Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-15 / 295. szám

f972. december T5. DUNANTOll NAPLÓ 3 Befejezte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka Darvas Józsefet, az ismert írót az Elnöki Tanács tagjává választot­ták. Képünkön: Darvas József és Aczél György a Parlament j folyosóján. (folytatás az 1. oldalról) A szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val folyó konzultációk és te v- egyeztető tárgyalások lehetővé teszik fejlesztési céljaink jobb megalapozását, erőforrásaink összpontosítását a hatékonyabb területek és tevékenységek fej­lesztésére. Tisztelt Országgyűlés! A tervszerűség érvényesítésé­hez különböző jellegű és külön­böző időtávra ható döntéseke: kell összehangolni. E követel­mények egyetlen tervben nem elégíthetők ki, hanem megfe­lelő módon összekapcsolt kü­lönböző időtávra szóló (hosszú távú, közép távú, rövid távú) A hosszú távú népgazdasági tervek rendszerére van szük­ség. terv a társadalmi-gazdasági cé­lokat és feladatokat a terme­lés, a műszaki fejlesztés, o nemzetközi gazdasági kapcso­latok bővítése, a lakosság élet- körülményeinek javítása és a területfejlesztési politika térén irányozza elő. A hosszú távú — 15—20 év­re szóló — népgazdasági terv irányt szab a közép távú ter­vezésnek bizonyos társadalmi- gazdasági feladatok tekinteté­ben, amelyeket hosszabb idő­szak fejlődésének teltételei és követelményei alapján célszerű meghatározni. Ez hozzásegíthet bennünket ahhoz, nogy a kö­zép távú tervekben öt évre előre tekintve, pontosabban felmérjük a hosszabb távú cé­lok irányába mutató, kiegyen­súlyozott gazdasági fejlődés ütemét, mértékét, fő arányait és meghatározzuk a központi irá­nyítás feladatait A közép távú, az ötéves terv az a tervkategório, amely a vonatkozó időszakra már teljes összefüggésében komplex mó­don megállapítja a népgazda­ság fejlődésének ütemére, fő arányaira, a fontosabb szerke­zeti változásokra és a népgaz­dasági egyensúlyra vonatkozó gazdaságpolitikai célokat és feladatokat. A gazdasági élet menetének állandó figyelemmel kísérése, a főbb területeken bekövetkezett változások, a jelentkező idő­szerű problémák rövid távon is megkövetelnek összehangolt kormányzati intézkedéseket, amelyeket a népgazdaság öt­eves tervenek szem előtt tartá­sával az adott időszakban meg kelj tenni. Ez a feladat az éves, operatív népgazdasági tervekre hárul. Az éves, ope­ratív népgazdasági terv — töb­bek között — a kezdődő és be­fejeződő egyedi nagyberuházá­sok megjelölését, a termékfor­galmat szabályozó intézkedése­ket, az árpolitikai jellegű köz­Ttszteft Országgyűlési Szeretnék röviden szólni a tervezési munkát érintő két, egy­máshoz szorosan kapcsolódó kérdésről: a tervezés tudomá­nyos megalapozottságának ja­vításáról és a tervezés demok­ratizmusának elmélyítéséről. Az elmúlt években a tervezés előrelépett a tudományos ered­mények szervezett alkalmazásá­ban. A hosszútávú és a közép­távú tervező munka különböző szakaszaiba bevontuk a kutató intézeteket, az egyetemi tanszé­keket, a nagyvállalatokat és nem kis számban kértünk fel közéleti személyiségeket is el­gondolásaik kifejtésére. A tervezés demokratizmusá­nak biztosítása érdekében a törvényjavaslat leszögezi, hogy a népgazdasági tervezés során hasznosítani kell a dolgozók tapasztalatait és javaslatait. Ugyanakkor a tervező folya­mat sokrétűsége, az egység és összhang követelménye nélkü­lözhetetlenné teszi, hogy legyen olyan központi tervező szerv, amely e szétágazó munkát irá­nyítja, összefogja és a népgaz­daságfejlesztési kérdésekben az egységes népgazdasági érdek alapján a tervjavaslatot kidol­gozza. Ezt a szerepet tölti be megalakulása óta hazánkban ®z Országos Tervhivatal. ponti intézkedéseket, a közpon­ti bér- és szociális intézkedése­ket tartalmazza. A törvényjavaslat szerint az országgyűlés az eddigi gyakor­lathoz hasonlóan a jövőben is törvény formájában hagyja jó­vá a közép távú, ötéves tervet, új vonás viszont az a rendel­kezés, amely szerint a hosszú távú terv irányelveit az ország- gyűlés a jövőben megvitatja. Ügy véljük, hogy a távlati terv irányelv jellege nem teszi szükségessé, hogy azt törvény­ben rögzítsük. A távlati terv fej­lesztési koncepciójának az ér­vényesítését az ötéves tervtör­vényben kell biztosítani. Az eddigi gyakorlatnak felel meg a törvényjavaslatnak az az előírása, hogy az éves tervet a középtávú tervről szóló törvény­ben esetenként kapott felhatal­mazás alapján a Miniszterta­nács hagyja jóvá. Ez a tapasz­talat szerint erősíti a Miniszter- tanács felelősségét az ötéves tervek végrehajtásában, ezért javasoljuk fenntartani. Biztosí­tani kívánjuk azonban — és ezért erről a törvényjavaslat kü­lön rendelkezik —, hogy az or­szággyűlés rendszeresen átte­kintse az éves tervek céljait és megvalósítást. Célszerűnek látszik, hogy az országgyűlés ne csak' a tervek évenkénti megvalósítását, ha­nem egy-egy közép-, vagy hosz- szú távú terv több év alatti megvalósulását is vizsgálja meg. Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavas­lat a tanácsok és a gazdálko­dó szervezetek — a vállalatok és szövetkezetek — tervezési kö­telezettségét is szabályozza. Ez azért indokolt, mert a különbö­ző szintű tervek készítésének kötelezettsége és a népgazda­sági terv elsőbbsége alapvető jelentőségű elvi kérdés szocia­lista társadalmunkban. A gazdaságirányítás reform­ja nyomán az egyik jelentős új dolog a vállalatok ötéves ter­veinek készítése. A vállalatok és szövetkezetek tervének biztosítania kell egy­részt a népgazdasági tervek te­vékenységűkre vonatkozó dön­tésének — például az államközi szerződések — megvalósítását, másrészt a szabályozórendszer által kifejezett hatékonysági kö­vetelmények érvényesülését. Népgazdaságunk tervszerű fejlődésében nagy szerepük van a fővárosi és a megyei ta­nácsoknak. A törvényjavaslat ezért rendelkezik a népgazda­sági és a tanácsi tervek és ter­vezés kapcsolatáról. Az eddigi­ekhez hasonlóan a jövőben is aktív szerep hárul a tanácsok­ra, nemcsak saját tervük kiala Utasában és megvalósításában, hanem á népgazdasági terv megalapozásában is. A tervszerű központi irányítás szempontjából fontos lépés lesz az Állami Tervbizottsóg létre­hozása, amely a Miniszterta­nács szerveként fog működni. Tisztelt Országgyűlés, kedves Képviselő Elvtársak! Pártunk központi bizottságá­nak novemberi határozata tar talmazza a népgazdasági tér vezés további tökéletesítése te­rén előttünk álló feladatokat is. Terveinkben a jelenleginél magasabb színvonalon kell biz­tosítanunk a termelés és elosz­tás tervezésének szorosabb ösz- szekapcsolását a jövedelmek keletkezésének és elosztásának tervezésével. A népgazdasági tervezésről szóló törvényjavaslat kidolgozá­sával qazdasági jogalkotásunk jelentős állomásához érkeztünk. A törvényjavaslat előterjeszté­sére abban az évben kerül sor, amikor megemlékeztünk a terv- gazdálkodás hazánkban történő bevezetésének 25. évfordulójá­ról. Bízva abban, hogy a népgaz­dasági tervezésről szóló tör­vényjavaslat megfelel a vele szemben támasztott követelmé­nyeknek, kérem a tisztelt or­szággyűlést, hogy a törvényja­vaslatot vitassa meg és fogadja el. Párdi Imre expozéja után dr. Szabó Kálmán, budapesti képviselő, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem rektora, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának előadója mondott beszédet. Majd Nagypataki Imre, Fejér megyei, Mocsári Sándor, Hajdu- Bihar megyei képviselők szólal­tak fel. A törvényjavaslatot el­fogadták. Ezután szünet követ­kezett. Szünet után oz elnöklő Apró Antal dr, Radnóti István Veszp­rém megyei képviselőnek adta meg a szót, aki után dr. Szép Zoltán budapesti és Jazbinsek Vilmos Baranya megyei képvi­selők szólaltak fel elfogadva a törvényjavaslatot. Az elnöklő Apró Antal ezután, mivel több hozzászóló nem je­lentkezett, bezárta a vitát és megadta a szót az Országos Tervhivatal elnökének, Párdi Imrének, aki válaszolt a vitá­ban elhangzottakra. Ezt k'övetően Apró Antal be­jelentette: az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnökségétől javaslat érkezett az Elnöki Tanácsban megüre­sedett hely betöltésére. Az át­iratot, amelyet Kádár János és Kállai Gyula írt alá, dr. Pesta László jegyző ismertette. A ja­vaslat alapján az orszáqgyűlés Darvas/ József képviselőt egy hangulag a Népköztársaság El­nöki Tanácsának tagjává vá­lasztotta. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának Elnöksége ja­vaslatot terjesztett elő az új építési és közlekedési bizottság megválasztására, valamint a szociális és egészségügyi bizott­ságba illetve a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság­ban elhalálozás folytán meg üresedett tagsági heiy betölté­sére. Az előterjesztést — ame­lyet a képviselők előzetesen kézhez kaptak — az ország- gyűlés egyhangúlag elfogadta. Az új építési és közlekedési bi­zottságba a következő 17 or­szággyűlési képviselőt válasz­tották meg: Búza Barna, Cser na Sándor, Daradics Ferenc, Gyarmati János, Jávor József, Jelenszky Gábor, Juratovics Al.a dár, Kalmár János, Korponaí Lajos, Kovács Sándor, Nagy Istvánná, Pázsit Árpád, dr: Rad­nóti István, Skaliezki Károlyné. Szabó Imre, Tegda Jenőné, Záborszky Ferenc. A szociális és egészségügyi bizottságba Danes Józsefet, a mentelmi, és összeférhetetlensé­gi bizottságba Szűcs János kép­viselőt választották meg. Ezután szünet következett. Ezt követően Apró Antal beje­lentette, hogy az új bizottság szünetben megtartott alakuló ülésén a bizottság elnökévé Gyarmati Jánost, titkárává pe­dig Kalmár Jánost választották meg. Bejelentette, továbbá, hogy Orosz Ferenc képviselőt a kulturális bizottsáq titkárát, tartós külföldi szolgálata miatt — bizottsági tagságának meg­hagyása mellett — tisztéből a bizottsáq felmentette és helyette dr, Dömötör János bizottsági tagot választotta meg titkárrá. Napirend szerint ezután az I interpellációkra került sor. Az j országgyűlés legutóbbi, októ­beri ülésszakán egy-egy inter­pelláció hangzott el a hivatalo­san távollevő Faluvégi Lajos pénzügyminiszterhez és Szurdi István belkereskedelmi minisz­terhez. Az ügyrendi előírások­nak megfelelően a két miniszter az ülésszakot követő 30 napon belül írásban válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Interpellációk Ognyenovics Milán képviselő Faluvégi Lajoshoz interpellált a Dráva-menti árvízsújtotta terü­let károsult gazdaságainak fo­kozottabb segítése tárgyában. Faluvégi Lajos válaszában orról adott tájékoztatást, hogy a Dráva-menti vízkárt a Minisz- j tertanács nem nyilvánította j olyannak, hogy a mezőgazda- i sági nagyüzemeket ért károk rendezéséről a helyreállításra vonatkozó kormányhatározato­kat alkalmazni lehetett volna. A biztosítási szerződéssel nem fedezett károk miatt esetleg már év közben fizetésképtelen­né váló szövetkezetek fizetés- és hitelképesség megteremtésé­ről a Megyei Tanács gondos­kodott, E célra az árvíz után — még az igény bejelentése előtt, a megye rendelkezésére álló kereten túl — a Pénzügyminisz­térium tízmillió forint fedezetet ! nyújtott. Év végén, a termelő­szövetkezetek mérlegbeszámo­lóiban szereplő veszteséq ren­dezése egy most megjelent pénzügyminisztériumi szanálási rendelet alapján történik. A Dráva-menti árvízsújtotta kör­zetben lévő Baranya megyei termelőszövetkezetek árvízkárait — ahol veszteség, vagy alap­hiány keletkezik — mintegy 15 millió forintos keretben a költ­ségvetés megtéríti. Az árvízvé­delmi berendezéseket ért ká­rokkal kapcsolatban a pénzügy- miniszter azt is megemlítette, hogy az Országos Vízügyi Hi­vatal már intézkedett a nyári gát helyreállításának megkez­déséről. Zámbó József képviselő inter­pellációjára Szurdi István bel­kereskedelmi miniszter adott írásbeli választ. Faluvégi Lajos, illetve Szurdi István írásban adott válaszát mind az interpelláló képviselők, mind az országgyűlés elfogadta. A további interpellációk so­rán dr. Csendes Béláné buda­pesti képviselő interpellációjára dr. Dimény Imre mezőgazda- sági- és élelmezésügyi minisz­ter válaszolt. Raffai Sarolta Bács-Kiskun megyei képviselő interpellációjára dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter adott választ. Dr. Vida Miklós budapesti kép­viselő interpellációjára dr. Sze­kér Gyula nehézipari miniszter válaszolt. Valamennyi interpel­láló képviselő és az országgyű­lés a miniszterek válaszait el­fogadta. Ezzel befejeződött a napi­rendi témák megtárgyalása, Apró Antal elnök berekesztette az országgyűlés téli ülésszakát, kellemes ünnepeket és eredmé­nyekben gazdag, boldoq új évet kívánt. Tudományos megalapozottság és demokratizmus Komié város és a baranyai bányaszkoíémák problémái Ai országgyűlés tegnapi vitájá­ban felszólalt Jazbinsek Vilmos, megyénk országgyűlési képviselő­je is. Az alábbiakban kivonato­san közöljük Jazbinsek elvtárs beszédét: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatot áttanul­mányoztam, jónak tartom, egy kicsit meglepődtem, hogy mind­ezt 25 év utón iktatjuk törvény­be. Igaz, most sem késő, talán jó is, mert az utóbbi években bekövetkezett változásokat ez a törvényjavaslat már tartalmazza — nincs szükség a régi módo­sítására. A törvényjavaslat IV. fejezet tervkészítési kötelezettség, a népgazdasági tervnek, valamint a tanácsok és a szocialista gaz­dálkodó szervezetek terveinek kapcsolatáról szeretnék néhány gondolatot felvetni, amelyek érintik városunkat,, dolgozóin­kat Komló város részleges közép­fokú központba lett sorolva. A részleges középfokú központba azok a területek lettek sorolva, amelyeknél a lakosság száma 8—15 ezer, a vonzási területtel együtt 20—25 ezer fő. Eperjessy Kálmán: „Városaink múltja és jelene” című könyvében 1967-es adatok alapján megállapítja: Komló város lakosainak száma 28 000 — átlagos ellátókörzeté­nek népessége 48 000 fő, — a kórházhoz 65 000 lakosságú el­látókörzet tartozik, és sorolhat­nám tovább ... Tíz évvel ezelőtti szocialista bányavárosról, a széncsaták idejéről nem beszé­lek, de ma azt politikailag meg­magyarázni a lakosságnak, hogy miért sorolták fejlesztés’ szem­pontjából a 8—15 ezer lakosú területek közé, nem tudjuk. Van a városnak könnyűipara, közel 3000, gépipard 600 dolgozóval, s a területen léyő jó minőségű, gazdaságos koksz-széntermelés­re úgy érzem o népgazdaság­nak még sokáig szüksége lesz a ó—7 ezer bányásszal együtt. Igaz, a városban igen komoly lemaradás van a szolgáltatások, a Lakosság, a kulturális létesít­mények terén, de ez méginkább azt kívánja, hogy pótoljuk a le­maradást. (Gondolom nem ez volt az oka a visszasorolásnak.) Sokan kérdezhetnék, volt-e hát­ránya a visszasorolásnak? Saj­nos már érezzük: kb. 1500 gép­kocsi van jelenleg Komlón. Az AFIT-szerviz megépítése komoly ígéret volt, ma erre nincs pénz, de egy 8—10 ezer lakosú nagy­községben felépül, a komlói au­tótulajdonosok 20—60 km-re járnak szervizre. Nem épült meg az ÁFÉSZ áruház sem, felépül Komlótól 20 km-re. A város fő­utcáján a közművesített terület évek óto, de úgy látszik még sokáig beépítetlen lesz. Beszün­tette tevékenységét a Tempó Ktsz, a BÉV, megszűnt a nép- művészeti bolt és még sorol­hatnám tovább, Kérem az illetékes szerveket, hogy tervezés, fejlesztés terén vizsgálják felül az általam fel­vetett kérdéseket és tegyék he­lyére a 80 százalékban műn­ké svárost. A város vezetői kö­zül senki sem álmodik nagyvá­rosi szintről, nem beszélünk lét­számfejlesztésről, de beszélünk és halljuk a dolgozók jogos pa­naszát a szállásfaluból, a sport­völgyből és a város egyéb terü­letéről — a már említett kérdé­sekről, A Ismerem a tanács középtávú és ehhez igazodó éves tervét. Tudom', hogy azok, akik ezen terveket készítették, a legjobb tudásukkal tették, — s nem egészen ők az okai, hogy olyan sokszor kellett azt nekik részle­teiben módosítani. A Figyelő augusztus 2-i szá- mábon olvastam dr. Dányi Pál „A tanács pénze" című cikkét és nagyon egyetértek vele. A költségvetés tervezésénél, a végrehajtás során igen sok he­lyen a tanácsoknál komoly prob­lémák vetődtek fel és ez nem egészen a helyi tanácsok rossz munkájából fakad. A bevételi kiesések, a bevételek ideje és a kiadások közötti összhang nincs meg. A költségvetésből működő kórházak, óvodák az év első napjától ellátmányt igényelnek. Tartaléka a tanácsnak nem volt, így előfordult az, hogy az óvónő saját pénzéből fizette ki a tejet. Igen fontosnak tartam a kötelező tartalékalap képzést, annak biztosítását. Városunkban is a bevételi ki­esések tervezett feladatok el­maradását okozták. A bevételi kiesésre egy példát: a Mecseki Szénbányák árkiegyenlítési be­fizetési kötelezettsége a nyere­ségből 40 millióval magasabb, mint 1971-ben volt. A mérleg szerinti vállalati nyereség után fizet városfejlesztési adót a vál­lalat a területi tanácsnak, ez 2,4 millió forint csökkenést je­lent a bevételből. Egy olybn városban, ahol zö­mében kirendeltségek vannak, igaz a létszám arányában be­fizetik a városfejlesztési adót a nyereség után, de fejlesztést a területen nem végeznek, lakás­építés támogatásra nem fordí­tanak,, a , kulturális alapot sem a kirendeltség területén hasz­nálják fel. Hátrányba kerül ilyen helyen a tanács. Sok eset­ben a központi végrehajtási utasítások is fedezet nélkül je­lentkeznek és ezek is felborít­ják a kész terveket. Tudom, Jjogy igen sok felvetett kérdés rendezésén dolgoznak az illeté­kes szervek, de nagyon várjuk a tervek jobb végrehajtásához a rajtunk kívülálló feltételek megteremtését is. . Tudom, hogy olyan komplex­terv, amit az idő múlásával részleteiben bírálni nem lehet, nem létezik. Nem is ilyen szán­dékból tettem, a gyorsabb elő­rehaladást, a megoldásokat sür­getem. Szabad legyen még egy, Pécshez tartozó munkáslakta külterületek, bányászkolóníák és a komlói régi bányatelepen lakó bányászok panaszát felvetnem. Teszem ezt azért, mert úgy ér­zem e területekre nagyobb gon­dot kellene fordítani valameny- nyi tervező szervnek. Különösen elmaradott az ellátás a pécsi területi bányatelepüléseken. A területi fejlesztéseknél a mun. káslakta települések differen­ciáltabb, gyorsabb fejlesztését szükségesnek tartom. 1970. április 1-től bevezették, visszamenőleges hatállyal a kö­telező közműfejlesztési hozzájá­rulást a lakástulajdonosoknál. Általában egyetértek vele, de úgy érzem, megkülönböztetést kellene tenni a bányászkolóniai lakástulajdonosokkal. 80—100 éves korszerűtlen lakások ezek. A kapitalista rendszerben elég­nek tartották, ha egy konyha és egy szoba jutott sokszor 10—12 gyermekes családoknak. Fürdő­szoba egyikben sem volt, WC az udvarban, sok helyütt több családnak egy jutott Ivóvíz az utcán, vízelvezetés, szennyvízde- rítés nincs, járda sem épült na­gyon sok helyen. Néhány terü­leten az ilyen típusú lakásokat felszámolták már. (Tatabánya részben, Salgótarján teljesen.) A mecseki területen, pl. Kom­lón sokat feljavítottak, de a leg­több lakáson 25 év alatt nem sokat javítottak. 8—10 évvel ez­előtt ezeket a lakásokat igaz, olcsón eladták és így lettek „la­kástulajdonosok" a bányászok, akik közül igen sokan nyugdíja­sok már. • Előfordult, hogy az illetékes tanács felszólította a lakókat -— büntetési határidő kiszabásával —, hogy oldják meg a szenny­vízderítést, vízelvezetést. Sok helyen megoldatlan, avagy olyan költségbe kerül, amit képtelenek kifizetni, megtakarítani. Néhány területen 50 év után járdát épí- tettek, 1400 forintos hozzájáru­lást vetettek ki családonként a lakókra. A lakástörvény alapján ezek a családok modern, összkomfor­tos lakáshoz nem juthatnak, mert tulajdonosok. Kérem az il­letékes minisztériumot, vizsgál­ják felül ezen lakók szerintem jogos panaszát, mentesítsük vagy minimálisra csökkentsük a közműfejlesztési hozzájárulást és adjunk módot, hogy a lehe­tőségekhez mérten más lakás­hoz jussanak azok, akik igé­nyelnek. Elnézést kérek, hogy jónéhány kérdést úgy vetettem fel, ahogy a területen a dolgozóknál je­lentkezik. Ha a népgazdasági tervezéseknél esetleg figyelembe veszik és megoldásra kerül, kö­szönettel vesszük valamennyien. A törvényjavaslatot elfogadom, mindig tisztelettel gondolok azokra, akik e javaslat szerte­ágazó, sokszor igen bonyolult tervezésein dolgoznak. Köszönöm türelmüket és hogy meghallgattak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom