Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-03 / 260. szám

1971 november 3. DUNÄNT01I NAPLÓ 3 Üzemszervezési elvek Baksán A harmadik modell Vannak jól szervezett üze­mek, de nincsenek sablonok. Minden modell annyit ér a vá­laszút előtt álló üzemeknek, ami abból a helyi viszonyokra adaptálható. A fekvés, a terü­letnagyság, a termelésszerke­zet, a rendelkezésre álló mun­kaerő és még számos tényező megkérdőjelezi bármiféle szer­vezési sablon merev alkalma­zását. Ha mégis szervezési mo­dellek után kutatunk, reflektor- fénybe állítva egy-egy nagy­üzem belső mechanizmusát, a példa kedvéért tesszük, mert a szervezettség titka a helyi viszonyokon alapuló lehetősé­gi felismerése és realizálása. Tizennégy év alatt háromszor Jó példának kínálkozik erre a Boksái Ezüstkalász Termelő- szövetkezet, nemcsak azért, mert a szervezettség e szövet­kezetben az átlagosnál lénye­gesen magasabb fokon áll, ha­nem mert ebban a nagyon cél­tudatosan vezetett gazdaság­bon fejlődésében kísérhetjük végig a szervezettséget Fennállásának 14 éve alatt eddig kétszer kellett új üzem- és munkaszervezetet kialakíta­ni, s most újra nagy átszerve­zés előtt állnak, immár har­madszor. Az évek óta kialakult régi üzemszervezetet mindig valami, az üzemet alapjában érintő 'változás borítja fel, mint például egy hirtelen terület- felfutás, avagy nagy profilvál­tozás. Az alakulás utáni első mo­dellt Baksán az erős központo­sítás jellemezte. Minden szál szinte egy kézbe futott össze. Ez 1959-ben, amikor egyetlen faluból állt a szövetkezet, így volt természetes. Később, a so­rozatos egyesülések folytán megkétszereződött, majd meg­háromszorozódott az üzem nagysága, mely ma 6375 hold. Már nem egy, hanem hat falu tartozott az üzem keretébe, mindegyik a maga saját gond­jaival, amit a központból már nem lehetett maradéktalanul figyelemmel kísérni. Itt jegyez­zük meg, hogy a szövetkezet vezetőgárdája egy évtizede, tehát csaknem az alakulás óta azonos. A szakemberfluktuáció itt úgyszólván ismeretlen. S ez a főbb koncepciókat illetően ma már tökéletesen egy nyel­ven beszélő vezetőgárda azt vallja, hogy az üzemet nem le­het a falutól elszakítani és at­tól elvonatkoztatva szervezni, hisz az emberek nem az üzem­ben, hanem a faluban élnek, s így falujuk összes problémá­ját behozzák magukkal a szö­vetkezetbe, amely, ha jól isme­ri fel saját érdekeit, maradék­talanul segít ezeket a gondo­kat megoldani. önelszámoló üzemegységek öt évvel ezelőtt történt meg a második nagy átszervezés Baksán, a decentralizálás. Ki­alakították az önálló üzemegy­ségek rendszerét, amelyben az egyenlő falvak elve érvénye­sült. Az alapelv akkor az volt, hogy annyit kell bízni egy em­berre, amennyit át tud fogni, s hogy nem funkciókat kell kreál­ni. hanem hozzáértő és felelős embereket állítani a megfelelő posztokra. Az üzemegységve­zető maximális önállóságot él­vez, s teljes jogú és felelőssé­gű vezetője az egységének. Az egységek önálló tervet készítenek, amely aztán a le­bontott központi tervvel tör­tént egyeztetés után emelke­dik törvényerőre a tervtárgyaló közgyűlésen. A klasszikus falu- rendszer annyiban finomodott az idők . során, amennyiben a termelés szerkezete azt meg­kívánta. A kukoricára, gaboná­ra és lucernára erősen szako­sodott növénytermesztésben két üzemágat szerveztek, egy- egy növénytermesztési üzemág 3—3 falu keretében működik. Harmadik üzemág az állatte­nyésztés, mely ugyancsak aorvasmarhóra és baromfira szakosodott. A termelés itt már modern szakosított telepeken történik. Negyedik szervezeti egységük a háztáji, amely a közös termeléshez szervesen illeszkedve, illetve azt kiegé­szítve a maga évi 10 millió fo­rintos árbevételével Baksán ön­álló üzemág rangjára emelke­dett. Nyolc éve azonos érdekeltségi rendszer Az érdekeltségi rendszer alapja Baksón a tervteljesítés, illetve túlteljesítés és a költ­ségcsökkentés. A prémium fel­tétele minden üzemágban a hozamértékterv teljesítése. Ezt forintban adják meg. Ebben az évben például az állattenyész­tési üzemág terve 33 millió, a baksai növénytermesztési üzem­egységé 8,7, az ócsárdié 12 millió, a háztáji üzemágé 10 millió forint. Tervtúlteljesítés esetén minden 100 000 forint többlet után 4 százalékkal nő az üzemágvezető prémiumának összege. A költségkeret túllé­péseket levonják a hozamér­tékből, a megtakarításokat hoz­záadják ehhez. Állattenyész­tésben az évi árbevétel és rá­fordítás viszonytervét kell tel­jesíteni. Például amennyivel a vásárolt ipari eredetű takar­mányok költségtervét — ez Baksán tetemes összeg, évi 15 millió forint — túllépik, annyi­val csökkentik az üzemág ár­bevételét. A szövetkezet veze­tőinek prémiuma bruttó jöve­delem érdekeltségű. A háztáji üzemágnál az értékesítési terv túlteljesítése jelenti az ösztön­zést A komplex brigádok ösztön­zési rendszere teljesen sajátsá­gos. Elsőként a megyében Bok­sán szerveztek komplex brigá­dokat. Ma kettő működik a növénytermesztésben s ők vég­zik a szántóföldi termelés 80 százalékát A munkaszervezet­nek egyik legfejlettebb formá­ja a komplex brigád, ahol az egyéni érdekeltség a brigád­érdeken keresztül érvényesül. Nagyon nagy találmány ebben, hogy maguk választhatják meg szabadon társaikat, kivel akar­nak együtt dolgozni. Megkap­ják a feladatot, a munka el­végzéséhez szükséges eszközö­ket és csak a terméssel szá­molnak el. Ha terméstöbbletet produkálnak, annak 5 százalé­ka az övék. Az egész baksai érdekeltségi rendszerről meg lehet állapítani, hogy roppant egyszerű, mégis jól ösztönöz. Ez az egyszerűség jellemri az információáramlás belső rendszerét is, hisz felelős em­berek állnak minden poszton, akik képesek önállóan megol­dani a problémákat Mivel a könyvelésnél is prémiumfeltétel a naprakészség, a tárgyhóna­pot követő hónap 15-ig fő­könyvi kivonat áll rendelkezés­re. Január 1-től ismét új modell Az élet azonban továbbmegy, s amire ma esküsznek Baksán, azt egyben már meg is kérdő­jelezik. A jelenlegi üzemszer­vezet kereteit náluk is fesze­geti a fejlődés. A vezetésszer­kezet szükségszerű leegyszerű­sítésével olyan munkacsúcso­kat idéztek elő — területük 50 százalékán termelnek kukori­cát —, aminek optimális idő­ben, tehát kb. 20 nap alatttör- ténő elvetését, betakarítását a jelenlegi gépparkkal képtele­nek megoldani — amelyek fel­oldásához nagyfokú műszaki fejlesztés szükséges. Ezért be kapcsolódtak a bábolnai ipar szerű kukoricatermelési rend szerbe, amelynek során a ma 60 darabból álló kis- vagy kö zépteljesítményű traktorparkju kát jövőre egy mindössze 12 traktoros nagy teljesítményű amerikai erőgépparkra cserélik le. A kukoricát a vetésterület 70 százalékára növelik. A komplex műveléshez beszerzett importgépek, állóeszközök ér­téke olyan magas lesz, ami egy központosított ágazati ve­zetés igényét veti fel. Az ilyen arányú műszaki fejlesztés egy sor egyéb problémát is magá­val hoz, a felszabaduló munka­erő megfelelő foglalkoztatása ma a legfőbb téma Baksán. Er­re a tsz-nek megvannak a le­hetőségei és elképzelései. Baksán tehát újra „üzemet szerveznek”, s mindezt úgy, hogy ennek központjában az ember legyen. —Rné— Megtér ülés nyolc hónap alatt A szép fényes, lakkos felü­letű farostlemez a Mohácsi Fa­rostlemezgyár egyik legkelen­dőbb terméke. Mivel az igények nagyobbak a teljesíthetőnél, sa­ját erőből fejlesztik ezt az egységet. Új épületre nincs szükség, mert a készáru raktár­ból választanak le egy szárnyat és ide állítják a Villányi Mező- gazdasági Gépjavító üzem szakembereivel közösen terve­zett lakköntő berendezést. Ezen­kívül a meglévő gépsorból is áthelyeznek olyan gépeket, amit ezután jobban kihasz­nálnak. Mindez azt eredmé­nyezi, hogy az eddigi 1,8 millió négyzetméter helyett 2,3 millió, tehát 0,5 millió négyzetméter­rel több lakkos farostlemez ké­szülhet évente Mohácson. s A bővítés a jövő év elejére készül el. A ráköltött 3,5 millió forint gyorsan — nyolc hónap alatt — megtérül. Dél-Diináiiú! legnagyobb í |(i * / ■ Hf ff r 9 n a ff ii acelontodeje Kovagoszoloson Természetesen nem szabad dunaújvárosi, vagy diósgyőri méretekben gondolkozni, tény azonban, hogy a Mecseki Érc- bányászati Vállalat kővágósző- lősi öntödéjét 1974-re Dél- Dunántúl legnagyobb acélöntö­déjévé fejlesztik. A vállalat szolgáltató üze­mének keretei között működő öntödét 1964-ben hozták létre — a bányavállalat saját igé­nyeinek kielégítésére. A kezdet­ben szerény kis üzem rövidesen bizonyítani kezdte életképessé­gét. Az első esztendőben még csak 287 tonna acélt gyártot­tak, a következő évben azon­ban már 680 tonnát, és 1971- ben — évről évre folyamato­san növelve a termelési kapa­citást — 1068 tonnát. Ez a mennyiség már sokszorta na­gyobb, mint a vállalat igénye, ezért külső megrendelőket is képesek ellátni. A Magyar Ce­ment- és Mészművek hat esz­tendeje elsőként keresett kap­csolatokat a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat acélöntödéjével, s megyénk legnagyobb beru­házásánál — Beremenden — már a kővágószőlősi öntöde Baranyai találmány Automata kapcsolja be a Jenyei-vöJgy szivattyúit A festői szépségű Jenyei völgytől nyolc kilométerre fek­szik Mohács. Még nem is olyan régen a völgyben üzemelő hat kút szivattyúkezelóje napjában egyszer fölkászálódott a bicikli­re és bekarikázott a városba, a víztoronyhoz. A csigalépcsőn felkaptatott a tartályhoz, hogy megnézze, mennyi ivóvizük van a mohácsiaknak. Most elég egy pillantást vet­ni a gépház műszerfalára, máris tudja a kezelő, mennyi víz van a toronyban, és a víz- mennyiségtől függően automa­ta indítja vagy állítja le a ku­tak szivattyúit. Két mohácsi fiatalember — Mohai Zoltán híradástechnikus, a mohácsi posta műszaki ellen­őre a Kéméndi József gépész- technikus, a Baranya megyei Vízmű Vállalat mohácsi üzem­vezetője — alkották meg ezt az országosan egyedülálló elektro­nikus vízszint-távjelző és auto­matikus működtető berendezést, melyből kettőt konstruáltak: az egyik a mohácsi, a másik a vé- méndi vízműrendszert „irányít­ja". Az egész berendezés nem egyéb, mint két hangfal-nagy­ságú alumínium szekrényke, melyek egyikét a víztoronyban, a másikat a Jenyei völgyi szi­vattyúházban helyezték el. A víztorony földszintjén van a berendezés adórésze. A szek­rény közepén forgatható kap­csológomb, fölötte parányi lám­pák. Közülük csak egy ég, mel­lette szám: 60. — Ez a berendezés lelke, az információk kiindulási pontja — magyarázza Mohai Zoltán. — A lámpák a víztoronyban levő vízmennyiséget jelzik. Történe­tesen most a tartály telítettsé­ge 60 százalékos. Innen indul­nak a Jenyei völgybe az auto­matika parancsai. — Mire szolgál a kapcsoló­gomb? — Ha az automatikában bár­milyen zavar keletkezik, vagy rendkívüli eset áll fenn, a kap­csológomb segítségével történik a kézi távműködtetés. A Jenyei völgyi gépházban ugyanilyen kis berendezés ve­szi a víztorony jelzéseit és to­vábbítja a parancsokat a ku­takhoz. Csak egy példát, ha most netán a víztorony beren­dezése azt jelezné, hogy a víz­szint a jelenlegi 60 százalékról annak felére csökkent, a köz­pont ezt felfogja és bekapcsol­ja a kutak szivattyúberendezé­seit. De ha a vízszint elérné a 100 százalékot, a berendezés megakadályozza a tartály túl­folyását, „megálljt" parancsol a szivattyúknak. Ozemzavar ese­| tén a vezérlőberendezés fény- és hangjelzéssel riasztja a kút­kezelőket. 1966-ban kezdett el üzemelni a mohápsi vízműrendszer. Ek­kor készült el a hidroglót>usz és 150 lakás kapott jó ivóvizet. Az 500 köbméteres víztorony 1969-ben épült fel, ekkor mát közel kétezer lakást kapcsoltak be a vízhálózatba, ma ez a szám háromezerre tehető. Ezen kívül jóminőségű vizet kapnak a mohácsi közületek és ipari üzemek is. A vizet adó kutak száma jelenleg hat, napi össz- kapacitásuk 4700 köbméter. A kutak egymásutáni belépé­se és a biztonságos üzemeltetés szükségessé tette a víztorony és a Jenyei völgy kútjai között valamiféle kapcsolat megterem­tését. A vízmű szakemberei be­járták csaknem az egész or­szágot abban a reményben, hogy talán akad egy ilyen be­rendezés. A válasz: berendezés van, csak horribilis összegbe kerül. A legolcsóbb hárommillió forint. — Két évig dolgoztunk, amíg sikerült megszerkeszteni a be­rendezést — mondja Kéméndi József. — Először a távjelzést, majd pedig a távműködtetést biztosító szerkezetet kellett konstruálnunk. Mindkét felada­tot tranzisztoros áramkörök rendszerével oldottuk meg. A berendezésünk az adott víz- mennyiség szintjét leolvassa, elektromos jelekké alakítja át, a kutakhoz továbbítja és az adott információknak megfele­lően vezérli azokat. A távjelzőt az elmúlt év januárjában, a távműködtető egységet pedig ez év elején helyeztük üzembe. Azóta kifogástalanul működ­nek. Az eddig ismert rendszerek­kel szemben a Mohai—Kéméndi berendezés számos előnnyel rendelkezik. A berendezés egy már meg­levő kommunikációs rendszer­re építhető fel, Mohácson tör­ténetesen telefonvonal segítsé­gével üzemel. Oj vízműrendszer építésénél a csőfektetéssel együtt alakítható ki a jelátvivó kábel. Áramkimaradás esetén akkumulátorral is működtethe­tő. A berendezések nyomtatott áramkörű, tranzisztoros megol­dása nagy élettartamot biztosít. Karbantartást szinte nem igé­nyel. Egyszerűségénél fogva hi­balehetősége minimális. Igen olcsó — az eddig ismert beren­dezések árának mintegy ne­gyedébe kerül, ha megkezdődik sorozatgyártása. Jól variálható: egy helyről több helyre építhető ki az információs kapcsolat. Mohácson például a vízmű székházában levő telefon nagy­ságú berendezésről is leolvas­ható a víztorony vízmennyisé­ge. Ugyanakkor több helyről is továbbíthat együttesen infoi- mációkat. Véménden együtte­sen mutatja a hidroglóbusz és a víztározó vízszintjét Az automatikus távjelző és működtető berendezés bejelen­tése az Országos Találmányi Hivatalnál most van folyamat­ban, de máris nagy az érdek­lődés. Az OVH műszaki-fejlesz­tési osztálya is tanulmányozza a berendezést. A Baranya me­gyei Vízmű Vállalat pedig a Mohácson és Véménden bevált automatikából még egyet ren­delt, a különböző magasságok­ban fekvő komlói víztározók központi információját kívánják megoldani ezzel. A távjelző és működtető be­rendezés gyártására már van vállalkozó, a Mohácsi Vegyes­ipari Vállalat. — Vállalatunk komoly érdek­lődést tanúsít a Mohai—Kémén­di konstrukció iránt — mondotta Mészáros Imre, a vállalat mű­szaki technikusa. - A berende­zés műszaki paraméterei igen kedvezőek. Ha lesz megrende­lő, gyártani fogjuk. Mécs László termékeit is felfedezhettük. A BCM malmainak belső páncél­ját ők készítették, úgy látszik, megelégedésre. A legutóbbi események ugyan­is erre engednek következtet­ni: felkérték a Mecseki Érc- bányászati Vállalat vezetőit, hogy növeljék meg olyan mér­tékben a gyártó kapacitást, hogy az új beruházások figye­lembevételével — Hejőcsaba, Bélapátfalva — is képesek le­gyenek a cementipar igényét ki­elégíteni. Az ehhez szükséges anyagiak előteremtéséhez a cementipar is hozzájárulna. A szerződést megkötötték: 50 százalékkal megnövelik a kapa­citást — 1974-ben már 1500— 1600 tonna acélt öntenek Kő­vágószőlősön, A terveket — az építéstől a technológiáig — az Ércbányá­szati Vállalat szakemberei ké­szítik, a kivitelezést ugyancsak. Az elképzelések szerint 1975- ben már 35 millió forint értékű keménymangán öntvényt készí­tenek a szolgáltató üzem acél- öntödéjében. A fejlesztés természetesen nemcsak a gyártó kapacitásra, hanem a szükséges járulékos beruházásokra is kiterjed. Az utóbbi években új formázógé­peket vásároltak, a műhelyek­ben daruk segítik az embert, nagyteljesítményű por- és füst­elszívók működnek, fehér-fekete öltöző áll a munkások rendel­kezésére. A beruházással együtt újabb formázó gépeket vásá­rolnak, s a fejlesztést úgy igyek­szenek megoldani, hogy az csak minimális többlet létszámot követeljen, L J. Fémhulladék bálákban Nyolcezer vasúti kocsival le­vesebbet vesznek igénybe ■ MÉHTR'ÖSZT vállalatai ez év­ben, mint korábban. A vagon­megtakarítás abból adódik, hogy idén több mint horminc- kilencmillió forintért fémprése­ket, papírbálázókat, valamint rakodógépeket vásároltak. A beruházásokhoz tizennyolcmil­lió forinttal járult hozzá a Köz­ponti Szállítási Tanács. Ezt az összeget a rakodásfejlesztési alapból kapta a tröszt, amelyet nem kell visszatéríteni. Az üzembe állított bálázógépekkel a MÉH-vállalatok ma már a be­gyűjtött hulladékanyagok negy­ven százalékát továbbítják pré­selt formában. A Dél-dunántúti Nyersonyog- hasznosító Vállalat évente át­lagosan ötezer tonna fémhulla­dékot vesz át és továbbít. En­nek a hatalmas mennyiségnek a rakodása korábban kézierő­vel történt, sajtolás nélkül. Va­gononként a laza fémhulladék­ból öt tonnával többet nem tudtak berakni. Az idén a be­állított szovjet bálázógép meg­szüntette a korábbi gondokat. Az egységes méretű bálák be­rakásával jelentősen javult a vagonok tér- és súlykihasználá­sa. Az évi háromezer tonna ka­pacitású sajtóiéval eddig 1857 tonna lemezanyagot préseltek bálába. Az említett mennyisé­get 95 vagonnal szállították el. Bálázás nélkül a fémhulladék továbbításéra 463 vagonra lett volna szükség. Még jelentő­sebb megtakarítás tapasztalha­tó az alumíniumlemez bálázá­sa esetében. Évente a hétszáz tonna elszállítása több, mint 4ó0 vagont igényelt. Az alumí­niumhulladék bálázásával, • korábbi vaganfelhasználás a tizedére csökken. A vállalat a nyáron kopté meg és helyezte üzembe a Svédországból importált bálá­zógépet A papírprés eddig 738 tonnát sajtolt bálákba. Ezek a bálák mór megfelelnek a nemzetközileg megszabott súly- és méretnagyságnak is. A sajtoló beállítása előtt egy vagonra átlagosan öt tonna papír berakása jutott: ma ti­zenöt tonna hasznos terhelés­sel indulnak útra a vasúti ko­csik a Hőerőmű melletti köz­ponti telepről. A feldolgozott mennyiséget 40 vagonnal to­vábbították. Hagyományos bá­lázás esetében ehhez a meny- nyiséghez mintegy százötven vagonra lett volna szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom