Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-24 / 303. szám
Kötélen táncolva a jövő felé Takeshi Yugeta úr Magyarországról A tokyoi Nippon Electric cég szakemberei felszerelték a televízió második programját sugárzó adóberendezést és most búcsút mondanak Pécsnek. Takeshi Yugetát, a cég menedzserét fent a Misinán az üzemmérnöki szobában ingujjban találjuk az íróasztal mellett. Felrgntjo zakóját és rendelkezésünkre áll. ■» Arra kérem, meséljen benyomásairól, mi a véleménye Magyarországról, a magyar gazdaságról?-r Négy Hónapot töltöttünk itt, ennek ellenére nem sokat tudok mondani. Az én utazásaim a Nádor Szállótól a ív- toronyig tartottak. Amit láttam, az nagyon tetszett, szép ország, oz emberek kedvesek — mondja q japán menedzser, aki egyben mérnök is. — Ami a munkát, az adó építését illeti, nem volt különösebb probléma vagy fennakadás. A magyar partnerek együttműködési készsége jó. Egyetlen probléma adódott, és ez a két ország közötti életforma, munkatempó-különbségek. Az volt a bajunk, hogy nem dolgozhattunk éjjel-nappal, nem engedtek túlórázni. Számunkra szokatlan az önök munkatempója — nevet Takeshi Yugeta, de egyáltalán nem gúnyos ez a nevetés. Azt mondja, megfigyelte, lassan mennek itt egyes dolgok, és itt a tv-to- rony tövében épülő étteremre gondol. Majd így folytatja: — Annak ellenére, hogy nem a mi tempónkban dolgozhattunk, így is teljesítettük a feladatot. Akik pedig részt vettek ebben a munkában, megpróbálták átvenni a mi munkatempónkat. Nekem egyébként minden napra van egy tervezetem, hogy mit kell elvégezni. Mindennap ellenőrzőm, elvégeztük-e? Meg tudtuk csinálni. — Mi a véleménye a magyar híradástechnikai iparról? — Egy cégét ismérek, ez EMV-t, Tokajban majd együtt dolgozunk velük, összekombináljuk adóinkat. Majd meglátjuk. Láttam műszereiket, s amit láttam, az megnyugtató. Megvannak az adottságaik. A szerződés szerint vannak olyan lehetőségeink, hogy az EMV-vel közösen készítünk adóberendezést és eladjuk egy harmadik országnak. Mi hajlandók vagyunk az együttműködésre. — Egy ország gazdoságábo többé-kevésbé az üzletek kirakatain keresztül is be lehet tekinteni, Mit látott? —w Sokat beszélgettünk erről. Természetesen nézegettem a kirakatokat és Japánnal haí sonlítottam össze. Japánban az alapvető közszükségleti cikkek drágák, viszont a műszaki cikkek nagyon olcsók. Az ütött meg, hogy itt pont fordítva van. — Van egy léiig tréfás mondás, mi magyarok nem vagyunk gazdagok, de jól élünk. Mi erről a véleménye? — Gazdagok önök — mondje a kérdésen mosolyogva a ja- pqn, majd eltűnődik. — Tulajdonképpen ki gazdag a világon? Nézőpont kérdése. Nem szegény ez az ország, az étkezés, öltözködés, szórakozás megvan, ezekben önöknél nincs hiány. Ha Japánra gondolok, ini nagyon jól élünk, gazdagok vagyunk, de ezzel szemben rengeteg áldozatot kellett hoznunk. Szennyezett o levegőnk c vizünk, a tengerünk. Ha ez igv megy tovább, el sem tudjuk képzelni, hogy mit hoz a jövő. Ez mindenkit aggaszt, mindenki aggódik, Kötélen táncolva megyünk a jövő felé. Japánban a sok jó mellett — sötét a jövő Mennyivel jobb önöknél! Nem kell félni a jövőtől. — Takeshi Yugeta úr, a hotelszobában saját borén tapasztalva eltűnődhetett, hogy milyen a magyar szolgáltató- ipar. Hogyan érezte magát? — Kitűnően. Akár Budapesten szálltam meg, akár itt Pécsett a Nádorban. Es még egy nagyön fontos, ha a világ szállodáival összehasonlítom az önökét, a rendkívül olcsó ár, A kényelem és a kiszolgálás tökéletes. Japánban nagyon magas a kiszolgálás színvonala, de nagyon magas az ár is -r lendíti a karját magosba. — Japánban egy éjszaka 30 dollár, de ebben nincs benne semmi. Itt Pesten, a Hotel Intercontinentalban egy szoba 22-25 dollár, télen még kedvezmény is van. Ha a színvonalat akarják emelni, nem bánom, de arra kérem önöket, az árakat tartsák meg. — Ha Takeshi úr gazdasági tanácsadó lenne Magyarországon, milyen tanácsot adna nekünk, mit kellene tennünk, hogy gyorsabban fejlődjön gazdaságunk? Fogja o fejét és vidáman nevetgél. — Kérdezze meg a japán követséget nekik van egy ilyenük. — Nézték-e a magyar tévét? — Igen. Es volt egy elképzelésem, hogy a szocialista országokban nem kell reklámozni az árucikkeket Aztán itt láttam a reklámot a tévében és irtó meglepődtem. — Milyennek találta műsorainkat? — Szinte semmit nem értettem belőlük. Azt észrevettem, hogy nagyon sok jó zenei program van, komoly zene, operák. A kulturális színvonal magas; de úgy vettem észre, a szórakoztató műsor kevés. Az olyan műsor, amikor nem kell gondolkodni, csak nézni, ilyen nem sok van. De azt hiszem, hogy erről a magyaroknak is ez a véleményük, mert túl sok antenna van Jugoszlávia felé állítva — mondjq a tévés szakember, aki a háztetőkről is tud olvasni. — Engedjen meg még egy utolsó kérdést. Ha hazamegy Japánba és egy barátja megkérdezi, milyen volt Magyarország, mit (válaszol neki? — Nagyon jó — mondja magyarul, a fél világot megjárt Takeshi Yugeta. Miklósvári Zoltán Az amerikai Manhattan Center szállodatröszt európai fc- megbízóttja, mielőtt kivette volna szokásos karácsonyi szabadságát, pár nappal ezelőtt Budapestre repült, majd onnan azonnal Pécsre utazott, hogy a Faipari Szövetkezet üzemeiben gyártás közben lássa azokat a bútorokat, melyekkel januárban meg kell kezdenie Brüsszel, s talán Európa legmodernebb luxus-szállodájának berendez- tetését. A 31 emeletes acél-, alumínium- és üvegpalota már áll, s rövidesen elkészül az a metróállomás is, melynek mozgólépcsői a szálloda halijába szállítják majd a parkírozó végállomásokról érkező vendégeket. A Manhattan Center meghódította Európát, s ezt mindenekelőtt gyorsaságával érte el. Ahol néhány hónappal ezelőtt még öreg házak álltak, ma számos nyugat-európai fővárosban készen állnak az új szállodák. A fantasztikus iramhoz fantasztikus teljesítményekre vállalkozó és képes partnerek Is kellenek természetesen, s ezek közül az egyik a Pécsi Faipari Szövetkezet. A szövetkezet vezetői ez év áprilisában jártak Brüsszelben, hogy a helyszínen ismerkedjenek meg a feladattal. A Manhattan Center persze több vasat tartott egyszerre a tűzben, s végül Q versenypályázat döntött. A pécsiek a kedvező órak mellett kitűnő minőséget ígértek — erre beszédes garancia volt az a munka, melyet a budapesti Duna Intercontinentalban végeztek —, s hallatlanul rövid vállalási időt. A megállapodás részleteit szeptember közepén rögzítették. A termeles november elején indult, s december közepén már 60 százalékos volt a készültségi fok. Január elején — bár a munkák idehaza még folynak —, elindul Brüsszelbe az első, irmbbtc- asztalosokból álló csoport, s megkezdi a helyszíni összeszerelést. Kulcsátadás: februárban ... A jó minőség mellett a gyorsaság a legfontosabb követelmény külföldön Klement Lászlóval, a szövetkezet elnökével egy bútorraktárban beszélgetünk. Ez persze túlzás, hisz az elnöki irodáról van szó, melyet az év végi hajrá idejére az elnök átengedett készáru-raktárnak, de nagyszerűen kifejezi azt az eltökéltséget, mely a szövetkezet egészét áthatja. Tíz évvel ezelőtt jelentkeztek először a külföldi piacokon, pedig a Pécsi Faipari Szövetkezet neve tucatnyi országban ismert és elismert — s ezért bizony áldozatokat is kellett hozni, A Manhattan Centerrel kötött megállapodás keretében 450 komplett szobabútort kell alig három hónap alatt elkészíteniük és a helyszínen ösz- szeszerelni. Január 15-e körül indulnak majd a kamionok Brüsszelbe a különleges Man- hattori-szabványoknak megfelelő, sajátosan díszített bútorokkal. A bútorok jellege, díszítése megfelel a csupa-üveg épület hangulatának. Minden fafelület ébenfekete, ezüstös alumínium-csíkokkal díszítve A közel ezer ágy, az ötszáz szekrény, íróasztal és dohányzó, illetve az ezernél is több szék rekordidő alatti elkészítése talán még kisebb feladat, mint a szükséges anyagok beszerzése. A fa hazai, az ébenfq-furrir Szíriából érkezett. Az alumínium dísz-léceket - 8000 folyómétert —, a Székesfehérvári Könnyűfémmű gyártotta ugyancsak rekordidő alatt. A szövetkezet 12 gyáregységében dolgoznak ezekben a napokban a Manhattan-búto- rokon. Minden telephely egy- egy műveletet végez el. Ez a munkaszervezés lehetővé teszi a nagyfokú gépesítést, s biztos alapot ad a minőségi követelmények betartásához. Ma még mindenki Brüsszel lázában ég a szövetkezetnél, a vezetőség azonban már a jövőt szervezi. 1973-ban — az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat útján —, újabb 300 szállodai szobabútort készítenek egyebek mellett — ugyancsak nyugati exportra. 8. S. Gótikus ebédlő. Előtérben két XIII. Lajos-korabeli szék, mely különösen Svájcban aratott nagy sikert Elhárult az utolsó akadály is: Úi nyomda a Diósi úton Néhány napja hagyta jóvá a Magyar Nemzeti Bank a Pécsi Szikra Nyomda hitel- kérelmét új üzem építésére. Ezzel elhárult az utolsó akadály is a beruházás beindulása elől, és 1973 nyarán a Diósi úton o Baranya me- megyi Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat megkezdi a nyomda új telephelyének építését. A beruházás 95 millió forintba kerül. Ebből az összegből 42 millió forint hitelt kapott o vállalat, a városi tanács 40 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást juttat a vállalatnak; a fennmaradó összeg a nyomda saját fejlesztési alapja. A jelenlegi Munkácsy utcai üzem területe nem haladja meg a háromezer négyzetmétert, az új üzem több mint hétezer négyzet- méteres területet foglal majd el. Az üzem várhatóan 1975 decemberében készül el, s ezt követően kezdődik meg a gépek áttelepítése, A Diósi úti üzem belépésével 1976-ban már mintegy száztízmillió forint termelést kell produkálni. Addig is, míg az új nyomda elkészül a régi üzemnek biztosítania kell az igények kielégítését mégpedig növekvő termeléssel. Az elkövetkezendő három évben több mint húszmillió forinttal kell többet produkálnia a régi üzemnek, mint idén. Ez a jelenlegi géppark fejlesztése nélkül elképzelhetetlen. A legnagyobb gondot a rotációs gép elavultsága okozza. A Dunántúli Napló biztonságos, nívósabb előállítása érdekében még qz új üzem megépítése előtt —-■ 1973 harmadik negyedévében — a régi üzemben megkezdi működését az NDK- ból vásárolt ofszet rotációsgép, valamint a kapcsolódó segédgépek. A gép alkalmas lesz arra. hogy a Dunántúli Napló éjszakai nyomósát követően nappal egyéb termékekét állítson elő színes kivitelben. A gyorsjáratú ofszetgép fordulatszáma óránként eléri a húszezret, ami háromszorosa O jelenlegi rotációsgép teljesítményének. A nyomda azt tervezi. hogy termelékenyebb kikészítőgépeket is vásárol. Ezek a ragasztó-kötőgépek, melyek a könyv- és folyóirat- termelés növekedését biztosítják. Az ofszet eljárást nemcsak a lop előállításó-- nál használják majd, hanem a könyvek, prospektusok, propaganda anyagok készítésénél is: ehhez gyorsjáratú ivnyomó ofszetgépek beállítása szükséges. A gépek beszerzéséhez a Pécsi városi Tanács is hozzájárult. A későbbi évekre tervezett tízmillió forint állami támogatóst a Szikra Nyomda már jövőre megkapja az ofszetgép megvásárlásához. Szemtanúja voltam egy különös beszélgetésnek, s nem tudom ezt a beszélgetést, ezt a képet elfelejteni. Ultramodern kórházi folyosó; mennyezetig érő pálmák, márványpadló, csupa-üveg lengőajtók. Porcelánmosolyú asszisztensnő és egy kopott, szatyros kis öregember — hajadonfőtt, levett kalappal. — Maga, bácsikám? — A fiamat várom. — Azt itt nem szabad, az előcsarnokban talán ,.. — A fiam azt mondta, itt várjam — mondja a bácsika, a lány azonban belekarol és mosolyogva bár, de ellenállhatatlanul viszi kifelé,-»• A fiam mindig idejön értem, mindig itt találkozunk ... — Itt fekszik? ™- kérdezi a lány. de csak őzért, hogy ne motyogjon .tovább a kisöreg. — Itt dolgozik .. . ■*- Hogy hívják, bácsikám? — Vincze .., A lány megtorpan, leolvád arcáról a porcelán-mosoly. —- A főorvos űr?! Az ö 'i bólint, a lón« pedig csak áll, nézi (az apró, fényes szerveket; a szelíden mosolygó [fogatlan szájat, a. bütykös ujjú kezeket, o kony- I (teöruhávol takart szatyrot,. $ valami olyasmit 1 [ érez, mint aki egy hatalmas szakadék szélén áll, s egyszerűen képtelen felfogni, hogy lehet ilyen mélységek felett átjutni, hogy lehet össze- j kötni' két ilyen távoli partot, s hogy lehet elhinni, hogy ez a két part tulajdonképpen egy, hisz ugyanaz a föld, s ugyanazok a kövek alkotják? * Apák és fiuk. Elegáns irodában ülök, nagy- tekintélyű funkcionárius a vedéglátóm, s mi- j közben érvel, magyaráz, nekem az jár az eszemben, vajon ki volt az apja, milyen ember, s mit tud a fia világáról? S ugyanerre gondolok, amikor tudós ismerősöm hív telefonon. Vajon hol dőlt el a sorsa? Ki látta meg benne először a rendkívülit, az átlagonfelülit, s ki volt az, aki továbblendítette, ha elakadt? S az apa arcát keresem a tábornok arcvonása mögött is, akiről tudom, hogy nagykozári, egy paraszt- ember fia. Mitől lett azzá, ami? Mi adtg az első impulzusokat? És velem jön ez a kíváncsiság az igazgatóhoz, akiért minden reggel fényes autó megy a lakására, akinek a feleségét ugyanilyen kocsi viszi a piacra, s akiről szintén tudom, mi'ven rel‘enetes»n mé'yrő! indult. Eszébe jut rt" -• en vnlt az ■e-'n H ze? S emlékszik-e rá, milyen íze volt a. madárlátta kenyérnek? Anyánk — szent asszony, Anyánk emléke qz ellágyulás. Az erő, az elhatározás, q konokság, a mindig-többet-akarás azonban szinte valamennyiünk számárq az apánk. Hány ilyen kis öregember élhet az országban, mint akiről a j fenti történet szól?! Hány ilyen kis jelentéktelennek látszó parasztember emelte magasra a I fiát, s hány egyszerű munkás csinált a fiából ; mérnököt, igazgatót?! i Hallgatag és dicsekvő, gyenge és öregségében is erős, panaszkodó és mindent magába [ záró, segítséget kérő és mindig mindenkin segítő férfiakkal van tele körülöttünk a világ; egyikük az autóbuszt vezeti, melyen minden reggel elindulunk hivatalunk felé, a másik a bojlerünket javítja, a harmadik éjjeliőr valamelyik pusztán, a negyedik ott ül reggeltől estig kedvenc kocsmánk egyik sarokasztalánál — s talán sohasem jut az eskünkbe, hagy nemcsak J aszerint kellené megítélnünk őket, hogy mit [ dolgoznak éppen, hogy mennyire mutatós vagy | fontos et a munka, heném aszerint is, hogy mivé léttek o gyermekeik . , * P. Béla bácsit szinte mindenki ismeri a belvárosban! Ki úgy, mint az egykori sírkőfaragót, ki úgy, mint szakszervezeti bizalmi embert, ki meg úgy, mint önkéntes rendőrt, mert bőr 64 \ éves, s nagyon sok csalódás, sérelem érte, munka nélkül ma sem élhet, üzenek érte -r- percnyi pontosságnál érkezik, ölnyi csecsebecsét j hoz, kopott dobozokban kitüntetéseket — ilyen 1 az élet: az ember örökké bizonyítani akar» s ehhez mindig kell valami dokumentum. Mikor meghallja, hogy most q fiáról lenne szó, leírhatatlan megkönnyebbülés és öröm lesz rajta úrrá, szinte látni, hogy lesz azzá, akinek valójában érzi magát: apává, akinek'senki előtt sincs szégyenkezni valója, apává, aki senkinél sem aiábbvqló. Jogi doktor a fia, osztályvezető megyénk egyik legjelentősebb intézményénél, de elvégezte a számviteli főiskolát is. — A „Jézus bárkájában” laktunk, amikor Feri született; lent a régi vásártéren az egyik fabarakkban. Én a rácvárosi gőztéglagyár ce- mentáru-üzemében dolgoztam — havi nyolcvan-nyolcvanöt pengőért. Ez a pénz akkor egy kistisztviselő fizetése volt, csakhogy én nem nyolc óra alatt kerestem meg, hanem tiz-tizen- két óra alatt. Akkordbon dolgoztunk, nem volt munkaidő ... —- Tizenegy éves voltam, amikor meghalt az apónk, s aztán nem sokkal később Óz anyánk is. Elvéneztem a négy elemit, két osztályt a polgáriból, s ezzel mindent be is fejeztem. Vé- I get ért a gyerekkor. Talán megérti ezék után, j hogy amikor láttam, Feri jól tanul, csak egy [ dologra tudtam gondolni: neki már másképp | kell élnie .., Remeg a keze,. szeme elhomályosul. — Nem is volt sohq probléma vele; ha bementem a tanárokhoz, csak jót mondtak felőle. Egyszer ijesztett meg, nem sokkal azután, hogy Pestre került. A számviteli főiskolára járt, [ kollégista volt, s egyszer kapom ö hírt: későn 1 jár haza, mulatozik. Azonnal vonatra ültem, $ Tiz éve exportál a Pécsi Faipari Szövetkezet Barokk hálószoba az Otthon '73 kiállításon, Budapesten Pécsi bútorok Brüsszelben Apák és fiuk
