Dunántúli Napló, 1972. október (29. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-31 / 257. szám

W72. október 31. DUNANTOLI NAPLÖ 3 FÓRUM Jegyzetek a pécsi párttitkárok értekezletén Válaszra vár 96 kérdés. A pártszervezetek titkárai adták be a háromnapos titkári értekezlet utolsó napi programjának. Meg­válaszolásukra nem három óra, de három nap sem lenne elég. Ambrus Jenő elvtárs, a Pécs városi Pártbizottság első titkára sor­ra veszi a legfontosabbakat Á szervezeti szabályzattal ellentétben Arról van szó, hogy néhány pártszervezetnél évek óta nem szerveztek pártoktatást, mert úgymond nincs rá igény. Ezt az asztalon lévő 96 kérdés cá­folja, tematikájuk egy kétéves előadássorozatot Izgalmasan megtöltene. Másutt április óta a pártta­gok egy része nem fizetett tagdíjat, mert akik ezt a mun­kát vállalták „elfelejtették” a pénzt átvenni. Az érem másik oldala: mindig akad néhány személy, aki meggondolja ma­gát, és nem fizeti a párttagsá­gi díjat, mert „megsértették". A szervezeti szabályzattal el­lentétben tagként nyilvántart­ják a kizárás helyett Nincs abban semmi különös, hogy ma is vannak a pártban, akik egy ponton azonosítják a pár­tot személyes érdekeikkel. Ha nem teljesül, amire számítot­tak, az alkalmat ad, hogy ott­hagyják, mert „milyen elő­nyöm származik abból, hogy párttag vagyok és fizetem a tagsági díjat”? Az uborkafán Szóba kerül, hogy számos gazdasági vezető milyen sok­oldalú, kedvező, lendítő erőt gyakorol a pártszervezetre, melyben ugyanolyan tag, mint a többi. Ezeken a helyeken asztalra, kirakatba tehetők az eredmények. Vannak ellentétes példák: néhány gazdasági és szakmai vezető, aki az ómechanizmus­ban úgy-ohogy megállta he­lyét, az újmechanizmusban nem él, hanem visszaél a bő­vült jogokkal, lehetőségekkel, egyszemélyben munkahelyi „szentháromságnak" képzeli magát. Ö a gazdasági vezető, a párt-, a szakszervezet helyi képviselője. Neki van üzeme (üzememben!), pártszervezete, párttitkára, szakszervezete és szakszervezeti titkára — min­dene. A teremben egyetértést jel­zett az élénkség, hogy a kom­munistáknak, a pártszerveze­teknek az eddiginél erőtelje­sebb, erélyesebb harcot kell folytatniok az ilyen hibák, ká­ros kinövések ellen és vissza kell állítani, magasabb szintre kell emelni a pártszervezet te­kintélyét, befolyását, s ha kell, felsőbb pártszerv segítségét is igénybe kell venni. Esetemként az utóbbira szükség van és szükség lesz, mert néhány párt- titkár a szünetben elmondta, hogy nem mindig elegendő a pártszervezet ereje. Voltak kí­sérletek helyi állapotok rende­zésére, de volt, amelyik de­rékba tört és „finom” kitolások sorozatát kellett elszenvedniök a bátraknak. Persze, akkor iga­zi a politikai harc, ha ebbe se nyugszanak bele. Nem fúrni kell, hanem elvi politikai, gya­korlati harcot kell folytatni személyre való tekintet nélkül. Az győz a közösség, a jobb munka és munkahelyi légkör javára, akinek igaza van. Fürdővízzel a gyereket is Munkahelyi légkör? — for­dul a szó még gyakorlatibb dolgokra. Mindig akadnak túlbúzgók, akik kiöntik a für­dővízzel a gyereket is. Az új pécsi telefonközpont bekapcso­lásával néhány vállalatnál, in­tézménynél azt képzelték, hogy eqycsapásra megszaporodnak a munkatársak Budapesten élő rokonai, ismerősei. Átalakítot­ták az üzemi telefonközponto­kat, hogy vonalat ne vagy csak a központ kezelőjén ke­resztül kaphassanak, aki mel­lesleg beleszédül a sok hívás­ba, kapcsolásba, amit azelőtt azok bonyolítottak le, akiknek telefonáltok kellett. Másutt lakatot szereltettek a készü­lékre. Igaz, senki se intézze ma­gánügyeit állami telefonköltsé­gen. De ez elérhető másként is. Elfelejteni, hogy az embe­reknek vannak dolgaik, me­lyeket munkaidőben kell elin­tézni, elzárni őket a külvilág­tól — több, mint feledékeny- ség. Kérjenek a postától a munkahelyekre nyilvános tele­font 1 A politikai hőmérő helye Alaposan oda kell figyelni a munkahelyen a kommunisták­nak, a pártszervezeteknek, ha valóban azt akarják tudni, mi foglalkoztatja a dolgozókat és ennek megfelelően elkészíteni a tájékoztatást, melyet rendszere­sen küldenek felsőbb pártszer­veknek. És intézkedni is. Mert aligha igaz, hogy egy több­száz főt foglalkoztató üzemben az izgatja legjobban a dolgo­zókat, hogy Nasszer halála óta napjainkig, milyen politikai utat tett meg Szadat. Az viszont an­nál inkább, hogy több pécsi üzlet déltől vagy egy órától egy-másfél óráig zárva tart, amikor a munkahelyek többsé­gén műszakváltás van, és az emberek nem tudnak vásárolni. (Pl. a Kossuth utcai vasbolt előtt állandóan embercsoport áll, várva az ebéd utáni nyitásra!). Jugoszláv gőzöltbükk- parketta, farostlemez borítású teleajtó minden mennyiségben és méretben a PÉCS-SZEKSZÁRDI TÜZÉP VÁLLALAT TELEPEIN. KIVÁLÓ MINŐSÉG. Vagy az, hogy a szolgáltatások egyes ágaiban „szemérmetle­nül” emelik az árakat a bérből élők rovására, hogy az a má­sik oldalon a nyereséget és prémiumot növelje. A legkülön­félébb nem engedett, szabály­talan módokat ötlik ki, melyek ellentétesek a fogysztók érde­keivel. A pártszervezeteknek nyíltab­ban, bátrabban kell feltárni a helyzeteket, jelenségeket, nem elfeledve azt, ami jó, helyeslés­sel találkozik, de azt sem, ami rendezésre, beavatkozásra vár. A sorrendben érthetően elő­rébb áll, hogy Pécsett milyen a kilátás három-öt éven belül a lakáshiány csökkentésére, mint az, hogy mikor épül fel az ifjúság háza. Ez utóbbi épí­tése is elkezdődik a mostani öt­éves tervben, de a lakáshiány csökkentésére kissé borúsabb a kilátás, mert kiderült, hogy az előrejelzéssel ellenkezőleg Pécs korábbi dinamikusnak tartott fejlődése nem csökkent az évi 3000 főre. Évenként ötezer, ami azt jelenti, hogy a két évvel ezelőtti népszámlálás óta tíz­ezerrel nőtt a város lakossága. Illetékes szervek megkezdték az intézkedést a hiányzó lakások pótlására. Politikai bátorság, harcosság Több politikai bátorságra van szükség a pártszervezeteknél. Nyíltan meg kell mondani pél­dául, hogy a nagyüzemi zöld­ségtermesztés önmagában nem biztosítja az olcsóságot, de ez nem azonos a zöldség, gyü­mölcs és virág árdrágítással, ami ugyancsak kedvelt területe a gyorsan gazdagodásra törek­vőknek. Az előbbit fejleszteni, korszerűsíteni kell, az utóbbi ellen harcolni kell, de nem utó­lag, amikor már csak regiszt­rálni lehet az esetet. Ilyen ügyekben a felsőbb szerveknek is mozgékonyabbnak kell lenni, megelőző munkát is kellene végezni. Az idő szalad a fórumon is. Végül több gazdasági kérdésre kérdés a válasz: A pártszervezetek a maguk helyén, de nemcsak munkahe­lyüket látva, mindent tegyenek meg a gazdaságosabb terme­lésért, hogy itthon is, külföldön is jól tudjunk eladni, vásárolni, jobb minőséget és olcsóbban. Ez a munkások, a dolgozók érdeke. Ezért kell harcolni és még keményebben az ellenté­tes törekvések ellen. Kászon József Bútorkiállítás a Szénbányák Vállalat volt központjában Párbeszédet kezdeményezett a pécsi Bútorgyár a vásárló- közönséggel. Az üzem kíváncsi, hogyan fogadja a fogyasztó a gyár termékeit, A Mecseki Szén­bányák volt Déryné utcai köz­pontjában tegnap nyílt meg az egy hétig nyitva tartó ter­mékbemutató. A kiállításon lát­hatók a BARANYA kisbútorok, amelyek a gyár jelenlegi soro­zatban gyártott típusai. De a két termet megtöltő bemutatón már felsorakoztak a jövő bútorai is. 1973-ban eze­ket a kisbútorokat is sorozat­ban gyártják majd: a termelés húsz százalékát alkotják. Az új termékek a Marianna, Dani- ella, Lolita, Anita, Diána, Beá­ta és Lilla fantázia nevet vise­lik. Közülük négy a gyár saját tervezése, három pedig külső tervező munkáját dicséri. Ahány bútor, annyi szín és faanyag. Egyben viszont megegyeznek: valamennyi magasfényű, poli­észter kezelést kapott. A meg­nyitón a szakemberek tetszés­sel fogadták a gyár új termé­keit. Annál is inkább, mert a leghosszabb (mintegy hat mé­ternyi) Anita szekrénysor irány­ára is alig haladja meg a tizen­egyezer forintot. Dr. Hadnagy Árpád, Pécs me­gyei Város Tanácsa ipari osz­tályának vezetője többek között megnyitójában elmondta, hogy az 1950-ben alakult gyár, — amely nyolcvan fős munkás- gárdájával az első években or­gonákat, harmóniumokat gyár­tott — sokat korszerűsödött. Az üzem fejlődése tervszerű volt: a gyárnak ma háromszáz dol­gozója van. Praktikus és olcsó bútoraik meghódították Bara­nya, de más megyék vevőközön­ségét is. Négy év alatt több mint kétszeresére növelték a kisbútorok gyártását. A fejlő­dés záloga, a végrehajtott bel­ső átszervezés, a technológiai folyamat modernizálása volt. Ez a gyár az elsők közöt hajtotta végre a kormányzati szervek üzem- és munkaszervezésről szóló határozatát. A kiállítás november negyedi­kéig tart nyitva. Délután két órától este hat óráig fogadja az érdeklődő közönséget. S. Gy. •• Önkiszolgáló postahivatalok / Érdekes újdonsággal gyara­podott tegnap a posta szolgál­tatási hálózata. Dejczö Gábor, a Budapesti Postaigazgatóság vezetője két önkiszolgáló pos­tahivatalt adott át a forgalom­nak, az egyiket Lágymányoson, a másikat a Szent István kör­úton. Ez utóbbit — a 137-es postahivatalt — bemutatták a sajtó képviselőinek is. A posta számos külföldi auto­matizálási módszer és a bel­földi postaforgalomban már alkalmazott automaták együt­tes felhasználásával létesítette az önkiszolgáló hivatalokat, ahol az ügyfél maga végezheti el, sorbanállás nélkül a külde­mények kezelését. Például kü­lön automata van, amely az ajánlott leveleket veszi fel, ad­ja vissza a kezelt feladóvevényt A meghatározott súlyhatárú és terjedelmű csomagot a feladó maga mérlegeli, ellátja a meg­felelő összegű bélyeggel, majd átadja az automatának a kitöl­tött szállítólevéllel együtt, ami­ből a gép visszaadja a feladó szelvényét, önkiszolgáló a pénz. feladás is. Ez a kölcsönös bizal­mon alapul. Az ügyfél átadja az automatának a pénzt azzal, hogy továbbítja is, a posta vi­szont megbízik az ügyfélben, hogy annyi pénzt tesz a külön erre a célra rendszeresített bo­rítékra, mint amilyen összeget feltüntetett rajta, önkiszolgáló módszerrel adható fel távirat is és a hivatal egyik fülkéjéből távhívású telefonbeszélgetés is kezdeményezhető. A küldemé­nyek kezeléséhez szükséges va­lamennyi szelvény, feladójegy mellett természetesen bélyeg és képeslap árusító automaták is vannak és automaták adnak négyféle újságot is. A két önkiszolgáló hivatallal a posta tapasztalatokat akar gyűjteni a későbbi szélesebb* körű alkalmazáshoz, amire az ügyfél gyorsabb ellátásán túl munkaerő qondjai is serkentik. Egy önkiszolgáló hivatal két műszakban 2—2 munkaerőt fog­lalkoztat, ugyanilyen forgalmú hagyományos hivatalhoz egyéb- ként 18 főre van szükség. Az automata rendszerek fejleszté­sét folytatja a posta, hasonló önkiszolgáló hivatalok nyitásá­ról azonban a közeljövőben nincs szó. Tervezik viszont, hogy nagyforgalmú helyeken olyan pavilonokat létesítenek, ame­lyekben hírlap és értékcikk árusító automaták lesznek, táv­iratot lehet telefonon feladni és helyközi telefonbeszélgetése­ket lehet kezdeményezni. Eltűnt pécs—baranyai irodalom „A lámpás én vagyok. Világí­tok a sötétségben. Utat mutatok." E mondatokkal találkozunk Gár­donyi A lámpás c. regényében. Ez a lámpás ötven évvel ez­előtt, 1922. október 30-án Eger­ben kihunyt. Több évtizedes Írói munkásságának értékelését jó­részben már elvégezték, mi csak Péccsel való kapcsolatának né­hány vonatkozására térünk ki. | Ismert, hogy 1885-ben a Dunántúl c. folyóirat felfedezi és munkatársai közé fogadja a 22 éves írót, közli zsengéit, s előkészíti az utat Gárdonyi győ­ri munkássága elé. Rövidesen a Hazánk c. győri lap főmunka­társa lesz, majd 1886. január 1-ével megindítja a Tanítóbarót c. lapot. A tanítóság csakhamar megszerette Gárdonyi lapjai. Fájt ez a Pécsi Néptanoda szerkesztőjének, Schneider Ist­vánnak, hisz erősen megcsap­pantak az előfizetői. Az 1887. évfolyam egyik számában pa­naszkodik, hogy egy bizonyos Ziegler Géza (Gárdonyi erede­ti családi neve) elszedi előle az előfizetőket. A válasz nem ké­sik. Gárdonyi azt üzeni a pécsi szerkesztőnek, hogy inkább ő is előfizet, csak ne szüntesse be lapját. Amikor pedig Gárdonyi egyik vitriolos cikkében (Gatyás pe­dagógusok) a baranyai Ócsárd községben lefolyt iskolai záró­vizsgát gúnyolja ki, a Pécsi Néptanoda szerkesztője meg­Gárdonyi és Pécs neheztel reá. Állandó közöttük a tolipárbaj. A pécsi testvérlap például hosszú cikkben ma­gasztalja Gönczy Pál jubiláló kultuszállamtitkárt. Gárdonyi ekként emlékezik az eseményre: „Ott voltam én is, néztem a szemfényvesztést, s midőn a ju­bileumi tárgyakat lerakták, azok közé szerettem volna odatenni azt a földfekete kenyeret, amit egy Turóc megyei néptanító asztaláról küldtek hozzám.” Hetvenöt évvel ezelőtt, 1897. november 13-án érdekes levelet kapott Pécs város akkori tudós polgármestere: Majorossy Imre. A levelet - ahogy azt a Pécsi Híradó c. lap elárulja — az ak­kor még csak Göre Gáboráról és novelláiról híres Gárdonyi írta Egerből. A nyilvánosságra nem szánt levélben Gárdonyi adatokat kér Pécsről készülő regénye, az Egri csillagok fő­hőséről, Bornemissza Gergely­ről, aki Tinódi Sebestyén sze­rint Pécs város szülötte, egy pécsi kovácsmester fia. A vá­rosi levéltárban azonban nem találtak adatot Gergő diákra vonatkozóan. Amit nem adott meg Pécs, megoldotta Bécs, a császári levéltár. Az Egri csillagok cselekménye Pécsett kezdődik. A mecseki patak vizében fürdik a hét esz­tendős fiúcska: Gergő és a nála két évvel fiatalabb Cecei Éva. „Az a kis falu, ahová a két gyermek való — olvasható a regényben — a Mecsek egy völ­gyében rejlik.” Majd megtud­juk, hogy Gergő gyerek kovács apja már meghalt, anyja ezért Keresztesfalvára húzódott apjá­val, az ősz, öreg paraszttal, aki még harcolt Dózsa György se­regében .., 1882. augusztusában az ál- lástalanság reménytelenségé­vel járta Gárdonyi a somogyi falvakat: Lengyeltótit, Tabot, öreglakot, Szőlősgyörököt. Min­denütt rideg elutasításra talált. Éppen kellő időben gördült elő egy Pécs felé igyekvő városi szekér. Felkapott rá. Barna ga­rabonciás diákköpenyét magá­ra vette, belecsavarta még a fejét is. Később Naplójában így örökíti meg az utazás szép­ségét: „A Mecsek gyönyörű vi­dékére értünk, alig győztem be­telni a természet szépségével, üdelombozatú fák borítják az egész hegyet, melyen nagysze­rűen kövezett hófehér országút kígyózik. Gyalog mentünk. Szed­tünk az út mellett földi szedret. A hegyről lefelé a bányatele­pek téglaházai pirosultak elénk. Szép, igen szép vidék.” Gárdonyi Géza tanítói állás- vállalása nem járt sikerrel Pé­csett. Hogy mégis célja legye« a szekerezésnek, felkereste a pécsi tanítóképző igazgatóját, Schultz Imrét, hogy jobb tanítói oklevelet szerezhessen. A „be­esett mellű, csupasz arcú, nagy vörös hajú, feketeruhás tekin­tetes úr” nem nagy barátság­gal fogadta az oklevéljavitő Ziegler Gézát. (A látogatást részletesen leírja fia, Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi c. mű­ve I. kötetében 93—94. iapokon.) Gárdonyi keserű szájízzel távo­zott Pécsről, s évek múltával az Egri csillagokban az igazgató alakját megtette Móré László­nak. Pécsi vonatkozású Gárdonyi első, 23 éves korában írt regé­nye is: az Álmodó szerelem. A regény főhőse: Pajándi Sándor, aki Pécsre kerül gyógyszerész­segédnek.- Itt találkozik a szép, de kacér Herminával, akit sok bonyodalom után végül is fe­leségül vesz. Az 1894-ben írt A lámpás c. regényének főhő­sét egy pécsi kötélverő munkás neveli. E regényének antikleri- kális tartalmát 1848 emléke és a Habsburg-ház elleni gyűlölet egészíti ki, s eszmeiségével he­lyenként már Ady felé mutat. Gárdonyi végrendeletében nem kívánt pompás temetést. Az volt a kérése, hogy éiszaka idején temessék el a kertjében. Eger városa azonban olyan sír­helyet ajánlott fel, amely mel­lett eltörpült Gárdonyi végaka­rata. Az egri vár Bebek-bástyc- ján nyugszik egyszerű sírja, sír­kövén a felirat: Csak a teste! Dr. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom