Dunántúli Napló, 1972. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-16 / 270. szám

1972. november TS. DUN ANTOLI NAPLÓ S Gondban van a közétkeztetés a változó nyersanyagárak miatt Ml vállalja \ a többletkiadást? Huszonöt-harmincezer fő megfelel mondjuk Komló lakos­ságának. Ennyi az étkeztetési létszáma naponta, a Mej csekvidéki üzemi Vendéglátó Vállalatnak, négy — tehát Ba­ranya, Tolna, Somogy és Bár.s megyékre kiterjedt hatásköriéi. 312 partnerrel — számos üzem­mel, hivatallal, iskolával, felső- oktatási intézménnyel, kollégiu­mokkal — állnak üzleti kapcso­latban. A több-tízezres tömeg napi étkeztetése — a nagylét­számú apparátus mellett — je­lentős mennyiségű nyersanya­got, állóeszközt, villamos és fű­tőenergiát igényel. Számtalan „csatornán" szerzik be a napi, vagy tartósított nyersanyagot, a fűszerárutól kezdve a zöidség- gyümölcsön ét egészen a hú­sig. És a beszerzést, kalkulációt csak bonyolítja az árak gyakori változása, bár ez a tény eddig nem befolyásolta az étkezési költséget, amelyet a dolgozók, illetve — hozzájárulásként — a munkaadók fizetnek. Ez a helyzet nyilván tarthatatlan, — Annakidején, 1966-ban ér­vényben lévő nyersanyag-árak­hoz állapították meg az étkezési díjakat, amelyeket persze meg­osztva fizetett a dolgozó, illetve a munkaadó. De azóta — ez mindenki előtt ismeretes — vál­toztak az árak, de mi ugyan­azon összegért adunk ebédet, illetve sok helyütt napi három­szori étkezést — mondja Hegyes Ferenc, a MOV igazgatója. — Mellesleg jegyzem meg, hogy az ország tizenegy üzemi ven­déglátó vállalata közül csak mi nem emeltük az étkezési díjat. Persze ez úgy értendő, hogy másutt a megemelt összeg egy bizonyos hányadát a munka­odók fedezték, de tudomásom szerint az is előfordult, hogy maga a dolgozó fizetett többet ebédjéért Ez utóbbi megoldás viszont — legalábbis szerintem — járhatatlan. — Tulajdonképpen milyen nyersanyagnál emelkedtek a beszerzési költségek? — Drágább lett például — 1966 óta — a tésztaáru, a kon­zerv, a fűszer és a zöldáru is. Mondhatok egy példát. Mi an­nakidején is 2 forintban szá­moltuk a burgonyát amikor még 160 forintért kaptuk má­zsáját, és most is ezzel kalku­lálunk, holott háromszázért vá­sároljuk. De változtak a szol­gáltatási díjak is, hogy mást ne mondjak, emelkedett a víz költsége, s nálunk ez is tete­mes kiadást jelent. Változott az evőeszközök, porcelán és üveg­áruk ára is. Négy-öt esztendeje még 30 ezer forintért tudtunk vásárolni egy főzőüstöt, ma öt­venhatezret fizetünk érte, de a műszaki árak emelkedését számtalan más területen is megérezzük: a hat-hétezer fo­rintos konyhagépet most 17 ezerért kapjuk meg, de sorol­hatnám még a példákat. És most ellenpontként megemlí­tem, hogy még ma is — mond­juk egy MTH-iskola konyháján — 4 forint 50 fillér értékű nyers­anyagból kell három fogásos ebédet biztosítanunk. Lapzártakor érkezett Egy szerencsétlen és egy szerencsés kimenetelű baleset Tegnap délután a Buzsáki Imre úti szeméttelepen Bakai János 61 éves, pécsi lakos, se­gédmunkás egy tolató teherau­tó alá került és a gépkocsi ke­resztülment a szerencsétlenül járt ember mellkasán. Súlyos mellkasi sérülésekkel került a 2-es számú sebészeti klinikára. Személyazonosságát csak ké­sőbb sikerült megállapítani. A Mentőállomás ügyeletese szerint Bakai állapota életveszélyes. * Monyoródon, a termelőszövet­kezet kukoricaföldjén Rázsics György 34 éves monyoródi la­kos, traktoros leesett a kom­bájnról, és annak etetőjébe zu­hant. Különös véletlennek kö­szönhető, hogy a balesetnek csak könnyebb sérülések voltak • következményei.- De az üzemi étkeztetés - tudomásunk szerint - állami iá-* mogatást élvez? — Igen, évekkel ezelőtt 15 százalék dotációt kaptunk, de ez megszűnt. Most 12 százalék, de ez szubvenció, amelynek más a rendeltetése. És különben sem tartom helyesnek, örökké az állami támogatásra szorít­kozni. így aztán jelenleg ugyan tarthatjuk a minőséget, a hús­nál például a mennyiséget is, de minden más nyersanyag már kevesebb. Megjegyzem, hogy szerencsére az előírt kalória-ér­téken még belül vagyunk, kü­lönösen azokon a konyhákon, ahol többségében fizikai dol­gozók étkeznek. De nem tudom, meddig tudjuk tartani ezt a szintet.- Mégis, milyen megoldás lehetséges? — A főiskolák jelentős része már a múlt esztendőben mint­egy 10 százalékkal növelte az étkezési hozzájárulás költségét Szerintem ezt a gyakorlatot kel­lene követniük a többi partne­reknek is, üzemeknek, vállala­toknak egyaránt. Csakhogy ez nem megy könnyen. Egyetlen munkaadó sem vállal szívesen többletkiadást és valószínű, hogy azok a dolgozók sem he­lyeselnék, akik nem igénylik az üzemi étkezést. Ugyanis a hoz­zájárulás mindenképpen a nye­reség terhére megy, következés­képpen — még ha jelentéktelen arányban is — de kevesebb a nyereségrészesedés. így aztán a közétkeztetésben résztvevő dolgozók többsége kerül hátrá­nyos helyzetbe, akik kénytele­nek tudomásul venni, hogy ki­sebb ebédadagot kapnak. Még­is azt mondom: valakinek vál­lalnia kell a többletkiadóst, de semmiképpen a dolgozó, de még a MÜV sem, amelynek ténykedését eddig is az állam támogatta. A kérdés megoldá­sában azt hiszem a szakszerve­zeti bizottságoknak jutna haté­kony szerep, amennyiben sike­rülne jobb belátásra bírniuk a munkaadókat, hogy emeljék meg az étkezési hozzájárulást. Rab Ferenc Mit kell tudni a szakmákról? Kiadványsorozat pályaválasztó fiataloknak Jelenleg 186 szakmában ké­pezik ki a fiatalokat, de a leg­utolsó felmérések szerint 43, népgazdaságilag fontos szak­mát fenyeget az elnéptelene­dés. így például egyebek kö­zött a szén- és az ércbányá­szatban, az építőiparban, vala­mint a ruha- és cipőiparban. Hogy megfelelő lesz-e az után­pótlás ezekben a szakmákban, az elsősorban a pólyát válasz­tó fiataloktól/ érdeklődésüknek felkeltésétől függ. Eligazításu­kat a választható szakmák sok­féleségében szakavatott ta­nácsadók mellett új képes ki­advány-sorozat is segíti. A nem­régiben napvilágot látott füze­teket jól hasznosíthatják az ál­talános iskolák végzős tanulói, az iskolai pályaválasztási fele­lősök, pedagógusok, valamint más szakemberek is. A Munkaügyi Minisztérium országos pályaválasztási ta­nácsadó intézete évről évre sokféle módszerét dolgozza ki a fiatalok pályairányításának. Ezek jól alkalmazkodnak érdek­lődési körükhöz, de egyúttal a népgazdaság igényeihez is. Az új sorozat 13, úgynevezett ne­hezen benépesíthető szakmát ismertet, köztük az öntők, a gé­pi forgácsolók, a hegesztők, a vájárok, kőművesek, cipészek, állattenyésztők és kertészek munkáját — egyszerűen, tárgyi­lagosan, őszintén. A szakmán­ként tízezer példányban megje­lent kötetekben a mesterség múltjáról, jelenéről szóló iro­dalmi jellegű bevezetést a szakma tömör leírása, elsajátí­tásának feltételei és a kor­mányzat által a tanulóknak nyújtott kedvezmények ismerte­tése követi; a leporelló színes képei jól támasztják alá a sző- | vég mondanivalóját A holnap munkásosztálya Több tízezer fiatal szakmunkás lépett az elmúlt hetekben • ______________ munkásosztály soraiba hazánkban. Az utóbW é vekben a munkásutánpótlás egyre inkább új forrásából, a fiatalok soraiból táplálkozik. Míg húsz évvel ezelőtt az új munkásoknak alig felét tették ki, ma 90 százalékát adják a fiatalok. Rendszerünk, munkásosztályunk holnapi ereje nem kis mértékben a mai fiatal szakmunkás-nemzedékek szakmai-politikai-erkölcsi felkészítésétől függ. Tíz-tizenöt-húsz év múlva olyan lesz minden egyes gyár termelési színvonala, politikai atmoszférája, az ott dolgozó mun­kások élete, ahogyan ma útjukra bocsátják, ahogyan segítik az alkotó munkáséletet választott fiatalokat A gyári kommunisták, a pártszervezetek, a szilárd munkás­kollektívák általában megkülönböztetett figyelmet fordítanak a munkábalépő fiatalokra, fogadtatásukra, beilleszkedésükre, segí­tésükre Az igazi munkássáválós azonban hosszú folyamat, a tény­leges beilleszkedés sokkal több, mint passzív ottlét, mint a régi és az új munkások „békés” egymásmellettisége. A gyár hírnevének öregbítésében, a korszerű munkaszervezés, a színvonalas, értelmes termelés, az eleven, rugalmas és nyílt vállalati magatartás kialakításában igen nagy a pártszervezetek szerepe, felelőssége. De semmivel sem kisebb az a felelősség, amely a holnap munkásosztályának formálásával, nevelésével kap­csolatosan hárul rájuk. Mai munkásifjúságunknak nagy ért4ke a korábbi nemzedé­keknél magasabb iskolai végzettsége, a társadalmi és világpolitikai kérdések iránti őszinte érdeklődése. Ugyanakkor gyakran hiányos társadalompolitikai, állampolgári jártassága, üzemi tapasztalata. A politikai nevelőmunka szempontjából fontos sajátosság, hogy a mai fiatalok csaknem kivétel nélkül szakmunkásként lépnek a munkásosztály soraiba, s a 20—24 éves munkások 30 százaléka érettségizett. Ugyancsak segíti a nevelőmunkát, hogy ifjú munká­saink nagy többségükben munkásszülők gyermekei. A gyári pártszervezeteknek magasfokú következetességgel és céltudatossággal kell munkálkodniuk azon, hogy az új, magasabb szakmai ismeretekkel rendelkező generációkban kialakuljanak az előző munkásnemzedékek kiváló tulajdonságai r a munkaszeretet, a szakmai igényesség, a magasabb műveltség megszerzésének vágya, az osztályszolidaritás, a politikai érdeklődés és tettre- készség. A kommunisták tehát a szó teljes értelmében legyenek ott minden egyes munkahelyen, ahol fiatalok vannak. Kísérjék figye­lemmel a művezetők, csoportvezetők nevelő-szervező munkáját Tegyenek meg mindent az olyan légkör, az olyan feltételek meg­teremtéséért, amely biztosíték arra, hogy a fiatalok megszeressék szakmájukat, megismerjék a gyár gépeit, termékeit, az üzem múltját és távlatait, megízleljék a munkáskollektíva erejét, az alkotás örömét Bátorítsák és erősítsék a pártszervezetek o fiatal munkások beilleszkedését egyengető tekintélyes munkásembereket, álljanak mögöttük, ha igényeket támasztanak, ha fegyelmeznek. Ugyan­akkor határozottan lépjenek fel a parancsolgatás, a lekezelés, a bizalmatlanság minden megnyilvánulása ellen. de nem is hátrány. A fiatal munkások körében gyakori té­Autóbusz — „két forintért idős néni száll fel a 30-osra. A két forintot a vezetőnek nyújt­ja. „Fogja fiam, ez a magáé. Nekem mindegy, kinek adom, ha mór fizetni kell.” A buszve­zetők — természetesen — nem igénylik az effajta jótékonyko­dást, de azért fizetni kelL A perselybe. Persze néhányon ezt méltány­talannak tartják, s annak elle­nére, hogy nálunk még nem vezették be az ingyenes tömeg- közlekedést, nem fizetnek. Pon­tosabban nem akarnak. Amíg el nem kapják őket Akkor ugyanis a két forintból száz­kettő lesz, meg némi kellemet­lenség. A bliccelők többfélék. A jó- szándékúak, a tájékozatlanok többségükben idős vidéki em­berek, akik ritkán utaznak vá­rosi buszon, nem ismerik ki magukat a perselyes és a ka- lauzos rendszer rejtelmeiben, s ezért nem váltanak jegyet ők nem is méltatlankodnak, ha fi­zetni kell. Néhányon azonban, főként fiatalok, sportot űznek a blic­celésből. Szemtelenkednek, vi­tatkoznak az ellenőrrel, termé­szetesen „nekik áll feljebb”. Ha aztán a büntetést sem akarják megfizetni, bíróság hajtja be a pénzt. Eddig azért már nem igen fajul az ügy. Két forintért nem érdemes ilyen kellemetlen helyzetbe kerülni. De még harmincért, ötvenért, nyolcvanért sem. Ennyibe kerül­nek a különböző fajta bérle­tek, egyeseknek azonban nem ér meg ennyit, inkább hamisít­ják. Főként a diákság körében divat a bérlethamisítás, bár a szigorú ellenőrzések következ­tében az utóbbi időben ritka. Meghogy alig kezdődött el a tanév... Néhányon egyszerűen „elfe­lejtenek” bérletet váltani. „Akartam már, de nem volt rá időm...” A kertvárosi járaton Utazás, jegy nélkül egy idősebb bácsitól kéri a, bérletet Kolma Mihályné ellen­őr. A bácsi júniusi keltezésű bérletet mutat fel. November­ben. — Ez nem jó, rég lejárt. — Kérem, én a múlt héten vettem. Ezt adták a bérletiro­dában. — Bácsi, az nem lehet, no­vemberben már nincs is júniusi bélyegzőjük. — Maga nem hisz nekem. Mondom, hogy ezt adták. Nem hitt. Elvette a bérletet, következik a büntetés. Másik eset, a 30-ason. Az ellenőr — civilben — az első aj­tónál áll. Fellép egy hölgy ki­sebb szatyorral a kezében, $ elindul a kocsi belseje felé. — Hova, hova, nem tetszik fi­zetni? — kérdi az ellenőr. — Ja, de igen, Csak le akar­tam előbb rakni a csomagokat. A hátsó peronról jött vissza— * — Sajnos kevés az ellenőr, pedig társadalmi ellenőrjeink, nyugdíjasaink is vannak, s a KISZ-esek is besegítenek időn­ként — mondja Kálsecz Károly, a 12-es Volán helyi közlekedési forgalmi osztályának vezetője. — Sajnos nem tudunk többet beállítani, a kalauz ugyanis még kevesebb. Pillanatnyilag húsz jegykezelővel kevesebb dolgozik, mint amennyire szük­ség lenne. — Mi okozza a legtöbb gon­dot? — Az utazóközönség kérésé­re bevezettük a csuklósokon a három ajtón való le- és felszál­lást. Valóban meggyorsult a forgalom, rövidebb a menetidő. Azonban a csuklósok hátsó pe­ronja legtöbbször üres, elöl to­longanak az emberek. Bérlettel ugyanis elöl is fel lehet szállni. ráadásul nem is kell senkinek felmutatni, így sokan ezt a megoldást választják. Viszont annak ellenére, hogy bérlet nélkül csak hátul lehet felszáll­ni, néhányon a „jegyesek" kö­zül is elöl próbálkoznak... Per­selyes kocsinál pedig csak a felszállásnál lehet ellenőrizni. Ha már felszállt az utas, nincs dokumentum arról, hogy fize­tett-e, vagy bérlettel szállt fel. — Érdekes egyébként, s saj­nos szomorú is — fűzi hozíá Szakonyi Lajos, a Volán sze­mélyforgalmi üzemigazgatója —, hogy az utasok szinte minden esetben bliccelő társuk mellé állnak, sértésnek veszik az el­lenőrzést Nem is tudom mivel magyarázzam. Ha az önkiszol­gáló boltban elkapnak egy tol­vajt, mindenki elítéli. A blicce­lőnek „szorítanak”. Már azt is mondták az ellenőrnek, hogy minek szállt fel, csak elveszi a helyet az utasok elől. Pedig nem az a célunk, hogy „rá­szálljunk az emberekre". Bár egyáltalán ne kellene ellen­őriznünk! Azt azért nem mond­hatnám, hogy sok a bliccelő. Az utasok 99,9 százaléka be­csületes, megveszi a jegyet, a bérletet. A tavalyi év első há­romnegyed évéhez képest négy százalékkal nőtt az utasforgal­munk, s a bliccelők száma nem nőit ilyen arányban. * A bérlet és a jegy ára köz­tulajdon. Ezekből a kétforintok- ból veszik az autóbuszokat. Buszból viszont soha nincs elég. Az utazóközönség sűrűbb jára­tokat, újabb járatokat igényel. Ehhez viszont több kocsi kell, amihez szükség van a blicce­lők két forintjára is .. . Panics György Az életkor nem érdem, ma az egyenrangúság. Nyíltan és világosan kell erről is beszélni a fiatalokkal. Az egyenlő jognak és megbecsülésnek az egyenlő munka az alapja. Ahol a kollektívák egyetértésére és tájékozott­ságára épül a vállalati ösztönzési rendszer és a helyi bérpolitika, ahol az összhangban áll a munkások tapasztalataival, értékrend­jével és igazságérzetével, ott megértik, elfogadják azt a fiatalok i'i, Erősítsék a pártszervezetek a fiatal munkásnemzedékekben a szókimondást, a lustaság és a tehetetlenség elleni fellépést, fokoz­zák az egészséges türelmetlenséget és a tettrekészséget. Lépjenek fel a szakmai önképzés, a tanulás lebecsülésének-akadályozásának minden megnyilvánulása ellen. Álljanak ki határozottan és meg­alkuvás nélkül a tanulni akaró, a műszaki-technikai kérdések iránt érdeklődő, újító munkásfiatalok mellett. Teremtsenek olyan gyári légkört, amely nem tűri meg az igénytelenséget, a gondolati elzsírosodást, a szakmai-közéleti közömbösséget Ha kell, nyílt fórumon utasítsák el az őszintétlenséget és az iszákosságot A ma munkába lépő fiatal munkásnemzedékek központi helyet foglalnak el a korunkban kibontakozó tudományos-technikai forra­dalomban. A műszaki-technikai megújulás alapvető tényezője a szakismeret Nagyobb határozottsággal és meggyőzőbb erővel szóljunk arról, hogy a szakmunkás a tudományos és technikai forra­dalom legfőbb letéteményese. Alapvető gyári érdek, hogy az új munkásosztagok magas szinten ismerjék szakmájukat, rendelkezze­nek az egyre bonyolultabb ismeretek befogadásának képességével, éljen bennük a mind nagyobb tudás megszerzésének vágya. Nagyon fontos, hogy a gyár tapasztalt munkásai, idős, har­cokban megedzett kommunistái minél többször találkozzanak a fiatalokkal. Vegyenek részt gyűléseiken, alaposan ismerjék meg álláspontjukat, segítsék, bátorítsák az ifjú kollektívák öntevékeny­ségét. Segítsék elő, hogy a gazdasági vezetők bátran léptessék elő, bízzák meg nagyobb feladatokkal az arra érdemes fiatalokat Álljanak ki a pártszervezetek a munkásfiatalok, ifjúsági brigádok kezdeményezései, társadalmi munkavállalásai mellett. Ugyanakkor lépjenek fel a fiatalok lelkesedésével, ambíciójával, tettrekészsé- gével visszaélő magatartás és a társadalmi murika lejáratása ellen. Utasítsák el a munkásfiatqlokkal kapcsolatos nevelőmunlca kompáayjellegét, a dédelgetést, de a szélsőséges általánosításo­kat is. Előbbit nem igénylik, utóbbit pedig nem érdemlik meg a munkásfiatalok. A gyári életben ,s csa*c a re°lis megítélés, az ifjú mun- -----—-----------------:-------- kásnemzedék iránti — kiérdemelt — bi­z alom és a fokozott felelősség lehet célravezető. Társadalmi- gazdasági-történelmi céljaink alapvető letéteményese a magas­fokú politikai, közéleti és szakmai műveltséggel rendelkező, a világ dolgaiban eligazodni tudó, szilárd erkölcsű, korszerűen gondolkodó és cselekvő munkás. E tulajdonságok céltudatos erősítése a gyári pártszervezetek igazi, forradalmi küldetése. A. L Fólia hajtatóházak, fóliaponyvák, fóliazsákok i és polietilén zacskók MINDEN MÉRETBEN MEGRENDELHETŐK Pécs-nagypostavölgyi MÜ ANYAGÜZEMBEN. Telefon: 15-993. ■ 4 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom