adnak a munkásoknak, hogy közölhessék észrevételei­ket, a gyár vezetőinek pedig arra, hogy új ötletekhez jussa­nak". AZ ÚJ KONCEPCIÓ Az ismertetett módszerek ar­ra utalnak, hogy radikális vál­tozások kezdődtek a dolgozók és a vezetők kapcsolatában. Sok üzletember komolyan felül­vizsgálja azt a régi politikát, amely szerint a munkát a lehe­tő legkisebb alkotóelemeire bontották fel, alacsony bér el­lenében „elidegenedett" mun­kásokat alkalmaztak ellátásra és nem vettek figyelembe igen sok munkás igényét az elisme­résre és a komolyabb felada­tokra. A mostani iiányzat arra mutat, hogy igyekeznek a napi teendőket érdekessé és kifize­tődővé tenni a dolgozók szá­mara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom