Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

*972. október Y2. >--------------------­DUNÁNTÚLI NAPLÓ 3 Befejezte munkáját az országgyűlés őszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) inukra. Az ipar irányítói, veze­tői és dolgozói ezután is tőlünk telhetőén támogatjuk munkáju­kat — mondta dr. Szekér Gyula. Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter beszéde után Tóth Balázs Békés megyei, dr. Ta­más László Heves megyei, Szi­geti István Somogy megyei, dr. Baskay-Tóth Bertalan egyetemi tanár, Pest megyei, Fáik Miklós Bács-Kiskun megyei képviselők szólaltak fel, majd szünet kö­vetkezett. A délelőtti szünet utón Varga Gáborné elnökleté­Az országgyűlés azután át­tért a második napirendi pont megvitatására. Dr. Gonda György, a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság elnöke a bizottság ne­vében beterjesztette az ország- gyűlés ügyrendjének módosítá­sára, illetve egységes szövegé­re tett javaslatot. — Alapvető feladatunknak tartottuk — mondotta —, hogy az országgyűlés ügyrendje tei- jes egészében megfeleljen a i módosított alkotmánynak, alap- | törvényünk szellemének, s ahol az ügyrend tartalmilag megkí­vánja, az alkotmány szövegé­nek is. — A módosítások jelentős ré­sze az országgyűlési bizottsá­gok működését érinti. A szocia­lista demokrácia még erőtel­jesebb érvényesülése érdeké­ben, az országgyűlés hatékony működését segítve a bizottsá­gok szerepét célszerű tovább­fejleszteni. Egy másik javaslat egyértel­mű felhatalmazást ad a bizott­ságoknak az országgyűlés elé kerülő javaslatokkal kapcsolat­ban a véleményezésre. — ide tartozik az ügyrend egy másik javasolt pontjc, amely a törvényerejű rendele­tek véleményezésével függ össze. A bizottságok elé ter­jesztett törvényerejű rendele­tekről kialakított vélemény ja­vára válhat a szocialista jog­rendszer egységének, s ez na­gyon lényeges az országgyűlés és az Elnöki Tanács munkáját illetően is. — Szervezeti jellegű javaslat, de érdemi szempontból is fon­tos, hogy az ügyrendtervezet új bizottság létrehozását indítvá­nyozza építési, közlekedési ha­táskörrel. — Az ügyrendtervezet új fe­jezete a képviselőkről szól. Egyaránt kifejeződik ebben a képviselők szerepe, felelőssé­ge és az egyéni választókerü­leti rendszer létezése. — Voltak viták a képviselő­csoportok szerepének értelme­zéséről. Álláspontunk szerint a képviselőcsoportok munkája hasznos és szükséges. A javaslat méltatja azt a nélkülözhetetlen közreműkö­dést, amelyet a Hazafias Nép­front fejt ki a képviselői mun­vei folytatódott a tanácskozás, amelynek során Fodor Mihály Szolnok megyei, Rameisl Fe- rencné Baranya megyei, Fülöp László Tolna megyei, Barta Ist­ván Hajdu-Bihar megyei és dr. Molnár Béla budapesti képvi­selők szólaltak fel. Ezután ebédszünet következett, majd dr. Beresztóczy Miklós elnökle­tével folytatódott a tanácsko­zás. S. Hegedűs László Pest megyei, Széles Lajos Szabolcs- Szatmár megyei, Farkas Pál Borsod megyei képviselők hoz­zászólásával az első napirendi pont vitája lezárult. A vitában ka támogatásában, a képvise- I lök és a lakosság közötti kap- l csalót építésében, szervezésé- i ben.- Kérem az országgyűlés 1 Tisztelt Államtitkár Elvtársi Mit kíván tenni oz Országos Vízügyi Hivatal elnöke a Drá- va-menti gátrendszer hiányzó szakasza kiépítésének meggyor­sítására, valamint az egész Dráva menti gátrendszer meg­szilárdítása érdekében? A viz- j ügyről szóló 11. számú törvény- javaslat VI. fejezetének 37. pa­ragrafusa — melyet 1964. no­vember 19-én és 20-án tár­gyalt és fogadott el az ország- qyűlés —, kimondja: ,,Az ár- vízvédelmi fővédvonalak, vala­mint a belvízrendszerekben a főművek építése és fenntartá­sa, továbbá mindezeken a vé­dekezés műszaki tevékenységé­nek ellátása a vízügyi szervek feladata. A törvény e paragra­fusának indoklása továbbá ki­mondja, hogy a sikeres véde­kezés elsőrendű feltétele a véd- művek kiépítése, fejlesztése és védőképes állapotban való fenntartása, tehát a preven­tív védekezés. Közismert, és minden elis­merést megérdemel az a nagy munka, amit azóta az Orszá­gos Vízügyi Hivatal a legve­szélyesebb Duna- és Tisza- menti aátrendszer kiépítése és megszilárdítása érdekében vég­zett. Ugyanakkor a Dráva-men- ti gátrendszer kiépítése és fej­lesztése, védőképes állapotban való fenntartása a követelmé­nyektől elmaradt. Különösen vonatkozik ez a Szaporca— Drávatamási közötti 53 kilomé­ter hosszú megyei töltésre, amely Drávasztára—Drávake- resztur között 10 kilométer hosz- szan nincs megépítve. Tisztelt Országgyűlési Az utóbbi 15 évben 26 olyan árhullám vonult le a Dráván, elhangzottakra dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter válaszolt. Az országgyűlés egyhangú szavazással jóváhagyva tudo­másul vette a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter be­számolóját a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről, valamint az e terü­leteket érintő törvényes és kor­mányhatározatok végrehajtásá­ról és egyetértett a miniszternek a felszólalásokra adott válaszá­val. ügyrendjének módosítására és egységes szövegére vonatkozó javaslatunk elfogadását. Az országgyűlés plénuma oz országgyűlés ügyrendjének mó­dosításóro és egységes szöve­gére előterjesztett bizottsági, illetve képviselői indítványokat egyhangúlag elfogadta. Szünet következett, majd na­pirend szerint az interpelláci­ókra került sor. Interpellációk Apró Antal elnökletével kezd­te meg az országgyűlés az in­terpellációk tárgyalását. öt képviselő kért szót az interoel- lóciók során. Elöljáróban Bon­dar József építésügyi és város­fejlesztési miniszter válaszolt egy, a nyári ülésszak alkalmá­val elhangzott interpellációra, majd dr. Csanádi György és Il- ku Pál miniszterek, valamint Dégen Imre államtitkár vála­szoltak a hozzájuk intézett in­terpellációkra. A miniszterek válaszait oz országgyűlés elfo­gadta. Ezzel befejeződött a tárgyso­rozat megvitatása. Az ország- | gyűlés őszi ülésszakát Apró An- : I tál zárta be. Ognyenovics Milán interpellációja Dégen Imre államtitkárhoz, az Országos Vízügyi Hivatal elnökéhez amely a terepmagasságot meg­haladta és együttes időtarta­ma 207 nap volt. Az 1972. évi drávai árvíz Drávaszabolcs alatti térségben 13 000 hektár nagyságú, a Drávaszabolcs fe­letti térségben pedig 11 000 hektár nagyságú terület és az ezen elhelyezkedő 21 községet veszélyeztetett. A Dráva tető­zésében, s ahhoz, hogy az em­lített területek is víz aló kerül­jenek, nem sok kellett, ami a jelenlegi 87 milliós árvízkáro­kat mintegy húszszorosára nö­velte volna, nem is beszélve a több ezer személy hajléktalan­ságáról. Az árvíz nagysága és ta-- tóssága arra hívja fel a figyel­münket, hogy ebben a térség­ben is korszerű árvízvédelmi rendszert kell kiépíteni. Tud­juk, hogy az anyagi lehetősé­geinkhez mérten a vízügyi szer­vek a IV. ötéves tervben a Diá- vaszabolcs alatti töltésszakasz fejlesztésére mintegy 22 millió forintot fordítanak. Kétségtele­nül ez látszik a legfontosabb feladatnak, azonban a megyei Dégen Imre válasza Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnö­ke válaszában elmondotta, hogy a vízügyi szervek a népgazda­ság teherbíró képességének arányában végzik az árvízvé­delmi berendezések kiépítését: a negyedik ötéves terv eszten­deiben újak építésére 1600 mil­lió, a régiek fenntartására pe­dig 1100 millió forintot költe­nek. Az árvízvédelmi gátak tel­jes kiépítését folyamatosan vég­zik a Dráva mentén is, ehhez azonban hosszabb idő szüksé­töltés nélküli szakasz mentén levő községek lakosainak az lenne a kérése, hogy a két megyei töltést mintegy 10 kilo­méter hosszú szakaszon tegyék összefüggővé. Az ehhez szük­séges 10 millió forintot a pénz­ügyminiszter soron kívül bizto­sítsa az 1973. évben. A helyi lakosság kívánságát támogatva kérem az Országos Vízügyi Hivatalt, hogy a Drá­vaszabolcs alatti védelmi rend­szer kiépítésével egyidőben a volt megyei töltésen szükséges fejlesztési és erősítési munká­latokat is kezdjék meg a leg­veszélyeztetettebb szakaszokon. Javaslom továbbá, hogy minél előbb tájékozódjon az Orszá­gos Vízügyi Hivatal a jugosz­láv szerveknél, hogy a Dráva bal- és jobbparti árvízvédelmi rendszerében milyen fejleszté­seket szándékoznak tenni, és a folyó év októberében tartandó magyar—jugoszláv vízgazdál­kodási vegyesbizottsági ülésen már vegyék fel tárgyalási pont­ként a drávai árvízvédelmi rend­szer fejlesztését. ges. Az árvízvédelmi tapaszta­latok arra késztették a hivatalt, hogy egy 10 kilométeres szaka­szon — ott, ahol az interpelláló képviselő is sürgeti — 1973-ban hozzákezdenek a töltésépítés­hez. Ez a munka várhatóan há­rom esztendőt vesz igénybe. A vízügyi szervek egyébként kap­csolatot tartanak a jugoszláv társhatóságokkal, egyeztetik terveiket, elképzeléseiket. Az államtitkár válaszát mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés elfogadta. Elfogadták az ügyrendjének módosítását Címzett: a pénzügyminiszter (Munkatársunk országgyűlési tudósítása). Két nap alatt három bara­nyai képviselő szólalt fel, s ez a szám önmagában jelzi a bara­nyaiak aktivitását az országgyű­lés munkájában. Tegnap azt írtam a dr. Dimény Imre me­zőgazdasági és. élelmezésügyi miniszter expozéját követő vitá­ról, hogy nyújtogatták a tenye­rüket a megyék, pénzt kértek erre is, arra is a kormánytól. Nos, ami xzzt illeti, nekünk is kellene pénz, s talán nyomo­sabbak is az indokaink, mint másoknak. Volt egy drávai ár­vizünk, tönkretett egy csomó gazdaságot. Ez ügyben inter­pellált tegnap késő délután Ognyenovics Milán baranyai képviselő. A címzett: a pénz­ügyminiszter, Szó szerint értsük: címzett, hiszen dr. Faluvéqi La­jos pénzügyminiszter jelenleg külföldön tartózkodik, íqy az interpellációt írásban küldik e| neki. Dégen Imre államtit­kár, az Országos Vízügyi Hiva­tal elnöke viszont jelen volt, a baranyai képviselő tehát inter­pellációjának másik részét, amelyben a Dráva-menti gát­rendszer hiányzó szakaszának megépítését sürgeti, szóban el­mondta. Ezt közöljük. De mit tartalmaz a pénzügyminiszter­hez intézett interpelláció? Természetesen megtudakoltam Ognyenovics Milántól. A baranyai képviselő minde­nekelőtt a károkat ecsetelte. A Dráva-mentén 8 termelőszövet­kezet: a baranyahidvégi, a drávafoki, a drávasztórai, a drávaszabolcsi, a felsőszent- mártoni, a kémesi, a sellyei és a vejtj 45 milliós, míg a Bo- gádmindszenti Állami Gazda­ság 42 millió forintos kárt szen­vedett. Az összesen 87 millió forintos tényleges kárból az Ál­lam; Biztosító 36 milliót meg­térít. A még fennálló 51 milliós veszteséget az üzemek, ha nincs árvíz, lényegében fejlesztésre fordították volna. Emellett az árvízvédelmi berendezések és '•Vesítmények :s súlyosan meg­rongálódtak. A felmérések sze­rint a védőművi kórok helyre- állítása 8 millió forintba kerül­ne. A helyreállítás különösen a nyári gátaknál sürgős, hiszen az itteni területek már közepes vízállásnál is veszélyeztetve van­nak. Erre viszont a területileg illetékes Dráva-menti Vízgaz­dálkodási és Talajvédelmi Tár­sulatnak nincs pénze, s az sem járható út, hogy csoportosítsa ót fejlesztési alapjait, mert az azzal a következménnyel jár­na, hogy az eddig tervszerűen végzett üzemi vízrendezési fel­adatok törést szenvednek, amelyből újabb károk keletkez­nének. Az árvízkárok Ognyenovics Milán választó kerületének 57 községéből 21 községet, azok 8 közös termelőszövetkezetét és egy állami gazdaságát érintik. A képviselő egy hónappal ez­előtt személyesen is járt az ár­vízsújtotta területeken, valamint a központi községekben, s a párt, a tanácsi és az üzemi ve­zetőkkel történt tanácskozás so­rán arra a meggyőződésre ju­tóit, hogy csak hathatós és gyors állami segítséggel lehet ezen a területen a normális gazdasági és kulturális élet fel­tételeit biztosítani. Ognyenovics Milán véleménye szerint ennek elmaradása súlyos gazdasági, szociális, egészségügyi és poli­tikai károkat jelenthet az el­következendő években. A baranyai képviselő kor­mányszintű intézkedéseket sür­get. A Dráva-menti termelő üzemeket árvízsújlotta terüle­tekké kellene nyilvánítani. Az eddig juttatott támogatáson túl a termelő üzemeknek mintegy 45 millió forintos állami támo­gatásra lenne szükség, s a vé­dőművi károk helyreállítására még az idei évben további 8 millió forintra. A károk — hív­ja fel Ognyenovics Milán in­terpellációjában a pénzügymi­niszter figyelmét — lényegesen nagyobbak, de a fenti segély lehetővé tenné a normális élet beindulását és az elkövetke­zendő évek termelési feltételei­nek megalapozását. Az inter­pellációra 30 napon belül kell a képviselőnek választ kapnia. Miklósvári Zoltán Rameisl Ferencné felszólalása Tisztelt Országgyűlés! Az előre közreadott írásos előterjesztés, majd Dimény elv­társ szóbeli expozéja, meggyő­ződésem, jól szolgálja közvéle­ményünk helyes tájékoztatását. Érdeklődéssel tanulmányoz­tam az anyagot s hallgattam miniszter elvtárs szóbeli előter­jesztését annál is inkább, mert az utóbbi időben gyakran hal­lani aggályoskodó, egyoldalú, helytelen álláspontokat az élet- színvonal és az agrárpolitika összefüggéseiről. örömömre szolgál, hogy a mai parlamenti ülés vitája választ ad sok ké­telkedőnek újból bizonyítja, hogy pártunk X. kongresszusán, majd IV. ötéves tervünkben megfogalmazott célkitűzések jók, végrehajtásuk is jól halad, még akkor is, ha néhány kér­désben jelentkeznek gondok, születnek újból és újból meg­oldásra váró feladatok. Felszólalásomban az általá­nos munkásközvéleményt tol­mácsolva kívánom erősíteni, hogy a célok valóban jók, fej­lődésünket szolgálják, ezt a munkáskollektívák nem is vitat­ják. A végrehajtást az ellen­őrzést viszont nem egyszer ag­gódva kritizálják, hozzáfűzöm, sok esetben jogosan. Munka­köröm és közéleti tevékenysé­gem lehetőséget ad arra, hogy társadalmunk különböző réte­geinek véleményét közelebbről ismerjem, szabad legyen ezen ismeretek birtokában néhány kérdést szóvá tenni. Egyetértve azzal, amit a je­lentés megfogalmaz, hogy az egyre növekvő ráfordítások, va­lamint a kereslet és kínálat kellő összhangjának hiánya miatt magasak a zöldség­gyümölcs árak. Ezt megtoldanám más indok­kal is. Például az 1971 elején létrehozott MÉK—ÁFÉSZ-ek, tsz-ek közös vállalkozásainál úgy ítélem meg, nem sikerült a termelői, az eladói és fo­gyasztói érdekeket jól egyez­tetni. A társuláson belül két ellentétes érdek ütközik még akkor is, ha a termelő egyben a közös vállalatnak mint tulaj­donos a tagja. A termelői ér­dek, hogy saját árujáért a leg­magasabb árat kapja. A közös vállalkozásnak az árok kiala­kításánál, a beszerzésen kfvül, figyelembe kell venni az úgy­nevezett nagyvevőt, az expor­táló vállalatot, a konzervgyá­rak által diktált árakat. Ezen­kívül tárolási, mozgatási költ­ségeket, melyek sajnos sok eset­ben anélkül növekszenek, hogy' az áruk kulturáltabban kerül­nének a fogyasztóhoz. Tehát ebből az tűnik ki, hogy a ter­melő és eladó elsőrendű ér­deke az árak növelése. Ennek alapján azt a következtetést kell levonnom, hogy a közös vállalkozás így nem töltheti be a piaci árszabályozó szerepét. A bérből és fizetésből élők nagy része megélhetési költsé­geinek emelkedését ténylege­sen nagyobbnak érzi, mint amit a hivatalos statisztika kimutat, jóllehet egy részüknél jövedel­mük emelkedése részben ellen­súlyozza az áremelést. De a dolgozó családok jelentős ré­szénél a jövedelem-növekedés elmarad az árak növekedésé­től s ezt a réteget különösen súitják az élelmiszerárak, köz­tük a zöldség-gyümölcsárak növekedése. Sajnos ez a tény nem segíti elő az életszínvonal- politika kedvező meqítélését. Ilyen helyzetben a reális, meg­győző érveket is egyre nehe­zebb elfogadtatni. Pártunk nőpolitikái határoza­tának megszületésekor az MSkr-iP KB ülésen a magyar nőtórsadalom kapott egy meg­bízást, amely így hangzott: le­gyenek a nők az élet minden területén az élő lelkiismeret megtestesítői. A megbízás alapján gondolom nemcsak Baranyában, hanem szerte az országban, hol halkabban, hol hangosabban fogalmazzák meg asszonyaink napi gondjaikat, különösen a piacon szerzett bosszúságaikat. Nem egyszer hangoztatják: nem lehet, hogy fejlődésünk szükségszerű vele­járója kell legyen, hogy az árak csak felfelé haladnak. Nem kis felháborodással teszik szóvá azokat a káros jelensé­geket, mely szemük előtt ját­szódott le az utóbbi időben, például: a gyönyörű gyümöl­csösök kivágásáé Szerencse, a társadalmi nyomás ennek gá­tat vetett. Ez remélem, a tárca illetékesei számára is komoly tanulság volt. Bízom benne, hogy a jövőben megfogalma­zásra kerülő rendelkezések egyértelműbbek lesznek. Még egy kérdést kívánok szóvátenni. A húsprogram megvalósításával kapcsolatban a feldolgozás területén jelent­kező feszültségeket. Az írásos előterjesztés is foglalkozik a kérdéssel, s helyesnek tartom, hogy az állami húsipari fel­dolgozás fejlesztése mellett szorgalmazást nyer a társulá­sok útján való feldolgozó ka­pacitás létrehozása, illetve bő- vítése. Ezzel kapcsolatban en­gedtessék meg nekem, hogy egy konkrét példával együtt ké­rést is tolmácsoljak, Baranya megyében a kormány és sze­mély szerint Dimény elvtárs javaslata alapján az országban szinte elsőként kezdődött meg a szervező munka egy közös kooperációban létesülő barom, fifeldolgozó létrehozására. Nem volt könnyű megértetni a gaz­daságokkal a kooperáció jelen, tőségét, de végül is a társuló gazdaságok egyenként 10 mil­lió forinttal, összesen 100 mil­lióval járultak hozzá saját fej­lesztési alapjukból az állam által biztosított összeghez. Ügy éreztük, természetes dolog, hogy kezdeményezésünk nem szorul méq külön utánjárásra is. De úgy látszik, lassan az lesz a természetes, hogy külön utánjárás nélkül nem megy semmi. Mi történt, nem tudjuk. De olyan értesülésünk van, mely szerint kérdőjeles lett a Pé­csett létesítendő üzem, vagyis most az a kérdés, legyen, vagy ne legyen, avagy mikor legyen baromfifeldolgozó Pécsett? Gondolom indokainkat a mi­niszter elvtárs jól ismeri, ame­lyek közül kiemelném, hogy Pécs fogyasztói igénye jelentő­sen megnőtt a frissen vágott baromfihús iránt. A termelői háttér biztosított munkaerő- foglalkoztatás szempontjából 500 nő, köztük fiatal leány szá­mára ipari munkahely lehető­ség gondjainkat enyhítené. Ép­pen ezért a külön utánjáráson túl tisztelettel kérem a minisz­ter elvtársat, a korábbi minisz­tériumi óllásfoalalásra hivat­kozva a megkülönböztetett tá­mogatásra. Tisztelt Országgyűlés! Az általam elmondottak sze­rint lehet, hogy úgy tűnik, csak felsőszintű intézkedéseket vá­rok. Szeretném kifejezésre jut­tatni, tisztóban vagyok azzal, hogy az állami költségvetés egyensúlya nem bír el indoko­latlan többlet terhet. Ezért meg­ismétlem, nem plusz pénzösz- szeaet kérek, hanem a meg­lévő lehetőségek ésszerű ki­használását, sürgetem a visz- szás helvzetek gyorsabb ütemű tisztázását, s azt, hogy szerez­zünk érvényt minden szinten nagyszerű céliaink, határoza­taink végrehajtásának. Válasz­tóim megbízása alapián mond­hatom, hoav moaunk erejébő mindent elkövetünk, hogy ér­vényre iussanak a közoontí aazdasángolítikai törekvések ahol szükséges a magunk esz­közeivel fellépünk a nazarlás a felelőtlen gazdálkodás és a helyileg tapasztalható tehetet­lenség ellen. Az írásos és szóbeli előter­jesztést elfogadom. Köszönöm szíves türelmüket. t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom