Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

1972. december 6. DUNANTOll NAPIO Felszámolódnak a cigánytelepek Éppen tíz esztendeje, hogy oz 1961-es párthatározat nyo­mán Baranyában is napirend­re tűzték a cigányság helyze­tének megjavítását. Megyénk­ben akkor 124 elszigetelt tele­pülésen rendkívül primitív, el­maradott körülmények között élt a cigánylakosság túlnyomó ré­sze. Ma már csak 64 telep lé­tezik, de ezek többsége is meg­szűnőben van, mert a cigány­lakosságnak a falvakba áram­lása egyre erőteljesebben je­lentkező — és hivatalos részről eredményesen támogatott - folyamat. 1966. és 1971. között 81 cigánycsalád épített magá­nak új házat valamelyik bara­nyai faluban, 215 család ped;g állami támogatással megvásá­rolt ugyané falvak valamelyi­kében megüresedett házat. A meglévő telepeken azonban je­lenleg is közel ezer „ház' áll. Ezek többnyire putrik, sárkun ir­hák, jobb esetben vályogházak és csak kisebb részben téglá­ból épült, a lakóház fogal­mát leginkább megközelítő há­zak. A legnagyobb társadalmi gondot ezek a telepek jelen­tik, ahol a cigányság életkö­rülményei csak lassan, vagy egyáltalán nem tudnak változ­ni. A telepek jelenlegi helyzetét, az.ott élők egészségügyi viszo­nyait vizsgálta a közelmúltban egy szőkébb munkabizottság, amelynek tevékenységéről, a szerzett tapasztalatokról tegnap számolt be a Baranya megyei Tanács művelődésügyi és egész­ségpolitikai bizottságának ci­gányügyi albizottsága előtt dr. Konkoly Thege Aladár főorvos. A legfontosabb megállapítás: a telepekről való elvágyódás egy­re erősebb a cigányságban is, ezt pedig mindenképpen segí­teni kell, de úgy, hogy ebben a cigányság munkája legyen a hangsúlyosabb, mert csak ez biztosíthatja a folyamat ered­ményességét. Egészségügyi té­ren legfontosabb a nő-, csecse­mő- és gyermekvédelem teljes biztosítása elsősorban természe­tesen az új generáció érdeké­ben, mert — mint a vizsgálat során kiderült — a legkisebbek között nagyon sok az egészsé­gileg károsodott, ami a hiányos táplálkozásból, a legelemibb higiéniai szabályok be nem tar­tósából, a károsító életkörülmé­nyekből adódik. Dr. Görcs László, az albizott­ság elnöke néhány fontos körül­ményre hívta fel a figyelmet, olyanokra, amelyek hátráltatják a cigányság életkörülményeinek javítását. A cigánytelepekről való elvándorlás egyik legfőbb akadálya az anyagi lehetősé­gek korlátozott volta (az álla­mi támogatás lehetősége elle­nére), ami egyenes következmé­nye a munkaügyi viszonyoknak. A munkaképes cigánylakosság­nak csupán 44 százaléka áll állandó munkaviszonyban, 26 százaléka alkalmi munkából él, 27 százalék pedig — zömében nő — egyáltalán nem dolgozik. Fontos tényezőként jelentkeznek a társadalmi előítéletek, ame­lyek sokszor akadályozzák, hogy cigánycsaládok a falvak belte­rületén telepedjenek le. E kissé riasztónak tűnő szá­mok előrebocsátásával csak érzékeltetni akartuk a probléma súlyát annak hangsúlyozásával, hogy a Magyar Hidrológiai Tár­saság Pécsi Csoportja és az Ag­rártudományi Egyesület Baranya megyei Szervezete aktuálisabb témát aligha tűzhetett volna kedd délelőtti vitaülésének na­pirendjére, mint a szakosított állattartó telepek szennyvízel­helyezésének problémái. S hogy ez a megoldást váró feladat nemcsak Baranya gondja — bár kétségtelenül itt a legégetőbb, mivel a legtöbb szakosított te­lep éppen megyénkben épült — ezt jelzi a szélesebb körű ér­deklődés. Pécsett, a Technika Házában tartott vitaülésre, melynek bevezető előadását dr. Dorogi Imre kandidátus, a Mo­sonmagyaróvári Agráregyetem tanára tartotta meg, A hígtrá­gya-öntözés néhány talajkémiai kérdése címmel, nemcsak a szomszédos, de még az alföldi megyékből is érkeztek szakem­berek. A trágyalé hasznosítása mezőgazdasági lehetőségeinek agronómiái feltételeit baranyai vonatkozásban Sopronfalvi Hu­gó főmérnök, az Állami Gazda­ságok pécsi főosztályának mun­katársa vázolta. Rámutatott — s a vitaülés hozzászólói ebben valamennyien egyetértettek —, hogy a felhasználás legkézen­fekvőbb és legcélszerűbb mód­ja a kiöntözés. A szennyvizek­nek az élővizekbe történő be­vezetése lehetséges ugyan, de az előtisztítás olyan fantaszti­kus összeget igényel, hogy nem ez a járható út. Annál is in­kább, mivel nitrogénben, fosz­forban, káliumban és egyéb, a növények számára hasznos lét- fontosságú anyagokat képvisel, amelyet egyetlen üzem sem hagyhat veszendőben. 50—80, sót 100 százalékkal is képes nö­velni a termést. Ilyen tapaszta­latok már vannak, Baranyában a Bikali Állami Gazdaságbon, de másutt is. Gazdaságossági és egyéb szempontok kívánják, hogy a szennyvizet ne távoli területek öntözésére használják fel, ha­nem a telepek körül, 2-3—4 ki­lométeres körzetben. Ehhez tá­rozóegységeket kell létrehozni - mert a napi termelés folya­matos kiöntözése gazdaságta­lan és szakszerűtlen is. Éber Imre, tsz-elnök a szent­lőrinci termelőszövetkezet más­fél éve működő, olcsó — mind­össze 60 ezer forintba került — házilagos megoldású sertés-híg­ÉRTESÍTJÜK kedves vásárlóinkat, HOGY DECEMBER «—23-IG BEZÁRÓLAG áruházunk REGGEL 8—19 ÓRÁIG SZOMBATON REGGEL 8—17 ÓRÁIG mm le­trágya öntöző rendszerét ismer­tette a résztvevőkkel. Barna La­jos mérnök, a Vízügyi Igazga­tóság szakembere a települé­sek lakosságának vízvédelméről beszélt. A telepek szennyvíz-elhelye­zésének megtervezése sokrétű feladatot ró a tervezőkre, hang­súlyozta előadásában Szenoh- radszki Istvánná, a MEZÖBER tervező mérnöke, aki néhány nagy telep szennyvíz-elhelyezési modelljének műszaki megoldá­sait ismertette. Túl a felvetett problémákon, a tanácskozás résztvevői egyet­értettek abban, hogy a külön­böző területeken dolgozó szak­emberek átfogó egységes szem­léletére van szükség ahhoz, hogy egy újabb környezeti ár­talom jelentkezését megelőz­zük.- Rné ­December 10-től üzemelhet: A kertvárosi vízműrendszer Mondják: ez a berendezés már hónapokkal ezelőtt kellett volna! Nélküle a kertvárosi víz­műrendszer nem használható. Az a fő, hogy tegnapelőtt be­mutatták, és a premier jól si­került. December 10-én pedig már rendeltetési helyén a kertvárosi új víztározóban — tel­jesít szolgálatot. Hétfőn délelőtt mutatták be a szakembereknek a Pécsi Víz- és Csatornaművek karbantartó üzemében a legújabb pécsi újí­tást, a vízművekben használa­tos automatikus vízszint távjelző és vezérlő berendezést, melyet Reinisch Béla, a Pécsi Víz- és Csatornaművek gépésztechniku­sa szerkesztett. A pneumatikus és elektromos elven működő berendezés nem egyéb, mint egy demizson nagy­ságú harang és egy daxli mé­retű rádió. A „harangot” a víztározóban helyezik el, mely a mindenkori vízmagasságot jelzi. A jelzéseket elektronikus jelekké alakítják át és egy ká­bel segítségével juttatják el a gépházba szerelt rádió nagy­ságú vevőműszerhez, mely a vízszinthez igazodva automati­kusan ki- és bekapcsolja a víz- szivattyúkat, illetve a tározókat. Miért volt létkérdés ezen au­tomatikus vízszintmérő? Mint ismeretes a lakótelep első lakói már a közeljövőben elfoglalják új otthonukat, en­nek most már „vízügyi" akadá­lya nem lesz, hiszen a Vízmű­vek tmk-üzeme a napokban fel­szereli a kertvárosi 2500 köb­méteres víztározóba és annak gépházába az új berendezést. Pécs legifjabb lakótelepén de­cember tizedikével megkezdőd­het a vízszolgáltatás. (M) Tegnap délelőtt közel kétszáz óvodást ajándékozott meg a Télapó, a Geister Eta utcai óvodában rendezett ünnepségen. Szükség van-e felvonóra? Készül a mecseki ródlipálya Hétfőn este Szentlőrincen a Baranya megyei térítésmentes véradómozgolom egyévtizedes jubileuma alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak. Tíz évvel ezelőtt a megyében elő­ször Szentlőrincen kezdte meg dr. Brantner Ottó, körzeti orvos és Horváth József, pécsi járási vöröskereszt-titkár a térítésmen­tes véradók szervezését. Jubile­umi ünnepségen dr. Bajtai Gá­bor, a vérellátó alközpont veze­tő főorvosa és dr. Kummerlän­der Lajos, a megyei kórház fő­orvosa köszöntötte a jelenlévő több mint száz élenjáró vér­adót. A bensőséges ünnepsé­gen kitüntették a község több­szörös véradóit. •k önkéntes véradók: segítő­kész, önzetlen emberek. A hívó szóra azonnal jöttek. — Átéreztem a véradás fon­tosságát, hiszen magam is vol­tam kórházban, kétszer operál­tak — mondja Hoffer Józsefné, tizenkétszeres véradó. — Tíz év­vel ezelőtt a faluban elsőként én tartottam oda a doktor úr­nak a karomat Mondtam: si­essen, mert jön az uram haza, és addigra ebédnek kell lenni az asztalon. Percek alatt vég­zett, aztán rohantam haza főz­ni. — Van még egy ok, hogy el­jövünk a véradónapokra — jegy­zi meg Zomi Mária. — Ilyenkor soronkívül jár az orvosi vizsgá­lat. Ebben a korban már kell a bizonyosság, hogy egészsé­ges az ember. A kilencszeres véradó Novak Sándor meséli, hogy régebben sokan nem tartották kötelessé­güknek a véradást. — Noszogattuk őket: tartsa­nak velünk, — nem nagy dolog, nem is fáj. A rábeszélés hasz­talan volt. Aztán az egyik csa­ládban a gyereknek ki kellett cserélni a vérét. Azóta ott van­nak ők is a véradónapokon. A gyermekük ma olyan, mint a makk. A vér segített rajta. Tóth József a véradó napok­ra családostól jár. Vele tart István fia és lánya, Magdolna is. — Én eddig tizenegyszer, a fiam nyolcszor, a lányom pedig háromszor adott vért — mond­ja a családfő. — Pénzért vért sohasem adnék. Ritka vércso­portba tartozom. Azt mondják, a vérem különösen a csecse­mőknek jó. Adok is, amikor csak kérnek. Ilyenkor mindig a hároméves kisunokám jut az eszembe... * A szentlőrinciek, kirólyegyhó- ziok, kacsótaiak, csonkamind­szentiek között már-már köz­mondás: inkább százszor ad­jak, mint egyszer kapjak véd. A véradónapokon megmozdul­tak a községek. Egy évtized alatt 1385 donor 500 liter vért adott. Mécs László Közeledik a tél, az iskolai szünet, s ha hó is lesz, ellepik a szűk pécsi utcákat a ródlizó gyerekek. Telenként nem egy­szer adtunk hírt tragikus végű ródlizásról. A szánkó nem a közútra való. „De hát akkor ho­va" — kérdezték a szülők és a gyerekek. A válasz: a Mecsek­re. Lassan ugyanis elkészül a mecseki ródlipálya, aho* biz­tonságosan csúszkálhatnak a gyerekek és a télisportot ked­velő felnőttek. A mecseki ródlipálya a Pécs város ifjúsága a IV. ötéves ter­vért akció keretében épült, s a készülő pécsi ifjúsági létesít­mények közül a legközelebb áll a megvalósuláshoz. Ha igaz, még idén télen birtokba vehe­tik a fiatalok. Ez év tavaszáig az Erdőgazdaság szakemberei, a MÉV robbantóbrigádja és tár­sadalmi munkások százai elké­szítették a pályatestet. Szep­tember 20. óta a város üzemei­nek, vállalatainak, tanintézetei­nek fiataljai tisztítják a pálya­testet, építik a kanyarokat. A munka jelenleg is folyik. A fia- , tolok ez ideig több mint 450 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. A további­akban sí-ház és sí-ródlifelvonó építését tervezik, amelynek épí­tési munkálatai a jövő év már­ciusában kezdődnének. S itt álljunk meg egy szóra. A 450 ezer forint értékű tár­sadalmi munka szép teljesít­mény. Az összefogás hasznos­ságának, szükségességének ékes bizonyítéka. A pályára nagy szükség van, hisz viszonylag biztonságosan csak ott lehet ródlizni. De vajon szükség van-e a nem kis beruházást igénylő fel­vonóra? Nézzük a számokat: Pécsett a hótakarós napok szá­ma - 1929-44 között készült felmérés szerint — éves átlag­ban 26,4. Januárban például 8,6, februárban 8.5. Manapság enyhébb telek járnak, tavaly jó­formán nem is esett hó. A me­teorológus a táblázat mellé a véleményét is odaírta: „Az or­szág többi hegységéhez képest a Mecsekben a legkevesebb a sportolásra alkalmas hó.” De ezt bizonyítják a mérések is. A Bakonyban, Zircen a hótakarós napok évi átlaga 60.3, Dobogó­kőn 95,4, a Kékestetőn pedig 112. A Mecsek átlaga tehát jó­val elmarad a többiétől. Ismételten hangsúlyozzuk: a társadalmi munkában elkészült ródlipályára nagy szükség vöt*. De a felvonóra ...? Pánics György — Tűz Siklóson. Tegnap dél­után Siklóson, a Felszabadulás utca 88-as számú házban tűz ütött ki özv. Gucuj Tomásné la­kásában. Elégett két szoba — csaknem teljes berendezése. A tüzet feltételezhetően gyufával és gyertyával játszadozó gyere­kek okozták. A keletkezett anya­gi kár becsült értéke 45 ezer forint. Az utolsó fiákeres Pedagógus vendég Bukarestből A Bukaresti Egyetem Magyar- nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének tanára, Molnár Szabolcs több hetes magyaror­szági tartózkodása során ellá­togatott Pécsre, ahol a Tanár­képző Főiskola Irodalomtudo­mányi Tanszéke vendégeként megismerkedett az ott folyó tu­dományos és oktató-nevelő munkával. A vendéget a ta­nárképzés helyi eredményeiről dr. Gárdos Istvánné főigazgató­helyettes tájékoztatta. H armincán voltak és most elment az utolsó is: Nagy Béla hivatásos, egy lovas fiá- keres. Élt 75 évet. A pécsiek ha átautóztak Bajára, néha ki­szálltak a gépkocsiból és beül­tek a fekete liákerbe, az egyetlenbe, amely megmaradt, és keresték a romantikát. A negyvenen felüliek behunyt szemmel a régit, a fiatalabbak, meg a gyerekek nyitott tekintet- tel a sosem érzett új élményt. Csattog a pejló négy patkója, szabályosan, le lehetne fcof- fázn/, keresztberakott lábbal, iicsurasan szétvetett karral ül­dögélni a hátsó ülésen, elöl a bakon Nagy Béla bácsi, leg­elöl a pej, menetközben kezet lehetne lógni a járókelőkkel — nem, ez fényképen, filmen, televízión nézve nem igazi, Ba­ján bele is lehetett ülni. A múlt hétig és most már többet soha. A háború után még harminc iparengedélyes fiákeres volt Baján, számozva — akkortájt csak a iiákeren volt sorszám, meg a rendőrök derékszíján. — Farsangkor pántlikát kötöttek a lovak tarkára, egy-egy la­kodalomra lefoglalták mind a harmincat és végighajtattak a városon. Aztán elszaporodott a taxi, a fiákeresek meg sorra kihaltak. Csak Nagy Béla tar­totta magát. És megélt belőle. Hány taxit hagytak üresen az állomás előtt — pedig az több­ször olcsóbb is lett volna — csakhogy a pejlovas fekete ko­csiba szálljanak! Sztár is lett belőlük, Nagy Béla bácsiból, meg a pejlóból. Amikor készült a két bácskai film. A szabadkai Kosztolányi Dezső két regényéről, a Pa­csirtáról és az Aranysárkányról itt forgatta filmjét a zomborl születésű rendező: Ranódy László, a Magyarország hatá­rain belül lévő egyetlen bács­kai városban, külföldi forgatási költségeket megtakarítva — Baján. Az utolsó élő bácskai fiákeres akkor kameravégre ke­rült, s nem is akárkivel; Pa­csirta szüleit vitte, Páger An­talt, meg Tolnai Klárit, végig a Szentháromság téren, század- fordulói ruhában, Nagy Béla pattintott egyet az ostorral, csakúgy a levegőbe. A másik Kosztolányi filmben, az Arany- sárkányban már színesre vet­ték fel a fiákerezést. Mondják. a filmnek Kanadában is nagy sikere volt, Pécs után most már Baján sincs fiáker és lassan nem lesz sehol az országban. A kocsit talán megveszi a Türr István Múzeum, legalább is ezt beszé­lik. De ez a vásárlás sem ad­hatja már vissza a városnak azt a patinát, omit elveszített: múlt héten szívrohamban meg­halt az utolsó bácskai fiákeres. Télen mindig kályhameleg ló­pokrócot terített az utasai lá­bára. A pejlovat most iószivű öreg szomszédok etetik a bajai alvégen. Földessy Dénes Megelőzni egy újabb környezeti ártalmat A szakosított telepek szennyvíz-elhelyezéséről tanácskoztak a szakemberek Egy átlagos nagyságú állattenyésztési telepen naponta 30—40 köbméter szennyviz — az agrárszakemberek meghatározása szerint „higtrágya” — keletkezik. Nagyobb telepeken természetesen ennél sokkal több. A Zengöaljai Állami Gazdaság új csokoládépusztai 10 ezer férőhelyes sertéskombinátjában napi 120—170 köbméter szennyviz termelődik, ami évi 40—5' ezer köbméter környezetre ártalmas, de szakszerű kezeléssel nagy tápértékét képviselő talaj­erő visszapótló trágyaféleségnek felel meg. Baranyában az elmúlt két-három évben mintegy 70 állattenyésztési telep épült. Ha ez mind üzemelni kezd, akkor évente közel egymillió köbméter szenny­viz termelésével kell számolni, ami környezeti ártalom szempontjá­ból — mintegy 100 ezer baranyai lakost érinthet közvetlenül. Százszor adjak, mint egyszer kapjak A véradókat ünnepelték Szentlőrincen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom