Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

1972. december 6. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Ünnepi megemlékezés Pécsett a Szovjetunió 50 éves fennállása alkalmából „Hála" a borítékban (Folytatás az 1. oldalról.) szagok gazdasági felemelkedé­séhez. Az októberi szocialista for­radalom által létrehozott állam az egész világ proletáriátusá- nak erejét sokszorozta meg, mindig bázisa, lendítője volt a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalomnak. A Szovjetunió a szocialista országok együtt­működésének, kölcsönös testvé­ri támogatásának gyakorlati példája. Tapasztalatai alapján tárultak fel a szocializmus épí­tésének törvényszerűségei, ame­lyek minden országra érvénye­sek. Nincs olyan szocialista or­szág, de kommunista párt sem, amely megalakulása, történel­me, jelenlegi léte. és jövője szempontjából ne a Szovjetunió létéhez kötődne. Horváth Lajos elvtó rs referá­tumának befejező részében ar­ra hívta fel a figyelmet, hogy a Szovjetunió ötven év alatt a társadalmi haladás fő erejévé vált. Hatására alapvető törté­nelmi folyamatok bontakoztak ki a világban, segítségével és együttműködésével világrend- szerré vált a szocializmus. Ez a rendszer napról napra erősebb és ma már meghatározó szere­pe van a világban. A Szovjet­unió nemzetközi politikája nem­csak szolgálja, hanem biztosít­ja is a népek békéjét, védel­mezi az egyenjogúságot, követ­kezetes harcosa a népek békés egymás mellett élésének. Mi magyarok mindig büsz­kén, igaz meggyőződéssel vál­tottuk és valljuk, hogy a Szov­jetunióhoz szoros, megbontha­tatlan szövetségi szálak fűznek. Feladatainkat, a szocializmus teljes felépítését csak vele ösz- szefogva, politikai és gazdasá­gi együttműködéssel vagyunk képesek megvalósítani. Ezért mi nem ünnepnapokra, nem egyes alkalmakra korlátozzuk ba­rátságunkat. Mi nem tak­tikának vagy demonstráció­nak tekintjük a Szovjet­unióhoz fűződő testvéri kapcso­latainkat. összetartozásunk alapja közös rendszerünk — a szocializmus; közös ideológiánk — a marxizmus—leninizmus; és közösek céljaink — a béke és biztonság, a szocializmus és kommunizmus győzelme — fejez­te be referátumát Horváth La­jos elvtárs. Az évforduló megünneplése az év legfontosabb eszmei-politikai eseménye a Szovjetunióban A főreferátumot követően el­sőként L. A. Onikov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága Agitá- ciós és Propaganda Osztályá­nak konzultánsa emelkedett szó­lásra. Hangsúlyozta, hogy országuk életében a Szovjetunió meg­alakulásának 50. évfordulója az 1972. év legfontosabb eszmei­politikai eseménye. Az egész év a jubileum előkészítésének je­gyében telt el. Az év elején az SZKP KB-a határozatot hozott az évforduló megünneplésére, melyben kifejtette a Szovjet­unió létrejöttének és fejlődésé­nek törvényszerűségeit, ismer­tette azokat a hatalmas sikere­ket, amelyeket a szovjet nép elért a szocializmus és kom­munizmus építésében. A hatá­rozat alapján széleskörű mun­kaverseny bontakozott ki, a ju­bileum előkészítését nagysza­bású ideológiai és politikai munka kíséri. A Szovjet Tudomá­nyos Akadémia országos tudo­mányos konferenciát szervezett, országszerte előadásokat tar­tottak az elmúlt félévszázad eredményeiről, a rádió és a televízió ádás-sorozatokat köz­vetít. Moszkvában megrendez­ték a szövetségi köztársaságok napjait, számos kiállítás nyílt. Ezekben a napokban a jubi­leum előkészítésének befejező szakaszához érkeztek; a dolgo­zók qyűléseket tartanak, eze­ket követik a járási, városi pártbizottságok és tanácsok ün­nepi ülései, majd a területek, oz autonom és szövetségi köz­társaságok ünnepségei. A leq- kiemelkedőbb esemény az SZKP KB-a, a Szovjetunió és az Oroszországi Föde'ráció Leg­felsőbb Tanácsának ünnepi ülé­se lesz, melyen jelen lesznek az 1922-ben megtartott első össz- szövetségi szovjetkongresszus delegátusának képviselői, a szövetségi köztársaságok kül­döttségei, a szocialista orszá­gok delegációi is. Az elmúlt fél évszázad fejlő­dését elemezve rámutatott ar­ra, hogy a Szovjetunió minden népe sokéves élettapasztalat alapján győződött meg arról, milyen gazdag eredményekkel járt a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségébe való tömörülésük, milyen óriási le­hetőségeket tárt fel ez szá­mukra. Csakis a soknemzeti­ségű szocialista szovjet állam­iak köszönhetik, hogy messze­menő lehetőségekkel rendel­keznek a gazdaság, a kultúra fejlesztésében, az ország vala­mennyi erőforrásának egyesíté­sében a kommunista társada­lom sikeres építése céljából, A Szovjetunió az elmúlt fél év­században nagy erejű ipari ha-. talommá fejlődött, gépesített mezőgazdasággal rendelkezik, élenjáró tudományával és kul­túrájával a lakosság valameny- nyi rétegének magas életszín­vonalával kiváltotta a világ népeinek elismerését. A Szovjetunió megalakulásá­nak 50. évfordulója az egész nép ünnepe, mert megalakulá­sához és megsziládításához az ország valamennyi nemzete és nemzetisége munkájával hozzá­járult. Ma már lehetetlen el­képzelni bármely köztársaság vagy terület sikereit közös ösz- szefogás nélkül. A Szovjetunió megalakulása — mondotta az előadó — a proletár interna­cionalizmus, a lenini nemzeti­ségi politika diadala, a nemzeti kérdés sikeres megoldásának mintaképe, mely elválaszthatat­lanul kapcsolódik a mélysége­sen internacionalista lenini kommunista párt politikai és szervező tevékenységéhez, mely egyben a kommunista építés mai és Teendő sikereinek biz­tos záloga is! Korreferátumok A korreferátumok sorát dr. Bihari Ottó egyetemi tanár nyitotta meg A Szovjetunió meg­alakulása, a szovjet alkotmány fejlődése címmel. Rámutatott arra, hogy a szovjet köztársa­ságok létrejötte, a köztük lévő kapcsolatok kiépítése, ezek megszilárdítása, majd a nem­zetek, népek egyenlőségének, a nemzeti köztársaságok jogi vé­delmének alapján megszületett föderáció az alkotmányozás el­ső éveinek legnagyobb gond­jai közé tartozott. Az alkotmány- jellegű októberi dekrétumok, majd a különböző alkotmányok hű tükörképei a nemzeti kér­dés megoldásáért folyó harc­nak. Sok küzdelem, hosszú harc után -született meg a Szovjet­unió, amely először a történe­lem során megoldotta a nem­zeti kérdést, és ugyanakkor a szocializmus gazdasági, kultu­rális erőinek egyesítését. Ezt az utat járta az 1936-os alkotmá­nyozás során, és ezt járja dia­dalmasan napjainkban is. Ezt követően dr. Kozmanovics József főiskolai tanár A Szov­jetunió nemzetiségi politikája címmel tartott korreferátumot. Bevezetőjében utalt arra, hogy a történelem folyamán aligha volt olyan ország, ahol annyi nemzet és nép élt volna, mint Oroszországban — tele prob­lémákkal, szinte gyarmati for­mát öltve a nemzeti kisebbség helyzete. Lenin a nemzeti el­nyomás megszüntetésének reá­lis útját a szocializmusban lát­ta. A Szovjetunióban a húszas és a harmincas évek forduló­ján minden köztársaságban megkezdődött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, ered­ményesen. Napjainkban az SZKP vezetésével jelentős lépé­seket tettek valamennyi testvéri szovjetköztársaság fejlődésének érdekében. .A szovjet népek nagyszerű sikereiket egybe­hangolt munkájuk révén és annak eredményeként érték el. Dr. Komjáti Zoltán egyetemi adjunktus, A Szovjetunió gaz­daságpolitikájának mai fő vo­násai című előadásában kiemel­te a gazdaságirányítási rend­szer reformját. Lényege — mon­dotta —, hogy a központi ter­vezést összpontosítja o népgaz­dasági fejlődés legáltalánosabb mutatóinak meghatározására, kiszélesíti a vállalati önállósá­got, fokozza a termelés magas hatékonyságának anyagi ösz­tönzését a teljeskörű önálló el­számolás bevezetésével. Lehető­vé vált, hogy a Szovjetunió még szélesebb körben és következe­tesebben valósítsa meg a „Min­dent az emberért” jelszót. A gazdaságpolitikai célkitűzések következtében jelentős fejlődést értek el a népgazdaság vala­mennyi ágában. Javul az ener­giastruktúra, mintegy 50 száza­lékkal emelkedik a kőolajfel- dolgozó-ipar termelése, 70 szá­zalékkal a gépiparé s több mint kétszeresére emelkedik a. szá­mítástechnikai ipar termelése abban a programban, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa tűzött ki. Dr. Fényi Jenő, a POTE egye­temi tanára A Szovjetunió egészségügyi politikájának főbb jellemző vonásai című korrefe­rátumában vázolta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja —- többek között — legköze­lebbi feladatának tartja: széles­körű egészségügyi intézkedések foganatosítását a dolgozók kö­rében. Ilyenek: A települések egészségügyi viszonyainak meg­javítása (talaj-, víz-, levegővé­delem), a közélelmezés tudo­mányos alapon való megszer­vezése, a fertőző betegségek keletkezésének és elterjedésé­nek megelőzésére hozott rend- szabólyok, a közegészségügyi törvény megalkotása, küzdelem a népbetegségek ellen, általá­nos, ingyenes és magasszintű gyógykezelés biztosítása minden állampolgár számára. A szovjet egészségpolitika lényeges kon­cepciója és sikereinek egyik biztosítéka volt a dolgozók ön- tevékenysége. Dr. Tényi Jenő kiegészítő előadásának befeje­ző részében vázolta a Szovjet­unió egészségpolitikájának nem­zetközi hatását és befolyását. Rozs László, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottsága Okta­tási Igazgatóságának igazgató- helyettese A Szovjetunió nem­zetközi kapcsolatainak 50 éve című korreferátumában, hang­súlyozta, hogy a szocialista ál­lam, külpolitikájának és nem­zetközi kapcsolatainak alapel­vei a békéért, a háború ellen vívott harc során született meg. A Szovjetunió folytatja hagyo­mányos békepolitikáját. Ezt a törekvést tükrözik azok az együttműködési elvek, amelyet 1971 őszén a Szovjetunió és Franciaország között megtartott legfelsőbbszintű tárgyalásokon fogadtak el. A szovjet nép tör­ténelmi vívmányait védi a szov­jet—amerikai megállapodás: a SALT-szerződés. A Szovjetunió szolidáris azzal az igazságos harccal, amelyet Vietnam, Laosz, Kambodzsa és az arab népek vívnak a függetlenségért és a társadalmi haladásért. A Szov­jetunió nemzetközi kapcsolatai keretében ápolja barátságát Indiával, a Benqáli Népi Köz­társasággal és Pakisztánnal is. Kezdeményezésére számos ázsiai ország mind nagyobb érdeklő­dést tanúsít egy kollektív biz­tonsági rendszer kidolgozása iránt. Dr. Czeglédi Béla, az MTA tagja, a MÉV üzemvezetője A Szovjetunió felsőoktatásának szerepe a magyar szakember és tudósképzésben című dolgoza­tában hangsúlyozta annak gaz­dasági, főleg politikai jelentő­ségét. Elmondotta, hogy az első csoport 194ó-ban utazott a Szovjetunióba szervezett tudós­képzés keretében, névszerint megemlítette azokat, akik ma tudományos életünk kiemelkedő személyiségei. Az ösztöndíjas hallgatók 1948-ban indultak először Moszkvába. Azóta a Szovjetunió felsőoktatása 493 személyt —, akik elérték a tu­dományok kandidátusa tudomá­nyos fokozatot — és mintegy 3000 fő diplomás, vagy okleve­les szakembert képzett ki Nép­köztársa ságunknpk. Végezetül dr. Nagy József, a Megyei Pártbizottság nevében mondott köszönetét az előadók­nak színvonalas előadásukért, megköszönte a mintegy félezer hallgató figyelmét és L. A. Oni­kov közreműködését. Az ünnepség a Pécsi Nemzeti Színház művészeinek műsorával, illetve az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. Mitzki Ervin—Nagy István „Fel kell lépni a lakossá­got közvetlenül érintő, az or­vos-beteg kapcsolatban je­lentkező anyagiasság ellen; gátat kell vetni a jogtalanui kért és adott előnyöknek, a lélektelenségnek, a szocialista egészségügyi ellátást sértő mindenfajta megnyilvánulás­nak." így foglalt állást közel- zelmúltban megtartott ülésén az Orvos- Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete elnöksé'­ge. Az ülésen az etikai hely­zetről tanácskoztak. Megvallom: jólesően meg­lepett az állásfoglalás őszinte, nyílt szókimondása. Ugyanis jóllehet széleskörű probléma ez, hivatalos véleményként ha­sonlóra mégsem emlékszem, amióta szocialista egészség­ügyről is szó esik a magyar sajtóban. „Tabu” vagy eleve megközelíthetetlen volna ez a téma? Az egészségügyről szóié 1972. évi II. törvény egyik pa­ragrafusa kimondja: „Az ál­lampolgárok a gyógyító-meg­előző ellátás keretében in­gyen jogosultak az orvosi vizs­gálatra, továbbá a szükséges orvosi kezelésre — ideértve a fekvőbeteg gyógyintézetbén történő gyógykezelést is"... Egy másik paragrafus hang­súlyozza : „Sérti az ingyenes­ség elvét és a szocialista eti­kát, ha olyan szellemet ala­kítanak ki, vagy tűrnek meg, amelyben rendszeressé válik, hogy a betegtől (hozzátarto­zójától) juttatást fogadnak el. Fegyelmi, vagy súlyosabb esetben büntetőeljárást von maga után, ha az orvos bár­mikor anyagi, vagy egyéb előnyt kér." A törvény tehát világos kö­vetelményeket támaszt. De nem igen beszélünk róla, mert kényes. Mert a jogta­lanul szerzett anyagi előnyök bizonyítható esetei elenyé­szően ritkák; mert az ilyes­minek — a dolgok természe­téből adódik — nincs tanúja, tehát eleve bizony,thatatlan. Van azonban ennek a prob­lémának egy másik része is. Erről már nyílton, legálisan is elég sok szó esik. De valami ködös misztikum bo­rítja. Magánügynek tekint­jük, holott nem egészen az; mások természetesnek, vagy épp kötelezően illőnek vélik és csak nagyon kevesen tart­ják erkölcstelennek ezt is. Az úgynevezett orvosi „há'a- pénzre" más szóval para- solventiára gondolok. Tudnunk kell, a hálapénzt — sem az adását, sem az elfogadását — nem tiltja a törvény. (Mindössze három esetben mondja ki, hogy „a beteg (hozzátartozója) által önként felajánlott jutta­tást tilos elfogadni:" gyógy- intézményekbe való utalá­sért; az egészségügyi alkal­masság fokának elbírálásá­ért és orvosi bizonyítványok kiállításáért.) A gyógyult be­tegek, mint ismeretes, elég sokszor fejezik ki hálájukat pénzösszegekkel. Sőt, talán reálisabb úgy fogalmaznom, hogy kevesen nem adnak, vagy nem tudnak adni ilyet. Még kevesebben akadnak, akik elvi okokból — eléggé magánoson a küzdőtéren — egy bizonyos etikai tartással nem fogadnak el hálapénzt. Vállalva magatartásuk ódiu­mát a környezetükben; és esetleg azt is, hogy a vissza­utasítás miatt „ . .. a betegek nem hiszik el, hogy az orvos legfőbb jutalma a gyógyítás sikerélménye, s ezért rossz ér- zéssel, tüskével a lelkűkben távoznak, ami végleges gyó­gyulásukat is veszélyezteti..." (Idézet dr. D. J. budapesti or­vos leveléből). Vajon mi okozhatja, hogy az általános ingyenes orvosi kezelés tudatában a meggyó­gyított beteg csakis jelentő­sebb összegű borítékkal, vagy egymásra licitáló értékű aján­dékkal véli illendően kifejez­ni a háláját? • Két alapvető ok játszhat közre itt. Mindkettő teljesen, vagy részben pszichés rugók­ra jár. Az egyik egy bizonyos beidegzett félelem a „hátha visszakerülök", vagy a „mit gondolnának rólam, ha nem adok?" szorongása. A másik ugyancsak pszichés, pontosab­ban tudati eredetű ok is el­vezet az anyagiasság szem­léletéhez. Az új Egészségügyi Dolgozók Rendtartása is ki­mondja: „az állami egészség- ügyi szolgálatban működő o*- vosnak meg kell győznie be­tegét, hogy a részére nyújtott gyógykezelés ingyenes és ezért anyagi, vagy egyéb ellenszol­gáltatás nem jár." Nos, ebben a meggyőzés­ben úgy tűnik, sok a tenni­való még. Talán felesleges hangsúlyoznunk miért, és azt is* hogy miért hosszú távon ... Különösen ha némelyik orvos a kérdés „megideotógizálásá- ban" eljut az „elfogadom a hálapénzt, bár elvben eluta­sítom, mert hátha épp ez ve­szélyezteti a beteg gyógyulá­sát" — demagóg elméletéhez. És hősiesen leküzdve jobb'k énjét, meghozza azt az ál­dozatot, hogy — némi illő hu- za-vona után — elteszi a borí­tékot. Van persze egy harmadik tényező is. A betegek köré­ben. Mégpedig az a típus. Aki elvből ad hálapénzt, ne«» is keveset. „Van miből” —> alapon. És ezért tartom társa­dalmi méreteiben erkölcste­lennek a parasolventia hali- gatólagos intézményét. A há­lapénz adását és elfogadását egyaránt. Mert aki elfogad ilyet, nem köteles ismerni, mi­lyen szociális helyzetbőt jut el hozzá az a bizonyos pénz­összeg. S a kettő együtt, a „hála" és ennek a „joga" permanens módon újraszüli, sőt gyarapítja, szaporítja — élteti ezt a konvenciót. Vagyis a borravalózást. Mert mondhatjuk latinul, magyarul; árnyalhatjuk, fino­míthatjuk, szemérmesen eny­híthetjük magát a szót — a jelenség, a tény s annak tár­gyi valósága, oz mondjuk ki: borravaló. És mint ilyen méltatlan a szocialista egészségügyhöz, a gyógyító munka — minden más szakmával össze nem hason­lítható — magasabbrendűsé- géhez. Ezért véleményem szerint a beteg hálója ezután is egy csokor választékoson szép vi­rággal fejezhető ki. És abban, hogy: „köszönöm". Anyagiak­kal, borítékkal nem. A hála­pénzt ugyan nem tiltja sem­miféle törvény, de attól még lehet erkölcstelen dolog. Le­het rossz beidegződés, kény­szerű szokás, álhumónus jóté­konyság és még sok minden lehet. Egy viszont nem: Hálánk jele — gyógyulá­sunkért. Ez az egy nem lehet a hálapénz. Legalábbis a mi társadalmunkban. Wallinger Endre ősbemutató a Doktor Sándor Művelődési Központban A Pécsi Amatőr Színpad lel­kes fiatal közönség előtt mu­tatta be legújabb műsorát a Doktor Sándor Művelődési Köz­pontban. Gyurkó László darab­jának csak a címe barokkos csengésű: „A búsképű lovag, Don Quijote De La Mancha szörnyűséges kalandjai és gyö­nyörűszép halála". Valójában modern tézisdráma. Cervantes hősét nem idejét múlt ideák nevetséges bajnokaként mutat­ja be, hanem esendőségében is olyan embernek, aki a tár­sadalmi iqazságtalanságok el­len folytat szélmalomharcot. Kemény vitába szól bele a maga eszközeivel Gyurkó, ami­kör a cselekvő emberi maga­tartást és tiszta szándékot pont a balfogásokról hírhedt bús­képű lovag esetében emeli piedesztálra. (A darabot külön­ben még ebben az évben mu­tatja be a Huszonötödik Szín­ház. A Doktor Sándor Művelő­dési Központ színjátszói tehát ősbemutatóra vállalkoztak.) Dr. Sződy Szilárd rendezésé­nek számos eredeti ötlete érde­mel dicséretet. Jó érzékkel vitte el a játék külsőségeit a diák­tréfák stílusához. A szereplők közül mindenek előtt Sancho Pansa alakítóját kell kiemelni. Stenczer Béla mint figurális jelenség is a leg­ideálisabb e szferepre. Alkati elő­nyei mellett bámulatos humora von önmagához, a szerepéhez. Kiss Mara Dulcinea alakításá­ban megfogott, hogy mindig lereagált minden szituációt, s nem volt szüksége szövegre ah­hoz hogy aktív résztvevő ma­radjon. A lantos-narrátort ját­szó Pintér Tamás zeneszerző­ként először mutatkozott be, méltó sikerrel. Szöllősi Margit, Juhász László, Ungár István és Wéber Adóm értékes egyéni színeket képviseltek a iátékban. A címszereplő Horváth István szövegét nem mindenütt értet­tük pontosan (pl. végszavait). A produkció egészére vonatko­zóan: különösen a darab ele­jén győzte humorral, végén pe­dig lírával is a hihetetlenül ne­héz feladatot. B. I. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom