Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-11 / 240. szám

Ara: 80 fillér Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunámon naoiö XXIX. évfolyam, 240. szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja 1972. október 11., szerda Megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter beszámolója a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság helyzetéről Kedden délelőtt 11 órakor összeült az ország­gyűlés. Az ülésen részt vett LOSONCZI PAL, a népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; KA­DAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a Minisztertanács elnöke, továbbá ACZEL GYÖRGY, APRÓ ANTAL, FEHÉR LAJOS, GÁS­PÁR SÁNDOR, KALLAI GYULA, NÉMETH KA- ROLY, NYERS REZSŐ, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Központi Bizott­ság titkárai és a Kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a Budapesten akkreditált diplomá­ciai képviseletek több vezetője foglalt helyet. Az ülést Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Bejelentette, hogy a Népköz­társaság Elnöki Tanácsa az or­szággyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű ren­deletéiről szóló ielentését az al­kotmány rendelkezésének meg­felelően az országgyűlésnek be­mutatta. A jelentést a képvise­lők kézhez kapták. Az ország­gyűlés az Elnöki Tanács jelen­tését tudomásul vette. Az országgyűlés elnöke ezt követően tájékoztatta a képvi­selőket, hogy a jogi. igazgatá­si és igazságügyi bizottság be­nyújtotta az országgyűlés ügy­rendjének módosításáról és egy­séges szövegéről szóló javasla­tát, ezt ugyancsak kézhez kap­ták a képviselők. Közölte Apró Antal azt is, hogy Bondor Jó­zsef építésügyi és városfejlesztési miniszter az országgyűlés ügy­rendjének előírása szerint 30 napon belül írásban közölte vá­laszát Búza Barna képviselő legutóbb előterjesztett interpel­lációjára. Az ülésszakra több képviselő nyújtott be interpellá­ciót - ezek tárgyát dr. Pesta László, az országgyűlés jegyző­je ismertette a képviselőkkel. Az országgyűlés ezután elfo­gadta az ülésszak tárgysoroza­tát. A napirend: 1. Dr. Dimény Imre mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter beszámolója a mezőgazda­ság, az élelmiszeripar és á fa­gazdaság helyzetéről, valamint az e területeket érintő törvé­nyek és kormányhatározatok végrehajtásáról. 2. Az országgyűlés ügyrend­jének módosításáról és egysé­ges szövegéről szóló javaslat. 3. Interpellációk. Ezután napirend szerint meg­kezdődött az első téma tárgya­lása. Dr. Dimény Imre emelke­dett szólásra. Pillanatfelvétel az országgyűlés őszi ülésszakáról. Kádár János Csongrád megyei képviselőkkel beszélget Dr. Dimény Imre bevezető­ben a mezőgazdaság, az élel­miszeripar és az erdészet hely­zetéről, fejlődéséről szólt, A mezőgazdaság szocialista átszervezése és az elért ered­mények a párt és a kormány cgrárpolitikájának helyességét es következetességét bizonyít­ják. A szocialista átszervezés során a munkásosztály nélkü­lözhetetlen eszmei-politikai és anyagi segítséget adott a pa­rasztságnak. A termelőszövet­kezeti rendszer kibontakozásá­ban a munkásosztály politikai, erkölcsi és anyagi támogatása is megtestesül. A szocialista átszervezés te­remtette meg a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy pa­rasztságunk mind egysége­sebb politikai, társadalmi szemlélettel, egyértelműen a szocializmus ügye mellé áll­jon. Ezzel új tartalmat nyert a két testvéri osztály szövet­sége, a munkás-paraszt szö­vetség. A szocialista termelési viszo­nyok kialakulásával a munkás- osztály, de egész társadalmunk joggal elvárta és elvárja, hogy o mezőgazdaság, az élelmi­szeripar és a fagazdaság a megelőző időszakhoz képest gyorsabban fejlődjék, folyama­tosan elégítse ki az egyre nö­vekvő társadalmi igényeket. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az érintett ágazatok hozzájá­rulása a társadalmi igények kielégítéséhez nagymértékben befolyásolja az életszínvonalat, ezzel együtt belpolitikai éle­tünket, társadalmi közvélemé­nyünket. A társadalmi idények gyorsan növekednek Ágazataink mind magasabb szinten képesek a társadalmi igények kielégítésére. Pedig az igények gyorsan növekednek. Ezt bizonyítja például, hogy az egy főre jutó fogyasztás hús- és húskészítményekből, vala­mint teásból az elmúlt évti­zedben keréken annvival nö­vekedett. mint az 1960. évet megelőző 22 esztendő alatt ösz­kielégíteni. A zöldségtermesz­tésben nagy az ingadozás a vetésterület és a termésmeny- nyiség vonatkozásában egy­aránt. Jelenleg hazánkban az egy főre jutó évi zöldségfo­gyasztás 85 kilogramm, a gyü- mölcsfogyasztós pedig 65 kilo­gramm körül mozog. Ez az arány az össz-élelmiszerfo- gyasztás magas színvonalán be­lül — figyelemmel az egész­ségesebb táplálkozásra és ter­mészeti adottságainkra — nem­zetközileg közepes szirtinek fe­lel meg. A termelés ingadozá­sa és bizonyos értékesítési prob­lémák miatt, a zöldség- és gyümölcsoiacon a kereslet meghaladta a kínálatot. Ezért a fogyasztói árak emelkedtek, ami különösen a kis fizetésűe- ket, a nagycsaládosokat, a nyugdíjasokat és általában a nagyvárosi munkásságot érin­tette hátrányosan. Fontos feladatunk a zöldség- és gyümölcsellátás biztosítása szesen. Ami a számszerűséget illeti: hús- és húskészítmény­ből 12,2 kilogrammal, tojás­ból 5,6 kilogrammal, cukorból 6,9 kilogrammal, zsiradékból 4 kilogrammal növekedett az egy főre jutó fogyasztás a jelzett időszakban. A mennyiségi ellá­tás növekedésével egyidejűleg javult az élelmiszerek minő­sége, feldogozottsága, csoma­golása, általában az egész el­látás színvonala. Egyes élelmiszerekből van­nak még ellátási gondjaink, mennyiségi és minőségi vonat­kozásban egyaránt. A zöldség- és gyümölcsellá­tás terén mutatkozó nehéz­ségekről szólva a miniszter aláhúzta: ezeknek a termé­keknek — tömeges felhasz­nálásuknál és a ko szerű táp­lálkozásban betöltött szere­püknél fogva — mindig is nagy jelentőségük volt a fo­gyasztásban. A belföldi ellátás mellett fon­tos feladat a népgazdasági szempontból mindenképpen in­dokolt exportköte'ezettségek tel­jesítése is, így például az idén szeptember 30-ig e cikkekből 82 millió rubel és 23 millió dollár bevételünk származott. Sainos, a termelés nem kielé­gítő alakulása miatt zöldség­ből és gyümölcsből a hazai fogyasztók növekvő iaénye't — még az export időszakonkénti visszafogása mellett — sem tudtuk folyamatosan és teljesen A zöldség- és gyümölcsel­látás kialakult helyzetét sok összefüggésben lehet indokol­ni. Mindenekelőtt figyelmet ér­demel, hogy a gyümölcsfélék árnövekedése a zöldségek ár­emelkedését is meghaladta. A gyümölcsfélék áremelkedése 1971-ben elérte a 21 százalé­kot, 1972 első felében ez 30 százalékot tett ki. A második félévben ez mérséklődik, első­sorban az almafelhozatal hatá­sára. A gyümölcsárak egész év átlagában várhatóan magasab­bak lesznek az elmúlt évinél. Ebben nagy szerepe volt az elmúlt két esztendő gyümölcs­termesztési szempontból igen kedvezőtlen időjárásának köz­rejátszottak azok a termelési nehézségek is, amelyek általá­ban a munkaigényes kultúrákat jellemzik. A zöldségfélék fogyasztói ára 1971-ben 14 százalék és 1972 első félévében 4 száza­lékkal emelkedett. Ez a II. fél­évben mór nem folytatódik, annak ellenére sem, hogy az elmúlt napok hűvös és helyen­ként fagyos időjárása sok he­lyütt károsította az őszi beta­karításé zöldségféléket, főleg a paradicsomot és zöldpaprikát, a másodvetésű zöldbabot és uborkát. Mégis azt láthatjuk, hogy különösen az év II. felé­ben az 1971-es helyzethez ké­pest bizonyos javulás van. La­kosságunkat nyilván elsősor­ban az érdekli, hogy ez a ja­vulás tartós lesz-e. így arra kell válaszolnunk, hogy az el­látási gondok felszámolása mi­korra várható úay, hogy a kí­nálat növekedésével együtt meg tudjuk állítani o zöldség­és gyümölcsárak további emel­kedését. Ennek a kérdésnek a meg­oldását a következő időszak egyik legfontosabb társada­lompolitikai és termelésfej­lesztési feladatának tekintjük. Ennek érdekében sok nehéz­séget kell leküzdenünk a ter­melés és a forgalmazás te­rületén, amihez megfelelő le­hetőségeket teremt a kormány­nak a zöldségtermesztés fej­lesztésére az elmúlt év vé­gén hozott határozata. A határozat eredménves végrehajtása révén megszün­tethetjük a zöldségellátásban még mutatkozó hiányt, és az ellátást úgy tudjuk javítani, hogy közben a zöldsénárak elfogadható keretek között mozogjanak. A iellegzetesen piaci cikknek számító zöldség- és gyümölcs­félék árának növekedéséből so­kan hajlamosak levonni olyan következtetést, hony nálunk az élelmiszerek általában dránul- nak. A zöldség- és gyümölcs- féléknek a burgonyával együtt számított érték részaránya az összes kiskereskedelmi és piaci forgalomban a 3 százalékot sem éri el, az összes élelmiszer- forgalmon belül pedig mintegy 10 százalékot képvisel. Ugyan­akkor az é!elmiszerek 87 szá­zaléka az állam által megha­tározol fix. maximált, vagy be­határolt órkazeqó iákban kerül foroalomba. Enne1: eredménye­ként az alapvető élelmiszerek óra 1967 óta változatlan, köz­ben azonban o te metési költ­ségek eme'kedtek. Ennélfogva ezt az életszínvona’-politikánk- kal összefüggő fogyasztói ársta­bilitást a legalapvetőbb élelmi­szereknél csak úgy lehetett és lehet biztosítani, hogy az álla­mi költségvetésből jelentős mér­tékű árkiegészítést adunk e ter­mékek forgalmazásához. Az ösz- szes élelmiszerhez nyújtott ár- kiegészítés 1971-ben 7,8 milli­árd forint volt. Legnagyobb a hús és a tej árkiegészítése, fgy például 1971-ben az állam a marhahús fogyasztói árát kilo­grammonként 16 forinttal, a sertéshúsát 13 forinttal egé­szítette ki a költségvetésből. Ugyanakkor a tej árkiegészítése közel 2 forint yolt literenként. Mivel az élelmiszerek a la- kossáq fogyasztásában jelen­tős értékarányt képviselnek — hiszen a lakossági fogyasz­tásnak mintegy a felét alkot­ják — nyilvánvaló, hogy az alapvető élelmiszerek árala­kulása mindig is az életszín­vonal-politika egyik legfonto­sabb kérdése volt és lesz. Ebből viszont az is következik, hogy az alapvető élelmiszerek árszínvonalának alakítása to­vábbra is teljes egészében a kormány kezében marad, amennyiben ezek az árak csak központi intézkedések útján vál­toztathatók. A közvéleményt foglalkoz­tató probléma az ellátás ala­kulása kenyérből és más sü­tőipari termékekből is. itt nem mennyiségi, hanem alap* vetően választéki és minőségi kifogásokról van szó. Az elmarasztaló észrevételek többségükben indokoltak és jo­gosak. A sütőipari termékek vá­lasztékát és minőségét termé­szetesen sok tényező befolyá­solja. Ezek közé tartozik, hogy a felhasznált liszt minősége idő­szakonként és területenként bi­zonyos fokig eltérő. A minősé­get ezenkívül befolyásolja a rendelkezésre álló kapacitás, a szakmunkás-ellátottság és szá­mos egyéb tényező. A minőségi hibák fő oka végső soron — s ezt őszintén meg kell mondani —, hogy az elmúlt húsz évben, mialatt a sütőipar termelése 300 ezer tonnáról 1 millió ton­nára nőtt, ezzel envidőben nem tudtuk kellőképpen emelni a műszaki színvonalat, nem tudtuk pótolni a szakmunkás-létszámot, nincs még elegendő kis- és kö­zépkapacitású sütőüzem. Az utóbbi években a kormány, a minisztérium, valamint a sütő­ipar közvetlen felügyeletével megbízott megyei tanácsok szá­mos intézkedést hoztak a hely­zet javítására. Az intézkedések meggyorsítják a sütőipar fej­lesztését, folyamatosan javítják a sütőipari dolgozók munkakö­rülményeit, szakmai utánpótlá­sát. A megtett intézkedések eredményei - ha fokozatosan is -, de már mutatkoznak. Jó és kiegyensúlyozott élelmiszerellátás Hazánkban - a meglévő problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyozott az élel­miszerellátás, mindinkább kiáll­ja a nemzetközi összehasonlí­tást is. laaz, nem tudunk még minden cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújtani. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista nagyüzemek közvetlenül az átszervezés után milyen nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mezőgazda­ság, illetve az élelmiszeripar évi termelésének kereken egyötödét exportáljuk, ami egész társa­dalmi, gazdasági fejlődésünket segíti elő. Az egyre növekvő élelmi­szerszükségletet ma kevesebb ember, kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma minteay 700 ezerrel, o szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. Javult a termelés tudomá­nyos, műszaki, technikai meg­alapozottsága, az egyes mun­kafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembehelyezett korszerű ál- lattenyésztő-teleoek száma, elő­rehaladt a gyártás- és gyárt­mányfejlesztés. Számos új, nagy teanő-, M'etve tormelőképességű növény és állatfajtát vontunk be a termelésbe. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemi- zálása, az öntözéses gazdálko­dás terén. A tudományos ered­mények gyakorlati felhasználá­sát segítette a dolgozók politi­kai és szakmai színvonalának emelkedése. (Folytatás a 3. oldalon,) Társadalmuk elvárja, hogy a mezőgazdaság gyorsabban fejlődjék, kielégítse a növekvő igényeket Dr. Dimény Imre miniszter beszámolója

Next

/
Oldalképek
Tartalom