Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-21 / 300. szám

1971 december 21. DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Milyen legyen Pécs közlekedése? A belváros nem maradhat tömegközlekedés nélkül Dinamikus lakásépítkezés az öt kiemelt vidéki városban Mielőtt egy szót is ejtenénk •rról, ami pécsi olvasóink nagy részét érthetően izgatja a no­vember 30-án a fenti címmel közölt cikkünk megjelenése óta, idézzünk a Közlekedési és Pos­taügyi Minisztérium egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott városi közlekedéspolitikai kon­cepciójából: „A tömegközleke- désnek a lövőben is kiemelt szerepe lesz. Minél nagyobb egy város, s időben és térben minél koncentráltabb utazási igény jelentkezik, az összes uta­zások annál nagyobb százalé­kát kell a viszonylag kisebb területigényű tömegközlekedés­nek kielégítenie. Ennek meg­felelően a tömegközlekedésnek elsősorban Budapest és a na­gyobb városok hivatásforgal­mában lesz döntő jelentősége. A tömegközlekedés előirányzott részesedési arányának biztosí­tása — a személygépkocsik számának gyors növekedése el­lenére —- szükségessé teszi a tömegközlekedés színvonalának emelését mind eljutás! sebes­ség. mind kényelem tekinteté­ben ", Majd később, szinte ki­fejezetten Pécsre alkalmazható- on: „A városokon belül a vá­rosközpontokban a közlekedés­sel szemben különleges köve­telmények lépnek fel, mert ott a városi funkciók koncentráló­dósa a közlekedési igények koncentrálódását, ezzel a köz­lekedés helyi igényének na­gyobb méretű növekedését eredményezi. A védett, törté­nelmi és városképi értékű épü­letek száma viszont a legna­gyobb, ami a közlekedési terü­let növelését nagy mértékben korlátozza. E követelmények ki­elégítése végett szükséges a városközpontok magas színvo­nalú tömegközlekedéssel való kiszolgálása'". Ez ez utóbbi mondat az. •mi tulajdonképpen feleletet ad mindazoknak, akik levélben és telefonon keresték meg szer­kesztőségünket, kérve a belvá­ros jelenlegi tömegközlekedési rendjének fenntartása melletti állásfoglalásunkat. A no­vember 30-i cikkben a belvárosi forgalomótszervezés ügyében tartott értekezlet egyik javasla­tát közöltük, ami érthető aggo­dalmat keltett olvasóink több­ségében. A javaslat szerint a belváros egyre rosszabb közle­kedési viszonyain javítana, ha a Széchenyi teret érintő tizen­egy autóbuszjáratot — köztük a mecseki és a pécsbónyai já­ratokat — kivinnék a város szí­véből. De mit írnak erről ol­vasóink? „Megdöbbenéssel olvastam, hogy a pécsi szakértők a ma­gángépkocsik, Ül. általában a személygépkocsik kitiltása he­lyett az autóbuszok kitiltására készülnek. Mit jelent ez? — teszi fei a kérdést dr. Gádoros Miklós (Petőfi u. 7.). — Egy szóló autóbusz befogadóképes­sége általában kb. 60 fő és rendszerint zsúfoltan közlekedik, A követési távolságokat figye- lembevéve egy Ikarusz helyét két személygépkocsi tölti ki, ezek maximálisan 10 embert szállítanak. Melyiknek kell te­hát előnyt biztosítani?” Tóth Sándor (Imre u. 7.) szin­tén sérelmesnek találja, hogy a javaslat „az autóbuszokat kiszorítaná o perifériákra, hogy az autóknak biztosítson helyet”, majd külföldi példákat idéz an­nak igazolására, hogy éppen a tömegközlekedési eszközök szá­mára kell biztosítani minden feltételt Pécsi példának pedig a ,30:os járatot idézi: „Ennek utazóközönsége a Széchenyi téren mindkét irányban kicseré­lődik, ez pedig kézzelfogható ‘tömegközlekedési igényt bizo­nyít. És ezt akarják kielégítetle- lüi hagyni?” „Ha például egy kertvárosi vagy uránvárosi család a Me­csekre akar kirándulni gyere­kekkel, csomagokkal, akkor a piac térről gyalog kutyagoljon az Aranyoskútig? Ezt nem! — írja Börzőli Gyula (Anna u, 4.). Lukács Dezső (Bessenyei u. 3.) szintén nem helyesli, hogy a belvárosból ki akarják vonni az autóbuszokat. „Ha ez a ja­vaslat megvalósításra kerülne, nem hinném, hogy a rengeteg utas, akit ez igen hátrányosan érintene, valami különös öröm­mel venné tudomásul a városi autóbuszközlekedés visszafej­lesztését”. Ellenjavaslatként vi­szont ő is csak azt tudja: autó­buszok helyett a személygép­kocsikat tiltsák ki a belváros — közelebbről a Széchenyi tér — forgalmából. Idézzük még leve­lének befejező sorait: „Remél­jük, hogy a belváros forgalmá­nak átszervezése során teendő intézkedések egyértelműen a város és a lakosság érdekeit szolgálják és semmi esetre sem juttatják hátrányos helyzetbe a dolgozókat”. Hát körülbelül így néz ki a helyzet, ahogy levélíróink is ír­ják. Vagy az autóbuszok, vagy a személygépkocsik. Kétségte­len, hogy a belváros, a törté­nelmi városközpont egyre ke­vésbé képes befogadni a ren­geteg gépkocsit. Az is kétség­telen, hogy nagyon kevés meg­oldási lehetőség kínálkozik. Könnyű helyzetben lennének a forgalomátszervezéssel foglal­kozó szakemberek, ha a város­magot olyan úthálózat övezné, amelyre könnyedén rá lehetne terelni a belvárost átszelő for­galmat. De ha ilyen íjthálóza- tunk lenne, akkor nem is okoz­na most gondot a belváros köz­lekedése. így aztán tehermen­tesítésre csak egyetlen mód kí­nálkozik: az áthaladó jármű­vek számának radikális csök­kentése. Legkézenfekvőbbnek pedig a nagy területet elfog­laló, nagy tengelynyomósú — tehát a belvárosi közlekedésre látszólag alkalmatlan — autó­buszok kitiltása. Ezzel azonban a koncepcióra hivatkozva nem lehet egyetérteni. Az pedig egy­szerűen elképzelhetetlen, hogy a város szívében tömegközle­kedési űrt hozzanok létre, s városrészeket válasszanak el két sem hagyhatjuk figyelmen ki­rándulni, szórakozni akarókra gondoljunk (bár az ő érdekü­ket semhagyhatjuk figyelmen kí­vül), hanem a munkába igyek­vőkre, akiknek útjai autóbusz- szal éppen a belvároson át ve­zet. Őket kényszeresük arra, hogy naponta jelentékeny több­letidővel áldozzanak a város közlekedésének oltárán? Ezt nem lehet komolyan gondolni! Azon viszont már érdemes lenne elgondolkodni: vajon szükséges-e, hogy mind a tizen­egy járat áthaladjon a Szé­chenyi téren? Talán mégis lét­re lehetne hozni a belváros pe­remén javasolt autóbusz-vég­állomásokat (esetleg nem ép­pen a javasolt helyen), ha eze­ket egy-egy járattal összeköt­nék. Ezzel máris jelentékenyen csökkenne a Széchenyi téren áthaladó autóbuszok száma. De azon is érdemes elgondolkod­ni: szükséges-e, hogy minden személygépkocsi tiszteletkört (vagy köröket!) tegyen a Szé­chenyi téren, sokszor a parko­lás lehetőségének legkisebb reménye nélkül. Nyugati nagy­városokban, ahol a közlekedő személygépkocsik száma már valóban elviselhetetlen, jó szó­val, plakáttal intik a belvá­rosba igyekvőket: gépkocsi nél­kül könnyebb! A pécsi belvó ros peremén vannak parkoló helyek és talán lehetne n\éc újakat is létesíteni. Egyrészrő ezeket kellene megfelelően pro pagálni és vonzóvá tenni, más­részről a belváros exponált for galrai helyein határozott parko­lási tilalmat elrendelni, vagy c várakozási idők csökkentésért parkolási díjat szedni. Mer személygépkocsi nélkül Pécset is könnyebb bejutni a belvá rosba. Milyen legyen hát Pécs köz­lekedése? Néhány olvasónk le­vele alapján a gondok egyiké­ről elmondtuk a véleményünket A belváros közlekedési rendjt azonban nem csak erre az égi kérdésre — autóbusz vagy sze­mélygépkocsi? — szorítkozik Az egyéb problémákkal kapcso­latban is várjuk olvasóink le veleit. H. L Az Építésügyi és Városfejlesz­tési Minisztérium felmérése szerint az országos lakásszük­séglet 53 százaléka hat város­ban — Budapesten, Debrecen­ben, Győrött, Miskolcon, Pé­csett és Szegeden — jelentke­zik. A népgazdasági terv te­kintetbe vészi e gyorsan fejlő­dő, fontos ipari központok át­lagosnál nagyobb lakáshiányát, s ezért az említett százalékos aránynál is nagyobb hányadot juttat részükre a központi la­kásépítési keretből. A felépülő új lakások lényegesen enyhít'k majd a hiányt, de a ^eljes meg­oldást természetesen még nem teszik lehetővé, éppen azért illetékes helyen továbbra is in­dokoltnak tartják, hogy a ki­emelt városok tanácsai is töb­bet tegyenek egyrészt a köz­ponti eszközök és a saját erő­forrásaik hatékonyabb kihasz­nálásáért, másrészt a helyi le­hetőségek fokozott felderítésé­ért. Célszerű volna, ha az ed- j diginél jobb együttműködés i alakulna ki e tekintetben a ! házgyárral vagy panelüzemmel i rendelkező építőipari vállalo- | tok és tanácsok között. Minde- i nekelőtt gazdaságosabb meg­oldásra kell törekedni, s ki kell küszöbölni az indokolatlan ra­gaszkodást a drága torony­házakhoz, vagy az átlagosnál nagyobb és bőkezűbben felsze­relt lakásokhoz. Az MTI munkatársai az ide' lakásépítési terv teljesítésével s a jövő évi kilátásokkal kap­csolatban kérdéseket tettek fel a kiemelt vidéki városok ille­tékes vezetőinek. PÉCSETT Megszűnt az a rendkívül hátrányos összhang-hiány, amely az elmúlt évben jelle­mezte a beruházások, a terve­zők és a kivitelezők kapcsola­tát. Javult a beruházások elő­készítése is. Ennek köszönhető, hogy amíg tavaly csak 614 új otthonba költözhettek be a la­kók, addig az idén már 1090 lakás készült el, s ebből 640 a város új negyedében, a Pécs déli részéhez kapcsolódó Kert­városban. Nem kevésbé bizta­tóak a jövő évi kilátások sem. 1973-ban 1114 lakást kívánnak átadni. A terv megvalósuláso szempontjából döntőnek tart­ják, hogy máris valamennyi la­kóház építését megkezdték. A szemmel látható javulás egyik fontos elemének tartják, hogy sikerült megoldani a koncent­rált építést. MISKOLCON A IV. ötéves terv időszaká­ban eredetileg 11 900 lakás fel­építését akarták megoldani. A végrehajtás során már kezdet­ben sok gond jelentkezett, fő­képpen a rendelkezésre álló pénzeszközök és a kivitelezés tekintetében. Az adott helyzet realitásai végülis szükségessé tették a terv módosítását. Esze­rint a megépíthető lakások szá­mat 9000-ben állapították meg A módosított tervnek megfele­lően tavaly és az idén összesen 3251 lakás készült el, jövőre pedig 1871-et szerelnek össze házgyári elemekből. Az új la­kások zöme a diósgyőri város­központban és az összekötő városrészben épült, de készen vannak az első házak a terve­zett új avasi lakótelepen is. A város vezetői biztosra veszik hogy az említett módosított ter­vet sikerül hiánytalanul végre­hajtani. SZEGEDEN A IV. ötéves terv időszakára tervezett több mint 9000 lakás­ból mintegy 6000-et építenek fel a központi keretből. Eddig 2500 készült el, de az év vé­géig előreláthatóan eléri c 3000-et a tervidőszak elejétől épített lakások száma. Jövőre, mint a városi tanács illetékes vezetői elmondták, több mint 1500 lakást szándékoznak tető alá hozni, többségükben ház­gyári elemekből. Az építkezé­sekkel jelentősen tovább bő­vülnek a város új lakónegye­dei, köztük az olajmező közelé­ben épülő Tarján negyed. Erre az új lakótelepre mór eddig 15 000-en költöztek be. Tovább bővül Szeged testvérvárosáról — Odesszáról — elnevezett la­kónegyed, s ugyanakkor még egy új lakótelep építését kez­dik meg 1975-ig. DEBRECENBEN Az egykori cívis város aiculoi ] tát is gyors ütemben változtat« I jók a nagyarányú lakásépítő | kezések. Ez az átalakulás külö­nösen a házgyár üzembehelye­zése után gyorsult meg. Éne az esztendőre - célcsoportos beruházásból — 1581 lakás épí­tését irányozta elő a Városi Tanács, de mint elmondották ebből 115 felépítését nem vál­lalta az építőipari vállalat. Jö­vőre ugyancsak első helyen szerepel a város ' beruházási programjában a lakásépítkezés. A tervek szerint célcsoportos beruházásból 1533 lakást hoz­nak tető alá. Több mint 1200 it házgyári elemekből szerelnek össze. E program végrehajtásá­val két új lakótelep építését fe­jezik be a városban. Elkészül a Csapó utca „kiegyenesítése” s így a jövő évtől az Arany Bika szállótól egyenes út ve­zet majd a Gördülócsapágy Művekig. Ugyancsak befeje­ződik az úgynevezett Burgondia telep építése, s ugyanakkor hozzákezdenek a város köz­pontjában egy új modern ne­gyed kialakításához. GYŐRÖTT Évente mintegy 1200—1500 család költözik a tervidőszak­ban új otthonba. Az elmúlt év- ; ben 1486, az idén pedig 1614 ! nagyrészt házgyári panelekből 1 kialakított lakást adtak, illetve adnak át. A lakások többsége koncentráltan épül. Az így ki­alakuló új lakónegyedben — Ady-városban — jövőre 1318 otthon készül el, s ebből 845 tanácsi rendelkezésű lesz. A győri lakásépítkezések érdekes­sége, hogy mind szélesebbkö- rűen használnak fel paneleket magánépítkezésre is. Jövőre például 360 magánlakást sze­relnek majd össze panelekből a városban. Ünnepség a GÁZMŰ-ben Rekordidő alatt elkészült az új benzinbontó Elkészült a Dél-Dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vál­lalat új, napi 50 ezer köbmé­teres teljesítményű benzinbontó berendezése. Pécs város har­madik benzinbontó berendezé­se december 15-én kezdte meg a próbaüzemelést. Ez alkalom­A Csepelek természetes halállal halnak... „Autótemető“ A kopott nagy autónak ez volt az utolsó fuvarja: a hátán behozta a telepre a még ko- pottabb, esetlen kis teherautót. Itt maradt mindkettő - mozdu­latlanok már hónapok óta. Egy­szer, majd ha sorra kerül, meg­próbálják még rávenni, hogy a saját lábán menjen a „vesz­tőhelyre”, a bontótelepre . . . Egy esztendővel ezelőtt, ami­kor megnyitották Pécsett, a Szi­geti úton az AFIT XIV-es Autó­javító Vállalat használtgépko- csi-telepét, olyan irdatlan nagy­nak tűnt az udvar, hogy szinte elveszett benne az a 15—20 fá­radt teherautó, ami az akkori készletet jelentette. Most az udvar veszik el, keréknyomnyí helyet alig lelni, mindent el­foglalnak a legkülönbözőbb korú, rendeltetésű, állapotú teherautók. Jelenleg 180 kocsi áll, eza vedlett ármádia, s csak azért nem nagyobb a készlet, mert a telep nincs gumiból, a terjeszkedésnek útját állják a hórak ... Ez azt is jelenti, hogy Dél-Dunántúlon — ekkora a pécsi telep vonzásköre — nem olyan egyszerű dolog megsza­badulni az agyonhajszolt, el­fáradt tehergépkocsiktól. Várni kell míg a bontó megemészt egy-egy autót, s csak akkor jut hely a jövevénynek. Hiába, rendnek kell lenni a temető­ben is . .. Egykedvű nyugalommal áll­nak a kocsik, az élet legcseké­lyebb jele nélkül. Némelyik már arra sem ügyel, hogy tartsa magát: leeresztett gumiabron­csain terpeszkedik, magatehe- tetlenül. Ide jutott a tűzoltó­autó is. Ordító piros színe még megkapja az embert, szinte biztatná, „menj innen, rohanj!'1 — de ez már csak a képzelet játéka ... Kopottak és megviseltek, de némelyik még tartja életében viselt rangját: „Bútorszállítás” hirdeti az egyik, színes reklám- szöveggel, telefonszámmal, „Műszeres kocsi" hivalkodik a másik, pedig már-már autó mi­voltától is megfosztották ... Kevés kocsi éri meg a tisz­tes öregkort, — a koravén fiata­lok viszont elég gyakoriak a telepen. Itt van például az a román kis teherautó, amelyik a TV 51 elnevezésre hallgat: alig egy esztendős típus, és már több is itt végezte- a te­lepen. A Csepelek „természe­tes halállal" halnak, — ebben az időben tűnik el az utókról a 350-es, 352-es típus, de a 420-asok közül is sokat már csak alkatrészként lehet hasz­nosítani. Találkozhatunk itt az egész Robur családdal, a leg­első típusú Gránitok utolsó út­ja is ide vezetett, tépett tüdővel pihegnek az egykor dögerős Tátra 111-esek, mellettük öreg­uras komolysággal egy, a negy­venes évek divatját őrző KRAZ kocsi»«« A matuzsálemnek külön tisz­telet jár, olyannyira, hogy már lelopták róla a szép, fényes márkajelvényt. Azon pedig a következő szöveg állt: VILLEME. Aki kicsit is járatos az automo­bilok történetében, annak nem kell kétszer mondani ezt a márkát, s azt sem, hogy ennek egyik még mindig életképes képviselője előtt le a kalappal. A második világháború elején is vígan poroszkáló teherautó most sem szorul mások segít­ségére — maga megy majd a bontótelepre, ha ütött az órája. — Még egy fut ebből a tí­pusból Magyarországon — mondja Ambrusics Ferenc te­lepvezető —, de az is itt fogja végezni néhány hónap múlva. Ebből még szedünk alkatré­szeket, a másik már biztos a kav-hoz kerül. Feldarabolják.. A behozott kocsikat alaposan megvizsgálják, s ha akad kö­zöttük menthető, megtesznek mindent annak érdekében, hogy egy soványabb erszényű vállalat, szövetkezet tulajdona­ként tovább poroszkálhasson az utakon. Felújítják, rendbe­hozzák, eladják, — elég nagy az érdeklődés a használt teher­gépkocsik iránt is. A pécsi te­lep, alig több mint egy eszten­dő alatt ötmillió forintot for­galmazott „viseltes" tehergép­kocsik eladásából ... A fáradt motor már nem egyéniség, — de nem értelmet­len a halála: apró alkatrészei­vel segít, hogy az életképesek tovább futhassanak az utakon... =*> D, Kőn?» ­bál tegnap délután a Dél-Du­nántúli Gázgyártó és Szolgál­tató Vállalat Felszabadulás úti kultúrtermében ünnepséget rendeztek, melyen megjelent Hock Márton, a Megyei Párt- bizottság munkatársa. Fessel Tibor, a vállalat igaz­gatója köszöntötte az új gáz­gyártó berendezés építésében résztvevő dolgozókat, majd pe- ( dig Borza Endre, a vállalat ter­melési osztályvezetője idézte fel az építés fontosabb mozza­natait, értékelte az építők, sze­relők munkáját. Az elmúlt év májusában ha­tározták el, hogy a vállalat sa­ját tervezésében és kivitelezé­sében benzinbontót építenek. A munkák ez év elején kezdőd­tek meg. Az új gázgyártó be­rendezés kazánját és műszere­it a Cifuindus olasz cég szállí­totta, a többi alkatrészt a Me­cseki Szénbányák komlói üze­me készítette. Az építési mun­kában a vállalat gázhasznosí­tási és szerelő részlegének, va lamint a karbantartó részlegé­nek és a Hőtechnikai Vállalat­nak a dolgozói vettek részt. Munkájukat dicséri, hogy a szereléssel rekordidő, negyven nap alatt végeztek. Az igen jól megszervezett munkának, vala mint a Pécs Város Tanácsa se­gítőkészségének köszönhető, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt 20 millió fo­rintos beruházással létreho­zott benzinbontója december 15-re elkészült. A berendezés .1973 januárjában kezdi meg a folyamatos gáztermelést. Az új benzinbontó üzembe lépése a város gázellátását zökkenőmentesebbé teszi, va­lamint így lehetőség nyílik ar­ra, hogy a jövő év első hó­napjaiban megszüntessék a szénfeldolgozásból nyert gáz­előállítást. Az ünnepséo második részé­ben Fessel Tibor, a vállalat igazgatója a benzinbontó épí­tésében kiemelkedő munkát végző dolgozóknak 50 ezer fo­rint céljutalmat nyújtott ófe \ * I

Next

/
Oldalképek
Tartalom