Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-26 / 279. szám

. Fehérjét a leghatékonyabban kőolaiból állíthatunk elő Mozgó hidak az akadályok leküzdésére A láthatatlan mikrobák sere­ge az élelmiszeripar, a mező- gazdaság területén a termelés tokozásával szolgálják az em­beriséget A mikroorgonizmd- sok újabb feladatukat teljesít­ve az „élet anyagát", a nélkü­lözhetetlen fehérjéket termelik. A mikrobák segítségével elő­állított takarmányfehérjék ter­melését ismerteti az össz-szövet- ségi Fehérje-bioszintézis Kuta­tóintézet igazgatóhelyettese, Szergej Konovalov.- MII jeleni az állattenyés:- íés szempontjából a fehérjeter­melés?- A fehérje a legfontosabb és leginkább hiányzó táplálé­ka az embernek és takarmánya az állatoknak. A világnak a je­lenleginél 2 millió tonnával több állati és 1,5 millió tonnával több növényi fehérjére lenne szüksége. A kutatók a termé­szet titkait feltárva új, haté­kony módszereket dolgoznak ki fehérjék előállítására.- Miért tarthat számol érdek- lódésre a mikroba-fehérje?- Egy kilogramm mikroorga­nizmus 24 óra alatt 10 kg fe­hérjét termel. Hasonló intenzi­tással növekvő borjú 1 nap alatt mérhetetlen naggyá fejlődne. Ugyanakkor a mikroba-fehérje- termelés kevésbé munkaigényes, mint a mezőgazdaság, függet­len az éghajlati sajátosságok­tól és az időjárás szeszélyeitől, a talaj minőségétől. A vágóál­latokkal ellentétben a mikroor­ganizmusok kifejezetten igény­teleneké- Milyen takarmányt kapnak a mikrobák?- A Szovjetunióban negyven évvel ezelőtt hozták létre a hid­rolízis-ipart, amely fa-, napra­forgó- és kukoricahulladékból gyárt takarmányélesztőt. Bármilyen olcsó és elérhető • hidrolízisipar alapanyaga, időszakosan hiánycikk. Ezért előnyösebb a könnyen szállít­ható és az év minden sza­kában rendelkezésre álló alapanyagként a kőolajat és a földgázt felhasználni. A mikro­organizmusok ezeket is szíve­sen elfogyasztják. — Mondana néhány szót a kőolajból nyert fehérjékről? — A szovjet tudósok még a harmincas években felfedezték, hogy a mikroorganizmusok bi­zonyos szénhidrogéneket képe­sek megemészteni. Megállapí­tást nyert, hogy az élesztők ak­tívan fogyasztják a kőolaj pa- rafinos szénhidrogénjeit. A pa- rafint „kimazsolázva” jelentősen javul az olaj minősége. A kor­szerű olajfeldolgozókban is költséges berendezések végzik a parafin kivonását. Viszont a mikroorganizmusok olcsón el­végzik ezt a feladatot biológiai­lag értékes anyagtömeget hal­mozva fel. így egycsapásra két feladatot oldhatunk meg. A kőolaj-parafinból tenyész­tett élesztők aminósavtartalma azonos értékű a háziállatok, szárnyasok húsával és a hala­kéval. Jelentősen magasabb a növényekénél, mivel azokból három nélkülözhetetlen aminó- sav hiányzik. A kísérletek során bebizonyo­sodott, hogy fehérjét leghaté­konyabban kőolajból állíthatunk elő. Szokásos takarmányozással a sertéseknél naponta 300 gramm súlygyarapodást érhe­tünk el. Ha a takarmányba vi­szont kőolaj fehérjét keverünk, a súlygyarapodás 600-650 gramm lesz. A tenyésztési idő és a fajlagos takarmányfel­használás jelentősen csökken, a fiatal szarvasmarháknál a te­jet pótolja. — A kőolajszármazék takar­mányélesztők titkát világszerte kutatják. Hol tartanak jelenleg a szovjet tudósok? — A Szovjetunióban hatalmas gyárak épültek kőolajalapú to­Hidrotechnikai csomópont Oj, jelentős hidrotechnikai lé­tesítmény építését kezdték meg a Donon, Nyikolajevszkaja ko­zákfalu mellett. A Don alsó fo­lyása mentén, a Cimliá'nszki hidrotechnikoi csomóponttól Rosztovig, nagy szerepet ját­szik Dél-Oroszország mezőgaz­dasága és ipara szempontjá­ból. Nyikolajevszkaján kívül a Don alsó szakaszán még négy helyen — Konsztantyinovszkij- nál, Melihovszkaiónál, Akszoj- nál és Rosztovnál tervezik hid­rotechnikai létesítmények fel­építését. Az új építmények mindegyike a Don és mellékfo­lyói által szállított vízkészlet komplex felhasználását, a ha­józás, az energetika, valamint a mező- és halgazdaság fej­lődését, de a települések víz­ellátásának javítását is szolgál­ja. A Nyikolajevszkajánól épülő objektum vasbetonból és föld­ből készült vízlevezető gátak­ból, két hajózsilipből (a máso­dik, méreteit tekintve kisebb zsilip speciálison a gyorsjáratú szárnyas hajók átbocsátására szolgál) és két halúsztatóból áll majd. A gát segítségével a víz el­éri a normális hajózáshoz szük­séges szintet, de ezen kívül je­lentősen megnövekszik az ön­tözhető mezőgazdasági terület is. Az új átkelési eszközök kö­zött elsőként az úgynevezett szalaghidak érdemelnek emlí­tést, amelyekből igen rövid idő alatt (8 perc) harckocsikat át­szállító kompok építhetők. A szalaghíd elnevezése a híd szerkezetéből adódik, mivel o pontonokat szalagszerűen kap­csolják egymás mellé. A velük szemben támasztott alapvető követelmény, hogy teherbírásuk biztosítsa az összes „hadi” ter­helés átbocsátását, továbbá hogy azok rövid idő alatt a helyszínen meglevő anyagokból előre elkészített és a hídépítés helyére szállított elemekből le­gyenek megépíthet ők. A harccselekmények során azonban előfordulhatnak olyan helyzetek is, hogy a műszaki csapatoknak aránylag keskeny, de a támadás ütemét fékezhető akadályokat kell leküzdeniök. Ezek 10—40 méter szélesség űek lehetnek. A fejlesztés során ki­alakították az úgynevezett ro- hamhidakat, amelyeket harc­kocsialvázra vagy gépkocsira szereltek, biztosítva ezzel a nagymérvű mozgékonyságot. Ezek az önjáró áthidaló eszkö­zök biztosítani tudják a harc­ban résztvevő csapatok számá­ra a természetes és mestersé­ges akadályokon való áthato­lást, a folyamatos mozgás le­hetőségét A gépjárművekre épített nyompólyáí önjáró hídkészlettel általában 30—35 méter széles és 2—3 méter mély akadályt le­het leküzdeni. E hidak teherbí­rása 10 tonna körül mozog. A gépjárművekre épített hidak to­vábbfejlesztett változatának le­het tekinteni a páncélozott csapatszállító járműre épített hídszerkezeteket, amelyeket az amerikai hadsereg használ fel a vietnami háborúban. Az önjáró hidak fejesztésé- nek következő állomása volt a harckocsi felhasznqlása szállító eszközként, amely megoldja egyrészt a különböző terepsza­kaszokon való közlekedést, más­részt a fémszerkezetek szállítá­sát, amelynek súlya esetenként eléri a 60, 70 tonnát. A hídvető harckocsi elsősorban szakadé­kok, keskeny folyóakadólyok át­hidalására alkalmas. A hídele­met az akadály leküzdése után a harckocsi a túlparton képes felszedni. A jövőt illetően az átkelést biztosító eszközök minden bi­zonnyal további korszerűsítés­nek néznek elébe. Várhatóan tovább fokozódik ezeknek az eszközöknek a hatékonysága, mozgékonyságuk növelése, szer­kezetük egyszerűsítése, súlyuk csökkentése, valamint előállítá­si költségeik leszállítása. Egyes katonai szakértők véle­ménye szerint a jövő korszerű átkelőeszközei az olyan megol­dású járművek lesznek, amelyek levegőben, közúton és vízen egyaránt közlekednek. Vannak már elképzelések az úgyneve­zett repülő-hidak meq''olósítá- sára, amely minden bizonnyal forradalmasítani fogja' az átke­lő eszközök technikáját. Az örök lágy birodalma eilsn Új módszert dolgoztak ki az örök fagy elleni küzdelem je­gyében a sarkvidéki Magadon szovjet vráosban. A kísérleteket a „Frunze” és az „Ekszperimen- talnij” nevű aranylelőhelyeken végzik, ahol a kitermelőhelye­ket poliamid fóliával fedték be. Ez a sajátságos napsugárcsap­da a felszerelt vízporlasztókkal együtt az örök fagy kemény el­lenségének bizonyult. VASÁRNAPI meiiíkiet Száz ember helyett - egy gép A Szovjetunió földmunkagé­peket előállító üzemei közül a Taskenti Exkavátorgyár az egyik legnagyobb kapacitású, csupán a képen látható „E— 304—V” típusú lánctalpas exka­vátorból évi 1200—1600 darabot állít elő. E jól bevált géptípus száz csatornaásó munkás tevékeny­ségét pótolja. Merítőkanala 0,4 köbméter befogadóképességű. Néhány apró szerelési átalakí­tással a gépet buldózerként és autódaruként Is lehet használ­ni. Sziklás, valamint laza, ingo­ványos talajon egyaránt jól megállja a helyét Széles lánc­talpai következtében csupán 200 gramm a talpak egy négy­zetcentiméterére eső fajlagos nyomósa. A mérnökök tovább dolgoz­nak a géptípus tökéletesítésén. Teljesítményének növelésén és irányítószerkezetének korszerű­sítésén, automatizálásán fára­doznak. karmányfehérjék előállítására. Ez azt jelenti, hogy az elmélet után a gyakorlati megvalósí­tás területére léptünk. Ez nehéz feladat volt, mert sem külföldi, sem hazai tapasztalatok nem álltak a rendelkezésünkre. A speciális szovjet üzemek többtízezer tonna takarmány­élesztőt, kőolajparafin takar­mányt állítottak elő. Elkészü't egy 240 ezer tonna/év teljesít­ményű takarmányélesztőgyár műszaki tervei. (APN-KS) Kis gép — nagy teljesítmény A korszerű harc megnöveke­dett támadási üteme következ­tében a támadó csapatoknak gyakran kell átkelniök folyókon, megáradt patakokon, szakadé­kokon, vagy egyéb mesterséges akadályokon, naponta esetleg több esetben is. Az átkelés si­kerét jelentős mértékben be­folyásolja a gyors, meglepetés­szerű végrehajtás, amelyhez nagy mennyiségű, korszerű te­herbírású, vízen és szárazon egyaránt gyorsan és biztonsá­gosan mozgó műszaki eszközök alkalmazása válik szükségessé. Klasszikus átkelésnek a fo­lyókon való átkelés nevezhető, — amelyet általában menetből hajtanak végre — mivel a tá­madó csapatok a folyóhoz való érkezés sorrendjében megállás nélkül kelnek át azon, leküzd­ve az ellenség ellenállását Az ilyen átkelést deszant-, komp- és hídátkelőeszközökkel hajtják végre, lehetővé téve ezzel az első átkelési lépcsők partra- szállításáf. A további lépcsők átkeléséhez a műszaki csapatok különböző nagyságú hadihidakat építenek, magasszintű gépesítés segítsé­gével. Történelmi adatokból is­meretes, hogy a víziakadályok szervezett leküzdése az i. e. év­századokra vezethető vissza, mivel az akkori asszír hadsereg már olyan hadihidakat épített, amelyen a harci kocsik, a szál­lító szekerek, valamint az ost­romgépek is átkelhettek. A régi krónikák a kalandozó magyarok hasonló jellegű si­keres vállalkozásairól tesznek említést, azzal a különbséggel, hogy azok átkelési eszközként bórtömlőket, különböző átkelési eszközöket alkalmaztak. A Dó­zsa György vezette sereg — amely egyébként nagyszámú szakemberrel is rendelkezett — átkelési eszközként úszó hor­dókra épített hidat alkalmazott a Temes folyón való átkelőnél, lehetővé téve ezzel Temesvár ostromát. A háború gépi kor­szaka aoznban alapjában meg­változtatta az átkelési eszközök kialakítását, s azok már nem szükségmegoldásként álltak a hadseregek rendelkezésére, ha­nem a hadfelszerelés lényeges részét alkották. A tömegpusz­tító fegyverek várható alkalma­zása további fejlődést eredmé­nyezett az erőszakos átkelések műszaki biztosítása területén, s nagy hatással volt az átkelés új eszközeinek kialakítására. megfelel. Az alaptípus repü­lősúlya 1600 kg, sebessége 300 km/óra, repülési távolsá­ga 1000 km, a hajtómű tel­jesítménye 200—300 lóerő. Ha tangépet építenek belő­le, mindazokkal a segédbe­rendezésekkel és műszerekkel ellátják, amelyekkel a pilóta később a nagy gépen is ta­lálkozni fog. A speciális ren­deltetésű változaton természe­tesen nincs szükség vala­mennyi berendezésre, csak a repülés veszélytelenségét biz­tositó minimális műszerekre és rendszerekre. Ha a gép télen-nyáron, éjjel-nappal re­pül, akkor a vakleszállás egy­szerűsített rendszerét is alkal­mazzák a repülőgépen. A sport- és műrepülőgépeknél, melyek csupán nappal és jó időben repülnek, csak rádió adó-vevő berendezés talál­ható. A képen látható típus — a Jak—18PM —- műrepülő-vál- tozat, nagy sikerrel szerepel a nemzetközi versenyeken. „Szelíd" robbantás Az eddig alkalmazott, ha­gyományos robbanóanyagok­kal folytatott tengeri kőolaj- és földgázkutatás nagy károkat okozott a halállományban, ezért szovjet kutatók új, a tengervíz lakói számára ártalmatlan geo­fizikai vizsgálati módszert dol­goztak ki. A robbanás, amely oxigén és propán-bután gáz speciális, vízalatti robbantókamrában va­ló elegyítésével történik, csak úgynevezett síkhullámokat kelt, amelyek elijesztik a halakat anélkül, hogy kórt tennének bennük, de ugyanakkor tartal­mazzák az összes, a geológu­sok számára értékes informá­ciót is. A szovjet repülőgépipar világszerte egyre népszerűbb produktumai közül inkább csak a csúcsteljesítményekre képes „szupersztárok" ismer­tek (IL—62, TU—144, AN— 26, TU—J54 stb.j, a könnyű gépek kategóriájába tartozó konstrukciókról kevés szó esik. Pedig szép számban készül­nek ilyenek is: futárgépek, betegszállító és mezőgazda- sági gépek, sport- és műre­pülőgépek, oktatógépek. Kidolgoztak egy négysze­mélyes könnyű géptípust, a Jak—18T-t, mely kisebb vál­toztatásokkal többféle célnak Halászat és számítógép A Szovjetunióban egyre szé­lesebb körben alkalmaznak elektronikus számítógépeket a gazdaságirányítás szolgálatá­ban. Kalinyingrádban létrehoz­tak egy számítóközpontot, amely azt a feladatot kapta, hogy a halászattal és o halfeldolgozó tevékenységgel összefüggő fel­adatokat koordinálja. Ez nem is olyan egyszerű feladat, hi­szen az év minden napján a hatalmas országnak több száz halászhajója járja a világten­gereket. A halászszerencse for- gandó, ugyanakkor viszont a tengerparton épült halfeldolgo­zó üzemeknek folyamatos nyers­anyagellátást kell biztosítani. A zsákmányukkal hazatérő hajók tehát nem tetszésük szerinti he­lyen kötnek ki, hanem abban a kikötőben, amelyet a komputer- vezérelte információs központ megjelöl számukra. A halfehérje mind fontosabb szerepet tölt be a világ élelme­zésében. Friss halhús, halkon­zerv formájában jut el az érté­kes táplálék az embermilliók­hoz, de közvetett úton is hasz­not hajt a tengerek hálóba ke­rült élővilága, amikor halliszt­tel nevelik a szárazföldi ha­szonállatokat A felvétel a kalinyingrádi in­formációs központban készült a programozó berendezésről és annak kezelőjéről (szaknyelven: operátoráról). A láthatatlan mikrobák új szakmája « \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom