Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
Á történelem bizonyít Az első szocialista forradalom idei, 55. születésnapja egybeesik a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének 50. évfordulójával. Emlékeztető ez: a forradalom győzelme után öl esztendeig tartott, amíg létrejött a Szovjetunió, lényegében máig megőrzött formájában, mint soknemzetiségű, szocialista szövetségi állam. Igaz, a félévszázados évforduló decemberre esik, de november 7-ét köszöntve is előtérbe kerül gondolatainkban az állam és a forradalom kapcsolata. Annál inkább, mert a kettő viszonyának ma is, nagyon eleven időszerűsége van. A nap politikai eseményeinek bonyolult szövevényében nem mindig könnyű felismerni, de történelmi távlatból visszatekintve világosan kirajzolódik, milyen szerepe volt a szovjet állam- ■ak, diplomáciájának, erejének a szocialista forradalom győzelmei kivívásában, a szocializmus világrendszerré növekedésében. A forradalom első időszakában, a munkásosztály hatalmának védelme és megszilárdítása Idején a döntő erejti jelszó, a béke jelszava volt a háborúban megfáradt oroszországi népek számára. Aztán nemcsak a proletárdiktatúrát, hanem a házat, ez otthont, a hazát, az életet kellett megvédel- mezniük a külföldi tőkés intervencióval szemben. Ezekben a harcokban alakult ki az oroszországi dolgozók minden nemzetiségi korlátot áttörő testvérisége, a soknemzetiségű szovjet állam. Már fogantatásában, születésében egyesült benne a proletárhatalom, a béke és a hazafiság tiszteletével és szolgálatával. A nemzeti érdekek és • béke, a társadalmi igazság és az osztályalapon értelmezett szabadság eszméje forrott össze, s kapott szervezeti formát a szovjet szövetségi államban. A második világháborúban, a megvalósult szocializmus országát védelmezték, a szovjet haza létéért küzdöttek a Szovjetunió népei a fasizmus ellen: a szocialista vívmányok, a szovjet állam, a haza védelme IS a nemzetközi szabadság és demok- sáda ügyével kapcsolódott össze. Senkinek sem volt nem b lehetett kétsége, bogy a szocializmus léte és a szovjet állam fennmaradása, győzelme — elválaszthatatlan egységbe fonódik. A második világháború után a szocializmust építő országok egész sora jött létre. Egy sincs közüiük, amelynek ee lett volno életbevág óon fontos segítője a szoefa(izmosért folytatott for- sadahnl boncában a szovjet állónk Ac bnpuifcilhnwi nem tdrte volna el a szode- ftmmm fym dfágmésetá előretörését e negyve sem vált erőtlennél — ha nem kényszerítette, fékezte volna cselekvésében a szovjet állam, s a többi szocialista országok államának, erőszakszervezeteinek az ereje is. A szocializmus még mindig csak a földkerekség egyharmadán győzött, s az osztólyellenség nyomása súlyosan nehezedett rá mindenfelől. Ilyen viszonyok között lehetetlen volt nem törekedni a szocialista államok erősítésére. A második világháború utáni tőkés fejlődésnek egyik alapvető jellemvonása lett az állam szerepének kiterjesztése. Az állammonopolista kapitalizmusban már nemcsak háborúval, vámokkal, távoli országok kormányainak megvásárlásával, fenyegetésével, nemcsak felforgató tevékenységgel segítik a tőkés állam hatalmi szervei o profitszerzést, hanem a gazdasági tevékenység mindennapjaiban olvad össze a tőkés termelés és értékesítés folyamata az állam funkcióival. A költségvetés, hpdimegrendelések, kutatási programok pénzelése, nyersanyagimport és kitermelés biztosítása, energiahordozók olcsó árszinten tartása - mind a fejlett tőkés állami tevékenység rutinfeladatai közé sorolódott. Már nemcsak az ellenségeskedés, az országok közti feszültségek idején, hanem a békés együttélés formái közt, a gazdasági-kulturális együttműködés területén is lehetetlenné vált megkerülni, kikapcsolni a szocialista és a tőkés államok közti érintkezést így vált a szocialista vilógforradalomnak utat építő népek és mozgalmak számára kőtelezővé és elkerülhetetlenné az államok közti kapcsolatokban való számolás, gondolkodás, az ehhez illő cselekvési formák keresése, az ebbő! fakadó előnyök kihasználása - és az ezzel járó korlátok és veszélyek vállalása. Ha a Szovjetunió utolsó esztendei külpolitikai lépéseit sorra vesszük, így tudjuk csak felmérni, hogy ennek a diplomáciai, állami-politikai tevékenységnek milyen forradalmi jelentősége van. A világ legtöbb országában nincs akut forradalmi helyzet. Ilyen helyzetben a szocializmus építésének feltételeit s a tőkés országok dolgozói számára a szocializmushoz vezető út nyitva tartását egyaránt a békés egymás mellett élés biztosítja, amely a Szovjetuniónak és a szocialista világrendszer országainak állami politikája. Olyan politika, amely csak a proletár államok egész hatalmának, fegyveres erőinek súlyával is támogatva nyerhetett általános elismerést A szovjet—n y ügetném et is a lengyel—nyugatnémet szerződés, a két Németország közti megállapodások, Nixon moszkvai útja — mind annak e jele, hogy a békés egymás mellett élés politikája az egyetlen lehetséges út ma a világpolitikában. A nemrég méq kizárólag a fegyveres forradalmi harcra esküdött Kínában sem gerilla- vezérek, hanem tőkésállamok külügyminiszterei, miniszterelnökei, államfői elé terítik ma le a piros szőnyeget Tűi az ideológiai ellentéteken, a társadalmi rendszerek különbözőségén: az államok szerepe a nemzetközi osztályharcban megmásíthatatlan ténnyé vált S ez által sokszorosára növekedett annak a jelentősége, milyen államról, melyik osztály képviseletében küzdő, milyen politikát a többi nemzet függetlenségéhez, érdekeihez milyen viszonyt kialakító, gyakorló államról van szó? Ezért is több, mint elméleti kérdés - gyakorlati jelentősége van, hogy a soknemzetiségű, a proletárdiktatúra új formái, az osztálynélküti társadalom szocialista össznépi állama felé fejlődő szovjet állam fél évszázados tapasztalatait mérlegeljük és hasznosítsuk a magunk számára. Nem ünnepnapi, hanem mindennapi feladatunk ez. S jellemző a szocialista országok — valamennyi bonyodalom ellenére fennálló, alapvető — érdekközösségére, hogy ez nyilvánvalóan egyszerre hazafias és internacionalista feladat. Annál inkább az, mert az állam ereje belülről, az osztály erejéből, egységéből, öntudatából táplálkozik. A nép cselekvő támogatása áll a leghatalmasabb erőforrásként a szocialista államok külpolitikai akciói mögött is. Ezt láttuk a szovjet állom történetének nagy sorsfordulóin. Ebből tanuljunk, ezt ünnepeljük ac idei évforduló*. Magyarok Kazahsztánban Klyugat-Kazahsztán dombjai és ligetei rendkívül emlékeztet- * v nek Nyugat-Magyarország dombos vidékeire. Ugyanolyan békésen, ráérősen csobognak a patakok, sőt az embernek az a benyomása, hogy ugyanazok a madarak dalolnak a sárgálló földek fölött... Nyugot-Kazohsztónban, a Furmanov-járásbon találjuk az Alakulszkij szovhozt. Ennek a szovhoznak a központi majorjában látható a Wienerman Lajosnak, a magyar nép fiának az emlékére emelt obeliszk. Magyarország és Kazahsztán történelmi kapcsolatai visszanyúlnak a XIII. századba. 1231 —1232-ben a Volgán túli kazah sztyeppékban járt a magyar Ottó barát, a dominikánus misszionárius. Az ő nyomdokain indult útnak az újabb misszió, amelynek tagja volt Juliánus barát is. Körülbelül 1236—1237-ben kétszer is megfordult az Ural és az Emba folyó környékén és feljegyzéseiben beszámolt arról, hogy ezen a vidéken „sok a ló és a fegyver, és oz emberek igen bátrak a csatákban”. A XIX század derekán Vám- béry Ármin, a neves utazó, a pesti egyetem keleti nyelvek tanszékének professzora „Utazás Közép-Ázsióban" című könyvében számolt be kazahsztáni tapasztalatairól. A XX. század húszas éveiben a kazah sztyeppéken újból feltűntek a magyarok.( Ez alkalommal már nem mint utazók és tudósok, hanem mint katonák, fegyverrel a kezükben. Az uráli fronton a Vörös Hadsereg állományában hősiesen harcolt a fehérgárdista bandák ellen az az internacionalista osztag, amelynek parancsnoka a magyar Wienerman Lajos volt. A kazah sztyeppe jól emlékszik Kiss Lajosra is, aki részt vett az Orenburg alatti és a turkesztáni harcokban. A későbbiek folyamán bekerült a Mihail Frunze hadseregparancsnok, a kiváló szovjet hadvezér testőrségébe. 1967-ben a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulójának alkalmából forradalmi érdemeiért Kiss Lajost Lenin-renddel tüntették ki. A félelmet nem ismerő magyar harcosokat sokáig nem felejtik el Kazahsztán lakosai. Ezek a magyarok, akárcsak a többi vöröskatonák, példaképei voltak a fiatal kazah dzsigitek- nek, s nem csoda hát, hogy a polgárháború után közvetlenül az Aktyubinszk-járási második komszomolkongresszus résztvevői ezt táviratozták Kun Bélának: „Az Oroszországi Kommunista Ifjúsági Szövetség második aktyubinszki járási kongresszusa értesíti önt, hogy megválasztotta önt a Kongresszus tiszteletbeli elnökévé, s az ön személyében üdvözli a magyar vörös ifjakat és o magyar kommunistákat Igazán sajnálva drága magyar elvtársa in kai, akiket a kegyetlen reakció eltiport, mégis azt a mély meggyőződésünket fejezzük ki, hogy nagyon is közeleg az az óra, amikor egységes kommunista családban egyesülünk nyugati elvtársainkkal és az internacionalista vöröshadsereg megmutatja a tőkéseknek a kommunista erődítmények törhetetlen erejét." A Nagy Honvédő Háború éveiben Kazahsztán szívélyesen fogadott és helyezett el több, o Szovjetunióban élő magyar internacionalistát, akiket Keletre evakuáltak. Köztük volt például Balázs Béla író és műfordító és Steinmetz Miklós, annak a magyar forradalmárnak a fia, akit Horthy Magyar- országon illegális forradalmi tevékenységéért halálra ítéltek. 1941-ben és 42-ben Steinmetz oz almo-atai filmstúdióban dolgozott, mint szerelő. 1942 végén bevonult a Vörös Hadseregbe. A tapasztalt katona, a spanyol polgárháború önkéntese jól tudta, hogy az ő helye a fasizmus ellen harcolók első soraiban van. 1944 decemberében a parancsnokság parlamenternek nevezte ki Steinmetz kapitányt, hogy tárgyalásokat kezdjen a budapesti náci parancsnoksággal a további vérontások megakadályozása végett A parlamentert gálád módon meggyilkolták. A magyar nép nem felejtette el hőstettét. A z alma-atai filmstúdió egykori dolgozói ma Is emlegetik a '* vidám és rokonszenves fiatalembert, Steinmetz „Nyiko- lájt", aki belekerült a történelembe... Mozaik a szovjet életből A HOSSZÚ ÉlETCJ EMBEREK ORSZÁGA A Szovjetunió fennállásának fél évszázada folyamán valamennyi szovjet népnél jelentősen megnőtt az emberek átlagos életkora és kitolódott a munkaképességük korhatára. Az átlagos életkor kétszeresére emelkedett: 35-ről 70-re. Az erre vonatkozó adatokat a Zdorovje (Egészség) című moszkvai folyóirat közölte a szovjet egészségügy jelenlegi helyzetét elemző cikkében. A cikk ezeket az eredményeket a díjtalan orvosi ellátással, a szovjet társadalom szociáliskulturális haladásával hozza összefüggésbe. Nem csekély a szerepe annak sem, hogy a dolgozók táplálkozása, élet- és lakáskörülményei egyre javulnak és széleskörű szanatóriumi és üdűlőhólózat áll rendelkezésükre. A NÉPEK CSALADJÁNAK MŰVÉSZETE Az „Auróra" össz-szövetségi exporttal foglalkozó könyvkiadó — a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójára „A népek családjának művészete” címmel szép kivitelű albumsorozatot bocsátott ki. Ezek a miniatűr-enciklopédiák mind a 15 szövetséges köztársaságból a festészet, o grafika, a szobrászat és oz alkalmazott művészet mestereinek az elmúlt félszázad alatt született legjobb alkotásait mutatják be. METRÓ-ÉPÍTKEZÉS SZOVJET NAGYVAROSOKBAN Kljevben megkezdődött a városi metróhálózat második szakaszának építése. A vonal az új lakónegyedeket köti össze a városközponttal. Nyolc szép és kényelmes állomást alakítanak ki rajta. Ugyancsak metrót kap Ukrajna másik nagy ipari központja, Harkov. Ez lesz a hatodik olyan szovjet város, amelynek metrója van. A későbbiek során Novoszibirszkben, Gorkijban, Szverdlovszkban és néhány más, milliós lakosságú szovjet városban szintén megépítik a földalattit A NAPENERGIA A PUSZTAI PÁSZTOROK SZOLGÁLATÁBAN Napi négy köbméter iható vizet ad az a napenergiával működő berendezés, amelyet a Kizil-Kum sivatagban lévő „Safrikan” karakül-tenyésztó állami gazdaságban helyeztek üzembe. Az özbég Tudományos Akadémia Fiziko-technikai Intézetének munkatársai eredményesen dolgoznak az Ozbekisz- tánnak oly bőven jutó napfény, napenergia népgazdasági hasznosításán. Számos közhasznú készüléket szerkesztettek, köztük egy hordozható, mérete és külseje tekintetében bőröndhöz hasonló berendezést édesvíz előállítására. Ez a pusztai pásztorok számára igen célszerű készülék napi 10 liter ivóvizet szolgáltat. Megkezdték a napenergiával működő berendezések ipari gyártását „SZEMÜVEG" — TELEVÍZIÓS KÉPERNYŐVEL Csökkent látásúak és vakok számára dolgoznak ki helyzetüket megkönynítő műszereket és eszközöket a Szovjetunióban. Két ilyen készüléket maximum 25 centiméterre látók számára konstruáltak. Egyikük — a Lucs — olvasásra szolgál. A készülékbe helyezett könyv oldalait a képernyő nyolcszoros nagyításban adja vissza. A másik készülék egy hordozható televíziós adó-vevő rendszer. A kamerát a tárgyra irányítva, az többtucatszor fényesebben és kontrasztosabban jelenik meg a képernyőn. Mindkét műszer egyszerű és olcsó. ÉSZAK-DÉLI VÍZI ÚTVONAL Húsz esztendővel ezelőtt nyitották meg a Leninről elnevezett Volga—Don csatornát, amellyel befejeződött a Szovjetunió európai része folyamrendszerének egyesítése. A csatorna felére rövidíti a hajók útját a korábbi útvonalhoz képest, amikor a Balti-, Fehér-, Azovi-, Fekete-tenger között közlekedő hajóknak meg kellett kerülniök Európát A Volga—Don csatorna megépítésével közvetlen ösz- szeköttetés létesült a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK, Skandinávia, a Földközi-tenger, a Duna menti országok és Irán kikötői között A csatorna építése mindösz- sze két és fél évig tartott: hossza 101 kilométer, 15 zsilipből álló vízlépcsővel. Megnyitásával lehetővé vált, hogy a Szovjetunió erdőkkel nem rendelkező területeire északról a fát olcsón, vízi úton szállítsák — s visszafelé a rakomány: gabona, szén, fémek, ipari termékek. Zigyhengeres, egymillió kW teljesítményű turbogenerator Aratás a hatalmas búzatáblán a híres SZK4-esekkel Részlet az ogyesszal kikötőből, mely egyike a legnagyobbaknak A szovjet Riviéra, a Fekete-tenger melléki Krimié Isziget A fövő Moszkvajónak egy része. A KaRnyin sugárút és környéke
