Dunántúli Napló, 1973. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-20 / 16. szám

t773. fónuór20. UUNANTUll NAPLl> Az országos átlagok felett Biztató eredmények megyénk mezőgazdaságában Baranyába látogatott dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese ,NEGE" Baranyában JaV„|| g kÜütGrSSkCllellllt 0161^ Társulás — az idén 7-7,5 százalékkal repülőgéppel no az árucsere-forgalom Or. Bíró /ózsef sajtójájékoztatója Pénteken délelőtt Pécsett, a Megyei Pártbizottságon dl. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első he­lyettese — alci egy napos hiva­talos látogatásra érkezett Bara­nyába - megbeszélést folytatott a megye párt- és állami veze­tőivel Baranya élelmiszer és fa­gazdaságának elmúlt évi ered­ményeiről és az 1973-as fel­adatokról. A tanácskozáson részt vett dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság titkára, Horváth Lajos, a Megyei Tanács, elnöke, K. Nagy Sándor, az MSZMP Kß gazdaságpolitikai alosztályvezetője, s jelen vol­tak a tsz szövetségek képvise­lői. A megye vezetői tájékoztat­ták a miniszterhelyettest ez ágazat elmúlt évi főbb ered­ményeiről s problémáiról s egy sor fontos kérdés megoldásá­ban közös álláspontot alakítot­tak ki. Néhány konkrét, a me­gye közvéleményét is élénken foglalkoztató és népgazdasági szempontból is fontos kérdés — mint a pécsi kenyérgyár, a vágóhídi rekonstrukció vagy a pécsi baromfifeldolgozó ügye — megvitatása előtt dr. Soós Gá­bor értékelte az ágazat elmúlt évi eredményeit Rámutatott, hogy Baranya a megyét ért elemi károk dacára az elmúlt évben is minden termékből országos átlag felett produkált. A 33,8 mázsás hek­táronkénti kenyérgabonatermes betakarításával — ami jobb az országos szintnél — a megye jelentős mértékben hozzájárult az ország kenyérellátásához. Jó takarmányhelyzet alakult ki a megyében. A hektáronkénti 43 mázsás kukoricatermés 3,2 mázsával magasabb az orszá­gos átlagnál. A szálas- és tö- megtakarmány-kérdés azonban — amely országos gond is — itt sem oldódott meg A munka- igényes növények termesztésé­ben a megye cukorrépatermesz­tési eredményeit hangsúlyozta. Zöldségtermesztésben, ahol 7 ezer hektár területfejlesztésre van e térségben mód, még nagy a lemaradás, a 4280 hek­tárról mielőbb előbbre kell lép­ni. A természeti adottságok ezt feltétlen indokolttá teszik, s míg másutt az országban már nem a terület, hanem a hozam- növelés a cél, itt elsősorban a zöldségtermő területeket kell még mindig fejleszteni. Burgo­nyatermesztésben — csakúgy, mint országosan — a megyé­ben is stagnálás tapasztalható. E kérdés megoldására a cukor­répa programhoz hasonló meg­oldást dolgoz ki a MÉM, mely a következő ötéves terv elején indul, jó ha az üzemek előre szakosodnak, felkészülnek. Az ugyancsak stagnáló szőlő-gyü­mölcs ágazat fejlesztésére tett javaslatot a MÉM még ez év elején a kormány elé terjeszti. A megye állattenyésztési eredményei jók, hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Baranyában a szarvasmarha-létszám nem csökkent, sőt az összállomány 4 százalékkal, ezen belül a te­hénállomány 5,5 százalékkal nőtt. A megye kezdeményezte üszőnevelő telep akciók — te- nyészbankok — országos elter­jesztését szeretné a miniszté­rium megvalósítani. A sertés­állomány és a végtermék szem­pontjából a megye már az ötö­dik ötéves tervének programját teljesítette. E téren a minőség­ben kell még előbbre' lépni, az üzemek jó ha tudják, hogy 1973 második félévében — egyelőre árkonzekvencia nélkül — áttér a húsipar az objektív sertésálvételre, s 1974. január 1-től már belép ennek árkon­zekvenciája is. Az 1973. évi megyei elképze­lések — hangsúlyozta a minisz­terhelyettes a tegnapi egyeztető tárgyalás után — összhangban vannak a népgazdasági elkép­zelésekkel és az üzemi érdek­kel egyaránt. A tsz-ek gazdál­kodásáról szólva, mint jellegze­tességet említette meg, hogy az üzemek termelési érték terme­lésben megközelítik az orszá­gos szintet, de személyes jö- j vedelem terén az alatt marad- I tak, ami összefüggésbe hozható j a nagy beruházási programmal. Az alaphiányos és vesztesége, tsz-ek, amennyiben ez a hiány náluk nem túl nagy és egy év alatt kigazdálkodható, nem fel­tétlenül szükséges, hogy szaná­lásra kerüljenek, hangsúlyozta a miniszterhelyettes. Módjuk van 1 éves üzemviteli állami tá­mogatás felvételére alacso­nyabb, 5 százalékos kamattal. Fontos, hogy minden tsz lak­kozás nélkül, tiszta zárszáma­dási mérleget készítsen, mert ha nagy a baj, akkor már ne­hezebb a tsz-t a szanálástól megmenteni. A pécsi baromfifeldolgozó lé­tesítésével kapcsolatban feltett kérdésre a miniszterhelyettes konkrét választ adott. A minisz­térium illetékes főosztálya már­cius 15-ig felülvizsgálja a most készülő beruházási programot, azt követően kezdődhet a rész­letes műszaki kiv'itelezési terv készítése, s 1974-ben meg lehet indítani az építkezést, mely 1975 végére, 1976 elejére fe­jeződne be s lépne üzembe. A program jóváhagyásával egyidejűleg döntik el, hogy a MÉM által felajánlott 90 mil­liós fix összegű támogatás ele­gendő-e a 700 vagonos évi ka­pacitású feldolgozáshoz. (Zala megye ugyanis csak 500 vago- nosat épít s ugyancsak 90 mil­liós támogatást kap.) A pécsi kenyérgyár problé­mája — ami lényegesen érinti a város lakosságát, hiszen a je­lenlegi sütőkapacitás egy 70 ezer lakosú városra épült ki an­nakidején — az, hogy még az átdolgozott tervek után is 15 millió forint alaphiány jelentke­zik a beruházásnál ami a gyár technológiai felszerelését gátol­ja. A megoldást, a közeljövő­ben sorra kerülő kivitelezési tárgyaláson határozzák meg, melyen a MÉM is képviselteti magát. A Mohács térségében társulásos alapon építendő ser­tésvágóhíd megépítése nem in­dokolt, a pécsi húzüzem re­konstrukciója, a bajai vágóhíd és a most épülő szekszárdi járványügyi vágóhíd tehermen­tesíti Baranyát, meg kell azon­ban vizsgálni az üzemi vágó- kapacitás növelésének egyéb lehetőségét. A megye jégellá­tási gondjain — az évi 3 ezer tonnás igénnyel szemben 1500 tonna jeget tudnak gyártani Komlón s ez csak a lakossági igényeket fedezi — a MÉM se­gítséget ajánlott fel az élelmi­szerexportáló vállalatok jég­igényének megoldásában. Kőnk. FIGYELEM t ÓBUDAI GÉPIPARI SZÖVETKEZET 1. sz. telepe, Marcali, targoncajavitó üzeme részére égyenáramú tekercselő-kapacitást sürgősen keres Telefon: 232, 118 Telez: 032-242 Ügyintéző: Nemecz Zoltán rét választ kapott a megye a Mohácsi Farostlemezgyár mun­kaerőgondjainak enyhítésére is, a gyárat a 8 százalékos bér­emelési kategóriába sorolták, ez kedvezően érinti a dolgozók jövedelmének alakulását. To­vábbi feladatot igényel azon­ban a gyári munkaszervezés a műszakbeosztás megváltoztatá­sa. A délelőtti megbeszélést kö­vetően dr. Soós Gábor, a me­gye vezetőinek kíséretében el­látogatott a Ffúsipari Vállalat­hoz, ahol Szabó Lászlónak, a vállalat igazgatójának kalauzo­lásával megtekintette a vágóhíd rekonstrukciós munkálatait, s az új szociális létesítményeket, majd a délutáni órákban visz- szautazott Budapestre. — Rné — Heves megyében már két esz- I tendeje működik repülőgépes I növényvédő társulás, — az or­szágban először ott szövetkezett két állami gazdaság és öt ter­melőszövetkezet a vegyszeres gyomirtás, műtrágyázás repülő­géppel való végzésére, gazda- j sági együttműködés alapján. \ Baranyában is indult hasonló kezdeményezés, — ennek rész- | létéiről, az együttműködés fel­tételeiről tárgyaltak tegnap dél­után Pécsett a Duna-Karasica menti Termelőszövetkezetek Szö­vetségéhez tartozó, érintett kö- zős gazdaságok és a szövetség vezetői, képviselői. A Heves megyei tapasztala­tok alapos elemzése után is­mertették és megvitatták az alakítandó „Növényvédelmi Egyszerű Gazdasági Együttmű­ködés” (NEGE) szerződését. Az értekezleten tizennégy termelő- szövetkezet jelezte részvételi szándékát, — így 1973. február ! elsejétől — egyelőre egy, ké­sőbb két repülőgéppel — meg­kezdi munkáját a repülőgépes | növényvédő társulás. Dr. Bíró József külkereske- i delmi miniszter pénteken a Parlament Gobelin termében tá- | jékoztatta az újságírókat a kül- | kereskedelmi forgalom 1972. évi j alakulásáról, s általában a I külkereskedelem időszerű kér­déseiről. ' A sajtótájékoztatót dr. Vár- j konyi Péter államtitkár, a Mi- } nisztertanács Tájékoztatási Hi­vató Iá na k elnöke nyitotta meg. Dr. Bíró József elmondta, hogy az 1971-ben és 1972-ben tett intézkedések a külkereske­delemben is kedvezően éreztetik hatásukat. A belső, piacon ki­alakult helyesebb arányok nyo­mán gyorsult az export növeke­dési üteme, a behozatal pedig csökkent. A szocialista orszá­gokba 24, a tőkés országokba 18 százalékkal nőtt az export, e behozatal pedig 2, illetve 4,5 százalékkal mérséklődött. Ez azt is jelenti, hogy a szocialista országokkal 1970—71-ben ki­Lakót várnak a pedagóguslakások... Hetvehely hétköznapjai A hegyek felől egy légakna bömbölése áradt a falura oly erővel, hogy a hetvehelyi ker­tek alatt elvonuló pesti vonat futása is nesztelennek tűnt. Mondták is, ha tisztán hallani a petőci aknát, akkor ide eső vagy hó érkezik, időváltozás várható. Meg is jött, de nem a hó, hanem a sűrű, hideg eső — kevéske hópelyhekkel vegyít­ve — s ez fölöttébb nagy csaló­dást okozott az iskolaudvarra kitóduló gyerekeknek. Az utco eléggé mozdulatlan, fönt az italbolt — napközben — zárva, a mellette lévő élelmiszerüzlet elé viszont most tolat egv zárt teherkocsi, hátul nyitják az aj­taját, megjött az áru, illata után ítélve azt hiszem kenyér. Egyet­len épületben van a harmadik „kereskedelmi egység" a hús­bolt is —, szintén zárva. A het- vehelyiek — Botos János párt- titkár szerint — nincsenek el­kényeztetve hússal. Hetente kapnak egy fél disznót — ami ugyan friss, de kevés 620 lélek­nek. Mennyinek? Alighanem Kán, Okorvölgy, Szentkatalin és Karácodfa tagközségek lakói is ebből az ellátásból részesülnek, nem hiszem, hogy p kicsinyke települések külön hentesüzlet­tel rendelkeznek. Mindezt csak azért jegyzem, meg, mert ma­napság annyit hallani a meg­javult húsellátásról . .. „Egyszemélyes" falujárói mi­nőségben érkeztem, tehát „be­köszönök" a tanácsházára is, nemcsak mert így illő, hanem mert tájékozódni a község hét­köznapjairól különben aligha lehetne. Az elnöki szobában hárman ülnek: a tanácselnök Takács Imre, aztán Botos János párttitkár és a körzeti megbí­zott, Adóm János rendőrtörzs- őrmester. Valami megbeszélést tartottak, mindhármuknak fog­lalkozása merőben eltér o má­sikétól, de ilyen kis községben, tulajdonképpen minden ügy „közös ügy”, egymásnak adnak, illetve egymástól várnak taná­csot, ötletet ozok, akik — bár­milyen szinten és munkakörben — érdekeltek a falu sorsának alakulásában. Most például töprengenek, honnét kerítsenek „néhány ez­ret . . .” járdaépítésre. Mert a jelenlegi már töredezett, szét- mállott, a padkáról fölkúszik a sár, a lyukakat, üregeket fel­tölti, ha valaki tűsarkúban bot­ladozik itt, csoda, hogy Iá b- j törés nélkül megússza. Pokolian i megy az idő! • Tfz-tizenöt-valo- hány esztendővel ezelőtt az új­ságok mindig megírták — csak néhány sorban is — hogy ez, vagy az a község betonjárdát épített. Nagy szó volt. Ezek a járdák szépen tönkrementek, kezdhetjük elölről. — Óvoda is kellene — mond­ja az elnök. — Kiszemeltünk egy helyiséget, átalakítjuk, a megyétől kaptunk ígéretet anya­gi hozzájárulásra, talán sikerül, gondolom, a téesz meg apró­bútorokat adna,' mert egyéb­ként gyártanak is gyermek- bútort. Még nem beszéltünk ugyan velük, de talán segíte­nek. Pedagóguslakás. Van, kettő is, egy ikerházban, négy-öt esz­tendeje épült, szép helyen áll a falu szívében, mindegyik két­szobás, van hozzá kert is. De most épül már egy harmadik pedagóguslakás is, parkettázás, festés-mázolás van hátra. — . .. Csakhogy a lakások ürese^ — mondják csüggedten. — Hogy-hogy üresek? — Az ikerház egyik lakásából Sására költözött a tanítónő a nyár végén, a másik meg most ürült meg, mert Varga Ferencék — pedagógusházaspár — Sziget­várait telepednek le, azt hiszem házat vesznek. — Hány pedagógus van Hét-' vehelyen? — Tizenegy, az igazgatóval együtt. De egyik serfi lakik itt a tizenegy közül, kivéve Lamnek Annát, fiatal kislány, képesítés­nélküli nevelő, ő idevalósi, szü­leivel él együtt. — És a többiek közül senki sem hajlandó Hetvehelyre köl­tözni? — Aligha. Pedig ... a község népe iga­zán jó szívvel venné, ha a hely­ben, közöttük élő pedagógu­sokra számítani lehetne a köz­életben is, vagy éppen a nép­művelő munkában. Foglalkozni kellene — iskolán kívül — a hátrányos helyzetű tanulókkal — ezalatt itt elsősorban a kis ci­gánygyerekeket értik. Előkészítő tanfolyamot szeretne a tanács indítani a nyáron, mert bi­zony ... az első osztályba kerü­lő cigánylurkók jóformán egy szót sem értenek magyarul, de némelyik még azt sem tudjo, miért és hogyan kell naponta kissé alaposabban mosakodni, rávezetni őket a köszönésre, fel­nőttek iránti tiszteletre, és egy­általán: megértetni velük, tu­lajdonképpen miért kell isko­lába járniuk. Aztán itt a műve­lődési ház, van színjátszó cso­port, vannak és — még lehetne alakítani — szakköröket, peda­gógusok irányításával. Igaz, a színjátszókkal Varga tanár úr foglalkozott, de ha végleg itt­hagyja a községet, a csoport gazda nélkül marad. És az sem megoldás, hogy időtlen-időkig — bármilyen szívesen is csinál­ja — a tanácselnök vezesse a fotó és honismereti szakkört. És hol van még a honvédelmi ne­velés, vagy a nyári úttörő-fog­lalkozás? A tanácsnak egyálta­lán. nincs szándékában leterhel­ni a pedagógusokat, hiszen még az ilyen melléktevékeny­ségek ellenszolgáltatásaként tiszteletdíjat is biztosítanak. Csupán az ifjúsággal való tö­rődés, de általában a nép­művelői feladatok okozta nem is kis felelősségen kíván osz­tozni a pedagógusokkal. Megkeresem Gábor István iskolaigazgatót. Várnom kell rá, körülbelül tíz percet, mert órá­ja van, helyettesíti egyik — táp­pénzen lévő — pedagógusnőt. — Megértem a község veze­tőinek aggodalmát, bár én nem látom ennyire vészesnek a dol­got, elvégre csak szeptember, illetve most az év eleje óta üres a két pedagóguslakás. Ez csak átmeneti állapot, meg­hirdetünk egy pályázatot szak­lapunkban, remélem eredmény­nyel. De ez is nehéz ügy. Ha fiatal pedagóguspárt kapunk é; tegyük fel még kisgyermekük is van, akkor már az óvoda hiá­nya miatt sem biztos, hogy le­telepednek. Az idősebb peda­gógus-generáció pedig nehe­zen mozdul el megszokott mun­kahelyétől, környezetétől. Gábor István a szomszédos — ide 10 kilométerre lévő — Helesfán lakik, saját családi- házában. Onnét jár át vonat­tal naponta feleségével, aki szintén itt tanít Hetvehelyen. Az iskolaigazgató reggel fél ötkor kel, hogy a hajnali vo­nattal — miután későbbi már nem megfelelő — beérjen az iskolába. Negyed hétkor már ül az asztalánál és este hat—fél hét körül ér haza. Szándéká­ban volt egyszer, hogy helesfai házát eladja. De falun ma­napság már ritkán vásárolnak házat, akinek pénze van, az már beljebb, a város ható­körében, vagy egyenesen benn a városban ver fészket. Ezer négyszögöl telken fekszik a gyönyörű, háromszobás ház, magas fenyőkkel, szép gyü­mölcsfákkal övezve. Az egész megér vagy négyszázezret, ha nem többet. Ö kétszázezerért eladta volna, de senkinek sem kellett. És ha igen? Ugygnilyen elrendezésű és nagyságú házat i ennyi pénzért építhetne-e Hst- j vehelyen? Soha. Hogy Gábor Istvánnak is mennyire igaza van, ahhoz két­ség nem férhet. És éppen ép­ből a meggondolásból ő sem agitálhatja beosztottjait arra, hogy Pécsről, vagy a járási székhelyről kiköltözzenek. A község vezetőinek, az isko­laigazgatónak gondjai tehát - egyelőre nem szűnnek meg. Csak reménykedni lehet, hogy a három pedagóguslakás vé­gül is gazdára lel — következés­képpen. — egy sor elképzelés, tervezgetés láncalotszerűen va­lósul meg. Majd meglátjuk. i Rab Ferenc alakult külkereskedelmi passzí­vum 1972-ben megszűnt, s a tervezettnél hamarabb sikerült aktív egyenleget elérni. A szo­cialista országokban az átlagot meghaladó mértékben növeltük a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termékek, a gépek és egyéb üzemi berendezések ér­tékesítését. Kivitelünk bővítését nagymér­tékben segítette és segíti to­vábbra is a KGST országok in­tegrációs programja, az egyre bővülő gazdasági együttműkö­dés. A timföld- és alumínium-, a közúti jármű-, a cellulóz-, kén-, szóda-gyártási, a számítástech­nikai, a gyümölcs-zöldség szál­lítási, az olefin-kémiai, az autóipari és egyéb együttmű­ködési megállapodások az em­lített cikkek 5—20 százalékának értékesítési, illetve beszerzési lehetőségeit hosszú távra bizto­sítják. Figyelemre méltó előre­haladást értek el a KGST or- l szagok a finanszírozási, elszá- ■ molási módozatok körüli prob- - lémák megoldásában, s ezzel a I kölcsönös érdekeknek megfele­lő rugalmas együttműködés ; fejlesztését szolgálják, A dollárelszámolású orszá­gokban kisebb mértékben, de így is jelentősen nőtt az export. Főként mezőgazdasági és élel­miszeripari termékekből és fo­gyasztási iparcikkekből szállí­tottunk nagyobb értéket, mint 1971-ben. Behozatalunk a szocialista or­szágokból kisebb, a dollárel­számolású országokból nagyobb mértékben csökkent, e mérsék­lődés azonban csupán az át­lagra utal. A Szovjetunióból például 1,7 százalékkal több* árut vásároltunk, mint 1971- ben, forgalmunk egyébként az egész tervidőszak alatt folya­matosan és tervszerűen növek­szik a Szovjetunióval, ..-Jpygflb bővül együttműködésünk a ter­melésben és a kereskedelem­ben egyaránt. A magyar—szov­jet áruforgalomban mind az* export, mind az import túlha­ladta az évi 1,1 milliárd rubelt, A miniszter rámutatott, hogy az 1973. évi népgazdasági terv ismét kiemelt feladatként irá­nyozza elő külgazdasági kapcsolataink továbbfejleszté­sét, az 1972-ben elért kedvező eredmények megszilárdítását. Természetesen figyelembe kell venni, hogy egyes . konjunktu­rális tényezők 1973-ban a tava­lyinál kisebb mértékben, eset­leg egyáltalán nem éreztetik hatásukat. Ezért az idei terv az áruforgalom további növelé­se mellett a külkereskedelmi egyenleget a tavalyihoz hasonló szinten írja elő. A terv szerint 1973-ban az áruforgalom minU egy 7—7,5 százalékkal növekr szik. Mivel importunk tavaly stagnált, behozatalunk az idéiy az összforgalom átlagánál na­gyobb mértékben, a kivitel per dig annál mérsékeltebb ütenrv* ben fejlődik. E tervelőirányzat reális, sőt esetleg túl is telje­síthető. Külgazdasági kapcsoló- taink további dinamikus fejlő- désének megalapozására szá­mos intézkedést tettek, illetve terveznek. EMLÉKTURA PÉCSRŐL — PETŐFI NYOMÁBAN A KISZ pécsi Járási Bizottsá­ga szervezésében a járás KISZ. szervezeteinek 46 fiatalja rész. vételével ma reggel Petőfi-em- léktúra indul Pécsről. A fiata­lok autóbusszal végigjárnak olyan községeket és városokat, amelyekben élt, vagy hosszabb- rövidebb ideig tartózkodott Pe­tőfi Sándor. A kétnapos túra mai útvonala: Pécs—Dunave- cse—Sza I k szén tm á rto n—Ki sk őrös —Kiskunfélegyháza. A túra állo­másain megtekintik a Petőfi- múzeumokat, relikviákat, s meg­koszorúzzák a költő emléktáb­láit. Vasárnap a budapesti Pe­tőfi Irodalmi Múzeum és a Had­történeti Múzeum megtekintése szerepei a programban. Az em­léktúra során útközben az autó­buszon szavalóversenyt rendez­nek. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom