Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-02 / 284. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Ara: 80 fillér Dunántúli napló XXIX. évfolyam, 284. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. december 2., szombat Megbecsülés és közérzet D sbozhalmok, csomagolópapír-garmada, zsinórgombócok „társaságában” találtam múltkorjában az egyik vidéki gyümölcs- és konzervgyár szakszervezeti titkárát. Némi titkolózás után elárulta, hogy az üzemükben vagy negyven dolgozó kap hamarosan különféle ajándékokat, kis megemlékezéseket, „nem is az érték miatt, hanem, hogy éreztesse a gyári vezetőség: többet és másként dolgoznak az átlagosnál". Az ünnepségen készített fotók később azt is tanúsították, hogy ezeket az apró — de kinek-kinek az ízlése, sőt családi szükséglete szerint vásárolt ajándékokat — meghatva és nagy örömmel fogadták a megjutal- mazottak ... Nem kellene különösebben böngészni, búvárkodni, keresgélni ahhoz, hogy igen sok gyárban, üzemben, vállalatnál leljünk hasonló példákat. A társadalmi megbecsülés sokféle formája és megnyilvánulása természetes kísérője a termelésnek, a mozgalmi életnek; a módszerek és a formák igen különbözőek, a cél azonban végsösoron közös tőről fakad. Munkafázisok és életutak eqy- egy állomása késztet egy pillanatnyi meqállásra, emlékezésre, vaoy buzdításra kisebb-nagyobb kollektívákat - s ezeknek az eseményeknek további nyomai sokáig érezhetők, maradandó- ok. A megbecsülés különböző módszereit, megjelenési formáit az emberek nagy többsége, az alkotó kollektívák — igénylik és természetesnek is veszik. A „hozzáállásuk" azonban igen sokszor telítődik meg újfajta tartalommal, megnyilvánulásokkal. Megtörtént például, hogy nem is olyan régen, az egyik alföldi építőipari üzemben, hogy a szocialista brigádok, kiemelkedő termelési sikereikért, különleges, nagyobb jutalomban részesültek. Az okleveleket át is vették — több mint tízezer forintot viszont félretettek a jutalomból, ezzel segítették egyik sokgverekes társuk kis házának felépitését, hozzáadva természetesen a maguk kezemunká- ját is. A megbecsülés lényegében tovább fokozódott. Mennyire valós és mélyben gyökerező a figyelem, a megbecsülés igénye, hadd illusztráljak egy más előjelű példával is. Idős munkás mondotta el egyik megyei tanács vb-titkárá- nak: sértve érzi magát, úgy véli, negyven évi munka után más eljárás illette volna meg... Kiderült, hogy kétsoros levélben közölték vele: nyugdíjazzák, mehet a pénztárhoz, felvenni a felmondási időre szóló pénzt. Tovább: semmi. Aztán - éppen a tanács közbelépésére — pótlólag sort kerítettek egy kis búcsúztatóra, elhangzottak a szokásos meleg búcsúszavak is ... csak éppen már nem volt olyan jóizű az egész, mintha magától történik úgy, ahogyan kell, ahogyan minden idős, munkában megfáradt, a pihenést választó embernél történnie kellene ... A jó közérzet — a jó politikai közérzet — egyik megnyilvánulása, hogy az emberek túlnyomó többsége érzi, tudja: a munkájára figyelnek, a megbecsülés és a figyelem különböző megnyilvánulásaiban része lehet; tőle is függ, mennyi sikerélményt vallhat majd magáénak. Valójában apró dolgokból, kis összetevőkből formálódik kellemessé és elégedetté az emberi közérzet; az az érzelmi töltésű „közeg”, amely meghatározója köznapjaink hangulatának, jó vagy rossz tartalmának. A társadalmi megbecsülés bőségesen váltogatható — és nogyon sokszor és sokhelyütt mór jól is használt - formái ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet Befejeződtek a magyar-szovjet tárgyalások Vendégeink látogatása a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában Elutazott a szovjet pártós kormányküldöttség Pénteken, december 1-én Budapesten befejeződtek a Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezette magyar és a Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezette szovjet párt- és kormányküldöttség megbeszélései. A tárgyalásokon megvitatták a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti testvéri együttműködés további elmélyítésével összefüggő kérdések széles körét, valamint az időszerű nemzetközi problémákat. A találkozón közös közleményt fogadtak el, amelyet szombaton hoznak nyilvánosságra. A tárgyalásokat, amelyek a barátság, a szívélyesség és a testvéri egység légkörében folytak le, az összes megvitatott kérdésben a teljes, kölcsönös egyetértés jellemezte. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Elutazott hazánkból a szovjet párt- és kormányküldöttség. Képűnkön: Kádár János búcsúztatja Leonyid Brezsnyevet Bensőséges a barátság A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormónyküldött- séq péntek délelőtt ellátogatott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Gorkij fasori székházába. Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát és a társaságában lévő Kádár Jó-, nőst, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, valamint a szovjet delegáció tagjait, Vlagyimir Scserbickijt, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, Konsztantyin Katu- sevet, az SZKP Központi Bizottságának titkárát, Nyikolaj Tyi- honovot, az SZKP Központi Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettesét, Andrej Gromi- kót, az SZKP Központi Bizottságának tagját, a Szovjetunió külügyminiszterét, Ivan Kebint, az SZKP Központi Bizottságának tagját, az Észt Kommunista Pórt Központi Bizottságának első titkárát, és Vlagyimir Pavlovot, az SZKP Központi Bizottságának tagját, a Szovjetunió magyarországi nagykövetét a ba- rátsáq házának feldíszített bejáratánál Nagy Mária, a társaság főtitkára és Regős Gábor, a társaság titkára fogadta. A találkozó már az érkezés első perceiben fesztelenné, bensőségessé vált. Közrejátszott ebben egy derűs epizód is. Leonyid Brezsnyev egy-két percre átvette az MSZBT elnökének tisztét, s az első köszöntő szavakat ő mondta el. Rendkívül közvetlen hangulat jellemezte c találkozó „hivatalos" mozzanatait ís. Az MSZBT munkájában részt vevő sokszázezer aktivista érzéseit tolmácsolta Apró Antal, amikor arról beszélt: milyen megtiszteltetés, hogy a Brezsnyev elvtárs vezette szovjet párt- és kormány- küldöttség ellátogatott a Magyar—Szovjet Baráti Társasághoz is. — Büszkék vagyunk arra, hogy elveink, céljaink azonossága szoros egységbe fűz bennünket, magyarokat is a szocialista világrendszerrel, a legtöbb tapasztalattal rendelkező és a legnagyobb áldozatokat vállaló tagjával, a Szovjetunióval, amely a közeljövőben ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Hazánkban a magyar— szovjet barátság pártunk politikájának alapkérdése. A szocialista Magyarország építésének,- hazánk fejlődésének éltető eleme a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataink állandó erősítése. Megtisztelő feladata társaságunknak, hogy ezen munkálkodjék. Ezután Nagy Mária, az MSZBT főtitkára tartott tájékoztatót. Az MSZBT, munkája során, nagy figyelemmel foglalkozik a Szovjetuniónak a kommunizmus épitésében elért eredményeivel, a szovjet tudomány, a legújabb technika ismertetésével s munkájában kiemelkedő helyet kap az SZKP XXIV. kongresszu-. sán hozott határozatok megismertetése. Gondot fordítanak a Szovjetunió sok nemzetiségű, gazdaq kultúrájának itthoni bemutatására, hagyományosan Köszönetét mondott az MSZBT Országos Elnökségének a meghívásért és a kitüntetésért, majd elismerően szólt a Magyar-Szovjet Baráti Tármegrendezik a szovjet kultúra napjait, irodalmi esteket, filmnapokat tartanak. Szoros kapcsolatot alakítottak ki a Szovjetunióban végzett ösztöndíjasokkal s közreműködnek baráti találkozók megszervezésében. A mozgalom szervezeti kereteit a tagcsoportok alkotják, Magyar- országon sok száz ilyen kis kollektíva tevékenykedik. Munkájukhoz — zárta tájékoztatóját Nagy Mária — mindiq az adott erőt, hogy bizton számíthattak a párt, a kormány, a társadalmi szervek támogatására, a közvélemény rokonszenvére. Ezt követően Apró Antal a' társaság legmagasabb kitüntetését, az MSZBT 'aranykoszorús' jelvényét adta át Leonyid Brezs- nyevnek, elismerésül, köszönetül a szovjet és a magyar nép barátságának elmélyítése érdekében kifejtett eredményes munkájáért. Villogtak a fotóriporterek lámpái, berregtek a filmfelvevő gépek, amikor az SZKP főtitkára köszönő szavakat mondott. soság tevékenységéről. Hangoztatta, sem szavakkal, sem számszerű adatokkal nem lehet eléggé érzékeltetni annak a tevékenységnek nagy fontosságát, amelyet a társaság a magyar-szovjet barátság ápolásában kifejt. Említést tett a Szovjet-Magyar Baráti Társaság sokrétű munkásságáról, s fontos tényként említette meg, hogy az MSZBT Magyarországon, az SZMBT pedig a Szovjetunióban egyaránt kifejezője annak az újnak, ami született Magyarországon is, s ez az új: a szocializmus, a kommunizmus építése. A fejlődés természetes velejárójaként említette meg, hogy minden országban a párt, a munkásosztály, a nép kialakítja azt a szervezetet, azt a formát, amely az adott körülmények között a legjobban tudja segíteni a kitűzött feladatok megvalósítását. Leonyid Brezsnyev ezután arról beszélt, hogy a burzsoá államok sem a múltban, sem most nem hoztak létre ilyen típusú, a népek közti barátság ápolására hivatott társaságokat. A különböző társaságok a polgári rendszerben, a burzsoá országokban a legkevésbé sem a dolgozó nép érdekeit szolgálják. A továbbiakban arról beszélt, hogy baráti társaságaink fontos feladata: aktivan dolgozzanak, széles körű tevékenységet fejtsenek ki annak érdekében, hogy a kultúra és a tudomány minden értékét a lehető legszelesebb körben, kölcsönösen megismertessék egymás országában. Az SZKP főtitkára aláhúzta a szocialista országok közötti barátság nagy fontosságát. Hangoztatta, hogy a szocialista országok politikája a népek egymáshoz való közeledését szolgálják. Mivel ez a politika a béke szolgálatán, a békés egymás mellett élés elven nyugszik, vitathatatlan, hogy a Magyar—Szovjet Barátj Társaság tevékenysége is ezt o politikát segíti elő. Az MSZBT, illetve az SZMBT munkássága, amelyet a két nép szívélyes, testvéri kapcsolatainak fejlesztéséért folytat, tulajdonképpen ékesszóló, szemléletes példája annak, hogyan növekednek, szilárdulnak — nem egyszerűen számtani, hanem mértani arányok szerint - erőink. Végül Leonyid Brezsnyev meg egyszer meleg szavakkal megköszönte a figyelmességet, -a baráti fogadtatást, és sok sikert kívánt a társaság munkájához, fontos politikai tevékenységéhez. Ezután átnyújtotta a szovjet párt- és kormányküldöttség ajándékait: a Szovjetunió köztársaságainak különleges eljárással fémre maratott címereit, s egy nagyméretű, jellegzetes orosz motívumokkal díszített porcelánvázát. . — Sok-sok emlék rajzik egy ilyen találkozáskor az ember gondolataiban, s most — érthetően — különösen nehéz kifejeznem érzelmeimet - vette át a szót Nagy Jenő, a munkásmozgalom veteránja, ez MSZBT Elnökségének tagja. Dt- venegynéhány évvel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy három ízben is ott lehettem Vlagyimir. Iljics Lenin közelében. Az a néhány mondat, amit akkor válthattam vele, meghatározta egész sorsom alakulását. S most, életem alkonyán egy asztalhoz ülhetek az emberiség javáért munkálkodó ország, a hatalmas Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával, Brezsnyev elvtárssal. — Szívből kívánom, hogy hosszú évekig egészségben, örömben, boldogságban teve- kenykedjenek — fordult a szovjet vendégekhez - az emberség érdekében vállalt nemes hivatásért, amelyet a Szovjetunió, a szovjet nép maga elé tűzött. Kérem, vigyék el magukkal a szívem teljes szeretelét a szovjet népnek, az én második hazám népének - mondotta befejezésül. (Folytatás a 2. oldalon) KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Befejeződtek a tárgyalások a Kádár János vezette magyar, valamint a Leonyid Brezsnyev által vezetett szovjet párt- és kormányküldöttség között. Képünkön: A két delegáció a tárgyalóasztalnál Kölcsönösen ismerjük meg egymást! k k k
