Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-01 / 283. szám

iVn. december 1. DUNANTOll NAPIO 3 Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés Csepelen Úiabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműködés fejlesztésére Leonyid Brezsnyev beszéde í (Folytatás a 2. oldalról.) Kedves Elvtársak I Barátaim! Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes ven­dégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt-tartózkodásának első percei­től körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszönetét mondani önöknek ezért a fe­lejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elvtársak me­leg szavaiért és tolmácsolom önöknek elvtársak, Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország minden dolgozó­jának a Szovjetunió kommunis­tái, a szovjet munkások, vala­mennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehető­ségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárban fordulhatunk a barátság sza­vaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905-ös oroszor­szági forradalom támogatásá­ra. Jól emlékeznek rá orszá­gunkban, hogy 1919 márciusá­ban a csepeli rádióállomás vet­te Vlagyimir lljics Leninnek, a hős Magyar Tanácsköztársaság­hoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma is kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos feladatoknak a megoldásában, amelyeket a párt, annak X. kongresszusa tű­zött az önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma személyesen fejezhe­tem ki önöknek, kedves bará­taim, forró hálánkat a szá­munkra felbecsülhetetlen érté­kű ajándékért — a csepeliek vö­rös emlékzászlajáért —, ame­lyet az SZKP Központi Bizottsá­gának adományoztak. Féltve őrizzük ért a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa al­kalmából nyújtottak át. Politi­kai Bizottságunk, az SZKP Köz­ponti Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogad­ta ezt az ajándékot, mint a pro­letár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Magyarország munkásnépe közös küzdelmei­nek szimbólumát; mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogságáért harcolnak. A Szovjetunió népei nem fe­lejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista For­radalom után, amikor prolerc- riátusunk sok ország imperia­listái ellen harcolt, a magyar munkásosrtály itt, a Duna part­jain megteremtette a tanács- hatalmat. Ez újabb áttörés volt a kapitalista rendszeren, áttö­rés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a kül­földi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkásha­talmat, az 1919-es magyaror­szági forradalom nagy iskolája lett országuk minden forradal­már nemzedékének. A magyar kommunisták, a magyar munkások szilárdan hűek a proletár internacionaliz­mushoz. A magyar munkásosz­tály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küz­döttek október ügyéért, harcol­tak a fasizmus ellen Spanyol- országban, és az igdzságot hir­dették a népnek a Szovjetunió­ról a Horthy-rendszer legsöté­tebb éveiben. S ez egyben har­cot jelentett a jövendő szocia­lista Magyarországért is. Ami­kor pedig a magyar munkás- osztály — felszabadulva a fa­siszta bitorlók igájából — ha­talomra jutott, első külpolitikai lépéseként , megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. Immár csaknem hórom évti- *ede a munkásosztályé és párt­jáé a döntő szó a magyar po- ! litikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a munkásosztályra tá­maszkodva, lelkesítő távlatokat j nyitott az ország előtt. Tömöri- j tette az egész népet, az egész ; nemzetet. Létrejött a szabad | emberek társadalma, az a tár­sadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képességeit, tehetségét, alkotókészségét. Nagyra becsüljük a szovjet — magyar barátságot Nem először járok Magyar- országon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta iga alóli felszabadulásért folyó har­cok napjaiban; emlékszem, ho­gyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlék­szem az ellenforradalom ellen, q szocialista rend megszilárdí­tásáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkal­mam Magyarországra látogat­ni., összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban fel­mérheti, milyen nagy, történel­mi utat tett meg az önök or­szága, mennyire elmélyült a szovjet—magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harcunk­ban edződött. Ez a barátság át­hatja országaink egész életét. E barátság a legmagasabb fo­kon pártjaink testvéri együtt­működésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcso­lataiban fejeződik ki. Igen jó, igen baráti viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetőkkel. Kedves Elvtórsak! Az önök gyára testvérüzeme a mi mag- nyitogorszki kohászati üzemünk­nek, az uráli gépgyárnak, a Ki- rov-gyárnak, és a szovjet ipar más óriásainak. Voltaképpen azonos feladatokon dolgoznak; a társadalmi termelés hatékony­ságának fokozásán, a tudomá­nyos és technikai forradalom vívmányainak egybekapcsolásán a szocializmus előnyeivel, az irányítás tökéletesítésén. Mi is, önök is rendelkezünk tapaszta­latokkal e problémák megoldá­sában. E tapasztalatok alkotó felhasználása közös érdekünk, s ez is ösztönöz bennünket együtt­működésünk állandó mélyítésé­re. Újból és újból megbizonyo­sodunk arról, hogy ha egyesít­jük erőfeszítéseinket, erőnk nem egyszerűen párosul, hanem megsokszorozódik. Egységben az erőnk Ezért, amikor manapság Ma­gyarországról, a Szovjetunióról, vagy más szocialista országról van szó, nemcsak az adott or­szág nemzeti potenciálját veszik számításba, hanem a közös, egyesített potenciált is; azokat a nagy előnyöket, amelyeket I közösségünk, internacionalista j szövetségünk nyújt valameny- j nyiünknek. Természetesen mind- í egyikünknek megvannak a ma- ■ ga tervei, sikerei és örömei, j Megvannak a magunk problé- r mái, nehézségei is, amelyek oly- j kor az iparban, olykor pedig a mezőgazdaság területén mutat­koznak. De fejlődésünk jellegét nem ez, hanem következetes előrehaladásunk dinamizmusa, valamennyi ország és egész kö­zösségünk gazdaságának állan­dó növekedése határozza meg. Elég, ha megemlítjük, hogy a KGST-országok ipari termelésé az idén, a jelekből ítélve, csak­nem nyolcszoroson haladja meg az 1950. évi szintet. A fejlett kapitalista országokban pedig, J előzetes adatok szerint, ugyan- I ezen idő alatt kb. háromszoros a növekedés. Nehéz az embernek, ha egye­dül van, nehéz egy országnak is, ha nincsenek szövetségesei, ha nem foghat össze vele egy j eszmét valló népekkel, baráti I államokkal. Erről elvtársak, sa- j ját tapasztalatunk alapján győ­ződhettünk meg, amikor hosszú I — Az India és Pakisztán kö- ' zötti jószomszédi viszony kiala- \ kításónak és e körzet békéje i helyreállításának tevékeny se­gítése; — S végül; eredményes harc a békés egymás mellett élés elveinek meghonosodásáért a nemzetközi viszonyok egészé­ben; harc a tartós békéért, a fordulatért a feszültségtől az enyhülés felé, a bizalmatlan­ságtól és a viszálytól a kölcsö­nösen előnyös együttműködés irányába. Ennek kapcsán szeretnék ki­térni az európai politika egyes kérdéseire. A napokban, mint ismeretes, parlamenti választásokat tartot­tak az NSZK-ban. Természete- i sen nem kívánom itt részlete- í sen értékelni e választások \ eredményeit. Egy következtetést éveken át egyedül álltunk az imperialista államok gyűrűjé­ben. Épp ezért örülünk annak, hogy ma már az egész világon vannak velünk barátságban lé­vő országok. Különösen nagyra tartjuk, hogy vannak velünk testvéri viszonyban lévő, szocia­lizmust építő népek. Tudjuk, hogy ezt szívén viseli a nagy szocialista család minden tag­ja. Egységben az erőnk, ez dön­tő tényezője annak, hogy sike­resen teljesítsük mind belső, nemzeti, mind pedig közös in­ternacionalista feladatainkat! Az utóbbi években a testvér­országok kapcsolatai tartalma­sabbak és gyümölcsözőbbek, mint valaha voltak. Nemzetközi politikánk alapvető célkitűzései Egyre szorosabb a szocialista államok politikai együttműködé­se. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag nincs egyetlen olyan nagy hord­erejű akció sem a nemzetközi küzdőtéren, amelyben ne len­nénk egységesek. Ez növeli kö­zös külpolitikánk eredményessé­gét. Évről évre tökéletesedik ka­tonai együttműködésünk. A szo­cialista országok nem csinálnak ebből titkot. Amíg fennáll az agresszív NATO-tömb, meg fog­juk tenni az erőfeszítéseket ezen a területen is. A munka terv­szerűen folyik, és úgy gondo­lom, Kádár elvtárssal együtt biztosíthatjuk önöket, hogy a Varsói Szerződés fegyveres erői megbízhatón őrzik országaink, népeink békés munkáját Felsorolni is nehéz lenne mindazt, amit a szocialista or­szágok a béke és a haladás ér­dekében tettek. Elég, ha meg­említjük nemzetközi politikánk J egyes alapvető célkitűzéseit a legutóbbi években. Ezek a kö- vekezők; — A béke .érezhető, érzékel­hető megszilárdulása Európá­ban; — A hős vietnami nepnek | nyújtott nagy és sokoldalú se­gítség az imperialista agresz- szió elleni sikeres harcához; — A haladó rendszerű arab országok, azok igaz ügyének támogatása; — Hatékony szolidaritás Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeivel abban a jogos törek­vésükben, hogy gazdái legye- j nek otthonuknak* azonban bizonyára érdemes le­vonni. Akik keresztezik az eny­hülés útját, és vissza szeretnék téríteni Európát a hidegháború napjaihoz, azoktól a válasz­tók megvonják a támogatást. A választók a békére, az eny­hülésre, a reális politikára sza­vaznak. S ez nemcsak Nyugat- Németországra érvényes, hanem szélesebb jelentősége is van. Az európai helyzet tehát to­vábbra is a jó irányba válto­zik. Ez szerintünk lehetővé te­szi, hogy már a közeljövőben újabb hasznos lépések történ­jenek kontinensünk politikai légkörének javítására. Például olyan lépésekre gondolok, mint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjait szabályo­zó szerződés aláírása és életbe léptetése; a Német Demokra­tikus Köztársaság teljes és sok­oldalú bevonása a nemzetközi kapcsolatok minden formájába; az NDK és az NSZK felvétele az Egyesült Nemzetek Szerve­zetébe; a Csehszlovákia és va­lamennyi szocialista ország fon­tos állami érdekeit érintő mün­cheni diktátum kérdésének ren­dezése. Az események ilyen ala­kulása természetesen magával hozza a szocialista közösség országai és az NSZK viszonyá­nak további normalizálását. Ezt valamennyien kívánatosnak és hasznosnak tartjuk. Amellett vagyunk, hogy meg­tisztítsuk az európai talajt a múlt hordalékától. Ezt nagy­mértékben elő kell segítenie az összeurópai értekezletnek, amelynek sokoldalú qyakorlati előkészítése — mint Kádár elv­társ is mondotta — már meg­kezdődött A szocialista országok világosan kifejtették közös ól- I láspontjuk lényegét a politikai i tanácskozó testület prágai ülé- J sének nyilatkozatában. Azt vár- j juk az összeurópai értekezlet­től, hogy megerősítse valameny- nyi európai állam egyenlő és tényleges biztonságának elveit. Az imperializmus nem nézi tétlenül fejlődésünket Elvtársak! A szocialista állc mok külpolitikája mind na­gyobb elismerésre és támoga­tásra talál. A népek látják, hogy tőlünk, kommunistáktól idegenek az önző külpolitikai számítások. Az, amire mi törek­szünk, megfelel a béke, minden dolgozó érdekeinek, s nem vé­letlen, hogy mindenütt, ahol még elnyomás és erőszak ural­kodik, ahol kifosztják a munka emberét, úgy tekintenek a né­pek a szocializmusra, mint az egész emberiség zászlajára és reménységére. Az imperializmus különféle módszerekkel próbál hatni a szocialista világra: a közvetlen agressziótól kezdve — mint aho­gyan ezt a VDK ellen teszi — a legkörmönfontabb, hízelkedő fogásokig, amelyek célja a na­cionalista előítéletek felélesz­tése és a szocialista országok internacionalista szolidaritásá­tól való bármilyen eltérés ösz­tönzése. Olykor gazdasági elő­nyöket is ígérgetnek egyik vagy másik szocialista országnak. Az imperialisták, ha írnak is rólunk valami igazat — s ezt m már nem tudják elkerülni — feltétlenül mérget is kevernek hozzá. Ez érthető is. Mi velük ellentétes osztályalapokon ál­lunk, és ellenségeink minden eszközzel iayekeznek akadályoz­ni országaink sikeres fejlődé­sét, gyengíteni egységünket. Az imperialisták nem kis re­ményeket fűznek a kínai veze­tésnek a Szovjetunió és más szocialista országok irányában tanúsított nyíltan ellenséges magatartásához. A kínai veze­tők cselekedetei a nemzetközi küzdőtéren szöges ellentétben állnak a béke és a szocializmus érdekeivel, s ez teljes mérték­ben meafelel az imperialista reakciónak. Szovjetellenes kiagyalásaikkal Pekingben olyan abszurd állítá­sokig jutottak el, mintha a Szovjetunió Kína megtámadá­sára készülne. Aligha feltételez­hető azonban, hogy e kohol­mányok szerzői komolyan hin­nék ezt. Nem ártana, ha a kí­nai vezetők gondosabban ku­tatnák, mi is a valódi forrása a Kínai Népköztársaság rossz viszonyának a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. Akkor bizonyára rájönnének, hoqy ez a forrás ott található a kínai fővárosbah, saját poli­tikájukban, amelynek célja az államok közötti viszony kiélezé­se, szakadás előidézése a szo­cialista rendszerben és az anti- imperialista erő meqosztása. Kínának ez a politikája nem segítheti elő a szocialista or­szágokkal való jó egyetértést. A Szovjetunió — ezt ismétel­ten hangoztattuk — a Kínai Népköztársasággal való viszony normalizálása mellett foglal ál­lást. Elvi irányvonalunkat Kína viszonylatában vilóqosan meg­szabták az SZKP XXIV. kong­resszusának határozatai. S meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ebben a fontos kérdésben is telies az eqyséqünk a Ma- qyar Népköztársasággal és más testvéri szocialista országokkal. Tárgyalásaink eredményesek voltak Elvtórsak! A szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása a Magyar Népköztársaságban és a tárgyalások hozzájárulnak a szocializmus erőinek általános erősödéséhez, a béke megszi­lárdításához a világban. Újabb jelentős lépést tettünk a szovjet—magyar együttműkö­dés fejlesztésére. Tovább erő­södött a kapcsolatainkra oly jellemző őszinteség, bizalom és kölcsönös megértés. Jó távlato­kat vázoltunk fel együttműkö­désünk minden fontos területén és kétségtelen, hogy kapcsola­taink az elkövetkező években még gyümölcsözőbbek és szo­rosa boa k lesznek. Vagyis, elv­társak, minden alapunk meg­van ahhoz, hogy elégedettek legyünk a látogatás eredmé­nyeivel, erről beszéltek itt o magyar elvtársak is, és mi tel­jes mértékben egyetértünk ve­lük. Magyarország kommunistái, munkásosztálya megérdemelt tekintélynek örvend a világ kommunista és munkásmozgal­mában: a közös antiimperia- lista front erősítéséért küzdő harcosok első soraiban halad­va cselekvőén részt vesznek az 1969-es nemzetközi kommunis­ta tanácskozás megállapításai­nak és eszméinek megvalósí­tásáért végzett nagy munkában; szerepük e tanácskozás előké­szítésében általános elismerést nyert. Engedjék meg, elvtarsak, hogy élve e kellemes találkozás lehetőségével, kifejezzük elis­merésünket a testvéri Magyar- ország munkásainak, parasztsá­gának, értelmiségének és vala­mennyi dolgozójának azért, hogy ők is méltóképpen készül­nek megünnepelni a Szovjet­unió megalakulásának 50. év­fordulóját. A szovjet emberek nagyra értékelik a testvéri ér­zelmek megnyilvánulását. Befejezésül, elvtársak, még egyszer szívből jövő köszöne- tünket fejezzük ki az MSZMP Központi Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nyának, mindannyiuknak, ked­ves barátaim, a testvéri fogad­tatásért. Újabb sikereket kívá­nunk Csepel munkáskollektívá­jának, Budapest lakóinak, Ma­gyarország minden dolgozójá­nak a szocializmus építésében. Boldogságot, egészséget és jó­létet minden magyar család­nak! Éljen az MSZMP vezetésével a szocialista társadalmat építő magyar nép! Éljen o magyar munkásosz­tály — a szocialista Magyaror­szág vezető ereje! Éljen kipróbált harci élcsapa­ta — a Magyar Szocialista Mu"" káspárt! er«ö Éljen a szovjet-magyar ba­rátság és a szocialista államok internacionalista egysége! Éljen a béke és a kommuniz­mus! Engedjék meg, elvtársak, hogy szolidaritásunk, megbont­hatatlan egységünk jeléül át­nyújtsam önöknek Ivan Sadr, a kiváló szovjet szobrász „Zászlót tartó munkás” című alkotását. Kádár János és Leonyid Brezsnyev szavait sűrűn szakí­totta félbe a nagygyűlés rész­vevőinek tapsa. A forró hangulatú találkozón Németh Károly zárszavában szovjet vendégeinkhez fordulva hangoztatta: — Kedves szovjet elvtársak! Mi is önökkel együtt ünnepel­jük a Szovjetunió megalakulá- { sónak 50. évfordulóját. Népünk tisztelete és megbecsülése öve- j zi a Szovjetunió Kommunista Pártját, a szovjet népet, amely megalkotta a világtörténelem első szocialista államát. Hosszan zúgott a taps a cse­peli sportcsarnokban, a nagy­gyűlés részvevői melegen ünne­pelték a szovjet és a magyar vezetőket, éltették a két test­véri nép megbonthatatlan, örök barátságát. A magyar—szovjet i barátsági nagygyűlés az Inter- ; nacionálé hangjaival ért véget. Díszelőadás az Operaházban A szovjet párt- és kormány­küldöttség tiszteletére csütörtö­kön díszelőadást tartottak az Állami Operaházban. A díszelőadáson Leonyid Brezsnyewel, o Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkárával az. élen részt vettek a hazánkban tar­tózkodó szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjai. Jelen volt a díszelőadáson Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Ben- ke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Óvári Miklós és Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkárai. Részt vett a díszelőadáson az | MSZMP Központi Bizottságá­nak, az Elnöki Tanácsnak és a Kormánynak számos tagja, a politikai, a gazdasági, a kultu­rális, a társadalmi élet sok más vezető személyisége, a munkás­mozgalom több régi harcosa, budapesti üzemi dolgozók. Ott volt a díszelőadáson a budapesti diplomáciai képvise­letek sok vezetője is. A szovjet és a magyar Him­nusz elhangzása után Lukács Miklós, az Állami Operaház igazgatója üdvözölte a megje­lenteket, majd Bartók „A fából faragott királyfi” című balettjét és Hacsaturjón „Spartacus” cí­mű balettjének első felvonását adta elő oz együttes. i <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom