Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-22 / 275. szám

I 6 DUNANTOLI NAPIG 1972. november 22. Az illetékesek aáJLcuz&hiak Miért nincs választék? Varga Jánosné és több sely- lyei lakos panaszolta a követ­kezőket. Miért nem lehet mély­hűtött árut és zacskós tejet kap­ni, továbbá miért létesítettünk zöldség és gyümölcs boltot, ha nincs, vagy nagyon szegényes a választékunk. Mléyhűtött árut, csak olyan egységekben lehet árusítani, ahol a minőség érdekében megfelelő hűtőkapacitás is van. Ilyen árut Sellyén csak a 7. sz. önkiszolgáló élelmiszer boltban vásárolhatnak, s tudomásunk szerint általában kielégítik az igényeket, noha előfordul, hogy a kereslet meghaladja a kíná­latot. Mirelit zöldáruhoz kapa­citásunk csak az ABC áruház megnyitása után lesz. Varga Jánosné ama kérdé­sére, hogy miért létesítettünk i „zöldség és gyümölcs bolt” el­nevezésű üzletet, ha nincs, vagy nagyon szegényes csak az áru- választék, — a következő vá­laszt adjuk. A körzet területén működő két termelőszövetkezet az árvíz miatt nem tudott az idén árut adni. Egyébként az ellátáshoz szükséges árut rész- ; ben a helyi háztáji gazdaságok | kertészeteiből, másrészt a BA- 1 RANYAMÉK-től szereztük be. Igaz, hogy esetenként válasz- ! tékhiány van, melynek oka, } hogy zöldségtermelésben a kör- ! zetünk nem intenzív terület, s j így az állandó választékot nem j is tudjuk biztosítani. Végül a | zacskós tej forgalmazásával | kapcsolatban elmondhatjuk, j hogy ez ügyben tárgyalást foly- ' tattunk a Tejipari Vállalattal, ; és ígéretet kapjunk, hogy az : áruház megnyitása után zacs­kós tejet is biztosítanak szá­munkra. Senke János, Sellye és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet ig. elnöke. ~íír IJü „Csak 10 perces kedvezményt" A dohánygyári dolgozók ké­rését megvizsgáltattam és az érdekelt utasokkal, valamint a levélíróval való egyeztetés alap­ján, a 46-os járatunkat novem­ber 27-töl 22.20 helyett 5 perc­cel később, 22.25 órakor indít­juk. Laki Pál, rx Volán 12. sz. Vállalat igazgató- j helyettese. „Meddig dagasztjuk még a sarat?“ Az Ortűi Közös Tonócs VB j titkára, Erdősi Antal közölte I osztályunkkal, hogy az orfűi igen ! nagymérvű fejlesztés miatt a közeljövőben nem nyílik mód és lehetőség a járda kiépítésé­re. Pillanatnyilag problémát je- ! lent az út, a vízmű kiépítése, j a meglévő állapotok tovább ja- ) vitása. Amennyiben a tulajdo- ! nosok és az Orfűi Barátok Köre j úgy kívánja, hogy először a j járdát építsük meg, azt csak a j közműfejlesztési hozzájárulások i befizetéséből összejött forintok- \ bői tudjuk elvégeztetni. Tóth F. Béla, a B. m. Tanács VB építési, közlekedési j és vízügyi osztály vezetője. Szerkesztői üzenetek V. S.-né, Pécs: Levele alapján az élettársi nyugdíjhoz annyi együttélési Idát lehet figyelembe venni, amennyit bizonyítani tud. Ha élettársától van gyereke és egy évig együtt éltek, akkor kaphat utána nyugdíjat, ha nincs gyerek, akkor 10 évi együtt­élés után jár az élettársi nyugdíj. Kovács István, Komló: A vállalata helyesen járt el, mert a dolgozó — indokolt esetben — munkakörébe nem tartozó munkát is köteles átme­netileg ellátni. Ez azonban beosz­tására. korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel az illetőre aránytalan sérelemmel nem járhat, és nem sértheti eredeti munkaköre szerinti munkabéréhez va­ló jogát. K. J.: A bettelekben lévő terület e háztájiba beszámít, a tsz helyesen jért eL Gyermekeink örömére A Pécsi Tejüzem Kossuth tmk szocialista brigádja november j 7-re felállított a Geister Ete utcai óvoda udvarán egy mászókát, j melyet társadalmi munkával készítettek. A gyerekek boldogan | kapaszkodnak, nyüzsögnek a nagyméretű mászókán. A szülői mun­kaközösség, az óvónők és a gyermekek hálásan köszönik a tmk | szocialista brigád tagjainak e szép gesztusát. Kamarás Istvánná vezető óvónő. Á pécsi fák ügyében .. Szomorúan szemléltem a Sza­badság úti platánfa sorsáról ké­szült képet a Dunántúli Napló október 31 -j számában. A ki­vágott, szétdarabolt fa látványa késztetett arra, hogy a pécsi fák ügyében én is szót emeljek. Hogy példát is említsek, még ez év márciusában történt, hogy a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat figyelmét felhívtam azokra a néhány év óta kiszá­radt csemetefákra, amelyeket még akkor ültettek, amikor o Rét utcának, a József Attila és Mártírok útja közötti szakaszán kialakították az autóparkolókat. Nos, a Kertészeti Vállalat vá­laszlevelében azt írta, hogy a Rét utca a III. kerületi Tanácsi Hivatal költségvetési üzemének hatáskörébe tartozik, s ezért a levelemet az ő címükre továbbí­totta. Azóta sem történt semmi. És még egy észrevétel. Az is köztudott, hogy városunkat éven­ként néhány esetben olyan szél­vihar lepi meg, amely több- helyütt (Építők útja, Rákóczi út stb.) megdönti a qyengébb gyö- kérzetű fákat. Bizony elkelne, hogy egy-egy ilyen vihar után az illetékesek végigjárják e veszélyeztetett utcákat, hogy helyreigazítsák, megerősítsék a megdőlt fákat, mint ahogy ezt | legutóbb a Kertészeti Vállalat | szakemberei tették a Szalai J András úton. Talán mondanom sem kell, hogy mit jelent az ilyen gon- j doskodás, különösen Pécsett, amely amúgy sem híres a jó levegőjéről. Dr. Csanádi Károly Pécs, Mártírok u. 3. | Gondoljanak a kisnyugdíjasokra is A sajtó, a rádió és más or- i gánumok révén sok szó esik vá- j rosunk tisztaságáról, s ennek kapcsán a szemét tárolásáról, pontosabban a kuka edények idő előtti tönkremenéséről. Ami j a pótlásukat illeti (600 forint j egy kukaedény ára) bizony nem kis gondot okoz a beszerzése, J kiváltképpen akkor, ha ezt egy J magánházzal rendelkező kis­nyugdíjasnak kell megvásárol­nia. Még évekkel ezelőtt a Pécsi j Köztisztasági Vállalat havi 50 ! forintos részlevonós ellenében I szolgáltatta e tárolókat az I igénylőknek. Miért nem lehet e kedvezményt ma is megadni legalább a kisnyugdíjasoknak, amikor tudomásunk szerint az OTP is részlettörlesztési kedvez­ményt biztosít á közhasználati cikkek beszerzésére. Lux Zoltán ny. erdómérnök Á KÖJÁL figyelmébe! A Dunántúli Napló november l 2-án megjelent számát olvasva i eszembe jutott az előző nap tapasztalatai. Az említett nap kora délután- i jón a Verseny utcában jártam j és láttam, hogy a Köztisztasági Vállalat gépkocsija a Vasutas j Sportcsarnok és a Bolgár Nép- j hadsereg út közötti szakaszon j parkírozott, illetve ezekből egyet j a közúton mostak. Ez talán ‘ nem volna olyan nagy hiba, ! de a járdán menők is része- j sülhettek a kocsimosás követ­kezményeiből, ha nem sikerült j elkerülniük. A gépkocsi mosás- i nál használt szennyes víz az úttesten folyt, s ez nemcsak ezen a napon volt így, hanem rendszeres. Véleményem szerint egészségileg is kifogásolható, hogy a seprő- és egyéb gépek­re rárakódott szennyet az utcán mossák le, ahol nincs derítő. Erre a KÖJÁL figyelmét is sze­retném felhívni. A fentieket szeretném az ille­tékesek figyelmébe ajánlani, akik egyre aggasztóbbnak tart­ják Pécs város tisztaságát Szécsényi István Pécs, József A. u. 32/1. | „KIKÖTŐ VAGY AUTÓBUSZ ÁLLOMÁS?" A 40-es autóbusz új- mecsekaljai kiindulási állomását eső utáni állapotában kaptuk lencsevégre. Némi rosszmájúsággal inkább „autóbusz kikötőnek”, mint autóbusz állomásnak nevezhetnénk, de ez esetben elkelne néhány fahíd is, amelyen a jobb sorsra érdemes utas száraz lábbal juthatna a kocsi belsejébe. De ha így marad, mi lesz a télen, amikor a ma sem egészen veszélytelen tócsák helyét sikos jég­tükrök váltják fel. A „Fórum“ jótékony hatására A Dunántúli Napló október j 25-i számában „Fórum" cím j alatt megjelent panaszunkra szinte azonmód reagált a sellyei Aprokémiai Ktsz vezetősége. Alig két nappal később már meg is hívták az utca lakóit az üzem ebédlőjében tartott közös meg­beszélésre. Mind a meghívás, mind a fogadtatás nagyon ud­varias és barátságos volt, ame­lyen részt vett a községi párt­bizottság titkára és a körzeti ta­nácstagunk is. Az Agrokémia vezetősége belátta panaszunk jogosságát, s ígéretet tett, hogy j november 1-tól egy új komp- í resszort állítanak be, ami 30 százalékra csökkenti az addig alkalmazott Diesel-gép hang­erősségét. Nos, a megadott határidőre j valóra váltották ígéretüket, amelynek eredményeképpen j több év után most már pihenni \ tudunk éjszakánként. Ezért mi, a sellyei Malom ut- \ ca lakói ezúton mondunk kö- I szömetet a sajtó Fórumának, de | az Agrokémia vezetőségének is, ; mert úgy látjuk, hogy ember- I ségből jelesre vizsgázott. A Malom utcai lakók nevében: I Abán Sándor Eldobjam a szemiivegkerelet? Még 1971 tavaszán dioptriás szemüveget rendeltem Huber Ferenc pécsi optikusnál. Há­rom hónap múlva levélben ér­tesítettek, hogy átvehetem, 160 forintba kerül. A szemüveg nem volt jó, mire az optikus azt mondta, hagyjam ott, majd iga­zít rajta. Többszöri igazítás el­lenére sem lett jó. Közben meg­betegedtem. s így a keretet el­hoztam, azzal a szándékkal, hogy majd elviszem és megcsi­náltatom az Ofotért-ban. Saj­nos nem vállalták, mert mint kiderült, a keret kizárólag nap­szemüveghez való. Ezek után többször megkértem Huber Fe- rencéket, hogy vegyék vissza a keretet, mert nem tudom diopt­riás szemüvegként használni, de ők erről hallani sem akar­tak. Azóta másfél év telt el, de sajnos az ügy még mindig nem rendeződött. Közben panasszal fordultam a II. kerületi tanács­hoz, ahol azt a határozatot hozták, hogy a keretet ki kell cserélni, de Huberék még így sem hajlandók tárgyalni. Ezek- utón egy kérdésem volna: önöknek is az a véleményük, hogy dobjam ki a szemétbe a 160 forintos szemüvegkeretet? Várbíró Sándomé Pécs, III. Ybl M. út 6. Jogi tanácsadó E. J. vidéki olvasónk részére 23 év alapján állapították meg ax Öregségi nyugdíjat. Levele szerint nem számították be az 1936-tól 1942-ig erdő- és mezőgazdasági munkán eltöltött éveit. Kérdése: e munkaviszonyainak a beszámí­tására milyen lehetőség vanf A levélben írt idő teljes beszámí­tására nincs jogszabályi lehetőség. Az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. sz. ren­delet 47 §-a értelmében a szolgálati idő számításánál figyelembe keli venni a férfi gazdasági munkavállaló­nak az 1939, évi január hó 1. nap­jától, a nő gazdasági munkavállaló­nak pedig az 1945. évi szeptember hó 1. napjától munkaviszonyban töltött idejét. így kell számításba venni; a) a gazdasági cselédek, b) a gazdasági munkások, segédmunkások és nap­számosok, c ) az erdőmunkások é* napszámosok, d) a fakitermelő gaz­dasági munkavállalók, e) a dohány­kertészek, munkaviszonyban töltött idejét. Amint a fenti ismertetésből kitűnik a jogszabály csak 1939. január 1. napja utáni mezőgazdasági munka- viszonyok beszámítását teszi lehetővé. Nincs mód arra, hogy olvasónk ré­szére az 1936-tól, 1938. december 31- ig munkaviszonyban eltöltött mező- gazdasági idejét a nyugdíja kiegé­szítésénél figyelembe vegyék. Az 1939. január 1-től 1942-ig el­töltött idő elismerésére akkor van mód, ha azt kellően igazolja OMBI könyvvel, cselédkönyvvel, munkakönyv­vel, szolgálati bizonyítvánnyal. Abban az esetben, ha a most felsoroltak egyikével sem tudja bizonyítani • munkaviszonyát, akkor az 5/1959. (V. 8.) Mü. M. sz. 51 §-o értelmében ezen időt tanácsi igazolással is iga­zolhatja. A rendelet ezzel kapcsolat­ban a következőket tartalmazza: Az 1939. január T. napjától 1947. december 31. napjáig terjedő Időm a bélyeglerovást, illetőleg ennek idő­tartamát feltüntető bejegyzést pótol­ja a városi, városi kerületi tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osz­tályának, illetőleg a községi tanács végrehajtó bizottsága titkárénak a munkáltató megnevezését, a munka- viszony időtartamát, és az alkalmazás megjelölését (gazdasági cseléd, gaz­dasági munkás, segédmunkás, napszá­mos stb.) feltüntető hatósági bizonyít­ványa. Ái így igazolt munkaviszonyok alapján legfeljebb annyi időt lehet figyelembe venni, hogy az 47—52 § rendelkezései szerint elismert szolgá­lati idő a 150 napot, az összes szol­gálati idő pedig a 300 napot naptári évenként ne haladja meg. Azt a munkaviszonyt azonban, amely alatt a dolgozó gazdasági cseléd, vagy szegődményes iparos volt, teljes egé­szében figyelembe lehet venni, ha a munkaviszony megszakítás nélkül leg­alább háromszázhatvanöt naptári napon át fennállt. A most ismertettek alapján van le­hetősége arra, hogy az eddig be nem számított idő egy részének beszámí­tását kérje a közölt igazolások va­lamelyikének alapján. Felhívjuk a fi­gyelmet arra, hogy az 1939-től 1942- íg eltelt Idő igazolását a Társada­lombiztosítási Igazgatóság csak a mór felsorolt iratok, vagy tanácsi hatósági bizonyítvány alapján ismerheti el. L N. olvasónk kérdezi, hogy « munkaviszony szünetelésének ese­tében megjáró szabadságot me- Ifik jogszabály tartalmazza? A munkaügyi miniszter 6/1967. (X. 8.) Mü. M. sz. rendelete szól a munkaidő és pihenőidő egyes kér­déseiről. E rendelet 13 § (4) be­kezdésében találja meg a részletes rendelkezést. M, József, Boly: Mivel az egész­ségvédelmi és balesetelhárítási ok­tatáson figyelmeztetés ellenére saját hibájából nem vett részt, és az elő­írt vizsgát nem tette le, helyes, hogy eltiltották a munkavégzéstől és az is természetes, hogy erre az időre nem kapott munkabért. Leveleink nyomában Csaknem egy éve mór, hogy a pécsi Bem utcai bútorbolt­ban egy „Kanizsa" garnitúrát vásároltunk, amely három he­tes használat után hirtelen, vá­ratlan felmondta a szolgálatot. A széles szekrénysor könyves es vitrines polcai kártyavárként dőltek össze, s csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy nem temette maga alá a köz­vetlen közelben játszadozó két­éves kisfiúnkat. Közel három hónapig tartó szívós reklamálás, levelezgetés után a gyár kicse­rélte ugyan a bútort, de máig is hiába várjuk a kártérítést az összetört szekrény áldozatává vált eozin és porcelán díszein­kért, pedig annak idején erről is jegyzőkönyvet készíttettünk. Eleinte ígérgették, hogy megte­rítik a kórt, de a legutóbbi rek­lamációnkra már választ sem kaptunk. Most már csak abban bízunk, hogy a nyílt levéllel jobb belátásra bírjuk a kani­zsai bútorgyár vezetőit. Potocsár László és családja Pécs, Nyár u. 6. Ami a levél utolsó sorait il­leti, eleinte bizony nem kis di­lemmában voltunk, hogy telje­sítsük-e a kérést, vagy az ügy­intézés diszkrétebb formáját választva a gyár vezetőihez to­vábbítsuk intézkedés végett. Ugyanis egyetlen esetből — mégha oly súlyos is —, nyílván . nem mondhatunk ítéletet egy bútorgyár termékeiről. Ez utób­bival megkímélhettük volna a gyárat az „üzletrontás" kelle­metlenségeitől, e cikk íróját pe­dig a nemkevésbé súlyos fele­lősségtől, amelyet az említett panasz nyomán magára vállalt. S hogy mégis az előbbit vá­lasztottuk, ehhez nemcsak a helyszínen látottak, hallottak adták az inspirációt, hanem a Pécsi Fatömegcikk és Járműja­vító Ipari Szövetkezet vezetői is, akik a nagykanizsai gyár meg­bízásából az eladott bútorok garanciális javítását végzik. De erről majd később, mert ha csak okulásként is, de érdemes egy keveset elidőzni a kárval­lott családnál, akik január óta eredménytelenül reklamálják a már fentebb említett kártéríté­süket — Már e bútorcserével is rengeteg bosszúságunk volt, pe­dig igazán betartottuk a gyár garanciális levelében foglalt tennivalókat — mondta a fia­talasszony. — Először a Bem ut­cai bútorboltot kerestük fel. ahol a boltvezető közbenjárá­sára hamarosan megjelentek nálunk a már említett javító szövetkezet szakemberei. Ök ké- 1 szítették s ók is küldték el a : gyárnak m. eís® jegyzőkönyvet, i amelyben a bútor haladékta­lan kicserélését javasolták. A második jegyzőkönyvezésre azonban már csaknem három hónappal később került sor, I amikor Balogh László, a gyár j meósa végre leutazott, hogy ő is jegyzőkönyvvel szentesítse a csere szükségességét. Erre az­tán újabb három hetet vártak, ami azt jelenti, hogy közel négy hónapon át kerülgették a bútorroncsokat. De néhány szó­val térjünk vissza még a hely­színelés történetére. — Amikor megmutattam az összetört porcelánokat is, nagy­vonalúan csak annyit mondott a gyár kiküldöttje, hogy nem szükséges megőrizni a cserepe­ket, mert elég annyi is, ha fel­becs üItetem a kárt és a két ta­nú aláírásával ellátott jegyző­könyvet felküldöm a gyárnak, s ők postafordultával már küldik is a kártérítést Nem küldték. Pedig a Poío- csár család igazán nagy türe­lemmel kivárt jónéhány „posta- í fordultát", amíg végre a bútor­szállítók révén megérkezett az üzenet. Néhány rideg szóval kö­zölték velük, hogy az új bútor minősége jobb az előbbinél, te­hát tekintsék úgy, hogy ezzel j a gyár le is „kvittelte” a kü- ■1 lönbözet*t. — Az első felháborodásunk­ban azon mód felutaztunk Nagykanizsára, ahol Balogh László már korántsem volt olyan belátó, mint az első ta­lálkozásunkkor. Különösen, ami­kor megtudta, hogy a porcelán­díszek maradványaiból csak né­hány darabot őriztünk meg, mert hiteles bizonyítéknak tar­tattuk az általa korábban kért jegyzőkönyvet is. ami szerinte vagy elkallódott valahol, vagy fel sem küldtük. S amikor ta­nácstalanul megkérdeztük, hogy ezek után mitévők legyünk, már semmi jóval nem biztatott. Sőt még mi kaptunk szemrehányást, amiért annakidején nem sö­pörtük össze a cserepeket a szoba közepére, hogy ő saját szemével is meggyőződhessen a kárról. No, arra aztán már nem volt szava, amikor visszavág­tunk, hogy jól néztünk volna ki, ha megvárjuk a szemtanúságot, amire három hónap múlva ke­rült csak sor... Ha az eddig elmondottakhoz még hozzátesszük azt is, hogy a kártérítés összege mindössze 1200 forint, akkor szemrebbenés nélkül kicsinyességgel vádolhat­nánk a bútorgyár vezetőit, akik a minden bizonnyal tömegesen gyártott és garnitúránként 17— 18 ezer forintos áron forgalom­ba hozott „Kanizsa IV.” bútor vásárlóitól elvitatják a reklamá­ció jogosságát. Mégsem tesz- szük ezt, mert a fentebb már említett pécsi javító szövetkezet üzemvezetője, Helyes Károly szerint más oka van a gyáriak „szűkmarkúságának”.- Sajnos nem egyedi eset a Potocsár család kárvallósa, mert itt az üzemben is pórul- j járt egyik kollégánk a Kanizsa garnitúrával. Azaz csak egyik darabjával, az ágyneműs szek­rénnyel, ami összeroskadt a ráhelyezett tv súlya alatt, de tu­catnyi hasonló példát tudnék még felsorolni, hiszen mi vé­gezzük a garanciális munkát ezeken a bútorokon. Ha csak annyit említek, hogy a szek­rénysor alsó része közvetlenül a lábazatra von ráhelyezve, már ez is elég ok arra, hogy bizo­nyos terhelés után felmondja a szolgálatot. Véleményem szerint alapvető konstrukciós hiba ez, amit a gyárnak feltétlenül kor­rigálnia kellene. Mindezekhez végezetül még annyit fűznénk hozzá, hogy ha csak itt Pécsett tucatnyi példa figyelmeztet a „Kanizsa IV.“ fentebb említett hibáira, akkor valószínűleg hasonló a helyzet más városokban, megyékben is, mert tudomásunk szerint orszá­gos piaca van a kanizsai bú- i torgyár termékeinek. Persze [ csók feltételezés, de ha arra | gondolunk, hogy más városok­ban, megyékben is hasonló példákkal szolgálhatnak a bú- torvósárlók, akkor már nem is nagyon csodálkozunk a gyáriak fentebb említett gesztusán. Mert ugye, amit elveszítenek a „ré­ven”, (értsd bútorcsere), abból visszapótolhatnak valamicskét a „vámon”, mint ahogy ez a Po­tocsár család esetében is tör­tént, * ®T­Különös garancia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom