Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
UMIIHI És Mlltsntl FBLTOIRIT - l|;j rFTÖfl SiNDOI A költők gyakorlatiok. Honnan származik a legenda, hogy a való világban csak csetlenek-bot- lanak, hogy ügyefogyottak: álomvilágban élnek? A magyar költők kiválólag a gyakorlat emberei. Természetes; kivételesen nehéz a helyzetük. Balassiban három prókátor veszett el s még lócsiszárnak is jó hírű volt Csokonai egymaga föl tudta volna állítani az Akadémiát, ha egy kis megértésre talál; ha nem épp a reális eszközök birtokosai szenvednek végzetes ólomkórságban. Berzsenyi a leggondosabb tanulmányát a mezei gazdálkodás megújításáról készítette nyomda alá. Vörösmarty... Petőfi a szervezőképességével tűnik ki. Hibátlanul tájékozódik 0 részletekben; biztos tekintettel látja át a bonyolultságot Mi fő jellemzője költői látásának Is? Született lírikus: az első szárnycsapás ' sasmadári magaslatba viszi. Hogy sasmadári tévedhetetlenséggel tegyen különbséget a lenti valóság eladdig számba se vett jelenségei közt. Fönt lobog — kedvenc képe ez — a Tiszától a Dunáig nyúló róna felett, de lelát a sötétzöld káka közt nyakát nyújtogató gémre, a sárga fövenyen futó bogarak tarka seregére. Ilyen éles szemmel fürkészi a társadalmat is, de itt újra és újra lecsap a magasból; beavatkozik. Vörösmarty még csak dorgálja a hazáért föl-fölsivító, de aztán másra se buzduló magyarokat, ö — mintha csak ebből a leckéztetésból tanult volna — magas hangon beszél, de nem sivít. Vezényel. Mégpedig úgy, hogy közben magyaráz. Vagyis tábort szervez. Újra és újra tábort csinál. De sosem magának. Közösségi lélek. Elöl jár, igen. De az ügy a gondja. Megesik, hogy elő- resiet. már-már elszakad a gyűjtötte hódtól. De ekkor Is — neki van igaza. Neki volt igaza, ahogy az idő minden esetben neki helyeselt, a mel- lé-zárkózásával. Soroljuk föl minden esetét, amikor példát adott, hogy mi volt — és még többször, mi lett volna — a helyes teendő, gyakorlati szempontból is? Ne kezdjük a legnagyobbol, hogy nélküle nem lett volna — vagy nem olyan lett volna — Március, az Ifjú Magyarország erőtétele. Mi ennek az előzménye? Az alapokig visszonyúlva: az első magyar író-sztrájk. Egy ügyes üzletember azzal az ürüggyel, hogy kenyérmorzsákhoz juttatta őket, holmi bérmunkássá akarja tenni lapja munkatársait. A felelet, a Tízek Társasága. A vállalkozásnak Petőfi a lelke, de úgy; a magáéhoz hasonló érvényesülést akar biztosítani a többinek is. Ö állítja talpra az Életképek-et,. az írók lapját Közben ő emel egy kávéházi sarkot a nemzet tudatába, benne a Közvélemény Asztalával. Ö a hangadó. De nem hangja jóvoltából. Eszméi tisztaságával; elméje élességével. És ott van a Nemzetőrség megszervezésénél. Ott szorgoskodik a hivatalos heti közlöny, a Nép Barátja megteremtésénél. Ő foglalja írásba a lap programját Aranyt szeretné állandó szerkesztőnek bejuttatni. Nincs vége-hossza a kdrncselésnek, amit Arany érvényesülése, jó megélhetése, jó honoráriuma érdekében véghezvisz. S ő a mozgatója a teljes magyar Shakespeare-kiadás ügyének. ő fogalmazza meg a magyar jakobinusok tömörülésének, az Egyenlőség! Társulatnak proklamációját Aztán még egy ütközet irányításába is beavatkozik. Az ember méltán kérdezheti: mikor volt ideje, hogy olyan méretű, olyan természetű író legyen, mint amilyen lett? Ezek közben. Ezek folytán. ' * Petőfi nem járt Segesváron. Ebbe a városba ő sose tette be a lábát Csak a határát közelítette meg. Odament volna, ha életben marad. Halálának helye, a kis Fehéregyháza, a végzet útján afféle utolsó posta mintájára csatlakozik Segesvárhoz. Hogy mi is megtaláljuk. Bizonyos volt benne, hogy elér Segesvárra s jót pihen, jót eszik a kényelmes, szép városkában. Ezért sem kímélte magát Utolsó éjszakáját nem ágyban töltötte. Utolsó napján nem ebédelt asztalnál. Bem kisded seregében, melyhez négy nappal előbb csatlakozott, maga a vezér volt a legrégibb ismerőse. Voltaképpen nem is számított katonának. Civilben volt fegyvertelen. Szentül hitte, hogy elér az élet városába, Segesvárra. Hitt a jövőben, hitt a győzelemben, hitt a káprázatos vezérben, akit ő a maga huszonhat évéből nézve aggastyánnak érzett Rendületlenül hitt az ötvennégy éves elszánt lengyelben, aki akár egy vigalomba, négylovas hintóbán hajtatott a sors elé. „Szeretett fia” annyira tele volt életbiztonsággal, hogy — noha Marosvásárhelyről hajnalban indultak és Székelykeresztúrra alko- nyattai vonultak be —• tagjai egész napi törődöttségét a barátainál töltött vacsora után bolyongással pihentette. Az ismeretlen kisváros egy'k vendéglőjéből cigányzenét hallott. Honvédtisztek mulatták ott az időt, nem énekléssel, hanem a muzsika melletti beszélgetéssel. Ide tért be, itf időzött, részt véve a fiatalok szokásos kifogyhatatlan eszmecseréjében egészen addig, amíg a pitymal- lati félsötétben nem vertek itt is indulót a dobok. Erre futott csak a kijelölt szállására, megmosakodni, egy csésze kávét felhörpinteni. Tanúk jelentkeztek később, hogy ezen közben kétszer is elszavalta híres versét, az Egy gondolat bánt en- gemet címűt. Először a vacsorával kedveskedő Varga Zsigmondéknál, majd a hajnali reggeli utón, mindkétszer „valamely csodás előérzet hatása alatt, szenvedélyes hévvel”, ahogy a kitűnő Ferenczi is írja. Nem valószínű, hogy szavalt Erre sem a cigányzene, sem a hajnali gyors reggelizés nem alkalmas idő. Még kevésbé valószínű, hogy épp azt a versét szavalta, mely csak egy nap múlva kezdte meg különös pályafutását A legendát az emberi gyengeség szülte, a felelősség elhárítása, hogy ne gyötörjön bennünket oly igen a bűntudat. Hogy szolgáljon vigaszunkra, a mi vigaszunkra: neki lám nem is volt iszonyú elviselni az elviselhetetlent Ha egyszer vágyódott rá! Ha oly gyönyörűen zengő sorokban óhajtotta a hősök halálát! Nem óhajtotta a halált Utolsó levelében Júliának boldog tervekről ír: milyen szép lesz fészket verni a csíki havasokban a család számára. Az o halál nem volt szép; költői sem volt Azt a rettenetes pusztulást csak a szadizmus képzelheti olyannak, mint amelyet az elszenvedője kívánatosnak érzett Lelkűnk mélyén mindnyájunknak egy szörnyeteg lapul, vérivó. Ne engedjük, hogy még továbbra áldozata legyen ennek Ö is. * Nemzeti hagyományunk, hogy az író ne fitogtassa a tudását Irodalmunk kezdettől fogva a poéta doetu- sok műve. S költőink abban versenyeznek, hogy melyikök mutassa ki legkevésbé a műveltségét Nem azáltal, hogy barbárként viselkedjék. Azáltal, hogy műveltsége ne a mű külsejére rakodjék csillogásul, hanem belsejébe épüljön bele. A „Vitézek mi lehet e széles föld felett” kezdetű huszámóta szerzője a kisujjában hordta, amit Padovától Krakkóig, Up- salától Salamancáig az egyetemeken el lehetett sajátítani. Alkotása azért olyan magas szintű. A Csikóbőrös kulacshoz költője, az ó- és újkori európai nyelvekhez, végső ismeretszomjó- bon még a törökbe is belekapott Egy nép nyelvét tudni az ő esetükben is azt jelenti: az illető nép szellemi kincsét is birtokolni. Petőfi az ő nyomdokukon Indulva hódít A kaszárnya, a vándorszínészi ekhós szekér, de még a Panyó Pannik vidította csárda is megfizethetetlen egyetem. f, r,o ,- Nem tudjuk, hány nép és hány társadalmi osztály nyelvét beszélte a Befordultam a konyhába és a Tündérálom írója. Ahány idegen irodalom megérinti, azt eredetiben olvassa. Gyerekfóvel németből fordít; alig éri el a nagykorúságot és franciát angolt ültet át magyarra. Véletlenül leplezi le, hogy a szláv nyelvekben is otthonos. Egy kora délelőtti órában belép a még félig üres Pilvaxba egy szlovák fiú, a viseletén is ott a nemzetisége. Tilinkót árul. Nem sok sikerrel, mert csak mutogatja az áruját az anyanyelvén, amelyen kívül mást nem ért. Az egyik asztal vendége fölnéz rá az írásából és elbeszélget vele. Ugyan kicsoda? Egy távolabbi asztaltól valaki oldalt előrehajlik és irodalom- történeti tanú lesz; a fiatal szlovák vándorkereskedővel Petőfi társalog. Kortársai vita nélkül fogadták el, hogy ő legyen a vezér. Oly kitűnően beszélte a népi magyart! S oly hibátlanul az európait! Ezt azzal, azt ezzel erősítve. Csorba Győző: Két szem PETŐFINEK Szőnek és ámulok: a meglevőket kétszerezem és háromszorozom: izgató mássággal, szilárd azonossággal sorakoznak, egy magasság ringatja ezer arcukat De mert enélküi is mindent adott, s mert az idő — tenger a sziklát — gömbölyűvé csiszolta életét: hamis filozófia, valódi kényelem .Rendben van" — mondatja velünk. Am a nem-élt évek nyugtalanok, hontalan viharként bolyongónak, s néhány vHlámot be-bevágnak a csipkefüggönyös ablakokon, .Nincs rendben I" — zeng a mennydörgés ólénak. Az ilyen kozmikus tragédiáról nem szabad abbahagyni a viták az ilyen kozmikus tragédiát kompromittálni kell, gyalázatosnak, törvénytelennek nyilvánítani. Két szem kötelez: lézersugáré, röntgen-erejű, hatalmas szemek? ne próbáljuk bezárni, letakarni, utat, életet jelölők, simogatok vagy tőrként gyilkolok, sebet véréit Két szem: vigyázzunk, hogy ne érefesodjft, ne foltosodjék, ne zavarja dülv kérjünk tanácsot tőle, amikor valamit tenni készülünk, igazodjunk villanásaihoz. Az árvaság innét elűzetett: örök apánk ez a százötvenéves félig-kamasz, fehér szakállas aggéi fti gyermekként ülhetünk lába elé, csak a család mellett tartsunk ki hfoe& Berták László: Petőfi Mert virág nőtt ujja hegyén, vázába nem állítható. A kör szétrobban, ha 6 a centrum. Tört abroncsok kunhalmát lelöki, ünnepi képletéből faköpönyeges hétköznapokba kilép. Méri magához a hazát, a hazához lélegzetemet, lélegzetemhez szeretőimet, (egyek különb, legyek magam. Nem a szobor. Nézz a tükörbe! A kéz utazásai, sáncai, a láb a keresztutnál, a világ fölé görbülő gerinc, az ingázás a múzeumlépcsö és Segesvár között. Nem a példa! csak mi beépült a részletek rugóiba belőle, hogy már neve sincs, a vér lüktető kokárdái a pillanat csatáiban, a felelős százkét elem; mozdulása a feleletben, a fűszál, ahonnan naponta bejárható a világ, ez örökös most vagy soha, a tükör, ha belenézhetsz, az őrzi őt. Tudod-e önmagad nyitott tenyérrel ünnepelni? Pákolitz István: Gyehenna-idő idérces fuHasztó júliusi éjszaka hogyse akar megvirradni sngó tücsökmuzsikában jtó kígyósziszegés) Na te hires edd meg amit főztél Betyárcrárdák csikóskurjantású Apollója Véresszájú versfaragó Fentebb stílű esztéták botrányköve Vilámterhes föllegeket hajtó garabonciás U at papot katonát fricskázó szegénylegény Ei rúdon kidobott mezétlábos apostol Világszabadság izgága őrültje Ezreket halálba hajszoló kerge trombitás Ccak azt tudtad fújni: előre A utánam-ra nem futja a szuszból B: land lennél vásárra vinni a bőröd N m szenvedheted a puskaporszagot Asszonyszoknyán ülő levitézlett néptribun Gyorsan megfutó gyorsfutár Csak gőgös szarvadat törték le vasárnap:^- »Y i'I ••■UtÉKL£TÍr,£UJ ——--------------------------------------------------------------------------N em az emberiséget érte sérelem Van még tér sorsnyitotta tér Véres csaták tere Elszelelni már úgyse tudsz Útonálló haramiaként köröznek „Különös ismertetőjele nincs” Na te híres edd meg amit főztél Van különös ismertetőjelem Tegnap egy országot serkentettem talpra Megirigyelhetett volna az isten is Van különös ismertetőjelem Ma már az ördögnek se kellek Bárki pojáca belémtörölheti sáros lábát Van különös ismertetőjelem Alkudozás nélküli igazam volt Es tudtam hogy igazam van Különös ismertetöjelem hogy ITT VOLT az idő Idők ideje; Mostvagysoha-idŐ Igézetesen gyönyörű szűz idő Ideje a kiverekedhetőnek és megharcolhatónak A megálmodottnak és megszenvedetten megérdemeltnek Itt volt az istenlábatmegfoghatjuk-idö A SZAZSZORSZENT ÉGI SZABADSÁG ideje És most ITT VAN az idő Vi!ágszégyen-idö Baltanyelet lerondítók ’ideje Cunctator-hadvezérek-elherdálta idő Ideje a semmit nem vállalóknak A szárnyas szó után mankón vánszorgó tett ideje Gyehenna-idő SOltgalambvárók idétlen bávászkodása Világringyóvá züllesztett nővérünk gyümölcsfélén ideje Népét-hazát elvetélő idő Jövendőt kalodába záró idő Ideje a sumákoló hazudozóknak Korbácsos kezet nyalogató meghunyászkodó kutyák ideje Kitaszítottságom hazátlan-otthontalan árvaságom ideje Huszonhatéves aggastyánja a bitang esalattatásnak Huszonhatéves kamaszkölyke a pusztíthatatlan reménynek Próbáratévő óráimban is tudom ITT LESZ az idő A Mégegyszer-idö Az önmagunkhoz-érdemesek-lehetünk-idő Megadás helyett a szembenézés Megfutás helyett a harc ideje Ideje éhes vicsorgó farkasoknak A bicegő kis lengyel győznitudó ideje Élet-vagy-halál-idö Nem a csakazértís-halált Nem a hiú kétségbeesett öngyilkos-halált Nem az ostoba értelmetlen halált keresem A harcos-értelmes halált VÁLLALOM Az értelmes-győztes életért (Kígyósziszegés helyett kakasszó riogat Az udvaron már szöszmötö! a fuvaros Hát mégis csak hajnalra vergődik Csillagidőn fullasztó berényi éjszakám) J I Illyés Gyula: Petőfiről emlékezve
