Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
Illyés Gyula új Dózsa-tragédiája A Testvérek bemutatója a Pécsi Nemzeti Színházban DÓZSA GYÖRGY születésének félévezredes fordulója a szokásosnál is jelentősebb, ünnepélyesebb társadalmi eseménnyé avatta a pécsi színház Idei évadnyitóját, Illyés Gyula új Dó- zsa-drámája — ezt már a mű szövegének folyóirat-publikációja alapján megállapíthattuk az évforduló legértékesebb irodalmi alkotása, az előadás pedig méltón reprezentálja a pécsi színház legjobb törekvéseit. A Testvérek minden bizonnyal Illyés Gyula drámaírói pályájának csúcspontja: történelem és jelenkor minden eddiginél tisztábban csöng össze benne, nemzet és haladás, nép és forradalom eszméje szuggesztív művészi erővel fogalmazódik. * Dózsa alakja és forradalma az utóbbi másfél században legjobb íróinkat ihlette. Petőfi költeményben, Jókai drámában, Eötvös József regényben idézte szellemét, századunkban Ady versei, majd Sárközi György, Gergely Sándor és Szabó Pál művei ele* venítik fel újra. Móricz Zsigmondot évtizedeken keresztül izgatja a téma. A felszabadulás után Juhász Ferenc hatalmas eposzba foglalja. Illyés maga szép verset ír róla, majd 1956-ban Dózsa György című drámájában széles történelmi körképbe állítja a népvezér alakját. A Testvérek különlegessége tehát, hogy Illyés Gyula másodszor nyúl a témához drámaíróként, s nem a régi változatát, hanem eszmei és művészi szempontból egyaránt teljesen újat alkot. A drámai előzményekkel már a Dózsa György is szembefordult. Jókai szélsőségesen romantikus felfogásával csakúgy, mint Sárközi művének koncepciójával, amely Dózsa tragikumát egy nő miatti megingásban látta. A Dózsa Györgyben a személyes esetlegességektől megtisztított, eszményített népi hős jelenik meg. A Testvérek az eszményítés általánosítása helyett a jellemre összpontosít, és a régen Is, ma Is érvényes húsvér Dózsát kelti életre. Mindvégig hangsúlyozottan a magánélet síkján, testvérével, Dózsa Gergellyel való kapcsolatában. A két Dózsa-testvér voltaképpen egyenrangú szereplő a műben, a dráma forradalmi eszmeisége kettejük viszonyában, egymást gyötrő-segítő vitáikban, lényegi azonosságuk és különbözőségük dialektikájában jelenik meg. A történelmi események maguk a színpadon kívül maradnak, mégis jelen vannak minden pillanatban; nem csupán háttérül szolgálnak, hanem a vita tárgyául; nemegyszer döntő érvként .szálnak bele” a vitába. A beszélgetések, viták a történelmi időt tekintve a fővezéri megbízástól a szörnyű megtorlásig, a tüzes trónig kísérik György és Gergely életútját. A kiinduló ponton György végvári zsoldoskapitány, Gergely pedig Krakkóban tanuló szegény diók, aki papi pályára készül. Mindkettejük életútját a forradalom „téríti el", s vezeti a mártírhalálig. György a hatalom és a cselekvő felelősség útját járja, Gergely pedig az elmélkedő, az önmarcangoló humanista útját S mindketten — mai szóval — forradalmárként halnak meg. György pályáját JU.BA RÉGIAT" több, mint •gyhárvapos rendezvénysorozattal ünnepelték. Fejér megye székvárosa ezeréves jubileumán tisztelgett ezzel az ünnepségsorozattal a városalapító Géza fejedelem emléke előtt, a város ezeréves történelmi szerepe, küldetése előtt A megfiatalodott, a megújult város — a történelem sok viharát kiállt ezeréves városmatuzsálem előtt Ennek a jegyében rendezték meg azt a millenniumi ünnepségsorozatot amely a város ezeréves múltját és jelenét szimbolizáló monumentális emlékmű felavatásával kezdődött meg augusztus 19-én, és a napokban lezajlott kétnapos országos millenniumi kórustalálkozóval zárult le. Tizennyolc nagylétszámú kórust hívtak meg erre a találkozóra az ország különböző városaiból. Azzal a föltétellel, hogy a jubileumi díszhangversenyeken legalább egy történelmi témájú kórusművet is előadnak, illetve a millennium alkalmából kiírt, Fehérvár történelmével, ezeréves jubileumával kapcsolatos kóruspályázat egy-egy alkotását bemutatják. Jelképül és kedves megemlékezésül o meghívott kórusok összlétszáma éppen elérte az ezret. A történelmi belváros barokk, copf és rokokó műemléképületeit rejtett fényforrások varázsolták elénk, finom Illyés maga így jellemzi: „Egy székely condottiere, aki egy szerencsés haditett folytán a romlott udvarba kerül azzal, hogy egy életre megcsinálhatja a szerencséjét, ha tud hasonulni. Kész mepróbálni, hisz a kor gyermeke ő is. De olyan romlásba kellene belépnie, hogy az visszahőköl- teti. A züllöttség megtapasztalása teszi erkölcsössé, majd hajtja a tisztaság oly fokú igénylésére, ami már - forradalom.” Gergely, o dráma elején elhangzó imájában így érzékeli kettejük különbségét: „ő a harc útját folytatja, azzal a biztonsággal szívében, amely a vakok arcán ragyog; de az én utam, hogy inkább száz lemondás, mint egy jóvátehetetlen tévedés.” Két út, két felfogás ütközik meg a drámában, izzó vitákban, oly szenvedélyes szélsőségekig, hogy Gergely tőrt is ránt testvérére. A végén mégis egymást dicsőítve indulnak a halálba, mindketten felismerik a legfontosabbat, ami közös bennük, ami a szó eszmei értelmében testvérré teszi őket. A dráma végén, György utolsó szavai így fogalmazzák a közös lényedet: „Harcolni tudtunk egymással, úgy, hogy nem elpusztítani, elgáncsolni akartuk egymást, hanem fölemelni. Mint a kerekes kút páros vödre, az is segítette a másikat, aki épp lefelé haladt. Úgy bízott abban. Ügy bízott a testvérség erejében.” A testvérség eszméje a drámában jelképpé növekedik s az író legsúlyosabb mondandóját hordozza. Az osztálytársadalmak feloldhatatlan ellentmondását Illyés is — ősi példához nyúlva — a drámában több helyütt a Kain—Abel motívummal érzékelteti. György és Gergely vitáiban újra és újra felbukkan a testvérgyilkos bűn „ördögmotollája”, szabadságharcok és forradalmak újra csak zsarnokságot szülő körforgása, a szabadság eltorzulása. Vitájuk a dráma csúcspontjain a megszerzett szabadság, a kivívott forradalom utáni időszakra tekint, s pasztell színeikkel pompázó teljes szépségükben. Ennél azonban alig több jel utalt arra a város külső arculatában, hogy azon az estén és azon a vasárnapon végtére mégis egy ezeréves megemlékezés ünnepi ciklusának záróeseményén vagyunk. Igaz, a szabadtéri megmozdulásoknak az időjárás sem kedvezett. Zimankós, rút, metszőén éles, hideg esőt kavaró szél korbácsolt végig a vasárnap délelőtti ifjúsági nagygyűlésre egybehívott mintegy háromezer fiatal és a városház-épület előtt — ezen a különben is szűk Szabadság téren — felsorakozott ezernyi dalos tömegén. Az akusztikai viszonyok sem kedveztek, mégis számomra a legnagyobb élményt, egyben a kétnapos zenei esemény — és végigtekintve a millenniumi programsorozatot, könnyen lehet, hogy annak is a — csúcspontját ennek az ezer énekesnek egyetlen közös előadású bemutatója jelentette. Tartalmában, magasztos ünnepi hangulatában alighanem Fehérvár bukásuk ezért lesz felemelő, mert ketten együtt megtalálják a Kain-Ábel bűn „felfüggesztésének” lehetőségét. Nem a történelmi realitásban, hiszen az ő forradalmuk elbukott, de forradalmi testvérségükben, amely személyes drámájukban és a mai kor nézőiének tudatában válik hitelessé. Történelem és jelenkor ezen o ponton cseng össze a legcsodálatosabban. A mi forradalmunk szemszögéből fogadjuk el a drámában igaznak a bűn történelmi felfüggesztésének lehetőségét, az ördögi kör megszakítását. A testvérek történelmi példája szenvedéssel kiküzdött mély optimizmussal oldja fel a mai forradalom tragikus dilemmáját, azt, ami például egy néhány évvel korábbi magyar drámában, Gyurkó László: Szerelmem, Elektra című művében csak újabb testvérgyilkosságban oldódhatott fel. Külön szépsége Illyés művének, ahogy György és Gergely forradalmi- ságábo belefogalmazódik, elsősorban Gergely útján keresztül, a humanizmus felől közeledők történelmi lehetősége, a Jónás könyve Babitsának megidézésével. Gergely utolsó imája motlvikusan Is összecsendül a Jónás imájával. Múlt és jelen, az egész emberiség története és a jövő sorsprob- lémáí tisztán ragyognak Illyés képzeletének színpadán. * ILLYÉS költői képzelete nehezen szorítható a valódi színpad falai közé. A szinte társszerzőnek elismert dramaturg, Czimer József, már harmadszor — s reméljük, nem utoljára — járja végig Illyés Gyulával a költői képzelet és a reális színpad szakadék- perem-vidékét. Az eredmény azonban most is Igazolta a vállalkozás merészségét. A Testvérek előadása istenkí- sértően nehéz feladat rendezőnek s színművésznek egyaránt. A háromórás darabot lényegében két színész játszmiflenniumának legszebb pillanatait jelentették ezek a felíveló, magasra szárnyaló szólamok. EZER DALOS megrendítő előadásában, a szerző vezénylésével csendült fel Pászti Miklós—dr. Varga Károly Győz az élet című első díjat nyert kórusalkotása. Ezzel azonban csaknem le is zárult mindaz, amire — teljességében — szívesen visszaemlék- szünk; ami tartalmában, színvonalában, rangjában igazán méltó egy történelmi város ezeréves jubileumának záróakkordjához. A szombat esti és a vasárnap délelőtti millenniumi hangversenyek lebonyolítását számos rendezési hiba árnyékolta. A kórusok többsége dider- gett Szálláshelyén és a beéneklésre kijelölt helyiségekben; a rendezvények félórás késésekkel kezdődtek, miután előző este a csaknem három és fél órás díszhangverseny mindenkit alaposan kimerített. A legszembetűnőbbek mégis a hangversenyek tartalsza végig, szüntelenül a szövegre összpontosítva, szinte külső akció nélkül. A szöveg csodálatosan szép, de előadása beszédtechnikai szempontból is hatalmas feladat. Nógrádi Róbert rendező a szöveg lehetségesig teljes épségének tiszteletben tartásával, a mű gondolatisá- aának kiemelésére építette az előadást. Hinni tudott a dráma eszméinek erejében, s a szöveget nem igyekezett külsőségekben feloldani, széttördelni. Olyan játékfelfogóst, díszle- tezést, jelmezeket, világítást stb. alkalmazott, amelyek kitűnően érzékeltették a dráma történelmi és mai jelentését. Elkerülte a naturális - túlzottan a történelmi korhoz kötött - és a szimbolikus - történelmen kívülire absztraháló - rossz szélsőségeket. György szerepét Holl István, Gergelyét pedig Györy Emil játszotta. Holl István eddigi művészi pályája legnagyobb alakítását nyújtotta. Valóban a hús-vér Dózsa lllyés-elképzelte lényegével tudott azonosulni és ezzel emelkedett felül a közönségben s bizonyára önmagában is élő korábbi más Dózsa-ábrázolásokon. A harmadik felvonásban voltak megoldatlan pillanatai, ezeken a pontokon azonban talán maga a szöveg s a dramaturgia is a meáoldhatatlanság határán járt. Győry Emil méltó „testvére” volt Holl Istvánnak, s míg az utóbbinak a Dózsa György ábrázolások előképeivel kellett birkóznia, Győry Emilnek az előzmény-nélküliséggel. Dózsa Gergely drámai ábrázolásának nincs hagyománya, pedig a Testvérek koncepciója szerint Gergely Györggyel azonos méretű alak. Győry Emil helyenként mintha nem hitt volna eléggé Gergely egyenrangúságában. Talán szerepének néhány pontja, teljes mélysége a rendező s a színművész előtt is rejtve maradt. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy Győrynél több volt a bizonytalanság, mint Hollnál. Alakítása ezzel együtt is minden dicséretet megérdemel. — Julinka szerepében Szabó Tünde, a Parancsnokéban Fülöp Mihály járult hozzá az előadás sikeréhez. Vata Emil díszletei kitűnően szolgálták a rendezői koncepciót, korszerű eszközökkel jelezték a történelmi mélységet. Az állandó háttér-megoldás éppoly jól sikerült, mint a szín* padtér variációs elemei, amelyek a tanyai parasztházak oromfalára emlékeztető szép szimbolikával érzékeltették a dráma állandó gondolati színhelyét. ILLYÉS GYULA és a pécsi színház immáron harmadik találkozásából ismét igen értékes mű és sikeres előadás született. Illyés Gyula nemegyszer sorolta magát a soha-meg-nem- elégedők közé, akik a megírás után szüntelenül tovább alakítják, csiszolják műveiket. A Testvérek tiszta eszmeisége aligha szorul korrekcióra, a dráma szöveg-teste azonban — talán egy új bemutató előtt — valószínűleg még módosulni fog. Talán éppen a pécsi előadás tanulságaképpen tömörsége is növekszik majd. A pécsi színház úttörő érdeme azonban ezzel nem fakul. A Testvérek előadása maradandó értékű tiszteletadás Dózsa születésének ötszázadik évfordulóján. Szederkényi Ervin mi, ' színvonalbeli árnyoldalai voltak. Bizony nem az ország legjobb együtteseit hívták meg erre a találkozóra, jóllehet az alkalomhoz méltó rendezői gondoskodás ez lehetett volna, így némi csalódottságunk mellett igaz örömünkre a két baranyai együttes kiemelkedő teljesítménye szolgálhatott csupán. A tizennyolc együttes közül, mind a pécsi Mecsek Énekkar, mind a szigetvári Tinódi Vegyeskar — egy esztergomi, egy helyi és egy budapés- ti kórussal együtt — a legjobbak közt szerepelt; egy első és egy harmadik díjjal tért haza, mint ezt korábban mór közöltük. Előadásuk külön értéke, hogy mindkét együttes egy pécsi zeneszerző, Tillai Aurél egy-egy, alkalomhoz illő, művét hozta el Székesfehérvárra. A Mecsek Énekkar szép, kiegyenlített hangzású előadásában itt hangzott el először Tillai Aurél — Csizmadia Ferenc Fehérvár köszöntése című, a pályázaton második díjat nyert rangos ünnepi megemlékezése. A zsűri értékelésében külön kiemelte Győry Emil és Holl István Millenniumi kórustalálkozó Fehérvár köszöntése Schönherz Zoltán emléke 1942. október 9-én egy nagyszeréi kommunistát kísértek utolsó útjára a Margit-körúti fegyház bazalt kővel kirakott udvarán. A foglyok zárkáikba« összeszorított ököllel adták meg at utolsó néma tiszteletet Schönherz Zol* tannak, a Kommunisták Magyarországi Pártja titkárának. Schönherz el»* társ utolsó szavaival a bitófa alatt it o független, szabad, demokratikut Magyarországot éltette. Meggyilkolása előtt néhány nappal felemelt fejjel, és bátran nézett bírái szemébe és hallgatta végig halálos ítéletét. Bátor ember volt, előre tudta mire számíthat, nem kért kegyelmet Horthy osztálybíróságától. Schönherz Zoltán elektromérnök volt, már egyetemi évei alatt eljegyezte magát a Kommunista Párttal. A polgári demokratikus Csehszlovákiában a legálisan dolgozó Csehszlovák Kommunista Pártban vált hivatásos forradalmárrá. Gazdag tapasztalatokra tesz szert a gyakorlati népfront politika megvalósításában. 1936—38 között megszervezi a szlovák és magyar szervezetek antifasiszta szövetségét. Az első bécsi döntés után a Magyarországhoz csatolt területen marad és többedmagával hozzákezd az illegális kommunista szervezetek létrehozásához és a Kommunisták Magyarországi Pártjával való kapcsolatpk megteremtéséhez. 1940- ben a Kommunista Internacionálé- tól azt a megbízást kapja, több társával egyetemben, hogy hozza létre a Magyarországon működő központi bizottságot, és kezdjen hozzá a nemzeti összefogás politikájának gyakorlati megvalósításához. A Szlovákiából jött kommunista vezető és az illegalitás körülményei között dolgozó hazaiak, így Rózsa Ferenc és Schön- herz Zoltán nagy szerepet játszottak a népfrontpolitika megszervezésében. Schönherz elvtárs felelős a Központi Bizottságon belül a Függetlenségi Front szervezésével kapcsolatban is a feladatokért. Tekintve, hogy járatlan az illegális munkában, ezért társaitól messzemenő segítséget kap. Schönherz Zoltán nagyszerű emberi magatartása mégis áttöri az illegalitás vonta határokat. Nagyszerű tulajdonságai nemcsak a párt tagjaira és a vele együttműködőkre hatottak, de még börtönőreire is. Nem félt a haláltól, bátran vállalta azt, tudta, hogy nem kap kegyelmet Erről beszélt harcostársának is, az október 3-án kivégzett kárpát-ukrajnai kommunista vezetőnek Borkenyuk Alex-nek, amikor azt meglátogatta a siralomházban. Tisztában volt azzal, hogy azt a munkát, azt a harcot, amelyért fiatal'életét adja, elvtársöl folytatják majd. A Kommunisták Magyarországi Pártját és az egész magyar ellenállási mozgalmat 1942 nyarán és őszén súlyos csapás érte, de a párt nem adta fel a harcot. A belügyminiszter bejelentése a felsőházban, hogy a KMP megsemmisült, tiszavirág életű. Még október hónapban megjelentek Budapest utcáin a párt röpcédulái. A párt rendkívül súlyos áldozatok árán vitte győzelemre a független, szabad, demokratikus Magyarországot, amelyért pártunk és a nemzeti felszabadító mozgalom mártírjaival együtt 30 évvel ezelőtt Schönherj Zoltán is fiatal életét adta. a kórus meglepően szép, fiatalos hangszínét, sok reményt fűzve további működésükhöz. A szigetvári Tinódi Vegyeskar Bárdos Lajos Szigetvári énekét adta elő két másik mű kíséretében, ezúttal is a tőlük megszokott biztos, tiszta és zeneileg szépen árnyalt, a mű hangulatát is jól átérző előadásban. Az értékelés náluk külön jiiemelte az érezhetően gondos előkészítő munkát és törődést a szép egységes hangzás kimunkálásával. Ezentúl a résztvevő együttesek nagyobb része a tisztes középszer nívóját képviselte, ami még nem lenne baj. Am az alkalomra tekintve jobbára erejüket meghaladó művek előadására vállalkoztak. Ez ellenkező hatást keltett: nem emelte túlságoson a millenniumi záróünnepség — időjárási okokból és szerény külsőségei miatt — amúgy se nagyon erősen tündöklő fényét. SUMMAZVA: Székesfehérvár ezeréves jubileumának záróünnepségén több jeles kórusalkotás született és a résztvevő kórusok — orszóoos minősítésükön túl — fontos előadási, szereplési tapasztalatok birtokába juthattak. S ezt, el kell ismernünk, a rendező város jó szándékú, igyekvő pártfogása tette lehetővé. W. E. fl'FCTv a S A R N A P I BHSrSfl ekiet gjjjgfjB i
