Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának nov. 14—15-i üléséről (Folyt az 5. oldalról) £ Az ismert és még meg­levő hiányosságok ellenére a kereskedelem sokat fejlődött. Ezt meggyőzően bizonyítja a viszonylag egyenletes és kielé­gítő közellátás olyan körülmé­nyek között, amikor az ország­ban, többéves átlagot összeha­sonlítva, az egy főre eső fo­gyasztás a régebbi évi 3.6 szá­zalékkal , szemben, az utóbbi időben évi 5.5 százalékkal nö­vekedett. A feladat most az, hogy az ipar és a kereskedelem között jobb együttműködés alakuljon Id; a kereskedelem átgondol­tabban adja meg rendeléseit az iparnak; az ipar gyorsan, jó minőségben és a kívánt mér­tékben elégítse ki a kereske­delem megrendeléseit, s felesle­gesen ne halmozzanak fel kész­leteket. © A közlekedés és áruszállí­tás kielégítően megoldja a nép­gazdaság évről évre növekvő szállítási feladatait. A vasúti szállítás korszerűsítése, a jelen­tős méretű útépítés’ a gépkocsi teherszállítás, az autóbusz-háló­zat, a személygépkocsi állo­mány növekedése lendületesen folytatódik. A továbbiakban nagyobb erőt és figyelmet kell fordítani a még nem kielégítő tömegközle­kedés fejlesztésére, elsősorban az egyesítés századik évforduló­ját ünneplő fővárosunkban, Bu­dapesten. Q Az 1968. január 1-én élet­beléptetett gazdaságirányítási rendszer alkalmas és hatékony eszközként szolgálja a szocia­lista tervgazdálkodást, a szocia­lista építés céljait, A gazdasági irányítás fejlesztése azonban továbbra is feladat, hasznosíta­ni kell az elmúlt évek tapasz­talatait és szem előtt kell tar­tani, hogy a fejlődés folyama­tában változnak a feltételek, új technika lép be és új szervezés bontakozik ki, növekednek a követelmények az irányítással szemben. Legfőbb tennivalók a kővetkezők; — A Központi Bizottság kez­deményezésére, a pártszervek irányításával elkészült a gazda­ságirányítás mai helyzetének és problémáinak átfogó elemzése. A kormány szerveinek- erre építve, ki kell dolgozniok a népgazdaság tervszerű fejlődé­sét biztosító közgazdasági sza­bályozók módosítását úgy, hogy azok 1975-ben, az új ötéves terv indításának időpontjára bevezethetők legyenek. — 1973-tól kezdve meg kell szüntetni a vállalati nyereség és a bérek alakulásának szoros kapcsolatát a szénbányászatban és a villamosenergia-iparban, központilag szabályozva a bér- fejlesztést. Kísérletképpen né­hány ipari és építőipari válla­latnál be kell vezetni az átlag­bér-szabályozás helyett a lét­számmegtakarításra jobban ösz­tönző bértömegszabályozás rendszerét. Q Az új irányítási rendszer bevezetése óta eltelt négy év alatt a népgazdaságban a ter­melés és a fejlődés tervszerű­sége a korábbinál nagyobb mértékben érvényesült. A ter­vező munka is fejlődött, növe­kedett a középtávú ötéves ter­vek megalapozottsága és sze­repe. Ebben a ciklusban van először az üzemeknek és a ta­nácsoknak is önállóan kidolgo­zott ötéves tervük. Megkezdő­dött a tudományosan megala­pozott, országos 15 éves táv- loti terv és annál hosszabb Időre szóló fejlesztési progra­mok kidolgozása. Feladataink: A gazdaság tervszerű fejlő­désének erősítése érdekében ja­vítani kell a népgazdasági ter­vek megalapozottságát, fejlesz­teni kell a tervezőszérvek közötti együttműködést és munkameg­osztást, fokozni kell a te'rvek végrehajtásának ellenőrzését. A tervek megalapozottságának ja­vítása a központi fejlesztési programok és a beruházások jobb műszaki gazdasági előké­szítését, a naturális célok és a pénzügyi fedezet pontosabb összehangolását, valamint az ár- és értéktervezés fejlesztését teszi szükségessé. — A népgazdasági tervezés­ről, törvényt kell alkotni, amely­ben biztosítani kell az Orszá­gos Térvhi"atal naayobb hatás­körét i". MöyvHí •"-’l az ágazati minisztériumok fele'ősségét terv- jovaslataik realitásáért, a mű­szaki fejlesztés irányításáért és • tervezési struktúra korszerűsí­téséért. Megfelelő előkészítés után létre kell hozni a Minisz­tertanács szerveként az Állami Tervbizottságot, amely jobban összehangolja a minisztériumok és főhatóságok tervező munká­ját, javaslatokat tesz a kor­mánynak a népgazdasági terv­re és a gazdasági szabályo­zásra, s ellenőrzi a végrehaj­tást. O A beruházások több éven át meghaladták a népgazdaság lehetőségeit, túlméretezetté vál­tak, szétszórtságuk növekedett és a befejezetlen beruházások állománya magas szintre emel­kedett. 1970—71-ben a beruhá­zások és a fogyasztás együttes összege érezhető mértékben meghaladta a megtermelt nem­zeti jövedelmet; növekedett a költségvetési hiány és az ország külföldi adóssága. A Központi Bizottság és a kormány 1971 végén oz 1972 évi beruházások fő összegét lényegében az 1971, év szintjén állapította meg. Ez megfelel a IV. ötéves terv tényleges beru­házási előírásainak. Az intézke­dések hatására 1972-ben a megfelelő szintre korlátozódtak mind a központi, mind a válla­lati beruházások. A kérdés nagy népgazdasági horderejét számbavéve a beruházásokat a továbbiakban is szorosan kézben kell tartani, hogy azok külön- külön bármennyire is indokol­tak volnának — összességük­ben ne haladhassák meg a népgazdaság tényleges lehető­ségeit. O Jelenlegi gazdaságirányí­tási rendszerünkben az árrend­szer fontos szabályozó szerepet tölt be a népgazdasági tervnek megvalósításában, a gazdasági munka hatékonyságában, a tér. melés és a fogyasztás alakulá­sában. A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy a fix, a limitált és a szabad árak rendszere alap­vetően betölti rendeltetését. Ugyanakkor az áraknál még számos megoldatlan kérdés van, ami a gazdasági fejlődést is zavarja. Az építőiparban az 1968-ban központilag elhatáro­zott 13 százalékos áremelésen túl a termelői árak túlzott, évi 4 százalékos emelkedése, a ki­vitelezés költségeinek növeke­dése esetenként lehetetlenné teszi a tervek végrehajtását és súlyosan terheli a költségvetést. Fix áru végterméket kibocsátó számos nagyüzemnél a szabad árakkal dolgozó kooperáló vál­lalatok által felemelt termelői árak hatása nehéz problémát okoz a gazdálkodásban. A rögzített fogyasztói órak egy részénél a rendkívül magas állami ártámogatás a költség- vetésben fokozódó feszültséget okoz. Ugyanakkor a szabad­áras fogyasztási cikkek áremel­kedéseinek egy része indoko­latlanul terheli a fogyasztót. A Központi Bizottság úgy fog­lalt állást, hogy gazdaságpoli­tikai céljaink elérése érdekében folytatni kell a jelenlegi árpoli­tikát. Továbbra is az értékará­nyos árakra kell törekedni, de közben maximálisan biztosítani kell az árak stabilitását. A fel­ismert hibákat ki kell küszöböl­ni. Ennek érdekében: — Mind a termelői, mind a fogyasztói áraknál javítani, szé­lesíteni és szigorítani kell az ár­ellenőrzést Ki kell terjeszteni az árváltoztatás bejelentési kö­telezettségét, s a megalapozat­lan áremeléseket nem lehet en­gedélyezni. — A termelői áraknál a rög­zített, a limitált és a szabad árak mellett széleskörűen be kell vezetni a megrendelőt és a szállítót egyaránt kötelező szerződéses árak rendszerét — A kötött építőipari árak arányát a jelenlegi 60 száza­lékról 90 százalékra kell növel­ni. Az építőipari költségeket kö­telező normatívák alapján kell felszámolni és maximálni kell a haszonkulcsot. — A Központi Bizottság, mér­legelve a helyzetet és megvizs­gálva az illetékes állami, gaz­dasági szervek idevonatkozó javaslatait, elfogadto, hogy né­hány fogyasztási cikknél — kü­lönböző okoknál fogva — most áremelést kell végrehajtani. Ezek a következők: A ráfordítási költségek meg­közelítése és az állami ártámo­gatás csökkentése céljából a tej- és tejtermékek fogyasztói árát átlagosan 30 százalékkal kell felemelni. Az utalványra adott csecse mötej óvd nem emelhető. Az élelmezési nor­mák felemelésével, a költség- vetés terhére a gyermekgondo­zó intézmények, a kórházak és hasonló intézmények tejellátá­sának eddigi szintjét fenn kell tartani. A tej- és tejtermékek fogyasz­tói ára emelkedésének részbeni ellensúlyozásául, az áremelés­sel egyidejűleg a nyugdíjakat, a járadékokat, a családi pótlé­kot, a gyermekgondozási se­gélyt és az ösztöndíjakat egy­ségesen havi 50 forinttal fel kell emelni. A költségvetési bevételek nö­velése céljából fel kell emelni az égetett szeszes italok és a cigaretta árát. A költségvetés bevételeinek növelése céljából, valamint a gépjármű-közlekedés nagyará­nyú növekedése miatt szüksé­ges járulékos beruházások (út­építés stb.) költségeinek rész­beni fedezésére fel kell emelni a személyi tulajdonban lévő gépkocsik adóját - a gépko­csik nagyságától függően diffe­renciálva — átlag havi 100 fo­rinttal, a motorkerékpárokét ha­vi 20 forinttal. A Központi Bizottság meg­vizsgálta a nagy állami hozzá­járulást igénylő fogyasztói hús­árakat is. Úgy foglalt állást, hogy a hús fogyasztói árának indokolt és szükséges felemelé­sére 1976-ban, a következő öt­éves terv elején kerüljön sor. Akkor is úgy, hogy a hús áré­nak felemelését ezzel egyide­jűleg és annál nagyobb mér­tékben/ bér- és szociálpolitikai intézkedésekkel, valamint a tex­til-, ruházati és egyéb iparcik­kek árának csökkentésével kell ellensúlyozni. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a most elhatáro­zott áremelések után az alap­vető élelmiszerek árait az öt­éves terv hátralévő részében maximálisan stabilizálni kell. A IV. ötéves terv végéig az alap­vető fogyasztási cikkek hatósá­gilag rögzített árai nem változ­hatnak. A szabadáras cikkek körét nem lehet bővíteni, ­© Országunk adottságai — különösen nyersanyag-szegény­ségünk — következtében nép­gazdaságunk s annak fejlődése nagymértékben függ a nemzet­közi gazdasági tevékenységtől. Nemzeti jövedelmünk mintegy 40 százaléka a külkereskedelmi forgalomban realizálódik és ma már a nemzeti jövedelem 1 szá­zalékos növelése a külkereske­delmi forgalom 2 százalékos növelését igényli. Mindennek következtében Magyarország széleskörű gaz­dasági kapcsolatokat épített ki, s azokat növelni kívánja a jö­vőben is, elsősorban a Szovjet­unióval, a többi szocialista or­szággal. Gazdasági kapcsola­tainkat bővítjük a fejlődő or­szágokkal és a fejlett kapitalis­ta országokkal is. Külkereskedelmünk az elmúlt négy év alatt is lendületesen fejlődött, 1968—69-ben a terve­zett irányban, 1970—71-ben azonban nem a tervezettnek megfelelően, összességében az import négy év átlagában évi 15 százalékkal, az export csak évi 12 százalékkal növekedett Mivel ez az arány tartósan egészségtelen, az illetékes párt- és állami szervek 1971 decem­berében határozott intézkedé­seket hoztak és ennek eredmé­nyeként 1972 első 9 hónapja alatt az import 4 százalékkal csökkent az export viszont 23 százalékkal növekedett. Ez azon­ban csak átmeneti és részered­mény. A népgazdaság megfe­lelő fejlődését, az ország nem­zetközi fizetési mérlegének kí­vánatos alakulását az export és az import egészséges arányá­nak tartós megteremtésével le­het csak biztosítani. © Nemzetközi gazdasági kapcsolataink különleges fon­tosságú eleme a KGST-orszá- gok közötti szakosítás és koo­peráció gazdag lehetősége, amellyel ez ideig még csak kis mértékben tudtunk élni. Az együttműködés új, magasabb formáját nyitja meg az önálló nemzetgazdaságokon alapuló szocialista gazdasági integrá­ció közösen kidolgozott komp­lex programja, amelynek meg­valósítását a Magyar Népköz- társaság minden tőle telhető módon előmozdítja, © A X. kongresszus gazda­ságpolitikai határozatainak vég­rehajtása folyamatban von, de ez még sokirányú és lendületes munkát kíván az illetékes párt-, állami, gazdasági szervektől, a társadalmi szervezetektől, a dol­gozó tömegektől egyaránt. E határozatok végrehajtásától függ népgazdaságunk erősödése, az életszínvonal további emelkedé­se, szocialista társadalmunk fej­lődése. A tennivalók gazdaság- irányítási rendszerünk tovább­fejlesztése érdekében 1975-ig: — a népgazdaság irányítói­nak meg kell vizsgálniok a gaz­dasági fejlődést eddig hatéko­nyon segítő, de a nagy állami vállalatok műszaki, gazdasági fejlődését ma már inkább féke­ző eszközlekötési járulék csök­kentésének, esetleg megszünte­tésének lehetőségét — 1975-ig a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási rendjét újból átfogóan felül kell vizs­gálni és tovább kell fejleszteni az V. ötéves terv feladatainak megfelelően. ©A feladatok megoldása ér­dekében a gazdasági vezetők­nek intenziven kell dolgozniok a Központi Bizottság és a kor­mány üzem- és munkaszerve­zésről szóló határozatának vég­rehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egység­ben lényegesen korszerűsödjön a szervezettség. Ennek során gátat kell vetni az adminisrtra-' tív létszám egészségtelen fel­duzzadásának is. E folyamatot a párt- és szakszervezeti szervek fokozott mértékben ösztönözzék, segítsék és ellenőrizzék. — iá, hogy az utóbbi időben a szocialista munkaverseny-moz- galomban egyre inkább a haté­konyság növelése, a minőség javítása, a hibátlanul végzett munka követelménye kerül elő­térbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és követel­mények a munkaversenyben, a szocialista brigádok vállalásai­ban még nagyobb súlyt kapja­nak és a mozgalom egészére ki­terjedjenek. — A munka hatékonyságának rendszeres emelése útján bizto­sítani kell, hogy a termelés szé­lesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége, főként a korszerűség és a nagy soroza­tokban való gyártás fokozásá­val. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szint­jén a munka termelékenységé­nek további javítására, a kor­szerű termelői kapacitások fo­kozottabb kihasználására, az előállított termékek minőségé­nek javítására, valamint a ter­melés önköltségének, a rezsi- és az általános költségeknek a csökkentésére. — Az ötéves terv végrehaj­tása megkívánja a fegyelmezett és intenzív munkát, a normák­nak a bevezetett új technikával és technológiával lépést tartó folyamatos karbantartását ugyan­úgy, mint a jobb munka meg­különböztetett díjazását, a szo­cialista bérezés elvének jobb érvényesítését vonal általános javulása mellett egyes dolgozó családok — kü­lönösképpen amelyekben kevés a kereső, sok az eltartott, a gyermek — életszínvonala alig, vagy nem emelkedett. Követke­zetesen kell dolgozni azon kong­resszusi cél érdekében, hogy a családi jövedelmek közelítsenek egymáshoz. Külön probléma, hogy az alap­vető dolgozó osztályok és réte­gek közül általában a munká­sok, különösképpen az álldmi nagyüzemi munkások keresete viszonylag kisebb mértékben emelkedett. A nyereségrészese­dés egyenlőtlen, néha igazság­talan megoszlása is rendezést kíván. A fogyasztási cikkek egy részének áremelkedése is érez­hető teher a dolgozók számot­tevő részénél. A kongresszus életszínvonalra vonatkozó határozatainak meg­felelő végrehajtása érdekében az alábbi intézkedések szüksé­gesek: O A népgazdasági tervnek megfelelően — az előző évek bérfejlesztéséhez hasonlóan — a bérből és fizetésből élő dol­gozók keresete 1973-ban átla­gosan 4—5 százalékkal emel­kedjék. © Ezen túlmenően 1973. már­cius 1-től külön központi bér- intézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan 8 százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 százalékkal fel kell emelni. A béremelést vállalatok ét foglalkozások szerint, a közel­múltban végrehajtott bérfejlesz­téseket is szem előtt tartva dif­ferenciáltan kell végrehajtani. Figyelembe kell venni a maga­sabb képzettséget, a teljesít­ményt, a -nehéz fizikai munkát és előnyben kell részesíteni a nagyobb részt nőket foglalkoz­tató, több műszakban dolgozó üzemeket E központi bérintéz­kedés az állami lakbérhozzójá- rulás mértékét nem csökkenti. 0 A tanácsi dolgozók juta­lomkeretét a béralap 6 százalé­kára kell felemelni. © A Központi Bizottság fon­tosnak tartja, hogy a munka­szerinti elosztás, az anyagi ér­dekeltség szocialista elve kö­vetkezetesebben megvalósuljon. A megfelelő kereseti arányok biztosítása érdekében a bérta­rifa rendszer részeként ki kell dolgozni a szakmai bérek or­szágos táblázatát. Ezúton foko­zottabban érvényt kell szerez­ni annak, hogy az egyes szak­mák azonos gyakorlattal ren­delkező, azonos teljesítményt nyújtó munkásai ugyanazon skálájú alapbért kapjanak az egész országban, függetlenül attól, melyik iparágban, nagy- vagy kisüzemben, az állami, a szövetkezeti, vagy a magán- szektorban dolgoznak. A szak­mai bértáblázatban is kifejezésre kell juttatni, hogy a magasabb képzettséget, a nagyobb erőki­fejtést igénylő, illetve kedvezőt­len körülmények között végzett munkát az átlagosnál nagyobb alapbér illeti meg. © A dolgozók munkaidejé­nek csökkentését előirányzó program szerint az iparban már megvalósult a 48 órás munka­hétnek 44 órás munkahétre való csökkentése. További ten­nivaló: — Az iparon kívüli egyes te­rületeken lehetséges munkaidő­csökkentés keretében 1973. jú­nius 1-én kerüljön sor a 44 órás munkahét bevezetésére — több­let-létszám és bér igénybevétele nélkül — az államigazgatós te­rületén. — A további munkaterülete­ken lehetséges munkaidőcsök­kentésre, valamint ennek köz­ponti irányítására és ellenőrzési rendszerére a kormány a mi­niszterekkel és szakszervezetek­V kel együttesen dolgoztass*« M programot © A X. kongresszus az Ár­színvonal, illetve a szociális ügyek központi kérdéseként fog­lalkozott a lakáshelyzettel, amelyben a kongresszusi hatá­rozatok végrehajtásával ugyan­csak nem lebecsülendő java- lást értünk el. 1971—72-ben a tervezett 143 000 helyett mintegy 155 000 lakás épül. A lakásépítés struk­túrája azonban eltér a terve­zettől, mert 8 ezerrel kevesebb az állami építésű lakás és 20 ezerrel több a lakossági építé­sű lakás. A IV. ötéves tervben elhatározott 400 000 lakás fel­építése összességében 1975. vé­gére teljesíthető, ami a lakás- helyzet lényeges javítását ered­ményezi. Ezen belül azonban az állami segítséggel épülő ma- gánlakásépítés jelentős túltel­jesítése mellett az állami lakás­építésben a IV. ötéves tervre előirányzott feladatok, anyagi okok következtében, mintegy fél éves késéssel valósulnak meg. Biztosítani kell, hogy a lakásépítési terv keretében a Budapestet és az öt kiemelt várost arányosan megillető la­kások felépüljenek. A lakáshelyzet további javí­tása érdekében: — a folyó ötéves tervben évente növekvő számú, éspedig 1973-ban 33-34 ezer, 1974-ben 36-37 ezer. 1975-ben 40-41 ezer állami lakás építését kell előirá­nyozni. — lakótelepek tervezésével, a beépítendő területek közmű­vesítésével és más módon is fel kell készülni az V. ötéves terv mainál nagyobb állami lakás­építésére. f — a lakásépítő szövetkezetek­nél a készpénz előtörlesztés ösz- szegét átlagosan 20 000 forint­tal csökkenteni kell; többgyer­mekes munkáscsaládoknál egyedi elbírálás alapján az előtörlesztést teljesen el le­het engedni. — Ösztönözni kell e vállaló­tok munkáslakás építési akcióit, Arra kell törekedni, hogy m munkások tehervállalásának mértéke kisebb legyen, mint a lakásépítő szövetkezetekben. A lakosság szükségleteit szol­gáló építkezések és az élet- színvonalat növelő más célok érdekében fel kell lépni a túl­zott igényű, költséges, tisztán dekoratív célokat szolgáló vá­rosközpontok, valamint a luxus- jellegű magánvillák, s hason­lók építése ellen. O A Központi Bizottság ■ bérek, a szociális és Idkáskér- dések kapcsán felhívja az ille­tékeseket, hogy a tervezett in­tézkedésekhez szükséges pénz­ügyi, anyag- és árualapok fe­dezéséről gondoskodjanak. Is­mét hangsúlyozza, hogy csak azt oszthatjuk el, amit megter­meltünk, és a kibocsátott pénz­nek megfelelő árufedezettel kell rendelkeznie. © A X. pártkongresszus köte­lezte a végrehajtó szerveket: intézkedjenek a meg nem szol­gált keresetek, az elharapózott üzérkedés és harácsolás lehe­tőségeinek felszámolására. A Központi Bizottság megál­lapítja, hogy e határozatok végrehajtásaként számos cél­szerű intézkedés történt. A vise- szaéléseket gátló szigorítások­ra került sor a mellék- és má­sodállásoknál. Jogszabályokat alkottak a lakás- és teleküzér­kedés felszámolására. Az ár­drágítás, a spekuláció anyagi és büntetőjogi megtorlása erő­teljesebb és hatékonyabb lett Az igazságos közteherviselő« érvényesítése érdekében, továb­bi intézkedésként, meg keH vizsgálni a nem munkából ere­dő jövedelem (öröklés, aján­dékozás stb.), az ingó és In­gatlan tulajdonra vonatkozó megfelelő, átfogó adórendszer kidolgozásának és bevezetésé­nek lehetőségeit Y. Az ideológiai helyzetről Az ideológiai munkában, a tömegpropagandában, a tudo­mányos és kulturális területe­ken is eredményesen folyik a X. kongresszus határozatainak végrehajtása. Tovább erősödött társadalmunk egyetértése szo­cialista céljainkkal. Az ideoló­giai életben nőtt a marxista- leninista eszmék befolyása. A közgondolkodásban erősödött a szocialista szemlélet, tömege­sebb és határozottabb a szo­cializmus normáitól idegen je­lenségek, ideológiai és politikoi torzulások elítélése. Pártunk számol azzal a ténf> nyel is, hogy társadalmunk vi­lágnézetileg még nem egysé­ges. Az ideológiai élet, a köz- gondolkodás alapvetően kedve­ző irányú fejlődésével egy idő­ben és azzal ellentétesen érvé­nyesülnek a szocializmustól ide­gen jelenségek és folyamatok is. Időnként felerősödnek e polgári, kispolgári jelenségek, a szocializmus nagy történelmi érdekeit és távlatait szem elől tévesztő individualizmus, önzés (Folyt a 7. oldalonf X $ IV. Életszínvonal, szociális kérdések A X. kongresszus újólog meg­erősítette pártunk politikájának azt az alaptételét, hogy a szo­cialista társadalom építésének menetében a dolgozók életszín­vonalának rendszeresen emel­kednie kell, és több döntést ho­zott az életszínvonal kérdésé­ben. A X. kongresszusnak az élet- színvonalra vonatkozó alaptéte­le és határozatai a gyakorlat­ban megvalósulnak. A lakosság telies foglalkoztatottsága lénye­gében megoldódott. Minden dolgozó osztály és számottevő réteg kereseti és lakásviszonyai, fogyasztása, egészségügyi. Spe­ciális, kulturális ellátottsága ja­vul, életszínvonala rendszeresen emelkedik. A kongresszus óta központi intézkedésekkel emeltük az épí­tőipari, a közlekedési dolgo­zóknak, a fegyveres erők tag­jainak, a pedagógusoknak, az egészségügyi, az igazságügyi, és egyes kulturális intézmények dolgozóinak bérét Emelkedett a családi pótlék, a nyugdíj, több központi és helyi intézkedés nyomán javult a nők, a fiatal dolgozók helyzete. Ez a kedvező összkép azon­ban nem homályosithatja el. hogy oz elmúlt két évben a ke­reseti viszonyok és az életszío-

Next

/
Oldalképek
Tartalom