Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Propagandisták fóruma A munkás-paraszt szövetség Mi újság a szovjet irodalomban? Ac MSZMP X kongresszusa nagy figyelmet fordított a párt szövetségi politikájára. Ezt a nemzetközi munkásmozgalom is elismeréssel fogadta. Pártunk a tömegkapcsolatában elért sikereit annak köszönheti, hogy szövetségi politikája az ellenforradalom leverése óta egyenesvonalú, ingadozásmentes, helyes, elvi politika. A pórt a munkásosztály és a többi osztály kapcsolatának fejlesztését nem „valamiféle átmeneti" taktikának tekintette, hanem hosszú időre szóló együttműködésnek. Természetesen a párt számol azokkal a változásokkal, amelyek a szövetséges osztályok, rétegek soraiban bekövetkeztek a szocialista építés hatására. Ez a gyakorlati politikában állandóan új feladatokat, mozzanatokat jelent. Ezt a propagandánknak állandóan ismertetni, magyarázni kell. Döntő a politikai tartalom A szövetségi politika fő kérdése ma is a munkái-parasrt szövetség, mert ez népi hatalmunk politikai alapja. A szövetség mai kérdéseit azonban sokan nem elég tisztán, világosan értik. Találunk torz, egyoldalú felfogásokat, helytelen szemléleteket egyes emberek gondolkodásában. Néhányra utalunk csak: Néha a szövetséget leszűkítik a két osztály piaci-gazdasági kapcsolataira, így eltűnik a politikai tartalom. Vannak, akik ,a szövetség célját féltik a parasztság „túl gyors gazdagodásától”. Megtaláljuk — Inkább a parasztság soraiban — az olyan nézeteket, hogy a parasztság nem egyenlő a munkásosztállyal, emiatt valamiféle sértődöttségről beszélnek. Végül vonnak, akik szemlélete még a múlt viszonyait tükrözi, nem látják a szövetség új mozzanatait, a párt politikáját e tekintetben kérdőjelezik meg. A írét osztály viszonyában ma h döntő a politikai tartalom. hiszen a szövetség célja a szocializmus ' felépítése. Ez politikai program elsősorban. A program gazdasági, kulturális, szociális követelményei a politikának alárendelve valósíthatók meg. A sorrend felcserélése politikai hibákhoz vezet Ez 1956 •lőtt már bebizonyosodott Az öncélúan kezelt gazdasági érdekek előtérbeállítása kölcsönös félreértésekhez vezet Ellentéte érdek érvényesítésére inspirál. Sértődöttséget szül. Ez a •két osztály alapvető közös célját sérti. Ilyen helytelen szemléletek ma is vannak. Leggyakrabban munkások, alkalmazottak körében „aggodalmat" okoz a parasztság jövedelmének túl gyors növekedése. A paraszti jövedelmek öt év alatt 34 százalékkal emelkedtek. Ez gyorsabb az előző időszakok növekedési üteménél. Ez okoz bizonyos félelmet A parasztság „túlzott jólétben” él — mondják. Ez veszélyes a szövetségi politika céljaira. Hogyan ítéljük meg ezt a növekedést? Differenciált szemlélet A paraszti jövedelmek alapvetően a szövetkezetek gyorsabb termelési eredményeiből származnak. Ez nem ellentétes a szocialista elosztás lenini elvével. Másrészt a társadalomnak egyfajta erkölcsi tartozása isvolta parasztsággal szemben, hiszen bizonyos időszakokban az ésszerűségnél nagyobb terheket vállalt a szocializmus építésében. (Pl, a beszolgáltatási rendszer időszakában.) Továbbá a mezőgazdasági termelés gyorsabb növekedése jól szolgálja a munkásérdekeket is, hiszen az ellátás javult, a népgazdaság erősödött. Nem szabad általánosítanunk sem a jövedelmek emelkedését. A szövetkezeti parasztság 1 millió 38 000 fő. Ebből 38 000 a nyugdíjasok, járadékosok száma. Ez 37 százalék. E réteg jövedelmi szintje elmarad az átlagtól, hiszen elég alacsonyak a nyugdíjak és járadékok. Egy másik rétegnél nincs jelentősebb háztáji gazdaság. Itt is alacsonyabb a jövedelemszint. Ezek közé sorolható a volt sze- gényparasrtok jelentős része is. Az átlagnál valószínű magasabb a jelentősebb háztáji gazdasággal bírók jövedelme. Itt viszont a magasabb jövedelmek a háztáji gazdaságban végzett több munkából származnak alapvetően. E termékekre a népgazdaságnak égető szüksége van. Ez a réteg sem fordul a szocializmus ellen, hiszen jólétét a szövetkezeti gazdálkodásnak köszönheti. Végül az sem „baj”, ha a szövetkezeti parasztság gyorsabb jövedelmi szint növekedése mellett 5 év alatt nagyobb ütemben, saját erőből tudta fejleszteni a közös gazdaságokat. Ez lehetővé tette és teszi, hogy népgazdasági forrásokból viszonylag csökkenő arányban kell a szövetkezeti gazdaságokat támogatni. Ilyen differenciált szemlélettel vizsgálva a parasztság jövedelmi szintje nem veszélyezteti a szövetség alapvető érdekeit, sőt erősíti a két osztály kapcsolatát. A jelzett szemlélet másik oldalán találjuk az úgynevezett „paraszti sérelmeket", a parasztság nem egyenlő megítélését stb. Leggyakrabban a társadalombiztosításban található különbségeket emlegetik (nyugdíj, járadék alacsony összege, egészségügyi ellátásban lévő különbségek). Ami ezeket illeti, a kormány számos intézkedéssel csökkentette már a különbségeket. A teljes megszüntetéshez nagyobb anyagi erőforrásokra van szükség, de ez is megtörténik a következő évek során) Csak megjegyezzük, hogy sok százezer munkás és alkalmazottnak is alacsony a nyugdíja vagy járadéka. Az ö helyzetük sem gondnélküli a megélhetésben. Lényegesebb a két osztály egyenlősége a politikai életben, az általános gazdasági, kulturális felemelkedésben. A politikai élet minden területén a parasztság méltóképpen van képviselve. Beleszól a politika alakításába, a hatalmi kérdésekbe. Hasonlóan érvényesülnek érdekei a kulturális életben, a közoktatásban, a népművelésben. A paraszti fiatalok ott vannak az egyetemeken, a középiskolákban. A kollégiumokban a munkásfiatalok mellett parasztfiataloknak is mindig jut hely. Vagy a falun épülő kulturális intézmények megyénkben is — sokhelyütt — nagyobbak, szebbek, korszerűbbek, mint a munkáslakta városok intézményei. Úgy látjuk, hogy nem igazak a parasztság egyenlőtlen megítéléséről szóló nézetek. A gyakorlat nem igazolja ezt. A lényeges, fontos területeken megvalósult már az egyenlőség. Uj mozzanatok A munkás-paraszt szövetség napjainkban új mozzanatokat is létrehozott. Ezek a falu lakosságának szociális átalakulásából adódnak nagyrészt. Ma már a régi képlet nem igaz, ahol munkások=város, parasztság= falu sémában gondolkozhattak. A munkások 48 százaléka él falun. A falusi lakosság mintegy 50 százaléka munkás és alkalmazott. Ez új helyzetet teremt a két osztály kapcsolatában is. Egyrészt a munkások és parasztok közvetlen kapcsolatba kerültek falun. Közösek a gondjaik, közös szokásokat alakítottak ki, közös politikai, kulturális tevékenységet folytatnak. Ez elősegíti, hogy egymás életét közvetlenül is megismerjék. Ezzel a hamis nézetek is felszámolódhatnak egyesek gondolkodásában. Ez a helyzet ugyanakkor újszerű szemléleti módot is kíván a falun tevékenykedő pártszervezetektől, tanácsoktól, népfrontbizottságoktól, minden politikai szervezettől. A régebben elfogadható paraszti érdekszemlélet e szervezetekben ma már elavult. Egyesíteni kell tevékenységükben a munkás-paraszt érdekeket. Lényeges az is, hogy a falun élő munkások politikai, közéleti aktivitása növekedjék, kulturális tevékenysége tartalmasabbá váljék. A falun a korszerű szocialista életforma megteremtéséért az állam nagy erőfeszítéseket tesz. A szolgáltatások fejlesztése, a közlekedés korszerűsítése, egészséges ivóvízellátás biztosítása, az egészségügyi hálózat fejlesztése falun egyaránt paraszti és munkásérdek. Világos, hogy a munkás-paraszt szövetség vonatkozásában az új helyzet kedvező hatással érvényesül. A vezető erő A szövetség vezető ereje a jövőben is a munkásosztály marad. Az érdekek a szövetségen belül azonban mindjobban azonossá válnak. A ma még fellelhető különbségek, eltérések nem alapvető érdekekben jelentkeznek. De ezek is folyamatosan csökkennek s a két osztály alapvető politikai, társadalmi érdekei mind harmonikusabbá teszik e szövetség működését. Ezzel tovább erősödik népi hatalmunk politikai bázisa. Benkő László, az Oktatási Igazgatóság tanszékvezetője. Talán nem szerénytelenség, ha magyar újdonsággal kezdem ezt a krónikát. Az egyik legtekintélyesebb moszkvai folyóirat, a Novij Mir is méltatta az eseményt: Németh László regényének, a Gyásznak a kiadását. Ez az első Németh-regény, amelyet oroszul is kiadtak és a kritikus, Andrej Turkov szerint „keserű sorsról tudósít Németh László, és olyan gyönyörűen, becsülettel és szívből tudósít erről a sorsról, hogy az orosz olvasók most már érdeklődéssel várják ennek a szerzőnek minden újabb könyvét..." Jelenő Malihina irodalmunk kitűnő ismerője és áldozatkész fordítója tolmácsolta a regényt, és az ő nevéhez fűződik a magyar kultúra egyikmásik kimagasló teljesítményének orosz megjelentetése is: Illyés Gyula Petőfi-könyve ugyancsak mostanában jelent meg a moszkvai könyvesboltokban. Petőfi régi ismerőse az orosz olvasóknak: a forradalmi demokraták már a múlt század ötvenes éveinek végén tolmácsolták egy-egy költeményét, az első kötetet pedig maga Anatolij Lunacsarszkij, a szovjet állam első művelődésügyi népbiztosa állította össze és fordította le. Azóta a szovjet költészet legkitűnőbbjei fogtak össze Petőfi minél méltóbb orosz megszólaltatásáért — sikerrel. Illyés könyvével viszont hiteles útikalauzt is kapnak az oroszul olvasók a nagy költő megismeréséhez. Lássuk azonban, hogy a magyar újdonságok mellett miféle hazai könyvekkel ismerkedhet meg az oroszul olvasó... A hatalmas termésből roppant nehéz a válogatás, hiszen az új könyvek áradata mellett figyelemmel kell kísérni a több tucatnyi 15—20 íves irodalmi folyóirat termését is. Most ezért csupán olyan neveket említenék, amelyek a magyar olvasó számára jól ismertek. Például Konsztantyin Szimo- novét, A várj reám ... költője, a Nappalok és éjszakák, az. Élők és holtak, a Katonának nem születünk, az Utolsó nyár írója új kisregényt tett közzé, melynek címe: Húsz nap háború nélkül. A regény cselekménye egyszerű: Lopatin őrnagy, a hadsereg napilapjának, a Krasz- naja Zvezdának a haditudósítója, 1943 elején húsz nap szabadságot kap. Lopatin a háború kitörése óta állandóan a fronton tartózkodott, átélte a visszavonulás rettenetes napjait, hónapjait, ott volt a sztálingrádi ütközetben. Váratlan ajándék számára a húsz nap szabadság, amely egyúttal azt is jelenti: húsz nap élet — a halál minden perces fenyegetése nélkül. Taskentba utazik, mert egy Sztálingrádról szóló film forgatásánál kell tanácsadóként közreműködnie. Szimonov, aki eddigi regényeiben főleg a frontok életét mutatta,meg, most a hátország hősies, áldozatokkal telített hétköznapjait örökftl meg. Ismerős témát elevenít meg a hetvenöt esztendős örökifjú, Va- lentyin Katajev is új regényében, amelynek címe: a Széttört élet avagy Oberon varázskürtje. A regény önéletrajzi ihletésű, s voltaképpen asszociációk laza szövedéke. A gyermek és a gimnazista Katajev életéről rajzol képet. Ez az a kor, melyet egy másik, immár klasszikus Kata- jev-regényből, a Távolban egy fehér vitorla oldalairól is ismerünk. A század első évei, az első orosz forradalom napjai elevenednek meg egy kisfiúra történő visszaemlékezés tükié- ben. Széles körben emlékeztek meg Szovjetunió-szerte a kitűnő kazah író, Muhtar Auezov születésének hetvenötödik évfordulójáról. Auezov immár tíz esztendeje halott, de műveinek olvasottsága csöppet sem csők- kent, a kirgiz irodalmon belüli történeti értéke pedig vitatho- tatlan, s ennek kisugárzása érzékelhető a szovjet irodalmak nagyobb családjában is. A magyar olvasók — Rab Zsuzsa nagyszerű tolmácsolásában — történelmi regényét ismerik. A költő útját, mely az első kazah költő, Abaj Kunanbajev életét és harcait örökítette meg. Egy elbeszélése is megjelent: A szürke farkas, a Nagyvilág hasát»- join, ez pedig a kazah sztyeppék vad életének romantikáját kegyetlen, nyers színekkel ábrázolta. A mostam évforduló ürügyén egyebek között a világhírű kirgiz művész, Csingiz Ajtmatov méltatta Auezov munkásságát Kiemelte azt a nehézséget, hogy milyen roppant erőfeszítés szükségeltetik: egy írástudatlan nép írott irodalmának megteremtéséhez. Ajtmatov nyilván önnön tapasztalatairól is szól: ötven esztendő alatt a kirgiz és a kazah irodalom olyan utat járt be, melyet más, szerencsésebb népek kultúrája évszázadok alatt tehetett meg. Ennek a hirtelen növekedésnek — fejtegeti Ajtmatov — vannak nyilvánvaló hátrányai is, de az olyan művészek életműve, mint amilyen Auezov is a szocialista, a szovjet fejlődés előnyeit bizonyítják. Auezov egy nép legősibb műveltségi rétegeit azonnal a XX. század legforradalmibb eszményeihez kötötte. Életművének kivételes jelentőségét ez is megadja. És egyben a szovjet irodalom egyik jellemző tulajdonságot is példázza. Hosszan sorolhatnám még az újdonságokat... A kitűnő poéta, a nálunk is kedvelt Andrej Vozhyeszenszkij új verseskönyvvel jelentkezett, Jevtusenko amerikai és vietnami élményei nyomán írott verseit közli különböző folyóiratokban. A lényeg azonban az, hogy a szovjet irodalom egészséges szellemiségben, új, kitűnő alkotásokkal köszönti ezt az ötvenötödik november hetedikét is. E. Fehér Pál Arató Károly: Egy váratlan hírre — Apámnak — Akkor te a Feladat állkapcsai közt láttam érdeklődön oldalt billent fejed zúzás előtt csukódó fogazatában mikor a hír ránk berregett Fokonként halkult az ideg embóliáddal haNózó vonal Agyad zsúfolta pályaudvar semmiből kattogó vonataival Kormos üvegcsamoka visszhangzó boltozata lett koponyád vogon-nehéz óráidra nyitottad szemeid öntudatod két bejáratát Meredtünk bennük felnagyítva rokonság férjek feleségek én Paradicsomig érő óriás árnyékainkkal feketén Tátongtunk mélyülő szemgödreidben rémülettől visszhangzó pályaudvarok Kígyózva menetrend szerint indultak belőlünk hosszú félelmükkel a gyorsuló napok November 27-én, hétfőn este 19 órakor kezdődik Arató Károly költő szerzői estje a Doktor Sándor Művelődési Központ nagytermében. A verseket a Pécsi Nemzeti Színház művészei: Bősze György, Szabó Tünde és Labancz Borbála adják elő. Közreműködik még Borsay Pál zongoraművész. Bevezetőt mond: Thiery Árpád író. Hangversenykrónika A MRT Szimfonikus Zenekara Pécsett Nemzeti zenei hírnevünket jelentősen emelő együttes, hazánk egyik legjobb zenekarának két hangversenyét hallhatta az elmúlt vasárnap városunk közönsége. Bár meghirdetett műsoruk nem volt vonzó, a zenekar’ közismerten kiemelkedő színvonala és a hangversenyt vezénylő Sirio Piovesan —, aki mint hegedűművész, a negyvenes években hét évig élt Pécsett — mindkétszer telt házat vonzott. E hangversenyekről azonban kimondva vagy megfogalmazat- lanul, kis csalódással távoztunk. Csalódtunk, mert az MRT Szimfonikus Zenekara Pécsre utaztatásának ténye önmagában csak egy szép gesztus az Országos Filharmóniától, azonban ilyen programmal értelmetlennek tűnik: mert Sirio Piove- santól, mint karmestertől többet vártunk; mert a Rádiózenekar a megszokottnál valószínűleg igénytelenebb dirigálást saját mértékének tekintette. Bővebben: Manapság (Honegger Zeneszerző vagyok c. könyvében ezt már húsz évvel ezelőtt kifejtette) egy hangversenyen inkább kimagasló teljesítményt szeret hallgatni a közönség, mint művet. Többet beszélünk X. művész (együttes) virtuozitásáról, mint a mű rejtett szépségéről, melyet X. művész (együttes) játékával feltárt. Ha egyszer a Rádiózenekar itt járt, olyan műveket szerettünk volna élő előadásban hallani, melyeket a Pécsi Szimfonikus Zenekar különféle okok miatt (létszám, kiegészítő hangszerek hiánya, jogdíj stb.) eljátszani nem tud. Emlékezzünk Stravinskij Sacre du Printemps- jának tavalyi előadására az ÁHZ hangversenyén. így a koncert nemes célját is elérte, de az előadók is többet mutattak saját képességükből. Most azonban szinte bármelyik zenekar számára elérhető műveket hallottunk. Igaz, Bocehorini c-moll, Cherubini D-dűr szimfóniája ritkábban hallható, azonban műsorra tűzésük nem indokolja a Rádiózenekar utaztatását így a rendezők a fent említett szép gesztusban lévő lehetőségeket kihasználatlanul hagyták. Vivaldi Szimfónia (h-moll) és Bartók Román táncok c. művének zenekari feldolgozásában az együttes pedig nem saját színvonalán játszott. Nem kérték tőle. Talán kérték is, de rosszul. Sirio Piovesan valami végtelenül mozgó, élő, érzékeny zenét akart, de koncepciójának csak töredéke szólalt meg. Nem tudta megmutatni elképzeléseit a zenekarnak. Igaz, mozgását elmúlt súlyos autóbalesete befolyásolta, azonban vezényléséből alapvető karmesteri kellékek hiányoztak: tempói bizonytalanok, kézmodulatai érthetetlenek. Nem szakmabélinek ez talán fel sem tűnt, azonban p kritikus, aki maga is zenekari tag, kénytelen így megfogalmazni, hogy magyarázatot leljen mindazok számára, akik többet vártak a Rádiózenekar koncertjétől. A karmesteri igénytelenség enyhítő körülmény, de nem mentség a zenekari hangzás szempontjából és nem indokolja a Vivaldi-mű hangigénytelenségét. Pedig hogy milyen szépen hangzó együttes ez, az elébb elmondottak ellenére is sok helyen felcsillant. A cselló és nagybőgő szólam szinte mindvégig gyönyörű hangon és egységesen szólt, hol biztonságos alapot adva, hol fenyesen énekelve. A virtuóz részek is tiszták, együtthangzóak voltak. A fúvós szólisták önmagukban szépen oldották meg feladatukat. Nem az ő hibájuk, hogy szólóik elszigetelt egyéni teljesítmények maradtak, és kevésnek bizonyultak a Bartók-mű élővé tételéhez, ami Piovesan felfogásában óvatosan rajzolt tételeire esett szét. Remélhetőleg ez a kiváló együttes saját karmesterével, akivel egyre-másra halmozza hazai és nemzetközi sikereit, a jövőben emlékezetesebb produkcióval látogat el hozzánk. Kircsi László tű i 3 VASÁRNAPI MELLEK LIT 5J X 1 A •>.
