Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

r u i a Venezuela Kétszer kaoott Lenin-rendet Fény és árnyék az olaj országában Grúzia területe 69,7 ezer km2, lakosainak száma 4,7 millió, fővárosa Tbiliszi (889 ezer lakossal). A legfontosabb gazdasági körzetek: Az Inguri folyó — vizierőmíi; Madneuli — réz-, ólom-, cink-, baritérc-lelö- helyek; Abházié — réz-, ólom-, ón érclelőhelyek; Tkibuli- új szénbányák. Tíz fontosabb beruházás: Vezérlő Számítógépgyár, Műszergyár Szuhumiban, rézdúsitó kombinát Madneul- ban, elektrotechnikai gyár Batumiban, karton- és rube- roidgyár Gardababan, divatórugyár Hasuriban, bőrgyár Sulaveriban, a Felső Alazanai öntözőrendszer, nagy ba­romfigyárak Kodéban és Goriban. Az orosz nép önzetlen segít­ségével Grúzia, a cári Orosz­ország elhanyagolt távoli ha­tárterülete, viszonylag rövid történelmi periódus alatt fel­számolta évszázados elmara­dottságát, megteremtette ipa­rát, átalakította mezőgazda­ságát és új tartalommal töl­tötte meg kultúráját. Az ipar és a mezőgazdaság területén elért kimagasló eredményeiért a köztársaságot kétszer tüntet­ték ki Lenin-renddel. Grúzia az elmúlt évben ünnepelte a szovjethatalom győzelmének és kommunista pártja megalaku­lásának ötvenéves jubileumát. Ez a jubileum valamennyi testvéri nép ünnepe is volt. Az ünnepi nagygyűlésen, ame­lyet ez alkalomból rendeztek Tibilisziben jelen volt Brezs- nyev elvtárs és többek között o következőket mondotta: „Aligha van olyan ember, aki ne vonzódna szeretettel szülő­földjéhez, anyanyelvéhez, né­pének hagyományaihoz, szo­kásaihoz. De a szocialista tár­sadalomban ez a hazafias vonzalom túlnő a nemzeti ho­vatartozás határain és új tar­talommal telítődik. Mi mindany- nyian, függetlenül attól, hogy melyik köztársaságban élünk, szovjet hazafiak vagyunk, egy szocialista hazának a gyerme­kei vagyunk”. Ezeken az elve­ken alapul a szovjet népek testvérisége, ezért közösek ün­nepeink, eredményeink és gondjaink is. >Mi Is történt, valójában ná­lunk az elmúlt 50 évben? Töb­bek között felépült és üzembe lépett a Rusztavi Kohómű, a 5z. Ordzsonyikidze nevét viselő autógyár Kutaissziban, a Gori Textilkombinát, a Kirov Gép­gyár Tbilisziben, a Zesztafon- szki Ritkafémmű és más jelen­tős létesítmények. szőlő, a dohány, a különböző citrusz féle és más gyümölcs. Köztársaságunk kulturális életében a legjelentősebb vál­tozások szintén a szovjet ha­talom évei alatt következtek be. Az írástudatlanságot meg­szüntettük, kiépítettük az okta­tási intézmények, könyvtárak, színházak múzeumok és más kulturális' létesítmények háló­zatát. Kulturális életünk termé­kei nemcsak a Szovjetunióban, de külföldön is ismertek. Buda­pesti tartózkodásom során örömmel tapasztaltam, hogy a könyvesboltok polcain, a könyv­tárakban megtalálhatók a grúz írók művei is. Sikeresen fejlődött köztársa­ságunkban az egészségügy is. Az orvosok száma ma eléri a 13 ezret, holott 1913-ban mind­össze 351 volt. A kaukázusi ég­hajlat, a természetes környezet széles lehetőségeket kínál az üdülésre, gyógyulásra. A Fe­kete-tenger partvidékén sok a szanatórium, üdülő, ahol a beutaltak és turisták tízezrei töltik évente szabadságukat. Messzeföldön ismerik Gagra, Borzsomi és Chaltubi melgg- vízű gyógyfürdőit és ugyancsak gyógyhatású ásványvizeit, Ku- leta. Picunda és más üdülő­helyek oólmalioeteit, magnó­liákkal, oleanderekkel szegé­lyezett sétányait. Nem véletlenül nevezik Grú­ziát a turisták paradicsomá­nak. Aki hozzánk iön, az nem csak fedett ioarunkkal, mező­gazdaságunkkal, kultúránkkal, műemlékeinkkel ismerkedhet meg, de tapasztal hátid a hag'/ománvos grúz vendégsze­retetet, felkeresheti természeti ritkaságainkat, hegyeinket, ten­gerpartunkat. Aki eljön Grúziá­ba, azt nem éri csalódás! S. Szvanyi, a „Kelet Hajnala" c. lap tudósítója „Vajon ott Venezuela szegé­nyei élnek?” A látogató tekin­tete a fából, hullámlemezből, nádból összetákolt tarka-barka barakkokra téved, amelyek lus­tán elnyúlva terpeszkednek az ország fővárosát, Caracast kö­rülölelő zöld dombokon. Kísé­rőnknek láthatólag nincs telje­sen ínyére a kérdés. Homlokát ráncolva, magabiztosan vála­szol : A szegények? Mit jelent az, hogy szegény? Ott azokat a ne­gyedeket látják, amelyekben azok élnek, akik túl gyors ütemben áramlottak a főváros­ban. Venezuelában mindenki találhat magának munkát, aki akar. Persze, nem mindenki hailandó keményen dolgozni. Mindannyian megélnek azon­ban, és nem sokra van szük­ségük. Valahányszor csak beszédbe elegyedtünk a legkülönbözőbb generációkhoz tartozó venezue­laiakkal, mindig az volt a be­nyomásunk, mintha csak életük pozitív oldalait akarnák meg­mutatni. Talán a hagyományos spanyol-kreol büszkeséggel függne össze? Talán egy nép kisebbrendűségi komplexusa jut így kifejezésre, amely már 150 éve független ugyan, de mint nemzet, még mindig nem talált önmagára? Venezuelát tulajdonképpen csak 36 év óta ismerik. Az agyafúrt gondolkodású Gomez diktátor akkor kötötte az első olajszerződéseket És ma? Ve­gyük Caracas példáját. A vá­rost szinte szétfeszíti a fejlődés. A német-venezuelai üzletember széles mozdulattal mutatott Ca­racas éjszakai látképére. A napfény és a reggel kijó­zanít. Lármás, nyüzsgő, túlzsú­folt város tárul elénk. A forga­lom észak-amerikai méreteket öltött. Az országban vezérfona­lat jelentő koncepció nem léte­zik. A lényeg: a lehető legna­gyobb fejlődést elérni. Észak- Amerika a példakép, noha ezt nem vallják be. A jenkit meg­vetik, módszereit és sikermér­céit azonban buzgón magasz­talják. Venezuelának majdnem 11 millió lakosa van. A fővárosban 2 millióan élnek, ebből félmil­lió a dombokon. A jövő országa. Gazdaságát az olaj és az ás­ványi kincsek biztosítják. Az egy főre jutó évi jövedelem 900 dol­lár, s ezzel az első helyen áll a szubkontinensen. Perez Jimenz diktátor 1959- ben semmiképpen sem a sze­génység, vagy a kormányzásra való képtelenség buktatta meg. Sokan kívánják vissza az ő idő­szakának nyugalmát és rendjét. Talán a korrupció vált a vég­zetévé? Perez Jimenez korrupt volt, de korrupció ma is léte­zik. Nem ez volt az ok. Az öt­venes évek végén, a Kennedy- korszak beköszöntésével, a Szö­vetség a Haladásért mozgalom jegyében, elérkezettnek látszott az idő, hogy a demokrácia jus­son szóhoz. A Wolfgang Larra- zabal tengernagy vezetése alat­ti katonai puccs megbuktatta Jimenezt. Azóta a szociálde­mokrata AD és a keresztény­szocialista Copel Párt közötti harc nyomja rá bélyegét Ve­nezuela politikai színpadára. Az első elnök a hatalomvágy­tól megszállott és küldetéstu­dattól áthatott szociáldemokra­ta Betancourt volt, aki erélyes kézzel biztosította az ország stabilitását. Baloldali reformer­ként került hatalomra, kímélet­lenül elnyomta a baloldali el­lenzéket és kiegyezett az Egye­sült Államok vezetésével, így sok ellenséget szerzett magá­nak, de ennek ellenére a kö­vetkező parlamenti választáso­kon is az ő pártja győzött. Ek­kor Raul Leon lett az elnök, aki folytatta Betancourt politikáját. Neki is öt évig sikerült hiva­talban maradnia. A parlamentáris rendszer 1969-ben érte el a csúcspont­ját, amikor az ellenzéki Copel Pórt győzött mindössze 30 000 szavazatos többséggel és kor­mányra került. Azóta Ragael Caldera, foglalkozására nézve jogász, tölti be az államelnöki hivatalt a Miraflores palotá­ban. Venezuela a demokrácia 14 esztendejére tekinthet vissza. Gazdag teaszüret Grúziában Új-Guinea Grúzia, a gyorsfotyású hegyi folyók országa, kitűnő vízener­gia bázis. Erre még Lenin Ágyéit fel a szovjet hatalom első éveiben és utasításai nyo­mán meg is indult ez irányban e munka. Egyik levelében, omelvben Azerbajdzsán, Grú­zia, örményorszáq és Dagesz- tán kommunistáihoz szólt, azt írja, hogy e gazdag vidék termelőerőit haladéktalanul ki kell aknázni, el kell kezdeni a villamosítást és az öntözőrend­szerek építését. Lenin kezdeményezésére kezd­ték el éoíteni 1922-ben a Ze- movcsálszki Erőművet, amely 1927-re készült el. Ez volt Grúzia első jelentősebb erő­műve. amelyeket újabbak kö­vetnek. Most énül például az Inguri Vízierőmű, amely yijág- viszonylatban is jelentős !**«■- Méreteire jellem­ző, hogy gátjának magassága 270 méter. Grúzia fejlett mezőgazdaság­gal rendelkezik. Kolhozainkban és szovhozainkban nagyfokú a gépesítés, fejlett az agrotech­nika. A teaültetvényeken hazai gyártmányú kombájnok dol­goznak és ezzel megkönnyítik az egyik fő ipari növényünk termesztését. Ez a kombájn nagyszerű aép, amelyre külföl­dön is felfigyeltek már. A gyártó üzem nemrég Argentí­nából kapott megrendelést több példányra. Tervezője Le- nin-díjat kapott. Köztársaságunkban természe­tesen nem csak tea terem. Je­lentős területeket foglal el a VASÁRNAPI melléklet EB Ála rcos emberek között Ax ausztriai Tirolban ÓI6 Reinhold Materna újságíró és felesége veszélyes, de érdek- feszitő útra vállalkozott; Új Guinea ős- lakóit látogatták meg. Az erdőből lény csillant elő. Caroline és én egy pillanatra meghátráltunk, majd félénken elindultunk az agyagból épült, primitív épület felé. Néhány má­sodpercen belül megtudtuk, miért lél úgy a többi pápua törzs a mackehucku álarcos törzstől. Amikor az építmény közelébe érkez­tünk nagy csoport ember — férfiak, nők, gyerekek voltak, vagy negyvenen — rohant ki belőle. Körülvettek ben­nünket, mindannyian egyszerre beszél­tél,, Jo osv 3i-<4< sem értettem. Valaki vállon ragadott, egy másik kéz pedig a derekamat szorította meg. Igyekeztem körülnézni, hogy meglássam mi történik a feleségemmel. Alaposan megrémül­tem. Caroline-t a földre tepertők. Egy cso­port csaknem teljesen meztelen asszony állta körül és jobbra-balra rángatták. Végül is előlépett a törzsfőnök. Hui- bónak hivták. Tudott néhány szót ango­lul, s rövid idő múlva szót értettünk ve­le: megmagyaráztuk jövetelünk célját. Feleségem és én a falujukban akarunk lakni. A jövetelünk célját illető tanácskozás több óráig tartott. Néhányszor éles vita támadt közöttük, hogy azt hittük azonnal végeznek velünk, s ezzel elvetik a gon­dunkat. Caroline és én sohasem rettentünk vissza a kalandoktól. Ellenkezőleg: jár­tunk már a közép-indiai törzseknél, Ausztrália őslakóinál, grönlandi eszki­móknál. Utunkra negyven hordár kisért el ben­nünket, egy ausztráliai já'örtiszt és hat fegyveres rendőr. Három hetet töltöttünk az őserdőben. Egy olyan pápua törzset kerestünk, amelyet még nem fedeztek lel. Az erdei ösvényen egy törött nyilat pillantottunk meg. A figyelmeztetés egy­értelmű volt. Az ismeretlen törzs tagjai mindenkit halállal fenyegetnek, aki o törött nyit vonalán túl merészkedik. Ott kezdődött az ő felségterületük. Állandóan úgy éreztük magunkat, mintha láthatatlan szemek kísérnék lép­teinket. — Barátként érkezünk I — kiáltottuk angolul, amit az ausztráliai tiszt néhány pápua nyelvjárásra fordított. Izgatottan figyeltük az ösvények melletti bokrokat. Semmi nesz, semmi mozgás. — Nem akarjuk elrabolni asszonyai­tokat! — Ismét semmi válasz. — Nem akarjuk elrabolni disznóitokat! Két óra hosszat álltunk Így, megfeszí­tett idegekkel. Mmdén másodpercben, . bármelyik irányból, halálos nyíl érhetett bennünket. Ekkor hirtelen előttünk ter­mett két bennszülött, A fáról ugrottak le. Nyilaikkal célba vettek bennünket. Felénk nyújtott kezükbe sót tettünk és apró ajándékokat nyújtottunk át nekik. A tolmács segítségével is csak nehezen lehetett szót érteni velük. Ekkor azon­ban hirtelen megtört a jég: néhány fegyveres kísérőt állítottak mellénk és a bizalom jeléül elmosolyodtak. Türelmetlenül néztünk a kunyhóból kijött emberekre. Huibo, a törzsiönök közölte velünk, hogy vendégül lát ben­nünket, és érezzük magunkat úgy, mint­ha minden a miénk lenne. Egy idős fér­fi kunyhójához vezetett az öregembert kilakoltatták arra az időre, amig ott tar­tózkodtunk. Mivel alaposan elfáradtunk a több napos gyaloglástól, csakhamar elaludtunk a bambuszból összeeszkábáll ágyon. A kővetkező reggel Carolina a falu­ban élénk cserekereskedelmet bonyolí­tott le: sót és cigarettát adott konyha­kerti véleményekért. Az édesburgonya a bennszülöttek fő eledele. Mialatt a feleségem kufárkodott, én Huibóval — és néhány munkatársával — élénk be­szélgetésbe kezdtem a nőkről. Megtudtam, hogy a nő ára körülbe­lül 5000 jugoszláv dinárnak megfelelő összeg. De nem pénzben, hanem áru­ban kell fizetni: kagyló, a paradicsom madár tolla és a disznó a legjobb fi­zetőeszköz. A disznó a legértékesebb va­luta. Nemcsak asszonyt lehet rajta vá­sárolni, de jóvátétel fejében is elfogad­ják: megölt barátért, vagy rokonért disznóval ki lehet engesztelni a legvére­sebb ellenséget is. Íme az árjegyzék: a megölt gyermek ára 2 disznó, a feleség meggyilkolásáért 3, a jó, harcos apáért és férjéért 15—20 disznót is elkérnek a családtagok. De feleséget már egy rryiszlett disznóért is lehet kapni! — Hány feleséged van? — kérdez­tem a házigazdámat. Huibó törzsfőnök vállalta a tolmács szerepét. Még kettő -él. hat meghalt, egyet pedig megölt, mert mindig mérgesítette. — Értetlenül néztem az öregre, de a törzsfőnök ma­gyarázkodásba kezdett: így van ez Új- Guineában, a házsártos feleség semmit sem ér: meg kell ölni. Válás pápua módra! Később a mackehucku törzs tagjai hajlandók voltak álarcaik titkát is el­árulni. A bizalom különös jele ez, mert ezek a maszkok a törzs harcosai részére még az asszonynál is többet érnek. Az álarc a titkos fegyverük. Álarcaikat kipusztult banániák vastag gyökereiből faragják, különböző színű anyaggal festik be. Ekkor különös dolog történt: a férfiak feltették álarcaikat, megragadták Íjaikat és nyilaikat, lándzsáikat és botjaikat, és félelmetes léptekkel felénk közelednek. Noha tudtuk, hogy ez csak tánc, mégis szinte a rossz szellemeket láttuk ben­nük, akiket el akarnak űzni a környék­ről. Megértettük, hogy miért menekül min­den más pápua az álarcos emberektől, ha indulnak. Semmilyen harci kiáltást nem hallatnak, ünnepélyes, kimért lép­tekkel, mint valami szellemek, úgy mo­zognak. Közvetlenül előttünk megálltak, levet­ték maszkjaikat és hangos nevetésbe kezdtek. Mégis, Caroline és én, legalább két percig nem tértünk magunkhoz az ijedségtől. fOuick—Magyar Szó.) Ki, melyik párt fog győzni az 1973 decemberében esedékes választásokon? — tettük fel a kérdést hivatalos beszélgető partnerünkriek, Castillo úrnak. Biztosra veszem, hogy Lorenzo Fernandez, aki röviddel ezelőt- tig belügyminiszter volt. ö Cal­dera favoritja és Caldera na­gyon népszerű. Valóban az? Hogyne. De Gaulle mintájá­ra tartott heti televíziós beszé­dei igen népszerűek a lakosság körében. Sok szociális vonatko­zású teljesítményre hivatkozhat. De gondoljon mindenekelőtt is az amerikaiakkal szembeni olaj­politikára. Ezenkívül Betan­court volt elnök lemondott ar­ról, hogy jelöltesse magát, ho­lott biztosan lettek volna esé­lyei. Miért tette ezt Betancourt, akiről azt mondják, hogy kép­telen meglenni politikai tevé­kenység nélkül? Hivatalosan Betancourt azt jelentette ki, hogy az ország de­mokratikus fejlődésére igen jó­tékony hatással lehet, ha mások is szóhoz jutnak. A valóság az, hogy nyilvánvalóan Perez Jime­nez jelöltségét akarta ezzel megakadályozni. Nem valószí­nű, hogy hivatalos megegyezés lenne a két párt között Perez Jimenez visszatérése ellen, de véres zavargások törhetnének ki. mint ez év májusában is, amikor Jimenez Limából Mad­ridba tartva, átutazóban meg­hirdette az „új jogok” keresz- teshad járatát. Egyedül ez is mutatja, hogy milyen gyenge lábakon áll a demokrácia Venezuelában. Még több kérdőjel adódik azonban a lakosság szerepével és maga­tartásával kapcsolatban. Jám­borul hisznek a fegyveres erők apolitikusságában, s ezzel hes- segetik el maguktól a katonai puccs lehetőségének a gondo­latát, noha már Betancourtnak is két alkalommal kellett lever­nie fiatal tisztek lázadását, mi. előtt a maga oldalán tudhatta a hadsereget. Caldera elnökének is megvan a maga sajátos problémája Garcia Villasmil tábornokkal. A Pentagon által kiképzett és tá­mogatott tiszt hosszú időn ót a venezuelai fegyveres erők emberének számított. Az óvatos Caldera hadügyminiszterré ne­vezte ki, hogy a közelében tudja és már csirájában fojt­hasson el minden politikai tö­rekvést. Sakkhúzása azonban nem sikerült. Villasmil Madrid­ba repült Himenez ex-diktátor- hoz, új jobboldali pártot alapí­tott a tartalékos tisztekre tá­maszkodva. Abban reményke­dik, hogy sikerül megegyeznie Jimenzzel, s így megnyerheti annak híveit. Carocasban még akkor sem várják, hogy sikere lesz, "ha törvényesen is szám­űznék a volt diktátort A kato­naságnak ugyanis egy puccs végrehajtása sikerülhet, de vá­lasztási győzelmet semmiképpen sem arathat egy olyan lakosság körében, amely nincs nagy vé­leménnyel a fegyveres erőkről. így cselekszik és tervez • jobboldal Venezuelában. És mit csinál a baloldal? Szólítson, csak Pedrónak uram! — mondja a 26 éves joghallgató, a Nueva Fuerza, az Clj Erő elnevezésű balodali érdekszövetség tagja. Bizonyá­ra a lelkesedés felső fokán ma­gyarázták meg önnek, milyen szép minden Venezuelában, ho­gyan fejlődik minden, milyen ígéretes a jövő. Vajon azt is elmondották, Hogy minden ne­gyedik venezuelai írástudatlan hogy a munkaképes lakosság­nak a 20 százaléka csak részle­gesen foglalkoztatott, vagy munkanélküli és pontosan 4 mil­lión élhek szörnyűséges szük­séglakásokban? Felhőkarcolók, luxusautók, a világ minden luxuscikkével zsúfolt üzletek — ez csak kirakat. A mögötte meghúzódó valóság sokkal ke­serűbb. A legközelebbi válasz­tásokon természetesen a Nueva Fuerzának semmi esélye sincs, de meg akarjuk mutatni, hogy mi is itt vagyunk. (Le Monde Díplomatquaj

Next

/
Oldalképek
Tartalom