Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
1971 október 11. DUNÁNTÚLI NAPLÓ Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka Palkó Sándor felszólalása Javul! a vállalatik, a gazdaságok jövedelmezősége, javultak a személyi jövedelmek (Folytatás az 1. oldalról.) A termelés növekedésével, a műszaki fejlődéssel együtt javult a vállalatok, a gazdaságok jövedelmezősége, egyszersmind javultak a személyi jövedelmek, az élet- és munkakörülmények. A fejlődés egyik legnagyobb problémája azonban a differenciáltság. Ez a mezőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozott meg. A személyi jövedelmek növelésében az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongresz- szusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvonalát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztályét. Pártunk politikájának nagy sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A parasztság személvi jövedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen. A párt és a kormány a nyugdíj- és járadékrendszer bevezetésével és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, a szövetkezetek alapító tagjoi. Anyagi erőforrásaink azonban végesek és ezért sajnos az öregeink közül számosán vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék az idős, munkában megöregedett tagjaikat. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további intézkedéseket helyzetük javítására, elsősorban a járadékok összegének a jövő év elején történő felemelésével. A társadalmi ellátottság másik kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonositáKözismert, hogy termelőszövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. A kedvezőtlen adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítására csak a termelési szerkezet további ésszerűsítésével, összehangolt területfejlesztési politikával, megkülönböztetett támogatással nyílik lehetőség. Az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagyüzemek egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek terme'ése, de a nagyüzemen kívüli mező- gazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gazdaságokéval együtt — 1971-ben a mezőgazdaság termelési értékének 39 százalékát adta. Jobb munka- és üzemszervezésre van szükség A fejlesztési elképzelések megvalósítását sok esetben gátolják a munka- és üzemszer- vezési tevékenység során megmutatkozó hiányok. A termeles egyre jobban korszerűbb technológiák alapján folyik, ami magas szintű ismereteket követel. A munka- és üzemszervezés gyengesége kihat a munkaerővel és az eszközökkel folyó gazdálkodósra, végső soron az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosan központosított vezetési szervezet, a hatáskörök kiforratlansága. A 'V. ötéves terv során kiemelt feladataink közé tartozik a műszaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figyelembevételével. üzemi szinten egy-egy termelési folyamat komplex műszaki fejlesztését kell előtérbe helyeznünk, ágazati szinten pedig az egyes vertikumok olyan irányú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyagtermelés, a feldolgozás és a forgalmazás összhangját. Többet kell tennünk - és gyorsabban kell előrehaladnunk az élelmiszergazdasági üzemek egyenrangú gazdasági kapcsolatainak kialakításában. Megkönnyíti a helyzetet, hogy az együttműködés feltételeit jogszabályok is rögzítik. Segítenünk kell a gazdasági társulások bővítését, a közös vállalkozások, vállalatok létesítését, a kooperációs kapcsolatokban az anyagi érdekeltség érdekazonosságának fokozottabb megteremtését. Ezzel egyideiűleq el kell érnünk, hogy csökkenjen, illetve megszűnjön az állami vállalatok és a szövetkezetek körében még helyenként tapasztalható pozícióféltés. Meggyorsult a falusi lakosság társadalmi átrétegeződése A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipar fejlődése és az ezzel járó városiasodás hatására meggyorsult a falusi lakosság társadalmi átrétegeződése. A végbemenő változások eredményeként új tartalmat nyert a falu fogalma. Nőtt a falu lakosságának igénye a tanulás, a városi szintű kulturális élet iránt. Bővültek a művelődési lehetőségek. A villamosításban, a lakásépítésben, a közművesítésben elért eredmények pedig a falusi életkörülményeket teszik szebbé. A parasztság a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem műveltségben, politikai, társadalmi szemléletében és a közéletben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb életet élhet, s nem uíol- só sorban: kedvezőbb körülmények között végezheti munkáját Ahhoz, hogy ez pvi célkitűzéseink teljesüljenek, az elkövetkező napokban és hetekben még nagy feladatok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termésének betakarításával, feldolgozásával, illetve raktározásával egy időben el kell végezni a jövő évi termést megalapozó talajelőkészítési és talajerőpótlási munkákat Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazdaság előreláthatóan néhány százalékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát Az élelmiszer- ipar teljesítése 1971-hez képest mintegy 8 százalékos növekedést mutat. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növényolajipar. A cukorrépatermelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszerellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Az eredményeket — ezt hangsúlyozni kell - végső soron az az alkotó munka teremtette meg, amelyből minden szorgalmas dolgozónk, parasztságunk fiatalja, öregje, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Beszámolóm végére érve, az elmondottakat összefoglalva úgy érzem, megállapíthatom: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság az elmúlt években dinamikus fejlődéssel, eredményesen teljesítette azokat a fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseket, amelyeket a párt és a kormány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. A miniszter végül kérte az országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és fogadja el. Dr. Dimény Imre beszámolója után szünet következett. A szünet után Varga Gábor- né vette át a tanácskozás elnöki tisztjét s a miniszteri beszámoló vitájában elsőként dr. Bélák Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora szólalt fel. Ezt követően Imri Gyula, a Szerencsi Járási Pártbizottság első titkára, Szabó Imre, a Detki Szabadság Tsz elnöke, Palkó Sándor Baranya megye 13. választókerületének képviselője kapott szót. Ezután ebédszünet következett. Ebéd után dr. Beresztóczy Miklós vette ál az elnöklést, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke volt a következő felszólaló. öt évvel ezelőtt jöttek létre a mezőgazdasági termelőszövetkezetek újtípusú érdekképviseleti szervei: a területi szövetségek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Ezek is kivették részüket az élelmiszergazdaság fejlesztéséből. A TOT országos szerepkörrel, a területi szövetségek pedig működési területükön — a megyékben — társadalmi módszerekkel seqíthetik a tsz-ek gazdálkodását. Mégpedig elsősorban azzal, hogy a megoldásra érett problémákat rendszeresen az illetékes állami, illetve társadalmi szervek elé tárják. Az érdekképviseleti szervek részt vesznek az állami intézkedések kidolgozásában is, így mór a döntések előkészítésekor fel lehet mérni az intézkedések várható hatását. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt a feladatot vállalta — mondta a TOT elnöke —, hogy érvényesíti a gazdaságok és a tagság érdekeit a szövetkezetek gazdálkodási, működési feltételeinek kialakításában. A TOT elnökének felszólalását követően Mateovics József budapesti képviselő kapott szót. Az előterjesztést rendkívül sok oldalról kiegészítő vitában felszólalt Nemeslaki Tivadar Borsod megyei, dr. Pethő Ferenc Szabolcs megyei, Angyal János Bács-Kiskun megyei, Lakatos András Somogy megyei, Niesz- ner Ferenc Csongrád megyei, Varga Gyula Zala megyei, dr. Kécsi János Komárom megyei, Sárvári István Vas megyei, Mar- janek József Fejér megyei, Gó- cza József Szolnok megyei, dr. Révai Zoltán Győr megyei és dr. Hargitay Katalin Vas megyei képviselő. Az országgyűlés — sajtópáholyból (Kiküldött munkatársunk telelonjelen- tése.) Eredetileg másfél naposra tervezték az országgyűlést, de végül is kétnapos lett, oz interpellációk a mai napra, késő délutánra maradtak. Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke, buzdította a képviselőket, ne mulasszák el az alkalmat, minél többen szóljanak hozzá a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter expozéjához. Sokan jelentkeztek, hogy élnek a joqukkal, olyannyira, hogy tegnap délután Rameisl Ferencné, megyénk képviselője még nem Is tudta bizonyosan, hogy ma megkapja-e a szót. A képviselőnő hozzászólásra jelentkezett. Tegnap délelőtt 11 órakor először dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jelentését hallgatta meg az országgyűlés az élelmiszergazdaság helyzetéről. Hogyan került a miniszter a képviselők színe elé? A kérdésnek van jogosultsága, mert bár a miniszteri bársonyszékek sohasem állnak üresen az •rszóngyűlés ülése idején, azonban a miniszterek nem szoktak beszámolni tárcájuk gondja-bajairól a Parlament kupolatermében. Nos, az országgyűlésnek alkotmányos joga, hogy beszámoltassa a kormány tagjait. És ezúttal, tegyük hozzá először, élt is ezzel a jogával. Hogy miért éppen az élelmiszergazdaság helyzetére kíváncsiak a képviselők? Ennek óhaja nyilvánvalóan összefügg, az idei, meglehetősen mostoha időjárással, az időjárás okozta gondokkal. Tiszta képet szeretnének látni, és hát előre is tekinteni. Mit mondjunk röviden a vitáról? A megyék nyújtogatják tenyerüket a kormánynak, erre is, arra is pénz, milliók kellenének. A történelmi borvidékek fejlesztésétől a juhászat fellendítéséig sok mindenre kérnek támogatást szűkebb hazájuknak a képviselők. Mindenre, persze nem jut pénz. A legfőbb aggodalom azonban az, amely egyébként a legtöbb felszólalásból kicsengett, hogy nagy a jövedelmi különbség az ország egyes termelőszövetkezetei között (adalékként: a tsz-tagság 20 százaléka évente kevesebb jövedelemhez jut a közösből, mint 10 ezer forint), s ez mégcsak növekedni látszik. Ezeket a különbségeket kellene eltüntetni, mégpedig a mostoha adottságú szövetkezetek anyagi támogatásával, termelési szerkezetük átalakításával. Pontosan erről beszélt Palkó Sándor is. Rendkívül tömör és színes okfejtése figyelmet keltett az ülésteremben. Ma interpellál a Dráva menti árvízzel kapcsolatosan Ognyenovics Milán. Mondandója részben dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek, részben pedig Dégen Imre államtitkárnak az Országos Vízügyi Hivatal elnökének szól. Ognyenovics Milán az árvízsújtotta Dráva menti termelő- szövetkezetek fokozottabb anyagi megsegítését, és a Dráva menti gátrendszer hiányzó szakaszának megépítését sürgeti majd. Mivel Faluvégi Lajos jelenleg külföldön tartózkodik, Ognyenovics Milán interpellációjának azon részét, amely a szövetkezetek megsegítésével foglalkozik, nem szóban, hanem írásban ju*tatia el a pénzügyminiszternek. Erre 30 napon belül választ kell kapnia. Miklósvári Zoltán Tisztelt Országgyűlés! A miniszteri beszámoló adatai s a mindennapi élet tapasztalatai alapján is csak mélységes tisztelettel tudok szól. ni azokról az eredményekről, amelyek 1957 óta a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés, a fagazdasáq területén létrejöttek. A nagyszerű eredmények mellett — persze — hibák is akadnak. A hibákat egyébként egészséges gondoknak is nevezhetnénk, olyan gondoknak, amelyeket 15 évvel ezelőtt kisebb eredmények reményében is szívesen vállaltunk volna. E hibákról itt a beszámolóban és a vitában is sok szó esik. Én ezert nem a kifogások sorát kívánom bővíteni, inkább egy gondolatkört felvetve, a minisztérium figyelmébe szeretnék ojánlani bizonyos lehetőségeket. A mezőgazdasági nagyüzemek — állami gazdaságok, termelőszövetkezetek — között az évek folyamán differenciálódás megy végbe. Az erősek mind gazdagabbak lesznek, a qyen- gék szegények maradnak. Amellett, hogy az erősebb gazdaságok élvezik a különbözeti földjáradékok előnyeit, ők az állami kedvezményeket is jobb hatásfokkal tudják igénybe venni, illetve egyáltalán igénybe tudják venni saját megfelelő erőforrásaik birtokában. A termelőszövetkezetek között — szerencsére elenyésző szómban — vannak olyan gyengék, amelyek úgynevezett „hátrányos természeti adottságok” között gazdálkodnak. Ezeket nem lehet az eddig nyújtott állami támogatósokkal talpra állítani, versenyképessé tenni, hiszen — éppen természeti adottságaik miatt — az egyszerű újratermelésre is képtelenek. A hátrányos természeti adottságok között gazdálkodó szövetkezetek hátrányai: a hegyvidék meredek lejtői, az erdős környezet, a festői táj rossz, nagyüzemileg nem művelhető termőtalajjal. Nem jó nézni, amint ezeken a helyeken például kombájnokkal erőlködnek a 4—6 mázsás búzatermés betakarításán, nem beszélve az egyéb talajmunkák költséges voltáról. A nyugati sajtó egy részében is port vert fel egy kis baranyai falunck, Gyűrűfűnek megszűnése. Pedig ez egy természetes folyamat következménye, s ilyenekkel a jövőben is számolni kell. Az egykori úri nagybirtok az itt élő parasztságot kiszorította a művelni érdemes földekről, s a hegyekbe szorult falvak lakói foggal-körömel küszködve termeltek a kis hegyi parcellákon. Ezek nem a romantikus környezetért, a jó levegőért, hanem a megélhetés lehetőségének minimumáért éltek a világtól távoli erdők, hegyek ölén. E kis hegyi parcellák összeadásából nem születhetett modern nagyüzem. E területek megművelése a mai, korszerű gépekkel mégúgy sem érdemes, mint az úri nagybirtok idején. A kézi művelésre pedig ma már nem vállalkozna senki. Ezért vándorolnak — többek közt — a kis falvak lakói a városokba és nagyobb faluközpontokba. Oda, ahol megélhetésük a korszerű viszonyoknak megfelelően válik lehetővé. A hegyvidéki gazdaságokat tehát méq a munkaerőhiány is sújtja. A heqyi szántók naqy- üzemi művelésének erőltetése tehát meddő dolog. Meg kel! találni a módját e területek optimális, a mai kor követelményeinek megfelelő hasznosítására. Nem sok ilyen termelőszövetkezetről van szó. Baranyában pl. 5—6. Összes taglétszámuk ezer körül lehet. A dolgozó létszám jóval kevesebb. De támogatásuk évről évre elég sokba kerül a népgazdaságnak. Arról kellene- tehát gondoskodni, hogy a „hátrányos” helyzetüket hogyan lehetne előnyként hasznosítani. S erre utaló néhány próbálkozás is kialakulóban van. Baranyában Pécs, Mohács, Komló és Siklós körül jelentős üdülőkörzetek vannak kialakulóban. Helyenkint völgyzáró gátakkal mesterséges tavakat hoznak létre a lápos réteken, s a hegyoldalak alig művelhető területein erdősítenek, valamint hétvégi üdülőtelkeket alakítanak ki. Az említett helyeken a közelmúltban mintegy 3500—4000 üdülőtelket és kiskertet parcelláztak és adtak el a városlakóknak a tanácsok és a termelőszövetkezetek. Komlón pl. az építésre és mezőgazdálkodásra alig alkalmas területeken 100—400 öles telkekből 420-at adtak el és kb. 1200 telket adtak bérbe 10—15 évre bányászoknak, akik szabadidejükben szívesen kertészkednek, s járulnak hozzá a zöldség- és gyümölcsellátáshoz. Komló évi kb. 24 millió forintnyi zöldségfogyasztásából a kertszövetkezetbe tömörült 1200 bányászcsalád 5—5.5 millió forint értéknyit termel és ad át közfogyasztásra. Ismerünk olyan nyugdíjas bányászt, aki a 400 négyszögölnyi kertjéből évi 40 000 Ft értékű árura szerződik. Az újonnan letelepülő bányászok egy rés?e faluról jön, s a városban legszívesebben kis kertjében tölti el szabadidejét. Valamilyen egészséges kétlakiság féle ez. De az egyéb városi dolgozók is, más-más céllal, szívesen töltik szabadidejüket a városkörüli egészséges, tisztalevegőjű „hátrányos" természeti adottságú környezetben. A kiránduló- és üdülőközpontok azonban ellátási nehézségekkel küszködnek. Egyes napokon tízezres nagyságrendben keresik fel kirándulók, turisták, horgászok, evezősök a Duna és a tavak környékét. A szeszélyesen változó forgalom alakulását nehezen tudja követni a kereskedelem. A váratlan beálló rossz idő áruromlást, veszteséget okozhat. Szép’ időben viszont nem tudja kielégíteni a keresletet. Ha a helybeli termelőszövetkezetek fokozatosan gondot fordítanak az üdülő- területek élelmiszerellátására és más szolgáltatások nyújtására, sokkal rugalmasabban tudnák megoldani a nehézségeket. Baromfi, birka és haltermeléssel az igényekhez alkalmazkodva kockázatmentesen tudnának árut biztosítani. Nyári gyümölcsök termelésére is alkalmasak egyes hegyoldalak. Az elvándorlók lakásaiban fizetővendég-szolgálat lenne szervezhető. A fölösleges, qépi művelésre alkalmatlan területek parcellázása és üdülőtelekként való értékesítése biztosíthatná az ehhez szükséges állóeszköz állományt. Néhány évvel ezelőtt a Bikali Állami Gazdasáq igazgatója területet kért a abaligeti körzetben, kb. 150 holdas vitaminkert létesítésére. Az elgondolásuk az volt, hogy korán érő gyümölcsöket, nyersen fogyasztható zöldségféléket termelnek, s a gyümölcsös területén faházakban lakó vendégek bizonyos térítés ellenében igényeik szerint maguk szednék le az elfogyasztandó gyümölcsöt. A fölösleget qvümölcslé formájában az üdülőhelyeken értékesítenék. Csupán néhány, kialakulóban lévő példát említettem meg, hiszen ahány üdülőközpont, annyi féle. s mindenütt más-más adottságok. Javaslom a Miniszter Elvtársnak: tanulmánvoztassa a kérdést, mert ezzel megszabadulnánk a hátrányos természeti adottságok között működő gazdaságok reménvtelen támogatásának gondjától, talnroállí- tásuk bizonyos profilmódosítással lehetővé válna, másrészt erősítenék a város és a falu egészséges kapcsolatát.
