Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-13 / 242. szám

1972. október 13. DUNANTÜLI NAPLÓ Területi koncentráció Á korszerűség keretei Lebontották or EM szállá melletti felvonulási épületeket Újmecsekalján. A felvonulási épületek helyére o 6-os úttal párhuzamosan futó gyűjtő- és parkolóutat építenek. Intézkedések a pótalkatrész- ellátás javítására Megtermett az ország kenye­re, sőt a rendkívüli időjárás el­lenére komoly tartalékaink is vannak. A tavasz az aszály je­gyében telt — volt időszak, amikor úgy tűnt: a rettenetes szárazság mindent kiöl a föld­ből —, aztán jött a víz, a vége- áthatatlan esőzések időszaka. Sártengerben folyt a betakarí­tás, s most, hogy elkészültek az összegezések, mégis egyértel­műen pozitív a kép. Ha nem is születtek új rekordok, az ellátás zavartalansága biztosított. Amit ma gyengébb termésnek neve­zünk, az egy évtizeddel ezelőtt még nagyszerű termésnek szá­mított, s ez egy olyan tény, aminél érdemes elidőzni eqy kicsit. A termelés forradalma és a koncentráció A magyar mezőgazdaság mind a termelés mennyiségét, mind pedig a termelés biztonságát nézve felnőtt feladataihoz. Hogy mi minden áll a termelés tömör tényszámai mögött — felsorolni is nehéz. Új típusú mezőgazda- sági szakemberek ezrei, sőt tíz­ezrei, új termelési technológiák és új gépek sokasága, új faj­ták, új vegyszerek. Tíz év alatt a szó legszorosabb értelmében forradalmi változásokon esett át a mezőgazdaság, az ezzel együttjáró változások azonban csak megfelelő keretek között fejthették, illetve fejthetik ki kedvező hatásukat. Ezek a ke­retek a területi koncentráció útján, az egy falu egy tsz elvé­nek feladása révén egy viszony­lag hosszú folyamat eredménye­képpen alakultak ki, illetve ala­kulnak ez idő szerint is, a kon­centráció folyamata ugyanis gyakorlatilag sohasem nevezhe­tő lezártnak. Baranya megyében 1961-ben, tehát a mezőgazdaság szocia­lista átszervezését követően, 291 termelőszövetkezeti gazda­ság dolgozott. Ez a szám egy év alatt 243-ra csökkent, majd a következő három év alatt 133-ra. 1969-ben 101 termelő­szövetkezeti gazdasága volt megyénknek, s a csökkenés — ha üteme sokkal, de sokkal ki­sebb is, mint a korábbi évek­ben —, ma is tart. 1961-ben 59 ezer katasztrális hold alatti gaz­daságunk volt, 1968-ban pedig mindössze három, szemlélete­sen bizonyítva: az élet kikény­szerítette az optimálishoz köze- I ledő területnagyságok kialaku­lását, még akkor is, ha ez irt­ott az évszázados hagyományok feladását jelentette. Községek békéitek meg egymással, me­lyek ki tudja mióta és ki tudja miért rivalizáltak, másutt a súly­pont tolódott el: számos helyen a viszonylag kisebb község lett központi községgé, mert ezt kí­vánta az ésszerűség. Nem volt tehát zökkenőmentes az az út, mely a 4000 hold feletti átlag- terület kialakulásához vezetett, hisz ennek a túlzás nélkül tör­ténelminek nevezhető folyamat­nak ezernyi emberi vonatkozása volt. A többlépcsőben, nagy kö­rültekintéssel megvalósított te­rületi koncentráció azonban év­ről évre hívek ezreit szerezte magának, az eredmények ugyanis a legjobb agitátorok. A „frontáttörés" a növényter­mesztés terén következett be. Baranya hihetetlen rövid idő alatt a legeredményesebb búza­termelő megyék sorába emelke­dett, sőt a legutóbbi öt évben kétszer rekorder is volt. 1971- ben 20,7 mázsa volt a megyei átlag. Ezt a számot érdemes kissé közelebbről is szemügyre venni, ez a nagyszerű ered­mény ugyanis szoros összefüg­Szovjet öntöttvas KAZÁN Szerelvények boltja Zsolnay V. u. 7. gést mutat a területnagysággal. A Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezési osztályának adatai szerint az ötszáz hold­nál kisebb területen búzát ter­mesztő gazdaságok átlagtermé­se 2,4 mázsával volt alacso­nyabb, mint az 500—1000 hold búzát vető gazdaságoké, s kö­zel 4 mázsával maradt el őzö­kétől, melyek búzaterülete meg­haladta az ezer holdat. Az állattenyésztés fejlődésé­nek számai hasonló tendenciá­kat mutatnak. A termés növeke­dése, illetve a fokozott ered­ményesség természetesen tucat­nyi dolog függvénye, az elem­zések azonban egyértelműen azt bizonyítják, hogy e tényezők közül döntő szerepe van az op­timális területnagyságnak. Baranya mezőgazdasága szá­mos vonatkozásban országosan is élenjáró. Nemcsak a termés- eredmények, a beruházások is azt mutatják, hogy a fejlődés minden korábbi időszak fejlő­désénél dinamikusabb, s arra is számos példa van, hogy ezek a 3000—10 000 hold nagyságú szövetkezetek a természeti és pénzügyi megpróbáltatásokat is jobban elviselik, mint a kis földterülettel bíró gazdaságok. Baranyai előretörés Maga a koncentráció folya­mata egyébként világjelenség, s természetesen nemcsak a me­zőgazdaság vonatkozásában. A termelőszövetkezetek egyesülési ütemét nézve Baranya az elmúlt években megelőzte az ország más vidékeit, s hogy ez az „elő- reszaladás" nem volt hiba, azt egyrészt a kimagasló eredmé­nyek bizonyítják, másrészt az a tény, hogy a koncentráció szin-' te valamennyi megyében köz­ponti kérdés napjainkban. A területnövekedés és a ter­melés fejlődésének üteme kö­zött egyértelmű összefüggés mutatható ki. Az eredmények javulása természetesen csak a földterület növelésével nem lett volna ilyen méretekben elérhe­tő. A koncentráció bekövetke­zett a szellemi kapacitás, az anyagi eszközök, sőt a közös ügyéért érzett felelősség vonat­kozásában is. Egy érdekes adat. Somogy megyében 1965—67 között az egy kh termőterületre eső halmozatlan .termelési érték 19,1 százalékkal nőtt — Bara­nyában ugyanakkor 26,6 száza­lékkal, s hasonló az arányelto­lódás a koncentráció ütemét te­kintve is. A nagyüzemi gazdálkodás előnyei tulajdonképpen csak azt követően jelentkeztek kézzel­foghatóan, miután létrejöttek az optimális nagyságú üzemek. 3000 hold felett már mód nyílt a szakosításra, a munkaerővel való jobb gazdálkodásra, az ésszerű gépkihasználásra, s könnyebb volt megtalálni a sze­mélyi jellegű problémák elsimí­tásának módjait is. A korsze­rűen szervezett, egymástól jól elkülönülő ágazatokkal dolgozó szövetkezeti gazdaság a veze­tők számára is új lehetőségek sorát nyitja meg, hiszen egy- egy üzemegység, vagy ágazat­vezető sokszor jelentősebb em­ber, mint régen egy kis tsz el­nöke volt. Ha már tettünk egy összeha­sonlítást Somoggyal, nézzünk még néhány számot, amelyek a Baranya megyei és a Somogy megyei tanácsok egy közös vizsgálata alkalmával kerültek felszínre, s egyértelműen bizo­nyítják a nagyobb terület elő­nyeit. 1970-ben a baranyai tsz-ek 85 százalékában volt egyetemet, illetve főiskolát vég­zett szakember — Somogybán ugyanakkor csak a gazdaságok 54 százalékában. Baranyában egy főiskolát, illetve egyetemet végzett szakemberre 1300 kh közös szántó esett — Somogy­bán 1730. E tények egyrészről a nagyobb gazdaságok adta nagyobb lehetőségeket mutat­ják, ugyanakkor azonban azt az igény-növekedést is jól kifeje­zik, mely általában velejárója a koncentrációnak. Hogyan tovább? Merre vezet hát tovább az út? Meddig időszerű egyesülés­ről beszélni? Hogy melyik időszakban mek­kora az ideális gazdaság nagy­sága nehéz lenne megmondani, tény azonban, hogy a terület- növelés egy határon túl már nem hoz új eredményeket. A földrajzi, gazdasági, népességi, termelési, közlekedési és egyéb adottságoknak megfelelően előbb-utóbb állandósulnak a gazdaságok határai, sőt ami Baranyát illeti nyugodtan leszö­gezhető: itt már ’ az üzemek többsége optimális keretek kö­zött dolgozik. A koncentráció folyamata azonban megállítha­tatlan, Egyesülés helyett koope­rációk, közös vállalkozások, koncentrált beruházások formá­jában folytatódik ez a túlzás nélkül világméretűnek nevezhe­tő tendencia —, mert ezt köve­teli mind a népgazdaság, mind a különböző csoportok, mind pedig az egyes emberek érde­ke. Baranya élenjáró megyéje volt a területi koncentrációnak, s lépést kell tartania az egye­sülések, a kooperáció kibonta­koztatása tekintetében is. A megye gazdasága számára most a szövetkezetek, sőt válla­latok közötti szoros együttmű­ködés és ésszerű erőösszponto­sítás megteremtése a soron kö­vetkező feladat, míg azoknak a szövetkezeti gazdaságoknak, amelyek még az optimális terü- leMayságot sem érték el, a kowRrűség térbeli kereteinek biztosítása nemcsak feladatuk, de a szó legszorosabb értelmé­ben létérdekük is. Békés Sándor Felemelő érzés a fél világnak kesztyűt varrni. Felemelkedni azonban mégsem lehet, a var­rónőt a székéhez szíjjazza a cér­na, s mindjárt oda a fél vi­lág, mihelyt csattogni kezd a gép, ugrálni a tű. Az öltések egyhangú láncába belekáprá- zik a szem, elnehezedik a kar, keményfává válik az asszony­derék. Ennek ellenére X. vagy Y. úr, Stockholmban vagy To­rontóban mindig pontosan meg­kapja a megrendelt szállítmá­nyokat. És a kesztyűszabószok? Egész nap a táblánál topognak. Tal­puk alatt mélyedések keletkez­nek, kikopik alattuk a padló. Bütykös kezükkel gyötrik, húz­kodják, pofozzák a bőröket, hogy minél többet ki lehessen hozni belőlük, minél kevesebb anyag menjen veszendőbe. Minden milliméternyi nyeresé­gért meg kell harcolni. Amit ki­szabtak, amit megvarrtak és díszítettek, annak pedig minő­ségi munkának kell lenni. Na­gyítóval nézik. A Pécsi Kesz­tyűgyár nem engedhet meg ma­gának minőségi kisiklást, pon­tatlan szállítást. A világ leg­nagyobb kesztyűgyára, fél világ szállítója. Újabban a japán es az egyesült államokbeli piacok kapuit döngetik. A normák feszesek, a száz- százalékos teljesítményekért is keményen meg kell dolgozni. Mégis, a pécsi gyárban vannak többen is olyanok, akiknek ha meg kellene formázni a szobru­kat, négy-négy kezet kellene ragasztani a törzsükhöz. Két ember helyett dolgoznak. Két­százszázalékosak. Nagyterme­lők, a munka bajnokai. Aradi Tiborné, a mindig csi­nos, elegánsan öltözködő asz- szony — bedolgozó. Havonta hat-hétszáz pár kesztyűt vorr meg. Kétszer annyit, mint más. Hogyan tornyosodik fel ez a kesztyűhegy a borbálatelepi kis kertes családi házban, mettől meddiq csattog a varrógép Aradiéknál? — Negyed hatkor, fél hatkor kelek, s az első, hogy bekap­csolom a rádiót. Ez a szóra­kozásom — mondja Aradiné. — Hogy lehet-e a varrógép mellett rádiót hallgatni? Hát persze. Jó kis gép, nem zajos. Nyolcig dolgozom. Aztán kita- kajíjak, kávét főzök, elugrok a b^Hh. Tízkor megint nekikez- de^es tizenkettőig varrók. Köz­ben any,ósom megfőzi az ebé­det. Délután kettőtől ötig var­rók, utána abbahagyom. Leg­feljebb már csak tisztázok.. tttnan indult az első gépsz*llí!mány a ciprus magy r bányába 1 Útnak indította első gép­szállítmányát a Geominco rész­vénytársaság Ciprusba. A cse- pe'i szabadkikötőből mintegy 250 tonna súlyú berendezést és építőelemet szállítanak a cip­rusi magyar rézbányába, amelynek létesítésére egy évvel ezelőtt kötöttek szerződést. Eszerint a ciprusi cég tulajdo­nában lévő területen a magyar részvénytársaság külszíni (ejtés­sel kitermeli az ércet, ércdúsí­tót épít hozzá és annak termé­két eladja. A bánya ciprusi munkaerővel, négy-öt magyar szakember vezetésével műkö­dik. A nagyszabású beruházás­hoz a Geominco — több ma­gyar nehézipari vállalat rész­vénytársasága — 150—150 ezer font hitelt kapott a Magyar Kül­kereskedelmi, valamint a Cip­rusi Banktól. A rézbánya tervét mór elké­szítette a Bányászati Tervező Intézet, a gépeket, berendezé­seket pedig a vegyigép terve­ző és fővállalkozói vállalat, a Jászberényi Aprítógépgyór állítja elő. November közepén útnak indítják a második gep- szállítmányt, amely zömmel a dúsítókhoz szükséges kiegészí­tőket tartalmazza, s a tél vé­gén juttatják el Ciprusba ma­gát az ércdúsítót. A tervek sze­rint 1973-ban már megkezdik a termelést, amely évente 1 mil­lió dolláros forgalmat eredmé­nyez. Nem hajszolja agyon magát. Teljesítményének titka szerinte az, hogy sohasem ül le unottan a varrógép mellé, mindig kedv­vel dolgozik. Aradiné huszon­három évvel ezelőtt jelentkezett a Kesztyűgyárban. A kislánynak kezdetben takarítania kellett, meg ebédet melegítenie, de azért lopva mindig leült egy kicsit a varrógép mellé. Az ak­kori igazgató azt mondta az édesanyjának, hogy a kislány­ból nem lesz varrónő, olyan gyengécske. Hát lett. Huszon­egy évig dolgozott bent a gyár­ban. Két évtized, tele sok szép emlékkel és kemény munkával. A gyárban is 160 százalék kö­rül mozgott a teljesítménye. Két éve a gyerek miatt otthon varr. Az Aradi család szépen él. A férj villanyszerelő a szénbá­nyáknál, jói keres, s ehhez jön Aradiné havi 2600—2700 forint­ja. Kocsi már régen van. Min­den évben nyaralás. Külföld. Isztambulban is megfordultak, ez volt életük legszebb élmé­nye. Aradiné sok elismerést kapott, tele kitüntetéssel. A Munkaérdemrend bronz fokoza­tát is feltűzték mellére. Egyet­len kívánsága, hogy mindig sok munkája egyen és jó mun­kák. Lehet exportra menő hor­golt felsős nappa. Az nagyon szapora és jól fizet. Wéber Gyula, Radó József és Schiffer Károly. Három fiatal kesztyűszabász. A pécsi köz­ponti üzemben dolgoznak. Havi teljesítményük a kétszáz szá­zalékot döngeti, havi keresetük öt-hatezer forint körül mozog. Hogyan csinálják? — Mi már előre tervezünk. Amikor bejövünk, már előre tudjuk, hogy mivel kezdünk — mondja Wéber Gyula, aki néha rossz bőrökkel szokott álmodni. — A mi munkánkhoz három do­log kell. Rutin, adottság és kedv. Ránézek a bőrre, két- szer-háromszor erősen meghú­zom, s rögtön eldöntőm, hogy hány kesztyű van benne. A mai fiatalok csak simogatják. Nem látnak a bőrre. Sokat húzogat­ják, eltapogatják. — Ha már bejövök a gyárba, dolgozok. Pénzt akarok keres­ni — mondja Radó József, aki itt volt ipari tanuló, s mesfere, Erős János keze alatt nagyon megtanulta a szakmát. — És nem mászkálok el a táblától. Persze ha van jó téma, spprt, akkor beszélgetünk. De a kéz nem áll meg. Radó József a Pozsgai bri­gádban dolgozik. A Pozsgai név Jól cseng, régi kesztyűs dinasz­Az ország gép- és jármű ál­lománya az elmúlt öt évben mintegy 28 százalékkal nőtt, a pótalkatrészek iránti kereslet pedig ennél is nagyobb mér­tékben fokozódott, mert a régi gépek, készülékek közül igen keveset selejteznek ki, azokot is újra és újra igyekeznek fel­újítani. A gépipartól a külön­böző vállalatok tavaly 5,8 mil­liárd, az idén több mint 6 mil­liárd forint értékű pótalkatrészt kértek, az igényeket azonban tia. Pozsgai László az idén ment nyugdíjba, s nem sokkal utána érkezett a szomorú hír, meghalt Laci bácsi. Az ő nevét vette fel a brigád, s hozzá ha­sonló kiváló teljesítményeket mutat fel. Schiffer Károly, aki láthatóan mindig kész a kritikára, a fiata­lokért aggódik. Lehet, hogy tíz évvel ezelőtt jobb szakmunká­sok kerültek ki, s mintha a mos­taniak nem lennének úgy fel­készítve, de van egy olyan né­zet is, hogy a fiatalok mun­kája nem lehet jó. Sok a szőr- szálhasogatás. Persze a bizal­mat először ki kell érdemelni. De nem szabad hagyni azt sem, hogy sok fiatal elkedvet­lenedjen. A három kesztyűszabász ha­vonta 5-6 ezer forintot visz haza a borítékban. Többet ke­resnek mint a művezetők. Sok ez a pénz? Radó szerint nem lehet meggazdagodni belőle, legfeljebb jól élni. A szövet­kezeti lakásnak nagy a rezsije. Schiffer kimutat a pécsi iroda­ház ablakán, a Mecsek-oldal- ba. Társasház... az ott. Arra megy el a pénz. Wéber is, Radó is hétvégi házat szeret­ne építeni. Méq nem tudják, hogy hol, de ez a soronkövet- kező nagy cél. Schiffer kíván­sága prózaibb, nyugodtan sze­retne élni és dolgozni. Ne le­gyen minden második nap va­lami probléma, mert nem jó a raktári, vagy a technológiai elő­készítés, s ne kelljen mászkálni, hogy intézzenek el végre vala­mit. Minek idegesíteni az em­bert? Itt akar megöregedni. Kétszáz százalékkal. Miklósvári Zoltán nem mindenből tudják kielégí­teni. A kohó- és gépipari miniszté­rium többször foglalkozott a pótalkatrészellátás helyzetével, s mindenekelőtt a mezőgazda- sági gépek, a közúti járművek és a tartós fogyasztási cikkek alkatrészutánpótlásának javí­tására hozott intézkedéseket. Mint a minisztériumban elmon­dották, a legjobb eredményt a mezőgazdasági gépek alkat­részellátásában érték el. Az évekig tartó, nyomasztó alkat­részhiány lényegében megszűnt, s legalább is a hazai gyártmá­nyú gépek munkáját az idén már nem akadályozta alkat­részhiány. További kulcskérdés a jármű­ipari termékek alkatrészután­pótlásának megoldása. Vala­mennyi érdekelt vállalatnál in­tézkedtek a helyzet megjaví­tására. A Csepel Autógyáron egyes felszabaduló kapacitá­sokat fordítanak a pótalkatrész­gyártás fokozására, a Magyar Vagon- és Gépgyár negyedik ötéves tervét szintén úgy mó­dosították, hogy a tervezettnél valamivel kevesebb futóművet gyártanak, s az így felszabadu­ló erővel pótalkatrészeket ké­szítenek. Az exportált autóbu­szok pótalkatrészellátása mar­is javult, s a negyedik ötéves terv második felében további általános javulásra lehet szá­mítani. A minisztérium értékelése sze­rint enyhültek a tartós fogyasz­tási cikkek pótalkatrész-ellátá­sának nehézségei is, az igé­nyeknek azonban csak 89 szá­zalékát tudták tavaly kielégí­teni. A javítások úgynevezett csúcsidőszakaiban továbbra is gyakori az alkatrészhiány. A nyár folyamán kevés volt a hű­tőszekrényekhez szükséges agg­regét, tavaly karácsony táján tv képcsőből nem volt elegen­dő, s gyakori és jogos panasz hangzik el amiatt is, hogy nincs elegendő alkatrész a centrifu­gákhoz. Egyes régebben gyár­tott elektromos forróvíztárolók­hoz és porszívókhoz ugyancsak nehéz alkatrészt kapni. A mi­nisztérium felhívta a vállalato­kat, hogy gondoskodjanak a hiányzó alkatrészekről, különö­sen azokról, amelyek konstruk­ciós vagy technológiai fo­gyatékosságok miatt az átla­gosnál gyorsabban kopnak. Hárman a kiváló szabászok közül (balról): Schiffer Károly, Radó József és Wéber Gyula Kétszázszáza Sékosak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom