Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

DUNÁNTÚLI NAPLÓ A magyai mezőgazdaság csendes forradalma' ti' Ha nagyon röviden, egyszer­smind túlságosan leegyszerűsít­ve kívánjuk megfogalmazni mindazt, ami napjainkban, sőt mór a korábbi évszázadokban is az ember élelmének előte­remtéséért történt, úgy talán ez a Helyénvaló megállapirás: kor­rigálni a természetet! Ez vezet­te Őseinket, amikor kézzel, kö­römmel egyenként dugdosták a legkülönfélébb magvakat a szoroalmat többnyire meghálá­ló földbe, s ez a szándék ösz­tönözte a modern mezőgazda­ság találmányait is; a mérő­műszert a talaj nedvességtar­talmának meghatározására, a tojást válogató fotocellás gé­pet, a másodpercenként ötezer szem borsót rostáló berende­zést, és így tovább. Locatello vetögép A kezde'ekhez visszanyúlva, az első gépek úgy szólván ki- deríthetetlenül régen ielentek meg a mezőkön. így följegyez­ték, hogy a spanyol király a XVII. században adott privilé­giumot egy Locatello nevű föld- birtokosnak az első vetőgépre. Ránkmaradt egy hasonló ma­gyarországi adalék is; szintén a XVII. században szerkesztett szántó-vető gépet egy- debre­ceni föltaláló, bizonyos Nagy László. A magyar mezőgazdaságban roppant lassan terjedt el a gép, voltaképpen csupán az utóbbi évtizedben, a termelőszövetke­zetek általánossá válásával vo­nult be visszavonhatatlanul a növénytermesztésbe, majd — napjainkban — az állattenyész­tésbe. Pedig már a múlt század gazdái, parasztjai — persze, aki megtehette, — éberen figyelték a világ technikai forradalmát, íme, egy passzus az 1839-es év­folyamú Gazdasági Tudósítá­sokból — így értesült a magyar olvasó először a gőzgép mező- gazdasági hasznosításáról: „Franciaországban egy gőzerő- művezelésű, öt lóerejű gépet találtak fel gabonacséplésül, amely mindamellett egy helv- rő! másikra igen könnyen át­vihető.” Tudományos alapokon Napjainkban általánosan el­fogadott: jóllehet nem nélkü­lözhetjük a hazai gyártású me­zőgépeket, iparunk aligha ren­dezkedett be arra, hogy ön­maga teremtse elő a korszerű termeléshez távlatilag szüksé­ges 750—800 géptípust. Ez el­lenkezne az elemi gazdaság- politikai és gazdaságossági el­vekkel. Hozzávetőleg 70 ezer traktorunk van — a felszabadu­lás előtt egytizedével rendel­keztünk —, s a tekintélyes ál­lomány zöme szovjet gyártmá­nyú. A gabona betakarítása ma lényegében teljesen gépesí­tettnek mondható, s ebben a döntő segítséget számunkra a Szovjetunió nyújtotta, egyre nö­vekvő teljesítőképességű kom­bájnokat szállítván a magyar mezőgazdaságnak. Ipar és mezőgazdaság össze­függéseire akad sokféle elem­zésünk, de hogy az ország meg­lehetősen speciális helyzetében milyen irányzat érvényesül, azt talán legjobban dr. Csizmadia Ernő vázolja egyik tanulmányá­ban: „Hazánkban a mezőgaz­daság helyzete és fejlődése nemcsak az életszínvonal ré­vén, hanem az élelmiszer-ex­port növelése útján, a műszaki fejlesztésben, az intenzív iparo­sításban is figyelemreméltó — az utóbbi évtizedben határo­zottan növekvő — szerepet ját­szik . . . Lényegét tekintve ... ez a folyamat a komplexen gépe­sített tömegtermelés, a gyár- szerűség térhódítása a mező- gazdaságban. A folyamat lé­nyege. . . azonos: az igaercn és kézi munkán nyugvó hagyo­mányos mezőgazdálkodást a korszerű géprendszerekkel, be­rendezésekkel folytatott, tudo­mányos alapokra helyezett kor­szerű technológia váltja fel.” Ha egy hasonlattal kívánnánk élni: mezőgazdaságunk jelen­leg a nagy, de még befejezet­ten beruházás képét nyújtjc. A tudomány és a technika vív­mányainak alkalmazásával levente 20-22 milliárd forint ér- jtékű ipari terméket használnak (öl a növénytermesztésben és A NÖVÉNYTERMESZTÉS GéPESiTETTSÉGI SZÍNVONALA f %. 1971-BEN ). 1973. január 20, Körkép HUSZONEGY I MEGYE! KIADVÁNY ZALÁBAN A Zalai Hírlap a ró! tájékoz­tatja olvasóit, hogy <i Kiadói Fő­igazgatóság engedi lye alapján 1973-ban 21 megy ;i kiadvány láthat napvilágot, ;saknem 40 ezer példányban, ti bbek között ez évben megjeleni ( a Magyar Olajipari Múzeum évkönyvének 1970—72-es kötete, egy Nagy­kanizsát bemutató képesalbum és a városban májusban sorra- keriilő helytörténeti tudományos konferencia anyaga A KISZ me­gyei Bizottsága: Zila és ifjú­sága címmel bocsát ki reprezen­tatív képes kiad ányt. Zala­egerszegi utcák, te, ek, műemlé­kek, emlékművek, természetvé­delmi területek cínmel a Vá­rosi Tanács jelentet meg köte­tet, melyet a köny resboltokban is árusítanak ma d. Kiadják Zalaegerszeg városi érképét, Vaj­da József: Határjár is című nép­dalgyűjteményét. A Göcseji He­likon című honismeieti kiadvány­nak három kötete jelenik meg az idén. Fülöp Is ván állította össze a Zala mec ye nyomdái­nak történefe című kötetet, s a Megyei Könyvtár elenteti meg a Magyarországi cigányiroda­lom bibliográfiája című kiad­ványt. A megyei „évkönyv” Za­lai Tükör 1973 címmel az év vé­gén jelenik majd meg gazdag szépirodalmi és tudományos anyaggal, szélesk Írben bemu­tatva a megyét az ott folyó al­kotó munka dokumentumait. MURAKÜZY JÁNOS OSZTONDI. KECSKEMÉTEN Kecskemét váró: i Tanácsa a közelmúltban tette közzé a Mura- közy János ösztön Jíj elnyerésé­nek feltételét, melynek alapítá­sát, még az elmúlt év őszén ha­tározták el. Az ősz öndíjat olyan képzőművészeti, őiskolai hall­gató kaphatja mert, aki vállalja, hogy még diákéve alatt bekap­csolódik a város kt lturális életé­be, diplomája met szerzése után ott folytat képzőművészeti tevé­kenységet. Ugyanekkor a tanács azt is elhatározta, hogy emlék­szobában teszik közkinccsé a Muraközy-hagyaté :ot. Erre a célra Katona Jt zsef egykori szülőházát alaki ják át, ahol majd nagyszámú érdeklődő gyö­nyörködhet a XIX. századi mes­ter alkotásaiban. az állattenyésztésben, s annak I eredménye elsősorban, hogy az elmúlt évtizedben nagyobb utat jártunk be, mint a XX. század i egész első felében. A fejlődés mérföldköveit jel- | zi, hogy bizonyos termekek - . így a búza, a tojás — előállí- ! tására felhasznált élőmunka j már legalább egytizedére apadt, mégis komoly gondokat okozott a munkaerő csökkené- j se. Ezért volt úgyszólván kény- j szerűség az az elhatározás, ! hogy a csökkenő termőterületű I zöldségfélék, s a cukorrépa ter­melésének növelésében is sze­repet kapjon a gép. 1972-l^en : egymillió dollárt költöttünk im- I port-gépek beszerzésére, a to- I vábbi százmillió forintot a ma­gyar gyártmányú zöldségmas:- nák megvásárlására, illetve az állami támogatás céljaira. Úgy tervezik, hogy ez az összeg 1973-ban, az új esztendőben megkétszereződik, s így — bár­mennyire is sok a kezdeti za­var, s itt-ott megtorpanás is észlelhető — talán nincs messze az idő, hogy elmondhatjuk: a búzamezők után a zöldséges kertekben is átvette a hatalmat a gép. 1972-ben hét amerikai és négy magyar géprendszer dolgozott például a oarádi- csomföldeken, valamennyi 120— 120 hektárra méretezve. A zöld­bab gépesítése ilyen adattol jellemezhető: 15 magyar gépen kívül 44 holland, két svéd, s hat NSZK-jövevény dolgozott, mégpedig úgy, hogy a zöldbab esetében hamarosan megköze­lítjük a zöldborsóbeli színvona­lat. Márpedig a zöldborsó gé­pesítése — a zöldségnövények közül — eddig a legtökélete­sebben megoldott. Hozzátehet­jük, hogy sajnos egyelőre ez az egyetlen zöldség, ahol már nagyobb a jövedelmezőség, ha nem kézzel, hanem géppel tör ténilc a termesztése. Egy dolgozó; 1,2 millió Napjaink jellemzője, hogy a technikai forradalom mind­inkább tért hódít az állatte­nyésztésben is. Hőszabályozó regulátor, páratartalom-mérő, hőérzékelő segíti például a ser­tésgondozók munkáját — át­alakulóban a régi tartási mó­dok. Automatikák működnek, takarmány-receptúrák szolgál­nak az etetéshez, mind több a villanyszerelő, a lakatos, a tech­nikus, s egyre kevesebb a ha­gyományos gondozó ezeken a telepeken. A sokirányú törekvés eredménye, hogy egy-egy mo­dern, úgynevezett zártrendszerű, vagy komplex technológiájúnak is mondott sertéstelepen, egy­millió kétszázezer forintnyi ter­melési érték jut egyetlen dol­gozóra ! (Lényegében hasonló, de növénytermesztési adalék: a november végén az Agárdi Ál­lami Gazdaságba látogató ma­gasrangú szovjet küldöttségnek a gazdaság igazgatója elmon­dotta, hogy a kukorica-ágazat­ban minden egyes dolgozó egy­millió forint termelési értéket produkált.) A mezőgazdaságban immár kétszázezer szakmunkás dolgo­zik, s míg korábban főként a felsőoktatás tennivalói dominál­tak, a IV. ötéves tervben a szakmunkásképzés került előtér­be. Ez a folyamat óhatatlanul föltétele annak, hogy a fogyó munkaerőt pótolja a technika és a hozzáértés. Az iparban oly lázason lejátszódott műszaki forradalom a hagyományos esz köreit jóval tovább megőrző mezőgazdaságban lényegében tehát az elmúlt évtizedben bon­takozott, illetve a következő esz­tendőkben bontakozik ki. A fo­lyamat korszakait több-keve­sebb határozottsággal elküld- j níthetjük. így beszélhetünk moto- i rizálásról, amelynek csúcspont­ja a traktor, majd a hozzá csa- : tolt speciális munkagépek meq- j i jelenése volt. Ez a kombináció j az iparban használatos fél­automata' gépekkel egyenérté­kű. A további lépés a tökéletes műszerezettség: műszer jelzi a méhek rajzási idejét, figyeü, midőn a pulykák tolvaj vagy ragadozó közeledtére menekül­nek — Íme, csupáp' néhány ao- róság e műszaki forradalom­hoz. Egy további kuriózum az a műszer, amely a mezőn fi­gyelemmel kíséri a növények fejlődését, s amikor a termény kaszálásra érett, egy traktor automatikus bekapcsolásával el­végezheti — ember nem kell hozzá — ezt a programot. Csere és fejlesztés De vajon nem túlzott opti­mizmus-e akár megemlíteni is efféle példákat? Hiszen bár­mennyire igaz is, hogy az úgy­nevezett gépi vonóerő részará­nya a felszabadulás előtti hat százalékról nyolcvankét száza­lékra emelkedett a magyar me­zőgazdaságban, az is közismert, hogy tengernyi gond — első­sorban pénzügyi természetű — nehezíti a gépek beszerzését, illetve működtetését. A IV. öt­éves terv, így a most kezdődő esztendő egyik legfontosabb célja az elöregedett traktorok „megfiatalítása”. Keresztényi Nándor PÁLYÁZAT A NÉPMŰVÉSZÉT IFJÚ MESTERE CÍM ELNYERÉSERE A KISZ Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium­mal, a Népművelési Intézettel és a Népi Iparművészeti Tanács­osai egyetértésben pályázatot hirdetett a Népművészet ifjú mestere cím elnyerésére. A pá­lyázat célja a fiatalok körében a népművészeti alkotótevékeny­ség szélesítése, a nemzeti ha­gyományok ápolása, a nemzeti­ségek kultúrájának felkutatása. A legkiemelkedőbb alkotásokat a tervek szerint a berlini VIT-en is bemutatják. A pályázaton 30 éves korig lehet résztvenni: hangszeres népzene, népdal, néptánc, népmese, hímzés, szö­vés, fazekasság, kerámia, fafa­ragás, csomózott- és szövött szőnyeg, kékfestés, tojásfestés, kovácsoltvas, gyékény- és vessző­fonás ágakban. A pályázaton való részvétel feltételeiről rész­letes tájékoztatást a KISZ-bi- zottságok adnak. A Népművé­szet ifjú mestere címek kiosztá­sára 1973. augusztus 20-án Bu­dapesten kerül sor. Az alkotók meghívást kapnak a Tolna me­gyei országos ifjúsági népmű­vészeti táborba is, melyet Fadd-‘ Dombodban 1973 júniusában rendeznek meg. KIÁLLÍTÁSI TERVEK Az új kiállítások előkészületei közül említést kíván a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeum új József Attila kiállítása, amely várhatóan a költészet napján, április 11-én nyílik majd meg. A visegrádi Salamon-torony emeleti szintjén a vár és a vá­ros középkori történetét mutat­ják be. Néprajzi témájú kiállí­tások készülnek Hajdúszobosz­lón, Karcagon és a tatai Miklós malomban. A dunaföldvóri tö­rök-toronyban a helyreállítás történetét és törökkori emléke­ket mutatnak be. A kaposvári Rippl Rónai Múzeum új állandó ^helytörténeti kiállításának meg­nyitása a város centenáriumi ünnepségeinek programjához kapcsolódik. A soproni tűz-to- ronyhoz csatlákozó épületben rómaikori és műemléki bemutató készül. M. E, K 0 *w oly tál an royal MAGYAR DIVATBEMUTATÓ A KANÁRI-SZIGETEKEN, KUWAITBAN ÉS IRAKBAN. A HUNGAROTEX a sajtó képviselői részére bemu­tatta azt a 70 modellből álló divatkollekciót, amelyeket hamarosan a Kanári-szigeteken, Kuwaitban és Irakban láthatnak az érdeklő­dők. A képen: Fehér anyagból készített, melegebb napokra ajánlott nappali ruhák. Pécsi képek KÖZLEKEDÉSI DUGÓ Ezt sokáig irigyeltem. Láttam moziban, híradóban, hogy már egészen kis városok összehoz­tak közlekedséi dugót, mi meg csak mászkáltunk a Kossuth La­jos utcában néhány autó kö­zött, Egyszer megjelent az első vil­lanyrendőr a Bem utca sarkán. — Nagy város lettünk! — mondtam, de hiába lestem egy közlekedési dugót, az még nem ment. Most már előre léptűnk. Van közlekedési dugónk bőségesen. Sőt egy utcánk is van, ami már maga egy egész közlekedési dugó utca. Ez a Perczel utca. Várom a további fejlődést. Még csak néhány lépés és az az egész város egy nagy közle­kedési dugó lesz. Aztán eljön majd az aranykor. Az autókat kitiltják a városból, a mentő, tűzoltó előre jelzi, hogy jön, az a néhány taxi meg úgyse jön. Újra lehet sétálni a városban, békésen átmenni az utcasar­kokon, a Kossuth Lajos utca új­ra a miénk lesz. Sőt talán még csend is lesz! HABKŐ-POR Nem tetszenek ismerni mi ez, ugye? Ez kőből őrölt por és én se tudok ennél többet. Olyan, mint a talkum por, magyarul féderveisz,. de azért nem az. A Én szeretném, ha lezárnák végleg. Csak időközben valamivel idő, sebb, tehát mintha bölcsebb lettem volna: Nem hiszem, hogy sikerül. ITT A VILÁGVÉGE! Már a maszekolásban sem lehet megbízni. Fel kellett szerelni egy vas­polcot. A falra kellett volna szö­gezni. Nem is olyan egyszerű ez! Panelházról lévén szó. Először is keríteni kellett egy embert. Régen, mikor még köl­tözködtünk, a beköltözés pilla­natában már jöttek maguktól. A szekrényt még toltuk a helyé­re, de ott volt már a fregolis, a névjegy táblás, a postaládára kis színtelen lemezt faragók gyülekezete. Jöttek, pontosan, rendelés nélkül. Akkor nem kellett, hogy jöj- J jenek, most kellene. No mindegy! Ajánlottak egy mestert és ő a jöttét előre je­lezte. Két üzenet is volt, hogy mikor fog érkezni, órára, percre. Megjelent a mester. Körül­ményesen jelent meg. Lemért mindent, bútort lökdösött, hosz- szan csóválta a fejét, majd elővette a vilanyfúrót és kifúrta az elsőv lyukat. Szép komoly lyuk volt. Ezután népnevelni kezdett. Szemügyre vette a lyukat. — Hát ez így nem megy! — mondta fejcsóválva. — Mi nem megy? A lyuk? — kérdezte aggódva a házi­asszony. — Á lyuk nagyobb, mint a vaspolcon lévő lyuk — így a mester. — Nagyobb? De miért na­gyobb? Maga fúrta, fúrjon ki­sebbet! — A falban lévő lyuk jó, — védte meg diplomamunkáját o mester. — Ki kell fúrni a vasat — mondta indignálódva. — Hát fúrja! Eddig máshol mindenkinél sikerült és itt ne sikerülne? — replikázott a házi­asszony. — Nincs tipli — szólt a mes­ter. Egy ház, ahol nincs tipli? — mondta vádlóan. — Hát miért nem hozott?! Magának kell tudni, hogy mi kell! — sikoltotta a háziasszony. — De a kis tipli nem jó és a nagy sem jó! — ismételte meq kétszer is szemrehányóan a mester. Arra az ajánlatra, hogy hoz­nak, nem is válaszolt. Fél óráig magyarázta részletesen, hogy hogyan nem lehet megcsinálni, ötféle eset volt, ahogy nem le­hetett megcsinálni. Egyszerre lázas tevékenység­be kezdett. A szekrényt arrább lökdőste a televíziót is. Újra elővette a centimétert. Vad mérésbe fogott Majd a végén kijelentette: — Ez így se jó, meg úgy se jó! Jött egy ember munkaidőben, a vállalat fúrógépével masze- kolni, fúrt egy lyukat és elment anélkül, hogy pénzt kért volna. Hát nincs itt a világvége? Szöllősy Kálmán háztartási boltokban lehet kap­ni. Gondolom ebbő a tudomány­ból ennyi elég. Nem is ejtenék róla szót, ha nem irigyelném, h >gy felvitte az isten a dolgát. :n annakide­jén 2.70 forintért vettem. Aztán jött egy nap, amikor már 5 forint volt. Most újra találl óztam vele és hallatlanul rázza a rongyot, mert 8.95 forintbc kerül már. Amikor tiltakozni próbáltam, leszereltek azzal, hogy külföldi kőből készítik. Megnyugodtam MADÁCH UT<$AI TÖRTÉNET Jelölj ki egy gyalogjáró utat. A nép vagy arrt fog menni, vagy nem. Árra f 3g menni, ha az az út a legrövidebb, ha nem, lerövidíti. Ha én parkot csinálnék, min­dig kiszámítanám o legrövidebb utat, mert úgyis arra járnak majd. A Madách utcc, ahol lakom, egyirányú utcánál indult. Tulaj­donképpen zsákul :ának készült, mert a végén va: kerítést emel­tek és gyalogjáró sem volt. Reménytelen vá lalkozás! Be is ismerték, mert a gyalogjárót megcsinálták. A kocsiút lez írva maradt. Most nagyokat huppanva jön­nek át a teherautók, a kukás­kocsik és ha a ár feltöltötte, akkor a személye utók is átóda- lognak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom