Dunántúli Napló, 1972. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-02 / 284. szám

1972. december 2. DUNANTOLI NAPLÓ Arcok közelről Kollár János Pálca és lándzsa Gazdaságtalan termékeink hada Ha egy idegen betoppan eb­be a különös világba, azt gon­dolná, hogy itt minden a feje tetején áll. Asztalok, dugig tele tervrajzokkal, pausszal, dosszi­ékkal, tömérdek ceruza, túski- húzó, körzők, vonalzók kaval- kádja. összetolt íróasztalok fölé haj­ló műszaki rajzolók, tervezők. Új technológia és berendezé­sek születésének boszorkány­konyhája ez az alkotóműhely. Az Ércbánya Vállalat újmecsek- aljai központjának negyedik emeletén, az első helyiség. Amit az üzemek technológusai, mű­szaki vezetői megálmodnak, amit a termelés problémái fel­vetnek, itt öltenek testet, a ki­vitelezés előtt. Két ablak a vi­lágra: a szem, ha elréved a tá­volba, elsőként Kovácstelep gombónyi piros tetőit érzékeli, távolabb a Jakabhegy mögött pedig alig pár kilométerre innen a föld alatt és a felszínen vár­ják az itt tervezett berendezé­seket. Ebben a helyiségben dol­gozik közel egy évtizede Kollár János gépésztervező. Kis túlzás­sal azt is mondhatnánk, hogy az aknarakodók speciölistája. Eddigi munkájának csúcsát, talán a nemrég átadott IV-es üzemi szállítóaknai elektro-hid- raulikus aknarakodó berende­zés tervezése jelentette. Terve­ző kollégáival nem egyszer megfordult itt, a kivitelezés idő­szakában, sót, ma sem ritka amint a kasba belép, csattan utána az aknaajtó. Lengőpad, aknaajtó, aknazár, adagoló, vágányzár, csillebetoló és ha­tároló váltórendszerek mecha­nikus működtetéssel, melyhez többszáz tonnás vasszerkezet tartozik: ez alkotja az aknara­kodót. Szakmailag is igen ko­moly feladat volt ez, nem cső- '• da hát, hogy a kiváló ifjú mér­nök-technikus mozgalomban ez­zel a munkával, társaival együtt 1971-ben országos első helye­zést ért el. Az elismerést per­sze a vállalat is kifejezte azzal, hogy a nehézipar kiváló dolgo­zója kitüntetésben részesült Angyalföld ma már egy kicsit a múltat jelenti Kollár' János részére. De nem annyira, hogy az első emlékeket, mely az if­júsági mozgalomba vitte, feled­né. Idén volt tizenötéves KISZ- tag. 1957 februárjában az an­gyalföldi pártházban gyülekez­tek azok a fiatalok — köztük ő is -, akik a KISZ-ben látták a további lehetőséget. Az ideig­lenes tagsági igazolvány ma már egy kicsit ereklye számba is megy. Most is őrzi, hisz ez az első dokumentum, mely igazol­ja, hogy az alapítók egyike. Hát így kezdődött... Néhány adat, csak felvillant­va eddigi életútjáról. — A Fémbútor és Drótszövet- gyárban kezdtem érettségi után, mint fizikai munkás, majd egy év múlva tervezőaszta! mellé ültettek: tizenhat éve en­nek. Az Urántervnél egy évet dolgoztam, aztán 1963-ban jött az ajánlat, Pécsről. Elfogadtam. Azóta itt dolgozom. Neve elválaszthatatlan a ki- szesek munkájától. Nincs KISZ- vezető a vállalatnál, aki ne is­merné. Megkockáztatom, hogy a városban, de a megyében is, ha másképp nem, hát munká­ja révén hallottak róla. Két évig a központ alapszervezeté­nél vezetőségi tag, majd titkár. 1966-tól pedig a KISZ-bizottság mellett működő Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Tanácsá­nak vezetője volt. Egy cikluson át a KISZ Baranya megyei Vég­rehajtó Bizottságában is dolgo­zott. — Jó alapokról indultunk an­nak idején. Hiszen Czeglédi Béla, Marosi Károly meg a töb­biek egy jól szervezett bizott­ságot hagytak maguk után. Ne­künk csak folytatni kellett, amit ők elkezdtek. (Megfigyeltem: szándékosan kerülte mindvégig az egyes számot, többször hangsúlyozta, hogy az eredmé­nyek a társaknak is szólnak.) Hallatlan energiával dolgo­zott éveken át A szakma ifjú mestere mozgalmat ma már 13 szakmában szervezik. Tovább­fejlesztésében 'külön érdemeket szerzett: a továbbfejlesztett egyéni versenyforma ma három éves a vállalatnál. A nagy lét­számot foglalkoztató szakmák­ban megszervezték a -Ki minek mestere vetélkedőket. Hány es­te, szombat és vasárnap ment rá a versenyek előkészítésére, megtervezésére. Nem tudni... A vájár, villanyszerelő, lakatos, operátor vetélkedőn, ha nem is ér el mindenki rangos helyezést, mégsem tér haza üres kézzel. Emlékként elviszi azt a plaket­tet, melyet a KISZ adományoz minden résztvevőnek. Emlék­szem: nem egyszer előfordult, hogy az egész lakást felfordí­totta a család nem nagy örö­mére. Szerteszét méretre vá­gott plexidarabok, plakettek fémlapjai. Munkatársaival sok­szor az utolsó éjszakán ragasz­tották, festették ezt a kis emlé­ket, hogy a verseny napjára, becsomagolva, névvel ellátva a zsűri asztalán legyenek. Ez a precizitás jellemző rá. Amikor a fiatal műszakiak ki­váló mozgalmáról faggatom, füzetet vesz elő. Évekre vissza­menőleg pontos statisztikát ve­zet. Hiába ez már a szakmájá­ból is fakad: ha valamilyen adatra szükség van, az biztos, hoqy Kollár Jancsinál megta­lálható. Több mint száz részt­vevő évente, az országos pályá­zatokon helyezések, és külön- díjak sokasága, mind-mind azt bizonyítják, hogy a KIM— KIT az Ércbányánál igen szer­vezett Az eredmények persze nem jönnek maguktól. Év köz­ben is rendszeresen figyelem­mel kíséri a mozgalomba je­lentkezettek munkáját az üzemi FMKT-sok segítségével. Év vé­gén pedig szervezi a dolgoza­tok vállalati zsűrizését Arról sem feledkezik meg, hogy a pá­lyázók bekötve kapják vissza pályamunkájukat. A szerteága­zó tevékenység még nem ér vé­get, hiszen itt működik a me­gye első Társadalmi Tervező Irodája is. Szinte társadalmi munkában segítik külső válla­latok problémáinak megoldá­sát. Azt írtam róla, hogy meg­szállottja az aknarakodók ter­vezésének. Nos, korrigálnom kelt ezt azzal, hogy a megálla­pítás a KISZ termelést segítő tevékenységének irányítására legalább annyira vonatkozik. Energikus, célratörő. A tavalyi választásoknál azt mondta, hogy nem csinálja tovább: bíz­zanak meg mást az FMKT ve­zetésével. Aztán a változás egy kicsit megsínylette ezt a mun­kát. Visszahívták társai. Most a szakszervezeti bizottság mellett működő ifjúsági bizottság ve­zetője, de továbbra is azt végzi a KISZ-ben, amit éveken át.- Addig segítek még, amíg az új FMKT vezető bele nem jön ebbe a munkába. Legutóbb már egyedül szervezte meg az operátor-vetélkedőt. Ha abba­hagyom, azért nem kell szé­gyenkezni. Drök emlék a mis­kolci, a gyöngyösi, a tatabá­nyai bányásziparági értekezle­tek, a KISZ KB vőrösvándor- zászló átadási ünnepsége, a kommunista vasárnapok, a tá­borok. Mi hajtja őt társaival másfél évtizede? Mások főiskolát, egyetemet végeztek azóta, míg ő szabad idejét a KISZ-nek, az ifjúsági mozgalomnak szentelte. Számtalan terv, elképzelés meg­valósult. Éveken át harcolt azért, hogy a vállalat fiataljainak KISZ lakásépítési akció indul­hasson, három éve már prog­ram szintű terveket is készített társaival egy vállalati ifjúsági klub megvalósítására. Ezek kö­zül az utóbbi elkészült. Nem is tudnám másnak el­képzelni, csak FMKT-vezetőnek. Azt vallotta, hogy azért csinál­ja szívesen, mert itt mérhetők az eredmények. Valami új min­dig foglalkoztatja. Most azt ter­vezik, hogy a fiatalok vetélke­dőjét újabb szakmákkal bővítik. Jövőre a csillések és a robban­tómesterek is versenyeznek már a Ki minek mestere? címért. Sablonosnak tűnik, mégis le­írom: gazdag kiszes életút. S nem maradt el az elismerés sem, hiszen szakmai munkája jutalmául kétszeres vállalati Ki­váló dolgozó, a Nehézipar ki­váló dolgozója. A KISZ KB di­csérő oklevelének, az aranyko­szorús KISZ-jelvénynek a tulaj­donosa. November hetedike alkalmából pedig megkapta a KISZ-érdemérmet. Salamon Gyula Baranya nem gyárt és nem exportál hajókat, motorvonatokat ' és traktorokat. Szerencséjére, mert csak nehezen szabadulhatna meg ezektől a gazdaságtalanul előállított termékektől, hiszen máról holnapra nem állíthatná le gyártásukat, mert az ott dolgozók munka nélkül maradnának. De nem mintha nem lenne egy halom gazdaságtalanul vagy alacsony jövedelmezőséggel előállított ter­mékünk, nyűgnek érzett szolgáltatásunk. Ráfizetéses például a brikettgyártás, a kelleténél kétszer annyi költséggel állítjuk elő a kőszénkátrányt. Többe van az áránál a bélésbőr, a Terv cigaret­tára ráfizet a dohánygyár, számos húskészítményt csak minimális nyereséggel tud továbbadni a húsipar. Egy sor szolgáltatásunk ráfizetéses, az autómentéstől a darabáru fuvarozásig, a méretes ruha- és cipőkészitéstöl a vegytisztításig, a férfi fodrászattól az autójavításig. Gazdaságunkban elvben a nyereség körül kell fo­rognia mindennek. Ebből az következik, hogy vissza kell szoríta­nunk, meg kell szabadulnunk a gazdaságtalan termeléstől. melni. Rá vagyunk utalva a vi­lágpiacra. Olyan termékeket kell tehát gyártanunk — gaz­daságosan, nagy sorozatokban —, amelyek külföldön is meg­állják a helyüket a verseny­ben, a világ minden piacán el­adhatók. így megteremthetjük azokat az ellentételeket, ame­lyek révén olyan termékeket hozhatunk be, amelyeket itthon gazdaságtalanul, ráfizetéssel állítunk elő. Olyan korszerű és olcsó termékeket hozhatunk be, amelyekkel versenyre késztetjük az ugyanazt a terméket gazda­ságtalanul előállító hazai ipart. Társadalmi nyomás Lefaragni a költségeket Nem mondtunk ezzel újat. A gazdaságtalan termeléstől min­den vállalat szeretne megsza­badulni. Ha csupán az elhatá­rozáson múlna, holnap talán már nem lennének ilyen gond­jaink. Csakhogy ez nem megy ilyen egyszerűen. Úgy képzeljük el az egészet, hogy a gazda­ságvezetők, miközben egyik ke­zükkel pálcát törnek, a másik kezükkel — mint fogyasztóknak — lándzsát kell törniük. Vajon álljunk le a tejfeldolgozásról, mondjunk le húskészítmények­ről, ne palackozzuk a kommersz borokat, mert ráfizetésesek, vagy csak igen kis nyereséggel adhatók el? Állítsuk le a sze­mélyszállító autóbuszokat, szün­tessünk meg egy sor lakossági szolgáltatást, mert ráfizetése­sek? Nyilvánvaló, nem tehetjük. Ellenkezne a fogyasztók, a tár­sadalom érdekeivel. Ezekre szük­séglet van, ki kell elégíteni. Akkor emeljük fel az árakat! így azok a termékek és szolgál­tatások, amelyek ma gazdaság­talanok, rögtön gazdaságos ter­mékekké és szolgáltatásokká lépnének elő. Ezt nem tehetjük, mert megsínylené az életszínvo­nal, és ettől valójában még nem lennének gazdaságosak a kérdéses termékek és szolgálta­tások. Végeredményben azon­ban mégiscsak magasabb árat fizetünk értük, hiszen az állam Segítség az idős embereknek Növekszik a szociális otthonokat támogató szocialista brigádok és fiatalok száma Már kaphatók az 1973. évi reprezentatív kivitelű képzőművészeti falinaptáraki Gyönyörű ajándéktárgyak belföldre, külföldre, karácsonyra, év végére. Székely Bertalan, Halápy János, Medveczky Jenő művei, műemlékek, városképek gyönyörű falinaptárokon. KAPHATOK A PAPÍRÁRUT ÁRUSÍTÓ BOLTOKBAN. FORGALOMBA HOZZA A Az utóbbi időben egyre több­ször adhattunk hírt érdekes kez­deményezésekről, amelyek a szociális otthonokban élő idős emberek életét igyekeztek, igye­keznek megszépíteni, megköny- nyíteni. örülünk, hogy növekszik azoknak a jóakaratú, segítőkész embereknek a száma, akik gyor­san futó hétköznapjaikon sem feledkeznek meg a — többsé­gükben hozzátartozók nélküli — öregekről, és nemes gesztusuk­kal ünneppé teszik a szociális otthonok lakóinak egy-egy nap­ját. Balog Istvánná, a Baranya megyei Tanács egészségügyi osztálya szociálpolitikai csoport­jának pszichológusa évek óta járja a megye szociális otthona­it, figyelemmel kíséri az ott élő idős emberek életét — nemcsak szociológiai, hanem lélektani szempontból is. Tőle kérdezzük meg; Milyen kapcsolatok ala­kultak ki eddig a megye szociá­lis otthonai és szocialista bri­gádjai, liataljai között? — A Baranya megyei szociális otthonok ebben az évben több vállalati szocialista brigáddal kerültek szoros kapcsolatba. A Betonelemgyártó Vállalat kom­lói gyáregységének négy bri­gádja kötött szocialista szerző­dést négy szociális otthonnal. Az általuk nyújtott támogatás nagy jelentőségű — elsősorban erkölcsi, érzelmi szempontból — hiszen az öregeket a munkások meg-meglátogatják, elbeszél­getnek velük, közös rendezvé­nyeken ünnepelnek, apró, saját készítésű ajándékokkal kedves­kednek egymásnak. Az anyagi segítség is jelentős. A Pécsi Hő­szolgáltató Vállalat Szín Imre- brigádja több tízezer forint ér­tékű társadalmi munkával ol­dotta meg Rigópuszta fűtési gondjait. Fölsorolni is hosszú volna azoknak a brigádoknak a nevét, melyek — tehetségükhöz mér­ten — önzetlen segítséget nyúj­tanak az otthonok lakóinak. A MÁV Fűtőház Hámán Kató és „Régi forrás" brigádjai falipol­cok, virágtartók készítésével te­szik szebbé az otthonokban élő idős emberek életét. A mohácsi TEMAFORG Vállalat több bri­gádja gyűjtött hulladékanyagot a szebbnél-szebb apró dísztár­gyak készítőinek. És hogy a fiatalok is képesek példamutató szeretettel, igyekezettel fáradoz­ni az öregek érdekében, bizo­nyítja két iskola KlSZ-fiatalsó- ga. A szentlőrinci Mezőgazda- sági Szakközépiskola kiszesei a keresztespusztai Szociális Ott­hon földjén, a Vmohácsi Kis­faludy Gimnázium KISZ-tagjai a mohácsi Gólya utcai Szociá­lis Otthon földjén szedték meg a kukoricát; tanár-vezetőjük el­mondása szerint örömmel, ön­ként és szorgalmasan dolgoz­tak. Megfáradt öregjeink hálás szeretettel és meghatódva gon­dolnak ezekre a fiatalokra .. Mint a példák is mutatják, a törődés, a figyelem az, ami a szociális otthonok lakóinak a legtöbbet jelenti. Nem lát­ványos anyagi áldozatokra van szükségük, hanem olyan emberi kapcsolatokra, amilyenekben az említett szocialista brigádok es fiatalok részesítik őket. Talán szükségtelen bizonyítani, hogy ezáltal nemcsak az öregek ér­zik azt, hogy nincsenek egyedül, a velük törődök, foglalkozók is gazdagodnak — emberileg. 8. K. máshonnan elvont pénzekkel különböző formákban támogat­ja a gazdaságtalan termelést. Kénytelen támogatni, mert a társadalom érdeke Így kívánja. És itt már rá is léptünk a meg­oldás mezejére. A támogatási rendszer — azzal, hogy a tá­mogatásokat fokozatosan meg­vonjuk — egyik fontos eszköze a gazdaságtalan termelés visz- szaszorításának. Élünk is ezzel, hiszen maga a miniszterelnök mondotta: Következetesebbé tesszük támogatási rendszerün­ket atekintetben, hogy egyes vállalatokat ne részesítsünk előnyben, csak azért, hogy el­kerüljék vagy elodázzák a ter­melés struktúrájának átalakítá­sát, illetve az üzem esetleges megszüntetését. Itt persze mind­untalan korlátokba ütközünk. A fogyasztók jogos igényeit, ha ráfizetünk, ha nem, ki kell elé­gíteni, másrészt nem tehetjük utcára egy sor nagyüzem mun­kásait, akik nem tehetnek róla, hogy gazdaságtalanul előállított termékek hagyják el gyáraik kapuját. Az áremelés nem megoldás A legtöbb gazdasági vezető a kivezető utat a gazdaságtalanul előállított termékek és végzett szolgáltatások árainak feleme­lésében, a fokozottabb állami támogatásban látja. Azzal ér­velnek, hogy ha a fogyasztónak szüksége van a kérdéses ter­mékre vagy szolgáltatásra, fi­zesse meg az árát. Csakhogy a mai árarányok, légyen is bár­milyen rossz a magyar árrend­szer, olyan adottságok, amelye­ket csak lassan, átgondolt és céltudatos intézkedésekkel, az életszínvonal-politikával össz­hangban lehet megváltoztatni. És áremeléssel valójában még nem lesz gazdaságos egy gaz­daságtalanul előállított termék. A kivezető utat máshol kell ke­resni. j A gazdaságtalan termelés í visszaszorításának legdöntőbb j útja a gazdaságos és jövedel- I mező termelés fokozása — ameddig csak lehet. Erre kell j minden oldalról ösztönözni. Ma­i gyarország kis ország — kis tő­ke, kis piac. Képtelenek va­gyunk mindent magunk megter­Ma még túlságosan sok min. dent hozunk piacra, kénytelenek vagyunk piacra hozni. A ma­gyar gépipar például a szer­számgépek széles választékát gyártja, de gyártja ugyanakkor a környező szocialista országok mindegyike is. Felesleges pár­huzamosság, mindnyájan veszí­tünk rajta. Elég lenne, ha egy- egy szerszámgépet csupán egy ország gyártana, s kielégítené | az összes többi ország szükség­letét. A világ persze az integ­ráció felé halad, a nemzetközi munkamegosztás hallatlan mé­reteket kezd ölteni. De hogy ez a folyamat milyen gyorsan megy végbe, az tőlünk is függ. Ma, holnap és holnapután kelen­dőbbnél kelendőbb termékekkel kell jelentkeznünk a világpia­con, bővítve és a végtelenségig kihasználva exportka padlásain­kat Nagy összefüggésekben te­hát azt mondhatjuk, hogy ex­portőreink — köztük a baranyai exportőrök — jó munkájukkal döntően hozzájárulhatnak a gazdaságtalan termelés vissza­szorításához. De mit tegyenek a gazdaság­talan termékeket gyártó vagy szolgáltatásokat végző vállala­tok? Várják meg, míg kihúzzák őket mások a sárból? Nyilván­való, hogy a gyárkapukon belül is sok mindent tehetünk. Csak célba kell venni, mégpedig na­gyítóval az önköltséget A gaz­daságtalan termelésnek sokfé­le oka lehet, mintsem az ár­emelésben kellene keresni az egyedüli lehetséges megoldást. Kevésbé gazdaságtalanná, eset­leg gazdaságossá lehet tenni sok termékünket és szolgáltatá­sunkat. Lecseréljük elavult gé­peinket újakat állítunk be. Újabb piacok, esetleg export­piacok után nézünk, s nagyobb sorozatokat állítunk elő. Jobban megszervezzük a munkafolyama­tokat, takarékoskodunk a ráfor­dításokkal. Nincs olyan termék, amelynek egy-egy alkotórészét alaposan elemezve ki ne derülne, hogy ugyanazt olcsóbban is előállít­hatnánk. Esetleg úgy, hogy kooperációs partner után né­zünk. Meggyőződésem, tele vo- gyunk ötletekkel. Csak alapo­sabban kellene foglalkozni a kérdéssel, és sokan kikevered­hetnének a gazdaságtalan ter­melésből. Miklósvári Zoltán MINDEN VÁSÁROLT KÉSZÜLÉK UTÁN 200,— FORINT ÉRTÉKŰ VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT ADUNK. A vásár ideje alatt, november 27—december 24-ig ingyenes házhoz száliítc/s a járás egész területén J *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom