Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-24 / 277. szám

1972. november 21. DUNÁNTÚLI NAPLÖ ARCOK - KÖZELRŐL Piegl János Nyugtalan vérű ember Piegl János. Talán a bácsit is megkockáztathatnám - most múlt 60 éves, november 17-én pedig 44. esztendeje volt, hogy először szállt le a bányába. Emlékezésre csábító évfordulók, nagyszerűen össze lehetne szedni a szépet, a keserűt, talán egy kicsit számadás is kikerekedne: mire viheti az ember — szép tanulságok megfogalmazására is jó al­kalom. — Sokan köszöntöttek? — Zobákról három régi munkatársam jött el. Iszunk. Sióagárdi fehér. Jó. Van itt a ház kö­rül 120 négyszögöl nyugdíjas nyüvő, magas művelésű, kordonon fut a szőlő, de az idén nem hozott jó termést. Egy pillanatra a környék jut eszembe itt — Komlón — a Május 1. Művelődési Ház körül milyen lehet a föld? Lehet-e egyálta­lán termést várni? De hát a nyugdíjasok, a nyugdíjas bányászok az aszfalton is képesek kertet csinálni. Mit kezdenének idejükkel, a vé­rükbe ivódott nyugtalansággal: hogy a földet fel kell forgatni. Ez persze csak a jövő - a nyugdíj. Egyelőre még betegállományban van o területi főmérnök, üzemvezető, tröszt-igazgató, szakszervezeti vezető, pártvezető, minisztériumi ember, kormánybiztos, „felforgató”, vagy Komló első díszpolgára? Nem is tudom melyik volt ő igazán. Népszerű? Népszerűtlen? Ezt is nehéz eldönteni... Megsórgult jeayzőkönyv került elő nemrégi­ben a Szénbányák komlói irat­tárának rendezése közben. 1944. július 7-én készült a mun­kaügyi választmány ülésén. A magasbeosztású bányatisztvise­lők előtt Piegl János vájár kép­viselte a bányamunkásokat. A hatoldalas jegyzőkönyv tanúsá­ga szerint a főtanácsosok, ta­nácsosok alig-alig jutottak szó­hoz a munkásképviseiő szenve­délyes felszólalása közben. Az összmunkásság bérének fel­emelését, a pihenő szabadsá­gok iqazságos elosztását, a le­romlott erejű munkások segé­lyezését, a betegek ellátására kórház építését sürgette. Alig több mint egy esztendő múltán, amikor mint társadalmi tisztségű szakszervezeti vezető­nek a sztrájkoló munkások elé kellett állnia: a bányászoknak fatalpú bakancs sem jutott, a gyerekeik éheztek, a bánya- vállalat akkori vezetői őt küld­ték csillapítani felháborodásu­kat. Menj a bányászaid közé, rád hallgatnak — mondták. Sí­ró asszonyok, káromkodó, szit­kozódó férfiak között tört ma­gának utat a Kossuth-aknán. — Másfél órát győzködtem velük, már-már voltak akik hall­gattak rám, akkor az egyik bá­nyász felemelte meztelen lábú gyerekét — februárban — s oda kiáltott: az anyád szentségit, a munkáról beszélsz? Nézd ezt a gyereket! Értettem én őket, de akkor szén kellett az országnak, j s ha nem lehetett szép szóval, ' szigorral is munkába kényszer?- ] tettük a bányászokat. Meg- | mondtam: aki nem dolgozik, nem eszik. Felmentem az éle­lemtárba, s megparancsoltam, addig nem nyithatnak ki, amíg nem dolgoznak a bányászok. Az Ö életében ez a talány: a munkások problémája látszó- laq ugyanaz maradt, mint ko­rábban, s Piegl János akkor már vezető helyzetéből volt kénytelen az igazságos ügyet kéoviselni. Pedig egyszerű munkásember volt. Apja is a bányában talált kenyeret — 1933-ban ment nyugdíjba — bátyja 41 eszten­deig dolgozott a bányában, só­gora három évtizedet. Ott is halt meg, három hónappal a nyuadíj előtt, öccse a föld alatt sérült meg — most a szekszárdi AKÖV igazgatója. Flogyan volt hát képes egy­szeriben áthangolni a felszaba­dulás után a tevékenységét? | Az óra már nyolcadszor üt, mióta beszélgetünk. Emlék: ! néqy évtizedes munkásságáért ■ kapta. Óránként kétszer néhány > .kedves dallammal figyelmezteti az embert az idő múlására. Píeal János keze többnyire ökölbe szorulva pihen a szék karfáján. A szobában - szép lakás — néhány művészi repro­dukció, metszet, s a bányász- évek ezernyi emléke: bányász­lámpák, rézcsille-modell, fából faragott feitőkalapócsos bá­nyász vonta időnként el figyel­memet. Csak néhány pillanatig. Nem tűri, ha nem figyelnek rá, se azt, ha nem az övé az utol­só szó. Szeli István bányamér- nök-iaazqató tudna erről sokat beszélni, de hát az nagyon a régmúlt. A népszerűtlenségről akartam beszélgetni. Két epizódot em­lít; 1946-ban bányász fizetésért utazott Pestre. Egy hétig tartott «z ut oda __ vissza sem ment ‘ mindent tudni szerettem vol­K ecskemét és Kozármisleny Egy vállalkozás Felszámolnak egy közös vállalkozást, amelyet két Bács-Kiskun megyei — a páhi és a bócsai — termelőszövetkezet hozott létre. Ez a szomszédék ügye, mondhatnánk. Csakhogy a vállalkozásnak a mi kozármislenyi termelőszövetkezetünk is tagja volt. Az ÉPSZAK — az Általános Építő-, Szak- és Szerelőipari Közös Vállalat — amennyiben veszteséget mutat a felszámolás után, esetleg veszte­ségbe ránthatja Kozármislenyt is. Annál is inkább, mivel a két Bács-Kiskun megyei, egyébként mostoha körülmények között gaz­dálkodó termelőszövetkezet a hírek szerint deficittel zárja az idei évet, s az a helyzet is előállhat, hogy az ÉPSZAK adósságait egyedül Kozármisíenynek kell állnia. Végül még egy kérdőjel: a vállalat Pécsett is létrehozta építésvezetőségét; a felszámolást követően vajon mi lesz ennek a sorsa? Kérdéseinkkel a kozár­mislenyi termelőszövetkezet vezetőit kerestük meg. A következőket nyilatkozták az ügyről. Kecsegtető megrendelés gyorsabban. Hazaért, a bá­nyászok sztrájkoltak. Ezekben az időkben talán negyven ki­ló lehetett Piegl János, az első találkozásunknál, valamikor 64 őszén is ugyanennyi. Most egy kissé jobban néz ki, bár kezén ugyanazt a nyugtalanságot lá­tom mint akkoriban. Bement a felolvasóba, ott zajongtak a munkások. Felállt a dobogóra, { s amúgy magyarosan elmond- I ta (kár, hogy nem irodalmi lapban jelenik meg a riport, tanulságos lenne leírni annak a művészi fogalmazású beszéd­nek minden szavát; bár félek: sokan azt hinnék csak károm­kodik. Pedig egy éhes, rongyos emberrel úgy lehet csak szót érteni, ha egyazon nyelven beszélnek vele.) Aztán fogta a lámpáját és egyedül leszállt a bányába. Műszak közepére a többiek is utána szállingóztak. A másik eset: (akkor már a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója, s kormánybiztos volt) 1957 elején 11 üzemvezető közül tizet egyszerre leváltott. Aztán kiment a bányászok kö­zé, megszüntette a 7 órás mun­karendet ismét 8 órára, s mun­kaversenyt hirdetett. A bányá­szok fel akarták dönteni a ko­csiját, aztán inkább leszálltak dolgozni, s a tröszt egy év alatt ismét annyit termelt, mint 1956 októbere előtt. Zobák-bánya volt az újabb állomás. A Mecseki Szénbá­nyák megalakulásakor, az épü­lő üzem vezetőjének nevezték ki. Mór korábban bemutatko­zott a bánya: az aknaházban tűz ütött ki, elolvadtak a kast tartó kötelek, a hatalmas vas­szekrény 600 métert zuhanva szinte az egész aknát össze­törte. 1964 januárjában egyet­len fejtés nélkül (az egyetlen­ben tűz ütött ki), léptek a ter­melő üzemek sorába — 100 vagon volt a terv: talán 40-et termeltek. Aztán ismét az akna okozott keserves perceket: ki­könyökölt egy cső, a kos nem tudott közlekedni. Nyolcvan ember számára hátizsákban vit­ték le a kenyeret — létrán. Amikor kijavították a hibát félő volt, hogy a másfél napig bá­nyában rekedt emberek egy­szerre akarnak majd kiszállni. Civil ruhában, bőrkabátban ment le az első kosárral, rend­ben kiengedte az embereket, s utolsóként jött a napra. Elő­zőleg a bányószfeleségek tu­catjait zavarta ki az aknaud­varról — saját lányát is, vője is a lent rekedtek között volt. Aztán 1964 nyarán sújtólég- lobbanós: 7 ember meghalt. Ezután is többször temetni kellett, nem ismerték Komlón korábban a gázveszélyt, tragé­diákkal illusztrált előadásokon tanulták a védekezést. — Idegileg megviselte ez az időszak. Amikor Garamvölgyi igazgató megkérdezte: Te öreg, nem kellene valami köny- nyebb állás? — talán egy ki­csit örültem is. Aztán könnyebb volt, vagy nehezebb? Másna­ponként jártam a szászvári bányát. Alacsony 45 fokos, meleg bányavágatokban küsz­ködtem, minden talpalatnyi he­lyet ismerni akartam, ha már területi főmérnök vagyok. Én nem sétálni mentem: látni, s na ... Most majd nemsokára lesz időm a pihenésre. Talán egy kicsit sok is lesz, egy hosz- szú emberöltőn keresztül na­gyon megszoktam a mozgást. Szándékosan beszéltem csak a buktatókról, pedig volt sok szép is: egy zacskó — több tucat — rangos kitüntetés tu­lajdonosa, a család, az uno­kák ... Alacsony ember. — Most ta­lán felszedett néhány kilót, — mégis érzem, gyenge fizikumú. Pedig hát ilyen életet...? — Van egy kis Zastawám. Nagyon szeretek rohanni vele. Kicsi autó, nem is túl erős, de magas fordulatú, bármilyen hegyre felszalad. Tele van lendülettel .., Lombosi Jenő Még 1970 nyarán a pécsi já­rási tanács megkeresésére és biztatására léptek be a közös, vállalatba. Hogy miért kellett betársulniuk? Mert a Déi-du- | nántúli Gázgyártó és Szolgálta- | tó Vállalat kétszázmillió forintos | munkát kínált az ÉPSZAK-nak, ' de az csak úgy jöhetett át a j megyébe gázvezetéket fektetni, I ha alapítói között baranyai fer- melőszövetkezet is van. A ko- zármislenyiek elutaztak Kecske­métre, s úgy találták, a vállal­kozás virágzó, a jövő kecsegte­tő, csak nyerhetnek a tagságon. Ráadásul a Gázmű is biztatta őket. Meghányták s vetették a dolgot, s úgy döntöttek, betár­sulnak. Persze így is óvatosak voltak, csak 250 ezer forinttal szálltak be, szemben a két ala­pító által „jegyzett” másfél mil­liós induló tőkével. Már a keretszerződés is meg­volt a Gázművel. Kozármisleny- I ben megkezdték a munkásszál­lások építését, hogy az Alföld- ! ről is érkezőket el tudják szál- i lásolni. Elvégre ötéves munká- j ról volt szó. Arra számította*, | hogy a létszámot felszaporit- I ják 200—300 főre. Csakhogy. ! Nem úgy alakultak a dolgok, j ahogy gondolták. Időközben a kétszázmilliós munka is kútba I esett, kiderült, a Gázműnek A Hidasi Magasnyomású Brikettgyór Fényes Tamás felv. [ nincs pénze. Csak kisebb mun- ! kákát kaptak Pécsett, nem is a ! leghálásabb munkákat, az em­berek csak lézengtek. Közben az ÉPSZAK más megbízók után nézett, Szánktól Százhalombat­táig, itt is, ott is lekötötte ere­jét. Ez viszont, ahogy ez már ! lenni szokott, megrendítette, eladósodott, nem tudta rende­sen fizetni embereit. Ez év ta­vaszán maguk az alapítók hatá­rozták el, felszámolják a közös vállalatot, majd megjött a kecs­keméti tanács határozata is a felszámolásról. Nem elkótyavetyélni! j Dióhéjban ennyi a vállatko- I zás története. Nincs benne kri- ; mi; hozzá hasonló, pénzgon- I dokkal küszködő vállalkozások ] sorban jöttek létre az elmúlt esztendőkben, majd sokan szé­pén csendben, vagy pénzügyi botrányok közepette kimúltok. Jelent-e valami nyűgöt az ÉP­SZAK Kozármisíenynek? A ter­melőszövetkezet vezetői azt mondják, nem. A vállalkozás vagyonából kifizetik az odóssá- | aokat, legfeljebb minimális I veszteség lesz. A veszteségért : viszont a hozzájárulás arányá- j ban felelősek az alapítók. Amint I említettük, Kozármisleny adta a legkisebb összeget a vállalko­zásba. De még így sem nagyon fizethetnek rá az ÉPSZAK-ra. A vállalkozás tavalyi hasznából nyolcvanezret kaptak, további százhatvanezret bérleti díjként szedtek be, végül bevételeket jelentett az is, hogy a szövetke­zet, mint alvállalkozó, rendsze­resen fuvarozott teherautóival az ÉPSZAK-nak. Tehát legfel­jebb erkölcsi veszteség érte a kozármislenyieket. A felszámoló bizottság a jö­vő héten ül össze Kecskeméten és meghatározza a felszámolás ütemét. A kozármislenyi veze­tők azt mondják, nem szeret­nék elkapkodni a dolgot. Ah­hoz, hogy a veszteségek minél kisebbre zsugorodjanak, az kell, hogy a megkezdett mun­kákat lehetőleg fejezzék be. A félbehagyott munkát a dolog természeténél fogva ugyanis mindig alacsonyabbra értékeli az esetleges új kivitelező. Te­hát: kimúlt ugyan az ÉPSZAK, de nem elkótyavetyélni vagyo­nát! Pécsett egyébként egy negyven fős brigád dolgozik a Siklósi úti felüljárónál. Bevégzik a munkát, majd nyilván „fel­szívódnak" az iparban. Az ÉP­SZAK visszavonulója így eltart­hat még 2—3 hónapig. Eladó De mi lesz a kozármislenyi munkásszállásokkal? Ha a fel­számolás során valaki megve­szi, a termelőszövetkezetnek úgy is jó. Az épületekben lehet üzem vagy műhely, használha­tó raktárként is. Ha a kozármis­lenyi szövetkezet veszi meg, ak­kor kiadhatja bérbe' valakinek, A Pécsi Kesztyűgyár már tár­gyait is ez ügyben, esetleg ki­bérelné. De az is lehet, hogy o szövetkezet saját céljaira hasz­nálja fel. Borjúnevelő kialakí­tására gondoltak. Valahogy így ér véget az ÉPSZAK-történet, legalábbis ami a kozármislenyi szálakat illeti. Miklósvári Zoltán Dr. Hagy József előadása Aktuális gazdaságpolitika cím­mel, ma délután három órakor dr. Nagy József, az MSZMP Ba­ranya megyei Bizottságának tit­kára tart előadást a Közgazda­ságtudományi Egyetem (Rákóczi út 80.) aulájában. Brigádvezetők Balatonszemesen Az Építőgépgyártó Vállalat­nál már tradíció, hogy évente összehívják a gyáregységek szocialista brigádvezetőit és megvitatják a mozgalom idósze. rű kérdéseit. Ma mintegy száz brigádvezető érkezett Balaton- szemesre az ÉPGÉP üdülőbe, a kétnapos tanácskozásra. A prog. romban a vállalat 1972, évi gazdasági munkájának várható eredményéről, a Dolgozz hi­bátlanul! mozgalom bevezeté­séről és a jövő évi gazdasági feladatokról esik szó. A találkozóra az Építőgép­gyártó Vállalat pécsi Szállító- berendezések Gyárából hét szo­cialista brigádvezető és az üzem munkaversenyfelelőse utazott el; a gyári brigádveze­tői tanácskozás választotta őket a pécsi üzem küldöttei­nek. Hol vannak az erős férfiak? Harmincegyezer ember a repülőgépen Furcsa. Minden megdermedt. Senki sem jön szembe. Akadálytalanul lehet kószál­ni. Az óriáskeréken már csak két kopott gondola fityeg. Az egyik játékbódéból három düiiedtszemű torzarcú bábú bá­mul ki. Az útmenti pádon odavetett éhes szemétkosár. Az elvarázsolt kastély düle- dező viskóra emlékeztet. És itt a céllövölde . . . Idilli alpesi kör­nyezetben a vaddisznók, medvék, farka­sok kedvükre ácsoroghatnak — mosta­nában vadász nem téved errefelé. A szél­malom és a pingpong dobáló vitrinjeire csillogó bizsuk helyett a köd telepedett. Messziről gyalugép berregése ha Ilik, meg ahogy kaptat felfelé az úton az ember a gallyak riasrtják el a csendet. A dod­gem pálya köré vont avitt színházi dísz­letek karámjában a kanyargó-gondolái, lovak és repülők egymás mellett. Arrább, a vörös festéket hámló pádon hivalkodó reklám: Nagy vállalat — nagy kereset. A tágas bejárati ajtón tábla: „Belépés csak szolgálati ügyben!” Pihen, alszik a vidámpark. Az ősz meg­fosztotta cicomáitól, varázsától, a zajtól ... A kétarcú vidámpark, most a fáradt áb­rázatát mutatja. Igaz, volt is miben el­fáradnia. Hét játékos hónapjában 125 ezer emberrel játszott. Az is biztos, hogy a felnőttek szeretnek igazán játszoni, hi­szen 85 ezer felnőtt és csupán 40 ezer gyermek kereste fel a vidámparkot. A lá­togatók nem takarékoskodtak, egy egész vagyont, egymillió 64 ezer forintot ját­szottak el. Ez a legnagyobb összeg, amit fennállása óta nyert a vidámpark a ba­ranyaiaktól. Mivel szeretünk leginkább játszani? Az autózás korát éljük — a dodgem csak­nem szünet nélkül fuvarozta jókedvű ve­zetőit. Ügylátszik sokan szeretik még a csodákat, mert az elvarázsolt kastélynak igen sok látogatója volt. A Dráva és a Duna helyett rengetegen ide jártak ha­lászni. A jelek szerint Baranyában számos mesterlövész is van. A vidámpark repülő­gépéhez nem kell sok pénz, ezt ki is hasz­nálták a látogatók: 31 ezren ültek föl a repülőre. A gyermekek körében Igen sok turf- kedvelő akad, hiszen a kis ügetön a tíz éven aluli csöppségek 12 ezer forintot köl­töttek. A másik kedvenc játékra, a lovas körhintára több mint tízezer gyerek ült !«L Hol vannak az erős férfiak? Ogy lát­szik a munkában elfáradtak, mert az erő­játékokra csak 440 férfinek futotta az ere­jéből. Az erőkerékpárt meg éppenséggel csak 38-an próbálták ki. Ilyenkor ősszel a vurstli magánéletet él. A játékok a félreső műhelyek munkapad­jaira kerültek. Valamennyi játékot ízeire szedik szét. A legkisebb alkatrészeket is átvizsgálják a szerelők, akár a rontom bontom gyerekek. Aztán ismét minden a helyére kerül. Mór raktáron van 5—6 mázsa festék. A játékok tavaszi „ruhája". Az új festékköntös már a télen elkészül, nehogy nyitáskor ráragadjon a látogatók szövetruhájára. Az idén először „avatat­lanok" is kifürkészik a vidámpark téli megújhodását. A MÉV KISZ-fiataljai is részt vesznek a játékok karbantartásá­ban. A tervekről Fülöp István, igazgató be­szélt: — A télen megkezdjük a mini-dodgem építését. Ugyancsak a közeljövőben lá­tunk neki a szellemvasut és a játékbar­lang létrehozásához a régi autóbuszpá- lyaudvar helyén. Szeretnénk vásárolni a Szovjetunióból egy Szaturnusz 62 típusú raketoplán játékot is. A tél hamar elröpül. Áprilisban ismét megkondul a menetet jelző kolomp, be­népesül a büfé ... újból igazi lesz a vi­dámpark. Mécs László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom