Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-16 / 296. szám

y DUNANTOll NAPLÓ 1972. december 16. Muzslai Kampis Margit kiállítása Felkészültünk a védekezésre Huszonnyolc olajfestmény Tegnap délután 5 órakot a lan us Pannonius Múzeum néo* rajzi osztályán (Rákóczi út 15.) Csorba Tivadar, az MSZMP öa- ronya megyei Bizottságának munkatársa nyitotta meg Muzs- lai Kampis Margit képkiállitá- sát. önmagában is érdekes, hogy egy hetvenöt éves asszony ki­állítást rendez legújabb képei­ből. S hogy ráadásul ez a 28 oiajkép mind az utolsó hat 'ív­ben készült. Utoljára negyven­egy éve állította ki olajképert, mégpedig a Nemzeti Szalon­ban. Azelőtt nagyjövőjű. sike­res fiatal művészként tartották számon, aki rendszeresen dili tatt ki a fővárosban. Mégelöbb Csók István tehetséges nőve1 - déke volt a főiskolán, aki több ösztöndíjat és az Epreskertben önálló műtermet kapott. Hogy később hogy s mint alakultak a dolgai, az a csa­ládi, egyéni krónika lapjaira tartozik. Lényege az, hogy tíz éven át műszaki grafikusként dolgozott, s hetente egy alka­lommal képzőművészeti szak­körben is: hogy legalább a modell utáni rajzolást, festést gyakorolja, hogy legalább az „ujjáiban maradjon” a mester­ség ... Amikor mások egy élet fá- rádalmaitól összeomolva pe1"- [ getni kezdik a nyugdíjas-kor egyhangú napjait, ez az akkor ; hatvannégy éves asszony újra festeni kezdett. A szerény MKM jelzéssel ellátott képek fiata­los felfedezésekről, mély élet­bölcsességről, éles ’ szemről, szüntelenül tökéletesített felfo­gásról vallanak. Új élmények­ről is: azoknak a hónapoknak a gyötrelmeiről, amelyeket al­kotójuk kórházban, betegen, a mozgásképtelenség lehetőségé­vel viaskodva élt végig. A Kórház I. című kép fojtott fe­gyelemről beszél, a falak es ajtók szigorú rendje végén ott tátong a „vészkijárat" ... A szögletes formák közt árválko­dó mankók tragikumot és meg­békélést egyaránt sugallnak... A halál közelségének, az em­beri ( élet végtelen nyomorúsá­gának, a betegség és fájdalom „megszokásának” jelei rajzo­lódnak a Szenvedő öregek cí­mű kép öregasszonyainak eltor­zult arcára. Földöntúli, mélysé­gesen szomorú kék derengés uralkodik ezen a képen. — Láttam a kórházban a szo­bát, ahol a legszerencsétle­nebb öregasszonyok feküd­tek . . . Legtöbbje már némán tűri a szenvedést.. . Láttam o fiatalabbak arcán a szorongást és a rettegést, hogy nem se­gíthetnek, és hogy az öregsé­gen nem lehet változtatni . Van-e, lesz-e influenzajárvány? Az ősz, a légúti fertőző betegségek időszaka, mindenkit érint. Ha alapvető tulajdonságaiban megismerjük, könnyen tudunk véde­kezni e kellemetlen betegségek ellen. Minden évben a december hónap felveti, hogy lesz-e influenzajárvány. Csorba Tivadar megnyitja a kiállítást Fotó: Kóródi Gábor Baranya megye és Pécs vá­rosa közvetlen támadási terü­lete ennek a járványnak, mert a szomszédos Jugoszláviával folytatott kishatárforgalom nagysága nálunk jelentkezik e területen is. Fel vpn adva a kérdés, lesz-e influenza járvány nálunk is, mert a külföldi sajtó­jelentések szerint Jugoszláviá­ban már van. A Baranya megyei KÖJÁL Járványügyi Osztálya mór jó­pár hete megtett mindent in­tézkedést a védekezésre, a be­tegség behurcolásának meg­akadályozására. Figyelő szolgálat jelzi a táp pénzes-helyzet alakulásától füg­gően a meghűléses megbete­gedések számának változását, az iskolai hiányzások figyelése a gyermekek közötti megbete­gedési szám alakulását. Védőoltást adtunk, önkéntes­ségi alapon mindazoknak, akik akár életkoruk, akár betegsé­gük, akár foglalkozásuk foly­tán könnyebben megbeteged­hetnek. Jelenleg megyénk terüle- • tén nincs influenzás megbete­gedés. Ezt annak ellenére ki­jelenthetjük, Hogy nagyon sok grippés, náthás megbetegedés­ről érkezik jelentés. Ezek köny- nyebb lefolyású, 2—4 nap alatt meggyógyuló légúti fertőzések. Az influenza, mely egyben valamennyi létező fertőző be­tegség közül a legnagyobb ha­zai járványokat okozza, már is­mert vírusok által okozott sú­lyos fertőző betegség. Magas lázzal, kínzó togfájdalmakkal, elesettséggel jár, a szervezetet nagyon legyengíti és sok eset­ben szövődmény hátrahagyásá­I A Kodály-emléktábla ügyében Suranyi ut 46. Pécs egyik legszebb pontján ál| ez a vil­la. Sokan elhaladnak, elsétál­nak előtte naponta, Akj ránéz, ha egyáltalán feltűnik, mind­össze arra gondolhat csupán, hogy szép, formás épület, jól illeszkedik a környezetbe, s ta­lán a harmincas években, talán a negyvenes évek elején épül­hetett. Kevesen tudják, hogy ennek a villának ma már zenetörténeti jelentősége van. Ebben __ a h áz két emeleti szobájában — élt és alkotott Kodály Zoltán 1945 szeptemberétől decembe­rig. A város akkori polgármes­terének meghívására, Pécs vá- | ros vendégeként tartózkodott itt ; ez időszakban korunk zseniális zenei forradalmára, a magyar szellemi élet kimagasló alakja. Pihenni jött városunkba, ami nála soha nem zárta ki a fon­tos, elmélyült alkotómunkát, csak éppen más környezetben, más arcokat látva mago körül vagy éppen napokig a világtól elvonultan. Ehhez adott keretet o napsütötte Mecsek-oldal, a lenyűgöző panorámát feltáró Magaslati út. A kikapcsolódós óráiban meglátogatta a pécsi Zene­konzervatóriumot, ismerkedett a város zenei életével, lehetősé­geivel. Elóddásokat, ankétokat tartott a zenei előképzés, a szolfézs-oktatás megszervezése ügyében. Ma már közismert: ösztönzésére az országban Pé­csett vezették be először az egyéves zeneiskolai előképzést. A városban több hangversenyt rendeztek tiszteletére. Több je­les műve született meg ez idő­szakban a Surányi úti villában: itt dolgozott a Czinka Panna című daljátékón s a Gyermek­darabok című zongoraciklusán, amelyet 1945, november 19-én ünnepi hangversenyen mutattak be a Pécsi Nemzeti Színház­ban. „Járjatok be minden föl­det j.kezdetű kórusművét a Pécsi Bőrgyár munkóskórusá- nak írta és ajánlotta Kodály Zoltán itt tartózkodása alatt. A szakemberek, a zenei köz­vélemény — és tegyük hozzá: a mihd gazdagabb hazai Ko- dály-irodalom megállapításai szerint is — Pécs zenei életé­nek és zeneoktatásának meg­újulásában, s később az ország­ban is szertegyűrűző eredmé­nyeiben jelen van Kodály 1945- ös pécsi tartózkodásának sok­sok hatása. Nemes, szép kötelességünk lehetne, ha 1973 tavaszán, a Mester halálának 5. évforduló­jához kötődő megemlékezések jegyében Pécs városa emlék­táblával jelölné meg a Surányi út 46. számú házat. (w. e.) va| (tüdőgyulladás, középfül, gyulladás, szívizom károsodás, stb.) gyógyul. Különösen súlyos a szövődményes influenza az idős keringési, légzési alap- | betegségekben szenvedő embe­reknél, ahol halálos kimenetelű is lehet. A betegség nagyon fertőző, járvány idején minden harma­dik-negyedik ember megbete­gedhet. Főleg a csecsemőket és az öregeket, valamint a szív ketfngési, vese tüdő és anyag­csere betegségben szenvedőket veszélyezteti. azáltal, hogy alapbetegségüket a szövődmé­nyek életveszélyesen súlyosbít­hatják. Az egyébként egészsé­gesek könnyebben esnek át o betegségen. A megelőzés, Miután a be­tegség a légutakon keresztül terjed, elsősorban a beteg em­ber magatartásán kell, hogy kezdődjék. „Zsebkendőbe kő- högj, tüsszents" olvasható eb­ben az időszakban a felvilá­gosító plakátokon. A beteg ember evőeszközeit, poharát jól el kell mosni, mert a rájuk tapadó nyálcseppek könnyen továbbvihetik a kór­okozókat. Ebben az időszakban a beteg és az egészséges em­bernek egyaránt kerülnie keli a zsúfolt és a zárt helyeken va­ló huzamosabb tartózkodást. Gyakran kell szellőztetni a he­lyiségeket, különösen azokat, ahol emberek tömegesen tar­tózkodnak. A közhasználatú járművek gyakori szellőztetéséről is gon­doskodni keli. Járvány idején ugyanis a le­vegőt vírusok telítik, a zárt. zsúfolt helyiségben sokszor fer­tőződnek meg. Tudjuk, hogy e vírusok alacsony hőmérsékleten igen jól szaporodnak. Érthető tehát, hogy óvakodni kell a hőveszteségtől, a léghuzatbai? való tartózkodástól, a nedves ruha, — cipő huzamos ideig magunkon való tartásától. Természetesen a legbiztosabb védelem az lenne, Ha a beteg emberek otthon maradnának, nem mennének emberek közé és gyógyulásuk érdekében azon­nal igénybe vennék az orvosi segítséget. Mint mór az előbbiekben is jeleztük, jelenleg megyénkben és Pécs városában nincs influ­enzajárvány, de lehet, hogy a tél folyamán nálunk is fellép­het tömeges influenzás meg­betegedés. Jó tehát ismernünk a fentebb elmondottakat és vigyáznunk saját és embertársaink egész­ségére. Or. Szűcs Endre igazgató főorvos K ®ino!ytffllan royal csa módon mégsem egészen a reménytelenség hangulatát árasztják. Valószínűleg realitá­suk megragadása az. ami miatt a n~-5ben azt a fajta termé­keny szomorúságot és aktivi­tasra serkentő rettegést kelti fel, amelyet a jó művek szok- tak. A csendéletekből különösen, de a portrékból, s az „élette­len" házakat ábrázoló képek­ből is nagy-nagy nyugalom, tiszta kiegyensúlyozottság, már- már derű sugárzik. A csend­életek ugyancsak közvetlen do­kumentumai egy derűsen ma­gányos, szerény, egyszerű élei­nek: káposzta, uborka, fazék, hal, kés, tejesüveg válnak eze­ken jelentékennyé. Az egyiken három, már ólig meghatároz­ható, magas edény előtt áttet­sző üvegtálka — maga a meg­testesült bölcsesség és nyugc- lom. Azért-e, mert egy sok ne­hézséget átélt, de bölcs és ki­egyensúlyozott idős asszony festette? Vagy azért, mert - mint ő mondja: — „a vizuóh's élménytől sose tudok elszakad­ni”, ami annyit is jelent, hogy azt festi meg, ami jelent szá­mara vdlamit, ami a valóság, az élet részeként mindig a va­lóságot és az életet jelenti a testetlen szorongással, halalfe- lelemmel, keserűséggel, csapá­sokkal, csalódásokkal szem­ben? Azt kérdeztem meg tőle, rr.it jelent egy hetvenöt éves asz- szony számára a festészet? Mo­solyogva felelte: — Egyrészt izgalmas időtöl­tést, az egyedülmaradásban és az öregséggel járó nyögdécse- lések közepette nagyszerű el­foglaltságot. Másrészt: min­dent .. . öt megkezdett képe van, sok egészen fiatal jóbarátja, szak­mabeliek, akikkel gyakorta vi­tatkozik is. Ragaszkodik az olajfestményhez, mint műfaj­hoz, mert úgy véli, hogy „eb­ből mindent ki lehet hozni". Egy dologért morgolódik: hogv nincs festék és vakkeret, néha még vásznat se lehet kapni, mindent csak Pesten . . Nem­csak bölcsességet, egyensúlyt, de frisseséget és lelkesedést is tanulhatnak tőle a nálánál jó­val fiatalabbak is. HE. ALAMUSZI ALBÉRLETI TANMESE Oratóriumok Könyve a címe a Zeneműkiadó karácsonyi új­donságának. Szerzője Várnai Péter, az előszót Ferencsik Ja­nos írta. A könyv témája: az oratórium, nemcsak műfajánál fogva vonzó, lévén igen gaz­dag ága a zeneirodalomnak, hanem erősen időszerű is. Nap­jainkban a zeneszeretők egyre fokozódó érdeklődéssel fordul­nak az oratórium felé, egyre több oratóriumhangversenvt rendeznek. Épp ezért kíséri fo­kozott érdeklődés Várnai Pé­ter könyvét, mely nem zene­történet, de azért az oratórium történeti fejlődését éppúgy megtaláljuk benne, mint 113 oratórikus mű elemzését. Természetesen megtalálhatók a kötetben Kodály Zoltán nagy­szabású oratórikus alkotásai: o Budavári Te Deum és a Psal­mus Hungaricus is. Az a két mű, mely a Liszt Ferenc Kórus és a Pécsi Filharmonikus Zene­kar tolmácsolásában vasárnap délelőtt a Liszt-teremben, hét­főn este pedig a Nemzeti Szín­házban szólal meg. DUNÁNTÚLI NAPLÓ \/ MSZM^ öaronyo Tiegye Bizottságának «apjt cőszerkesztó M ■ t i x l 6 • * ’ o wiwij ^ecs -la^vad' a U Tel. t5-000 '5-76? 15-852 15-245 <5-264 •Szerkesztóségi jgveiet 5—2C óráig 10-053 20 óro után- 15-726 Kiadjo o So^anyo negye’ taDkiadc Vállalat Felelős «adó B'aun Ká o > ?aoh.voto' 3écs Hunyod ^ ti Tel 15-000 15-762 15-852 15-245. 15-264 Telexszám 12-320 <ézi’-3toi nerr 5ri(jnk -nea és leT 3du«W vissza jeCSl SZIKRA NYOMDA 3écs Munkácsv Mihály ’j 10 — F * Melles Rezső Terjeszti o Magyor posto Előfizethető o oostah'vatalofcná1 és o kézbesMőkn»’ Előfizetési dí| egv hónapra 20 ~ Indexszám; 25 054 Elmesélek egy kis történetet az anti világból. Egyszer Miskolcra helyeztek nyolc hónapra. Amikor bevonul­tam oda, az első dolgom az volt, hogy albérletet kerestem. Igazi, békebeli háziasszonynál találtam is, ahol a következőket nem volt szabad csinálni: vil­lanyt égetni, főzni, mosni. Ezzel szemben a következőket csinál­hattam: erényes életet élhettem, ideiében hazamehettem, olvas­hattam. Maradt tehát az egyetlen szenvedélyem, az olvasás. Mellesleg fázni is jogom volt, mert reggelenként a jeget úgy törtem fel a lavórban. Távhűté- ses lakás volt! Szóval olvastam. Volt a vá­rosban egy ismerősöm, attól szereztem a könyveket. Egyéb­ként a háziasszonytól megkér­deztem, mikor beköltöztem: — Mondja asszonyom, nincs véletlenül poloska? Rögtön megsértődött, ami gyanakvóvá tett, mert tudtam, hogy ilyen esetekben két dolog' lehetséges, vagy van, vagy nincs. A maiaknak el kell monda­nom, hogy a poloska értelmes óllat. ülj be egy fürdőkódba felebarátom. A poloska olyan, mint a vadászkutya. Megérzi a szagot Meqindul, abba az irányba, amerre szuszogsz. Mondjuk, ülsz a fürdőkádban. Nekiront a kádnak, de vissza- pottyan. Rögtön rájön a teen­dőre. Felgyalogol a falon, fel­ballag a pasas fölé, és onnan rázuhan. Aztán harap! Töltöttem én már ülve éjsza­kát szállodai szobában, magán­lakásban, laktanyában! Szóval hordtam a könyveket. A háziasszonyom is elkéreqette, mert 6 is növelni akarta művelt­ségét. Eqyszer rémülten állított be hozzám, kezében az egyik köl­csönkapott könyvemmel és jaj- veszékelt. — Jaj SzöMősy úr, ugye mond­tam, hoqy vigyázzon arra, hogy a könyvben nincs-e poloska? Valóban mondott ilyesmit, de az volt a meqqyöződésem, hoqy a poloska olyan marha semmi­esetre sem lesz, hogy könyvet egyék. Mindenesetre elém tartotta a remekművet és ott két szárított poloskaszerű tüneményt muta­tott. — Asszonyom! — mondtam ne­ki, szerintem ez a két poloska nem jelent semmit. Büntessük meq őket becsületesen és mi­vel itt a szobában hideg van és kályha sincs, hát gyújtsuk meq mindkettőt. Eltettük láb alól a poloskákat és tovább folytattuk a könyv­cseréinket Csodálatos tavasz volt! Még ma hordta a szél a havat, az­tán egyszerre kitört a nyár. A lavórban felolvadt a jég, a nap besütött az ablakon, ki is nyi­tottam mindent, hogy egyszer már meleg is jöjjön be és este aludni tértem. Térni tértem, de a mély al­vásból hamar visszakecmereg- tem. A nyakamat, a képemet, az oldalamat, mintha csalán, vagy méh csípte volna meg. Villanyt gyújtottam! Semmi! Becsületes vakaródzás után visszafeküdtem és megpróbál­tam aludni. Csak próbáltam! Ahogy le­hunytam a szemem, az ismeret­len ellenség ismét megrohant. Most már csellel éltem. Vil­lámgyorsan felugrottam, a vil­lanyhoz rohantam, felcsavartam. Volt mit látnom A falon hosz- szú csíkban, mint a hangyák tavasszal, mikor rajzanak, vo­nult a poloska hadsereq, külön­féle katonai alakulatokban. A rémülettől majdnem szív- infarktust kaptam és beköltöz­tem a fürdőkádba. Ekkor tettem szert az előbbi tanulságra, mert negyed óra múlva, mint az őrült menekül­tem ki a fürdőkádból is. Polos'- káim addigra megokosodtak. Sok teendőm már nem volt. Beköltöztem a konyháha, az cementes volt, ott felgyújtottam a villanyt és egy széken ülve elgondolkodtam, hogy mi is fog méq velem történni? Reggel rámnyit a háziasszo­nyom I — Mit csinál itt Szőllősy úr? üldögél az, amit a poloskák meghagytak belőlem. összecsapta a kezét és felsi- koltott. — Ugye mondtam, hogy a könyvvel hozta be a poloskát? — Asszonyom! Amennyi po­loska itt van, ahhoz az Orszá­gos Széchenyi Könyvtár állomá­nyára lenne szükség. Efölött vitába bonyolódtunk, de miután tudtam, hogy a tett halála az okoskodás, becepel- tem a sötét szobámba a házi­asszonyt és megmutattam neki a poloska-korzót. Dühödten sza­ladgáltak. mert kicsúsztam a kezükből. A háziasszonyom is beadta a derekát, és csak annyit mon­dott: — Pediq mi irtottuk őket! Ebből kiderült, hogy a polos­ka az ő számára közel sem volt akkora rejtély, mint az én szá­momra. Azért minden esetre megkér­deztem, hogy mivel irtották? — Petróleummal! — Attól híztak meg ennyire — nyugtattam meg —, mert ami­lyen rondák, valószínűleg sze­retik a petróleumot. Két éjszakát még ülve töltöt­tem a konyhában és közös meg­egyezéssel felbontottuk a rosz- szul sikerült albérletet, A tanulság kézenfekvő: lehet hogy az albérlet ma drága, de legalább nincs benne poloska! SrőHősy Kaimé» 1 Oratóriumok könyve

Next

/
Oldalképek
Tartalom